id
stringlengths 1
7
| revid
stringlengths 1
8
| url
stringlengths 37
43
| title
stringlengths 1
219
| text
stringlengths 0
1.27M
|
|---|---|---|---|---|
272 | 5878 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=272 | Internet | Az internet olyan globális számítógépes hálózat, amelyen a számítógépek az internetprotokoll (IP) segítségével kommunikálnak. Felhasználók milliárdjait kapcsolja össze és lehetővé teszi olyan elosztott rendszerek működtetését, mint például a világháló "(World Wide Web, WWW)."
Az "internet" kifejezés nemzetközileg elterjedt szó, az angol eredetű "internetwork" szóból ered, ami magyarul leginkább ’hálózatok hálózata’-ként adható vissza, szó szerint "hálózatok közötti"t jelent. Az internet az egész világot körülölelő számítógép-hálózat, hatalmas rendszer, amely kisebb számítógép-hálózatokat fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett alternatív teret biztosít. Az internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani.
Az internet úgynevezett IP-alapú hálózat. Mivel ez a protokollkészlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden: az internet nem fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik, hogy egymással kommunikálni tudjanak.
Az internet olyan gyorsan növekszik, hogy minden erre vonatkozó számadat pár hónap alatt elavul. Ami az arányokat illeti: az internetre kapcsolt számítógépek száma havi átlagban 10–15%-kal vagy még többel növekszik. Mivel az internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak.
Az internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagy fokú az internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy enélkül nem lehet megélni az üzleti életben.
A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az egyirányú, üzenetszórásos médiumokkal ellentétben a felhasználó nemcsak passzív befogadó, hanem maga is információforrás, aki maga választhatja meg, hogy milyen információra kíváncsi, vagy milyen más információforrásokat követ. Mivel az internetes publikálás költsége elenyésző, ez számos olyan szolgáltatást lehetővé tesz, ami nem üzleti alapon működik, vagy nagyon szűk a célcsoportja.
Az internetnek nincs központi épülete. Minden hálózat, amely az internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, nonprofit Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja az amerikai Virginia állambeli Restonban van.
Sokszor felmerül a kérdés, hogy ki fizeti az internetet. Többnyire ingyenesnek tartják. Ez annyiban igaz, hogy az internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyenek oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegűek) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az internethez. Nem igaz viszont annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi internetszolgáltató cégnek, az pedig az adott ország nagysebességű gerinchálózatát üzemeltető intézménynek. A különböző országok a díjakat egymás között nemzetközi szerződésekben rögzítik.
Története.
Az internet sajátossága, hogy globális és nyílt információ-hozzáférést biztosít széles tömegek számára. Internetről tehát csupán az 1990-es évek eleje-közepe óta beszélhetünk. Az internet a HTTP és World Wide Web robbanásszerű megjelenésével és az internetszolgáltatás elterjedésével született. Ezt megelőzően az „internet” kifejezést mintegy rövidítésként „hálózatközi kapcsolat” értelemben többfelé használták. Ilyen jelentéssel került be az IP (Internet Protocol) elnevezésbe. Köznapi nevén ugyancsak így hívták a hálózati kutatásokban kulcsszerepet játszó tengerentúli intézmények folyamatosan, lassan bővülő, zárt vagy korlátozott hozzáférésű intézményközi gerinchálózatát. Az interneten jelenleg használt protokollok története évtizedekre nyúlik vissza.
Előzmények.
A gyökerek az 1960-as évekig nyúlnak vissza, a történet katonai fejlesztések civil szférába való átszivárgásával kezdődött. Abban az időben merült föl ugyanis az USA-ban egy kevéssé sebezhető számítógép-hálózat szükségessége, amelynek egy esetleges atomtámadás után megmaradó részei működőképesek maradnak. Dwight D. Eisenhower elnök – a szovjetek űrversenybeli sikereit ellensúlyozandó, a Szputnyik–1 fellövésének hírére – elrendelte a DARPA "(Defense Advanced Research Project Agency)" felállítását, amely a kutatásokat azután finanszírozta. Kidolgoztak egy többközpontú, csomagkapcsolt (ahol az adatok továbbítása kisebb csomagokban történik) hálózati kommunikációs rendszert (az NCP protokollt), amely a mai TCP/IP szabvány ősének tekinthető. Ezen az elven kezdett működni 1969-ben az ARPANET "(Advanced Research Projects Agency Network)", és a katonai felhasználásokon kívül a csomagkapcsolt adattovábbítás további kutatásra szolgált, de egyes egyetemek, katonai bázisok és kormányzati laboratóriumok kutatói is használták elektronikus levelezésre, fájlok cseréjére és távoli bejelentkezésre egymás számítógépei között.
A fejlődés útja.
1972-ben megszületett az első e-mail-program. 1974-ben jelent meg először az „internet” kifejezés, egy a TCP protokollról szóló tanulmányban. 1983-ban az addig szigorúan ellenőrzött ARPANET-ből MILNET (Military Network) néven leválasztották a hadászati szegmenst. 1988 az első hálózaton keresztül terjedő féregvírus "(worm)" éve volt.
A National Science Foundation felismerte, hogy a gerinchálózat döntő fontosságú lehet a tudományos kutatásban, ezért igen nagy szerepet vállalt az internet bővítésében. 1985–86-ban kiépítették az NSF 6 szuperszámítógép központját, és az így kialakult hálózatot (mely az NSFNET nevet kapta) összekapcsolták az ARPANET-tel. Az NSFNET "(National Science Foundation Network)" több bővítés után (optikai kábeleket fektettek le, újabb vonalakat hoztak létre, aminek eredményeként a hálózat sebessége a kezdeti 56 kbps-ról 45 Mbps-ra emelkedett) ma is az USA domináns gerinchálózata. Az ARPANET formálisan 1989-ben szűnt meg, hogy helyét átadja a fejlettebb gerinchálózatoknak. Az NSFNET mellett jelentős részben már magáncégek hálózatain folyik a kommunikáció (AT&T, MCI, UUNET, Sprint stb.).
Az azóta eltelt években több száz különálló hálózaton több tízezer számítógépet kapcsoltak a folyamatosan növekvő internethez és ez a növekedés napjainkban is tart. Exponenciális ugrást jelentett a WWW európai megjelenését követően az internetszolgáltatás elterjedése. Az internet adatforgalma manapság óriási. Az NSFNET gerinchálózatán 1995 áprilisában mért 13 404 656,5 MB adatforgalmának megoszlását mutatja a jelentősebb szolgáltatások szerint a következő táblázat:
Az 1980-as évek végén az NSFNET-hez hasonló elvek alapján számos országban szerveződtek gerinchálózatok. Ezek mindenekelőtt a hatalmas információs és számítástechnikai erőforrásokkal rendelkező NSFNET-hez igyekeztek csatlakozni, de gyakran egymással is kiépítették közvetlen kapcsolatukat. Az utóbbi években a távközlési cégek, kommunikációs vállalatok meglátták az üzleti lehetőséget az internet-technológiájú számítógép-hálózatokban, illetve a hozzájuk kapcsolódó alkalmazásokban (például számítógépek, adatbázisok távoli elérése, elektronikus levelezés, adatállományok átvitele, szöveg-, kép-, hanginformációk integrált továbbítása stb.), így megjelentek az ilyen szolgáltatásokat kínáló üzleti vállalkozások, illetve ezek saját gerinchálózatai.
Az internet talán legfontosabb szervező, összefogó ereje az ISOC "(Internet Society)". A társaság nyílt, tagja lehet bármely szervezet vagy magánszemély. Célja az internet-technológiával történő információcsere összehangolása, fejlesztése. Az ISOC által felkért, nagy szakmai tekintéllyel rendelkező önkéntesekből áll az IAB "(Internet Architecture Board)", melynek feladata, hogy állást foglaljon alapvető stratégiai kérdésekben, felelős a szabványok elfogadásáért, valamint a szabványosítást igénylő kérdések meghatározásáért és az internetcímzési rendszer karbantartásáért.
Az interneten nincsen központ, tehát decentralizált hálózat. Minden, a hálózatra kötött gép egyszerre fő- és alállomás. Az internet tehát olyan elméleti szerveződése a számítógépeknek és telefonvonalaknak, amelynek bármely pontja képes kapcsolatot teremteni bármely másik pontjával.
Az eredetileg katonai és szakmai célokra tervezett hálózat gyorsan általános kommunikációs, információtovábbító médiává vált, majd maguktól adódtak az emberi kapcsolatteremtés újabb, sokszor korábban soha nem ismert formái. Az eredetileg elsősorban oktatási intézményekben elérhető hálózatra egyre több intézmény, szervezet, cég kapcsolódott, a szolgáltatást hamarosan a nagyközönségnek is felkínálták. Az elektronikus levelezés "(e-mail)" forradalmát gyorsan követte a hírcsoportok "(newsgroup)" forradalma, majd az egyre újabb és sokoldalúbb információkereső- és továbbító eszközök elterjedése, amelyek 1992-ben úgy tűnik, egy természetes végponthoz, a világhálóhoz "(World Wide Web)" vezettek: innentől a számítógépekhez nem értő laikusok is könnyedén, minden tanulás nélkül navigálhatnak az internet óceánján. A WWW az európai részecskefizikai kutatóintézet, a CERN szülötte. Tim Berners-Lee és Robert Cailliau elgondolásai alapján olyan rendszer született, ami az elmúlt tíz évben forradalmasította a kommunikációt. 1998-ra mintegy 300 millióra nőtt a webdokumentumok száma, és a web naponta további másfél millióval bővül.
A gyors elterjedésből és egyszerű kezelhetőségből eredeztethető a korábban a felhasználó szempontjából ingyenes, nonprofit hálózat elüzletiesedése is. Az óriási és egyre növekvő, többé már nem csak profi számítástechnikusokból álló internetközösség hatalmas üzleti lehetőségeket rejt. Sőt, az emberek közötti kommunikációs kapcsolatok teljesen új formáit teszi lehetővé.
Az internet Magyarországon.
Az első magyarországi domain címet 1991-ben jegyezték be a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet számára: sztaki.hu.
Hazai elterjedését gyorsította, amikor a Matáv (ma Magyar Telekom) hálózatán 1995 óta elérhető telefonmodemes mellett 1999-ben elkezdődött az üzleti és lakossági célú ISDN szolgáltatás a "Matávnet" nevet viselő leányvállalatának jóvoltából. 2001 májusában az "Axelero" névre váltva - és azt 2005-ig viselve - tette elérhetővé magánszemélyek számára is az egy évvel korábban bevezetett, gyorsabb, szélessávú ADSL technológiát. A vezetékes távközlési piac 2001 decemberi megnyitását követően több szolgáltató is megjelent változatos ajánlatokkal. A kábeltelevíziós piacon 1998-ban megjelent UPC a frissen kiépített csillagpontos hálózatain 2000 szeptemberében indította el a "Chello" nevű szélessávú internet szolgáltatását. (A UPC-t 2019-ben vásárolta fel a Vodafone.)
Magyarországon 2007-ben a háztartások körülbelül 38%-a rendelkezett internet előfizetéssel, egy évvel korábban 2006-ban még 32%. Nőtt a széles sávú elérések aránya, a 2006-os 22%-ról 33%-ra. Az európai uniós átlag 42%, ebben az összehasonlításban hazánk a 18. helyen áll. Megelőz minket többek között Franciaország, Spanyolország, Észtország, Ausztria és Szlovénia, mögöttünk helyezkedik el Olaszország, Szlovákia, Lengyelország és Portugália.
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy egyáltalán a szélessáv fogalma nem tisztázott, például mást jelent az USA-ban és mást az EU-ban.
A mobilinternet-előfizetések változása 2007. I. negyedévéhez képest (amikor 220 598 előfizetés volt az országban), 2011. IV. negyedévére előfizetésre nőtt.
Egy 2014-es adócsomag-tervezet szerint Magyarországon 2015-től gigabyte-onkénti 150 forintos adó lett volna kivetve. A tervezetet a tüntetések hatására visszavonták, mivel általános felháborodást keltett mind az országon belül, mind az Európai Unióban.
A 2010-es évtized végére a magyar internet előfizetői piac telítetté vált. Számottevően megnövekedett a szélessávú (4G) mobilinternet használat, továbbá a korszerű, optikai kábeles technológián továbbított szolgáltatások aránya.
Az internet manapság.
Manapság az internetes technológiákat körülbelül négymilliárdnyian használják személyes, illetve üzleti célokra, például információkeresésre, szolgáltatások és áruk megrendelésére, kapcsolattartásra, szórakozásra stb.
Jelenleg kutatások zajlanak az internet technikai (elsősorban távközlési) problémáinak megoldására, például az új IPv6 címzési rendszer bevezetésére. A jelenleg használt címzési rendszer (IPv4) ugyanis kifogyóban van új, kiosztható címekből a végpontok (például előfizetők számítógépe(i) vagy más eszköze(i), kiszolgálók stb.) számára, amely ha bekövetkezne a probléma megoldása (IPv6) és a megoldásra való átállás globális szintű beteljesedése előtt, akkor az internet további bővítése csak igen nehezen és nagy áldozatokkal jöhetne létre. (Még legalább ötmilliárd ember számára kell elérhetővé tenni a jelenlegi 1,4-1,5 helyett!)
2010 nyarán jelentette be az MIT, hogy egy új technológiával, az ún. "flow switching" elve alapján százszorosára lehetne növelni az adattovábbítás sebességét. Az újdonság bevezetését gátolja azonban, hogy ehhez le kell cserélni a routereket.
Több eset is felhívta arra a figyelmet, hogy az internet – elosztott jellege dacára – nem olyan stabil, mint amilyennek tervezték és amilyennek általában vélik.
Az internetkultúra.
Fájlcsere.
Internetkapcsolat útján különböző technológiájú és célú fájlcserélő-programok használatára van lehetőség. Általában hasonló a működési elv: a beszerezhető fájlok (amelyek lehetnek szerzői jogvédelem alá eső, vagy szabadon terjeszthető szellemi termékek digitális másolatai) nem egyetlen központi szerverről kerülnek az egyes felhasználók gépeire, hanem a kész fájlt (vagy a fájl bizonyos módszerrel feldarabolt szeleteit) birtokló személyek feltöltési sávszélességeinek felhasználásával, decentralizált módon.
Legjelentősebb példák:
Számok:
2008. szeptember 25-én az egyik ismert külföldi torrentkereső oldal (egy, a publikus helyekről beszerezhető torrentállományok kereső weblapja) információi szerint 433 (magához hasonló) weboldal, 75 678 tracker (a torrent felhasználókat összehangoló kiszolgáló), torrent, 33,37 millió fájl volt elérhető 1074,61 terabájt méretben, melyet egyidejűleg 12,01 millió "peer", azaz végponti felhasználó cserélt.
Nyelv.
Internetes tartalmakat, szolgáltatásokat szinte a világ valamennyi élő nyelvén elérhetünk.
Aktuális és lehetséges problémák.
Gyermekek veszélyeztetése.
Az internet cenzúrázatlansága folytán, az egyes országok erőfeszítései ellenére nagy mennyiségű, gyermekek és fiatalok számára veszélyesnek tekinthető anyag lelhető fel könnyűszerrel a világhálón. Azok a portálok, amelyek felnőtt tartalmakat közvetítenek, sok országban kötelezően figyelmeztető panellal kell induljanak, amely korhatár-ellenőrzést végez, ez azonban szinte teljesen hatástalan, mert a felhasználó bármilyen születési dátumot beállíthat. A fejlett keresőoldalak segítségével, mint amilyen a Google is, szinte befogadhatatlan mennyiségű felnőtt tartalom érhető el néhány kattintással, a világ számtalan országából.
További gondot jelenthet az internetes chatelések, üzenetváltások alkalmával a megtévesztés, fenyegetés. A naiv, tapasztalatlan gyermekeket könnyűszerrel csalhatják el a bűnözők.
Megoldások szülőknek, iskoláknak.
Számos olyan módszer kínálkozik, amellyel a szülők, tanárok kiszűrhetik az internet veszélyes anyagait. Néhány a számos különböző megoldásból: Ubuntu Christian Edition (ingyenes), Net Nanny Parental Controls (fizetős), McAfee Parental Controls (fizetős).
Biztonságos Internet Program.
Magyarországon elindult az úgynevezett Biztonságos Internet Program, amelynek keretében immár 260 iskola 13 ezer munkaállomásán használhatják a tanulók biztonsággal az internetet. Bármely magyarországi iskola csatlakozhat a programhoz, költségek nélkül.
Szerzői jogok megsértése.
Jelenleg széles körű vita zajlik a fejlett hálózati fájlcserélő programok okozta károk körül. A közvetlen kárt a jogtulajdonosok (például audiovizuális művek kiadói, szoftverek kiadói), a kiskereskedelmi egységek (könyves- és audiovizuális anyagokkal foglalkozó üzletek) bevételkiesése, a közvetett kárt pedig a gazdasági kár jelenti. A kár mértékéről a vélemények általában jól elkülöníthetőek az érdekeltségi különbségek figyelembevételével. A legelterjedtebb vélemény szerint, az internetes fájlcserére ma úgy tekintenek az állítólagos károsultak, mint annak idején:
A közvélemény (és egyes országok törvénytervezetei, pl. Norvégia) szerint magánhasználatra (melyből nem keletkezik bevétel) legalizálnák bizonyos típusú digitális, (jelenleg) jogvédett művek cseréjét. Ha azonban a magánhasználat kérdésessé válik, már bűncselekményről beszélhetnénk. Ezt többek között a következők támasztják alá:
A kiadók, egyes (de nem minden) műalkotók érvelésének szempontjai:
A vita abszurditásáról.
Közismert a Metallica zenekar fenyegetése, és médiajelenléte, miután egy rossz minőségű előzetes demó egy kiadás előtt álló albumról a fájlcserélő hálózatokra került. Szerintük ez súlyosan sértette a kiadójuk érdekeit, illetve rossz színben tüntette fel az együttest, a felvétel minősége folytán. Érdekes álláspont egy zenekartól, amelyik a rossz minőségű másolt MC-k (hangkazetta) segítségével tett szert világhírnévre.
Egyes műalkotók, beleunva a fogalmakat nem ismerő bírók, jogászok, ügyvédek, jogalkotók szócséplésébe, szabad licencek alatt adják ki műveiket, és azokat weboldalukon (bizonyos jogi feltételekkel, például az üzleti felhasználás eltiltásával) szabadon letölthetővé tették.
Vírusok.
Olyan, számítógépen futó programok, programrészek, amelyek általában – de nem feltétlenül – károkozás, személyes adatok (kódok, fotók, magánbeszélgetések és egyéb információk) eltulajdonítása, a számítógép egy hardverelemének aktivizálásával (például faxmodem) anyagi haszon szerzése, vagy a célpont anyagi megkárosítása.
A vírusoknak számítógéptől, operációs rendszertől, adathordozótól függően több csoportja van.
A mindenütt jelenlevő globális hálózat megkönnyíti a kártékony szándékkal elkészített szoftverek (például vírusok) terjesztését, és információk eltulajdonítását. Ezért rendkívül fontos, hogy a számítógépek alapvető használatával kapcsolatos biztonsági tudnivalókat birtokoljuk, mielőtt üzleti célból, vagy a magánszféránkat érintő ügyekben „géphez ülnénk”. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, keressünk fel olyan cégeket, amelyek az ilyen és ehhez hasonló problémáknak szánt megoldásokat forgalmazzák (víruskereső és tűzfalprogramok). Elkerülhető azzal, hogy csak az általunk ismert weboldalakat látogatjuk meg.
Biztonsági rések.
Az interneten milliónyi, közvetlenül megcímezhető, célba vehető (saját azonosítóval, IP-címmel rendelkező) végponti egység (egy számítógép(es rendszer), és a felhasználója/felhasználói) áll. A szoftverek, amelyeket az internetes technológiák igénybe vételéhez (és azok szolgáltatásához) használatba veszünk, komplexitásukból eredően biztonsági réseket tartalmaz(hat)nak. Ezzel a problémával egy külön szakterület, az IT-biztonság foglalkozik.
A biztonsági rések legközérthetőbben a következőképpen fogalmazhatók meg: egy, az adott szoftver fejlesztése közben figyelembe nem vett (ill. nem eléggé figyelembe vett) körülmény bekövetkeztekor a szoftver előre nem látható módon viselkedik, például szabad utat nyit az operációs rendszerben tetszőleges, a támadó (például egy weblap készítője vagy az adott weblapot titokban módosító személy) által meghatározott kód lefuttatására, amely számunkra bizonyos hátrányt, például üzleti titkok konkurenciához való kerülését eredményezhetik.
Szélsőséges esetben valamennyi, a számítógépünkön tárolt információ védtelen a rosszindulatú támadók számára, akik lemásolhatják, vagy módosíthatják őket. Előfordul az is, hogy kompromittáló fényképeket, videókat helyeznek el a gépen. Legjellemzőbb azonban a vírusok, rootkitek, trójai programok észrevétlen települése rendszerükbe, amelyek aztán lelassítják, vagy adott esetben használhatatlanná teszik számunkra a rendszert, a felhasználók fájljait letörölhetik, vagy felülírhatják.
Hardvereken is lehetnek biztonsági rések, mint pl. 2018-ban egyes processzorokban találtak ilyeneket. Első javításaik szoftveres úton történtek, tökéletesen a processzor cseréjével volna lehetséges. Általánosan érvényes az a körülmény, hogy egy vírusirtó képes megállítani a vírust, hogy ezt a rést se lehessen kihasználni.
Általános biztonsági problémák.
Biztonságos szoftvereken (frissítés) és hardvereken (internetre alkalmas hálózati alkatrészek) kívül több gyakorlati kérdés is felmerül az internet használata során. Feltételként szabja több vállalat (pl. bankoláskor) a megfelelő vírusvédelem és tűzfal alkalmazását, ill. fejlett böngésző alkalmazását. E-mailek kezelésére számos szabály vonatkozik, amely növeli a biztonságot. Pl. melléklet kinyitás engedélyezése/tiltása, ismeretlen küldő levelének elkülönítése, levélben kapott honlapcím nyitásának tiltása, és általában a levelek között kb. 50%-ban meglévő reklám, kéretlen levél, szándékos spyware letiltása/törlése.
A böngészővel honlapok keresése közben ismeretlen honlapra akkor menjünk, ha tudjuk, hogy nem veszélyes. Erre néhány kereső egy skálát ad meg a margón, pl. „biztonságos, kérdéses, káros”, vagy „megengedhető, tiltott, ismeretlen”. Magunk is olyan oldalakat látogassunk, melyek hibátlan biztonságáról meggyőződtünk, ajánlottak, ill. kipróbáltak.
Közösségi oldalak használata rendkívül divatos, de sajnos vonzzák a spywarrel/adathalászattal operálókat. Gondoljuk meg, hogy milyen oldalra iratkozunk be.
Elavult technológia.
Az internet szabadsága, cenzúrázatlansága, és (bizonyos kivételekkel, például címtartományok kiosztása, DNS rendszer) „hatóság” nélkülisége folytán egyes korábban elterjedt technológiák, (szoftver- és hardvereszközök) a hálózat biztonságát, fenntarthatóságát, fejlesztését gyakorlatilag korlátozzák. Például, a Microsoft Windows szerves részét képező Internet Explorer böngésző 6.x-es, régen túlhaladott verziójának széles körű használata napjainkban is megfigyelhető. Ennek több szempontból is káros következményei vannak, például:
Az elavult technológiák azonban a hálózattal kapcsolatos tevékenységek szinte minden szintjén jelen vannak.
Üzemeltetés.
Az internet hálózatában az adattárolást végző létesítmények mérete, és sebessége folyamatosan nő. A 2019-ben becsült következő évi növekedés az USA-ban 140 milliárd kWh. Az adattároló központok hűtési igénye szintén folyamatosan nő, úgy, hogy a hőt elektromos árammá alakító berendezések gazdaságossá váltak.
A zenehallgatás, mely eredetileg CD-k hallgatásával kezdődött, az interneten jelentősen nagyobb energiafelhasználást jelent, streamelve 2018-ban 618 milliárd dalt hallgattak meg. A video streaming a teljes adatforgalom 80%-a.
A globális energiafogyasztás 10%-át az internet emészti fel, a szoftvereken múlik az energiatakarékosság, és környezetbarát technológia.
Önromboló szubkultúrák.
Internetes tartalmakat bárki szerkeszthet, feltölthet. Az internetes tartalmak felügyelete, szabályozása azonban még gyerekcipőben jár. Ennek következménye, hogy ezen új eszköz térhódításával az általában nem elfogadott tartalmak is nagyobb publicitást élvezhetnek. A „digitális szakadék” problémája abban rejlik, hogy mindenkinek hozzá kell férnie az új technológiákhoz, hogy részesülhessenek a globalizációs fejlődés kínálta előnyökhöz, és ne maradjanak le. Feltétlenül szükséges tudni, hogy „mikor másokat ellenséges módon mutatnak be, a konfliktus magvait hintik el, amely könnyen elvezethet az erőszakhoz, a háborúhoz, vagy egyenesen a népirtáshoz. A médiumok, ahelyett, hogy az egységet és a megértést építenék, démonizálhatnak társadalmi, etnikai vagy vallási csoportokat, felszítva a félelmet és a gyűlöletet. A kommunikáció stílusáért és a tartalmáért felelős embereknek komoly kötelessége biztosítani, hogy ez ne következzen be.”.
Hozzáférés.
Magyarországon az internetes technológiákhoz sokféleképpen hozzáférhetünk: munkahelyünkön, amennyiben az biztosítja számunkra, úgynevezett netcafékban, netklubokban, ingyenesen látogatható könyvtárakban ill. teleházakban, számos városban közterületi termináloknál, oktatási intézményekben stb.
Az otthoni internetelérési lehetőségek közé tartozik a széles sávú, vezetékes (ADSL vagy kábelnet), a vezeték nélküli („mikrohullámú”), a műholdas és a mobiltelefonos (GPRS vagy mobil széles sávú) kapcsolódás, illetve a legkorszerűbb optikai kábeles hozzáférés. |
275 | 5427 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=275 | Július | Július az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban kezdetben ez az ötödik hónap volt. Ennek megfelelően latinul eredetileg "Quintilis" („ötös”) volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: "kalászonos". A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi.
A július az északi félgömbön általában a legmelegebb hónap. A legmelegebb júliusi átlaghőmérséklet 2017-ben 41,9 °C volt, majd ez 2018 júliusában megdőlt, mert ekkor 42,28 °C volt az átlaghőmérséklet, mindkettő alkalommal a kaliforniai Halál-völgyben. Ez egyúttal a valaha mért legmagasabb havi átlaghőmérséklet rekordja is.
2024-ben a hónap magyarországi középhőmérséklete 24,53 fokot ért el, ez volt eddig a valaha mért legmelegebb július Magyarországon. |
277 | 307903 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=277 | Papp László (ökölvívó) | Papp László (közismert nevén Papp Laci, beceneve "Görbe)," (Budapest, 1926. március 25. – Budapest, 2003. október 16.) háromszoros olimpiai bajnok magyar ökölvívó, edző, sportvezető.
Sportpályafutása.
Magyarország és a világ egyik leghíresebb ökölvívója, aki 1948-ban a londoni, 1952-ben a helsinki és 1956-ban a melbourne-i olimpián nyert aranyérmet. A Budapest Bástya és a Budapesti Vasas ökölvívójaként közép-, majd nagyváltósúlyban indult, 1946 és 1956 között hét országos bajnokságot nyert. Kétszeres amatőr Európa-bajnok. Az 1948-as londoni olimpián középsúlyban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben nagyváltósúlyban diadalmaskodott. Ez a páratlan bravúr – háromszor egymás után olimpiai aranyat szerezni – neki sikerült először, s azóta csak Teófilo Stevenson és Félix Savón (mindketten kubaiak) voltak képesek erre.
Papp Lacit mindmáig az ökölvívás legnagyobbjai közt tartják számon, Joe Louis, a Barna Bombázó, Muhammad Ali (Cassius Clay) és Iron Mike Tyson társaságában, jóllehet nem volt sem fekete bőrű, sem amerikai, sem nehézsúlyú, és profi pályafutását sem sikerült világbajnoki címmel megkoronáznia: az Európa-bajnoki övig jutott el. Máig nem pontosan tisztázott, hogy politikai okokból nem engedték-e megküzdeni a világbajnokságért. Profiként 1957-től 29 találkozót vívott, ebből huszonhetet megnyert és kettő döntetlennel zárult, azaz veretlen maradt.
Mestere a legendás edző Adler Zsigmond volt, akivel majdnem tökéletes párost alkottak. Adler verhetetlen volt abban, hogy tudta, mikor milyen instrukciókkal kell a kötelek közé küldenie tanítványát. Visszavonulása után edzőként tevékenykedett, a válogatott szövetségi kapitányaként (1969–1978, 1979–1992), Adler Zsigmond társaságában is számos siker kovácsa volt. A legemlékezetesebb talán a papírsúlyú Gedó György olimpiai aranyérme (München, 1972).
Hosszú, súlyos betegség után életének 78. évében távozott az élők sorából, miután évtizedekig a XII. kerületi Óra úti lakásában élt.
Papp László pályája adatokban.
1942-ben az újjáalakuló MOM szakosztályban kezdett el versenyszerűen öklözni. Ide tanulótársa, Krebs Lajos vitte le. Első edzője Fehér István volt.
Klubjai versenyzőként: BVSC (1945–1948), Bp. Lokomotív (1949–1950), Bp. Bástya (1951–1953), Vasas (1954–1956), hivatásos ökölvívó (1957–1962).
Edzőként: Ferencvárosi TC (1964–1968), Bp. Honvéd (1968–1969), Óbuda Tsz SK (1978–1979).
Edzői: Fehér István (1945–1950) nevelőedző, Kovács Károly (1951–1952), Adler Zsigmond (1953–1962)
Eredményei, amatőrként: háromszoros olimpiai bajnok (1948, London, középsúly; 1952, Helsinki, nagyváltósúly; 1956, Melbourne, nagyváltósúly), kétszeres Európa-bajnok (1949, Oslo, középsúly; 1951, Milánó, nagyváltósúly), hétszeres magyar bajnok (1946, 1947, 1954, középsúly; 1952, 1953, 1955, 1956, nagyváltósúly).
Profiként: Európa-bajnok (1962–1964), 29 mérkőzésen veretlen (27 győzelem, 2 döntetlen) |
279 | 252750 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=279 | Nemzeti himnusz | A nemzeti himnuszok olyan hazafias zeneművek,
A 19. és 20. század folyamán előtérbe kerülő nemzetállamok felemelkedésével a legtöbb ország választott nemzeti himnuszt, mely az országban népszerű egyéb hazafias dalokkal.
A „műfajok műfajának” nevezett himnuszok a reneszánsz korszaka után költői értéküket vesztették, majd később a nemzeti himnuszok gyűjtőfogalmába sorolt költemények formájában lelték meg a továbbélési lehetőségüket.
Nemzeti himnuszok.
Azon országok neve, amelyek már nem léteznek, nem önálló államok vagy csak részben elismertek, dőlt betűvel szerepel.
Párthimnuszok, mint nemzeti himnuszok.
Diktatúrákra jellemző volt, hogy az állampárt himnusza volt az állam hivatalos himnusza is egyben. Németországban a Horst-Wessel-dal, Spanyolországban a Falange Española "(Cara al Sol"). Franciaországban Philippe Pétain marsall egy új himnuszt íratott ("Maréchal, nous voilà)." Olaszországban megmaradt a nemzeti himnusz, a Marcia Reale, amely eredetileg a Savoyai-ház himnusza volt, de 1922-től 1943-ig mindig felhangzott utána a Giovinezza is, a fasiszta himnusz.
A Szovjetunió himnusza 1944-ig az Internacionálé volt, amely a bolsevik párt himnusza is volt egyben. |
280 | 253 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=280 | Magyarország himnusza | A Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból (röviden, mai helyesírással Himnusz) Kölcsey Ferenc költeménye, amely Magyarország alaptörvénybe iktatott állami himnusza. A „Hymnus” a költő legnagyobb hatású verse, 1823-ban, a nemzeti ébredés hajnalán írta szatmárcsekei magányában. Először Kisfaludy Károly "Aurora" című almanachjában jelent meg, kötetben pedig 1832-ben. A költemény a romantika ismertetőjegyeit hordozza magán és felépítését tekintve keretes szerkezetű.
A magyarságnak a 19. századig nem volt önálló nemzeti himnusza, mind a katolikusoknak, mind a reformátusoknak saját néphimnuszuk volt. Kölcsey mintegy 30 nyelvre lefordított
és Erkel Ferenc által 1844-ben megzenésített, össznemzeti imádsággá váló műve, több próbálkozás után végül 1989-ben került jogszabályi védelem alá, hiszen ekkor lett az Alkotmány szövegének része.
A "Himnusz" szövegét a költő január 22-én tisztázta le, ez a nap egyben a magyar kultúra napja is. Magyarország 2012. január 1-jén életbe lépett Alaptörvényének preambuluma a Himnusz modernizált első sorával kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart!”
A nemzeti himnusz története.
Kölcsey műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. zsoltár) volt. Népszerű volt a – hatóságok által többször betiltott – úgynevezett Rákóczi-nóta is. Ez utóbbit Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésítette. A 19. század elején ugyanis hivatalos alkalmakkor Magyarországon az osztrák császári himnuszt játszották, de mellette mint a magyarság kifejezője gyakran felhangzott a Rákóczi-nóta vagy más néven a Rákóczi-induló is. A császári himnuszt Bulyovszky Gyula, a korábbi márciusi ifjak egyike 1854 tavaszán álnéven magyarra fordította, de így sem lett néphimnusz a magyarok körében, a közvélemény nagy része számára elfogadhatatlan maradt. Ennek egyik oka volt, hogy a megtorló kivégzéseket, mint az aradi vértanúkét is, a császári himnusszal fejezték be.
A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc, a reformkor nagy költője 1823-ban írta. 1829-ben Kisfaludy Károly "Aurora" című almanachjában jelent meg először (267. o.), a kéziraton még szereplő „a Magyar nép zivataros századaiból” alcím nélkül. Kölcsey munkáinak 1832-ben kiadott első kötetében a szerző által adott alcímmel jelent meg. „"Kölcsey Hymnus-a olyan állapotot diagnosztizál, amely már túl van a bűnök-büntetések idején, és a megérdemelt kegyelem beköszöntének ígéretét hordozza."” Kulin Ferenc irodalomtörténész szerint a Himnusszal Kölcsey addigi lírikusi fejlődésének csúcsára jutott.
A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a Kölcsey versének megzenésítésére kiírt pályázaton az "„Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey”" jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által fémjelzett zsűri döntésének köszönhetően. A nyertes pályaművet először a pesti Nemzeti Színházban mutatta be 1844. július 2-án és július 9-én. Első nyilvános, szabadtéri előadása az Óbudai Hajógyárban 1844. augusztus 10-én történt, a Széchenyi nevét viselő gőzhajó avatásán. A Himnusz nyolc szakaszból áll, de hivatalos alkalmakkor csak az első szakaszt játsszák, illetve éneklik.
A Himnuszt a magyarok közmegegyezése tette nemzeti imádsággá, azonban sokáig nem vált hivatalossá. Tulajdonképpen csak a Magyar Köztársaság alkotmányába 1989-ben bekerülve vált azzá.
A kiegyezési tárgyalások kezdetekor, 1865. december 14-én mikor Ferenc József Pesten megnyitotta az országgyűlést, egyfajta gesztusként a Himnusz hangjaira vonult be. Amikor 1903. március 15-én Ferenc József a pécsi kadétiskolába látogatott, a katonazenekar a rend szerint a császári himnuszt kezdte játszani, azonban a fogadására összegyűlt tömeg a zenekar hangjait a Himnusz hangos éneklésével nyomta el.
A magyar parlamentben a himnusz kérdése először 1901-ben vetődött fel, amikor Rátkay László interpellációjában tiltakozott amiatt, hogy „"egy magyar nemzeti ünnepélyen miért zendűl meg elsőnek az osztrák néphimnusz. Nem volt itt az osztrák császár; és ha még itt is lett volna az osztrák császár: mivel egyúttal magyar király is, ott van a magyar hymnusz, üdvözöljük azzal."”
Rátkay 1903. április 23-án két paragrafusból álló törvényjavaslatot nyújtott be „az egységes magyar nemzet himnuszáról” (384. sz. iromány, lásd a képen), mellékelve a Kölcsey Ferenc által írt verset és Erkel Ferenc kottáját is, amelyet az Országgyűlés elfogadott, azonban I. Ferenc József magyar király nem szentesítette, így az nem léphetett hatályba. 1916. december 30-án a magyar koronázások történetében először (és utoljára) IV. Károly magyar király nem az osztrák, hanem a magyar Himnusz hangjaira vonult be a Mátyás-templomba.
A hivatalos nemzeti himnusszá válását csak a magyar alkotmány 1989-es módosítása hozta meg, melynek 75. §-a kimondta, hogy
A 2011-es Alaptörvénybe ez a paragrafus az Alapvetés i) cikkébe került változatlanul.
A Himnuszhoz kötődik a magyar kultúra napja emlékünnepe, melyet január 22-én tartanak. A megemlékezést 1985-ben Fasang Árpád zongoraművész javasolta, mert 1823-ban ezen a napon tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. Megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot. Az ünnep alkalmából a világban megemlékezéseket tartanak és többek között ekkor adják át a Márai Sándor-díjat.
1945 után a szocialista országokban volt egy törekvés, hogy szovjet-típusúra cseréljék a nemzeti himnuszokat. Magyarországon is próbálkoztak ezzel, Rákosi Mátyás pártfőtitkár Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt buzdította egy másik, „szocialista” himnusz megalkotásával, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Mindketten elhárították, az anekdota szerint azzal hárították el a felkérést: „jó a régi himnusz, nem kell új”, „meg van az már írva, ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet”. A kérdés lekerült a napirendről, nem tudni miért hagytak fel a „régi” Himnusz lecserélésével, igaz az 50-es évek első felében csupán hangszeresen, szöveg nélkül hangozhatott el.
A Himnusz éneklését nehezíti a szöveg és a zene illeszkedésének (prozódia) problematikája, mert míg a páratlan sorok hét, a páros sorok hat szótagból állnak (pl. „"Bal sors akit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt"”), ugyanakkor valamennyi sor hét dallamhangot tartalmaz. Erkel szünetek hozzáadásával és egyes szótagok megismétlésével Kölcsey 7-6 szótagszámú versét 8-8-ra egyenesítette ki, és úgy hidalja át, hogy a páros soroknak általában az ötödik szótagját hajlítja, de a hatodik sornál az első szótagot "(hozz)" hajlítja („ho-ozz rá víg esztendőt”). (Ez szerepel Erkel eredeti kéziratában és a Dohnányi-féle hivatalos partitúrában is.) Történelmi érdekesség, hogy Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter 1939. június 2-án kelt, a „Himnusz” egyöntetű előadásáról szóló 15.151/1939. számú rendeletében ezzel szemben úgy rendelkezik, hogy „a könnyebb énekelhetőség kedvéért” az eredeti szöveg helyett „hozz reá víg esztendőt” énekelendő a vers „hozz rá” szövege helyett. , de ennek ellenére ma is két változat él a hajlítás megoldására, az eredeti „ho-ozz rá” mellett él ez utóbbi, egyszerűbb változat is.
A Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. Ennek egyik oka, hogy a Himnusz előadásának tempóját az 1920-as években, a világháborús vereséget és a trianoni békediktátumot követően nagymértékben lelassították. Eötvös Károly Pesti Hírlapban megjelent tárcájában is kifogásolta a zenéjét: „"zsoltáros jellegű, sehogy se lelkesítő s nem is magyar"”, és „"van némi visszarémlés Haydn Gotterhalte zenéjére"”.
Az 1930-40-es évek híradófelvételein viszont a Himnuszt még sokkal gyorsabb, indulószerű ritmusban játszották. Végül 2013-ban a MOB felkérésére készült egy gyorsabb tempójú változat, de ez még így is elmarad a korábbitól.
Kölcsey Ferenc költeményének kéziratát az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. Az ott elhelyezett sokmilliós gyűjteményében alig kétszáz olyan okmány található, ami nem a könyvtár tulajdonában van és ezek közé tartozik a Himnusz kézirata is. A felbecsülhetetlen értékű verskézirat a költő halála után a család tulajdonában maradt. A háborús zűrzavartól mentve letétként 1944 nyarán helyezték el a könyvtárban. Az örökösök 2017-ben megújították az ehhez kapcsolódó letéti szerződést és ez alapján továbbra is immáron határozatlan ideig a nemzet könyvtárában maradhat és az egyezség szerint évente egyszer a magyar kultúra napján a közönség számára is láthatóvá teszik.
A vers szerkezete.
A költemény műfaja óda, azon belül himnusz. A műben a 19. század elején kibontakozó szellemi áramlat, a romantika ismertetőjegyei figyelhetőek meg. Felépítését tekintve keretes szerkezetű, ugyanis az utolsó versszak némi változtatással, de megismétli az első versszakot. A vers keretét adó első és utolsó versszak – a könyörgés – imát, fohászt tartalmaz. Az általuk közrefogott versszakok a múltat és jelent állítják szembe egymással. A 2–3. versszak a múlt dicső pillanatait emeli ki: a honfoglalást, a gazdasági virágzást és Mátyás király győzelmeit. A következő versszakok a múlt szenvedéseiről szólnak: a tatárjárásról, a törökök támadásairól, a belső széthúzásokról, a testvérharcokról. A 6–7. versszakban a múlt képei összemosódnak a jelennel. Kifejező erejüket az ellentétek fokozzák. A mű végén bűneink felsorolása után ismét elhangzik a fohász, de a hangsúly áthelyeződik: a költő már csak szánalomért könyörög.
A Himnusz megzenésítése.
Érdekesség.
Liszt Ferenc a kiegyezés után Egressy Béni (Szózat) és Erkel Ferenc zeneileg különböző dallamainak polifonikus egyesítéséből írta a "Szózat és Magyar Himnusz Fantázia" című művét 1872-1873-ban. 1873. március 19-én a Pesti Vigadóban mutatta be, amelyet maga vezényelt. A mű partitúráját a Rózsavölgyi kiadta "Szózat und Hymnus, zwei vaterlandische Dichtungen von Vörösmarty und Kölcsey, componirt von Egressy Béni und Franz Erkel" címmel. (A művet Liszt gróf Andrássy Gyulának ajánlotta.)
A Himnusz nemzetközi megítélése.
A magyar Himnusz megzenésített változatának felvétele 2 és fél perc hosszú volt, ez azonban nem felelt meg a [[Nemzetközi Olimpiai Bizottság]]nak. Ezért a díjátadó eseményekhez használt magyar Himnuszt lerövidítették, felgyorsították, és leszállították a [[hangnem]]ét. Az Erkel-korabeli [[verbunkos]] ritmizálást idéző „gyorsítással” sikerült a NOB lausanne-i archívuma számára másfél percen belüli felvételt készíteni. A NOB iránymutatásai szerint a nemzeti himnuszoknak 60 és 90 másodperc közötti időtartamúaknak kell lenniük, mert akkor szorosan illeszkedik az olimpiai díjátadó eseményeken az aranyérmes sportoló nemzeti himnuszának eljátszása az éremszerzők nemzeti zászlóinak felhúzásához szükséges időkerethez. A MÁV Szimfonikusok előadásában, a NOB lausanne-i archívumában is elhelyezték a felvételt, amelyen megszólal az [[Erkel Ferenc]] által a kottában jelzett harangszó is.
Sok magyarul nem értő és a magyar történelmet kevésbé ismerő, nagyon szomorúnak érzi a magyar nemzeti Himnusz dallamát a többi [[nemzeti himnusz|nemzeti himnusszal]] összevetve. A kívülálló szemlélőknek a legtöbb ország himnusza ugyanis pergőbbnek, diadalmasabbnak és talán harciasabbnak tűnhet. A magyar himnusz viszont ennek több szempontból is az ellentéte, műfaja szerint is valódi [[ima]], fohász, így teljesen másként hat.
A Himnusz eredeti szövege (korabeli helyesírással).
[[Fájl:Kolcsey ferenc.jpg|jobbra|bélyegkép|A költő, [[Kölcsey Ferenc]] portréja<br>(Anton Einsle olajfestménye)]]
[[Fájl:Himnusz kézirata és kottája.jpg|bélyegkép|jobb|A Himnusz teljes kézirata és kottája]]
[[Fájl:Magyar Himnusz című könyv főcímlapja.jpg|jobbra|bélyegkép|[[Erkel Ferenc]] műve 1844-es első kiadásának címlapja]]
[[Fájl:Kölcsey Ferenc Hymnus 1861.jpg|jobbra|240px|bélyegkép|[[Kölcsey Ferenc]] "Hymnus" című költeménye a [[Vasárnapi Ujság (hetilap, 1854–1921)|Vasárnapi Ujság]]ban 1861-ben]]
A Himnusz jelenlegi szövege.
[[Fájl:Erkel Ferenc Györgyi Alajos.jpg|240px|bélyegkép|A zeneszerző, [[Erkel Ferenc]] portréja<br>([[Györgyi Giergl Alajos]] festménye)]]
[[Fájl:Ferenc Erkel - Himnusz, 1844.jpg|240px|bélyegkép|A Himnusz kottájának eredeti kézirata]]
Cseke, 1823. január 22.
A himnusz kottája és dallama.
<score vorbis="1">
\version "2.14.2"
«
\relative c' {
\tempo 4 = 60
\key g \minor
\time 4/4
\set Staff.midiInstrument = "church organ"
d4.^\p es8 f4 bes f es d2 % Isten, aldd meg a magyart
g4 f es d c( d) es2 % jo kedvvel, boseggel
\break
c4.^\mp d8 es4 c' es, d c2 % nyujts feleje vedo kart,
f4 es d c bes( c) d2 % ha kuzd ellenseggel
\break
bes'4.^\mf a8 g4 fis g a d,2 % balsors akit regen tep
d'4. c8 bes4 a bes c f,2 % ho- ozz ra vig esztendot
\break
\break
es'4.^\ff d8\> c4 bes a4. g8 f4 % megbunhodte mar e nep
es d d c c8( d) bes1^\mp % a multat s jovendot
\addlyrics {
Is -- ten áldd meg a ma -- gyart
jó kedv -- vel, bő -- ség -- gel,
nyújts fe -- lé -- je vé -- dő kart,
ha küzd el -- len -- ség -- gel.
Bal -- sors a -- kit ré -- gen tép,
ho -- ozz rá víg esz -- ten -- dőt,
meg -- bűn -- hőd -- te már e nép
a múl -- tat s_jö -- ven -- dőt.
»
</score>
A himnusz megjelenései.
A Himnusz szoborba öntése.
[[2006]]. május 7-én avatták fel [[Budakeszi]]n a Himnusz szobrát. [[V. Majzik Mária]] kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas alkotása egy kör sugarai mentén jeleníti meg a vers sorait, melynek közepén egy kétméteres, bronzból készült [[Isten]]-alak látható, alatta a "Himnusz" szó [[Székely–magyar rovásírás|rovásírással]] olvasható. A szobor hét ívből álló szerkezetében hétszer három bronzharang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc művét.
Filatélia.
A [[Magyar Posta Zrt.|Magyar Posta]] 1998-ban 175 éves a Himnusz címen 75 forint névértékű bélyeget bocsátott ki. A bélyegen a Himnusz szó és a mű kéziratának részlete látható.
Numizmatika.
Magyarországon Himnusz-emlékérmek is kerültek kiadásra több változatban is. Ilyen a 2021-ben darabos példányszámban kibocsátott 8 milliméter átmérőjű és 1,2 gramm tömegű, 24 karátos aranyból készült, valamint a színarannyal bevont érem Kölcsey művének 200. jubileumára kiadott emlékérmek.
Diszkográfia.
A Himnuszhoz kapcsolódó szerzői adatok.
Az [[Interested Parties Information|ISWC]] a következő szerzőket említi Erkel Ferenc nevéhez kötve
Kapcsolódó szócikkek.
[[Kategória:1823]]
[[Kategória:1844]]
[[Kategória:Nemzeti himnuszok]]
[[Kategória:Magyar nemzeti jelképek|Himnusz]]
[[Kategória:Magyar himnuszok| ]]
[[Kategória:Magyar hazafias dalok]]
[[Kategória:Szent vagy, Uram!]]
[[Kategória:Magyar komolyzenei dalok]]
[[Kategória:Kottát és midifáljt tartalmazó lapok]] |
283 | 220653 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=283 | Augusztus | Augusztus az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról, Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Iulius Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul "Sextilis" („hatos”) volt a neve, utalva arra, hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött.
A 18. századi nyelvújítók szerint az augusztus: "hévenes." A népi kalendárium Kisasszony havának nevezi. |
285 | 216989 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=285 | Szeptember | Szeptember az év kilencedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. E hónap neve a latin "septem" szóból ered, amelynek jelentése "hét", mivel szeptember eredetileg az év hetedik hónapja volt a római naptárban.
Az ókori görög kultúrában a szeptembert Βοηδρομιών-nak "(Boēdromion)" hívták. A 18. századi nyelvújítók szerint a szeptember: "gyümölcsönös." A népi kalendárium Szent Mihály havának nevezi.
Az őszi (a déli félgömbön a tavaszi) nap-éj egyenlőség és a csillagászati ősz (a déli félgömbön a csillagászati tavasz) kezdete: ezen a napon az éjjelek és a nappalok a Föld minden pontján egyforma hosszúak. |
286 | 27622098 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=286 | Október | Október az év tizedik hónapja a Gergely-naptárban. A latin "octo" szóból származik, melynek jelentése "nyolc" – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a nyolcadik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint az október: "mustonos." A római katolikus egyház októbert a rózsafüzér hónapjának tekinti. A népi kalendárium Mindszent havának nevezi, a protestánsok pedig gyakran a reformáció hónapjának (mivel Magyarországon október 31-én tartják a reformáció ünnepét). |
288 | 249812 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=288 | Közkincs | A közkincs egy szellemi alkotásokra vonatkozó (leggyakrabban szerzői jogi) fogalom, mely olyan művet, alkotást jelent, amelynek felhasználására a szerző nem ír elő korlátozást. "A szellemi tulajdon tárgyai azok a szellemi javak (műszaki szellemi alkotások, árujelzők, művek, szomszédos jogi teljesítmények), amelyeket a jogi szabályozás – speciális oltalmi formák révén, előre megszabott feltételekkel – a közkincs köréből időlegesen kivon."
A római jogban.
A közkincs "res omnium communes" néven ismert volt már a római jogban is. Ide tartoztak pl. a levegő és a folyóvíz. Beszéltek továbbá senki tulajdonában nem levő dolgokról (res nullius) illetve közhasználatról (usus publicus). Megjelent a közkincs a mai értelemben vett szerzői jog által védett alkotások tekintetében is. A Kr. u. 4. században élt szónok, Symmachus szerint "a nyilvános szónoklat közkincs" (Oratio publicata res libera est.)
A szellemi alkotások jogában.
tehát a közkincs nem egyetlen, autonóm, uniformizált fogalom, hanem csak az egyes jogintézmények kontextusában határozható meg. Így több szekciója, rétege, ”bugyra” van, valamennyi földrajzi, időbeli és jogintézményi kategória."
Számos speciális vonás jelentkezik az időmúlás és az egyes országok szempontjából is. Pl. egy szerzői mű illetve hangfelvétel oltalma az egyik országban még nem járt le, a másikban már közkincs. Az oltalmi idők ütközése (Kanadában közkincs, de Európában az oltalom 20 évvel több) jelenleg komoly jogi problémákat okoz egy internetes, szabad letöltésű zeneszolgáltatónak (Online Public Domain Library). Hasonló helyzet volt 2007 végéig József Attila műveivel kapcsolatban, amelyek Magyarországon még védettek, Kanadában viszont már közkincsként elérhetők voltak az interneten.<br>
Egyes vélemények szerint az interneten mindenütt hozzáférhető művek globális közkincs státuszban kell legyenek, vagyis nem sérthetnek szerzői jogot egyetlen országban sem.<br>
Eltérő lehet a védjegyek közkincs helyzete is országok szerint. Pl. az aszpirin védjegy Kanadában és esetleg máshol is védett, az USA-ban viszont közkincs."
A know-how.
A Polgári törvénykönyv védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak. |
291 | 81527 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=291 | GFDL v1.2 | |
295 | 82626 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=295 | 666 (szám) | A 666 (római számmal: DCLXVI) egy természetes szám, háromszögszám, az első 36 pozitív egész szám összege; az első 7 prímszám négyzetének összege; palindromszám.
A szám a Bibliában is megjelenik, mint a fenevad száma.
A szám a matematikában.
A tízes számrendszerbeli 666-os a kettes számrendszerben "1010011010", a nyolcas számrendszerben "1232", a tizenhatos számrendszerben "29A" alakban írható fel.
A 666 páros szám, összetett szám, kanonikus alakban a 21 · 32 · 371 szorzattal, normálalakban a 6,66 · 102 szorzattal írható fel. Tizenkettő osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 3, 6, 9, 18, 37, 74, 111, 222, 333 és 666.
A 666 négyzete 443 556, köbe 295 408 296, négyzetgyöke 25,80698, köbgyöke 8,73289, reciproka 0,0015015. A 666 egység sugarú kör kerülete 4184,60141 egység, területe 1 393 472,271 területegység; a 666 egység sugarú gömb térfogata 1 237 403 376,7 térfogategység.
A 666 helyen az Euler-függvény helyettesítési értéke 216, a Möbius-függvényé 0, a Mertens-függvényé .
A szám mint jelkép, kód.
A Bibliában.
A 666-os szám a Bibliában többször kerül megemlítésre, ezek közül egyszer mint a „Fenevad” jele vagy száma.
János így ír a Jelenések könyve nevű látomásaiban a hamis prófétáról, aki az Antikrisztust hatalomra segíti:
A latin és a héber nyelvben, valamint az újszövetségi görög nyelvben nincsenek számjegyek, ezeknek a szerepét a betűk használatával jelzik. Ha egy név azon betűit összeadjuk, amelyeknek számértéke van, egy végeredményt kapunk.
Értelmezései.
A modern értelmezés szerint a Jelenésekben a 666-os számmal ábrázolt antikrisztus az a személy vagy megszemélyesített lény, aki Krisztus tanításai ellen tevékenykedik.
Egyes magyarázatok a „Fenevadat” a Vatikán lényegével vagy a pápák személyével azonosítják, amely magyarázatot a pápai tiara feliratával és az egyház mindenkori tevékenységével támasztják alá. A pápai tiara felirata ugyanis „Isten fiának helytartójára” utal, ami latinul így írandó: VICARIVS FILII DEI. Az említett értelmezés szerint, ha a felirat azon betűit, amelyeket római számként olvashatunk, összeadjuk, az eredmény éppen 666 lesz. (Ezt könnyen ellenőrizhetjük: V+I+C+I+V+I+L+I+I+D+I=666)
Azonban van egy nagy gond ezzel az érvvel. Egyrészről ez a felirat egyik pápai tiarán sincs rajta. Néhány hetednapi adventista jött elő ezzel az állítással még a 19. század végén, és azt bizonygatták, hogy két állítólagos (névtelen, vö. a fenti 2. és 5. pontot) tanú látta ezt a feliratot XVI. Gergelynél (1831–1846), amint az ezzel a felirattal ellátott tiarát hordja az egyik pápai Szentmisén, illetve egy fotó is létezik erről.
Ezzel szemben a pápák sohasem hordtak tiarát szentmisén, illetve mint kiderült a fotó egy hamisítvány (de még így sem lehet igazán kivenni belőle semmit). A másik meg az, hogy az 1800-as évektől hordott összes tiara közszemlére van téve a Vatikáni Múzeumban. Összesen két tiarán van felirat, de az sem "Vicarius Filii Dei", hanem "CHRISTI VICARIO – IN TERRA – REGUM". De ennek a betűértéke 214.
Más magyarázatok szerint a „Fenevad” az ökumenizmus ill. a globalizmus jelenségére utal – mely olyan „belakott Földet” jelent, amelyből az „egyházak összessége” lett; újszövetségi görög írásmóddal írva OIKOYMENA –, melynek számértéke szintén 666.
A számmisztikában.
A numerológiai értelmezés szintén a vallásra vezeti vissza a 666-os szám magyarázatát. Eszerint a 6-os az ember és a föld száma (Isten a hatodik napon teremtette az embert), a három 6-os a Szentháromság ellentéteként a hiábavaló földi, emberi gondolkodást jeleníti meg (ellentétben a 777-tel, amely a Szentháromság száma, így a tökéletességet ábrázolja).
Más megközelítésben pedig a szénatom 6 protonjára, 6 neutronjára és 6 elektronjára utal a 666 szám.
A kultúrában.
Számos történelmi alakról sütötték már ki, hogy ő maga a Fenevad, többek között pl. II. János Pál pápáról, vagy akár Néró császárról. Nérónak ugyan kissé manipulálni kellett a nevét, mert a betűk héber számértéke szerinti számoláshoz csak a „Nero Cesar” felelt meg, márpedig ebben a formában sosem írták a császár nevét. Tolsztoj Háború és béke című művében a Napóleon életére törő Pierre Bezuhov számolja ki ügyes trükkel, hogy a francia császár szintén maga a Fenevad.
Az Iron Maiden zenekarnak 1982-ben jelent meg "The Number of the Beast" című stúdióalbuma. Maga a címadó dal a jelenések könyvéből vett idézettel indul:
Magyarországon a "666" a Pokolgép nevű rock/metalegyüttes egyik dalának címe. |
296 | 9541 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=296 | 666 | |
297 | 140516 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=297 | Biblia | A Biblia (amely a koiné görög "βιβλίον", "azaz tekercs szóból származik") olyan vallási szövegek és könyvek gyűjteménye, amelyeket a kereszténységben szentnek tartanak, egy részét pedig a judaizmusban (→ héber Biblia), a szamaritánus vallásban és más ábrahámi vallásokban is.
A hívők nagy része Istentől sugalmazottnak tartja, a hit és az erkölcs területén általános mércének tekintik.
A teljes Bibliát (az Újszövetséggel együtt) keresztény Szentírásnak is nevezik.
A zsidó és a keresztény, valamint a különböző keresztény irányzatok bibliáinak a terjedelme nem azonos, mert a Biblia könyveit meghatározó kánont nem egyformán határozták meg. Így a héber Biblia – a Tanakh – azokat az Izrael népének adott isteni kinyilatkoztatásnak tartott írásokat tartalmazza, amelyek a kereszténység előtti időben, Izrael vallási közösségében keletkeztek. A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen tekintélyt és kötelező mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról számolnak be, és amelyeket a hagyomány szerint bizonyos apostolok vagy azok tanítványai írtak vagy jegyeztek le. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre (Újtestamentum). "Gramatának", azaz Írásoknak nevezték az ószövetségi és újszövetségi könyvek együttesét.
Követői szerint ez a könyv gyakorolta a legnagyobb hatást a világtörténelem alakulására. Ez a legtöbb nyelvre lefordított, legtöbb példányszámban megjelent könyv. A vallási tartalmon kívül, – főleg a Tóra – a társadalmat irányító parancsokkal ("táplálkozás, higiénia, születés, házasság stb."), gazdasági ügyekkel ("pl. kamat"), büntetésekkel stb. is foglalkozik.
Ez a szócikk a keresztény Bibliát tárgyalja. A zsidó Bibliáról lásd a hagyományos zsidó teológiához kapcsolódó Tanakh, illetve a nemzetközi tudományos kutatás nézőpontját tükröző Héber Biblia szócikkeket.
A Biblia elnevezései.
A "biblia" szó az ógörög "biblion" többes száma, jelentése „könyvek”. (A „könyvtekercs” jelentésű biblion szó pedig a "büblosz" szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte és Büblosz városáról neveztek el, amely az a föníciai kikötő volt, ahol a papiruszt hajóra rakták és szállították az akkor ismert világ minden tájára.) A Héber Bibliában egyedül Dániel próféta nevezi „könyvek”-nek a szent iratok gyűjteményét ("Dániel könyve" 9,2). A keresztények a Kr. u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentől származónak vallott iratgyűjteményükre alkalmazni. Ez az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e műnek a rendkívülisége nem külső formájában van, hiszen csak könyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszerűen „Írásnak”, „Írásoknak” nevezik (Jézus és az apostolok is használják ezt az elnevezést, mint Márk evangélista és Pál apostol – "Márk evangéliuma" 12,24 és "Második levél Timóteusnak" 3,16 stb.), továbbá „Isten Igéjének”, „Szentírásnak”, „Könyvek Könyvének” is hívják. Az „Isten Igéje” elnevezés a Bibliából származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönböztető jelölésére szolgál (lásd: "Dániel könyve" 9,2; "János evangéliuma" 17,17; "Péter első levele" 1,23). Ezenkívül Ézsaiásnál "(Ézsaiás könyve" 34,16) az „Úr könyve” néven szerepel. Eszerint tehát a Biblia Isten könyve az emberek számára.
A Biblia könyvei.
A Biblia két fő részből áll: Ószövetségből és Újszövetségből (más néven: Ótestamentumból és Újtestamentumból). Az Ó- és Újszövetség megjelölés Isten Izraellel "(Mózes második könyve" 24,8 alapján) és a keresztény egyházzal kötött szövetségére utal "(" szerint), a latin „testamentum” (azaz „végrendelet”) szó pedig azt fejezi ki, hogy ezek az írások szent hagyatékok, amiket a keresztények hite szerint Isten Izraelre és az őskeresztény egyházra hagyott. A „testamentum” elnevezést a Vulgata (a Biblia latin nyelvű fordítása) nyomán használják.
Míg az Ószövetség az Izrael népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat (Isten cselekedeteit és prófétái által közölt üzeneteit) örökíti meg, addig az Újszövetség a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat (Jézus életét, az ősegyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház további útjára vonatkozó jövendöléseket) tartalmazza. Egyes történetek, próféciák többször is – esetleg különböző nézőpontból és írótól – szerepelnek a Biblia különböző könyveiben. Egyes részek a lehető legnagyobb tömörségre törekedve adnak információt a történelmi eseményekről, míg más részek művészi rajzolatot nyújtanak az ember és kor természetéről (például: szerelemről).
Az Ószövetség 39 (zsidó Biblia és a Protestáns Ószövetség) vagy 45 illetve 46 könyvet
(a katolikus fordítás tartalmazza a Makkabeusok I-II. könyvét, Tóbiás könyvét, Judit könyvét, a Bölcsesség könyvét, Jézusnak, Sirák fiának könyvét és Báruk könyvét, amelyek a protestáns fordításban nincsenek meg; Jeremiás könyvét és Jeremiás siralmainak könyvét pedig néha egynek, néha kettőnek számítják), az Újszövetség pedig 27 iratot tartalmaz. A Biblia könyvei mintegy 1500 esztendő folyamán, a Kr. e. 2. évezredtől a Kr. e. 4. századig Izrael népe körében, a Kr. u. 1. században pedig az őskeresztény egyház körében keletkeztek. A hagyomány szerint körülbelül negyven személy írta a Biblia könyveit; voltak közöttük papok, királyok, orvosok és egyszerű közemberek is.
A bibliai könyvek régebben folyamatos szövegét az áttekinthetőség érdekében szerkezetileg tagolták. Ez első lépésként azt jelentette, hogy az egyik canterbury érsek, az 1228-ban elhunyt Stephen Langton az iratokat fejezetekre (részekre) osztotta. Majd századokkal ezt követően az egyes fejezeteket versekre bontották. Az Ótestamentum kapcsán ezt a munkát az 1541-ben meghalt Santes Pagnino, az Újszövetséget illetően pedig 1551-ben Robertus Stephanus végezte el.
A Biblia könyveit a 16. században, az első nyomtatott bibliakiadások idején számozott fejezetekre és úgynevezett versekre osztották, amelyeket szintén számok jelölnek (például "Máté evangéliuma" 26,28; azaz Máté evangéliuma 26. fejezet, 28. vers). A fejezetek általában a bibliai könyvek tartalmilag elkülönülő nagyobb egységeit választják szét, míg a versek általában mindenféle tartalmi szempont nélkül megállapított néhány mondatos szakaszok, amelyek a mondatok könnyebb visszakereshetőségét és a különböző bibliai részek közötti kereszthivatkozások (konkordancia) készítését szolgálják. A versek számozása a katolikus és protestáns bibliakiadásokban megegyezik. A verseket követő kereszthivatkozások viszont az egyes bibliakiadásokban eltérnek, és nem is minden kiadásban találhatóak meg.
A bibliai igék idézésének módja.
A Bibliát a fönt bemutatott versszámozási logika segítségével idézzük. A könyvek magyar nevei néhol nem egységesek, ezért válasszuk annak a Bibliakiadásnak a könyvrövidítését, amelyben mi ténylegesen utánanéztünk az idézni kívánt szövegnek. Pl. a Biblia első könyve a protestáns fordításokban Mózes 1. könyve, rövidítése 1Móz, katolikus fordításokban a Teremtés könyve, rövidítése Ter. Ezt a tartalomjegyzékben vagy amellett önálló listában biztosan megtaláljuk. A rövidítés után nem teszünk pontot, az idézet versszáma a fejezetet jelző számtól vesszővel van elválasztva, pl: Gal 1,8. Ha több verset idézünk, kötőjellel kapcsoljuk össze, ill. a szakadást is jelölhetjük, könyvön belül ponttal, könyvek között pontosvesszővel. Pl. Jairus lányának föltámasztását az alábbi helyeken olvashatjuk: Mt 9,18-19.23-26; Mk 5,22-23.35-43; Lk 8,41-42.49-56. Ebben a forráshivatkozásban kihagytuk az alábbi verseket: Mt 9,20-22; Mk 24-34; Lk 43-48. Ezeken a helyeken a vérfolyásos asszony meggyógyításáról olvashatunk.
A hivatkozások internetes publikációkban érvényes linkekként is megadhatók, de mivel a teljes hivatkozások Wikipedián kívüli oldalakra mutatnának, ebben az ismertetésben ettől most eltekintettünk.
A Biblia számos története rendelkezik tradicionális címekkel, pl. "Tízparancsolat", "Miatyánk", "A tékozló fiú története" stb. Ezekre önmagukban ne hivatkozzunk, csak akkor, ha mellé tesszük a fönti logika szerinti versszámokat.
Írói.
A Biblia megírása több mint ezer éven át tartott. Írói gyakran nem a saját koruk eseményeit, hanem akár több száz évvel korábbi történéseket, legendákat és azok újabb kiegészítéseit jegyezték le a hagyományok alapján.
Luther Márton szerint a Biblia írói Isten diktálása után szerezték az írásaikat, ugyanezt vallotta XIII. Leó pápa még a 19. században is, viszont a 20. században számtalan katolikus és protestáns teológus is eltávolodott ettől a meghatározástól. A teológusok általában az emberi szerzőkre önálló alkotókként tekintenek, akikről jellemzően nem vitatják, hogy isteni sugallatot követtek.
Az egykori zsidó és keresztény hagyomány hitével szemben a mai bibliatudósok gyakran élesen elütő nézeteket képviselnek.
Kanonizáció.
A "kánon" szó a bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét jelenti. A "kanonizáció" kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét (isteni eredetét) és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz.
A 2. század második fele előtt még nem határozták meg pontosan, hogy melyek a szent könyvek, és melyek elvetendők. Pedig erre az időre már megszámlálhatatlan mennyiségű olyan írott mű keletkezett, amelyeknek a hívők isteni tekintélyt tulajdonítottak.
A ma ismert Újszövetségbe az egyházatyák által kiválasztott négy evangélium (Máté, Márk, Lukács, János) került. Ezekkel együtt közel harminc különböző evangélium is létezett, amely közül sok a keresztény szemléletnek ellentmondó, gyakran gnosztikus tartalmú volt. A jelenések könyve – "amely nem beszél Jézus földi életéről és az egyházi szervezet isteni eredetéről stb." – népszerűsége ellenére hosszú ideig nem kerülhetett a kánonba, sőt még a 4. században is a "gyanús" könyvek között tartották számon.
A Biblia kanonizációja a 382-es római zsinaton vagy a 397-es III. karthágói zsinaton zárult le. Amit biztosra állíthatunk, hogy az 5. századra alakult ki a nyugati egyház újszövetségi kánonja.
A Biblia könyveihez hasonló, de az egyház által hamisítványnak (pszeudoepigráf) vagy nem Isten által sugalltnak ítélt, és ezért a kánonból kihagyott könyveket apokrifoknak nevezik; ezek egy részét, a régebbi kánon részeiként a Bibliában szereplő, de később abból eltávolított könyveket pedig deuterokanonikus könyveknek.
A Biblia kéziratai.
A "Codex Vaticanus" (Vatikáni kódex) a Biblia legértékesebb görög kézirata a 4. század elejéről. A Biblia másik két legjobb és legteljesebb szövegtanúja a valamivel későbbi Codex Sinaiticus és Codex Alexandrinus.
A Biblia fordításai.
A Biblia egyértelműen a legek könyve: a világon a legtöbbször és legtöbb nyelvre lefordított, a legtöbb kiadást és a legnagyobb példányszámot megért könyv. A Biblia a kereszténység elterjedésével túllépett a zsidó nép, illetve a zsidó közösségek által lakott területek határain, és eljutott a Föld szinte minden ismert országába és népéhez. A könyvnyomtatás és a reformáció további lendületet adott a Biblia és a bibliafordítás, valamint a bibliaolvasás terjedésének. Egyes nyelveken ekkor készültek el azok a klasszikus fordítások, amelyek máig nagy tiszteletnek örvendenek. Ilyen a német nyelvű Luther Márton-féle Biblia, a magyar nyelvű Károlyi Gáspár-féle Vizsolyi Biblia (1590), vagy az angol nyelvű King James Biblia. A modern nyelveken közreadott középkori és újkori fordítások szinte számbavehetetlenek. 2017-es felmérés szerint a Bibliát 670 nyelvre fordították le.
Egyéb híres fordítások:
Magyar fordítások.
A két legelterjedtebb hiteles mai magyar fordítás a Magyar Biblia Tanács (MBT) által készített protestáns bibliafordítás és a Szent István Társulat (SzIT) által kiadott katolikus bibliafordítás.
Szentírási részeket fordítók.
Nyomtatásban megjelent egyéb fordítások:
A Biblia értelmezése.
A keresztény hívők körében a hagyományos nézet az, hogy a Biblia megírása Isten vezérletével történt, és így az igazságot szó szerint vagy átvitt értelemben közvetíti az emberiségnek. Az utóbbi időkben sok keresztény nézetét erősen befolyásolták az ún. bibliakritikusok, és ezen változás ellenhatásaként egy fundamentalista irányzat is kialakult, amelynek fő célja a Biblia szó szerinti tökéletességének bizonyítása. Idővel a Biblia értelmezése vált a protestáns és a katolikus felekezetek közötti hagyományos különbségek kulcspontjává. Míg előbbiek úgy hiszik, hogy a Biblia önmagáért beszél, utóbbiak azt tartják, hogy az Egyház feladata a Bibliát megfelelően értelmezni. Ezért van az, hogy a protestáns Bibliákban nincsen lábjegyzet, így a nehezebben érthető részeket szabadon értelmezik. (A véleménykülönbségek miatt korábban tovább darabolódtak a protestáns egyházak). A katolikus Bibliák tartalmaznak lábjegyzeteket, amelyek az Egyház értelmezései.
Bibliamikrológok.
A 17–18. század kedvelt műfaja volt a mikrológ (valamely, általában filológiai vonatkozású témának a legapróbb részletekig menő, aprólékos kidolgozása). A mikrológiaírók különösen kedvelt témája volt a Biblia.
További számításai alapján az Ószövetség legrövidebb verse a9 "Krónikák első könyve" 1,25. (Héber, Peleg, Reú), az Újszövetségé pedig "János evangéliuma" 11,35. („És Jézus könnyezett.”) "Ezsdrás könyve" 7. az angol ábécé minden betűjét tartalmazza az o kivételével. Az „és” kötőszó az Ószövetségben 35 543-szor, az Újszövetségben 10 684 ízben fordul elő. A további hasonló adatokat ld. lentebb.
Statisztika.
Ez a lista néhány különösebben érdekes tényt tartalmaz a (protestáns kánon szerinti) Bibliával kapcsolatban.
Szavak.
Az angol nyelvű „Jakab király Bibliájában”
Morális szempontból vitatható bibliai versek, történetek.
Bővebben:
A bibliai történetek morális szempontok szerinti megítélése szubjektív, ezért az alábbiakban olyan versek lesznek bemutatva, amelyek mondanivalója, tanulsága a mai nyugati társadalmi normák szerint vitathatók vagy vitatottak:
Ószövetség.
kritika: Isten népirtásra buzdítja népét.
kritika: A zsoltáríró helyesnek ítéli a babiloni csecsemőkön való bosszúállást a Babiloni birodalom bűneiért.
kritika: A Biblia feltétel nélküli, minden személyes érzelmet felülíró, feltétlen behódolást vár el. A történet morális tanulsága épp az lett volna, ha Ábrahám kijelenti, hogy semmi áron nem hajlandó megölni saját gyermekét.
Újszövetség.
kritika: A mennybe vagy pokolra jutás nem az adott személy tetteitől függ, hanem attól, hogy miben hisz vagy nem hisz.
kritika: A Biblia alapján a nő nem taníthat és csendben kell lennie.
kritika: Elutasítja a jogos önvédelmet.
kritika: a család elutasítása a vallásért
Kritika.
A kritikusok bizonyos bibliai szövegeket ("főleg ószövetségi, de újszövetségieket is") morálisan problematikusnak tartanak. Az Isten által vezérelt erőszakos cselekmények között szerepel a háború és népirtás támogatása, az állatáldozat, a gyilkosságok stb.
A Bibliát a történelem során felhasználták a halálbüntetés, a patriarchátus ("férfiuralom"), a szexuális és vallási intolerancia, a háborús erőszak és a gyarmatosítás támogatására.
A Biblia nem szólít fel és nem is ítéli el a rabszolgaságot. Az Efézusiakhoz írt levél ("amelyet a hagyomány Pál apostolnak tulajdonított") arra ösztönzi a kereszténnyé váló rabszolgákat, hogy maradjanak hűek és engedelmesek uraikhoz, mint Krisztushoz.
Bibliakritika.
A bibliakritika magát a Biblia szövegét vizsgálja, hogy meghatározza a szerzőségét (az íróit), az alkotás idejét és az írói szándékot. Meg kell különböztetni a Bibliával szembeni kritikától, amely mint információforrást vagy erkölcsi magatartási kódexet kritizálja azt.
A Biblia körüli viták ősidők óta léteznek, már a Kr.u. 2. században megjelent. Azonban csak a modern időkben jelent meg a valódi bibliakritika. Azt a meggyőződést, hogy a Bibliát történelmileg helyes és megbízható forrásként, valamint erkölcsi mintaként kell elfogadni, az ezen a területen dolgozó akadémikusok elkezdték megkérdőjelezni. Például az a tézis, hogy a Bibliát "„Isten ihlette”" (2Tim 3:16; 2Pét 1:21), és hogy "„Isten a szerzője”", ellentmondásos. Ebből a szempontból a Biblia kritikája az egyházkritika vagy a valláskritika részét képezi.
A 17. század végén még csak néhány bibliakutató kételkedett abban, hogy például Mózes írta a Tórát, de a 18. század végén már többen elkezdték szisztematikusan megkérdőjelezni a szerzőségét. A 19. század végére egyre többen jutottak odáig, hogy azt állították, hogy összességében a Tóra több szerző műve volt a Kr.e. 1000-től (Dávid korától) Kr. e. 500-ig terjedő évszázadok során. Azt is mondták, hogy a benne foglalt történelem gyakran inkább polemikus, mint tényszerű. A 20. század első felére Hermann Gunkel bibliatudós felhívta a figyelmet a mitikus vonatkozásokra, a hagyománytörténeti iskola pedig azzal érvelt, hogy bár alaptörténetnek valóban ősi gyökerei vannak, a narratívák kitalált elbeszélések. A mai bibliakutatók konszenzusa az, hogy a Biblia könyvei szerzőinek túlnyomó többsége ismeretlen. Legtöbbjük névtelenül íródott, és az Újszövetség 27 könyve közül csak néhány említ szerzőt, amelyek közül többről is kiderült, hogy pszeudepigráf, azaz a bemutatkozó szerzővel szemben más valaki írta, egy későbbi időben. (Ilyen például ("Efézus, 1 Timóteus, 2 Timóteus és Titusz").
Sokan bírálják azokat az utasításokat, amelyeket Isten az Ószövetségben adott a zsidóknak, mint például: öljétek meg a házasságtörőket, a homoszexuálisokat és a „szombaton dolgozó embereket”; vagy etnikai tisztogatás végrehajtásáról; népirtásról; vagy más tömeggyilkosságokra adott utasításokról szólnak.
Az erkölcsről, a tökéletességről és a történelmi hitelességről szóló viták mellett az is felmerül, hogy mely könyvek valók a Szentírásba (az ún. bibliai kánonba). A zsidók például elutasítják az Újszövetséget, míg mások az Újszövetség apokrif iratait utasítják el, egy a harmadik irányzat pedig úgy véli, hogy a Biblia egyetlen könyvének sincs tekintélye, kivéve Jézus Krisztus tanításait.
Marxista nézet.
A marxista valláselmélet szerint a Biblia emberi alkotás, az ókori Kelet irodalmának kiemelkedő teljesítménye. Lukács György ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „A világfolklór egyik legszebb könyve. Nagyon kevés olyan népi mondagyűjteményt ismerek, mint amilyen az Ótestamentum. Nekem a Biblia több nyelven is megvan, nagyon szeretem olvasni, ahogyan nagyon szeretek népmeséket is olvasni, vagy Homérosztól az Iliászt és az Odüsszeiát.” |
298 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=298 | Keresztény biblia | |
299 | 21420 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=299 | Enciklopédia | Az enciklopédiák vagy lexikonok az emberi tudás írásos, a fogalmakat valamilyen rend szerint tárgyaló gyűjteményei.
A „lexikon” és az „enciklopédia” is nemzetközi szavak, mindkettő görög–latin közvetítéssel került a világ nyelveibe. A kettő mára azonos fogalmat takar, a jelentésük és a műfaj története alapján azonban tehetünk finom különbséget: a "lexikon" végső soron a görög "lexisz" szóból eredeztethető, jelentése voltaképpen: „szavak gyűjteménye, szójegyzék, szótár”, az "enciklopédia" viszont a görög "enkükliosz paideia" (εγκύκλιος παιδεία: „általános, mindenre kiterjedő oktatást” jelent) kifejezésből ered, abból olvadt össze egyetlen szóvá.
Az "enciklopédiák" tehát ennek megfelelően a tudomány (vagy egy tudományterület) egészét kívánják felölelni (régebben gyakran hierarchikus rendben, az összetartozó témákat egymás mellett tárgyalva, lásd tezaurusz), míg a "lexikonok" nemritkán csak kisebb tartomány tárgyalását tűzik ki célul, a fogalmakat pedig betűrendben közlik, ahogyan elődeik, a szójegyzékek. Mióta legújabban az enciklopédiák is többnyire betűrendben adják a fogalmakat, a különbség szinte teljesen elhalványult, a két megnevezést szinonimaként használják, legfeljebb az etimológiával megtámogatott jelentéskülönbség alapján válogatnak egy-egy mű célja szerint, az "enciklopédia" elnevezést az átfogóbb, általánosabb célú munkákra, a "lexikon" megjelölést főként a specializáltabb gyűjteményekre tartva fenn, de messze nem teljes következetességgel.
A két megnevezés alkalmazásáról annyi azonban elmondható, hogy míg az általános, átfogó jellegű munkák némelyike a „lexikon” nevet viseli (A Pallas nagy lexikona, Tolnai világlexikona), addig a részterületekkel foglalkozó művek meglehetősen ritkán neveztetnek enciklopédiának (a és az "Orvosi lexikon" mind lexikon, és nem Néprajzi/Orvosi enciklopédia stb.). Az enciklopédiák között viszont van speciális célra vagy olvasókörnek szóló (zsebenciklopédia, gyermekek enciklopédiája), és olykor nevükben is vállaltan külön figyelmet fordítanak az egyetemes tudás mellett egyes nemzetek/kultúrkörök tudására (a Nagy szovjet enciklopédia a szovjet világra, az Encyclopædia Britannica az angolszász kultúrkörre).
Korábbi enciklopédikus munkák.
Korai enciklopédiák.
A rómaiak nevezték először encyclopediának a Marcus Terentius Varro készítette összefoglaló munkát, a "Disciplinae"t (a cím jelentése körülbelül: "tanulnivalók") 9 kötetben (i. e. 30-ban).
A középkori gondolkodók úgy vélték, hogy lehetséges a tudományok teljes anyagának megismerése egy emberi elme számára, ezért ők abban a szellemben írták enciklopédiáikat, hogy tankönyv, útmutató legyen, átfogó munkaként, elejétől a végéig elolvasásra szánva. Sevillai Szent Izidor "Etymologiae" munkája 20 kötetben foglalta össze kora tudományát a 6. században. Izidor kora egyik legműveltebb egyházi vezetője volt, hitte és vallotta, hogy mindenkinek biztosítani kell a tanulás lehetőségét, hogy a műveltség mindenkinek jár, több nyelven beszélt, tanult tudós volt és nevelő. Szelleme a mai modern korban is elkísér: őt választották az internet védőszentjének.
Vincent de Beauvais 1250 körül befejezett hírneves művének címe: "A nagyobb tükör."
A hét szabad művészet – grammatika, retorika, logika, aritmetika, geometria, zene és asztronómia – adta a témaköröket az ilyen munkákban.
Francis Bacon (1620) "Instauratio Magna" címmel akarta összefoglalni kora tudományát, de soha nem készült el vele. Bacon neve az empirizmus kapcsán ismeretes, és ettől kezdve a tudományosságban a megfigyelés, a tapasztalás lesz a kutatási módszer és ez egy új tudományosságot, gondolkodást teremt: a tudományok ettől kezdve már nem a teológiai tudományok, a hit szolgálói, kiegészítői. A tudományok rohamos fejlődése új enciklopédiák születését hozza.
Johann Heinrich Alsted 1630 körül még így gondolkodik enciklopédiája célkitűzéséről: "„mindannak módszeres megértése, amit az embernek élete során meg kell tanulnia”."
Apáczai Csere János "Magyar encyclopaedia, azaz minden igaz és hasznos bölcsességnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása" címmel írta összefoglaló munkáját, és ez "az első magyar enciklopédia". Az úttörő alkotás nyomtatását - címlapján is láthatóan - 1653-ban kezdték el és 1655-ben fejezték be.
Antoine Furetière 1684-ben "Kísérlet egy egyetemes szótár megteremtésére" címen jelentette meg művét, mely évtizedeken keresztül nagyon keresett kézikönyv lett, a „mindent tudás” tára.
1700 és 1800 közötti jelentős lexikonok.
1728-ban Ephraim Chambers "Cyclopaediá"ja még annak a meggyőződésnek a fényében íródott, hogy lehetséges az emberi tudás egyetlen elmében való egyesítése, és megtanulható az egész. Munkája meghatározó, egyrészt azért, mert tématérképet készített, és ezt a későbbi enciklopédia-készítők is átvették, másrészt mert az ő enciklopédiája az első angol nyelvű; a korábbiak általában latin nyelvűek voltak – ebből a szempontból az Apáczai-féle is különlegesség.
Az "Encyclopédie, ou dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers („Enciklopédia, avagy a természettudományok, a bölcselet és a mesterségek magyarázó szótára”)" című munkát 1751 elején kezdték el publikálni Franciaországban, utolsó kötetei pedig 1772-ben láttak napvilágot.
A több mint húsz éven át (1751–1777 között) megjelentetett, 32 kötetes Enciklopédiának 21 kötetét teszi ki szöveg: több mint 70 000 szócikk található benne az "asparagus"tól a "zodiac"ig. A fennmaradó 11 kötet szépen metszett képeket tartalmaz, amelyek a szócikkeket illusztrálják.
Az "Encyclopédie" a francia felvilágosodás jelentős teljesítménye, amelynek célja Diderot szavaival „a közgondolkodási mód megváltoztatása” volt, az ismeretek terjesztése és a kritikus gondolkodás fejlesztése révén.
Az "Encyclopédie" kollektív munka volt, „irodalmárok, írástudó emberek társaságáé”, írták a címoldalon. Mire az utolsó kötet megjelent, több mint 140 ember volt a kötet írója-szerkesztője. Ugyanebben a szellemben ma is létezik egy társaság: olyan önkéntes fordítók csapata, akiket érdekel a felvilágosodás szelleme, és akik hisznek abban, hogy van értéke, értelme annak, hogy az "Encyclopédie" szócikkeit ingyen hozzáférhetővé tegyék az angol nyelvű olvasók számára (l. a külső hivatkozásokat). Bár ők valószínűleg nem fogják mind a 70 000 szócikket lefordítani, a projekt nyitva áll mindenki előtt, és ma is folytatódik.
Az első szerkesztő, D’Alembert a befejezés előtt kilépett, s az utolsó kötetek kizárólag Diderot munkái. A felvilágosodás számos nevezetes alakja részt vett a szerkesztésben, írásban, például Voltaire, Rousseau és Montesquieu.
Az enciklopédia írói – a felvilágosodás központi gondolatával összhangban – úgy gondolták, hogy a művel lerombolják a babonákat, és kaput nyitnak az emberi tudáshoz. Franciaországban azonban vihart kavart vallási türelme miatt. Dicsérte a protestánsokat és kritizálta a katolikus dogmát, ezért a teljes művet betiltották, de mivel az ügynek voltak magas körökben pártfogói, folytatták a munkát, és az újabb köteteket titokban juttatták el az előfizetőkhöz.
Az enciklopédia a korabeli műszaki ismeretek gyűjteménye is volt, amely a hagyományos kézműves mesterségeket és azok eljárásait is leírta.
Az "Encyclopédie" kiadásai:
4250 példányban jelent meg, amely a 18. században magasnak számított, amikor az átlagos példányszám 1500 körül mozgott. Később, 1782 és 1832 között kiadták e munka bővített változatát 66 kötetben. Ezren vettek részt az előállításában, és 2250 szerzője volt.
Az Enciklopédiát nem fordították le magyarra. Korabeli fordítás nem készült, sőt részleteket sem ültettek át a 18. században, pedig jól ismerték. Padányi Klára egy kis fordítóközösséggel megpróbált egy komolyabb válogatást elkészíteni belőle, de a vállalkozás pénzhiány miatt félbemaradt. Van azonban egy 1963-as válogatás "(Enciklopédia. Szemelvények," 263 lap), és sok szöveg megjelent más gyűjteményekben (így a "A holmi"ban, Diderot "Válogatott filozófiai művei"ben stb.). Jelenleg szétszórtan vannak és nehezen lehet fellelni a meglévő fordításokat is, ám ezek elismert fordítók (Győry János, Réz Pál és mások) munkái. |
300 | 26883 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=300 | Sci-fi | A sci-fi (ejtsd ~ "'szki-fi'" vagy "'szi-fi'") az angol: "science fiction" (ejtsd ~ "'szájensz fiksön'") kifejezés rövidítése. Jelentése eredetileg "tudományos fantasztikus (regény)írás" (a fikció jelentése: "kitalálás, fantáziálás"), "tudományos (szép)irodalom", de magyarul a tudományos-fantasztikus (irodalom, művészet) megnevezés használatos. A tudományos-fantasztikus mű olyan művészeti (irodalmi, film stb.) alkotás, mely legtöbbször valódi vagy képzeletbeli tudomány(ok)nak a társadalomra, vagy egyes egyénekre gyakorolt hatását mutatja be. Ezeknek a műveknek a közös jellemzői, hogy zömében egy lehetséges jövőben játszódó képzeletbeli történetek. Megnyilvánulási formájuk lehet könyv, képregény, festmény, televíziós sorozat, film, rajzfilm, játék, színdarab és egyéb média. A "science fiction" kifejezést először Hugo Gernsback (1884–1967) amerikai lapkiadó használta 1928-ban.
A sci-fi kedvelt témái.
Az irodalmi igényű alkotások bármely téma esetén erkölcsi, filozófiai kérdéseket vetnek fel a társadalom, illetve az egész emberiség jövőbeli fejlődése, alakulása szempontjából, melyek megoldásában általában kiemelt szerepe van egyes (fő)szereplők felelősségének.
A sci-fi típusai.
Keményvonalas (hard) sci-fi.
A sci-finek azt a vonalát nevezzük így, amelyik szigorúan figyelembe veszi és alkalmazza a természettudományos ismereteket, azokból logikus következtetéseket von le, és általában betartja a tudományos módszerekkel szemben támasztott követelményeket. Az elnevezés, amely az angol "hard science" kifejezésből származik, éppen erre utal. A keményvonalas sci-fi ennek ellenére nem száraz tudományos leírás, a tudományos háttér csupán a cselekmény hihetőségét növeli, és sokszor kulcsfontosságú a történetben. Ide sorolhatjuk azokat a műveket is, amelyek valamely kitalált vagy eddig nem igazolt tudományos elméletet vagy műszaki berendezést használnak fel, és azokat elfogadható logikai rendszerbe helyezik. Különböző stílusú, neves képviselői: Isaac Asimov, Stanisław Lem, Larry Niven és Arthur C. Clarke.
Soft sci-fi.
Az elnevezés az angol "soft science" kifejezésből származik, amellyel a társadalomtudományokat illetik, szemben a természettudományokra használt "hard science" elnevezéssel. A soft science fiction jellegzetessége, hogy a történet és az elbeszélésmód az előbbiekre, azaz a társadalomtudományokra alapul, ennek megfelelően többet foglalkozik a szereplők tulajdonságaival, jellemével, társadalmi körülményeivel és fejlődésével, mint a történet tudományos és technikai vonatkozásainak mai tudásunk szerinti megalapozottságával vagy korrektségével. A művek gyakran öltenek utópia- vagy disztópia-jelleget. A soft science fiction képviselői többek között Ray Bradbury, Philip K. Dick és Ursula K. Le Guin.
Cyberpunk, steampunk, clockpunk, biopunk, dieselpunk, retro-futurizmus és egyéb szubzsánerek.
Alternatív történelem kategóriába is sorolhatóak lehetnének, jellemzően oly módon festik le a világképet, hogy a múltban (esetleg a közeli jövőben) valami módon másfelé kanyarodott a történelem folyása.
Időutazásos sci-fi.
A főhős a múltba utazik (szándékosan vagy véletlenül), ahol:
A főhős a jövőbe utazik (szándékosan vagy véletlenül), ahol:
Az alapötleteken kívül természetesen számtalan más kombináció elképzelhető.
Űropera.
A "klasszikus űropera" nagyszabású, sok szereplőt mozgató, jórészt a világűrben zajló, egész bolygórendszereket, csillagrendszereket vagy galaxisokat átfogó kalandos történet, amelyet egzotikus űrjárművek, varázslatos technikák, szinte elképzelhetetlenül pusztító szembenálló erők és fegyverek, valamint gyakran idegen lények színesítenek. Ezekben a történetekben a tét általában nagy: embercsoportok, népek, akár az egész emberiség, sőt az egész világ sorsa kockán foroghat. A klasszikus űropera jeles képviselői többek között E. E. Smith, Edmond Hamilton, John W. Campbell, A. E. van Vogt, Jack Williamson, Poul Anderson és Gordon R. Dickson.
Az 1970-es években kibontakozó "új űropera", amelyben főleg brit szerzők (Iain Banks, Stephen Baxter, Michael John Harrison, Alastair Reynolds, Paul J. McAuley, Ken MacLeod, Peter F. Hamilton) járnak az élen, ezekre az alapokra építkezve kitágította a műfajt. Az ő műveikben nagyobb hangsúlyt kap a szereplők jelleme és emberi kapcsolataik, valamint társadalmi, morális és filozófiai kérdések. Az új űropera gyakran hard sci-fi-elemekkel egészül ki, amennyiben a szerző igyekszik logikusan megalapozni a művében felhasznált technikai és tudományos megoldásokat. Ez a vonás főleg Stephen Baxter és Alastair Reynolds írásaira jellemző.
Legújabban megfigyelhető az űropera keveredése más sci-fi alműfajokkal is, mint például a cyberpunk, többek között M. John Harrison és Charles Stross alkotásaiban.
A magyar nyelven megjelent űroperák közül megemlítendő Isaac Asimov "Birodalom"- és "Alapítvány-trilógiája", Iain Banks "Kultúra-regényei", Dan Simmons "Hyperion-sorozata", Lois McMaster Bujold "Vorkosigan Saga"-ja ("Maréknyi becsület", "Barrayar"), Larry Niven "Gyűrűvilág"-a, valamint Niven és Jerry Pournelle "Szálka Isten szemében" című műve.
A tv-sorozatok közül ide tartozik az "Orion űrhajó", a "Star Trek", a "Babylon 5" és a "Csillagközi romboló". Klasszikus űropera-film a "Csillagok háborúja" sorozat.
Alternatív történelmi sci-fi.
A történet az emberiség múltjában játszódik, de egyes kulcsmotívumok cseréjével: tudományos eredmények, személyek, események sorsának alakulása eltér az általunk ismerttől; egyfajta „mi lenne ha...” kérdés kifejtéséről van szó. A jó sci-fiben a változás a jelenlegi ismereteinkhez képest kicsi, ezért a történet reális, ugyanakkor az ismeretlen történet alakulása izgalmakat tartogat.
Egyes történetek a történelem homályos, bizonytalan pontjaiból, de reális tudományos feltételezésekből indulnak ki.
A sci-fi története.
Az előfutárok.
A science fiction irodalmi műfaja sokszínű. Mivel nincsen teljes megállapodás meghatározásáról tudósok és rajongók körében, az eredete ismeretlen. Néhányak azt mondják, a science ficton a késő középkorban kezdődött, vagy hogy a science fiction csak a tudományos forradalom által jöhetett létre, nevezetesen Galileo Galilei és Isaac Newton csillagászati, fizikai és matematikai felfedezései által. Mások szerint, az eredete a Frankenstein című regényből származik.
A sci-fi a huszadik században bontakozott ki, mivel a tudomány és a találmányok áthatoltak a társadalomba, így érdekeltté vált az olyan irodalom, ami a technológia hatásait fedezi fel. Ma a sci-fi nagy hatással van a világkultúrára és a gondolatokra.
Korai tudományos fantasztikum.
A műfaj klasszikusa kétségtelenül Verne Gyula (Jules Verne) francia író, aki több tucat sci-fit írt és egzotikus helyeken játszódó kalandregényt. Verne élete nagy részét Franciaországban töltötte, bár saját hajóján egy alkalommal európai körutat tett.
Verne alaposan felkészült a tudomány és technika korabeli eredményeiből és próbálta elképzelni a további fejlődést. Regényeinek nagy hatása volt a 19. századi emberek gondolkodására, el lehet mondani, hogy sok későbbi kutatónak és felfedezőnek adott ihletet és motivációt.
A műfajnak aztán a 19. század végén élt H. G. Wells adott lendületet.
A magyar Sci-fi.
A modern kor.
A modern kor jelentős magyar képviselője a Galaktika, ami 1972 és 1995 között nem csak lehetővé tette a hazai sci-fi-rajongóknak, hogy folyamatosan hozzájuthassanak a világban megjelenő művekhez, és nem csak segítette a hazai szerzők megjelenését, de példányszáma – és minősége – alapján bejutott a világ első három legnagyobb antológiája közé. 1974-ben megkapta az Európa Legjobb Sci-Fi Magazinja díjat.
A Galaktika főszerkesztőjeként ismert Kuczka Péter azonban jóval többet tett a hazai sci-fiért ennél, nevéhez fűződik számtalan regény és novelláskötet kiadása.
A Galaktika támogatásával megjelent sci-fi és fantasy magazinok:
Ebben az időszakban jelent meg:
A Galaktika 2004 novemberében újra indult (bár az eredeti stábból szinte senki sem vett részt benne, de az indító cég megvásárolta a név használati jogát), Burger István főszerkesztő irányításával. 2005-ben ismét elnyerte az Európa Legjobb Sci-Fi Magazinja díjat az Európai Science Fiction Társaság (ESFS) Glasgowban megrendezett Eurocon találkozóján.
A magazin megszűnése és újraindulása között eltelt majdnem tíz évben több SF lap próbálta pótolni a Galaktika által hagyott űrt, például: |
301 | 27690345 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=301 | Galaktika (antológia) | A Galaktika tudományos-fantasztikus antológia eredeti formájában 1972 és 1995 között jelent meg Magyarországon. Legnagyobb kiadott példányszáma 94 ezer volt, ami nagyon magas, tekintve, hogy a legmenőbb amerikai sci-fi-magazin, az "Analog Science Fiction and Fact" legjobb évében, 1983-ban is mindössze 115 ezres csúcspéldányszámot tudott elérni a több mint 200 milliós országban. Nem állhat tehát túl messze a valóságtól az az általános szakmai és közönségvélemény, mely szerint a "Galaktika" – példányszáma alapján – egyike volt minden idők legjelentősebb sci-fi-antológiáinak.
A számok között volt „tematikus”, „nemzeti” és „vegyes” – az első egy adott témára fűzte fel a számban megjelent írásokat, míg a második valamely ország sci.fi-terméséből válogatott. Nemcsak a hazai tudományos-fantasztikus irodalom képviselőinek, de számos más kelet-közép-európai ország sci-fi-íróinak is ez volt az egyetlen fóruma műveik megjelentetésére.
1995-ig Kuczka Péter szerkesztett minden számot. A rendszerváltás után, amikor az állami támogatás megszűnt és jelentősen visszaesett a példányszám, nem volt lehetséges tovább kiadni és terjeszteni az antológiát – egyik napról a másikra megszűnt.
Számozása 1-gyel kezdődött 1972 nyarán; ekkor 38 ezres példányszámban adták ki, 128 B5-ös oldalon. A 23. számtól (1977) a címlap kissé változik: a kép az egész borítót betölti, az addigi színes címsor fekete alapra kerül és a sorszámmal együtt kisebb lesz. A 61. számtól (1985) a címsor ismét színes és nagy, a formátum is megnő (A4-esre), de az oldalszám 96-ra csökken, a papír minősége romlik, a tartalom kezd felhígulni (az ős-"Galaktika" vaskalapos rajongói idáig számítják a magazin fénykorát). 1993-tól a lap ismét megújult: a fedél konzervatívabb, fekete keretes formátumot öltött, fehér címsorral; a papírméret A5-ösre változott, az oldalszám ismét 128 lett.
Kiadója, a Kozmosz Könyvek szerkesztősége a 70-es években a Lenin (ma Erzsébet) körút 9–11. alatti New York-palotában volt, majd a zuglói Május 1. (a mai Hermina) útra költözött. A lapot a Zrínyi Nyomdában állították elő.
A "Galaktika" hosszú és sikeres fennállása során 2257 novellát és cikket közölt le, több mint 1000 szerzőtől.
1972-ban az első szám ára 12 Ft volt; majdnem 10 éven át ennyiért lehetett kapni, 2020-ban Ft.
Története.
Az 1972-ben antológiának induló „réteglap” olvasótábora tíz év alatt szélesre nőtt. A 80-as évek közepére már szinte kultikus jelentőségű "Galaktika" a magyar irodalom meghatározó szereplőivé avanzsált szerzők, alkotók műveit is rendszeresen publikálta, többek között Göncz Árpád, Nemere István, Lőrincz L. László, Földeák Iván, Karig Sára, Szentmihályi Szabó Péter, Urbán László és Gálvölgyi Judit írásait. A lap vonzerejét nagyban növelte az igényes kiállítás: a szövegközi illusztrációk, grafikák, a merészen formabontó, változatos tipográfia, de főleg a rendkívül hatásos, színes borítók („fedéltervek”), melyekhez zömmel befutott külföldi sci-fi-művészek híres grafikáit és festményeit használták fel, de hazai alkotók is teret kaptak: a magazin számos borítótervét, illusztrációját a 2006-ban a Nemzetközi Sci-fi- és Fantasy-művészek Szövetségének Chesley-díjával kitüntetett "Boros–Szikszai" alkotópáros készítette, az illusztrátorok között pedig ott találjuk többek között Dallos Jenőt és Kaján Tibort. A 80-as évektől a magazin külföldi lapokból átvett sci-fi-képregényeket is közölt.
A lap körül irodalmi műhely alakult ki, amely könyvkiadással is foglalkozott.
Az 1995-től szünetelő magazin 2004 novemberében indult újra. Ma már havi 22 ezres példányszámban jelenik meg, s országszerte mintegy 45 ezer olvasót tudhat rajongói sorában. A százoldalas, országos terjesztésű "Galaktika" tartalmának gerincét továbbra is a világ élvonalába tartozó tudományos-fantasztikus irodalom alkotja, de megindult a magazin jellegű profil finomítása is: az új "Galaktika" bevezet a tudomány aktualitásaiba, a jövőkutatás érdekességeibe. A lap minden száma egy-egy nemzetközileg ismert sci-fi-művész illusztrációival jelenik meg.
2005-ben ismét elindult a Galaktika Fantasztikus Könyvek-sorozat. A kiadó műhelyei, klubjai ugyancsak új életre keltek. Rendezvények egész sorát szervezi a Galaktika Klub, és különlegességekkel rukkol ki a közelmúltban létrehozott Galaktika Filmklub is, mely az Uránia Mozival közös vetítéseken sci-fi-filmtörténeti érdekességeket mutat be.
A "Galaktika Magazin" tervezi a világ tudományos-fantasztikus művészeinek és a jövő meghatározó személyiségeinek megszólaltatását, a lap eljuttatását a határon túli magyar ajkú közösséghez, s nem utolsósorban azt, hogy mint „hungarikum”, világhódító útjára indulva bebizonyítsa: idegen nyelveken és távoli országokban is hasonló sikereket tud elérni, mint nálunk.
A magazin kiemelkedő tartalmi minősége fölött a Galaktika Tanácsadó Testület őrködik, amelynek tagja Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója, Almár Iván csillagász, Juhász Árpád geológus (a TV2 tanácsadója), Grandpierre Attila csillagász, kandidátus, az MTA Csillagászati Kutatóintézetének főmunkatársa, Réz András esztéta, valamint S. Sárdi Margit irodalomtörténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitörténeti Társaság elnöke.
Új Galaktika.
2004 októbere óta jelenik meg a "Galaktika magazin". Irodalmi szerkesztője a régi lap egyik munkatársa, Németh Attila lett. A 2004 novemberében megjelenő szám sorszáma 176.; a folytonosságot tehát a cím, a logó és a lapméret változatlansága mellett a folyamatos számozás is jelképezi, s a készítők hitvallása szerint a lap tartalmában is igyekszik a régi minőséget hozni. Az összeállításba szervesen integrálódott a tudományos ismeretterjesztés. A magazin 100 teljesen színes oldalból áll, és az irodalmi rész mellett – amely az eredeti koncepciónak megfelelően a science fiction új és klasszikus műveit közli – könyv- és filmismertetőkkel, valamint egy-egy rövidebb képregénnyel is kiegészült.
2005 augusztusában az új "Galaktika" is elnyerte az Európai Science Fiction-szövetség (EuroCon) legjobb magazinnak járó díját, amit először még az eredeti, antológia formátumú kiadvány kapott meg 1974-ben.
2013 júniusa óta létezik az ún. XL-es kiadás, mely a szokásos tartalom mellett néhány regényt is közöl.
2016-ban a Mandiner.sci-fi több száz külföldi szerzővel folytatott levelezés után két cikkben tárta fel, hogy a Galaktika 2004-es újraindulása óta rendszeresen, nagy mennyiségben közölt novellákat úgy, hogy azok közlési jogait nem vásárolta meg, szerzőiket pedig nem tájékoztatta a megjelenésről. Az amerikai Science Fiction and Fantasy Writers of America (SFWA) ezután közleményben szólította fel a szervezet tagjait, hogy az ügy megnyugtató megoldásáig ne dolgozzanak a magyar kiadóval. Az SFWA 2017-ben közleményben közölte, hogy egyezségre jutottak a magazint kiadó Metropol Media Group Kft.-vel, miután a kiadó ígéretet tett a korábban engedély nélkül közölt írások szerzőinek kompenzálására és a jogsértéstől való tartózkodásra a továbbiakban.
A "Galaktika" utódai.
Az alábbi kiadványok próbálták a "Galaktika" helyén támadt űrt kitölteni: |
303 | 9541 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=303 | Kuczka Péter (író) | Kuczka Péter (Székesfehérvár, 1923. március 1. – Budapest, 1999. december 3.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, tudományos-fantasztikus irodalmár, szerkesztő. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Élete.
A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanárképzőjét végezte el 1945-ben, majd számos munkahelyen dolgozott tisztviselőként, könyvelőként. A második világháború után kezdett el írni, az 1940-es évek közepétől a magyar irodalom és kultúra jelentős alakjává vált. 1947-ben az "Emberség" című irodalmi és kritikai folyóiratban jelentek meg versei. Első verseskötete 1949-ben jelent meg, amelyért a Baumgarten alapítványtól a „kisdíjban”, hivatalos elnevezéssel Baumgarten-jutalomban részesült a következő művészekkel együtt: Baumgarten-díj évdíjasok: Ignotus, Képes Géza, Szabó Pál, Trencsényi-Waldapfel Imre, Baumgarten-díj jutalmazottak: Benjámin László, Karinthy Ferenc, Kuczka Péter, Lakatos István, Nagy Sándor, Szigeti József.
Kuczka Péter költészetét harcos, közvetlenül, nyersen – nemegyszer prózaian fogalmazó – agitatív költészetnek tartja az irodalomörténet.
1947 és 1956 között különböző tisztségeket viselt a szakszervezetben, az MDP kultúrpolitikai osztályának munkatársa és a Magyar Írószövetség szervezőtitkára volt. 1948-ban a "Magvető" és a "Szabad Ifjúság" című ifjúsági lapokban, a munkás- és parasztifjúság hetilapjaiban jelentek meg propagandisztikus képregényei.
Fokozatosan fordult el a sztálinizmustól. A "Nyírségi Napló" című művében az északkelet-magyarországi szegényparasztok nyomorúságát és a rendszer gyűlöletét írta meg. 1955-től egy új irodalmi folyóirat, az Életképek főszerkesztője lett, az első megjelenést azonban az 1956-os események megakadályozták. A forradalomban való részvétele (több politikai szervezet létrehozásában, illetve tüntetések megszervezésében vett részt) miatt 1964-ig eltiltották a publikálás lehetőségétől. 1956 után ezért nem jelenhettek meg művei, 1964-ig indexen volt. 1958-tól a Képcsarnok Vállalat, 1968-tól az Országos Idegenforgalmi Tanács volt munkahelye. 1976-tól a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője volt. Ekkor fordult érdeklődése a film, a tudományos-fantasztikus irodalom, a jövőkutatás és a futurológia felé.
Tudományos-fantasztikus irodalmi tevékenysége.
1967-től a modern fantasztikus irodalom hazai terjesztője és lelkes művelője volt. Ebben az évben az "Új Írás" szeptemberi száma az ő válogatásában jelenhetett meg. 1969-től a Kozmosz Fantasztikus Könyvek szerkesztője volt, létrehozva és biztosítva egy folyamatosan magas színvonalú sci-fi regénykiadási sorozatot. Később a rövid életű Kossuth Fantasztikus sorozatot is szerkesztette. A sci-fi politikától távol eső menedéket jelentette számára. Politikai kapcsolatai ugyanakkor megmaradtak, ezért tekintélyét érvényesíthette magának a Móra Könyvkiadón keresztül. Így születtek meg a Kozmosz Fantasztikus Könyvek meg a Galaktika című folyóirat, amely színvonalas válogatást nyújtott a nemzetközi sci-fi irodalomból.
Ő volt a "Galaktika" című tudományos-fantasztikus antológia alapítója és szerkesztője is (1972–1995), melynek volt olyan időszaka, amikor a példányszám világviszonylatban is élvonalbelinek számított, és hatalmas segítséget nyújtott a magyar tudományos-fantasztikus irodalom hazai terjesztésében, fejlődésében.
Szerkesztői alapelve volt, hogy a tudományos-fantasztikus műfajt komoly irodalmi vonulatnak tekintette. Ebből adódóan elvetette a tömegtermeléssel írt „ponyva sci-fi”-t és igyekezett a sci-fi humanista, filozofikus irányzatát bemutatni a magyar olvasóknak.
Nem tekintette a tudományos-fantasztikus irodalmat angolszász nemzeti sajátosságnak; szerkesztésében különféle nációjú írók művei rendre megtalálhatók. Ennek eredményeképp az általa bemutatott tudományos-fantasztikus irodalom rendkívül változatos, mind tartalmi, mind stilisztikai szempontból.
Szerkesztői munkássága csúcsának tekinthető, hogy Jorge Luis Borges műveit elsőként a Kozmosz Fantasztikus Könyvekből ismerhette meg a magyar olvasóközönség.
Kritika.
A rendszerváltás után néhány cikkben újból felszínre került Kuczka Péter propagandatevékenysége a Rákosi-korszakban, különös tekintettel a szerepre, amelyet Révai József fő bizalmasaként töltött be a kultúrairányítás gépezetében. Kuczka Péter olyannyira Révai József legfőbb bizalmasi köréhez tartozott, hogy 1949-ben Révai a már odaítélt Baumgarten-díj átadását megtiltotta Szabó Magdának, és helyette Kuczka Péter kapta a díjat. Kuczka Péter sematizmusa a kortárs költőket is megdöbbentette: Benjámin László meglepő bátorsággal állt ki a típusversei ellen, mondván, hogy a recept túl könnyű: haza, párt, béke, terv és készen van a típusvers; Kuczka Péter a gyártója ezeknek – tette hozzá.
Később számos ma már sikeres író kritikával fogalmazta meg vele kapcsolatban, hogy szigorú szerkesztési elvei miatt nem kapták meg anno a bemutatkozási lehetőséget, az akkor még Kuczka által egyeduralt kiadványokban és műfajágazatban. Érdekes párhuzam, hogy az amerikai sci-fi magazin, az "Analog" havilap egyszemélyes domináns döntéshozója John W. Campbell, Jr. is konfliktusba került az 1950-es években a szakmabeliekkel. Kuczka többször akadályozta meg az olyan témák megjelenését, amelyeket nem tartott érdekesnek vagy nem kedvelt, például Gene Roddenberry amerikai futurológus "Star Trek" című művét sem közölhették a Galaktikában. |
304 | 27551429 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=304 | November | November az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin "novem" szóból származik, amelynek jelentése "kilenc", mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a "gémberes" szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.
A november szóval egyértelműsítik az N betűt a NATO fonetikus ábécéjében.
November eseményei.
november 9. |
305 | 9541 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=305 | Galaktika (egyértelműsítő lap) | |
316 | 134250 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=316 | A magyar helyesírás szabályai | A magyar helyesírás szabályai a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott kötet (AkH., szabályzat és szójegyzék), amely a magyar helyesírást szabályozza. Legújabb, 12. kiadása 2015. augusztus végén jelent meg a boltokban, hivatalosan pedig szeptember 3-án mutatták be az MTA székházában. Csupán kisebb mértékű változásokat hozott, többek között olyanokat, amelyek a meglévő írásmód mellett más (elterjedt) formákat is helyesnek fogadnak el.
Az előző, 1984-es, 11. kiadás 2016. szeptember 1-jéig az előzővel párhuzamosan érvényes volt, így egy évig még mindkétféle írásmód elfogadható maradt. Ezt követően a 2017. tavaszi érettségiig még el kellett fogadni a 11. kiadás szerinti helyesírást, középszintű és az alatti értékeléskor három év a türelmi idővel, 2018 szeptemberéig volt elfogadható.
Története.
Az alábbiakban a jelentősebb módosításokat tartalmazó, főbb kiadások szerepelnek önálló pontokba szedve. (A köztes megjelenéseket itt lenyomatnak nevezzük, bár korábban sokszor „kiadás”-ként jelentek meg.)
A jelenleg érvényes kiadás 2015. augusztus végén jelent meg. A megelőző, 1984-es, tizenegyedikként számontartott változat – ha csak a lényegesen módosított kiadásokat vesszük figyelembe – a legelsőhöz képest valójában mindössze az ötödik (legfeljebb hatodik) kiadásnak tekinthető (azon belül a legkésőbbi a tizenkettedik, példaanyagában átdolgozott lenyomata volt).
"A magyar helyesírás szabályai"ra nyelvészkörökben az AkH., illetve (kiadástól függően) AkH.11 vagy AkH.12 rövidítéssel szoktak hivatkozni (az „akadémiai helyesírás” alapján).
Az először 1999-ben, majd utána több utánnyomásban megjelent, még a 11. kiadáson alapuló "Magyar helyesírási szótár" tartalmazza 140 000 szó és szókapcsolat írásmódját. A jelenlegi legfrissebb és legbővebb helyesírási útmutató és példatár az Osiris Kiadó "Helyesírás" című kézikönyve (2006, közli és értelmezi az AkH. szabályait, útmutatást ad azokon a részterületeken is, melyeket a szabályzat nem tárgyal, szótári része 210 000-nél több szóalakot tartalmaz). |
327 | 316932 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=327 | Gergely-naptár | A Gergely-naptár (más néven "gregorián naptár") a ma érvényben lévő naptárrendszerek közül a legelterjedtebb. Eszerint az időszámítás kezdete Krisztus születéséhez igazodik, egyebekben a julián naptár kis módosítása.
Előzmények.
A julián naptárt Julius Caesar Róma alapítása után 709-ben (Kr. e. 45-ben) vezettette be. Ebben egy év 365 napból állt, és minden negyedik évben egy szökőnapot iktattak be, és ehhez az ókori egyiptomi naptárat vette alapul. Az így átlagosan kialakuló 365,25 napból álló év azonban hosszabb, mint a 365 nap 5 óra 48 perc 46 másodpercből álló szoláris év, ami 365,242199 napnak felel meg. Az eltérés ezer év alatt nagyjából nyolc nap, ami a középkorban egyre nagyobb nehézségeket okozott a mezőgazdasági munkák ütemezése során és a húsvét időpontjának kiszámításában, ezért a naptárreformot a 13–15. században egyre többen sürgették.
A 14. századtól kezdve több tervezet is született, amit azonban a bírálók sorra el is vetettek. Végül a XIII. Gergely pápa által 1576-ban felállított nemzetközi bizottság eljárása lett eredményes. Az új rendszert 1577-ben Aloysius Lilius olasz orvos, csillagász dolgozta ki, a bizottság felülvizsgálta, jóváhagyta, majd a tervezetet a pápa megküldte valamennyi európai uralkodónak és egyháznak véleményezés végett. A beérkezett javaslatok alapján Christophorus Clavius német származású jezsuita matematikus, csillagász öntötte végleges formába. Végrehajtását a pápa 1582. február 24-én az "Inter gravissimas" bullával rendelte el.
Bevezetése.
XIII. Gergely pápa rendelete szerint az új naptár 1582. október 4-én csütörtökön lépett életbe oly módon, hogy az azt követő nap október 15. lett, a kettő közötti napok abban az évben kimaradtak. Ugyanakkor a hét rendszerét ez nem befolyásolta, mivel 15-e péntekre esett és nem hétfőre, mint amilyen napra kellett volna, amennyiben 4-e csütörtökre.
Az új naptár bevezetését azonban a legtöbb országban nem azonnal és nem minden probléma nélkül fogadták el, elterjedése több évszázados folyamat volt.
Európát az Oszmán Birodalom terjeszkedése fenyegette, a kontinensen vallásháború dúlt, az új naptár elfogadása, illetve elutasítása elsősorban ideológiai kérdés volt.
A katolikus Spanyolországban, Portugáliában és Lengyelországban azonnal bevezették, ott ebben az évben az október 4-ét 15-e követte. Franciaországban az év december 20-án vezették be, majd az 1792-ben a forradalom idején bevezetett forradalmi naptár helyett Napóleon 1806-ban ismét életbe léptette.
A magyarországi ellenkezést – bár a klérus 1583-as rendelete nyomán itt-ott valóban használták – az váltotta ki, hogy az országgyűlési határozat nélküli bevezetést sokan jogtalannak vélték. Az ellenállás mögött jórészt a protestánsok vallási indítékai álltak.
A Német-római Birodalom katolikus tartományaiban 1583–1585 között, a lutheránus Poroszországban csak 1610-ben vezették be. Nagy Britannia és tengerentúli gyarmatai csak 1752-ben fogadták el.
A 18. század végére a Gergely-naptár a nyugati keresztény államok többségében elfogadottá vált. A következő évszázadban egyre több nemzet kezdte használni, az utolsók között Oroszországban 1918-ban került sor a bevezetésre.
Eltérések a julián naptárhoz képest.
A julián naptár egy éve és a szoláris év között az évenkénti eltérés kicsit kevesebb, mint negyed nap. A minden negyedik évben beiktatott egy szökőnap viszont már túl sok korrekció, így a naptár 400 év alatt kb. három nappal előzi meg a tropikus évet. A Gergely naptár ezt egyszerű és szellemes módon úgy hozza rendbe, hogy a 400-zal nem osztható kerek évszázadok nem szökőévek, hanem 365 napos évek maradnak. Így 1700, 1800 és 1900 nem volt szökőév, míg 2000 az volt. A még ezek után is fennmaradó eltérés 3320 év alatt okoz majdnem egy nap eltolódást. A jelenlegi számítások szerint 4782-ben várható legközelebb, hogy egy napot ki kell hagyni a Gergely-naptár és a szoláris év különbsége miatt.
Érdekességek.
Az átlagos év 365,2425 napos = 8765,82 órás = 525 949,2 perces = 31 556 952 másodperces.
A közönséges év 365 napos = 8760 órás = 525 600 perces = 31 536 000 másodperces.
A szökőév 366 napos = 8784 órás = 527 040 perces = 31 622 400 másodperces.
Néhány év azonban tartalmazhat szökőmásodperceket.
A Gergely-naptár 400 éves ciklusában 146 097 nap van és emiatt pontosan 20 871 hét, így például 1605 heteinek napjai megegyeznek 2005-éivel.
Pécsett a szlávok és a ferencesek támogatták az új naptár bevezetését, a magyar katolikusok, görög ortodoxok és a protestánsok viszont ellenezték. 1613-ban Vásárhelyi Gergely a pápától kért és kapott engedélyt a régi naptár megtartására. A városban élő szlávok azonban az új naptárt használták, így az ünnepeket kétszer tartották meg a városban. A fennmaradt iratok szerint még az 1640-es években is a régi naptárt használták Pécsett. |
331 | 96433 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=331 | Tea (ital) | A tea nevű ital a teacserje "(Camellia sinensis)" szárított leveleiből, rügyeiből, vagy szárából készülő főzet. Teának (plantateának) nevezzük ezen kívül a tealeveleket nem tartalmazó, más szárított növények, továbbá gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is.
A teacserje Ázsiában honos, a belőle készült tea innen terjedt el az egész világon. A teák főzetének nagyon sok élettani hatást tulajdonítanak. A különféle teák más-más eltérő tulajdonsággal rendelkezhetnek, ezért fogyasztásuk előtt érdemes megvizsgálni, hogyan hathatnak az emberi szervezetre. Általában kedvezőtlen mellékhatásuk nincs, de okozhatnak élénkítő hatásuk miatt álmatlanságot. A gyógynövények teájának hatásai az illető növény gyógyító erejét hordozzák magukban, így rendkívül változatos és különböző betegségekre ható teákat különíthetünk el. 2020-tól kezdődően május 21-ét az ENSZ a tea világnapjának nyilvánította.
Etimológia.
A "tea" szó a hasonló angol szóból származik, melynek eredete, a "tê" (茶) Amoyi (廈門 Hsziamen, Fucsien) dél-kínai szó. A britek Kínából Európába tengeri úton szállították a teát. Abból, hogy egyes népek hogyan hívják a teát, eldönthető, hogy mely kereskedelmi úton találkoztak azzal először. Például a szanszkrit, orosz, farszi (iráni) illetve néhány észak-európai nyelvben a teát "csáj"-nak ismerik, ami mutatja, hogy a teájukat valószínűleg nem a tengeri, hanem szárazföldi úton kapták, valószínűleg a selyemúton, északról. A teát "csá"-nak (茶) hívják mandarin kínai nyelvjárásban. A portugál nyelvben elnevezése "chá." Írországban, főként Dublinban a "cha" kifejezést gyakran használják a teára, és a "char" gyakori szlengkifejezés volt a Brit Nemzetközösségben szolgáló katonai erőknél a 19. és a 20. században, mely átkerült a hétköznapi használatba is. Napjainkban az Amerikai Egyesült Államokban számos kávéház kezdett el tejes, édes, fűszeres teát árulni "chai" néven, mely távoli rokona az indiai receptek alapján készülő italoknak, de azoknál sokkal kevésbé fűszeres. Európában a legnagyobb karriert Angliában futotta be a tea, ahol valósággal társadalmi eseménnyé nőtte ki magát az "Ötórai tea" szokásában.
A teázás története.
A teát eredetileg orvosságként használták és mint gyógynövény került be először napi italaink közé. Az egyik történet szerint Buddha fedezte fel a teát, midőn egy napon a kertben meditálva egy tealevél hullott csészéjébe. Egy másik történet szerint amikor Bódhidharma lemetszette szemhéjait, hogy ne hulljon álom szemére meditáció közben, az első tearügyek ott pattantak ki, ahova szemhéjai hullottak. Ismét más történet szerint i. e. 2737-ben Sen-nung kínai császár forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak, sárgás-barna folyadékot eredményezve. Kíváncsiságból megízlelte a keveréket, és megkedvelte ízét és frissítő hatását. A nyugaton a legelső utalást egy arab utazó tette a teára, miszerint a 879. esztendőt követően Kantonban a só és a tea volt a legnagyobb jövedéki forrás. Marco Polo 1285-ben feljegyezte, hogy a kínai pénzügyminisztert azért mozdítottak el helyéről, mert önkényesen intézkedett a teára kivetett vámokat illetően és túl magasra emelte az árát. A 14. században az európaiak egyre jobban felfedezték a Távol-Keletet, a hollandok egy utazásról teacserjével tértek vissza és azzal a hírrel, hogy ezekből a levelekből pompás üdítő italt főznek. Eleinte csupán mint valamilyen „szárított füvet” emlegették, ami illatosabb, mint a szárított lóhere, de keserű ízű és nem volt ismeretes jótékony hatása. Egy Szulejmán nevű arab kereskedő a 9. században szól róla, de ő is a tea szervírozására szóló készletet dicséri, nem magát a teát. A portugál felfedezők voltak az első európaiak, akik Japánba látogatva először ízlelhették meg a teát 1560 környékén. Az első komolyabb ismertető Giovanni Batista Ramusio tollából született 1565-ben, L. Almeida 1576-ban és Maffeno 1588-ban, majd Taxeira 1610-ben ír róla. 1610-ben megérkezik az Európába az első szállítmány tea a Holland Kelet-indiai Társaság hajóival, amely aztán monopóliumot szerez a tea szállítására. Ezért aztán a hollandok ismerik meg először a teát igazán. Szállítása gyékénnyel bélelt faládákban történt, hogy a sós tengeri levegő ne károsítsa a rakományt, az értékesebbeket ólomládákba csomagolták. A tealevelek használata különféle volt, először nem ismerték a hagyományos kínai vagy japán teaszertartást, ezért előfordult, hogy magát a leforrázott tealevelet ették meg kenyérrel. 1568-ban Londonban már lehetett teát kapni a kávéházakban és hamarosan elterjedt helyes használata egy újságcikk eredményeképpen. A legpatinásabb céget 1706-ban Thomas Twining alapította. Az Arany Oroszlán nevű teaházában nemcsak fogyasztani lehetett a teát, hanem meg is vásárolhatták. Ez az üzlet jelenleg is működik Londonban a Strand utcában. Leghíresebb teakeverékük, az "Earl Grey" ma is világhírű.
A bostoni teadélután a bostoniak felkelése volt 1773-ban, amikor a tea, az 1773-as teatörvény alapján kivetett, adója miatti tiltakozásul az angol teaszállítmányokat a tengerbe dobták. A britek hatalmas teakereslete nagy kereskedelmi hiányt okozott Kínával, ezért a Brit Birodalom a meghódított Indiában beindította saját teafeldolgozását. A kínaiak csak ezüstért és zenélő órákért árulták a teát. A kereskedelmi hiányt az indiai ópium eladásával próbálták kiegyenlíteni Kínával, ami az 1838–1842 közötti ópiumháborúhoz vezetett.
Great Tea Race – A teaklipperek versenye: Kína és London között az 1860-as évektől a Szuezi-csatorna megnyitásáig klipperekkel szállították a teát. A klipperek az akkoriban épített leggyorsabb vitorláshajók voltak. A nagy teaverseny igazi társadalmi esemény volt a viktoriánus Londonban, fogadásokat kötöttek a leggyorsabb hajóra.
A Cutty Sark teaklipper 1922-ig hajózott, jelenleg hajómúzeum Londonban.
Termesztése.
A teacserjét főként Kínában, Indiában, Srí Lankán, Tajvanon, Japánban, Nepálban, Ausztráliában és Kenyában termesztik. (A teakereskedelemben Srí Lanka és Tajvan régi neve, "Ceylon", valamint "Formosa" használatos.)
A teanövény "(Camellia sinensis)" két legelterjedtebb termesztett változata a kínai tea "(C. sinensis var. sinensis)" és az asszám tea "(C. sinensis var. assamica)". A kínai tea levelei kisebbek, vaskosabbak, durvább erezetűek, az asszámi nagyobb levelű, vékonyabb, finom erezetű. örökzöld fa, 5-6 méter magasra is nőhet, a teaültetvényeken azonban 1–1,5 méter magasra visszametszik. A cserjéről hároméves korában szedhető először levél, a legjobb minőségű árut 7-8 éves koráig adja.
Kétféle éghajlat kedvez legjobban a teacserje optimális növekedésének: a trópusi, vagy a szubtrópusi éghajlat és a humuszos talaj. Az ültetvények helye is nagyban befolyásolja a növekedés ütemét, ezért a legjobb hegyoldalra telepíteni. Ugyanis minél magasabban fekszik az ültetvény, annál jobb minőségű teát termesztenek rajta.
1890-ben Sir Thomas Lipton Ceylonban megvette a legelső teaültetvényét, azóta a Lipton teát itt termesztik.
Feldolgozás.
A teacserje leveleit a leszedést követően az oxidáció és a hervadás elkerülése érdekében nagyon gyorsan fel kell dolgozni. Az eltérő feldolgozási módok miatt kétféle tea jön létre, az egyiket fekete, a másikat zöld teának nevezzük. A fekete tea előállítása során a levelek egy jelentős oxidációs folyamaton mennek keresztül. Ennek következtében a tea elveszíti antioxidáns tulajdonságainak nagy részét, ezáltal az íze karakteresebb lesz. A zöld tea elkészítésénél az oxidációs folyamat rövid, az antioxidáns összetevők érintetlenek maradnak. Éppen ezért a zöld teának több jótékony hatása van a feketével szemben.
A fekete teákat kétféleképp szokás feldolgozni:
Hagyományos (kézi) feldolgozás:
Az ortodox módszer kézi feldolgozást jelent, és főként a jobb minőségű leveleknél használják. Bár az ortodox módszer pontos menete teafajtánként eltér, ez a feldolgozás jó minőségű, laza teát eredményez, melyet nem véletlenül kedvelnek az ínyencek.
CTC módszer
A CTC módszert a gyengébb minőségű levelekhez használják, melyek általában teafilterekben, vagy sűrítményekben végzik és feldolgozásuk gépi úton történik. Ez a módszer hatásosan és hatékonyan készít jobb minőségű végterméket a közepes vagy gyenge minőségű levelekből.
A zöld teát nem fermentálják.
Kínában forró vaslábosokban pörkölik a tealeveleket néhány percig, majd asztalokon sodorják. A pörkölést és a sodrást még kétszer (vagy többször) megismétlik.
Japánban egy keverővel ellátott forgó hengerben 15-20 másodpercig gőzölik a leveleket, majd szállítószalagon hűtik, ezután ismételt felmelegítés után sodorják. Ezt ismételt hevítés és szárítás követheti a második sodrás előtt. A teát végül szárítják.
A pörkölés vagy gőzölés során a polifenol-oxidáz enzim elveszti aktivitását: a levelek zöld színe megmarad és az oxidálatlan katechinek miatt a fekete teánál a zöld tea fanyarabb.
Osztályozás.
A teát hagyományosan hat csoportba sorolják aszerint, hogy a fermentációs folyamat hogyan zajlott le:
Változatok.
A fekete teákat általában a származási hely alapján nevezik el: Darjeeling, Assam, Ceylon, és így tovább. A legtöbb zöld tea viszont megőrizte hagyományos, japán vagy kínai nevét: genmaicsa (玄米茶), hódzsicsa (焙じ茶), Pouchong (包種茶) stb. A zöld teák elismerten több antioxidánst tartalmaznak, mint a fekete teák. A fehér teák ízletes italt eredményeznek gyakori, alig érezhető édes utóízzel.
Mindegyik változat kapható „tiszta” formában, melyben csak egyféle tea található, vagy keverékekben.
A teahamisítás komoly probléma a globális teapiacon: az évente "Darjeeling"-ként eladott mennyiség rendszeresen jelentős mértékben meghaladja azt a 11 000 tonna teát, melyet a darjeelingi gyártók előállítani képesek.
Keverékek és adalékok.
Számos olyan teaféle létezik, melyet különböző fajtájú, származású, vagy eltérő feldolgozású teafajtákból kevertek össze (keverékek), vagy további hozzáadott anyagokat kapott (ízesített teák) a „tiszta” változatokhoz képest:
Teakészítés.
A teakészítés a különféle kultúrákban más és más. Legelfogadottabb európai módja a levelek laza elhelyezése a teáskannában, nem pedig a teafilter használata. Forró vízzel kell leönteni, de nem szabad a teát öt percnél hosszabb ideig ázni hagyni (ezt a folyamatot az angolok "brewing"-nak vagy "mashing"-nek nevezik), mert ezután tannin szabadul fel, ami csökkenti a teofillin és koffein hatását valamint a teát kesernyéssé teszi. Néhány tea, különösen a zöld teák és az ízletes Oolong vagy Darjeeling teák még ennél is rövidebb, gyakran fél percnél is kevesebb ideig áznak. Ha nem teafiltert használunk, akkor teaszűrő segítségével távolítjuk el a tealeveleket a „beérési” idő végeztével. A legegyszerűbb és általában a legelterjedtebb módszer az, hogy a teafiltert öntik le az előzőleg felforralt vízzel. Mivel már szinte mindenfajta teát lehet filterben kapni, ezért ez a 21. században nagyon népszerű módszer. Az igazi ínyencek viszont még mindig a hagyományos kannában készített teát kedvelik.
, hogy a teát nem szabad megkeverni (néha az angolok ezt "szellőztetésnek" hívják). Ez – mondják – nem teszi a teát erősebbé, viszont valószínűleg ugyanúgy elősegíti a tannikus savak felszabadulását, mint a túl hosszú idejű áztatás. Ugyanezen okból nem szabad az utolsó cseppekig kifacsarni a teafiltert: ha erősebb teára vágyik az ember, több tealevelet kell használnia.
Hogy a tanninmentes tea megmaradhasson anélkül, hogy azt azonnal csészékbe kellene önteni, egy második teáskannát használunk. A főzéshez használt kannához a legjobb a mázatlan agyag- vagy kőedény: általában a Yang-Xi kannákat tartják a legmegfelelőbbnek erre. A felszolgáláshoz használt kanna leggyakrabban porcelán, ami a hőt jobban megtartja.
A fekete teákhoz használt víznek forrásponton (100 °C) kell lennie, kivéve az érzékenyebb Darjeeling teákat, ahol kissé alacsonyabb hőmérséklet javasolt. Mivel a forráspont csökken a magassággal, magashegyi környezetben igen nehéz a fekete teákat jól elkészíteni. A zöld teákhoz használt víz – a legtöbb forrás szerint – 80-85 °C között legyen; minél jobb minőségűek a tealevelek, annál alacsonyabb a hőmérséklet, a magasabb hőmérsékletnél az értékes antioxidáns-tartalom megsérülhet, pont az, ami miatt a zöld tea olyan értékes. Javasolt az edényt, melyben a teát áztatjuk (teáskanna vagy csésze), átmelegíteni (általában kis forró vizes átöblítéssel), hogy a tea ne hűljön le azonnal forrázás közben.
A tea gyakori ízesítői a cukor vagy a méz, a citromlé, citromsav, szeszes italok, mint a bor, pálinka, brandy, rum, továbbá a vaj és a tej. A legtöbb ínyenc nem használ tejszínt, mivel az túlerősíti a tea aromáját, míg a vaj és a tej semlegesíti a maradék tannint. Amikor a teát tejjel fogyasztják, az ínyencek mindig a tejhez adják a teát és nem fordítva. Ezzel megelőzik a tej csomósodását, jobb emulziót és kellemesebb ízt nyernek. A szeszes italokat csak nagyon kis mennyiségben, közvetlenül a fogyasztás előtt adjuk hozzá, mert elnyomhatják a tea aromáját.
A tea kultúrája.
A tea mint frissítő ital és a mindennapi társasági élet része már a 8. századi Kínában közkedvelt volt. A vendéglátás kifinomult módjaként a költészet világába is bevonult. Japán a 15. század folyamán az esztéticizmus rangjára emelte a teázást.
A teaivás gyakran társasági esemény. Szokás teát nap közben is inni, különösen reggel, az élénkítő hatása miatt: teofillint és (néha "tein"-ként hívott) koffeint tartalmaz. Nagy-Britanniában és Írországban a "tea" nem csak az ital neve, de a késő délutáni könnyű étkezést (uzsonnát) is így hívják, még akkor is, ha tea helyett sört, almabort vagy gyümölcslevet isznak. Az ötórai tea olyan fontos eseménnyé vált, hogy napjainkig fennmaradt. Gyakran (Anglián kívül) ezt "high tea"-nek nevezik, az angol "high tea" viszont egy esti étkezést jelent; a kifejezés valószínűleg onnan származik, hogy az étkezés a „nagy asztalnál” történt "(high table)", vagy pedig a nappaliban gyakori kisebb asztalnál.
A Devonshire tea a legfőbb teaceremónia az Nemzetközösségben, mely megtalálható az Egyesült Királyság, Ausztrália, India és Új-Zéland teaházaiban. A Devonshire tea szinte teljesen ismeretlen az USA-ban, valószínűleg a kávéval és az amerikai palacsintákkal kapcsolatos összeférhetetlensége miatt. Számtalan teaceremónia ismert más kultúrákban, melyek leghíresebbike a bonyolult, formális és békés japán teaszertartás és az üzleti, tömeges és zajos Yum Cha.
Az USA-ban a teát gyakran jéggel és citromszelettel szolgálják fel "(ice tea," 'jeges tea').
Napjainkban terjedt el a fiatalok körében a tajvani Boba tejes tea, ami nagyon népszerű az Egyesült Államokban. Ez az ázsiai hóbort 2000-ben kezdődött, melyet gyakran „buborékos teának” is neveznek.
Teaszertartás.
A keleti kultúrákban a teakészítésnek külön hagyománya és meghatározott ceremóniája van.
A ma is életben lévő teaszertartás a 12. század folyamán a kínai zenbuddhizmus megjelenésével együtt fejlődött ki Japánban. Egy Eisai nevű zenbuddhista pap kínai tapasztalatai alapján a teáról fontos alapelveket írt le, miszerint a tea az egészség megőrzésének legfontosabb eszköze. A Japán teaszertartás ezért igazi ceremónia, mely a vendéglátó, a vendégek és a teamester között zajlik.
Tealevéljóslás.
A tealevélből való jóslás, más néven tasszeográfia hasonló, mint a kávézaccból jóslás. Mindkettő minden tudományos alapot nélkülöző, de nagy múltú gyakorlat.
Az ilyen típusú jövendölések egészen az ókorig vezethetők vissza, amikor az állatok gyomrából, beleiből vagy a későbbi korokban az ólomalakzatokból mondtak jövendőt.
A jósláshoz leginkább szálas kínai teát használnak, de elfogadhatónak számít más teák levele is. A tealevél-olvasás során az elkészített és majd a csészéből kiöntött tea után a csésze belső oldalára rátapadt tealevél-alakzatok formáit értelmezik.
A teából jóslók a csészét az időkerék szimbólumának tekintik. A csésze peremét a jelennek feleltetik meg, majd lefelé távolodva a jövővel hozzák összefüggésbe. A csésze füle a kiindulópont: a kérdezőt ez szimbolizálja, és a fülhöz közel eső alakzatoknak közvetlen, a fültől távolabb esőknek közvetett hatást tulajdonítanak a kérdező életére.
A tealevél-alakzatok minél világosabbak és egyértelműek, a jóslás gyakorlói szerint annál szerencsésebb a kérdező. A csillagalakzatok sikert, a háromszögűek szerencsét, a négyszögek védelmet, a körök pedig frusztrációt jelentenek. Az egyenes vonal határozott célokra, a hullám bizonytalanságra utal, a szaggatott vonal utazást sejtet.
A tea és a szex.
A sri lankai tradicionális orvoslás szerint a Camellia sinensis fekete teájának szexuálisan stimuláló hatása van a férfiakra. Ennek a népi megfigyelésnek a tudományos igazolására indult egy kísérlet 2008-ban.
A kísérlet során három különböző erősségű (84, 167 és 501 mg/ml), 2 ml vizet (n=9 /csoport) tartalmazó fekete teát adtak hím patkányoknak, majd három órával később fogékony nőstényeket engedtek be hozzájuk, szexuális tevékenységüket 15 percig monitorozták. Az eredmények szerint a fekete tea afrodiziákumként működik: az ejakulációig eltelő időt meghosszabbítja és emeli a tesztoszteronszintet. Nagy előny, hogy a fekete teának nincs toxikus hatása.
A kutatók következtetése szerint a fekete tea itala gyorsan és biztonságosan működő orális afrodiziákumként funkcionálhat egyes szexuális zavarok kezelésére, mint például a korai magömlés és a lecsökkent libidó. Egyébként a zöld tea hatása hasonló, mint a feketéé szinte azonos összetevőik miatt. Sri Lankán praktikus tanácsként egy-két csésze meleg tea elfogyasztását javasolták szeretkezés előtt, főleg az idegesség megszüntetése és a szexuális működés javítása céljából.
Más teajellegű növények.
Néhány egyéb növényfajból készült termékeket is gyakran "teának" hívunk, teacserjéhez semmi közük, csupán az elkészítés hasonlósága miatt hívjuk teának.
Világpiaci statisztika.
A két jelentős fekete tea exportőr India és Srí Lanka (Ceylon). Kína csak a zöldtea-exportban jelentős, Japán pedig kizárólag hazai fogyasztásra termel.
Az 1990-es évek végére India éves teatermelése majdnem elérte az egymilliárd kilogrammot, amelyből 1997-ben 203 milliót exportáltak. |
333 | 491337 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=333 | Csersav | A tanninok, más néven csersavak vagy digalluszsavak keserű ízű, növényi eredetű polifenolok, amelyek összekötik és kicsapják a fehérjéket. A szövetes növények tannoszóma nevű sejtszervecskéjében termelődik.
Képlete: C14H10O9 + 2H2O.
Elnevezése.
A "tannin" kifejezés a tölgyfa ófelnémet nevéből "(tanna)" ered, utalva az anyag eredetére.
Előállítása.
A csersav különféle gubacsokban 50-70% mennyiségben található szerves (organikus) sav, amelyet úgy készítettek, hogy a felaprított gubacsot éter és borszesz elegyével tökéletesen kivonták, e folyadékot vízzel összerázták, és a különvált vizes réteget vízfürdőn bepárolták.
Mesterségesen készíthető galluszsavból, ha azt ezüst-nitráttal oxidálják vagy ha arzénsavval főzik.
Tulajdonságai.
A tiszta csersav színtelen, fénylő por, amely a levegőn gyorsan megsárgul.
Vízben igen könnyen oldódik, az alkohol nehezen oldja, éterben pedig oldhatatlan. Vizes oldata vas-kloridtól sötétkék színű lesz és enyvoldattal csapadékot ad.
Sói igen nehezen állíthatóak elő; 210 °C-ra hevítve pirogallol képződik belőle.
Felhasználása.
A csersavnak különböző izomerjei számos növényben találhatók, így a kávéban, teában, kínakéregben, katekuban stb. A bőr cserzésére és gyógyszerként használják. Szőlőben is megtalálható, a borkészítésben egy fontos tényező mivel ez adja a bor fanyar ízét. Főleg vörösborok ízének-állagának fontos meghatározó tényezője, de kisebb mennyiségben fehér- és roséborokban is megtalálható. A borban lévő tannin a szőlőfürt kocsányából, a szőlőszem héjából és magvából származik, valamint az érleléshez használt tölgyfahordók dongáiból.
Érdekesség.
A magyarországi tölgyek közül a – nevét éppen a cseranyagokról kapó – csertölgy tartalmazza a legkevesebb cseranyagot. |
334 | 409466 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=334 | December | December az év tizenkettedik, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Neve a latin "decem" („tíz”) szóból származik, utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: „fagyláros”. A magyar népi kalendárium „karácsony havá”-nak nevezi. |
336 | 126281 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=336 | Japán mitológia | A japán mitológia magába foglalja a "sintó" és a buddhista tradíciókat, valamint a mezőgazdaságon alapuló népi vallást. A japán panteonok megszámlálhatatlan "kami"t (istenséget, szellemet) foglalnak magukba. Ez a cikk csak az ázsiai mitológiában jelen lévő tipikus elemeket mutatja be, például a kozmogóniát, a fontos istenségeket és az ezekhez kapcsolódó legismertebb japán történeteket.
A japán mítoszok, ahogy ma a köznyelvben ismertek, a Kodzsikin, a Nihonsokin és néhány kiegészítő könyvön alapulnak. A Kodzsiki, avagy a „Régi idők feljegyzései”, japán legrégebbi mítoszait, legendáit és történelmét tartalmazza. A Sintósú buddhista nézőpontból írja le a japán istenségek születését, miközben a Hocuma Cutae a mitológia egy lényegesen eltérő verzióját rögzíti.
A japán mitológia egyik jellegzetessége, a japán császári család (皇室 "kósicu") származásának magyarázata, melyet a történelem folyamán arra használtak fel, hogy a császári vonal isteni eredetét bizonyítsák. A japán császár rangjának, a "tennó"nak (天皇) a jelentése „az ég ura”.
Teremtéstörténet.
"Fő cikk: Japán teremtéstörténet"
A japán teremtéstörténetben az első istenségeket, amelyek a világegyetem létrejöttével párhuzamosan jelentek meg, Kotoamacukaminak nevezzük.
Később, a menny és a föld megalakulását követően megjelent a kamik hét generációja is, amelyeket Kamijonanajoként (Az istenek korának hét generációja) ismertek.
Az első két nemzedék az egyedüli istenségek nemzedéke, akiket "hitorigami"knak neveztek el, míg az utánuk következő öt nemzedék, már férfi és nő párokból álló kamik: fiú és lány testvérek, akik egyben házastársak is. Ebben a krónikában a Kamijonanajo összesen tizenkét istenséget foglal magába.
Ezzel szemben, a Nihonsoki szerint, hogy a Kamijonanajo volt az első csoport, amelyik a világegyetem létrejötte után megjelent, a Kodzsikiben leírtakkal ellentétben. A Nihonsoki azt is magában foglalja, hogy az istenek első három generációja "hitorigami" (egyedülálló istenség) és az istenségek későbbi generációja áll a másik nemmel párban, míg a Kodzsikiban az isteneknek csak az első két generációja "hitorigami".
Kuniumi és Kamiumi.
"Fő cikkek: Kuniumi és Kamiumi"
Japán teremtésmítosza az istenek születésére (Kamiumi) és a föld megszületésére (Kuniumi) osztható.
A Kamijonanajo hetedik és egyben az utolsó generációja volt Izanagi no Mikoto és Izanami no Mikoto, akik a japán szigetek kialakulásáért és más istenek teremtéséért voltak felelősek.
Hogy segítsenek nekik ezt elérni, Izanagi és Izanami egy Ame-no-nuhoko (Mennyei égkövekkel díszített dárda) nevű, drágakövekkel díszített naginatát kaptak. Ezután a két isten elment a menny és föld közötti hídhoz az Ame-no-uki-hasihoz (a menny lebegő hídja) és megkavarták a vizet a dárdával. A sós vízcseppek megformálták a szigetet (Onogoro, vagyis önformálás). Az istenek ezután leszálltak a mennyek hidjáról és a szigeten állították fel az új otthonukat. Majd ezt követően szerelembe estek és utódokat szerettek volna, ezért létrehoztak egy oszlopot, amit Ame-no-mihasirának neveztek el, majd e köré egy Jasirodono nevű palotát építettek („a csarnok, mely négyzet alakban minden irányba nyolc kar hosszú”). Majd miután elkészült Izanagi és Izamani megkerülte az oszlopot az ellentétes irányból, és amikor a másik oldalon találkoztak, Izanami, a női isten, köszönt először. Izanagi ezt nem gondolta helyénvalónak, de végül mégis párosodtak. Két gyermekük született, Hiruko (pióca gyermek) és Avasima (halovány sziget), de a gyerekek deformáltak voltak és az eredeti alakjukban nem számítottak istennek. (Hiruko később viszont Ebisu néven vált japán istenné.)
A szülők, akiket megrémített a szerencsétlenségük, egy csónakba rakták a gyerekeket és tengeren útnak engedték őket, majd más istenektől kértek válaszokat, azzal kapcsolatban, hogy mégis mit rontottak el. Az istenek megállapították, hogy Izanami nem megfelelő viselkedése volt a baj, ugyanis egy nőnek sosem szabad hamarabb megszólalnia, mint a férfinak, először a férfi istennek kell köszönnie a ceremónia alatt. Ezeknek az információnak a tudatában Izanagi és Izanami újra megkerülte az oszlopot és ez alkalommal, mikor újra találkoztak Izanagi szólalt meg először, így ez alkalommal sikeres volt az egyesülésük.
Az egyesülésükből született meg az Ójasima vagy más néven a nyolc nagy japán sziget:
Izanami belehalt a súlyos égési sérülésekbe, amelyeket akkor szerzett, amikor életet adott Kagucucsinak (a tűz megtestesülése), más néven Homoszubinak (a tűz okozója). Halála után a régi Izumo és Hoki tartomány határán található Hiba hegyen temették el; ma ez a hely a Simane prefektúrában található Jaszugi nevű településnél. Izanami halála után Iganagi dühében megölte Kagucucsit. Kagucucsi halálála szintén több tucat istenséget hozott létre.
Izanagi az alvilágban.
Izanagi Izanami halála miatt érzett bánatában egy utazást tett Yomiba. („a halottak árnyékos földje”). Izanagi a végtelen sötétségen kívül kevés különbséget talált Yomi és a fenti világ között. Ez a fullasztó sötétség azonban elegendő volt ahhoz, hogy borzasztóan vágyjon a fényre és az életre, ezért minél gyorsabban Izanami keresésére indult és végül meg is találta őt. Először nem látta őt, mivel Izanami elrejtőzött az árnyékban. De miután sikeresen megtalálta őt megkérte, hogy jöjjön vissza vele. Erre Izanami válasza az volt, hogy Izanagi már elkésett, hisz ő már evett az alvilág ételéből és most már a halottak földjéhez tartozik.
Izanagit lesokkolta amit hallott, de visszautasította azt, hogy teljesítse Izanami kívánságát és hátrahagyja őt Yomi sötétségében. Izanami beleegyezett abba, hogy visszatér a földre, de először pihenni szeretett volna egy kicsit és megkérte Izanagit, hogy ne jöjjön be a szobájába. Izanami hosszú várakozás után sem jött elő a szobájából, így Izanagi aggódni kezdett. Míg Izanami aludt, Izanagi fogta a fésűt, mely felkötve tartotta a hosszú haját, meggyújtotta, hogy fáklyaként használja. A hirtelen fénysugárban meglátta egykor gyönyörű és kecses kedvese rothadó testét, amelyet kukacok és visszataszító lények leptek el.
Hangosan kiáltva Izanagi többé nem tudta elnyomni félelmét és elkezdett visszafutni az életbe, hátrahagyva halott feleségét. De Izanami felsikoltott és felháborodva üldözőbe vette férjét. Izanami felszólította a "sikomé"t, vagyis az alvilági tisztátalan nőt, hogy fogja el és hozza vissza rémült férjét.
Izanagi gyorsan észbe kapott és hozzá vágta a fejdíszét, amely egy csokor fekete szőlővé változott. A "sikome" felbukott a szőlőben, de csakhamar újra üldözőbe vette a férfit. Következőnek Izanagi a fésűjét vágta hozzá, amely egy halom bambuszrüggyé változott. Először Yomi teremtményei kezdték el feladni az üldözést, de Izanagi nem bízta a véletlenre a dolgot, levizelt egy fát, ezzel egy hatalmas folyót hozva létre, amely még jobban megnövelte a távolságot közte és a lények között. Sajnos azonban a "sikome" még mindig üldözte, mire Izanagi barackokat kezdett el dobálni felé. Tudta, hogy ez sokáig nem fogja őket visszatartani, de már majdnem szabad volt, Yomi határa már egy karnyújtásnyira volt tőle.
Izanagi áttörte a bejáratot és sietve egy szikladarabot helyezett Yomi bejárata elé. Izanami őrjöngött a bejárat másik oldalán és azt mondogatta Izanaginak, hogy ha elhagyja őt, akkor minden nap ezer embert fog elpusztítani. Mire Izanagi csupán annyit válaszolt, hogy akkor naponta ezerötszáz életet fog létrehozni.
És így jött létre a Halál, a büszke Izanagi, és a hátrahagyott felesége, Izanami által.
Nap, Hold és viharok.
Ahogy az várható volt, Izanagi Yomiból való visszatértét követően elment, hogy megtisztítsa magát. Ahogy vetkőzött és eltávolította testének díszeit, minden leejtett darab egy-egy istenséggé változott. Még aközben is istenségek jöttek létre, ahogy bement a vízbe, hogy lemossa magát. A legfontosabb istenségek akkor formálódtak, amikor az arcát mosta. Ezek a következők:
Születésük után Izanagi felosztotta közöttük a világot; Amateraszu örökölte az eget, Cukujomi irányítása alatt volt az éjszaka és a hold, míg Szuszanoo birtokolta a tengereket.
Amateraszu és Szuszanoo.
Lásd még: Napisten
Amateraszu, Japán erőteljes napistene a japán mitológia legismertebb istene. Továbbá a közte és az irányíthatatlan testvére, Szuszanoo, közötti viszály is ugyanolyan ismert és sok történetírót megihletett. Az egyik történet Szuszanoo goromba viselkedéséről szól Izanagi felé, aki megunva Szuszanoo folyamatos panaszkodását, száműzi őt Yomiba. Szuszanoo kelletlenül beleegyezik, ám előtte még be szeretne fejezni egy lezáratlan ügyet. Így hát elmegy Takamagaharába („mennyország”), hogy elbúcsúzzon testvérétől, Amateraszutól. Amateraszu tudja, hogy kiszámíthatatlan testvére nem jó szándékkal jön, így felkészül egy esetleges háborúra. „Mi célból jöttél ide?” – kérdezte Amateraszu. „Hogy elköszönjek.” – válaszolta Szuszanoo.
De Amateraszu nem hitt neki és megkérte, hogy bizonyítsa, hogy jó szándékkal jött és egyből elő is állt egy kihívással. A feladat abban állt, hogy ki tud több nemes és isteni gyermeket létrehozni. Amateraszu három nőt hozott létre Szuszanoo kardjából, míg Szuszanoo öt férft Amateraszu nyakláncából. Amateraszu elismerte, az öt férfit Szuszanoonak.
Végül mindkét isten győztesnek kiáltotta ki magát. Amateraszu azonban ragaszkodott követeléseihez, amely arra késztette Szuszanoot, hogy hadjáratot indítson testvére ellen, amelynek tetőpontján Szuszanoo egy félig megnyúzott pónit (Amateraszu egyik szent állata) hajított Amaterasz szövőcsarnokába, ezzel kiontva egyik szolgája életét. Amateraszu erre rettentően megharagudott és az Ivajado nevű barlangba rejtőzött. Ahogy a napisten eltűnt a barlangban, a világ sötétségbe borult.
Az összes isten és istennő megpróbálta előcsalogatni Amateraszut a barlangból, ám mindhiába, Amateraszu mindenkit figyelmen kívül hagyott. Végül, a vidámság istenének, Ame-no-Uzume egy tervet eszelt ki. Egy nagy bronztükröt helyezett az Amateraszu barlangja előtt lévő fára, beborította magát virágokkal és levelekkel, felfordított egy mosdóteknőt, majd elkezdett táncolni és a lábával dobolni rajta. A tánc végére Ame-no-Uzume lerázta magáról az összes levelet és virágot, és meztelenül táncolt tovább. Az összes férfi isten hangos nevetésbe kezdett ennek láttán, és Amateraszu is kíváncsi lett. Amikor kikukkantott a barlangból egy „hajnal”-nak nevezett fénysugár kiszabadult és Amateraszut elkápráztatta a gyönyörű istennő, akit látott, miközben igazából saját tükörképével nézett szembe. Ekkor hirtelen egy Ameno-Tadzsikaravo nevű isten kirántotta őt a barlangból, majd lezárták azt egy "simenavá"val. Az őt körülvevő örömnek és mulatozásnak hála Amateraszu depressziója elmúlt és beleegyezett, hogy visszatér a fénnyel együtt. Ame-no-Uzume ettől kezdve a hajnal és a vidámság istene is lett egyben.
Szuszanoo és Orocsi.
Szuszanoot ezek után száműzték a mennyből, így Izumo prefektúrába menekült (ez ma Simane prefektúra része). Nem sokkal ezután találkozott egy idős férfival és nővel, akik a lányuk mellett sírtak. Az öreg pár elmagyarázta, hogy eredetileg nyolc lányuk volt, akiket egytől egyig felfalt egy sárkány, név szerint Jamata-no-Orocsi („nyolc farkú kígyó”, akiről azt állítják, hogy Kosiból származik. Kosi ma Hokuriku régióban található.). A rettenetes sárkánynak nyolc feje és nyolc farka volt, amelyek nyolc hegy felé nyújtóztak, és a szeme olyan vörös volt, mint egy jó minőségű bor. Kusinada hercegnő („hántolatlan rizs hercegnője”) volt az utolsó a nyolc lányukból.
Szuszanoo ismerte az öreg pár kapcsolatát Amateraszuval, így felajánlotta a segítségét, azért cserébe, ha hozzá adják a lányukat. Miután a szülők beleegyeztek, Szuszanoo fésűvé változtatta Kusinadát és gondosan elrejtette a hajában. Továbbá egy védő kerítést is építtetett a ház köré. A kerítésnek nyolc kapuja, minden kapunál nyolc asztal, minden asztalon nyolc hordó volt. Minden hordó nyolcszor kifőzött rizsborral volt megtöltve.
Végül Orocsi meg is érkezett, ám rájött, hogy nem tud továbbjutni. Miután befejezte az erejével való kérkedést, rájött, hogy nem juthat át az akadályon. Az éles szaglásának hála kiszagolta a szakét — melyet igencsak kedvelt — és így a nyolc fej nagy problémával nézett szembe. Meg akarták inni a szakét, de a kerítésen nem tudtak átjutni. Az egyik fej azt javasolta, hogy egyszerűen csak törjék szét az akadályt, viszont ha ezt megteszik, akkor a szaké is kiborul. Egy másik fej azt javasolta, hogy mi lenne, ha egyesítenék tüzes leheletüket és porig égetnék az akadályt, de ezt is elvetették végül, mivel akkor a szaké is elpárologna. Így hát másik bejárat után kezdtek el kutatni. Találtak is egy nyílást, és hogy elérjék a szakét be akarták dugni rajta a fejüket, azonban a nyolcadik, a legokosabb fej, gyorsan figyelmeztette a többit könnyelműségükre, és önként vállalkozott, hogy előremegy megbizonyosodni róla biztonságos-e. Eközben Szuszanoo várt a megfelelő alkalomra. Megengedte az első fejnek, hogy igyon egy keveset a szakéból, és jelentse a többieknek, nincs veszély. A többi fej be is ment és most már együtt ittak mind a nyolcan.
Miután megitták az összes szakét, Szuszanoo megtámadta Orocsit. Az ittas óriás sárkánynak esélye sem volt a fürge Szuszanoo ellen, aki lefejezte és elpusztította Orocsit. Azt állították, hogy a legyőzött sárkány vére vörösre színezte az egyik közeli folyót. Miközben Szuszanoo darabjaira vágta a sárkányt, egyik farkában egy kardot talált, amelyet saját kardja (Tocuka-no-curugi) nem tudott elvágni. A talált kardot később Amateraszunak ajándékozták és az Ama-no-Murakumo-no-Curugi (天叢雲剣, „A menny összegyűlt felhőinek a kardja”) nevet kapta, később pedig átkeresztelték Kuszanagira („Fűvágó”). Ez a kard sok más történetben is kiemelkedő szerepet kapott.
Ókuninusi herceg.
A legtöbben a becenevén, Ókuninusiként ismerik. Ónamudzsi Szuszanoo leszármazottja, és Izumo térség hatalmi struktúrájáért volt felelős. Ókuninusi emberei egy bizonyos mértékig sikerrel egyesítettek területeket, de később lemondtak ezekről a területekről a Jamato klán javára, ahogy az később a Tenszon kórin című fejezetben olvasható.
Ókuninusi segítségnyújtása a fehér vadnyúlnak.
"Fő cikk: Ibana vadnyula"
Van egy történet arról, hogy a kegyes Ókuninusi hogyan segített a maradandó szerencse legyőzött nyulának vagy vadnyulának. Ezt a történetet sokszor mesélik egyfajta "Mukasibanasi"ként vagy egy „Hol volt, hol nem volt…” történetként. Megtalálható a Kodzsikiben, de nem szerepel a „Nihongiben”.
Ókuninusi (abban az időben még csak Ónamudzsiként volt ismert, akkor még nem kapta meg magasztos becenevét) testvéreivel és még nyolcvan istennel együtt azon versengtek, hogy ki nyeri el Jakami/Jagami (八上比売), Ibana hercegnőjének a kegyeit, kinek lesz a felesége. Hazájukból, Izumoból indultak útnak a szomszédos tartományba, mikor is útközben belebotlottak egy krokodil halak (sokszor cápaként van fordítva) által megnyúzott és haldokló nyúlba a tengerparton. Rosszindulatból azt tanácsolták a nyúlnak, hogy fürödjön meg a sós tengerben és szárítsa meg magát a szélben. A nyúl azonban még jobban szenvedett ettől. Ónamudzsinek, aki lemaradt a többiektől, megsajnálta a teremtményt és azt tanácsolta neki, hogy mossa le magát friss vízben, majd hemperegjen bele a gyékény szétszórt gyapjában. A meggyógyított nyúl előre jelezte Ónamudzsinak, hogy ő lesz az, aki elnyeri Jakami hercegnő kezét, hiába ő cipeli a csomagokat. (Nyilvánvalóan a bátyja csomagszállítóként bánt vele.)
Szuszeri hercegnő.
Ahogy a vadnyúl megjósolta, Jakami hercegnő bejelentette a nyolcvan isten előtt, hogy Ónamudzsit választja férjéül, mire az istenek összeesküvést szőttek és kétszer is megölték Ónamudzsit. Az anyja mindkét alkalommal megkérte Kamimuszubit, az egyik teremtő istent, hogy támassza fel fiát, aki meg is tette, majd végül megkérte a fiút, hogy menjen és keresse fel Szuszanoot, akit az alvilágba (Ne-no-kuni) száműztek, és kérje ki bölcs tanácsát.
Itt Ónamudzsi találkozott Szuszanoo lányával, Szuszeri-himével és azonnal egybekeltek. A ravasz Szuszanoo többször is próbára tette Ónamudzsit, de a végén elismerte a fiatal fiút és megjövendölte Ónamudzsi győzelmét testvérei felett.
Habár a Jamato tradíciók a japán szigeteket létrejöttét Izanaginak és Izanaminak tulajdonítják, addig az Izumo tradíciók szerint Ónamudzsi egy Szukunabiko nevű törpe istennel együtt hozzájárult, vagy legalábbis befejezte a japán szigetek létrehozását.
Ninigi leereszkedése a Középső világba.
"Fő cikk: Tenszon kórin"
A Nihongiban itt kezdődik „Az istenek kora: második rész” ("kamijo ge-kan" (神代下巻)).
A Tenszon kórin (天孫降臨, „A mennyei unoka leereszkedése”) című rész kezdete arról szól, hogy a Mennyei síkságon (Takama-ga-hara) lakó mennyei istenek (Ama-cu-kami), miként szemlélték az alattuk elterülő földet (Asihara-no-Nakacukuniként (葦原中国 „A Középső világ nádas síksága”) is ismert, ami csak Japánt képviseli, nem az egész világot), és hogy fajtájuk valamennyi tagját elküldték oda, hogy leigázzák azt. Amateraszu a saját unokáját szerette volna megtenni a szárazföld uralkodójává, azonban a szárazföld istenei "(kuni-cu-kami)" közül nem mindenki volt hajlandó átengedni azt, és néhány szárazföldi isten még mindig ott ólálkodott, ezzel veszélyessé téve a területet.
Néhány isten, akiket a Középső világ elnyomására jelöltek ki vagy önként otthagyták a pozíciójukat vagy csatlakoztak a földi istenségekhez. Sok kezdeti kudarc után, két isten végre sikereket ért el. Ők voltak Ame-no-ohabari (vagyis Icu-no-ohabari, a kardok istene) és Takemikazucsi. Hajóra szálltak az Ame-no-torifune-re (vagy más néven az „Istenek mennyei madár hajója”) és elindultak a katonai hadjáratukra. Ez a két kardcsörtető isten képes volt elijeszteni Ókuninushi két fiát, ezzel arra késztetve Ókunishit, hogy lemondjon a területről, és átadja azt a Mennyei unokának.
Amateraszu most már végre képes volt elrendelni a Tenszon kórint (天孫降臨 „A mennyei unoka leereszkedése”), az "amori"ra és az "amakudari"ra (天降り „alászállás a mennyből”) hivatkozva, és az unokáját a középső, szárazföldi világ uralkodójává tenni.
Neki adta a Három Szent Kincset (japán császári koronázási jelvények):
A tükröt Amateraszuként kellett tisztelni, mivel az ő megnyilvánulásának tartották. Számos istenséget késztettek arra abban az időben, hogy ereszkedjen alá.
Ninigi és a kísérete együtt ereszkedett le a földre és ment el Himukába (Hjúga tartomány, ma Mijazaki prefektúra), ahol megalapította a palotáját.
Ninigi esküvője.
Ninigi találkozott Konohanaszakuja hercegnővel (a virág szimbóluma), Jamatsumi (a hegyek mestere) lányával, majd egymásba szerettek. Ninigi megkérte Jamacumitól a lánya kezét. Az apa nagyon megörült a kérésnek és felajánlotta másik lánya, Ivanaga (sziklák szimbóluma) kezét is. Azonban Ninigi csak Sakujával házasodott össze, Ivanagát visszautasította.
„Ivanaga örökkévalósággal, míg Sakuja jóléttel van megáldva, azonban, mivel visszautasítottad Ivanagát, mostantól kezdve az életed rövid lesz.” – mondta Jamacumi sajnálatában. Következésképpen, Ninigi és utódai halandóvá váltak.
Sakuja egy éjjel teherbe esett, ám Ninigi kételkedett benne. Hogy bebizonyítsa, hogy a férjéé a gyermek, Sakuja megesküdött a szerencséjére, majd tett egy próbát: tüzet gyújtott a szobájában, mikor világra hozta a három gyermekét. Ninigi ezzel elismerte a tisztaságát. A gyermekek neve Hoderi, Hoszuszeri és Hovori lett.
A tenger szerencséje és a hegyek szerencséje.
"Fő cikkek: Hoderi és Hoodi"
Ninigi idősebbik fia, Hoderi (más néven Tűz szentély), a tengertől nagylelkű ajándékot kapott és megélhetését a halászatból szerezte (beceneve Umiszacsihiko volt, vagyis „A tenger szerencséje”). A fiatalabb fiú, Hovori (más néven Fakó tűz), a hegyektől kapott nagylelkű ajándékot, ő pedig a vadászatból élt meg (beceneve Jamaszacsihiko volt, vagyis „A hegyek szerencséje”).
Egy nap, Hovori megkérte bátyját, Hoderit, hogy egy napra cseréljenek szerszámokat és helyet. Ki akarta próbálni a halászatot. Azonban egy halat se fogott, sőt mi több, a kölcsön kapott horgot is elveszítette. Hogy jóvá tegye mindezt, összetörte a saját kardját, hogy száz, majd ezer horgot készítsen belőle, azonban a bátyja nem akart mást, csak az eredeti horgot.
Hovori bánatosan, sírdogálva ült a tengerparton, mikor Siocucsi-no-odzsi („A dagály medre”) jött a segítségére (az egyik olyan isten, akit ma a Siogama szentélyben kegyelettel gondoznak). Az árapály istene épített neki egy kis hajót, melyet "manasikacumá"nak (无間勝間, 間なし勝間 „rés nélküli kosár”) neveztek el és elküldte rajta Vatacumi (tenger isten, gyakran sárkány istenként képzelik el) halpikkelyes palotájába. Itt Hovori találkozott Tojotama hercegnővel és egybekeltek. Három év múlva eszébe jutott a bátyja, valamint a horgászhorog, és emiatt hazavágyott.
Vatacumi összegyűjtötte a hal csatlósait és hamar megtalálták a horgot egy keszeg "(tai)" torkában, majd visszaadták azt Hovorinak. A tenger isten a horog mellett két mágikus golyót is átadott neki: a Sihomicutamát (塩盈珠 „Dagályt szító golyó”), mely áradatot tudott okozni, és a Sihohirutamát (塩乾珠 „Dagály csillapító golyó”), mely vissza tudta fogni és a felszárítani a vizet. Valamint további tanácsokkal is ellátta, hogy miként jusson előnyhöz pörlekedő bátyjával szemben. Így egy egy öl hosszú krokodil hal vagy cápa ("hitohiro-vani" (一尋鰐)) hátán visszatértek a szárazföldre.
A várandós Tojotama hercegnő épített magának egy kárókatona tollával fedett szülőházat, és könyörgött a férjének, hogy egy ideig hagyja magára, mivel míg megszüli a gyermekeket vissza fog térni az eredeti alakjába. De Hovoriban túlcsordult a kíváncsiság és belesett a hercegnőhöz, ahol is meglátta, hogy a hercegnő egy csúszós nyolc öl hosszú krokodil hallá (cápává, sárkánnyá) változott, ezért ijedtében elfutott. Szégyenében és felháborodásában, amiért a férje megszegte az ígéretet, Tojotama magára hagyta az újszülött gyermeket és visszatért a tengerbe. Az újszülött herceget Ugajának nevezték el, nevének jelentése „kárókatona ház”.
Ugaya feleségül vette a nagynénjét, a tenger hercegnőjét, Tamajorit, akitől öt gyermeke is született. Közülük az egyik Jamatobiko, aki a későbbi Dzsinmu japán császár lesz. A Nihongiban az „Istenek kora” ("kamijo" (神代)) rész itt véget ér, és utána az összes császár uralkodói címeit tartalmazó rész következik.
A császárok mitikus legendái.
Japán első császára: Dzsinmu császár.
Japán első legendás császára, Dzsinmu császár, aki ezen a néven vált híressé, azonban a feljegyzésekben Ivarebiko (神倭伊波礼琵古命/神日本磐余彦尊 "Kamu-jamato Ivare-biko-no-mikoto") címen hivatkoznak rá. Ugaja és a tenger hercegnőjének, Tamajorinak a fia, Ninigi leszármazottja. Keresztneve Hiko-hohodemi volt.
Az ő felemelkedése jelzi az „Átmenet az istenek korától az emberek koráig” című részt.
A nap istennőtől, Amateraszutól, Ninigin át tartó származásával, Dzsinmu császár hadjáratot indított Jamato ellen.
Miután elfoglalta Jamato tartományt, megalapította a császári intézményt és trónra lépett a "kanototori" évében (hagyományosan időszámításunk előtt 660-ra teszik). Származását az alábbiakban foglaljuk össze:
Dzsinmu keleti hódítása.
"További részletek: Dzsinmu keleti hódítása"
Ninigi leszármazottai, Dzsinmut is beleértve, Hjúga tartomány (ma Takacsiho, Mijazaki prefektúra) Himuka Mítikus Útjára eredeztethetők vissza.
Dzsinmu halála után, az egyik idősebb herceg, Tagasisimi (aki nem az első volt az utódok sorában), míg mindenki gyászolt lépéseket tett afelé, hogy megszilárdítsa hatalmát és eltervezte, hogy megöli két fiatalabb féltestvérét. A terv nem sikerült és a fiatalabb hercegnek, Szuizeinek, volt elég bátorsága ahhoz, hogy felhúzza az íjat és halálosan megsebesítse Tagasisimit, aki ezek után átengedte a koronát, így a fiatal herceg lett a következő császár.
A nyolc nem lejegyzett császár.
"További részletek: A nyolc nem lejegyzett császár"
A Dzsinmut követő nyolc császár tetteiről nagyon kevés feljegyzés született, így róluk együttesen a Nihonsoki harmadik könyve ír.
Ami Szuizei császárt illeti, az előbb említett könyvben le van írva, hogyan fojtotta el bátyja felkelését. A többi legendás uralkodóról pedig a származásukon kívül nem sokkal többet írnak.
A tizedik Szudzsin császárról a Nihonsokiban írnak.
Emberáldozat és haniva.
A Nihonsokiban az áll, hogy amikor Szudzsin nagybátyja meghalt (Kr.e. 2), az összes közeli szolgálóját eltemették a kofun sírdomb körül és ezeknek a szolgálóknak a siránkozása még napokig hallható volt. (Megjegyzés: a dzsunsi szó (殉死) magába foglalja az ilyen szolgálókra kényszerített haláleseteket is. Az ehhez hasonló erőltetett áldozati eltemetésre a kínai Sang dinasztiából is találtak bizonyítékokat.) Állítólag ekkor a császár úgy döntött, hogy ezt a kegyetlen szokást el kell törölni; és négy év elteltével átvette a Nomi-no-szukunéból az agyagból készült haniva babák ötletét, amelyeket élő emberek helyett temettek el a halott mellé.
A japán édességek istene.
"Fő cikk: Tadzsimamori"
A Kodzsiki azt állítja, hogy a tizenegyedik Szuinin császár uralkodása alatt, egy Tadzsimamori nevű embert elküldtek Tokojo-no-kunibe (常世の国 „Végtelen föld”), hogy keresse meg a "tokidzsiku-no-kaku-no-konomi"t (時じくの香の木の実, 登岐士玖能迦玖能木実 „az örökké illatozó fa gyümölcse”). Tadzsimamori nyolc szőlőfajtát és nyolc lándzsafa fajtát gyűjtött össze. De mire hazaért, a császár már halott volt. A Kodzsiki a gyümölcsöt a tacsibana gyümölcsként azonosítja, ez egy kis méretű savanyú citrus fajta.
Tadzsimamorit később a vagasi istenének kiáltották ki (japán édesség) és a Nakasima szentélyben (Hjógo prefektúra, Tojooka város) tisztelik, ez egy kevéssé ismert trivialitás az átlag japán számára.
A Nihonsoki Tadzsimamori utazását Suinin kilencvenedik évére teszi (Kr.u. 61) és Amenohiboko dédunokájaként állítja be, aki egy koreai herceg, aki két évvel korábban jött japánba. Ez a Kodzsiki szerint azonban korszerűtlen, mert az Amenohibokot egy sokkal későbbi időre teszi.
Jamato Takeru.
"Fő cikk: Jamato Takeru"
A tizenkettedik Keikó császár könyve nagy részét hercege, Jamato Takeru hőstettei teszik ki.
Teremtmények.
Talán sokkal hamarabb fut bele az ember olyan tárgyak vagy fegyverek listájába, amelyek a japán mitológiában megjelentek, azonban próbaképpen itt egy lista a lényekről:
Az Oni folklór legenda:
Bibliográfia.
Elsődleges források
Másodlagos források |
339 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=339 | Tudományos megközelítés | |
340 | 140516 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=340 | Isten | Isten fogalma a monoteista hívők szerint azon természetfeletti lényt jelenti, aki a világegyetemet teremtette, és/vagy annak működését, történéseit irányítja vagy ellenőrzi. Számos vallási irányzat alapján az, akinél nagyobb nem elgondolható, aki nélkül semmi sem lehetne, és nem maradhatna életben. Neki nincsenek korlátai és hiányosságai. Mindenható, mindentudó és mindenhol jelen levő. Nincs kezdete, sem vége.
Arra nincs lehetőség, hogy megfogalmazzuk a különböző vallások további közös istenfogalmát. Isten egy olyan emberi tapasztalat tartalma – amelyet Karl Rahner teológus javaslatára – a transzcendencia tapasztalatának nevezünk.
A politeista vallások több isten létét feltételezik, a monoteista vallások pedig egyetlenegy Istenét. A vallási dualizmus olyan vallási felfogás, amely szerint a világot két örökkévaló szakrális erőnek, a jónak és a rossznak küzdelme hozta létre. A deizmus tagadja, hogy Istennek a világhoz a teremtésen kívül bármilyen köze lenne.
Az ábrahámi vallásokban Isten általában minden jó és tökéletes megteremtője. A gnoszticizmusban a démiurgoszt gonosz istenségnek tartják.
A panteizmusban és a panenteizmusban Isten nem egy személy, hanem egy erő, amelyet a természettel és a világgal azonosítanak. A panteizmusban kizárólagosan immanens, a panenteizmusban egyszerre immanens és transzcendens.
Az Isten létezésének bizonyítására tett kísérletek négy nagy csoportra oszthatók: metafizikai, empirikus, logikai és szubjektív.
Az Isten valóságát állító teizmus és az Isten valóságát tagadó ateista pszichológiai szemlélet közötti éles különbség lehetősége abból fakad, hogy Isten (ha létezik) nem a világegyetemben levő dolgokkal egy sorba állítható létező, aki ugyanúgy megismerhető és/vagy vizsgálható, mint az atomok, kvazárok vagy a Hold árnyékos oldala. Isten léte tudományos kísérletekkel sem bizonyítható.
Ám a hívők szerint Isten felmutatja mindazokat a bizonyítékokat, amelyek az őt kereső ember hitének megerősítéséhez szükségesek.
A "Gallup" 2017-es felmérése alapján az USA-ban élő lakosság zöme hisz Istenben. A tudósok kb. 1/3-a hisz benne és további kb. 18%-uk hisz egy "„felsőbb intelligencia”" létezésében.
Egy 2016-os felmérés alapján a magyarok több mint fele (59%) hisz Istenben, köztük fele-fele arányban vannak azok, akik teljes meggyőződéssel, és azok, akik kétségek között.
Etimológia.
A magyar kifejezés etimológiája nem tisztázott. Az Isten szót okleveleinkben először a 12. században említik. A Halotti beszédben is már isten alakban szerepel. A finnugor „ős” szavunkból is eredhet.
Rédei Károly nyelvész szerint iráni-árja eredetű is lehet. A sumer nyelvben szintén megtalálható a magyar szavunk megfelelőjeː "istin" ("jelentése „egy, egyetlen”"), de ez a szó nem számnévként szerepel a sumérban. Isten a feltehetőleg Mezopotámiából származó zsidók szentírásában, az Ószövetségben is egyetlenként, egyedülvalóként ismert.
Többistenhit (politeizmus).
Kisbetűvel használva az "isten" szó köznévként jelzi a vallások egyes természetfölötti lényeit, mint amilyenek például az ókori egyiptomi, a görög vagy a római vallás istenei. Az emberiség feltárt és összegyűjtött istenei igen változatosak és nagyon nagy a számuk. Több álláspont és becslés szerint ez legalább tízezer feletti.
Nagyon sok többistenhívő vallásban az istenek külön hierarchikus társadalmat alkotnak. Például az ókori görögök uralkodó vallásában maguknak az isteneknek is volt királyuk, Zeusz. Ezen kívül voltak félistenek és más isteni alakok is.
Dualista vallás.
A perzsa vallás szembeállított két ellenséges hatalmat, a jó princípiuma Szpenta Mainju („szent szellem”) és a rossz princípiuma Angra Mainju („romboló szellem”) istenségét és megalkotta belőlük a részbeni dualista vallást. Később egy embernek tulajdonították az igaz vallás megalapítását: Zarathustra (Zoroaster) prófétának, akinek a tanítása egyaránt tartalmaz monoteista és dualista jellegzetességeket. Zarathustra és istene, Ahura Mazdá "„Bölcs Úr”". Mazda teste tűz, feleségei az égi vizek. Ellenlábasa Angro Mainju, a rossz, a sötétség és a halál erőinek ura, aki létrehozta a bűnt, a boszorkányságot, a telet, a halált, a betegségeket, az öregséget. Tiszteletének méltó formája a tűz-kultusz. Zaratusztra halála után Ahura Mazdá főisten lett, akit Ahuramazda, Ormuzd, Ormizd és Oromazesz névvel is illettek. A zoroasztrizmus egyistenhívő elemei hatással voltak a később megjelenő egyistenhívő vallásokra. Ezt a vallást Zarathustra perzsa próféta alapította, aki tanításában beszél a jó és a rossz küzdelméről, a Jók és Rosszak halála utáni tartózkodási helyről (amely nem azonos a keresztény mennyország és pokol elképzelésével), a nyájról és a pásztorról szóló metafóráját általában az eljövendő megváltó jövendölésének tartják. Mazdának hat felsőbbrendű géniusz segít a világ kormányzásában (Vohumano, „A jó lélek”, Asavahiszta, „Az igen tiszta”, Khsathravairija, „A kívánatos királyság”, Szpenta Armaiti, „A tökéletes bölcsesség”, Haurvatat, „Az egészség” és Ameretat, „A halhatatlanság”. (→ Amesa Szpenták)
Egyistenhit (monoteizmus).
A nagybetűs "Isten" szó (gyakran névelővel: „az Isten”) az istenség nevét helyettesíti ezekben a vallásokban, mivel egyedülvaló lévén így is egyértelmű, kire gondolnak. Az egyistenhívő vallások legfőbb lényét jelöli, mint amilyen a judaizmusnak a Tórában és a Talmudban, a kereszténységnek a Bibliában és az iszlámnak a Koránban megfogalmazott Istene. Gyakran Úrként, Atyaként is megjelenik (a rasztafáriknál Jah).
Történelem.
Az a korábbi elképzelés, amely szerint a egyistenhit csak a zsidóknál volt megtalálható, sőt hogy egyenesen ők lettek volna ennek létrehozói, már nem állja meg a helyét.
A kutatók megállapították, hogy a világ örökkévaló urának hite az ősi indiaiaknál, kínaiaknál, sőt még egyes természeti népeknél önállóan is előfordult.
Az egyistenhit bizonyított jelei már az ókori Egyiptomban megtalálhatók. Ehnaton fáraó (Kr. e. 1350 körül) nevéhez fűződik az Amarna-reform, mely során Aton istent ruházták fel az egyetlen isten rangjával. Van olyan elképzelés, miszerint a többistenhívő panteonok alapvetően korai monoteizmusokból (egyistenhit) alakultak ki, sőt Étienne Drioton szerint a henoteizmus is „látens monoteizmus”.
Isten fogalma az ábrahámita vallásokban.
Isten meghatározása a zsidó, keresztény és iszlám vallás (ábrahámi vallások) szerint a következő:
Isten ilyen felfogása rokonságot mutat más vallásokkal is. Az egyes tulajdonságokkal való konkrét meghatározás eredményeképpen egyfajta tudományosan nehezen bizonyítható létező megtestesítője. (A hit valamire vonatkozó, a cselekvést, a jövőre irányuló lépéseket illető, nem bizonyítható feltételezések köre.)
A zsidó, keresztény és iszlám vallási, kulturális körben a vallásalapítók tiltották Isten közelebbi mibenlétének meghatározását, látványának megjelenítését.
A kereszténység Istene.
A zsidóság istenképe (→ Jahve) az Ószövetségen, míg a kereszténységé az Újszövetséggel kiegészített Biblián alapszik.
A kereszténység a személyes Istenben hisz, aki a legfelsőbb lény, teremtője, fenntartója és kormányzója az egész világmindenségnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtője. A kereszténység többsége alapján hármasságban nyilvánul meg.
Isten nevei.
Isten (→ Jahve) számos név alatt jelenik meg az Ószövetségben "(JHVH, Elohim, Él-Saddaj, Él-Eljon, Élim stb.)", ezek sokoldalú jellemének egy-egy aspektusát jelenítik meg, mégis biztos és állandó azonosítási alap az, hogy Ő a Teremtő, aki egyedül teremtette a Mindenséget.
Léte és ábrázolása.
Ahogy a rádióhullámokat nem látjuk, és a Föld vonzerejét sem, ugyanúgy Isten is láthatatlan. Annak érzékeltetésére, hogy Isten elérhetetlen, mert más létsíkhoz tartozik, mint az ember, gyakran "„az égben van”" vagy "„a mennyben van”" népies kifejezés szolgál.
Az ószövetségi írásokban Isten képi ábrázolásának tilalma élt és ez a korai kereszténységben is megmaradt. Évszázadokon keresztül csak egy-egy jelképpel utaltak Istenre. Sok mai keresztény szerint a Fiú színre lépésével az ábrázolás tilalma megszűnt, hiszen a megtestesülés annyit jelentett, hogy Isten, emberré válása által, látható kifejezési formát öltött.
Az ókeresztény egyházatyák elítélték Isten képi megfogalmazását, jelképes ábrázolása viszont a mai keresztények nagy részénél már elfogadottá vált. A későbbi időkben Jézust először képmásként ismerték meg az emberek és a képek szemlélése az isteni misztériumok szemlélését jelentette számukra.
„"Aki engem lát, látja az Atyát"” – mondta Krisztus, János evangéliuma szerint – ami egyes keresztények alapján jelképes értelmű. Jézus gyakran beszélt szimbólumokban: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet". Hasonlóképpen szimbólumként mutatta be az Atyát is: "ismeritek Őt, és láttátok Őt" – és látták az Életet, az Igazságot, az igaz Utat.
A keresztény apostoli hitvallásban a következőképpen foglalják össze, hogy szerintük kicsoda Isten:
Szentháromság.
A kereszténység legtöbb irányzata szerint Isten egyszerre három személy: az Atya, a Fiú (Jézus Krisztus) és a Szentlélek (vagy Szent Szellem). Ez a Szentháromság tana.
Legfőbb tulajdonságai:
örökkévaló, egyedüli, láthatatlan, mindenható, mindentudó, szent, tökéletes, jó, igazságos, hűséges, irgalmas, kegyelmes és féltve szerető. Isten lénye az emberi értelmet és befogadóképességet túlhaladja, de kinyilatkoztatásán keresztül megismerhető.
A kereszténység többségének nézete alapján az Újszövetségben három személyben jelentette ki magát: ő az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ezeket a következőképpen határozzák meg:
Az Atya maga az örökkévaló Isten, aki minden létező gondviselője. A Fiún keresztül ismerhető meg: ő nyilatkoztatta ki az Atya természetének lényegét, a szeretetet. Az Atyától született a Fiú. Ortodox szemlélet szerint a Szentlélek is, a katolikusok szerint viszont a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik.
A láthatatlan Isten képmása és egyszülött Fia, és egyben ő is maga az örökkévaló Isten, egy az Atyával. Minden teremtmény előtt született, a földi és mennyei dolgok és létezők őbenne, őáltala és őérte állnak fenn. Isten akaratának engedelmeskedve megüresítette magát, emberi természetet vett fel. A Szentlélek által fogantatott, a Szűz Máriától megszületett és Jézus Krisztusként itt élt a Földön.
Mindenben hasonlóvá lett az emberekhez, kivéve a bűnt. Földi életében és szolgálatában is engedelmes volt az Atyának, egészen a kereszthalálig. Ezért az Atya feltámasztotta őt a halálból, és dicsőséggel, tisztességgel koronázta meg, úrrá tette kezeinek minden munkája fölött, és a maga jobbjára ültette. „Ajándékozott Néki oly nevet, amely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Ő az új és örökkévaló szövetség szerzője, közvetítője az Atya és a világ között.
A Szentlélek szintén valóságos személy, aki az Atyától és a Fiútól származik. Azért jött, hogy a keresztény egyházban Jézus Krisztus személyét fölmagasztalja, és minden hívőt elvezessen a Fiúval való személyes közösségre, Isten valóságos ismeretére és imádatára. A Szentlélek is maga az Isten. Ő kente fel Jézust, hogy betegeket gyógyítson, démonokat űzzön ki, halottakat támasszon fel és hirdesse Isten országát. Ő munkálja ki az emberekben – az Igével egységben – a megtérést, újjászületést, és teszi valóságossá a hívőkben a megváltás ajándékait. Legfontosabb tevékenységei: vezet, tanít, vigasztal és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról.
Az emberi élet és a világ értelmezése a katolicizmus szerint.
Az Isten személyéhez a következő cselekvések kapcsolódnak:
Az ember és Isten viszonylatában az ember Istenről úgy vesz tudomást, hogy
Végül Isten fogalmát átszövik az egyéb mindent magába foglaló fogalmakhoz kötődő képzetek, így a természet, az ismeretlen, a csoda, a felfoghatatlan stb. Ilyennel találkozhatunk a panteizmusnál, mely a természetre vagy a világmindenségre tekint istenként.
Judaizmus.
A zsidó hagyományban Isten különböző neveken jelenik meg, elsősorban JHVH (יהוה), továbbá főleg Elohim (אֱלֹהִים) és Adonáj (אֲדֹנָי) nevek alatt. Számukra Isten szigorúan egy és a kereszténység Szentháromság tana pedig a monoteizmus elcsorbítása (hasonlóan az iszlám tanításához). Alapeszméje kezdettől fogva a „Semá”, amely Isten egységét, oszthatatlanságát és szellemiségét (testetlenségét) proklamálja ábrázolása pedig ezért minden formában tilos.
A hászidizmus alapítója, Baál Sém Tóv "(1698–1760)" szerint: "Nem az a döntő, hogy van-e Isten, hanem az, hogy mindenben, ami van, benne rejlik Isten."
Iszlám.
Az iszlám egyik legfőbb tanítása: لا إله إلا الله , "la illaha ill’Allah", azaz: nincs más isten(ség), csak Allah. A Korán hirdeti az Egy Istent. Mohamed az egyedüli Istennek (Allah) való engedelemre [alávetésre] szólított fel. Jézust csak prófétaként ismerik el, a szentháromságot istenkáromlásnak tartják. A Bibliához hasonlóan a Korán alapján is Allah (Isten) teremtette a világot és az Allahban való hit az iszlám vallás alaptétele. Tiltják bármilyen ábrázolását, mert őt ember soha nem látta.
Hinduizmus.
A hinduizmusban Brahman minden létező ősoka, transzcendens, személytelen létező. Tér és idő fölé emelkedett, kezdet és vég nélküli, felfoghatatlan, megismerhetetlen, semmiféle tulajdonsággal nem jellemezhető. A Rigvéda X. 121-es himnuszának címe: Az ismeretlen Isten. Gyakran világléleknek nevezik.
A hinduizmus a Legfőbb Lény megnyilvánulását hármasságként fogja fel: Brahma-Visnu-Siva. Ez a trimúrti.
A hindu saivizmusban Ísvara (Isten) szinonimája egyet jelent Sivával, míg a vaisnavizmusban Visnuval, vagy valamelyik avatárával, a saktizmusban az Anyaistennő, a modern kori hindu reformmozgalmakban az egy Isten, a Krisna-tudatú irányzatban az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a Legfelsőbb Úr, vagyis Srí Krisna.
Visnu egyik megtestesüléseként (avatára) tekintik Buddhát (Gautama Sziddhartha) és Krisnát, és sokan Jézust is.
Deizmus.
A deizmus a 17. és a 18. században kialakult vallásos filozófia, amely nem tagadja Isten létét, de úgy látja, hogy Isten, miután megteremtette a világot, nem avatkozik annak további sorsába. A deizmus tipikusan tagadta a természetfeletti jelenségek – mint a próféciák, csodák, kinyilatkoztatás, szent könyv – létezését és elutasította a kinyilatkoztatott vallási tanokat. A deisták szerint a vallást az emberi észre kell alapozni, illetve a természet megfigyelésének tapasztalataira – mindezek a deizmus rendszerében elegendőek ahhoz, hogy feltárják Isten, a legfőbb létező létét.
Gnoszticizmus.
A különféle gnosztikus világnézetek alapja az, hogy
A gnoszticizmusra jellemző a kozmikus dualizmus: a mindenek felett álló, transzcendens Isten egy másik istenséggel áll szemben (Démiurgosz), aki létrehozta a fogyatékos és visszás világot.
A gnosztikus megváltás nem kegyelem, hanem az én tökéletes birtoklásához eljutás, az önismeret. Ez megköveteli a világtól való tökéletes elszakadást, a léleknek a testből, az anyagból való kiemelkedését, gyakran szigorú aszkézis által.
Ind heterodox rendszerek.
Az ind heterodox rendszerekhez tartozik az Indiában keletkezett buddhizmus és dzsainizmus. Ezek olyan bölcseleti rendszerek, amelyek alapján mindenki önmagát válthatja meg. Akkor kikerül a lét körforgásából. Nem születik újra.
Buddhizmus.
Buddha számára Isten létezése mellékes volt, mivel megválaszolása nem feltétlenül szükséges a nirvána eléréséhez. Nem tagadta meg Istent, csupán kijelentette: Ne törődj olyan kérdésekkel, mint hogy létezik-e Isten? Ne vesztegesd az időd és energiád fölösleges vitákra! Gyakorlatban légy vallásos! Tisztítsd meg a szíved! Uralkodj elméd felett! Élj erkölcsös életet! Így elnyered a nirvánát, a megszabadulást vagy az örök boldogságot.
Dzsainizmus.
A dzsain filozófiában Istennek, mint a világegyetem felett álló, személyes teremtőnek nincs helye, ám mint tudatos és tudattalan anyag mögött ott húzódik egy finomabb lényeg, amely az összes változás oka – a dzsainizmus ezt nevezi Istennek. A dzsain istenfogalom nem más, mint a tökéletességre jutott lélek (sziddha) és a megszabadult lélek (mukta).
Kínai univerzizmus.
A kínai univerzizmus szerint ég, föld és ember az egységes mindenség három alkotórésze, amelyek belső kölcsönhatásban állnak egymással, és mindenre kiterjedő törvény szabályozza őket. A Su-king így ír: "A legbensőségesebb összefüggés van fent az ég és lent az emberek között, és aki ezt teljes egészében felismeri, az az igazi bölcs". Arra a kérdésre: mi tartja fenn, és mi kormányozza a világot, a kínaiak lényegében három fogalommal válaszolnak; ezek a „Sang ti”, a „T'ien” és a „Tao”. Ezekkel kell először foglalkoznunk, ha kérdésünkre választ akarunk kapni.
Az Atyaisten kínai megnevezésére, Matteo Ricci jezsuita misszionárius (1552–1610) a kínaira fordított vagy kínaiul írt műveiben néha az „Ég” ( 天) szóval fejezte ki a zsidó-keresztény Isten-fogalmát, világosabb elnevezésként azonban az „Ég Ura” ( 天主) kifejezést használta.
Fung Yu-lan értelmezésében a nem morális istenség, hanem vaksors, s transzcendens, személytelen, az ember sorsát meghatározni képes erőt is jelöl.
Konfuciusz nem kívánt állást foglalni abban a kérdésben, hogy a Tien vajon Isten, vagy a Természet maga, ezért követői között mindkét értelmezés hívei megtalálhatók.
Tengrizmus.
Az eurázsiai nomád, sztyeppei népeknél – így az ősmagyaroknál is – Tengri volt a a főisten, az Ég ura, alatta kisebb, alsóbb rendű istenségekkel és szellemekkel. Feltehetőleg Tengrit jelenti az "Arany Atyácska" kifejezés is. Hitük szerint Tengri és a Földanya ("Boldogasszony") nászából jött létre az élet a földön.
Afrikai vallások.
Az afrikaiak régóta hittek Isten létezésében. Erről számos útleírás tanúskodik. Az egyik ilyen utazó, William Bosman 1700 körül a Rabszolgapartra tett utazásáról azt írta, hogy a bennszülötteknek világos elképzeléseik vannak "az igaz Istenről, akit mindenhatónak képzelnek… Bizonyos, hogy hitük szerint szerint ez az Isten teremtette a világegyetemet és buzgón imádják bálványaik előtt. De nem imádkoznak hozzá, és áldozatot sem mutatnak be neki. Ezt azzal indokolják, hogy Isten túl magasan van, és túl nagy fáradság lenne leereszkednie onnan az emberek miatt; ezért a bálványistenekre ruházta a világ igazgatását. Ezek a bálványistenek, akik Isten után másod-, harmad- és negyedrendűek, a mi uraink, akiknek engedelmességgel tartozunk. És ebben a szilárd hitben nyugodtan élnek."
Az afrikai vallások a főistent és a számos al-istent és istennőt a különböző törzsekben különféleképp nevezték, bár egyes helyeken gyűjtőnevük is volt. A joruba vallás Olódùmarènak, az ibók Alosénak, asantik Abosom-nak, a fon törzs Vodun-nak nevezi. A fon törzs szerint vodu az Isten mindenhol jelen levő lelke, oda lehet idézni bármely helyre vagy személybe. Vallásuk rítusai a vodut idézték, hogy erejét hasznosítsák. Haitin a vodu (vudu) kifejezést először Istenre, majd általában a vallásra használták.
A hagyományos vallást követő afrikai törzsek többségének tagjai hisznek a világ felett álló, teremtő isten létezésében, akiről – kinyilatkoztatás híján – keveset tudnak, de ismerik őt a természetben megtalálható számtalan alkotásának szemlélése révén. A teremtő isten persze nem feltétlenül személyes lény, hanem lehet személytelen erő, állat, tárgy, vagy éppen szellem. Ennek nyomán beszélhetünk az afrikai hiedelemvilág tanulmányozásakor animizmusról, fetisizmusról, totemizmusról, sámánizmusról, hiszen láthatjuk, hogy mindez rokon vonást a kezdeti társadalmak fejlettségi szintjével "(ld. vallástörténet)". A világ alkotója azonban sok törzs gondolatvilágában valóban személyes, legfelsőbb isteni lényként van jelen, akit rendszerint "„Öreg”"nek, "„Nagy”"nak, vagy az "„ég Urának”" neveznek. Ez a mindenható Úr a világ megteremtése után viszont már nem foglalkozik az ott folyó eseményekkel, nem avatkozik teremtményei dolgába. Ebből következően nincs is szükség imádatára, valamint áldozatok bemutatására különleges szertartások keretében. A közösség tagjai csak kimondottan nagy veszély esetén fordulnak hozzá segítségért, s ő vagy meghallgatja elesett teremtményeit, vagy nem, tehát úgy funkcionál mint valamilyen szuverén kényúr.
Afroamerikai vallások.
Amikor az afrikaiakat összefogdosták és az Újvilágba vitték őket rabszolgának, ők az idegen földön is megtartották afrikai istenhitüket, sőt a főisten és a helyettes isteneket azonosították az újonnan megismert vallások isteneivel, így alakult ki az afroamerikai vallások istenképe.
Mágia.
Az ember az ezoterikában gyakran az ákása szóval jelöli Istent. A hermetikus mágiában Isten az ákása-elv, az őslétezés, minden dolog és minden megalkotott lény ős-oka. Ő az őserő, amely mindent megalkotott, mindent irányít, és mindent egyensúlyban tart. Az okok világa, mely valamennyi teremtett lényt megtart, a legmagasabb szféráktól kezdve a legmélyebbekig. Az alkimisták kvintesszenciája. Minden a mindenségben.
Minden ember Isten képmására teremtetett. A felébredt ember, aki a makro- és mikrokozmosz univerzális törvényeit jól ismeri és uralja, tudja, hogy ő az isteni lény egy része, ezért úgy tekint rá, mint szent feladatára, hogy a mágikus-hermetikus úton, a legmélyebbtől a legmagasabbig, vagyis a személyes istenséggel való azonosulásig, hogy Istennel eggyé váljon. E mágus törekszik arra, hogy istenéhez közeledjen, és végül azonosuljon vele. Ezt az isteni ideák megvalósításával éri el, fokról-fokra haladva a legmagasabb ideáig, az Istennel való egyesülésig.
Spiritizmus.
A spiritiszta tan olyan anyagtalan lénynek tünteti fel Istent, aki a legmagasabb fokú értelemmel rendelkezik, aki egyetlen, mindenható, örökkévaló, megváltozhatatlan és mindenek felett igazságos és jó.
"„Akkor ha (az ember) szellemét többé nem homályosítja el az anyag, és a tökéletesedés útján közelebb kerül hozzá, akkor az ember meglátja és megérti Őt”".
Agnoszticizmus.
Az agnoszticizmus olyan filozófiai ismeretelméleti nézet, amely szerint Isten létezését nem tudjuk megismerni, nem tudhatjuk, hogy létezik-e vagy nem, és e tudás nélkül kell élnünk a világban.
Ateizmus.
Stephen Hawking szerint nincs isten, azonban „"ha megértjük a fizika törvényeit, megismerjük Isten észjárását"”.
Az isten fogalmának memetikai értelmezése.
"„Isten létezik, ha másként nem is, olyan mém formájában, amelynek az emberi kultúra kínálta környezetben nagy túlélési értéke, vagy fertőzőképessége van.”" – Richard Dawkins
A memetika képviselői (többek között Dawkins és Blackmore) szerint "isten eszméje" egy a "mém"ek közül, a vallási "mémkomplex" egyik tagja. Egy nagyon régóta létező, mutációk során többször függetlenül kialakult "mém"ről van szó, amelynek nagy a túlélési értéke a "mémkészletben."
Ennek főbb okai a következők lehetnek:
Dawkins a kritikusai szerint, a kreacionizmus és a vallás kritikája kapcsán elköveti a csuszkahibát: egy jelenség következményei közül egy rosszat választ ki, és azt általánosítja, ráadásul mindezt úgy, hogy ő maga is bírálja ezt az érvelési típust, amikor ellenfelei kerülnek szóba. Szerintük Dawkins gondolati rendszere „szórakoztató logikai ámokfutás”, amelyben teljesen megalapozatlan következtetések követik egymást. Ezek a vélemények azonban abból az alapvetően téves prekoncepcióból indulnak ki, hogy a memetikai érveknek szükségképpen a teológiai érvekkel kell ütközni. A teológia a vallás egy bizonyos szemszögű megközelítése, a memetikai vallásfogalom pedig egy másik. Nem lehet elvárni egy vitában, hogy az egyik félnek csak az általa cáfolni kívánt véleménynek megfelelő állításokat lehessen tenni.
Az isten mint érzelmi, pszichológiai alapú konstrukció.
Sok eltérő nézet és álláspont van arról, hogy mik az istenek (főként a Bibliában leírt Isten) iránti emberi érzelmek és kötődések mozgatórugói. Sigmund Freud az ateista német tudós szerint az egyén nem tud érzelmileg felnőni és továbbra is szüksége van egy óvó és büntető uralkodó apaképre. (Freud 1927)
Isten absztrakciójának társadalmi hasznosságát a lelkiismeret nevű önkontroll megerősítése adja, amely istennek, mint arccal, de főleg mindent "látni képes," tekintettel rendelkező személynek a képzetét tételezi, amely bevált viselkedés-irányítási szociális innováció.
Ezen kívül Istennel azonosítjuk a gondolkodást lehetővé tevő „elhatárolás” legszélesebb, legáltalánosabb megfogalmazásait, a kezdő- vagy fix kiindulási pontot (origó), illetve a kezdetet és a véget (alfa és ómega). Ilyen fogalmak, illetve az elhatárolás művelete nélkül ugyanis nagyon nehéz bármit is elgondolni, megragadni.
Isten-hit.
Európa.
A "Eurobarometer" 2010-es felmérése alapján az Európai Unió lakosságának 51%-a válaszolta azt, hogy hisz a személyes Istenben, további 26%-uk válaszolta, hogy hisz valamiféle természetfeletti lényekben vagy magasabb rendű intelligenciában, 20% nem hisz sem Istenben, sem más természetfeletti formákban. ("A maradék nem nyilatkozott.")
A "Eurobarometer" 2012-es felmérése alapján az Unió lakosságának 16% nyilvánította magát agnosztikusnak, 7% ateistának, 72% kereszténynek és 2% muszlimnak.
Istenérvek és kritikáik.
Isten létezése mellett – vagy ellen – számos úgynevezett istenérvet ismerünk a filozófiában. Néhány az ismertebbek közül:
Az istenek létezése tekintetében konszenzus van általában a teológusok, a hívők egy része és a tudósok között abban, hogy ez tudományosan nem értelmezhető, ezért nem igazolható és nem cáfolható. Ennek megfelelően Isten nem szerepel a tudományos elméletekben. Ez alól kivétel például Richard Swinburne és Alvin Plantinga. |
348 | 96433 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=348 | Matematikus | A matematikus olyan személy, akinek kutatási szakterülete a matematika. Más szóval, a matematikus olyan személy, aki új tudással vagyis új tételekkel járul hozzá a matematikához. Vannak ugyanakkor alkalmazott matematikusok, akik magas szintű matematikai tudással rendelkeznek, de nem elméleti kutatómunkát folytatnak, hanem a matematika valamilyen területen történő alkalmazásával foglalkoznak. Meg kell azonban különböztetni azokat a más területeken dolgozó szakembereket, akik a saját területükön felhasználják a matematikát, például fizikusok, informatikusok, mérnökök, közgazdászok, őket általában nem tekintik matematikusnak.
Néhány híres ember a matematikusról:
Lord Kelvin: A matematikus olyan személy, akinek
formula_1
annyira világos, mint az, hogy 1+1=2.
Rényi Alfréd: A matematikus olyan gép, amely kávéból tételeket gyárt.
Johann Wolfgang von Goethe: A matematikusok olyanok, mint a franciák; az ember beszél velük, ők ezt lefordítják a saját nyelvükre, és akkor már valami egészen mást jelent. („Die Mathematiker sind eine Art Franzosen; redet man mit ihnen, so übersetzen sie es in ihre Sprache, und dann ist es alsobald ganz etwas anderes.”) |
351 | 86110 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=351 | Salvador Dalí | Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i Domènech (katalán nevén Salvador Dalí i Domènech) (Figueres, 1904. május 11. – Figueres, 1989. január 23.) katalán–spanyol festőművész.
A modern művészet sajátos személyisége volt. A szürrealista alkotásmód magas esztétikai szintre emelésével egyszerre nyitott és tetőzött be egy korszakot.
Gyermekkora, ifjúsága.
1904. május 11-én született a katalóniai Figueres városkában (Katalónia tartomány, Girona megye). Apja Salvador Dalí Cusí jó nevű jegyző, anyja Felipa Domènech Ferrés. 1908-ban megszületett egyetlen húga, Anna Maria. Apja Dalít beíratta a városi iskolába "(Escuela Pública de Párvulos de Figueres)." 1912-ben új iskolába került, ahol elkezdhette a francia nyelv tanulását "(Colegio Hispano-Francés de la Inmaculada Concepción de Figueres)."
1916-ban a nyarat a szülővárosa közelében található Molí de la Torre, azaz Malomtorony falai között tölthette el. A malom a Pichot család tulajdona volt, amelyből több művész is kikerült. Ramón Pichot művei által megismerkedett az ifjú Dalí az impresszionizmussal. Ősszel megkezdte középiskolai tanulmányait, és emellett a figueresi intézetbe járt "(Instituto de Figueres)." Részt vett Juan Núñez professzor óráin is a Figueresi Művészeti Iskolában "(Escuela Municipal de Dibujo de Figueres)."
1919-ben megérhette első kiállítását a Városi Színházban (később Dalí Múzeum).
Az Intézet tanulóival, barátaival megalapították a „Studium” című kiadványt, melyben a festő első írásait publikálta. Elkezdte írni saját naplóját is "„Les meves impressions i records íntims”" címmel, ezt később spanyolul "„Un diario: 1919–1920. Mis impresiones y recuerdos íntimos”" címmel adták ki.
A király évei, avagy a figueresi és a cadaquési gyermekkora.
Dalí memoárja a születése – 1904. május 11. – előtti két hónapra datálható. Ez a furcsa visszaemlékezés a „Paradicsomból való kiűzetés” megfogalmazást kapta, viszont olyan élénk színeket kapcsol ehhez, mint a narancssárga, piros, bíbor; de nem csak színek, hanem érzetek is kapcsolódnak e paradicsomi bennléthez: amely „csendes, puha, szimmetrikus, kibélelt és ragacsos” volt. A megszületés pillanatához két vakítóan fényes tojás alakot kapcsolt, amelyeknek foszforeszkált a fehérjük. „Ezek a tüzes tojások végül nagyon puha és végtelenül rugalmas, amorf masszává olvadtak. Később a technikai tárgyak lettek a legnagyobb ellenségeim, például az órák, amelyeknek puhának kellett volna lenniük, vagy semmilyeneknek.” Ez a puha óra jelenség a későbbiekben több képén is meg fog jelenni, mint például a Robbanás (1954), Az emlékezet állandóságának felbomlása (1952–1954), Az emlékezet állandósága (Lágy órák) (1931) című képeken.
Dalí nagyon korán kezdett nyitni a festészet felé, ugyanis 8 évesen rendezte be első műtermét, amire a családi ház padlásán található mosókonyha szolgált. Első és egyben legrégebbi munkái 1914-re datálhatóak, melyek kisebb akvarellek és főként tájképtanulmányok voltak szülőhelye környékéről. Továbbá az a néhány olajfestmény, ami akkorról származik, pusztán néhány híresebb festő művének a másolata, azon képekről, amiket apja könyvtárában fedezett fel. Számára a műterem a magányos órák „szentélye” volt. Érdeklődése hamar új irányba is mozgolódni kezdett: nevezetesen a filozófia iránt, és emellett vonzódott a művészettörténethez is, de tovább próbálkozott a festészettel is. Apja ebben támogatta őt; vásznakat, ecseteket, festékeket és folyóiratokat vett neki. Kezdetben még csak tájképeket festett, majd egy-egy alkalommal, új ötlettel állt elő: a megfestett képre, amely cseresznyéket ábrázolt, valódi cseresznyeszárat ragasztott.
Madridi évek.
1920-ban apja javaslatára felvételizett Madridba a Szépművészeti Akadémiára, ami abból állt, hogy a jelöltnek hat nap alatt kellett rajzot készítenie egy klasszikus szoborról. Dalí választása Jacopo Sansovino egyik Bacchusáról készült gipszmásra esett. Munkája befejeztével természetesen felvételt nyert az akadémiára. A húszas évek elején ismerkedett össze Pepin Bellóval. Ekkoriban igen szabadelvű volt, nyíltan kritizálta tanárait, amiért képtelenek voltak eltávolodni a francia impresszionizmustól, és nem figyeltek oda az új fejleményekre, mint a kubizmus vagy avantgárd. 1921 februárjában elveszítette édesanyját, apja ekkor feleségül vette Catalina Domènech Ferrést, anyjának leánytestvérét. 1922-ben Barcelonában, a Dalmau Galériában kiállítást rendeztek "Concurs-exposició d’obres d’art originals d’estudiants" címmel a Diákok Katalán Szövetségének, ahol Dalí műve, a "Mercado" nyerte el az egyetem rektorának első helyezését. Madridban a Szent Ferdinánd Szépművészeti Akadémia "(Real Academia de Bellas Artes de San Fernando de Madrid)" diákjaként a kollégiumban élt, ahol megismerkedett korának szellemi életét meghatározó fiatal művészek csoportjával. Barátai lettek: Luis Buñuel, Federico García Lorca. 1923-ban – mivel bírálatban részesítette tanárait, és békétlenkedett az Akadémián – kizárták, sőt le is tartóztatták pár napra Geronában.
1924-ben hazautazott (miután egy évre kizárták az akadémiáról). Otthon kedvenc modellje a húga lett, Anna Maria. Főleg a nyitott ablak előtt szerette őt festeni ülve vagy állva. Még ebben az évben sor került első önálló kiállítására a Dalmau-galériában, amelyen megjelent Pablo Picasso is. A legtöbb ember figyelmét "A lány az ablaknál" című képe keltette fel. Nem sokkal ezután meglátogatta Picassót, de a „rajongása” nem tartott sokáig, ugyanis azt vallotta, hogy egyetlen Dalí-kép többet ér, mint Picasso egész életműve.
Dalí és García Lorca barátsága.
Dalí és Federico García Lorca, a költő, 1923-ban ismerkedtek meg Madridban, viszont barátságuk csak 1925-ben mélyült el és vált szorossá, amikor Lorca elkísérte őt szülőhelyére, ahol két felolvasást is tartott a Mariana Pinedából. Mikor Garcia elutazott, élénk levelezés kezdődött közte és Ana Maria között, akihez gyengéd szálak fűzték, bár ezt Dalí cáfolta, annyi mondott, hogy García érdeklődése iránta kizárólagos volt és „ő volt szerelmének egyedüli tárgya”. „Köztudottan homoszexuális volt, és őrülten belém szeretett.” Ezek után Lorca ódát írt Dalínak, 1926-ban:
„De főként hadd daloljam közös gondolkodásunk, Mely borús és aranyló napokban összeforraszt. A fény, mely elvakítja szemünk, nem A Művészet, Szeretet s barátság inkább s a jó közös harc.” (Somlyó György fordítása)
Erre az évre datálható a Csendélet (Meghívás alvásra) című Dalí-kép. Ez a kép Garcia Lorcát ábrázolja, alvó pózban, akinek antik stílusban festette meg a fejét. A relief plaszticitása és a kontúrok árnyékokká és a modell vonásaivá alakultak át. Ám ez volt az utolsó év, amelyet jó barátságban töltött a két barát. Azért távolodtak el egymástól, mert Dalí időközben művészetellenes akcióban vett részt, és a szürrealisták csoportjához csatlakozott, Garcia Lorcát pedig egyre jobban foglalkoztatta a népművészeti irányzat.
Első saját kiállításoktól a paranoia-kritika módszerének megalkotásáig.
1925 novemberében megnyílt első saját kiállítása. 1926-ban élete óriási élményeként először járt Párizsban, ahol áprilisban első útja rögtön Picassóhoz vezetett. Októberben másodszor is, immáron végleges hatállyal eltanácsolták az Akadémiáról. 1927-ben február és október között behívták katonai szolgálatra, melyet Figueresben, a Castell Fernand-ban töltött el. Ugyanezen esztendőben elméletileg is kidolgozta a tárgyszerűség esztétikaijáról alkotott nézeteit.
1930-ban megszületett híres paranoia-kritikai módszere. Vásárolt egy kis tanyát Port Ligatban, s itt töltötte az esztendő jó idejét Galával. 1932-ben kiállítóként vehetett részt a szürrealisták első amerikai tárlatán. Ebben az esztendőben megalakult a műgyűjtők Zodiaque társasága, mely vásárlója lett Dalí alkotásainak. 1933-ban a Minotaure folyóiratban megjelent írása, mely az ehető szépségről és a szecessziós építészetről szól. 1934-ben kiállították "Tell Vilmos talánya" című munkáját. Ez vezette szürrealistákkal és Bretonnal való vitájához. New York-ban kiállítása óriási sikert ért el. 1936-ban elkezdődött a spanyol polgárháború, melyben a konzervatív Franco oldalára áll. 1938-ban újra részt vett egy Párizsban tartott szürrealista tárlaton. Majd élete egyik nagy találkozásaként látogatást tett Londonban Sigmund Freudnál. 1939-ben végleg kenyértörésre került sor Dalí és a szürrealisták között.
Dalí az Egyesült Államokban.
Az USA-ban közben kiadta "A képzelet függetlenségének és az ember saját őrültségéhez való jogá"nak röpiratban megalkotott nyilatkozatát. Librettót és díszleteket is alkotott New Yorkban a Metropolitan Opera részére a "Bacchanália" című balettben. Ezek után szeptemberben visszatért Európába.
A következő esztendőben, 1940-ben azonban a német csapatok Burdeosba érkezésének hírére a festő feleségével együtt átköltözött az Egyesült Államokba, ahol aztán 8 évig, egészen 1948-ig tartózkodott. 1941-ben kezdődött lelkes érdeklődése az ékszerek készítése iránt, mely aztán egész karrierje nyomán végigkövette. Újra bemutatkozhatott a Julien Levy Galériában. Októberben a Metropolitan Opera House Laberinto az ő librettójával, díszleteivel és jelmezeivel mutatott be balettelőadást. Az ugyancsak New York-i MOMA november 18-án közös Dalí-Miró kiállítást rendezett. 1942-ben a Dial Press (Nueva York) publikálta a Salvador Dalí titkos élete "(The Secret life of Salvador Dalí" / "La vida secreta de Salvador Dalí)" című művet, melyet a festő a megelőző évben fejezett be.
Hazatérése után.
1934-ben feleségül vette szerelmét, Galát, akivel 1927 tavaszán ismerkedett meg Párizsban. Cadaqués-ben telepedtek le.
1974-ben előszóval és illusztrációval látta el Sigmund Freud könyvét "(Moisés y el monoteismo)." Szeptember 28-án megnyitották Figueres városában a Dalí Színházmúzeumot. 1978-ban bemutatta első hipersztereoszkópikus festményét New Yorkban a Solomon R. Guggenheim Múzeumban "(Dalí levantando la piel del mar Mediterráneo para enseñar a Gala el nacimiento de Venus)." 1979-ben a Francia Intézet Szépművészeti Akadémiájának külföldi tagjává nevezték ki. Felavatták retrospektív bemutatóját Párizsban, a Pompidou központban. 1980. május 14-e és június 29-e között bemutatták a művész retrospektív kiállítását Londonban, a Tate Galériában, ahol 251 alkotása szerepelt.
1981-ben megkapta Katalónia Aranymedálját. 1982-ben felavatták a St. Petersburg-i Dalí Múzeumot (Florida). Június 10-én Port Lligatban elhunyt Gala, akit Púbolban helyeztek örök nyugalomra. Dalí ezután átköltözött a púboli kastélyba, hogy párja közelében lehessen. I. János Károly spanyol király Dalínak a „Púbol márkija” címet adományozta. 1983-ban nagyszabású kiállításokat rendeztek a festő tiszteletére “400 obras de Salvador Dalí de 1914 a 1983”, azaz „Salvador Dalí 400 műve 1914-től 1983-ig” címmel Madridban, Barcelonában és Figueresben. Utolsó festményei ebben az időszakban keletkeztek.
1984-ben a púboli kastélyban tűz ütött ki, melyben Dalí súlyos égési sérüléseket szenvedett. Ekkor átköltözött Figueres-be, a Múzeum Torre Galatea nevű részébe, ahol haláláig lakott. 1989. január 23-án hunyt el a toronyban. A figueres-i Dalí Múzeumban nyugszik.
Pszichopatologikus ikonográfia.
Sarane Alexandrian ekképpen fogalmazott: „A reneszánsz ember, aki a pszichoanalízis hitére tért.”
Dalí vallotta, hogy a szürrealista művészet és a tudomány együttes erővel képes lehet az irracionális meghódítására. Magát a pszichoanalitikus értelmezéssel kapcsolatban Bálint Mihály is szkeptikusan nyilatkozott: a léleknek három területe van: az Ödipusz-konfliktus, őstörés és az alkotás; és ezek közül is csak az első kettő közelíthető meg a pszichoanalitika módszereivel. Az utóbbiról csak feltevések számolnak be. Az első kettő viszont az őstörekvésekből alakul ki, ami Dalí nyelvén a következő:
A vágy talánya: anyám, anyám, anyám.
Salvador anyja, aki igazán a családjáért élő asszony volt, valószínű, hogy lánygyermeket szeretett volna Dalí előtt, mert fiát elég sokáig lányként kezelte és nem egy esetben lánynak öltöztette. Az ezzel kapcsolatban kialakult identitászavar magyarázhatja azt, hogy Dalí egész életében az androgün (kétnemű) testalkatú emberekhez vonzódott. Később Galában, későbbi feleségében, is ezt az őseredetű androgünitást vélte felfedezni. Az előbb említett gyermekkori helyzet lehetett Dalí későbbi szexuális zavarának és az anyja iránt tanúsított későbbi agressziójának oka. Ez érzékelhető a Szent szív, és az Időnként élvezettel köpök az anyám portréjára című képein.
Dalí szimbólumai.
A szürrealisták közé sorolt Salvador Dalí számtalan érdekes, nehezen megfejthető, első látásra szinte értelmetlennek tűnő szimbólumot alkalmazott a művein. Azonban bármennyire is az automatizmusra, a kontroll nélküli gondolatfolyamatra alapozódnak, a képeknek és jelképeknek igenis van jelentésük, s ezek az alkotó legrejtettebb énjét tárják fel előttünk.
Az extravagáns, mindenben a különcséget kereső Dalí igyekezett olyan képeket alkotni, amelyek meghökkentik, sőt megbotránkoztatják a nézőt, s a szemlélő ráadásul nem is tud mit kezdeni az eléje táruló látvánnyal. A katalán festő munkái (és ebbe például a fiatalkorában forgatott filmjét, az Andalúziai kutyát is bele kell értenünk) olyanok, mintha a szerző mindent a vászonra (filmszalagra) vitt volna, ami éppen eszébe jutott, erkölcsi és esztétikai korlátozások nélkül, teljesen felszabadítva a tudattalanját. Ez tehát a szürrealizmus, amely Dalí számára a lehető legmegfelelőbb irányzat volt, mert lehetőséget adott neki az állandó lelki analízisre, önelemzésre.
Szimbólumai közül a legismertebbek az Lángoló zsiráf című alkotásán jelennek meg. A spanyol polgárháború idején, 1936–37-ben született mű előterében egy fájdalmas arccal kiáltozó alak imbolyog, s testét csak az egyfajta állványzatként szolgáló mankók látszanak egyenesen tartani. Dalít ez a közönséges gyógyászati segédeszköz, a mankó – visszaemlékezései szerint – már gyerekkorában elbűvölte. A támaszték számára a hatalom és az arrogancia megtestesítője lett, azokat a fix pontokat jelképezte, amelyek nélkül az élet, az emberi létezés darabokra hullana. A fiókok ezzel szemben a bennünk rejlő, de idővel mégis felsejlő, kitárulkozó titkokat szimbolizálják. Érdekesség, hogy e jelkép kialakulásánál nem beszélhetünk „kontrollálatlan gondolatáramlásról”, a legenda szerint ugyanis Dalí éppen angolul tanult, amikor ez az érdekes kép az eszébe ötlött. Az emberi mellkas (chest) és a fiókos szekrény (chest of drawers) ugyanis angolul hasonló kifejezések, s a festőt ez az érdekes asszociáció teljesen megbabonázta.
Az egoista művész képein gyakran bukkannak fel pillangók is, amelyek egyrészt a lélek kifejezői, másrészt viszont az átalakulás szimbólumai: ahogy a hernyóból lepke válik, úgy nemesül magasabb rendű lénnyé az ember is a felnőtté válása során. Mindenképpen szólnunk kell Dalí kapcsán – Az emlékezet állandósága című festményén megjelenő – híres „elfolyó” órákról is. A történet szerint a különc mesternek sajtevés közben jutott eszébe a bizarr forma, de hathatott rá Einstein nevezetes általános relativitáselmélete is, amelynek kinyilatkoztatása után a fizika, elsősorban a tér és az idő, de lényegében maga az egész világ sem volt már olyan, mint korábban. Eltűnt a fix pont az életünkből, minden viszonylagossá vált. Érdemes alaposabban is megfigyelnünk a festményen megjelenő „lágy” órákat: a legközelebb lévő élénk sárga és kék, az ágon csüngő kissé fakóbb, míg a legtávolabbi egészen szürke. A múltat, a jelent és a jövőt szimbolizálják ezek a szerkezetek, utalva arra, hogy a világon minden múlandó.
Fontosabb alkotásai.
Több mint 1500 festményt, körülbelül 30 könyvet, néhány balettszövegkönyvet, számos könyvillusztrációt, litográfiát, színházi jelmeztervet, tucatnyi szobrot, sőt, Walt Disney részére rajzfilmet is alkotott. |
352 | 82626 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=352 | Szélorgona | A szélorgona levegővel megszólaltatott sípok rendszeréből álló hangszer, akár a templomi orgona, de nem fújtató vagy kompresszor pumpálja sípjaiba a levegőt, hanem a tramontana, a mediterrán északi szél.
Az egyedülálló ötlet a fantáziájáról híres, nagy szürrealista festő, Salvador Dalí elméjében született meg. Az 1970-es években vetette föl, hogy szülőföldjén (Katalóniában, az Ampurdan nevű síkvidéken) meg kellene építeni azt a hatalmas hangszert, amit az uralkodó széljárás táplálna, és aminek hangját a környék településeinek mindegyikében élvezhetnék.
Több évnyi kutatás és kísérletezés után a barcelonai Ramon Llull Egyetem mérnökei úgy találták, Dalí álma megvalósítható. Három helybéli vállalkozó egymillió eurós költségvetéssel látott hozzá a megépítéshez. Első lépésként meg is vásároltak a 10. századi Quermanco erődítmény romjait Vilajuïga faluban, Dalí szülővárosa, Figueres mellett. Az erőd maradványainál gyakran fúj a tramontana, ezen felül pompás kilátás nyílik a Földközi-tengerre és a Pireneusokra is.
Dalí ötlete a képtelen álmok magasából tért vissza a földre, a középkori erődítmény maradványaihoz. A romvárat egyébként Dalí is kedvelte, olyannyira, hogy egy időben meg is akarta vásárolni, ajándékul feleségének és múzsájának, Galának. Így a megvalósuló orgonatervvel a nagy festő álma kétszeresen is teljesült: a szelek megszólaltatta sípok nemcsak a festő végtelen fantáziáját, hanem örök szerelmét is hirdetik. |
356 | 26883 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=356 | Martin Heidegger | Martin Heidegger (Meßkirch, 1889. szeptember 26. – Freiburg im Breisgau, 1976. május 26.) német idealista filozófus, a 20. századi német filozófia egyik legnagyobb hatású egzisztencialista képviselője. Szubjektív idealista, az egzisztencializmus egyik megalapítója. Egyaránt foglalkoztatta a filozófia, a teológia, a pszichológia és az irodalomtudomány. Műveiben sajátos nyelvezetet használt és új szóértelmezést alkotott meg. Gondolkodásának középpontjában a "lét," a "létező" és a "semmi" problémája áll. Az emberi egzisztencia és a világ viszonyát az elidegenedés fogalmából kiindulva vizsgálta. Jelentős hatást gyakorolt a teológiára és az irodalomra.
Életében kevés műve jelent meg, az életmű kiadatlan hagyatéka tetemes.
Élete.
Dél-Németországban, a fekete-erdei Meßkirchben született, katolikus családban. Tanulmányait Konstanzban kezdte, majd Freiburg im Breisgauban folytatta: 1909 és 1911 között teológiát tanult, de érdeklődése inkább a filozófia irányába fordult. 1911-től egészen 1913-ig természettudományi és filozófiai tanulmányokat folytatott, amiből doktori címet is szerzett. Freiburgban Heidegger előbb Husserlt hallgatta, majd doktori fokozatának megszerzése után nála lett asszisztens. Akadémiai pályafutását az első világháború kitörése megszakította: besorozták katonának, azonban egészségi problémák miatt két hónap múlva felmentették. 1916-ban habilitált "Duns Scotus kategória és jelentéstana" című munkájával. Ebben egy, a skolasztikában tárgyalt problémát kívánt a „modern kutatás perspektívájába állítani”. A mű előszavában tanárának, a katolikus történész Henrich Finkének mondott köszönetet.
Még abban az évben barátságot kötött Edmund Husserllel, akinek "Logikai vizsgálódások" című műve nagyban befolyásolta filozófiáját: Husserl vezette be a fenomenológiába. Később azonban elvált érdeklődési területük.
1917-ben feleségül vette egyik tanítványát, Thea Elfride Petrit. 1918-ban újból behívták katonának. Hat hét frontszolgálat és kórházi tartózkodás után, 1915 tavaszától 1918 tavaszáig a freiburgi postaellenőrző állomáson dolgozott, majd rövid berlini tartózkodás után Verdunnél szolgált egy időjárás-ellenőrző állomáson. A háború végén visszatért Freiburgba, ahol bejelentette a katolicizmustól való elfordulását (1919. január 9.). A következő években Husserl asszisztenseként dolgozott, azonban gondolkodásában radikális fordulat ment végbe, és Husserl fenomenológiáját kritika alá vetette.
Háború utáni évek.
A háború után Heidegger új problematika kidolgozását helyezte előtérbe: ez a tényleges történeti élet a maga mindenkori konkréciájában. 1923–1928 között a marburgi egyetem professzora volt, ahol előadásokat tartott filozófiatörténetből, az időről, logikáról, fenomenológiáról, Platónról, Arisztotelészről, Hippói Szent Ágostonról, Aquinói Szent Tamásról, Kantról, Leibnizről és Kierkegaardról. Az „értelem” és a „jelentés” már nem alkotott különálló világot, ahogyan a transzcendentális – értékfilozófiai perspektíva fényében vázolta, hanem a mindenkori életben gyökerezik, és csak belőle ismerhető meg.
1927-ben jelent meg fő műve, a "Lét és idő," amelyben a lét értelmére vonatkozó kérdést teszi fel, egy fundamentál-ontológia megalkotásának igényével. E mű zárja a ifjúkori évek útkeresésének az időszakát. A következő években (1929) számos más művet publikál "(Mi a metafizika?", "Kant és a metafizika problémája)". E művekben már érezhető Heidegger a husserli fenomenológiától és a neo-Kantiánus eszméktől való elfordulása a fenomenológiai-ontológia felé.
Heidegger és a nácizmus kapcsolata.
Az 1933-as nyári szemeszter elején tért vissza Freiburgba. Eközben a szociáldemokrata meggyőződésű Wilhelm von Möllendorff professzor, Heidegger szomszédja és barátja, április 16-án rektorként megkezdte hivatali működését. Két héttel később az akkori badeni kultuszminiszter felmentette hivatalából, mert a rektor megtiltotta az úgynevezett „zsidóplakát” kifüggesztését az egyetemen. Von Möllendorff még az elmozdítása napján megkereste Heideggert, hogy meggyőzze, vállalja el a rektori állást. Az akkori prorektor, Sauer is erre biztatta, mivel fennállt a veszélye, hogy egyébként egy pártfunkcionáriust neveznek ki helyette. Heidegger a választásra kitűzött nap elment a rektorátusra, közölni barátjával, hogy nem vállalja el a hivatalt, de ekkor már késő volt a visszalépéshez. Május elsején belépett a náci pártba, és annak a háború végéig tagja maradt.
Heidegger hivatalba lépése után a második napon két kísérőjével megjelent a rektorátuson a diákvezető, és követelte a „zsidóplakát” kifüggesztését, amit ő elutasított. Néhány nappal később a legfelsőbb SA-vezetésben lévő SA egyetemi főosztálytól egy dr. Baumann nevű SA-Gruppenführer telefonon kereste meg, és hivatalából való eltávolítással, valamint az egyetem bezárásával fenyegette meg Heideggert, aki a badeni kultuszminiszter segítségnyújtásának megtagadása ellenére sem engedte továbbra sem kifüggeszteni a kérdéses plakátokat. Ám az 1933/34-es szemeszter kezdetén a helyi, freuburgi diáklapban a következőket mondta: „Létetek szabályai ne tantételek és eszmék legyenek. A Führer maga és csakis ő a mai és az eljövendő német valóság és annak törvénye.” Erről az 1967-es Spiegel interjúban így nyilatkozott: "„Amikor a rektorátust átvettem, meg voltam győződve arról, hogy kompromisszumok nélkül nem boldogulok. Az említett mondatokat ma már nem írnám le. Hasonlókat már 1934-ben sem mondtam.”"
A zsidó könyvek eltávolítására vonatkozó ismételt felszólításoknak sem tett eleget, sőt ezeket a szerzőket, főleg volt tanárát, Husserlt, éppúgy idézte és tárgyalta óráin, mint 1933 előtt. 1933 után is voltak zsidó hallgatói, kapcsolata ezen hallgatók némelyikével személyes volt. Legidősebb és legtehetségesebb hallgatói egyike volt Helene Weiss, aki később Skóciába emigrált. Diplomamunkájában, amelyet Bázelben 1942-ben tudott csak publikálni ("Az okság és a véletlen Arisztotelész filozófiájában" címmel), az előszó végén a következőket írja: „A fenomenológiai interpretáció azon kísérlete, melyet a mű első részében mutatunk be, lehetőségét M. Heidegger görög filozófiára vonatkozó kiadatlan interpretációinak köszönheti.”
Kapcsolata 1933 után volt tanárával, Edmund Husserllel megromlott; a vádak szerint annak zsidó származása miatt, ám a háttérben nem ez, hanem tárgyi különbségek álltak. A harmincas évek elején Husserl nyilvánosan leszámolt Heidegger és Max Scheler nézeteivel, egy a berlini sportarénában tartott előadásán.
Heidegger 1934 februárjában lemondott a rektorátusról. Az 1967-es Spiegel-interjúban erről így nyilatkozik: „Azzal a szándékkal, hogy az egyetem technikai szerveződését meghaladjuk, azaz a karokat belülről, tárgyi feladataikból kiindulva újítsuk meg, az 1933/34-es téli szemeszterre javasoltam fiatalabb és mindenekelőtt a szakterületükön kiemelkedő kollégák dékánná történő kinevezését az egyes karokon, mégpedig pártállásukra való tekintet nélkül. Így lett a jogi kar dékánja Erik Wolf professzor, a bölcsészettudományi kar dékánja Schadewaldt professzor, a természettudományi kar dékánja Soergel professzor, az orvostudományi kar dékánja, von Möllendorff professzor, akit tavasszal mozdítottak el rektori hivatalából. De már 1933 karácsony táján világossá vált számomra, hogy az egyetem előttem lebegő megújítását se a kollégák részéről megnyilvánuló ellenállással szemben, se a párttal szemben nem tudnám keresztülvinni. A kollégák például rossz néven vették tőlem, hogy a hallgatókat bevontam az egyetem felelős irányításába éppúgy, ahogy ma történik. Egy napon Karlsruhéba hívattak, ahol a miniszter miniszteri tanácsosán keresztül a körzeti diákvezető jelenlétében azt követelte, hogy a jogi és az orvostudományi karok dékánjait más, a pártnak tetsző kollégákkal váltsam fel. Ezt a sértő kívánságot elutasítottam, és kilátásba helyeztem lemondásomat a rektori hivatalról, ha a miniszter ragaszkodik követeléséhez. Ez történt. Ez 1934 februárjában volt. Tíz hónapi hivatali idő után mondtam le, miközben a rektorok akkoriban kettő vagy több évig maradtak hivatalukban. Amíg a bel- és külföldi sajtó a legkülönbözőbb módon kommentálta a rektori hivatal átvételét, lemondásomat elhallgatták.”
Lemondása után oktatói feladataira korlátozta tevékenységét. 1934 nyári szemeszterében logikát adott elő, a következő szemeszterben tartotta az első Hölderlin-előadást, 1936-ban kezdődtek a Nietzsche-előadások – ez már harc volt a nemzetiszocializmussal. Mindeközben állandóan megfigyelték, írásait nem volt szabad ismertetni. Az 1936-ban, Rómában tartott Hölderlin-előadását megtámadták a Hitlerjugend Wille und Macht című folyóiratában. Német oldalról nem delegálták az 1934-es prágai Nemzetközi Filozófuskongresszusra, ahogyan az 1937-es párizsi Descartes-kongresszusra sem. A "Mi a metafizika" és "Az igazság lényegéről" című előadásai cím nélküli borítóval, pult alól kerültek árusításra. Ezekből kiderül, hogy Heidegger a nemzetiszocialista eszmékkel eleinte részben egyetértett ugyan – a faji megkülönböztetéssel sosem –, de igen hamar, még a háború kitörése előtt szakított ezekkel az eszmékkel.
A következő években (1940–1970) több művet is publikált. Idejének nagy részét fekete-erdei házában töltötte, de Görögországba is ellátogatott, kétszer is, 1966-ban és 1967-ben. 1966-ban Heidegger interjút adott a Der Spiegelnek "Csak egy isten tud megmenteni minket" címmel a náci hatalommal való kapcsolatáról, a cikk azonban csak a halála után 10 évvel jelent meg.
1976. május 26-án halt meg, a messkirchi templom kertjében van eltemetve.
Filozófiája.
Heidegger élete során két nagyobb lélegzetű, összefüggő könyvet írt: a "Lét és Idő"t és a "Hozzájárulások a filozófiához" című művet. Ez utóbbi mű, Heiddegger rendelkezése szerint, csak halála után jelent meg nyomtatásban.
Első korszak.
Heidegger filozófiája a lét problémájának a tárgyalásával kezdődik. A létre vonatkozó kérdéssel először 18 éves korában, Franz Brentano "Von der mannigfachen Bedeutung des Seienden nach Aristoteles" című 1862 -es disszertációjában találkozott. Bár Arisztotelész nem használta a 'metafizika' kifejezést, de ezzel a címmel ellátott művében több helyen beszél egy olyan tudományról (ún. „első filozófiáról”) amelynek a tárgya a lét mint lét és annak meghatározásai. Heidegger erre az Arisztotelész által felállított metafizika-eszmére épített: Arisztotelész szerint a lét többféle értelemben is felfogható, így Heidegger számára a következő kérdések adódtak: mi a lét végső meghatározása? Mi az alaplét?
Filozófiájának kialakulására Arisztotelész mellett, Carl Braig gondolkodása volt befolyásoló hatással. Heidegger még gimnáziumi évei alatt olvasta Braig "Vom Sein. Abriß der Ontologie" (1896) című művét. Braig tanítása a katolicizmus védelmezése a pozitivizmussal és az újkori filozófiával szemben: az ontológiát, mint első filozófiát alapnak tekinti, s így Heidegger megerősítve látta magát abban a vélekedésében, hogy a lét a filozófiának nemcsak elsődleges, központi, hanem az összes többi diszciplínának is, fundamentumként szolgáló témája.
A "lét" és a "létező" különbsége és megismerhetősége.
Heidegger különbséget tesz a létező és a lét között, e különbséget ontológiai különbségnek nevezi. A különbség abban áll, hogy különbség van a létező és annak alapja, azaz a lét között: a lét a létező alapja, áthatja és felülmúlja azt. A lét maga transzcendens, túl van minden létezőn, egyszerre van róla tudásunk meg nem-tudásunk is: „Nem tudjuk a "lét" mit jelent. De ha megkérdezzük »mi a lét?«, már benne tartjuk magunkat a »van« megértésében anélkül, hogy fogalmilag képesek lennénk rögzíteni, hogy mit is jelent”.
A létezőt úgy határozta meg: mint ami különbözik a semmitől: „létező mindaz amiről beszélünk, amit gondolunk, amihez valahogyan viszonyulunk, létező az is, ami és ahogyan mi vagyunk.”
A "jelenvalólét".
A filozófiában, Heidegger az emberből indul ki, fogalmilag jelenvalólétként megragadva, mivel a maga léte, amennyiben a léthez viszonyul, a létmegértés által tűnik ki: „Magát a létet amelyhez a jelenvalólét mint sajátjához így vagy úgy viszonyulhat, és valahogyan mindig viszonyul, egzisztenciának nevezzük”. Az "egzisztenciát" (a jelenvalólétet) maga a jelenvaló határozza meg. Mindeközben megvan rá a lehetősége, hogy megnyerje vagy elveszítse önmagát, az a hatalmában áll, hogy megvalósítsa magát.
A "jelenvalólét" nem vezethető le egy általános előzetes lényegből. A jelenvalólét létkarakterei egzisztenciákkal ragadható meg. A jelenvalólét állapota a világban benne lét, abban az értelemben, hogy jól ismerni, kapcsolatban lenni valamivel, ami a gondoskodás egzisztenciáléjával ragadható meg. A jelenvaló lét azonban együttlét is, azaz annak a lehetősége, hogy az együttes jelenvalólét előfordulhasson. A világban benne lét: feltárultság. A jelenvalólét feltárult lét: önmaga számára jelen van és megvilágítja a tőle különböző létezőket. A feltárultság azt jelenti, hogy a jelenvalólét igazság és nem-igazság egyszerre. A feltárult léthez még három egzisztenciálé tartozik: diszpozíció, megértés és a beszéd.
Heidegger a szorongásban talál olyan diszpozíciót, amelyben a jelenvalólét önmagával és legsajátabb lehetőségeivel szembesül. A szorongás „valamitőlje” nem világon belüli meghatározottság hanem a világban benne lét mint olyan. Ebben a jelenvalólét saját magára vetül vissza, megszabadul az akárki uralmától s így felszabadul a saját lenni tudása. A szorongásban feltárul a jelenvalólétnek a végessége és semmisége is, amelyben megtapasztalhatja a halálhoz való létet. A jelenvalólét struktúrájának a megértése arra a kérdésre adott válasszal zárul, amely a jelenvalólét egységét a gondolatban lehetségessé teszi, de csak annyiban, amennyiben a jelenvalólét vállalja magát úgy, ahogyan egykor már volt, azaz voltságában csak akkor fog tudni a jövőben úgy közeledni magához, hogy önmagába térjen vissza.
A nihilizmus okát abban látta, hogy a metafizika már Platóntól kezdve megfeledkezett az ontológiai különbségekről, s létezőként kezelték a létet. A metafizika csak a dolgokat vizsgálta, csak azt kutatta, hogy mi van, és közben megfeledkezett arról a kérdésről, hogy mit is jelent a levés.
Második korszak: a „fordulat”.
Míg első filozófiai tanulmányai az arisztotelészi – skolasztikus filozófia nézőpontjából íródtak, az 1930-as években változás ment végbe Heidegger gondolkodásában, amit maga „fordulatnak” nevezett, és az antipszichologizmus szószólójává vált. Első ilyen jellegű műve a "Die Lehre vom Urteil im Psychologismus," melynek témája az "ítélet elmélete" volt, ugyanis Heidegger szerint ez a logika őseleme s a pszichikai és logikai közti különbségnek e téren kell a legerősebben megmutatkoznia, a logikának ez az ítélet az alapja. E mű írásának idején már Husserlt is említi, mélyrehatóan tanulmányozta művét, a "Logikai vizsgálódásokat" (1916).
A „fordulat” utáni gondolkodásában már nem annyira az ittlét kérdése, hanem maga a lét fontos. Ennek a létnek az ittlét „csak” pásztora, nem ura: rá van bízva, de ez a rábízás nem jelent keveset. Heidegger kései gondolkodásának középpontjában az úgynevezett léttörténet áll, amely nem más, mint az a törekvés, hogy a létet nem az ittlét egzisztálásából kell kivonni, hanem követni kell azt az utat, amelyet ez (a létkérdés) a filozófusoknál bejárt. Mivel a kései Heidegger szerint a lét nemcsak megmutatkozik, de minduntalan el is rejtőzik (visszavonja magát), e rejtőzés is beszédes lehet. A létről vallott gondolatok a különböző gondolkodóknál vagy állapotokban a lét történő megmutatkozását-elrejtezését hivatottak bemutatni. S mivel a filozófusok mindig ugyanazt mondják (de nem az azonosat), a létfeledettség ellenére megszólaltatható bennük a lét maga. Hiszen a lét állandóan megszólítja az ittlétet azáltal, hogy beleveti a lét tisztásába. Ilyen és ehhez hasonló költői gondolatok jellemzik a kései Heidegger gondolkodását. |
357 | 205831 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=357 | Halál | "Ez a lap a halállal mint az élet befejeződésével, a test sorsával és a halál kulturális kérdéseivel foglalkozik. Egyéb jelentésekért lásd: Halál (egyértelműsítő lap)"
A halál materialista értelmezésben az élet vége, egy biológiai esemény, az a folyamat, amikor az élő szervezet komplex működése végleg leáll. A halál minden földi élőlény életében elkerülhetetlenül bekövetkezik.
Az emberi lélek szempontjából a legtöbb kultúrkörben nem pusztán fizikai, fiziológiai jelenség a halál, hanem egyben az ember legnagyobb és legnehezebb létkérdéseinek egyike. Számos filozófus szerint az emberi lét értelmét vesztené a halál ismeretével. A vallások fő kérdései a halállal kapcsolatosak, sőt egyes vélemények szerint vallások nem is léteznének a halál jelensége nélkül.
Meghatározások.
Többféle meghatározása van, a különböző tudományterületek szerint:
A nyugati civilizáció materialista beállítódása sok új információval gazdagította a test halálának és az elmúlás folyamatának tudományos megértését, azonban keveset foglalkozott a lélekkel és annak spirituális aspektusaival. Vallásonként, koronként és emberenként is jelentős különbségek voltak és vannak. Turay Alfréd teológus, filozófus így ír a lélek és test együtt értelmezéséről "Lételmélet" című művében: "„Az ember lényegét a szellemi forma és az anyag egysége alkotja: "a lélek test nélkül nem ember", és élő emberi test nincsen belső szellemi forma, azaz lélek nélkül.”"
A halál termodinamikai és információelméleti értelmezése.
"„Ha feltételezzük, hogy a biológia nem más, mint az igen bonyolult anyag fizikája, akkor érdekes módon azt tapasztaljuk, hogy minden a helyére kerül…”"
A halál valós biológiai, biofizikai jelentése és folyamata meglepően jól megfogalmazható az információelmélet és a termodinamika ismeretei és nyelve által. Fontos megemlíteni, hogy a termodinamikai-információelméleti megközelítés pusztán materiális szemlélet, nem foglalja magába a szubjektív emberi és kulturális jelentést, tartalmakat.
Az élő szervezetek entrópiaszintje – rendezetlensége – a legalacsonyabb a természetben, a magukra hagyott rendszerek entrópiája pedig állandóan növekszik. A Föld fő entrópia-csökkentői a Nap hősugárzását és a Föld belsejéből eredő radioaktív bomlási hőt felhasználó autotróf élőlények. A növényevő és ragadozó állatok entrópiaszintjük fenntartását ebből az energiából fedezik, az élő szervezetek a környezet állandóan növekedő entrópiaszintje mellett igyekeznek igen alacsony entrópiaszintjüket fenntartani a környezet rendezetlenségi állapotának növelése révén. Abban a pillanatban, amikor szervezetük alacsony valószínűségű szervezettségi állapota felborul, beáll a termodinamikailag sokkal magasabb valószínűségű rendezetlenségi állapot: a biológiai halál. Ezt úgy is tekinthetjük, hogy az addig rendkívül alacsony entrópiájú, nagy információtartalmú objektum entrópiáját fenntartani hivatott rendszerek kiesnek, elindul a lebomlás folyamata. Biokémiai értelemben az alacsony entrópia forrása az oxidatív foszforiláció, melynek fő struktúrái megosztva találhatók a citoplazmában és a mitokondriumban, de a mitokondrium szerepe az elsődlegesebb. Az előállított és ATP formájában részben megkötött energia (részben megkötött, mert a folyamatok nem hasznosíthatják a kiindulási energiahordozókat 100%-ban, és ez nem is lenne célszerű, mert nem létezhetne hőtermelés) a sejtmembránok (citoplazma-mitokondrium, sejtmag-citoplazma, citoplazma-sejtközti tér) között fennálló elektrodinamikai, kémiai különbség fenntartására hivatott, ami maga az entrópia. Információként írható fel a sejtmembránok közötti töltéskülönbség és a töltést hordozó ionok és ionizált molekulák koncentrációkülönbsége. Gyakorlatilag minden folyamat a szervezetben (kezdve a sejtszintű transzportfolyamatoktól, az izommunkán át az idegtevékenységig) ezt a koncentráció és elektromos töltésbeli különbséget használja fel olyan módon, hogy egy térbeli információváltozást (mozgás, transzport) egy elektrokémiai entrópianövekedéssel vált ki. Mivel ez a folyamat (ATP → ADP+Pi átalakulás) állandó energiaigénnyel jár, ha a szervezet életben akar maradni, a steady state állapot fenntartásához folyamatosan cukrot kell égetnie, végső soron napenergiát kell használnia. A biológiai halál során azoknak a rendszereknek a működése borul fel végzetesen, amelyek a napenergiából származó alacsony valószínűségi állapot – alacsony entrópia – fennállását hivatottak fenntartani. Ezek szerint megérthető, hogy az egyes halálokok miért végzetesek az élőlények számára.
A fentebbi ízelítőből látható, hogy a halál termodinamikai szempontból valójában többlépcsős folyamat.
A halál kérdésének komplexitása.
A különböző kultúrák a halál fogalma alatt soha nem értettek egyszeri, pillanatnyi történést, hanem általában hosszú folyamatnak gondolták, ahol az a pillanat, amit az emberek általában a halál pillanatának neveznek, csak egy adott része a folyamatnak. A távol-keleti civilizációk szerint nem is a legfontosabb állomása. A modern intenzív terápia bevezetése előtt általában egyértelműbb volt a halál beálltának megállapítása, ha azonban William Shakespeare egyik legismertebb tragédiájára a Rómeó és Júliára gondolunk, akkor beláthatjuk, hogy a tetszhalottak és a tényleges értelemben vett halottak elkülönítése sosem volt egyszerű és ellentmondásoktól mentes. A halál annyi szinten következik be, ahány dimenzióval jellemezhető az emberi létezés. Éspedig a legmagasabb szintekről lefele bomlik le az élet fonala. Először a tudati funkciók szűkülnek be, majd elmúlik a tudat, ezt követi a keringési és légzési rendszer összeomlása, majd lényegében a szervezet, mint olyan megszűnik integrált egész lenni, de még életben maradnak sejtek és így tovább. Alábbiakban részletesen kitérünk ezen megközelítésre. Más szempontból, ha feltételezzük, hogy az emberi létezésnek van egy nem anyagi, nem mulandó része, akkor az még komplexebbé teszi a kérdést. Azt mondhatjuk, hogy az elmúlás az élet összetettségével egyenlő mérvű jelenség.
A halál megállapításának története.
Évezredeken keresztül elfogadott volt, hogy a halál biztos jele a szívműködés és a légzés megszűnése. A klasszikus görög orvoslás a szívműködésre helyezte a hangsúlyt. Szerintük a szív az élet székhelye, hiszen ez az a szerv, amelyik a magzati életben először kezd működni, és ennek a működése szűnik meg utolsóként. Így számukra a szívműködés megszűnése jelentette a halált. Bár a zsidó tradíció a légzést tekintette a fontosabbnak a halál megállapítása szempontjából, és ezt fogadta el a kereszténység is, sok talmudista tudós a szívműködés megszűnését tekintette a halál jelének. Bizonyos ortodox zsidó irányzatok a mai napig a hagyományos „szívhalál”-hoz ragaszkodnak, és ezért utasítják el az agyhalál-kritériumot.
A kereszténység a légzést tekintette fontosabbnak. Az utolsó lélegzetnél a lélek távozik a testből, és ez a halál. Mivel azonban az európai történelem nagy részében a halál megállapítása nem számított orvosi feladatnak (a hippokratészi orvosi iskola szellemének megfelelően az orvosok nem foglalkoztak haldokló betegekkel), így a halál beálltát általában laikusoknak kellett megállapítaniuk, ezért különböző hagyományok alakultak ki a halál téves megállapítása elleni védekezésként. A Talmud leírja például azt az ősi zsidó szokást, amely szerint a holttestet a kriptában 3 napig kell látogatni, figyelve az esetleges életjeleket.
A középkori nagy pestisjárványok idején a fertőzéstől való félelem miatt kevesen merték a holttesteket alaposan megvizsgálni, ezért nagyon sok haldoklót élve temettek el. Ekkoriban az élve eltemettetéstől való félelem majdnem ugyanakkora volt, mint magától a pestistől való félelem.
1767 új fejezetet nyitott a halálról való gondolkodás történetében; ekkor kezdték a vízbe fúlt embereket rázással, ütögetéssel először sikerrel mesterségesen lélegeztetni. Ekkor vált világossá, hogy egy nem lélegző ember nem feltétlenül halott, hiszen légzése visszaállítható. 1774-ben használtak először elektromos áramütést a szívműködés helyreállítására. Egy francia patológus később azt figyelte meg, hogy egy guillotine-nal kivégzett elítéltnek a kivégzés után egy órával még vert a szíve. Mindezek a fejlemények viszont teljessé tették a halál megállapítását illető tanácstalanságot, hiszen ha sem a légzés, sem a szívműködés megszűnése nem feltétlenül jelzi a halál beálltát, akkor mi? 1850-ig az orvosok nagy része mindeme megfigyelések hatására egyetértett abban, hogy a halál egyetlen biztos jele a holttest rothadása. A halál megállapítását kísérő bizonytalanság 1740–1850 között valóságos hisztériát keltett az emberek körében, akik attól féltek, hogy élve fogják eltemetni őket.
Élelmes vállalkozók olyan koporsókat kezdtek árulni, amelyekbe jelzőszerkezeteket építettek, hogy ha az élve eltemetett magához tér a koporsóban, jelezhessen. A kor félelmét az élve eltemettetéstől korabeli irodalmi alkotások is jól jelzik, ilyen például Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége (Babits Mihály fordítása), vagy Az elsietett temetés című írása.
A 19. század második felére azonban a pánik lassan megszűnt, részben a halál orvosi diagnózisának nagyobb megbízhatósága, részben pedig a pontos halálmegállapítást célzó rendelkezések bevezetése következtében. Ilyen rendelkezések eredményeként építettek például egyre több helyen halottasházakat, ahol a holttesteket tárolhatták, és az előírások szerint a halál és az eltemetés között 24, 48, 72 órának el kellett telnie. A 19. század óta követelték meg a fejlett országokban azt is, hogy a halált orvos állapítsa meg, aki erről halotti bizonyítványt köteles kiállítani stb.
A halál megállapítása körüli vita tehát megnyugodni látszott. Újból feléledt azonban a 20. század hatvanas éveiben, amikor az 1967-es első szívtranszplantáció során egy szívet ültettek egy másik ember mellkasába. Mivel a holttestből ehhez egy dobogó szívet kellett kivenni, ezért az – a hagyományos haláldefiníció szerint – nem is volt halott! Az így kialakult vita eredményeként született meg 1968-ban egy harvardi bizottság munkája eredményeként az úgynevezett harvardi agyhalál-koncepció.
A biológiai halál.
A szív leállását követően 15-20 másodpercig lehetünk tudatunknál legfeljebb. Ezután először az agykéreg és az agyalapi bazális ganglionok, majd az agyi fehérállomány indul pusztulásnak. Az agytörzs és a gerincvelő sokkal tovább marad működőképes.
A zsigerek közül az egyes szerveknek létezik egy ún. meleg ischaemiás idejük, ami megadja, hogy hány percig maradnak életképesek testhőmérsékleten az egyes szervek, szövetek (a transzplantációban nagy jelentősége van). A hőmérséklet módosító tényező, ezért végzik a szívműtéteket hypothermiában. A keringés leállását követően még mintegy 2,5-3 percig van visszatérés a halálból az agyfunkciók nagyobb mérvű sérülése nélkül. 5 percen túl már csak vegetatív állapotba lehet visszahozni az embert. A halál legjobbnak tűnő biológiai meghatározása a szervezet valamely szerveződési szintjének visszafordíthatatlan pusztulását jelenti. Ezért fontos megkülönböztetni a disszociált agyhalál fogalmát az egész test halálától, mivel az agytörzs és a gerincvelő pusztulása után mesterségesen (intenzív ellátás mellett) a test vegetatív funkciói még egy ideig fenntarthatók (bár megjegyzésre érdemes, hogy a denerváció – azaz a beidegzés megszűnte – után minden szerv sorvadni kezd). Az álhalál (tetszhalál) esetén arról van szó, hogy az életfunkciók minimális szintre szállnak le, ilyenkor megtévesztő lehet, hogy a pulzus nem tapintható és a szívműködés, ill. légzés a felületes vizsgáló számára rejtve marad. Tekintsük át a halál testi szerveződés szerinti szintjeit:
Tünetei.
Kimenetele: irreverzibilis.
Szomatikus halál.
A szomatikus halál a szervezet integritásának, az energia, az anyag és az információ áramlásának megszakadása, leállása. Benne foglaltatik az agyműködés, a légzési-keringési, kiválasztó stb. rendszerek összehangolt működésének leállása is. Az egyik legfontosabb jel az anyagcsere megszűnte. Közel 10 másodperccel a keringés leállása után az agysejtek már nem kapnak elég vért és az éberség megszűnik. A sejtek elsősorban nem táplálék, hanem oxigén-igényüknél fogva károsodnak elsődlegesen. A felszaporodó anyagcseretermékek, a felhalmozódó szabad gyökök és a tejsavacidózis, valamint a hypercapnia (magas szöveti széndioxid-szint) károsítják a sejtmembránt stabilizáló lipid-peroxidációs rendszert is, de ez már átvezet a sejt és molekuláris szintű halál fogalmához.
Molekuláris halál.
A legérzékenyebbek az agykéreg sejtjei, 3-5 perc után irreverzibilisen károsodnak. Ugyanakkor a bőr, a porc, a köröm és a haj, valamint a csontsejtek még hetek múltán is osztódhatnak, mivel ezen sejtek az életben is alacsony anyagcsere-igényűek. A sejtek oxigén- és cukorigényük kielégítetlensége elvezet az oxidatív foszforilációs folyamatok leállásához, végül leáll a sejt anti-oxidatív rendszere és reparációs mechanizmusai, az intra- és extracelluláris iontranszport, valamint a károsodott erek fal-áteresztővé válnak a vérszérum és az extravasalis folyadék számára, ami a szervezet ion- és anyagháztartásának teljes borulásához vezet.
Az agyhalál megállapítása.
Az agyhalál megállapítása három lépésben megy végbe. Az első lépés annak rögzítése, hogy nem állnak-e fenn olyan tényezők (például mérgezés, gyógyszerhatás, neuromuscularis blokád, sokkos állapot, metabolikus vagy endokrin eredetű coma, rectalisan mért 35 °C alatti hypothermia, bizonyos gyulladásos idegrendszeri megbetegedések), amelyek az agyhalál megbízható diagnosztizálását kizárják.
A felsorolt – az agyhalál megállapítását kizáró – tényezők hiánya esetén a második lépés az agyműködés hiányának bizonyítása. Az ezt bizonyító tünetek:
Az agyhalál megállapításának harmadik lépése a hiányzó agyfunkciók irreverzibilitásának a bizonyítása. Ez megfigyeléssel vagy műszeres vizsgálatokkal lehetséges. Ha az agyhalál megállapítására megfigyelést alapoznak, akkor az előírások egy bizonyos időtartamot követelnek meg, mely alatt agyműködést nem észlelve az agyműködés megszűnésének visszafordíthatatlan volta deklarálható. A magyar szabályozás szerint ez az időtartam újszülötteknél öt hetes korig 72 óra, öt hetes kortól hároméves korig 24 óra, háromévesnél idősebb gyerekek és felnőttek esetében elsődleges agykárosodás esetén 12 óra, másodlagos agykárosodás esetén 72 óra.
Bizonyos műszeres vizsgálatokkal azonban, amelyek az agyi vérkeringés hiányának kimutatásán alapulnak, az agyműködés visszafordíthatatlan hiánya sokkal rövidebb idő alatt is megállapítható.
Az angol-amerikai gyakorlat azt követeli meg, hogy az agyhalált két orvos egymástól függetlenül állapítsa meg, mindegyik legalább két-két alkalommal megvizsgálva a beteget. A magyar törvény háromtagú orvosi bizottságot ír elő. A bizottság tagjainak – véleményüket egymástól függetlenül kialakítva – az imént leírt módon egybehangzóan kell megállapítaniuk az agyhalál beálltát. Mind a WHO-ajánlás, mind a hazai és a nemzetközi gyakorlat ragaszkodik hozzá, hogy a halál beálltát megállapító orvos vagy orvoscsoport ne legyen tagja a donorszerv eltávolítását vagy annak beültetését végző csoportnak, és ne legyen a recipiens kezelőorvosa sem.
Jogilag először Finnország fogadta el az agyhalál-kritériumot 1971-ben; ebben azóta számos ország követte. Olyan országokban is használják azonban a gyakorlatban az agyhalál-kritériumot, amelyek jogilag még nem fogadták el. Ugyanakkor például Japánban, ahol a tradicionális felfogás szerint a lélek forrása a szív, a közvélemény az agyhalál-koncepciót fogadja el, és így ott cadaverszervek transzplantációs célú kivétele nem lehetséges. Ezért – amint láttuk – Japánban a cadaverből való szervexplantáció kivételes, és a vesetranszplantációk zömét élőből kivett szerv segítségével végzik.
Az elmúlás nemei.
A halál közvetlen oka, kiváltó oka(i) és a kísérőtényezők szétválasztása gyakran problémát jelent a halotti jegyzőkönyvek kitöltésekor. Lássunk egy fiktív példát: Holtan találnak január 1-jén −10 °C-os hidegben egy 67 éves férfit. Ismert anamnézise, miszerint 30 éve erős dohányos, továbbá minden nap elfogyaszt kb. 4 pohár vörösbornak megfelelő mennyiségű alkoholt. Anyagi helyzete az utcára sodorta 5 évvel ezelőtt. A boncolás során kisebb fokú májcirrózist és régi, hegesedett hátsó fali ischaemiás infarktus nyomait, tüdőgyulladásra jellemző hepatikusan átalakult pulmót találnak, valamint enyhe fagyási sérüléseket a végtagokon. A maghőmérséklet bebizonyítja, hogy a holttest kb. 4 órát feküdt a környezetben. Az elhunyt az elmúlt fél napban fogyasztott alkoholt. Kábítószerre utaló jelet nem találtak. Mi lehetett a halál oka? Az közvetlenül is látható, hogy ezek közül bármely körülmény lehet önmagában is halálos. Induljunk ki abból, hogy minden emberi test biológiai halálát a cardiorespiratoricus (CRS keringési-légzési) rendszer leállása jelenti. Helytelen volna tehát okként megnevezni, ugyanis ez esetben is okozatként értelmezendő. Mi vezetett idáig? Elképzelhető először is, hogy a személy alkoholos befolyásoltság alatt elaludt a szabadban és a lehűlés vezetett a CRS leállásához. Elképzelhető az is, hogy a tüdőgyulladás és a már régóta fennálló szívelégtelenség együttesen vezetett a végső állapothoz. Elvben a májcirrózis szerepe ez esetben kérdőjeles. A tüdőgyulladás és a korábbi infarktus miatti szívelégtelenség mindenképpen elősegítették a szervezet egyensúlyának felborulását, de nem kiváltó okok. Itt vélhetően az alkoholmérgezés mellett bekövetkezett lehűlés vezetett halálhoz. A fenti, kissé erőltetett példából látható, hogy egy olyan egységes rendszer esetén, amilyen egy emberi szervezet, nem egyértelmű az okok, az okozatok és a kísérő, valamint előmozdító tényezők szerepének megítélése, fogalmuk kezelése.
A halál nemeit csoportosíthatjuk az által, hogy mely szerv vagy szervrendszer károsodása vezetett halálhoz, vagy milyen természetű mechanizmus vezetett idáig. Természetesen a valóságban ez a két szempont találkozik és a kiváltó tényezők jellege meghatározza, hogy elsődlegesen mely fiziológiás rendszert érinti a noxa. Az alábbi csoportosítás szubjektív, áttekintés jelleggel bír:
A halál oka lehet:
Természetes öregedés miatti halálesetet még nem talált az orvostudomány, boncolás során mindig vissza lehetett vezetni szervi problémákra (például érelmeszesedés) a halál okát.
Más szempontból:
Fulladásos halál.
Sztrangulációs halálnak is nevezik. A bonctani képe jellegzetes. A szervek hyperaemiája jellegzetes. Vízi halottaknál a mellkas emphysaema aquosum. A halálnem a légzőnyílások megszűnése miatt következik be. Lehet: akasztás, zsinegelés, folyadékba fúlás, szilárd anyagba fúlás például: búzaszemek, vagy a mellkas légzőmozgásának megakadályozása. Jellegzetes bonctani képeket kell keresni, melyeket rétegesen boncolunk ki (például akasztásnál az Ammusat-jel). A fuldoklásnál az érintett pánikba esik, főleg, ha víz alatt van, akkor próbál levegőt venni, így a mellkasba is víz kerül, a tüdő szövetei károsodnak, végül az epiglottis reflexszerűen lezárja a légzőnyílást és perceken belül beáll a halál. Fojtogatás esetén egyes személyeknél elég, ha csak kismértékben szorítják meg a nyak felső részét. Ugyanis az arteria carotis communisban található egy glomus caroticumnak nevezett rész, amely az oxigénfelvételt is stimulálja. Egyes személyeknél a nyak megérintésekor akár azonnal beállhat a halál.
Termikus (égési vagy fagyási) halál.
Az égési sérülésekből adódó halál: A testet hirtelen ért magas hőmérséklet következtében bekövetkező halál. Az első formája, hogyha a test azonnal karbonizálódik, elszenesedik. A magas hőmérséklet következtében az izomfehérjék átalakulnak és egy, a hullamerevséghez hasonló állapotot hoznak létre, amelyet gladiátor-testtartásnak nevezünk. Az égést túlélőknél gyakori halál az embólia. Az égési sérüléseket osztályozzuk. Gyakori kérdés, hogy a hullán észlelhető hólyagok élőben keletkeztek-e, vagy már a rothadás következményei. Az élőben keletkezett égési hólyagokban még kimutatható leukocyta-, lymphocyta reakció.
A fagyhalál: a test hőmérséklete annyira lecsökken, hogy bekövetkezik a halál. Főleg ittas egyéneknél fordul elő, akik elalszanak télen az utcán. Ugyanis az alkohol „becsapja” a hipotalamuszt, az agy hűtő-fűtő központját, és úgy érzi az ittas ember, hogy melege van, ezért is piros az arca. Azonban csak az agy érzékeli úgy, hogy meleg van, valójában a test normális vagy alacsonyabb hőmérsékletű. A testhőmérséklet csökken, szűkül a tudat, végül ájulás, kóma és halál következik be. A megfagyottak teteme gyakran sápadt, hullafoltjaik élénkpirosak.
A test mechanikai sérülését követő halál.
A test kinetikus energiaközlést közben létrejövő változásai külső vagy belső „sebesüléseket” eredményezhetnek. Megkülönböztetnek szúrt, lőtt, horzsolt, harapott, vágott, metszett stb. sebeket, valamint legalább ennyire veszélyesek lehetnek a fedett sérülések, amiket gyakran tompa erőbehatás okoz. Az, hogy ezek a mechanizmusok halálhoz vezetnek-e, függ a behatások mechanikai energiájától, a behatás anatómiai helyétől, attól, hogy mely képleteket és mennyire sért vagy a fertőzés lehetőségétől. Ha például a vágott seb elválasztja a fejet a nyaktól, a halál azonnal bekövetkezik, ha a tompa erőbehatást követően létrejövő subdurális vérzés vezet halálhoz, az nem azonnali és nem egyértelmű a laikus környezet számára. Nem feltétlenül a sérülés mérete a meghatározó: akár egy nyúltagyi központ roncsolódása is halálhoz vezethet, addig esetleg egy egész láb elvesztése sem, ha megfelelően ellátják a személyt. A mechanikai sérülések nyoma a csontvázon hosszú időn át megmaradhat, ezért orvosszakértői vizsgálatok körültekintéssel több ezer éves csontokon is elvégezhetők.
Kémiai (toxikus) halál.
Az emberi szervezetben sejtszintű, molekuláris folyamatok is nagy számban jelenthetnek halálokot. A legtöbb ilyen anyag vagy a légzési lánc elemeit vagy más enzimeket gátol, esetleg közvetlen pH-hatásán keresztül, az ionháztartás felborításával vagy az oxigénszállítás meggátlásával (mint például a CO- vagy nitrátmérgezés esetén) öl, illetve a légzőizmokat vagy szívizmot bénítja meg (pl.sztrichnin), vagy az oxigén légtérből való kiszorításán keresztül fulladást okoz (szén-dioxid). Egyes vegyületek, mint például a gombamérgek (például falloidin) vagy a kígyómérgek (venotoxinok) a természetben is megtalálhatók, másokat az ember állított elő, mint amilyen a dinitro-orto-krezol. Rovarölők, mint például az acetil-kolin észteráz gátlók, savak, lúgok vagy a benzin könnyen hozzáférhető háztartási, háztáji „mérgek”. Kábítószerek, mint például az ópiátok túladagolása szintén könnyen okoz halált. Gyógyszerek is gyakran szolgálnak az öngyilkossági késztetések „eszközéül”. Kiemelt jelentőségük van a mérgeknek kriminalisztikai szempontból. Az arzén korábban gyakran használt méreg volt, a hidrogén-cianid kovaföldbe abszorbeált változatát „használták” Zyklon–B néven a náci haláltáborokban, a volt ukrán elnök Viktor Andrijovics Juscsenko is súlyos szándékos (politikai indíttatású) mérgezésen esett át. Bátran elmondhatjuk, hogy a szándékos emberölés „módszereinek” az egyik legrégebben ismert módja a szándékos mérgezés volt. Vannak vegyületek, melyek nagyon hamar ölnek (hidrogén-cianid, nikotin), s vannak amelyek idült mérgezés következményeként (nehézfémek, ólom, higany, tallium, rákkeltő anyagok). A mérgek halálos dózisa között is hatalmas lehet a különbség. Például a sztrichnin, nikotin a legerősebb mérgek közé tartoznak, halálos adagjuk alacsony. Viszonylag gyenge méreg az etanol (etil-alkohol, alkohol). Általánosságban minden kémiai anyagról elmondható, hogy van halált okozó nagyságú adagjuk (még az ártalmatlannak tűnő ivóvíznek vagy konyhasónak is).
Ionizáló sugárzás okozta halál.
Az ionizáló sugárzás közvetlen sejtroncsoló, molekuláris destrukció által, mutagenezis/karcinogenezis indukciójával, illetve a vérképzés, bélhámképzés meggátlásával öl, azaz számos módon. Nagy sugárdózisok esetén fekélyek, „égési sebek” jönnek létre, melyek gyorsan halálhoz vezetnek. Kisebb dózisok aplasztikus krízist, a csontvelői sejtképzés leállását okozzák és így vezetnek halálhoz.
A klinikai halál.
Bármilyen halál gyanúja akkor merülhet fel bennünk, ha ismerjük a halál gyanújeleit.
A klinikai halál állapotának megkülönböztető elnevezésére a modern intenzív technika térhódítása miatt vált szükségessé. Keringés- és légzéstámogatással ugyanis életben lehet tartani mesterségesen a szervezetet, amikor az adott személy idegrendszere erre már nem lenne képes. A klinikai halál állapota reverzíbilisnek tekinthető, ami nagyon fontos különbség a valódi jogi és biológiai értelemben vett halál állapotához képest, ami visszafordíthatatlan állapotot jelöl. Más fogalom az agyhalál. Agyhalált jelent, ha:
A diagnózis kimondásáig még 12-24-72 óra (életkortól, agykárosodástól függően a törvény szabályozza) várakozási idő és új vizsgálat szükséges. Ezt követően el kell végezni a koponya ismételt ultrahangos vizsgálatát, az ún. négyér-vizsgálatot és a technécium 99-es izotópjával folytatandó perfúziós szcintigráfiát.
Eljárás kórházi körülmények között bekövetkezett halál esetén.
Ha a halál kórházban következik be, végstádiumú a beteg, vagy az újraélesztési próbálkozások nem vezetnek eredményre, akkor el kell kezdeni a halál verifikálását. Megtörténhet a szaruhártya transzplantációra történő eltávolítása. A halál vélelmezhető beálltát követően többször el kell végezni az EKG vizsgálatot, amelynek az elektromos zaj okozta háttér jeltől eltekintve izoelektromosnak kell lennie. Kötelező a pupillareflex, a fényreflex vizsgálata. Meg kell hallgatni a beteg mellkasát fonendoszkóppal, meg kell figyelni a légzőmozgások hiányát. A pulzus tapintása bizonytalan eljárás, bizonyos vérnyomás alatt nem mérhető. Hasznos lehet a vérnyomásmérés; a szívmozgások megszűntével nem tapasztalhatók Korotkov-hangok és a higanyoszlop pulzációja is kiesik. Bizonyos idő után a vérnyomás a szisztémás töltőnyomás szintjére esik le (~4 Hgmm). Ezt követően az elhunytat ágyában kell hagyni obszerváció céljából legalább 2 órán keresztül. Egy napon belül ki kell tölteni a halotti bizonyítványt, amit a vizsgáló orvos aláírásával és pecsétjével megerősít. Az orvos(ok) véleményezi(k) a halál okát, körülményeit, a halált előmozdító körülményeket. Megrendeli a halottszállítást és a lábcédulát. Értesíti a hozzátartozókat. Ha a halál oka egyértelmű, több orvos véleménye szerint, kórboncolásra nincs szükség. Esetenként (például végstádiumú betegek) a kórbonctani vizsgálattól el lehet tekinteni megfelelően alátámasztott indoklással. Ha az elhunyt később kremációra kerül, a boncolás elhagyása (az orvos védelme érdekében is!) nem ajánlott.
Az anyagi elmúlás: embertől a csontig.
A test pusztulása szerkezeti szempontból a sejtek enzimjeinek, majd a hasnyálmirigy és a bél- ill. gyomorenzimek kiszabadulásával kezdődik meg. Ezzel párhuzamosan a bél és a bőr, ill. a nyálkahártyák baktériumai gyors osztódásba kezdenek. Az Cl. wechii, az E. coli, valamint Streptococcusok, Staphylococcusok, Proteus törzsek a folyamat fő részesei. A lágy részek általában 1 év alatt lebomlanak. Leggyorsabb a lebomlás a földfelszínen, lassabb a vízben és még lassúbb a talajban. Ugyanakkor anaerob környezetben 6-8 évig is elhúzódhat a folyamat, vagy esetenként (mumifikáció) megáll valamelyik stádiumban. Ha mumifikáció nem történik, 20 év alatt a lágyrészek teljesen megsemmisülnek. 6-8 év múlva a csontok a beivódott bomlástermékektől vörhenyesek, sima felszínűek. A hullaviaszosan átalakult csontok akár 20 évig is ebben az állapotban maradhatnak. Mikroszkópos vizsgálattal a hullaviasz 50-100 évig detektálható még. 30-40 év fekvés után megkezdődik az ízületi végek felől a csontok elporladása, ami általában lassan halad előre. Mikroszkóppal vizsgálva mintegy 20 év után kezdődik meg a csont kristályos struktúrájának dezorganizációja.
A halál lelki, spirituális jellemzői.
A halál az állatvilágból kivált, fejlett idegrendszerénél fogva fejletten gondolkodó ember legnagyobb létkérdése. Hatása olyannyira foglalkoztatja az ember elméjét, hogy egyesek érzelmileg belerokkannak a problémába. Mások kevésbé érzékenyen reagálnak rá, de bizonyos, hogy minden egyes emberi tudatnak meg kell birkóznia a gondolattal, hogy önnön létezése véges. A materialista felfogás az önmagáról gondolkodni képes tudatot az ember fejlett idegrendszere által létrehozottnak ismeri el, míg a legtöbb vallás, ezoterikus felfogás, tradicionális filozófia a tudat elsődlegességét hirdeti az anyagi test felett. Utóbbi esetben a tudat és a test között a lélek a kapocs, így hozva létre az ember hagyományos test-lélek-szellem hármasságát, ahol a tudat a szellemi szférában lakozik és halhatatlan. A halál e szerint a test és minden olyan tulajdonság "levetését" és hátrahagyását jelenti, mely a földi élethez kapcsolódott. A tudat tehát "átlép" – tranzíciót él át – a fizikai létformából a szellemibe, melynek során földi élete esszenciáját tudatában magával viszi.
A pszichológián belül a tanatológia foglalkozik a halállal kapcsolatos kérdésekkel. |
366 | 11740 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=366 | Kami | A kamik (神) a japán eredetű sintó vallásban a tisztelet tárgyai, amelyek az európai felfogástól eltérően istenek, szellemek, az ősök lelkei egyaránt lehetnek. Mivel kamiként minden külön cselekedet és teremtmény tisztelhető, a kamik száma potenciálisan végtelen; ahogy egy helyi mondás tartja: Japán a "„nyolcmillió kami országa”". Megjegyzendő, hogy a japán nyelv nem tesz különbséget az egyes és többes szám között, így a kami szó egyszerre használatos egy bizonyos istenség és sok együttes megnevezésére.
Fajtái.
A kami lehet: |
368 | 452308 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=368 | Sintoista istenek listája | A sintoista panteon főbb istenei: |
369 | 27947096 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=369 | Japán teaszertartás | A japán teaszertartás, vagy más néven „A Tea Útja” bizonyos japán teafajtáknak az előkészítésével és elkészítésével foglalkozó tradicionális, kulturális tevékenység.
Legelterjedtebb változata az úgynevezett "csanoju" (茶の湯) vagy "szadó", "csadó" (茶道), ami egy bizonyos japán teafajta, a "macsa" (抹茶) előkészítésének és elkészítésének folyamatát jelenti. Kevésbé elterjedt változat az úgynevezett "szencsadó" (煎茶道), ami leveles teával, "szencsával" (煎茶) foglalkozik.
Noha a jelenséget "csanojunak" mondják japánul, a művészeti részének, azaz az elkészítés módjának a neve "otemae" (お手前). A teaszertartás fejlődését elsősorban a zen buddhizmus befolyásolta.
Két alapvető formáját különböztetjük meg, a nem-hivatalos ("csakai", 茶会) és hivatalos ("csadzsi", 茶事) teaszertartást. A "csakai" rövidebb, kisebb létszámú és egyszerűbb alkalom, az emberek kisebb mennyiségű ételt, esetleg édességet fogyasztanak, az elkészített teák rendszerint enyhébbek. A "csadzsi" sokkal hivatalosabb, szigorúbb összejövetelt jelent, együtt jár egy teljes tradicionális japán étkezéssel, édességekkel, erős, majd enyhe teákkal. Akár négy órán keresztül folyhat.
A "csadó" egyike a három klasszikus japán „finom művészetnek” a "kódó" (füstölő, tömjén tisztelete) és "kadó" (virágrendezés) mellett.
Története.
Az első hivatalos bizonyíték a japán teára a 9. századból származik, amikor is Eicsú (永忠) buddhista szerzetes Kínából visszatérve "szencsát" készített elő, majd szolgált fel a Karaszakiban (mai Siga prefektúra) kiránduló Szaga császárnak 815-ben, írja a "Soku Nihon Kóki" (japán történelmi szöveg a 792–833-ig tartó évekről). 816-ban Japán Kinki-régiójában császári parancsra teaültetvényeket kezdtek telepíteni, azonban a tea iránti érdeklődés ezután egy időre csökkent.
A legendák szerint Kínában ekkorra már ezer éves történelme volt a teáknak. Eicsú idején az úgynevezett „tégla-tea” (団茶, "dancsa") volt népszerű. Ez lényegében a ma is népszerű úgynevezett „"pu-er"” teához volt hasonló: a tealeveleket egy rögbe sűrítették, érlelték, majd porrá őrölték és különböző fűszerekkel, növényekkel keverték, ízesítették.
A teaivás szokása tehát Kínában már régebben el volt terjedve. Először csak gyógyászati, egészségügyi célokból, később jóval inkább a tea ivásának öröméből tartották ezt a szokást. A kilencedik század elején írta meg a kínai író, Lu Jü a „Teáskönyv”, vagy „Tea-kánon” című kézikönyvét, ami után a „tea apostolaként” emlegették, majd egy szobrot is emeltek az emlékére Hszianban. Lu Jü életére nagy hatással volt a buddhizmus, kiváltképp a zen irányzat, könyve pedig meghatározó volt mind a kínai, mind a japán teahagyományok fejlődésében.
A 12. században egy másik szerzetes, Eiszái tért vissza Japánba kínai útjáról, bemutatva a "tencsát" (点茶), egy új teaszertartási stílust, amely során porrá őrölt teát helyeztek egy edénybe, forró vizet öntöttek rá, majd összekeverték, „felverték” a mai "macsához" hasonlóan. Magokat is hozott magával, amelyeket később elültettek, és amelyekből a ma ismert legjobb minőségű teát gyártják Japánban.
Az így készült zöldtea-port először vallási rituálékon használták csak buddhista kolostorokban, ám ez a 13. századra, a Kamakura-korra megváltozott, ekkorra ugyanis a felsőbb rétegekben státusz-szimbólummá vált a teafogyasztás, teaszertartás gyakorlása és hasonló luxus-tevékenységek. Teakóstoló versenyek is alakultak, amelyeken a résztvevőknek ki kellett választaniuk több tea közül, melyik a legkiválóbb minőségű (ami természetesen mindig a Kiotóban termett tealevelekből készült tea volt, amely tealevelek még az Eiszái által behozott magok termései voltak).
A következő fő történelmi korszak a Muromacsi-kor volt, benne a Kitajama-kultúra (北山文化) felemelkedésével Asikaga Josimicu észak-kiotói villája körül (Kinkakudzsi), ill. a később megjelenő Higasijama-kultúrával, amely Asikaga Josimasza kelet-kiotói villája (Ginkakudzsi) körül alakult ki. Ez a periódus (1336–1573) volt a ma is ismert tradicionális japán kultúra csírája.
Ebben a korban a tea használata jelentősen átalakult, kialakította saját „esztétikáját”, ami lényegében a „"vabi"” és „"szabi"” elveken alapult. Az úgynevezett „"Vabi-Szabi"” egy világnézet, amely a dolgok tökéletlenségében rejlő szépséget tiszteli. A „"vabi"” az emberi élet belső, spirituális megtapasztalását jelenti, eredeti jelentésében a következő kifejezésekkel írható le leginkább: csendes, józan, finom, természetes, egyszerű, alázatos, mély, tökéletlen, aszimmetrikus, illetve ezek alapján az esztétikai stílus kedvelői előnyben részesítették az üres tereket épületeknél, az egyszerű, kevésbé díszes tárgyakat, illetve a hatást, amit az idő gyakorol tárgyakra. A „"szabi"” ezzel szemben a világ külső, anyagi oldalát tárja fel, eredeti jelentései: kopott, viharvert, hanyatlott. A buddhista-hívő nemesség körében ebben a korban a megvilágosodáshoz vezető leghatékonyabb útnak az „üresség” megértését tartották, míg a tökéletlenség elfogadása inkább az „itt és most jelen lévő”, tökéletlen, „csiszolatlan” lényünk ápolása volt – csak az első lépés a megvilágosodás felé.
A "csanoju" spirituális irányba való terelésének egyik első, meghatározó alakja Murata Dzsukó volt. Zen buddhizmust tanult egy Ikkjú nevű szerzetes mellett, aki a 15. században élesztette újra a zent Japánban, így természetesen Murata Dzsukóra, illetve a "csanoju" fejlődésére – újra – elsősorban a zen hatott. Ennek hatására a 16. századra a japán társadalom minden rétegében elterjedtté vált a teafogyasztás. Ebben a században született meg az ismert japán történelmi személy, Szen no Rikjú műve, a "Nanpóroku" (南方録). Szen no Rikjú még ma is a legelismertebb, legtiszteltebb alakja a japán teakultúrának, sokan a „Tea Szentjének” tartják. Rikjú mesterének, Takenó Dzsó mester elméletét követte és folytatta, amit "icsi-go icsi-e" filozófiának hívunk. Az "icsi-go icsi-e" gondolat alapján minden találkozást a lehető legjobban meg kell tisztelni, becsülni és ünnepelni, mivel az sosem lesz újraprodukálható. Ezen tanítások tökéletesítették az akkoriban csírázó építészeti, kertrendezési és képzőművészeti irányzatokat, illetve a „Tea Útja” is ezek által tökéletesedett ki. Az alapelvek a következőek voltak: harmónia, azaz "va" (和), tisztelet, azaz "kei" (敬), tisztaság, azaz "szei" (清) és nyugalom, "dzsaku" (寂). Ezen alapelvek ma is fontosak a teaszertartásokban.
Szen no Rikjú volt a teamester Tojotomi Hidejosi kormányzása alatt, aki nagyban támogatta őt a teáról való írásban, a teázási szokások, szertartások terjesztésében, ezzel is elősegítve saját politikai hatalmának növekedését. Hidejosi „ízlésének” fejlődését és teázási szokásait teamestere, Rikjú nagyban elősegítette és befolyásolta, ennek ellenére a kormányzónak meg voltak a maga saját ötletei is, amelyek segítségével a teázást felhasználva próbálta megszilárdítani hatalmát: megépíttette az „Arany Teaszobát”, illetve 1587-ben megszervezte a nagy Kitanói Teaceremóniát, ezzel növelve saját jó hírnevét és befolyását. Ebben a korban tehát a tea és a politika között egy érdekes szimbiotikus kapcsolat alakult ki, azonban Hidejosi régens hamar rájött, hogy teamesterének, Rikjúnak az elképzelései nem egyeznek már az övéivel. A mester a zen egyszerű, rusztikus, esztétikus stílusát hirdette és preferálta, amit a régens egy idő után fenyegetésnek érzett a saját hatalmára nézve, tekintve az ő célja pont, hogy a grandiózus, „csillogó” eszközökkel a saját jó hírnevének és pozíciójának megerősítése volt. Kapcsolatuk megromlott, olyannyira, hogy 1590-ben Hidejosi koholt vádak alapján elrendelte Rikjú egyik legjobb tanítványának, Jamanóe Szódzsinak brutális kivégzését, majd egy évvel később megparancsolta teamesterének, hogy kövessen el rituális szeppukut, azaz öngyilkosságot. A „Tea Útja” sem ezek előtt, sem ezek után nem volt jobban befolyásolva a politika által.
Rikjú halála után tanításai alapján három iskola keletkezett, hogy folytatódjon a tradíció. A „Tea Útja” tovább terjedt az országban, később meghódítva a szamuráj-rétegen túl a városi és vidéki lakosok, földművesek rétegeit is.
Rendkívül sok iskola alakult a "csadó" köré a későbbi történelem során, amelyek nagyja még ma is létezik és aktív.
1906-ban a tudós, Okakura Kakudzó „Teáskönyv” című könyvében írja:
„A teakultúra a puritanizmusnak és harmóniának, a kölcsönös jóakarat szellemének, valamint a társadalmi rend romantikus felfogásának hitvallása. Célja valójában a Tökéletlen, hiszen a lehetséges harmónia megteremtésére törekszik egy lehetetlen közegben, amit életnek hívunk.”
Helyiség.
Noha egy e célra megépített, tatami-padlós szoba az általánosan elfogadott, ideális közeg a teaszertartáshoz, gyakorlatilag bármilyen helyiség, ahol használhatóak a tea előkészítéséhez, elkészítéséhez és felszolgálásához szükséges eszközök, szerszámok és ahol a vendéglátó mindezt elvégezheti a vendégek jelenlétében, megfelelő hely lehet. (Pl.: létezik piknik-szerű teaszertartás is, amit házon kívül a szabadban tartanak. Ennek a japán neve "nodate" (野点).)
Egy konkrétan teaszertartások tartása céljából épült szoba azonban szigorú szabályok alapján készül. Követnie kell a "vabi"-stílust, 4,5 földön lévő tatamiból kell állnia, alacsony plafonnal (egy tatami mérete általában 0,9x1,8 méter, ettől előfordulhat minimális eltérés régiónként). Egy ilyen szoba japán neve "csasicu". A padlóban beépített kandalló található, legalább egy alkóvnak kell a falban lennie a tekercseknek és egyéb díszítési tárgyaknak, illetve külön bejáratok szükségesek a vendéglátónak és a vendégeknek. A vendéglátó ajtaja mögött kell lennie egy hozzáépített felkészülési helyiségnek a vendéglátó részére, ennek a neve "mizuja". A 4,5 tataminyi padlójú szoba az általánosan elfogadott, azonban ennél kisebb és nagyobb helyiségek is léteznek már. Az építéshez szükséges alapanyagok és a díszítési tárgyak mind egyszerűek és rusztikusak, megfelelnek a "vabi"-stílusnak. A "csasicu" jelenthet azonban egy külön álló, teázásra használt épületet is. Ahogy Európában a teaházakat, körülbelül úgy kell elképzelni Japánban ezeket az építményeket is. Különböző méretű és stílusú, teázásra alkalmas szobák is lehetnek bennük elő- és várószobákkal és egyéb, a kényelmet megteremtő helyiségekkel. Egy ilyen japán teaház körül kívül mindig található egy teás-kert, az úgynevezett "rodzsi".
Szezonok.
Az évszakok váltakozásának, jelentőségének, és a szezonalitásnak az ismerete nagyon fontos aspektusai a jó teázásnak. Tradicionálisan Japánban a teafogyasztók két részre osztják az évet: az egyik az úgynevezett „Süllyedt kandalló” szezon, azaz "ro" (炉), a másik pedig az úgynevezett „Rézműves” szezon, vagyis "füro" (風炉). Míg a "ro" a hidegebb hónapokat fedi le (tradicionálisan novembertől áprilisig), addig a "füro" a melegebb hónapokat jelenti (tradicionálisan májustól októberig). Mindkét szezonra más-más "otemáe" (elkészítési mód) és eszköz- és edénykészlet jellemző. Az ideálisan 4,5 tatami elrendezése is különbözik a szezonoktól függően.
Felszerelések, eszközök.
A teaszertartáshoz használt felszerelések összefoglaló japán neve a "csadógu" (茶道具). A "csadóguk" széles skálája megtalálható Japánban, különböző stílusokban, motívumokkal, hiszen az eseménytől és a szezontól függően különböző "csadógut" kell használni a szertartáshoz. Az összes eszközt és edényt különleges figyelemmel és gonddal kezelik. Mindet nagy lelkiismeretességgel elmossák minden egyes használat előtt és után, illetve tárolás előtt és után. Néhányat csak kesztyűvel használnak. Néhány tárgyat, mint például a tea tárolására használt edényt, az úgynevezett "csiguszát" olyan mély tisztelet övezett, hogy az emberekhez hasonlóan neveket adtak nekik, csodálták és nyilván tartották őket a naplóírók.
Folyamat.
A teaszertartások menete igen változó. Függ az adott tea-iskolától, a szezontól, az időtől, a helyszíntől és még sok minden mástól. A hivatalos "csadzsi" délben zajlik, egy vendéglátó és maximum öt vendég vesz részt rajta. A következő egy általános leírása a déli "csadzsinak", a hideg szezonban, egy teázásra épített helyiségben:
A vendégek egy kevéssel a megbeszélt idő előtt megérkeznek, belépnek egy belső váróhelyiségbe, ahol megszabadulnak a teázás alatt feleslegesnek számító dolgaiktól (mint kabátok, esernyők stb.), majd felvesznek egy tiszta "tabit", ami egy tradicionális japán zokniféle. Ideális esetben a várószoba padlóját tatamik fedik, a falban található egy alkóv (japánul "tokonoma"), amiben egy a szezonra vagy az alkalom okára utaló tekercs, esetleg egyéb díszítés található. A vendégek ezek után kapnak egy csésze forró vizet, "kombu"-teát, pirított árpa-teát, vagy "szakurajut" (cseresznyelevelekből és szirmokból készült forró főzet). Amikor minden vendég megérkezett, előkészült és megitta az üdvözlő-italát, mind kimennek egy külső váró-padhoz, az úgynevezett "rodzsihoz", ahol addig várakoznak, amíg be nem hívja őket a vendéglátó.
Mikor a vendéglátó készen áll és behívja a vendégeket, azok egy csendes meghajlás után a "rodzsi" mellett elindulnak egy "cukubai" nevű kőmosdó felé, ahol rituálisan megmossák a kezüket és kiöblítik a szájukat, ezzel jelképezve a megtisztulást. A teaház belső szobájának ajtaja rend szerint kicsi, csak lehajolva lehet belépni. Ennek az ajtónak a japán neve "nidzsiri-gucsi". Miután beléptek, a vendégek szemügyre vehetik az előkészített eszközöket és kellékeket, majd a társadalmi életben betöltött rang szerinti sorrendben, "szeizában" (térdepelő ülés) egymás mellé ülnek a tatamira. Miután az utolsó vendég is leült, becsukják az ajtót egy halk, de észrevehető hanggal, hogy a vendéglátó tudja, mikor léphet be ő is a szobába. Miután ez megtörtént, a vendéglátó egyenként üdvözli a vendégeket, majd válaszol a tradicionálisan az első vendég által feltett kérdésekre. Ezek a kérdések általában a "tokonomában" található tekercsekre és díszítésekre vonatkoznak.
A hideg szezonban a "csadzsi" a tűzgyújtáshoz használt szén elhelyezésével kezdődik, amely majd a későbbiekben a vizet fogja felmelegíteni és melegen tartani. Ezek után meggyújtják a tüzet, majd a vendégeknek felszolgálják a "csadzsiban" elengedhetetlen ételeket. Az étkezés több fogást tartalmaz, hozzá szakét isznak, majd a végén minden egyes vendég elfogyaszt egy saját maga által hozott japán édességet, az úgynevezett "vagasit". A "vagasit" mindenki egy speciális papírban hozza, az úgynevezett "káisiben" (懐紙), amit általában egy díszes tárcában, vagy a kimonó egyik zsebében tárolnak. Az étkezés után a vendégeknek újra ki kell menniük, elkezdődik a "nakadacsi" (中立ち), azaz egy „köztes szünet”. A szünet addig tart, amíg a vendéglátó újra be nem hívja a vendégeket. Ez alatt az idő alatt a belső szobában elpakolásra kerülnek az étkezéshez használt eszközök, a vendéglátó felsöpör, kiveszi a díszeket és a tekercset a "tokonomából" és virágokat tesz a helyükre, felhúzza a szoba ablakain a redőnyöket, végül pedig előkészül a tea felszolgálására.
Amikor mindez végbement, a vendéglátó egy gonggal, esetleg csengővel újra behívja a vendégeket, akik – az előzőekhez hasonlóan – újra megmossák kezüket és kiöblítik szájukat a megtisztulást szimbolizálva, majd újra szemügyre vehetik az előkészített eszközöket. Miután minden vendég "szeizában" ül és az ajtót becsukták, belép a vendéglátó, majd rituálisan megtöröl és megtisztít minden edényt és eszközt a vendégek szeme előtt. Ennek a tisztogatásnak rendkívül precíznek kell lennie, csupa előre megtanult mozdulatból áll, nagy koncentrációt követel tökéletesen helyes kivitelezése. Ezek után az edényeket és eszközöket a vendéglátó újra elrendezi az "otemáe" szabályai alapján, tökéletes sorrendben. Miután mindez megtörtént, előkészítésre kerül az első, erősebb tea.
A tea átnyújtása pillanatában kölcsönös meghajlás történik az első vendég és a vendéglátó között. Ezután az első vendég meghajol a második előtt, a teát tartalmazó edényt pedig két kézzel megemeli a tisztelet jeleként. Óvatosan, hogy nehogy az edény elejéről igyon, megfordítja az edényt, majd egy aprót kortyol belőle. Ezután megdicséri a teát a vendéglátónak, óvatosan megtörli az edény szélét, majd továbbadja a következő vendégnek, aki megismétli a folyamatot. Ez addig megy, amíg nem ivott minden vendég ugyanazon edényből. Amikor ez megtörtént, a vendégeknek van pár pillanatuk csodálni az edényt, majd vissza kell adniuk a vendéglátónak, aki újra, rituális módon megtörli az eszközöket és edényeket, majd visszamegy felkészülni a következő teához a belső, felkészülésre szolgáló szobába. Ezzel zárul be a teaszertartás hivatalos, kötött része.
Amikor a vendéglátó visszatér, több szenet rak a tűzre, ezzel is szimbolizálva az összejövetel jellegének megváltozását: innentől sokkal kevésbé lesz formális a szertartás. A vendégek a kényelem érdekében párnákat kapnak, különböző édességeket (mint pl. "higasi") az ezután következő könnyebb teához, illetve néha dohányzó szettek is előkerülnek (japánul "tabakó-bon", タバコ盆).
Ekkor a vendéglátó megkezdi a könnyű tea elkészítését. Ezt a teát már mindenki egy külön csészében kapja. Noha eddig a szertartáson minden „beszélgetés” formális volt és jórészt az első vendég és a vendéglátó között zajlott, az összejövetel e szakaszától megengedettek a hétköznapibb témák is, természetesen ezek is csak mértékkel.
Miután mindenki megitta a teáját, a vendéglátó megkezdi az edények és eszközök eltörlését, megtisztítását, mielőtt eltenné őket. Ekkor a vendégek megkérhetik a vendéglátót, hogy hadd vegyék szemügyre az eszközöket ők is, amire természetesen mindig igenleges választ kapnak. Ilyenkor nagy óvatossággal, sokszor csak kesztyűben vagy egy külön erre a célra készített kendővel megvizsgálhatják, megcsodálhatják a szerszámokat, edényeket ők is közelebbről, egyenként. Az óvatosság és tisztelet e szintje rendkívül fontos, hiszen a tárgyak lehetnek ereklyék, antik- vagy felbecsülhetetlen értékű tárgyak és akár 400 évvel ezelőttről is származhatnak.
Ezek után a vendéglátó újra összegyűjti az edényeket és eszközöket, ezzel pedig a vendégek elhagyják a teaházat, szobát. A vendéglátó meghajol az ajtóban, és ezzel véget is ér a ceremónia. Egy ilyen ’’csadzsi’’-típusú összejövetel eltarthat akár négy óráig is, függően az alkalomtól, a vendégek számától vagy a felszolgált ételektől.
Típusok.
A "csadó" minden egyes mozdulatát – az eszközök használatát, a teáscsésze megcsodálását, a teapor csészébe kanalazását – mind nagyon specifikus, szabályokhoz kötött módon és nagy tisztelettel végzik. Ezeket a már-már technikákat összefoglaló nevükön "temáenek," vagy "otemáenek" nevezzük, illetve elvégzésüket egy "csadzsi" során a „"temáe" gyakorlásának”. A "temáenek" rengeteg különböző formája van. Attól függ, melyiket gyakorolják a szertartáson, hogy milyen iskolához tartozik a teamester, milyen szezonban végzik a szertartást, milyen alkalomból, milyenek a körülmények, milyenek az eszközök, illetve még sok más faktortól. A következők a "temáe" leggyakoribb, legklasszikusabb változatainak rövid leírásai.
Iskolák.
Japánban, akik meg akarnak ismerkedni a „Tea Útjával”, általában csatlakoznak egy csoporthoz, köthöz, amelyben az emberek rendszeresen találkoznak, hogy gyakoroljanak egy adott szertartást, emellett pedig vannak úgynevezett „tea-klubok” is mind általános- és középiskolákban, mind egyetemeken és egyéb felsőoktatási intézményekben is, nem beszélve a felnőtt csoportokról.
Egy alkalom egy ilyen csoportnál meg lehet tartva közösségi intézményekben, otthonokban vagy akár egy épp erre a célra létrehozott helyiségben is. Egy teaiskolában több csoport is tanulhat különböző turnusokban, időpontokban (pl. lehet külön csoport pl. nőknek, gyerekeknek stb.).
A diákok (vagy klubtagok) havonta fizetnek az órákért és az oktatásért, a helyiség bérléséért, ha erre szükség van, az eszközök használatáért, az iskola vagy az oktató csészéiért, magáért a teáért, illetve a süteményekért, édességekért. A tagoknak mind birtokukban kell, hogy legyen egy saját legyező, egy finom törlőkendő, egy "káisi"-papír (amiben az édességet hozzák, amivel megfogják), illetve egy kis tárca vagy táska, amelyben ezeket hordozzák. Noha a nyugati öltözködés ma már Japánban is igen divatos és gyakori, ha a tanár magasabb rangban van, vagy netán "iemoto" (iskolavezető, 家元), a "kimonó" viselete általában még ma is szükséges és kötelező, kifejezetten hölgyeknél. Bizonyos esetekben a haladóbb diákoknak meg van engedve, hogy az iskola jelét viseljék a családi címer helyett "kimonójukon". Ez az engedély általában együtt jár azzal is, hogy a diák megkapja „te-nevét”, az úgynevezett "csameit", ami attól kezdve a sajátja.
Az új diákok általában a haladóbbak megfigyelésével kezdik tanulmányaikat, és noha az újakat általában a magasabb szinten lévő diákok tanítják, minél előrébb tart valaki tanulmányaiban, annál többet tanul majd az iskola egyik tanárától is. A legmagasabb szinten lévő diákokat már csak a tanár taníthatja. Az első dolog, amit megtanul egy új diák, hogy hogyan nyissák és csukják a tolóajtókat illedelmesen, hogyan járjanak, lépkedjenek a tatamin egy teaházban, hogyan lépjenek be és távozzanak egy szobából. Mikor, hogyan és kinek hajoljanak meg, hogyan mossák, tárolják, és mire figyeljenek oda a különböző eszközöknél (pl. hogyan hajtogassák a törlőkendőt, hogyan tisztítsák rituálisan a csészéket, stb.). Amint ezen fontos tudásoknak birtokában vannak, megtanulják, hogyan viselkedjenek vendégként egy teaszertartáson: megtanulják a megfelelő szavak használatát, hogyan nyúljanak egy csészéhez, hogyan igyák a teát és egyék az édességet egy szertartás során és még sok minden más, aprólékos dolgot.
Amint a fent említett alapokat elsajátították, a diákoknak megmutatják, hogyan készítsék elő a teaport használatra, azaz hogyan töltsék azt az ideiglenes tárolóedénybe, illetve hogyan mérjék ki a tökéletes mennyiséget (a porból és a vízből egyaránt). Ezek után megtanulják, hogyan és meddig keverjék őket, majd, ha ezekkel már tisztában vannak, megkezdhetik egy egyszerűbb szertartás tartásának technikáit tanulni (ami általában az "obon temáe"). Amikor az első tanult szertartást már mesterien elsajátították, léphetnek csak tovább a következőre. A „Tea Útjának” tanulása megfigyelésen és gyakorlaton alapszik, a diákok nem igazán jegyzetelnek, sőt: a tanárok vagy tanítók általában kifejezetten kérik őket, hogy ne tegyék.
Egy óra végén általában a tanár vagy tanító elmagyarázza, az adott nap mi volt a "tokonomában", miért, illetve ad egy leírást az azon az órán evett ételekről, édességekről is, hiszen ezek is mind szimbolikus jelleggel bírnak. Szóba kerülhet továbbá a tanár által aznap használt füstölő, aznap hordott "kimonó", illetve egyéb, szezontól és eseménytől függően változó faktor magyarázata is.
Amint az iskola által tanított összes szertartás-típust elsajátították egy szinten belül, a diákok sokszor oklevelet kapnak egy hivatalos ceremónia keretében. Iskolától függően jelenthet mást és mást ez az oklevél: sokszor „csak” elismerés, hogy a diák meddig jutott, sokszor felhatalmazás egy következő fokozat, következő szertartás-típus, vagy "temáe" tanulásának megkezdésére. Egy ilyen kitüntetés azonban nem olcsó: a diákoknak nem csak a papír előállításáért és az eseményen való részvételért kell fizetniük, hanem sokszor tanáruknak is pénzt kell ajándékozniuk a köszönet jeleként. Minél magasabb szinten van a diák, általában annál drágább az oklevél is. |
370 | 324934 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=370 | November 17. | Névnapok: Gergő, Hortenzia + Brunhilda, Brünhild, Dénes, Dienes, Ében, Ede, Gergely, Gertrúd, Györe, György, Györk, Györke, Hilda, Hilka, Ildikó, Salómé, Szalóme, Trudi, Viki, Viktória, Zágon, Zakeus, Zekő
Események.
Sportesemények.
Labdarúgás |
373 | 582135 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=373 | Ausztrália (ország) | Ausztrália (), hivatalos nevén az Ausztrál Államszövetség (angolul: "Commonwealth of Australia") föderatív királyság, mely az ausztrál kontinenst, Tasmania szigetét és számos kisebb szigetet foglal magába. Északról Pápua Új-Guinea, Indonézia és Kelet-Timor; északkelet felől a Salamon-szigetek és Vanuatu; délkelet felől pedig Új-Zéland határolja tengeren. Fővárosa Canberra, és legnagyobb városa Melbourne. Földünk hatodik legnagyobb területű országa és az egyetlen olyan, amely egy egész kontinensre kiterjed, emellett Ausztrália és Óceánia legnagyobb országa is. Az Egyenlítőtől délre, a 10. és a 40. szélességi kör között található.
A kontinens 1606-os holland hajósok által történt felfedezését követően 1770-ben keleti felét az angolok követelték és elkezdték betelepíteni ide az elítélteket, hogy velük kolonizálják Új-Dél-Wales területét 1788. január 26-át követően. Népessége fokozatosan emelkedett évtizedeken keresztül és az 1850-es évekre a kontinens nagy részét felfedezték és további öt önkormányzattal rendelkező királyi külbirtokot hoztak létre. 1901. január elsején a gyarmatok szövetségre léptek egymással és megalakították az Ausztrál Államközösséget. Ausztrália ettől fogva stabil liberális demokrácián alapuló politikai rendszert épített ki, amelyben szövetségi parlamentáris rendszer működik az alkotmányos monarchia államformájának keretein belül önálló rendelkezési joggal bíró tagállamai és területei felett. Az ország 24 millió lakosának jelentős része városlakó, amely főleg a délkeleti partvidék közelében összpontosul.
Ausztráliának van a tizenharmadik legnagyobb méretű gazdasága és a tizenegyedik legmagasabb egy főre jutó nominális(bruttó)GDP értéke a világon (IMF). Az emberi fejlettségi index alapján a harmadik helyet foglalja el a világ országai között: az országot hagyományosan a legmagasabbak közé rangsorolják az életminőség, az egészségügy, az oktatás, a gazdaság- és a polgárok szabadsága, valamint a politikai jogok tekintetében is. Ausztrália az ENSZ, a G20-ak, a Nemzetközösség, az ANZUS, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, a Kereskedelmi Világszervezet, az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés és a Csendes-óceáni Fórum tagja.
Az ország nevének eredete.
Az ország neve a latin "Terra Australis" ("déli föld") elnevezésből ered, melyet a déli félteke korábban fel nem fedezett, csak feltételezett szárazföldi területeire használtak. Az "Australia" kifejezés legkorábban feljegyzett felbukkanása angol nyelven 1625-ben tűnt fel az "A note of Australia del Espíritu Santo" című jegyzetben, melynek szerzője Sir Richard Hakluyt, melyet Samuel Purchas jelentetett meg "Hakluytus Posthumus" című művében, ami az eredeti spanyol elnevezés "Austrialia del Espíritu Santo" (A Szentlélek déli földje) anglicizált megfelelője. A holland melléknévi alakú "Australische" szót 1638-ban egy könyvben használták először Jakartában, hogy ezzel az elnevezéssel utaljanak az újonnan felfedezett déli földterületre. 1824-ben, az Admiralitás beleegyezett, hogy a kontinens megnevezése hivatalosan is "Australia", magyarul Ausztrália legyen.
A szárazföld felfedezése után a kontinenst elnevezték Ausztráliának. A kontinens neve a brit gyarmati idők után, a függetlenedő domínium korában az itt létesülő politikai alakulatra is átment, ami értelmezési problémákhoz vezet, mivel az állam a teljes földrészt nem foglalja magába, a kontinenshez tartozik még Új-Guinea szigete és lemeztektonikailag Új-Zéland egy része is.
A név hasonlósága miatt még ma is gyakran megesik, hogy összekeverik Ausztria és Ausztrália nevét. Ez különösen olyan nyelvterületeken jellemző, ahol a két földrajzi név alakja hasonló (magyar, francia, szláv, angol nyelvterület). Németül viszont Ausztriát "Österreich"-nak, míg Ausztráliát "Australien"-nek nevezik. Ausztria neve egy helytelen latinosítás nyomán alakult ki az "Ostarrîchi" ónémet szóból, amely viszont keleti területet jelent. Az ausztrál szó viszont a déli féltekére utal.
Földrajz.
Általános jellemzői.
Ausztrália szárazföldi területe km² amely az Ausztrál–Indiai-lemezen fekszik. Földjét az nyugatról az Indiai- és kelet felől a Csendes-óceán határolják. Ázsiától az Arafura- és a Timor-tengerek választják el, valamint a Korall-tenger, ami Queensland partvidéke mentén húzódik. A Tasman-tenger Ausztrália és Új-Zéland között található. A világ legkisebb kontinense, ugyanakkor a hatodik legnagyobb ország a világon területét tekintve. Ausztráliára – mind méretét, mind elszigeteltségét tekintve – gyakran csak a „szigetszerű kontinens” néven hivatkoznak, és időnként a világ legnagyobb szigetének nevezik. Ausztrália 34 218 kilométeres partvonallal rendelkezik, a tengeri szigeteket nem számolva, és 814 250 négyzetkilométernyi tengeri területet tart az saját fennhatósága alatt az úgy nevezett exkluzív gazdasági zónában. Ezen kívül Ausztrália még az Antarktiszon is elvi igényt támaszt az ausztrál antarktiszi területre. Szárazföldi területe a déli szélesség 9. foka és 44. foka, valamint a keleti hosszúság 112. foka és 147. foka között terül el.
A Nagy-korallzátony, a világ legnagyobb korallépítménye, az északkeleti partvidéktől kis távolságra fekszik és több, mint 2000 kilométeres szélességben terül el. A Mount Augustus, a világ legnagyobb monolitja, Nyugat-Ausztráliában található. A 2228 méter magas Mount Kosciuszko a Nagy-Vízválasztó-hegységben a kontinens legmagasabb pontja.
Ausztrália méretéből adódóan változatos tájegységekkel lehet találkozni az északkeleti trópusi esőerdőktől kezdve, a délnyugaton, délkeleten és keleten húzódó hegyláncokon át a középső területek sivatagos vidékéig. Ez a leglaposabb kontinens, a világ legrégebbi és legkevésbé termékeny talajával. Az ausztrál sivatagi, félsivatagi területek köznapi megnevezése az outback, amely a földterület jelentős részét magában foglalja. Ez a legszárazabb lakott kontinens, ahol az éves csapadékmennyiség kevesebb, mint 500 milliméter. A népsűrűség mindössze 2,8 fő/négyzetkilométer, ami az egyik legalacsonyabb a világon, habár a népesség egy jelentős része a mérsékelt éghajlatú délkeleti partvidéken él.
Kelet-Ausztráliát a Nagy-vízválasztó-hegység jellemzi leginkább, amely Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria államok partvidékével párhuzamosan fut. Az elnevezés azonban nem egészen pontos, mivel a hegység egyes részei alacsony kiemelkedésekből állnak és a fennsíkok is jellemzően nem magasabbak 1600 méternél. A Kelet-ausztrál mérsékelt égövi erdőségek és a Brigalow füves puszták sávja a partvidék és a hegység között húzódnak, míg a vízválasztó hegység szárazföld felé eső részén nagy kiterjedésű füves puszta található.
A kontinens északnyugati sarkában homokkő sziklák és völgyek húzódnak meg Kimberleynél, és ettől délebbre Pilbara területén. A szárazföld belseje felé és egyre délebbre húzódva végeláthatatlan füves pusztaságok húzódnak: az Ord Victoria-síkság és a Nyugat-ausztráliai Mulga-bozótos. Kiemelkedések még a középső vidéken és délkeleten az Ayers Rock (Uluru néven is ismert), a híres homokkő monolit, a szárazföld belsejét pedig sivatagok foglalják el, mint például a Simpson-, Tirari-Sturt-kő-, a Gibson-, Great Sandy, Tanami, valamint a Nagy-Viktória- sivatagok, valamint a közismert Nullarbor-síkság a déli partvidéken.
Legészakibb pontja a trópusi esőerdőkkel borított York-félsziget. A Top End és Gulf Country látképét trópusi éghajlat miatt megfelelő élőhelyet találó erdőségek, árterek, füves puszták, esőerdők és sivatagok uralják.
Domborzat.
A kontinens átlagosan 300 m-rel emelkedik a tenger szintje fölé; teljes területének mindössze 6%-a van 610 m-nél magasabban.
Területének 85%-át az úgynevezett Outback, vagy magyarra lefordítva a "hátország" alkotja, amelyet a világ egyik legősibb tája foglalja el. Vörös sziklák, vörös por, okkerszínű síkságok, bíbor színben úszó hegyek, ragyogó kék ég és magányos házikók jellemzik a végeláthatatlan sivatagi tájat.
Ausztrália földrajzi szempontból három részre osztható:
Időzónák.
A kontinentális Ausztráliában három fő időzónát használnak:
Érdekességek:
Vízrajz.
Mivel a földrész igen száraz, kevés rajta a nagyobb vízfolyás. Említésre érdemes folyói a Darling és a Murray, amelyek a Nagy-Vízválasztó-hegység csapadékos lejtőjéről szállítják a vizet az alföld felé. A keleti lejtőkről sok bővizű, de rövid folyó fut a Csendes-óceánba. Legnagyobb időszakos tava az Eyre-tó, melynek kiterjedése állandóan változik. A kontinens nagy része lefolyástalan. Gyakoriak a sós tavak, sós mocsarak.
Éghajlat.
Földrajzi elhelyezkedése következtében Ausztráliában az évszakok az európaihoz képest féléves eltolódásban váltják egymást: amikor nálunk tél van, ott akkor van nyár.
A partközeli területeken az óceánok, tengerek kiegyenlítő hatása mérsékli a téli és nyári, illetve a nappali és éjszakai hőmérsékleti szélsőségeket. Sydney-ben például a januári – tehát nyári – középhőmérséklet 22 °C, júliusban – tehát télen – általában 12 °C körül van. (Viszonyításul: Budapesten a téli-nyári átlagos középhőmérsékleti érték közötti különbség 23 °C körüli.)
A belső területeken azonban szélsőséges hőmérsékleti értékek is jellemzőek a kontinentális éghajlati hatás miatt. Meghatározza a hőmérséklet alakulását a tengerszint feletti magasság is. Az éghajlat további alakítói a légáramlások: a nyári passzátszelek, amelyek bőséges csapadékot (nyári monszun) hoznak a kontinens északi, északkeleti részére és a keleti partvidékre.
A téli időszakban a nyugati szélrendszer esőfelhői öntözik a déli, keleti partokat és Délnyugat-Ausztráliát. A kontinens belsejében és északon – a délkeleti passzátszelek miatt – azonban a tél száraz. Mivel magas hegyek nem szabdalják a légköri képződményeket, gyakoriak a szélsőséges időjárási jelenségek, a hatalmas szárazságok vagy a pusztító áradások. Ausztrália északi partvidékén november és március között pusztító hurrikánok söpörhetnek végig.
Ausztrália éghajlatát jelentős mértékben befolyásolják az óceáni áramlatok, amelyek összefüggésbe hozhatóak az időszakos szárazsággal, valamint trópusi alacsony légnyomású ciklonok fordulnak elő időszakosan a kontinens északi részén. Ezen tényezők okozzák az évről évre visszatérő esős időszakokat. Az ország északi részének túlnyomó része trópusi éghajlatú, ahol főleg a nyári monszun idején hullik csapadék. Nyugat-Ausztrália délnyugati részén mediterrán éghajlat uralkodik. A délkeleti országrész (beleértve Tasmaniát) éghajlata mérsékelt óceáni.
Az ausztrál meteorológiai intézet 2011-es éghajlati állásfoglalásában kimutatták, hogy a 21. században egyre inkább érezhető Ausztráliában is a globális felmelegedés hatása.
Élővilág, természetvédelem.
Habár Ausztrália területe túlnyomórészt sivatag, félsivatag vagy száraz sztyepp, egészében véve az élőhelyek változatos és sokszínű mozaikja található meg rajta a hegyvidéki, alpesi élőhelyektől a trópusi őserdőkig és az ország emiatt változatos élővilággal rendelkezik. Többek közt a gombáknak mintegy 250 000 faja, melyeknek, csak mintegy 5 százalékát ismerjük pontosan, fordul elő Ausztráliában. A kontinens kora, meglehetősen változatos időjárási mintázatai, valamint hosszú ideje tartó földrajzi elszigeteltsége nyomán az ausztráliai biom egyedi. Az itt élő virágos növények mintegy 85 százaléka, az itt élő emlősök 84 százaléka, az itt élő madárfajok több, mint 45 százaléka, valamint a part menti vizekben élő mérsékelt övi halfajok mintegy 89 százaléka endemikus faj. Ausztrália rendelkezik a világon a legtöbb őshonos hüllővel, melyekből 755 faj él itt.
Az ausztrál erdők jelentős részét örökzöld fajok alkotják, részben eukaliptuszok a kevésbé száraz vidékeken, melyek helyét a szárazabb félsivatagi részeken az akácia veszi át. Ausztrália közismert emlősei közt találjuk a kengurukat, a koalát, a vombatot, valamint a madarak közül az emut és a kookaburrát. Ausztráliában gyakoriak az állatok támadásai, többek közt a világ legmérgesebb kígyói közül is számos faj él e vidéken. A dingó behurcolt faj, melyet az ausztronéz emberek hoztak magukkal mintegy 3000 évvel időszámításunk előtt. Számos állat és növényfaj halt ki röviddel azután, hogy az első emberek megtelepedtek e vidéken, beleértve az ausztráliai megafaunát; míg mások az európaiak letelepedésével pusztultak ki, köztük az erszényes farkas is.
Ausztrália ökorégiói közül számos helyet és az ezen belül otthonra találó fajokat veszélyeztetik a különböző emberi tevékenységek, a behurcolt állat- és növényfajok, utóbbiak közt számos invazív növényfaj is akad, valamint különböző gomba- és növényfajok. Mindezen tényezők összessége vezetett ahhoz, hogy Ausztrália rendelkezik a legmagasabb kihalási aránnyal az egész világon az emlősöket tekintve. A szövetségi "Environment Protection and Biodiversity Conservation Act 1999" biztosítja a törvényes kereteket a veszélyeztetett fajok védelméhez. Számtalan védett területet hoztak létre az ország biodiverzitásának védelmében, hogy megőrizzék és megvédjék az egyedi ökológiai rendszereket, melyet a "Biodiversity action plan" rögzít, ezen kívül 65 vizes élőhely tartozik az ország területén a ramsari egyezmény hatálya alá, valamint 16 helyszín került fel a természetvédelmi világörökség listájára. . A Környezetvédelmi Teljesítmény Index 2014-es eredményei alapján Ausztrália a harmadik helyen áll a világ 178 országa között a környezetvédelem terén.
Ausztráliának növény- és állatvilága egyedülálló, mert évmilliók óta elkülönült a többi kontinenstől. A kloákás és az erszényes emlősök endemikus élőlények. A végeláthatatlan síkságokat kenguruk népesítették be, és itt telepedtek le a kisebb erszényesek is, mint a talajba vájt alagutakban közlekedő közönséges vombat és patkánykenguru. A leginkább az európai farkasra emlékeztető tasmán tigris volt a csúcsragadozó, a tasmán ördög funkciója a mi kontinensünkön honos menyétfélékének (nyest, hermelin stb.) felelt meg. Az északi erdők fáit a kuszkuszok, a koalák és az erszényes mókusok népesítették be. Ez az egyedülálló, gazdag állatvilág veszélybe került. A gyarmatosítók különféle állatokat telepítettek be: a prériket elpusztító nyulakat és birkákat, amik Ausztrália szárazabb vidékeire szorították ki a kengurukat. A macskák és rókák megjelenése nyomán a zsírfarkú erszényescickányt, a vombatot és a közönséges erszényesnyulat hamarosan a kihalás fenyegette. Ausztrália különleges növényei közül híresek az eukaliptuszok (közülük egyes fajták leveleit előszeretettel fogyasztják a koalák, valamint az akáciafélék és a kefevirágok. Az ausztráliai növényfajok közös jellemzője a nagy fényigény.
A kontinens erdősültségét a helyi források 21 százalékosnak veszik, mert erdőnek minősítenek minden olyan területet, amelyet ténylegesen vagy potenciálisan 2 m-nél magasabb növénytakaró borít, és záródása több mint 20%. Az így számolt 164 millió hektárból kb. 100 millió európai fogalmak szerint valójában bozót, 45 milliót pedig nyitott szavannaerdő. A zárt, trópusi esőerdő területe 4,6 millió ha; ennek 70 százaléka ma védett.
Nemzeti parkjai.
Ausztrália 560 szövetségi, illetve tagállami kezelésű nemzeti parkja az ország területének 7,55%-át fedi le.
Természeti világörökségei.
Az UNESCO az alábbi területeket tekinti természeti világörökségnek:
Környezetvédelmi problémák.
2007-ben az első Rudd-kormányzat aláírta a kiotói jegyzőkönyv ratifikálását. Ennek ellenére, Ausztrália szén-dioxid kibocsátása a legmagasabbak között van, bár alacsonyabb, mint több jobban iparosodott ország kibocsátása. Ausztrália délnyugati részén a lehullott csapadék éves mennyisége a hetvenes évek óta mintegy 10-20 százalékkal csökkent, míg a délkeleti vidékeken a kilencvenes évek óta eltelt időszakban szintén a csapadékmennyiség csökkenését tapasztalták, ám jóval visszafogottabb mértékben.
Az országban szén-dioxid adót vezettek be 2012-ben, hogy ezáltal is elősegítsék Ausztrália szén-dioxid kibocsátásának csökkentését, ám ezt a liberális kormányzat visszavonta 2014-ben. Amióta ezt az adófajtát visszavonták, azóta a kibocsátás mértéke ismét emelkedni kezdett.
Történelem.
Őslakók.
Az ausztrál kontinens emberek által történő birtokba vételére mintegy 42 000 és 48 000 évvel ezelőtt kerülhetett sor, feltehetően a mai Délkelet-Ázsia felől nyíló sekély tengeren és földhídon keresztül érkező emberek bevándorlása során. A kontinens ezen első lakói vélhetően az ősei a ma élő bennszülött ausztráloknak.
A tizennyolcadik század végén megalapított első brit település előtt, már mintegy 50 000 évvel korábban Ausztrália földjét a bennszülött ausztrál őslakók népesítették be,
akik kimutathatóan mintegy 250 nyelvcsalád nyelveit beszélték. Sorsuk számos rokon vonást mutat az észak-amerikai indián népek golgotájával. Az európaiak megtelepedése idején az őslakók többsége még vadászó-gyűjtögető életmódot élt, melyhez összetett szóbeli mondavilág tartozott, melynek szellemi öröksége a föld tiszteletét hordozta magában és az Álomidőben hittek. A Torres-szigeteki őslakók etnikailag melanéziai származásúak, akik eredetileg mezőgazdasági termeléssel és vadászó-gyűjtögető életmóddal tartották fenn magukat. Az északi partvidéket és az Ausztrália közeli vizeket időnként a Délkelet-Ázsiából kirajzó tengerészek keresték fel.
A 18. századig az európaiak által teljesen lakatlan földrész "Terra Australis Incognita"-ként élt az európaiak gondolkodásában; egy kontinens ismeretlen határokkal. A kor térképészei Déli Földnek hívták. Az őslakók a feltevések szerint Délkelet-Ázsiából, a mai Indonézia szigetei felől érkeztek. A legújabb antropológiai kutatások szerint Ausztráliában vívták az első csatát a Földön, mint ahogy gondolatait is itt rögzítette először az ember.
A bennszülöttek kultúrájának minden része a nomád életmódról tanúskodik. A mítoszok szerint őseik óriás kenguruk voltak (vagy kígyók, emuk), akik dalaikkal alkották meg a tájat, adtak életet a növényeknek, állatoknak, embereknek. A teremtés után eggyé váltak a Földdel (totemek tisztelete innen ered). A bumerángot kb. 10 000 évvel ezelőtt találták fel az őslakók, de csak néhány középső sivatagos területen használták, kisebb állatok elejtésére.
Ausztrália felfedezése, gyarmatosítása.
A 15. században a kínai Cseng Ho admirális több felfedező utazást tett az Indiai-óceánon és a mai indonéz szigetvilágban, de Ausztráliát valószínűleg nem érintette. A kínaiakat az Indiai-óceánon a portugálok és a spanyolok követték a 16. században. Lehetséges, hogy ők elérték Ausztrália északi partjait, de erről adatok nem maradtak fenn.
1602-ben megalapították a Holland Kelet-indiai Társaságot és kereskedelmi állomásokat alakítottak ki. A holland Willem Janszoon volt az első európai, aki partra szállt a kontinensen, 1606-ban. Ő és hajós társai figyelhették meg e kontinenst legelőször a Cape York-félszigetnél 1606 elején, majd február 26-án partot értek a Pennefather-folyónál, a mai Weipa városkánál, a York-félszigeten. A hollandok feltérképezték a szárazföld teljes északi és nyugati partvidékét és elnevezték az új kontinenst "Új-Hollandiának" a 17. században, de nem tettek lépéseket a letelepedésre. 1607-ben a spanyol Luis Vaez de Torres hajózott végig először a később róla elnevezett szoroson, amely Új-Guineát és a York-fokot kötötte össze. 1642-ben a holland Abel Tasman elérte a mai Tasmaniát, majd felfedezte Új-Zélandot.
William Dampier, angol felfedező és privateer, partot ért Új Hollandia északnyugati partvidékén 1688-ban, majd 1699-ben egy újabb út során visszatért ide.
1770-ben James Cook végighajózott és feltérképezte a keleti partvonalat, melyet Új-Dél-Walesnek nevezett, és III. György király utasítására brit fennhatóság alá vonta azt 1770. augusztus 22-én.
Az amerikai függetlenségi háborúban az angolok elvesztették újvilági gyarmataikat. Az amerikai gyarmat elvesztése miatt a brit kormány 1783-ban hajóflottát küldött, a "First Fleet" néven ismertté vált flottát, Arthur Phillip kapitány parancsnoksága alatt, hogy megalapítsanak egy új fegyenctelepet Új-Dél-Walesben.
1788-ban Arthur Phillip kapitány 11 hajóból álló flottája, az úgy nevezett "First fleet" 1788. január 18-20. között érkezett a mai Sydney déli külvárosai, a mai nemzetközi repülőtér és kereskedelmi kikötő környékén található Botany-öbölbe, mintegy 1350 emberrel, katonákkal, fegyencekkel és hivatalnokokkal a fedélzeten. Sydney Covenál tábort ütöttek és kitűzték a Brit Birodalom zászlaját. Hamarosan rátaláltak azonban a jóval védettebb és letelepedésre alkalmasabb Port Jackson öbölre, a mai Sydney Harbourra, amely a mai világváros alapításának is tekinthető. Új Dél Wales, mint brit királyi gyarmat hivatalosan nem volt elismerve egészen 1788. február 7-ig. Az első európaiak által alapított település a brit belügyminiszter tiszteletére Sydney Cove-nak nevezett városnegyed a világhírű Operaház épületének helyén 1788. január 26-án (Ausztrália nap) az Egyesült Királyság fegyencgyarmataként alapíttatott. További felfedezések után benépesültek a kontinens távolabbi vidékei is.
Az őslakó népesség létszámát 1788-ban 750 000 és 1 000 000 közé tették, amely az első telepesek megjelenése óta elmúlt 150 év során folyamatosan csökkent, legfőképpen a fertőző betegségek terjedése miatt.
A második flotta, melyet gyakran a „halál flottájaként” is emlegettek (278 elítélt vesztette életét a hónapokig tartó út során az első flotta 48 halálos áldozatával szemben és a túlélők is komoly betegen szálltak partra) 1790-ben életmentő ellátmánnyal megrakva érkezett. Habár az első civil telepesek már 1793-ban megérkeztek, 1823-ig Új-Dél-Wales fegyenctelepként működött, főként fegyencek, katonák, matrózok és azok családjai által népesítve be a kolóniát.
Hamarosan megjelentek a bordélyok, a Bengáliából importált rum és az első gyilkosságokat is elkövették. A rendteremtésre London 1805-ben William Bligh-t küldte a gyarmatra. 1808-ban a gyarmat fellázadt ellene, ahogy annak idején a Bounty is. Utódja, Lachlan Mecquarie által végrehajtott reformok a szabad telepedők számára is vonzóvá tette Ausztráliát. Házakat, közműveket építettek és megnyílt az első bank is. Sydney tíz év alatt várossá lett. 1813-ban kelt át egy expedíció a Kék-hegységen (a Nagy-Vízválasztó-hegység) és pillantotta meg a mögötte elterülő sivatagot. 1817-ben elfogadták Matthew Flinders javaslatát, hogy a földrészt Új-Hollandia helyett Ausztráliának nevezzék.
A bennszülöttek fegyveres ellenállása rendszerint lemészárlásukkal végződött. 1856-ban született az első törvény a victoriai bennszülöttek védelmére, de ekkor már csak őslakó élt a kontinensen.
A kormányzat „asszimilációs” irányelve az 1869-es Aboriginal Protection Act elnevezésű törvénnyel kezdődött el, melynek eredményeképpen rengeteg bennszülött gyermeket szakítottak el családjától és közösségétől. Rájuk az ausztrál köznyelv a Stolen Generations kifejezéssel hivatkozik, ami ellopott nemzedéket jelent magyarul. Ez a gyakorlat is nagyban hozzájárult a bennszülött népesség csökkenéséhez.
Van Diemen’s Land, a mai Tasmania első települése 1803-ban jött létre és 1825-től önálló gyarmatként működött. Az Egyesült Királyság 1829-ben jelentette be igényét és fennhatóságát Nyugat-Ausztrália iránt, majd Új-Dél-Wales tartományától leválasztva 1836-ban Dél-Ausztrália, 1851-ben Viktória, 1859-ben Queensland és 1863-ban a független és szabad (azaz nem fegyenctelep) Dél-Ausztrália tartományaként az Északi terület tartományát hívta életre. Viktória és Nyugat-Ausztrália szintén szabad tartományként alapíttatott, később azonban befogadott fegyenceket, akiket az anyaország egészen 1864-ig deportált a kontinensre. Ugyan a földrész nagy része sokáig felfedezetlen maradt 1826-ban vagy 29-ben Nagy-Britannia bejelentette egyeduralmát.
A brit korona 1823-as törvényével (New-South-Wales Act) életre hívta a Legfelsőbb Bíróságot és a Törvénykezési Tanácsot – gyakorlatilag felelős parlamentet. Ezen lépésekkel kívánta a korona bevezetni az angol polgári törvénykezést és rendet. Földkérdésekkel azonban egészen az 1830-as évekig nem foglalkoztak. Eleinte a felfedezők és bennszülöttek kapcsolata békés volt, alapvetően élelem, víz, szerszámok, ruhák és egyéb termékek cserekereskedelmében merült ki. Ez a viszony azonban hamarosan romlani kezdett, amint az őslakók ráeszméltek, hogy a föld és annak kincsei – amely a megélhetésüket biztosította – veszélybe került. Konfliktusokkal tűzdelt évtizedek után 1835-ben született két megállapodás a gyarmatosítok és az Aboriginal Kulin törzs között 600 ezer hold „megvásárlásáról” Melbourne környékén. Ez és ehhez hasonló ügyletek hatására Sir Richard Bourke, Új-Dél-Wales kormányzója nyilatkozatban jelentette ki, hogy a brit korona képviselőinek érkezése előtt Ausztrália földje senkinek tulajdonát nem képezte. A kérdés ezen irányú megközelítése egészen 1992-ig, a Mabo-ügy esetéig gyakorlatban volt.
Az iparosodás kezdetei, az aranyláz.
Az aranyláz az 1850-es évek elején kezdődött Ausztráliában, majd az Eurekai lázadáshoz vezetett, amely a bányászati jogok díjai miatt tört ki 1854-ben polgári engedetlenségbe torkollott.
1851-ben Melbourne közelében aranyat találtak, pár hónappal később pedig Victoriában, Új-Dél Wales-ben és a Nagy-Vízválasztó-hegységben.
Az aranyat keresők falvakat hoztak létre a kontinens belsejében, a Darling és a Murray mentén. Melbourne-ből nagyvárost teremtett az arany, szállodákkal, színházzal, bankokkal és közvilágítással.
Több helyen találtak ezüstöt, rezet, cinket, melynek ipari mértékű bányászata a gazdaság forrása lett. 1854-ben a ballarati bányászok létrehoztak egy Reformligát, hogy tiltakozzanak a bányászati adó mértéke és a beszedés embertelensége miatt. Gátat építettek, és fegyverrel védték magukat. 30 bányász és 5 katona esett el a félórás ütközetben, ami végül is felgyorsította a reformokat. Az Eureka-gátnál lezajlott csata fontos epizódja lett az ausztrál történelemnek és folklórnak, amely nagyra tartja a bajtársiasságot és a természeti erőkkel dacoló férfiasságot.
Távíróállomásokat állítottak fel, amelyek – Szingapúron át – kapcsolatban álltak Londonnal. A központi távíróállomás, a Telegraph Station Ausztrália közepén épült, és egy város, Alice Springs magja lett.
1855 és 1890 között, a hat gyarmat önállóan választott magának felelős kormányzatot, melyek a hozzájuk tartozó gyarmatok ügyeit intézték, míg az egyéb ügyekben a Brit Birodalom volt az illetékes. A londoni Colonial Office megtartotta néhány fontosabb ágazat irányítását, különösen a külügyek, a honvédelem, valamint a nemzetközi szállítmányozás terén.
A legendás útonálló, Ned Kelly, az ausztrál folklór központi figurája. 1868-tól Anglia már nem deportált elítélteket Ausztráliába, a kontinens öt gyarmata egyre inkább szabad országként kezdte életét élni.
Önállósága.
1901-ben a kontinens brit gyarmatainak uniójából létrejött Ausztrália ("Commonwealth of Australia") mint a Brit Birodalom egyik belső önkormányzattal rendelkező domíniuma.
Ám a szabadságot a „Fehér Ausztráliában” hívők gondolták csak természetesnek: a faji megkülönböztetés törvény által védett irányelv lett, amikor 1901-ben az ázsiaiak bevándorlását lehetetlenné tévő törvény megszületett.
Queenslandben olajat találtak, továbbá hatalmas vasérc- és bauxit-, ón-, urán-, kvarc- és kőszénlelőhelyeket fedeztek fel; Dél-Ausztráliában a világ legnagyobb opálmezőjére bukkantak.
Átmenetileg Melbourne lett a főváros, de hogy véget vessenek a Sydney-vel való rivalizálásnak, az állam megvásárolta a leendő ausztrál fővárosi területet, és Walter Burley Griffin amerikai építészt megbízta Canberra alaprajzának és városszerkezetének megtervezésével.
A Szövetségi fővárosi terület (később átnevezték Ausztráliai fővárosi területre) 1911-ben alakult meg az akkor még leendő főváros, Canberra környékén. Melbourne időszakosan adott otthont a kormánynak 1901 és 1927 között, amíg Canberra városát felépítették. Az Északi terület Dél-Ausztrália kormányának fennhatósága alól 1911-ben került át a szövetségi parlament fennhatósága alá.
1914-ben az anyaország Nagy-Britanniával együtt Ausztrália is hadat üzent Németországnak, mely döntés mind a leköszönő Államközösségi Liberális Párt, mind a megválasztott Ausztrál Munkáspárt támogatását élvezte. A nemzet a tűzkeresztségen a törökországi Gallipolinál esett át. Gallipoliból nemzeti legenda lett, Peter Weir a legnagyobb ausztrál filmrendező filmet is szentelt neki. A gallipoli csata után is még számos ütközetben tanújelét adták az ausztrál katonák bátorságuknak a törökök és a németek ellen.
Ausztrál katonák harcoltak a nyugati front minden fontosabb ütközeténél. A fronton szolgáló mintegy 416 000 katonából mintegy 60 000 fő életét vesztette a harcok során és további 152 000 fő szenvedett sérüléseket.
1927-ben a parlament első ízben ülésezett az új fővárosban, Canberrában.
1939-ben Ausztrália Nagy-Britanniával és a többi brit domíniummal együtt lépett be a II. világháborúba. 1941-ben Ausztrália hadat üzent Japánnak, ami a kontinens elfoglalására készült és Darwint bombázta. A Kokoda Track hadjáratot számos további nemzetformáló tett követte a második világháború során.
Az ausztrál hadsereg igen jelentősen kivette részét a japánok elleni harcokban, de éppúgy jutottak ausztrál erők Európába és Afrikába is, a Németország és Olaszország elleni harcokba. A háború után a gazdaság virágzásnak indult.
A második világháborút követően Ausztrália támogatta az Európából érkező bevándorlást. A hetvenes évek óta, mikor eltörölték az úgy nevezett fehér ausztrália irányelvet már támogatják az Ázsiából és a máshonnan történő bevándorlást is. Ennek eredményeképpen megváltozott az ország demográfiai összetétele, kultúrája és önképe. Európából érkeztek németek, olaszok, magyarok, görögök, lengyelek, szerbek, horvátok. Ausztrália tejjel-mézzel folyó tágas Kánaánnak tűnt: végül 5 millió európai telepedett le.
1951 óta, Ausztrália az Amerikai Egyesült Államok katonai szövetségese hivatalosan az ANZUS nemzetközi szerződés keretein belül.
1965-ben eltörölték a faji törvényeket. 1967-ben a népszavazáson a lakosok 90%-a egyetértett azzal, hogy bennszülöttek állampolgári jogokat kapjanak. Az 1967-ben az őslakókról tartott népszavazás eredményeképpen a szövetségi kormány speciális törvényeket hozott az ausztrál őslakók védelme és nagyobb megbecsülése érdekében.
1972-től, vagyis a Gough Whitlam vezette kormány hatalomra kerülésétől kezdve megnőtt a jelentősége a Csendes-óceán térségében fekvő országokkal való kapcsolattartásnak és erre azóta fokozottabban összpontosít az ausztrál külügy, miközben Ausztrália továbbra is fenntartja szoros kapcsolati rendszerét hagyományos szövetségeseivel és kereskedelmi partnereivel.
1986-ban megszüntették Ausztrália igazságszolgáltatásának maradék kapcsolatát az Egyesült Királyságéval az Australia Act 1986 elfogadásával.
Az 1999-ben a köztársasági államforma bevezetéséről tartott népszavazás során a választók 55 százaléka elutasította annak a lehetőségét, hogy Ausztrália államformája a Nagy-Britanniával perszonálunióban álló monarchia helyett a köztársaság legyen. Az államok és területek mindegyikében a köztársasági államforma elleni szavazók voltak többségben
Japán vált a fő gazdasági partnerré és ma a bevándorlók fele is Ázsiából jön, de nyugati típusú ország maradt.
Államszervezet és közigazgatás.
Alkotmány, államforma.
Az Ausztrál Államszövetség államformája parlamentáris föderatív monarchia perszonálunióban Nagy-Britanniával és több más nemzetközösségi királysággal. Az ország 1901 óta államszövetség, az államfő a mindenkori brit uralkodó, 2022. szeptember 8. napjától III. Károly, akinek hivatalos címe Ausztrália királya ("King of Australia"). Minden tagállamnak saját kormánya és parlamentje van, tehát széles körű autonómiával rendelkeznek. A központi kormány székhelye Canberra városában van, mely önálló szövetségi terület. Az országban többpártrendszer van. A törvényhozó testület az Északi területen, az Ausztráliai fővárosi területen és Queenslandben egy, minden más államban két házból áll. Minden állam élén a királyt képviselő kormányzó áll (az Északi terület élén az adminisztrátor), akit az adott állam kormányfőjének javaslatára az uralkodó nevez ki. Ezek államformája alkotmányos monarchia, egyben szövetségi állam. A központi törvényhozó hatalmat a Szövetségi Parlament látja el.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás.
A szövetségi törvényhozó hatalom szerepét a Szövetségi Parlament, a szövetségi végrehajtó szerepét a Szövetségi Kormány tölti be, élén a miniszterelnökkel.
A szenátusban (az ausztrál országgyűlés felsőházában) 76 szenátor van: tizenkettő fő minden egyes tagállamból, kettő-kettő fő pedig a szárazföldi területekről (az Ausztráliai fővárosi területről és az Északi területről). A szenátorok mandátuma hatéves időtartamú, kivéve azokat, akiket a területekről választottak meg, mert számukra nincs meghatározva konkrétan a mandátumuk időtartama, hanem az alsóházban meghatározott ciklusokhoz van rögzítve.
Az ausztrál országgyűlés alsóháza 151 egyéni választókerületben megválasztott tagból áll, melyeket elektori választókerületekben választanak meg, amelyek száma az adott tagállam népességének arányában van meghatározva úgy, hogy eredetileg minden tagállam öt garantált hellyel rendelkezik az alsóházban.
A tagállamok parlamentjei törvényeket hozhatnak az oktatást, a büntetőjogot, az állam rendőri szerveit illetően, az egészségügy, a közlekedés és a helyi kormányzat terén, ugyanakkor az államközösség parlamentjének nincs különleges jogalkotási szerepköre ezeket illetően.
Politikai élete.
A legnagyobb támogatást élvező párt alakíthat kormányt az ausztrál Képviselőházban ("House of Representatives") és ennek a pártnak a vezetője lesz a kormányfő. Azokban az esetekben, amikor nincs olyan párt, amely megszerezte volna a többséget, a főkormányzó alkotmányos joga kijelölni a miniszterelnök személyét és, ha bizalmatlanság éri a parlament részéről a miniszterelnök személyét, akkor menesztenie kell.
Abban az esetben, ha nincsen meg a többségi támogatottság egyetlen párt esetében sem, akkor az ausztrál főkormányzó alkotmányos joga kijelölni a miniszterelnök személyét, illetve a miniszterelnököt lemondathatja posztjáról, ha az elvesztette a parlament bizalmát.
Független képviselők és különféle kisebb pártok is be szoktak jutni az ausztrál törvényhozásba, főleg az ausztrál parlament felsőházába.
2015 szeptemberében, Malcolm Turnbull sikeresen megnyerte a Koalíció elnökségi posztjáért indított tisztújító szavazást a korábbi pártvezető Abbott ellen és megfogadta, hogy ő lesz Ausztrália huszonkilencedik miniszterelnöke. A 2016. július másodikán tartott 2016-os ausztrál szövetségi választások eredményeképpen a Koalíció alakíthatott kormányt. A 2019-es szövetségi választást a Koalíció, immáron Scott Morrison vezetésével, megint megnyerte, viszont a 2022-es szövetségi választáson elszenvedett vereség után a Liberális-Nemzeti Koalíció majdnem tíz éves kormányzásának ez a szakasza lezárult.
Az ausztrál politika két nagy tömbre osztható:
"Harmadik erőnek" mondhatók
És egyéb kisebb, de a tartományi parlamentekben esetleg jelentős pártok:
Közigazgatási beosztása.
Ausztrália hat szövetségi államból – Új-Dél-Wales (NSW), Queensland (QLD), Dél-Ausztrália (SA), Tasmania (TAS), Victoria (VIC) és Nyugat-Ausztrália (WA) – és három szárazföldi területből áll – az Ausztráliai fővárosi terület (ACT), Jervis-öböl terület (ACT) és az Északi terület (NT). A legtöbb tekintetben ez utóbbi három terület ugyanúgy működik, mint a tagállamok, kivételt képez ez alól az államközösség törvényhozásának meg van az a törvényi felhatalmazása, hogy módosítsa, vagy elutasítsa a területek törvényhozásain keresztüljutott törvényeket, javaslatokat.
Külkapcsolatok és védelmi erők.
Ausztrália az OECD és a Világkereskedelmi Szervezet tagja, és számos kétoldalú egyezményt kötött, legutóbb például az Egyesült Államokkal, és közelebbi gazdasági kapcsolatokat kötött Új-Zélanddal, valamint egy újabb szabadkereskedelmi egyezményről folytak a tárgyalások Kínával az Ausztrália–Kína Szabadkereskedelmi Egyezmény keretein belül—továbbá Japánnal, valamint Dél-Koreával 2011-ben. Az Ausztrália–Chile szabadkereskedelmi Egyezmény, valamint 2015 novemberében a Transz-csendes-óceáni Partnerség került a törvényhozás elé ratifikálás céljából.
A 2005–06-os költsgvetés 2,5 milliárd ausztrál dollár értékű keretet tartalmazott, melyet a gazdasági fejlődés támogatására különítettek el. Ausztrália a tizenötödik helyen áll a Center for Global Development 2012-es Commitment to Development Indexében.
Az Ausztrál Védelmi Erők főparancsnoki tisztségét Ausztrália főkormányzója tölti be, aki a fegyveres erők bevetését a mindenkori kormány tanácsai alapján rendeli el. Míg a mindennapi műveletek a főparancsnok személye alá tartoznak, addig a széles körű adminisztrációs teendők és a honvédelem irányelveinek kidolgozása az ausztrál honvédelmi miniszter és az Ausztrál Védelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik.
A 2015–16-os költségvetésben egy 31,9 milliárd ausztrál dollár értékű keretet szabtak meg a védelmi kiadások fedezésére, ami az ország bruttó nemzeti össztermékének 1,92 százalékát képezi. Ez a világon a tizenharmadik legmagasabb honvédelmi költségvetés. Ausztrália érintett volt az ENSZ regionális békefenntartó missziójában, katasztrófavédelmi segítségnyújtásban, valamint több fegyveres összetűzésben, beleértve Irak 2003-as megszállását. Jelenleg mintegy 2,241 fő szolgál 12 nemzetközi műveletben, különböző méretű erőkkel, olyan hadszíntereken, mint Irak, vagy Afganisztán.
Ausztrália fegyveres erői – az Ausztrál Védelmi Erő (ADF) – amely három haderőnemből áll: a Királyi Ausztrál Haditengerészet (RAN), az Ausztrál Hadsereg és a Királyi Ausztrál Légierő (RAAF), összes létszáma 81 214 fő (beleértve 57 982 hivatásos állományú és 23 232 tartalékost) a 2015 novemberi állapot szerint.
Új-Zéland, az Egyesült Királyság, Malajzia és Szingapúr mellett, Ausztrália a Five Power Defence Arrangements elnevezésű regionális védelmi egyezmény részese. Mivel az ország az egyik alapító tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, Ausztrália erősen elkötelezett a többnyelvűség felé és nemzetközi segélyprogramot tart fenn mintegy 60 ország közreműködésével.
Gazdaság.
Ausztrália jóléti állam, melynek bevételei sokféle forrásból származnak, beleértve a bányászati termékek kivitelét, a telekommunikációt, a pénzügyi szektort és a gyáripart. Az országban a piacgazdaság virágzik, viszonylag magas az egy főre jutó éves GDP értéke és viszonylag alacsony a szegényebb népesség aránya. Az átlagos jólét tekintetében Ausztrália Svájcot követően a második helyen állt a világon 2013-ban, habár a 2000–2001-es időszak 10,2 százalékos arányáról 2013-ra 11,8 százalékos arányra emelkedett a nemzeti szegénységi ráta. A Credit Suisse kutatóintézete kimutatta, hogy az ország rendelkezik a legmagasabb medián vagyonnal a világon és 2013-ban a világon a második legmagasabb volt a felnőttekre számított vagyon nagysága.
Az ausztrál dollár az ország hivatalos fizetőeszköze, továbbá hivatalos pénzneme a Karácsony-szigetnek, a Cocos-szigeteknek (Keeling), a Norfolk-szigetnek, akárcsak a Csendes-óceánon fekvő Kiribati, Nauru és Tuvalu államoknak. Az Australian Stock Exchange és a Sydney Futures Exchange 2006-os összeolvadásával az így létrejövő Australian Securities Exchange vált a kilencedik legnagyobb tőzsdévé a világon.
A Gazdasági Szabadság Index 2010-es eredményei alapján a harmadik helyen állt az ország, Ausztrália gazdasága a tizenkettedik legnagyobb gazdaság a világon a GDP névleges értékét tekintve és fejenként számolva az ötödik legmagasabb névleges GDP-vel rendelkezik a világon, melynek értéke 66 984 ausztrál dollár. Az ország a második helyen állt az ENSZ Emberi fejlettségi index 2011-es listáján és a Legatum Prosperity Index 2008-as listáján az első helyet foglalta el. Ausztrália nagyobb városainak mindegyike jó helyezéseket ér el a különböző globális jóléti és fejlettségi felméréseken. 2014-ben Melbourne már zsinórban a negyedik évben érte el az első helyezést a világ legélhetőbb városainak listáján, valamint Adelaide az ötödik, Sydney a hetedik, míg Perth a kilencedik lett ugyanezen listán. A teljes kormányzati adósság 190 milliárd ausztrál dollárra rúg, ami mintegy 20%-a volt a GDP-nek 2010-ben. Ausztráliában az egyik legmagasabb ingatlanárak vannak a világon és ezzel párhuzamosan az egyik legmagasabb a háztartások eladósodottsági szintje.
Ausztrália gazdasága több, mint 15 éven keresztül 3,6 százalékkal emelkedett átlagosan éves szinten, ami magasabb érték, mint az OECD éves 2,5 százalékos átlaga. Ausztrália volt az egyetlen olyan gazdaság, amely nem tapasztalt recessziót a 2008-as gazdasági válság során. Ugyanakkor Ausztrália hat legnagyobb kereskedelmi partnere recesszióba süllyedt a válság idején, amely hátrányosan érintette az ország gazdaságát is, főleg a következő évek növekedési ütemét vetette vissza jelentős mértékben. 2012 elejétől kezdve, 2013 elejéig az ausztrál gazdaság fokozatosan bővült, ám néhány olyan államban, ahol nincs a bányászat jelen, illetve az ország bányászathoz nem kapcsolható gazdasági ágai recessziót könyvelhettek el.
A Hawke kormányzat 1983-ban bevezette az ausztrál dollár esetében az úgy nevezett lebegő árfolyamot és részben csökkentette a pénzügyi rendszer szabályozását. A Howard kormány ezt követően a munkaerőpiacon csökkentette a szabályozások mértékét és további privatizációkat hajtottak végre állami kézben lévő vállalatok magánosításával, melyek közül a legjelentősebb a távközlési vállalatok eladása volt. A közvetett adórendszer lényegesen megváltozott 2000 júliusában a 10 százalékos Áfa bevezetésével. Az ausztrál adórendszerben a vállalatok és a magánszemélyek jövedelmi adót fizetnek, ami a kormányzat bevételi forrásainak gerincét adja.
2012 májusában fő volt a foglalkoztatottak létszáma (ide értve a főállású, illetve a részmunkaidős munkavállalókat is), míg a munkanélküliségi ráta mindössze 5,1% volt. A 15–24 évesek közt mért munkanélküliségi ráta 11,2 százalékon állt ugyanebben az időszakban.
2008 óta az infláció mértéke jellemzően 2–3% közt alakul és a jegybanki alapkamat 5–6%. A gazdaságban az idegenforgalmat, oktatást, pénzügyi szolgáltatásokat tömörítő szolgáltatóipar a GDP 70 százalékát adja. Mivel Ausztrália gazdag nyersanyagok és egyéb természeti erőforrások tekintetében, ezért az ország fő exportcikkei közé tartoznak a mezőgazdasági termények, részben a búza és a gyapot, míg az ásványi anyagok közt a vasérc és az arany kivitel meghatározó, míg energiahordozók szempontjából a szén és a cseppfolyósított földgázkivitele jelentős. Annak ellenére, hogy Ausztrália mezőgazdasági országnak tekinthető és nyersanyagokban gazdag, ezen ágazatok mégis csak mintegy 3, illetve 5 százalékkal részesednek az ország GDP-jén belül, főleg az export terén. Ausztrália legnagyobb exportpiacai Japán, Kína, az Amerikai Egyesült Államok, Dél-Korea és Új-Zéland. Ausztrália a világ ötödik legnagyobb borexportőre, az ágazat évente mintegy 5,5 milliárd ausztrál dollárral járul hozzá az ország gazdaságához.
Ausztrália a hús (marha és bárány), a gyapjú, a szén, az arany, a vasérc, az alumínium, a műszaki, valamint a közlekedési eszközök, és a búza exportjában világelső, de legalábbis az elsők közé tartozik.
Import termékek a számítógépek, irodafelszerelések, telekommunikációs berendezések és alkatrészek, nyersolaj és az olajtermékek.
A Világbank 1995-ös felmérése szerint Ausztrália a világ leggazdagabb országa volt, mert minden egyes polgárára 1,1 millió ausztrál dollár nemzeti vagyon esett.
Gazdasági adatok.
Ausztrália gazdasági adatai 2013-2020 közt:
Mezőgazdaság.
A külterjes jelleg, a családi tulajdon és a magasfokú specializáció jellemzi a mezőgazdaságot. A teljes agrártermelés 70%-a kerül exportra (gyapjú, búza, cukor, hús). A világ gyapjútermelésének negyede Ausztráliából kerül ki.
A mezőgazdaság elrendeződése a tengerpartoktól a kontinens belseje felé zonális:
belterjes növénytermesztés
Átlagosan 300 ha alatti farmokon, sűrűn lakott térségeken alakult ki.
belterjes állattenyésztés
500-1000 ha-os farmokon, partközelben alakult ki. Juh-, marha-, sertés- és baromfitenyésztés, valamint tejgazdálkodás folyik itt.
átmeneti jellegű gazdálkodás
2000 ha alatti birtokokon, a parti zóna mögött alakult ki.
Búzatermelő övezet, telepszerű juh- és szarvasmarha-tenyésztéssel.
külterjes állattartás
10-600 000 ha méretű gazdaságokon, a legbelsőbb zónában alakult ki. Juh- és marhatartás jellemző, többnyire családi vállalkozásban, magas színvonalú gépesítéssel.
Ipar.
Ásványkincsekben gazdag ország (bauxit, ólomérc, vasérc, nikkelérc, uránérc, rézérc, ónérc, ezüst, gyémánt, feketekőszén). A gazdaságban meghatározó szerepe van a bányászati termékek exportjának.
Az ipar gerincét a vaskohászat, a gépgyártás és az elektronikai ipar, illetve az élelmiszeripar adja, 70%-a délkeletre, Új-Dél-Wales és Victoria területére telepedett.
Vas- és acélkohászat Adelaide (Whyalla), Newcastle, Sydney (Port Kembla), Perth (Kwinana) városokban települt legfőképpen.
Timföldgyártás az Arnhem-földön (Észak-Ausztrália), valamint Gladstoneban települt.
Alumíniumkohászat Newcastle, Geelong, Launceston (Tasmania) területén jellemző.
Gép- és gépkocsigyártás Melbourne, Sydney és Adelaide városokban van. Ismert ausztrál márka volt a Holden, ami viszont már régóta a General Motors tulajdonában volt; az anyacég 2020-ban döntött a márka megszüntetéséről a gyenge eladások miatt. A gépjárműpiacon alapvetően európai, ázsiai és amerikai cégek is képviseltetik magukat, a cégek divíziói helyi igények szerint gyártják ezen típusokat.
Elektronikai ipar Adelaide és Geelong városokban van.
Vegyipar a kikötővárosokban jellemző.
Külkereskedelem.
Főbb áruk :
Főbb kereskedelmi partnerek (2017-ben):
Közlekedés.
Közút.
Közútvonalak hossza: km
A kontinenst a nagy távolságok és a ritka településszerkezet jellemzi. A belföldi teherszállítás nagy részét speciális kamionokkal, úgynevezett Road Trainekkel („országúti vonat”) bonyolítják le. Az úthálózat főleg a sűrűn lakott zónákban – ezek elsősorban a déli és keleti tengerparti övezetekben és a nyugat-ausztráliai főváros körzetében koncentrálódnak – rendkívüli mértékben ki van építve. A sivatagban ezzel szemben a főutak kivételével a földutak jellemzőek.
Két autóbusz-társaság járatai fedik le az egész kontinenst.
A gépjárműállomány jelentős része, jellemzően az Outbacket járó terepjárók, kamionok és buszok számos speciális extrával is fel vannak szerelve, mint az első vadvédőrács, hogy ezekkel is megelőzzék a néptelenebb vadonban esetlegesen előforduló baleseteket és meghibásodásokat; a burkolatlan, poros földutakon való közlekedésre ez különösen érvényes, melyek műszakilag jobban megterhelik a járműveket.
Vasút.
Vasútvonalak hossza: km. A vasúthálózat az ország méretehez képest csekély a rengeteg lakatlan sivatagos terület miatt; az országon mindössze két vonal halad keresztül kelet-nyugat, illetve észak-dél viszonylatban. Nagyobb vasúthálózat az urbanizáltabb vidékeken van.
Légi.
Repülőterek száma: 294. A belföldi közlekedésben gyakori a kisgépes repülés, sok belterületi települést egyszerűbb így megközelíteni, ezért sok helyen le és felszállópályák is létesültek.
A Qantas Ausztrália nemzetközi légitársasága. Gépállománya főként Boeing és Airbus típusokból áll.
A belföldi utaztatásokat a Qantas, Virgin Blue, Jetstar, Tiger Airways Australia és több kis regionális légitársaság végzi.
Vízi.
Nagyobb kikötők száma: 30
Főbb konténerkikötők: Brisbane, Sydney, Fremantle, Melbourne, Hedland, Dampier, Wellington, Darwin, Adelaide, Newcastle.
Demográfia.
Általános adatok.
Ausztrália ritkán lakott kontinens, a népsűrűség még a 3 fő/km²-t (2,8) sem éri el. A lakosság nagy része a keleti és déli partvidéken él, ahol az éghajlati viszonyok kedvezőek a mindennapi élethez. Magas az urbanizáció, a lakosság 80 százaléka él városokban, többnyire kikötővárosokban (Sydney, Melbourne, Perth, Brisbane, Adelaide). Az ország öt legnépesebb városában (melyek egyúttal az országban a milliós városok is) ember él mindössze egy egyharmad magyarországnyi, km² területen, ami az ország területének ( km²) mindössze 0,38 százaléka, de lakosságának ( fő) 47 százaléka. Az ország öt legnépesebb városának együttes népsűrűsége 375,95 fő/km², míg az ország többi részének ( km², fő) együttes népsűrűsége alig 1,5 fő/km². Az ország 30 legnépesebb városában kb. 20 millió ember él, így az ország összes többi részén további 3 millió fő.
A bevándorlást szigorú kritériumok teljesítéséhez kötik. Napjainkban az Ausztráliába bevándorlók legnagyobb része Ázsiából érkezik.
Etnikai, nyelvi megoszlás.
Az ausztrál népesség elsősorban európai. Az őslakosok számát 2016-ban mintegy főre, a lakosság 3,3%-ára becsülték. A folyamatos bevándorlás és a születések magas aránya miatt a népesség növekszik, még úgy is, hogy a bevándorlást szigorú kritériumok teljesítéséhez kötik.
A lakosság közel 90%-a városban él, legtöbben a délkeleti parton, Tasmaniában és Nyugat-Ausztráliában, Perthben. Az ország „közepe” majdnem lakatlan. Az ország nem tengerparti részeinek legjelentősebb városa Canberra, az ország fővárosa.
Népesség.
A második világháború időszakáig a betelepülők többsége a Brit-szigetekről érkezett és az ausztrálok nagy részének brit, vagy ír felmenői voltak. A 2011-es ausztrál népszámláláskor a leggyakrabban megnevezett felmenők közt 36,1 százalék volt angol, míg ausztrál 36,1% volt, ír 10,4% volt, skót felmenőkkel a polgárok 8,9%-a, olasz felmenőkkel a lakosság 4,6%-a, némettel 4,5%-a, kínai felmenőkkel a polgárok 4,3 százaléka, indiai felmenőkkel a polgárok 2 százaléka, görög felmenőkkel 1,9 százaléka, míg holland származással a lakosok 1,7 százaléka rendelkezett.
Ausztrália népessége megnégyszereződött az első világháború óta, amely növekedést főleg a bevándorlás biztosította. A második világháborút követően egészen 2000-ig közel ember telepedett le az országban, mint új bevándorló. Ennek következtében ma hét ausztrál közül kettő nem az országban született. A legtöbb bevándorló jól képzett, bár a bevándorlási adatok a családtagokat és a menekülteket is tartalmazzák. 2050-re Ausztrália népessége elérheti a 42 millió főt is a jelenlegi prognózisok alapján. Ugyanakkor a népsűrűség 2,8 fő/km2, amely a világ országai közt a legalacsonyabbak közé tartozik. Ha úgy vesszük az ausztráloknak jóval több élettér jut, mint más nemzetek tagjainak.
2011-ben az ausztrálok 24,6 százaléka mondhatta el magáról, hogy nem az ország szülötte és a népesség 43,1 százaléka rendelkezett legalább egy olyan szülővel, aki a tengerentúlon született. az öt legnagyobb bevándorló csoport az Egyesült Királyságból, Új-Zélandról, Kínából, Indiából és Vietnámból érkezett. A Fehér Ausztrália irányelv 1973-as eltörlését követően számos kormányzati képviselő biztatta az embereket arra, hogy a multikulturalizmus jegyében békésen éljenek együtt az ország különböző etnikai hovatartozású lakói. 2005–06 során több, mint fő vándorolt be az országba, főleg Ázsiából és Óceánia területéről. A bevándorlási célszám 2012–13-ra fő, szemben az 1998–1999 közti fővel.
Az őslakosság száma 2011-ben főt tett ki, ami az ország teljes népességének 2,5 százaléka volt, amely jelentős emelkedés 1976-hoz képest, amikor fő volt a lélekszámuk. Az emelkedés részben annak köszönhető, hogy az őslakosok létszámát korábban nem tekintették a népszámlálás részének és volt számos eset, amikor nem tüntették fel a népszámlálási formanyomtatványon az ausztrál őslakosokat. A bennszülött őslakosok nagyobb arányban kerülnek börtönbe és körükben magasabb a munkanélküliség, valamint többnyire alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. Az ausztrál őslakosok várható élettartama férfiak esetében 11 évvel, míg a nők esetében 17 évvel marad el az ausztrál átlagtól. Néhány távoli őslakos közösség igen rossz állapotok közt tengődik.
Akárcsak a legtöbb fejlett országban, Ausztráliában is az elöregedő társadalom felé billen a népesség korösszetétele, melynek következtében egyre emelkedik a nyugdíjban állók száma és fokozatosan csökken az aktív munkavállalóké.
Az ausztrálok jelentős része ( fő a 2002–2003 közti időszakban); míg 2005-ben a teljes lakosság 5 százaléka, mintegy ember) élt szülőföldjén kívül.
Beszélt nyelvek.
Habár Ausztráliának nincs hivatalos államnyelve, mégis az angol nyelv vált "de facto" a nemzet nyelvévé. Az ausztrál angol az angol nyelv egyik sajátos változata, jellegzetes kiejtéssel és szókinccsel, és az angol nyelv egyéb változataitól eltérő nyelvtannal rendelkezik. A 2011-es népszámlálás adatai alapján az ausztrál otthonok közel 81 százalékában az angol az egyetlen beszélt nyelv. A többi gyakran beszélt nyelv az ausztrál otthonokban a mandarin (1,7%), az olasz (1,5%), az arab (1,4%), a kantoni (1,3%), a görög (1,3%), valamint a vietnámi (1,2%); míg az első, illetve második generációs bevándorlók jelentős része kétnyelvű. Egy 2010-11-es tanulmány alapján, melyet az Australia Early Development Indexhez készítettek, úgy találták, hogy a gyermekek közt az angol, az arab, a vietnámi, a görög, a kínai és a hindi nyelvek voltak a leggyakrabban beszélt nyelvek.
Vallás.
A 2016. évi népszámláláskor az ausztrál népesség mintegy fele, 52,2% -a a kereszténység valamilyen csoportjához tartozónak nyilvánította magát. Az ausztráliak 30,1% -a nyilatkozta azt, hogy "nincs vallása", további 9,6% pedig nem válaszolt a vallási hovatartozás kérdésére. Egyéb vallásúak közé tartoztak a muszlimok (2,6%), buddhisták (2,4%), hinduk (1,9%), szikhek (0,5%) és zsidók (0,4%).
A korábbi adatok óta a keresztények aránya csökkent, a a muszlimok, buddhisták, hinduk, szikhek aránya ("főleg a bevándorlások miatt") növekedett.
Egészségügy.
Ausztráliában van a világon a harmadik legmagasabb várható élettartam a nőknél és férfiaknál. A várható élettartam a nőknél 84,0 év, míg a férfiaknál 79,5 év. Ausztráliában a legmagasabb a bőrrákban szenvedők aránya a világon, miközben a megelőzhető megbetegedések közül legtöbbnek a dohányzással összefüggő okai vannak, a dohányzással összefüggő halálozási arány 7,8 százalékot tesz ki a halálozási okok közt. A második helyen a magas vérnyomás (7,6%), míg a harmadik helyen az elhízás (7,5%) áll. Ausztrália a 35. a világon, valamint a fejlett országok között az elsők közt áll az elhízás által érintett felnőtt lakosság tekintetében. A felnőtt lakosságnak csaknem kétharmada (63%) tekinthető elhízottnak, vagy túlsúlyosnak.
Az egészségügyi kiadások teljes összege (beleértve a lakosság egészségügyi kiadásait is) a GDP közel 9,8%-át teszi ki. Ausztráliában 1975-ben vezeték be az általános egészségügyi ellátást. Az országban Medicare néven ismert állami szolgáltatást napjainkban a magánszemélyektől levont jövedelemadó bevételeiből fizeti az állam, ez az úgy nevezett Medicare levy, melynek jelenlegi mértéke 1,5%. A tagállamok a kórházakat és a járóbeteg ellátást végző intézményeket tartják fenn, míg az Államközösség tartja fenn a szükséges infrastruktúrát és hátteret az általános ellátás biztosításához.
Kultúra.
1788-tól kezdve az ausztrál kultúrára az angol-kelta nyugati kultúrkör volt leginkább hatással, némi bennszülött ausztrál kultúrával vegyítve. Az egyedi behatások és az évszázadok során kifejlődött sajátos tulajdonságok keveredésének eredményeként egyre markánsabban megjelent egy jól megkülönböztethető ausztrál kultúra. A huszadik század közepe óta az amerikai szórakoztatóipar által közvetített popkultúra erőteljes hatást gyakorolt Ausztráliára, részben a televíziózáson és a filmkészítésen keresztül. A szomszédos ázsiai országok kulturális jelenléte szintén befolyásolta némiképpen a helyi kultúra alakulását, valamint a nagy számú bevándorló szintén magával hozta saját kulturális sokszínűségét.
Oktatás.
2003-ban Ausztráliában az írni-olvasni tudó emberek aránya a becslések szerint mintegy 99 százalékot tett ki az ország népességén belül. Ugyanakkor az Ausztrál Statisztikai Hivatal 2011–2012-es jelentése szerint Tasmania lakosságán belül csak mintegy 50 százalék az írni-olvasni tudó emberek aránya.
Ausztráliában 37 állami költségvetésből gazdálkodó egyetem van, valamint két magán finanszírozású egyetem működik, valamint számos specializálódott intézmény működik, amelyek felsőoktatási képzéseket tartanak.
A 25 és 64 év közti ausztrálok mintegy 58 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők népességen belüli 49 százalékos aránya a legmagasabb értékek közt van az OECD tagjai között. Az OECD tagállamok között a legmagasabb arányban vannak az ausztrál felsőoktatásban a külföldi hallgatók. Továbbá az ausztrál népesség 38 százaléka rendelkezik egyetemi, vagy főiskolai fokozattal, ami a világon a legmagasabb arányok közt van.
Művészetek.
A barlangrajzolás az ausztrál őslakosok egyik legrégebbi hagyománya, amely egyben a világ egyik leggazdagabb leletegyüttesével is rendelkezik. A művészeti ág kialakulása mintegy 60 000 évvel ez előtti időszakra tehető, ami később több ezer helyen felbukkant. A hagyományos minták és rajzolatok mai napig jelen vannak a hagyományos, a bennszülött őslakosok által létrehozott műalkotásokban, amit a huszadik század egyik utolsó nagy kulturális mozgalmának tartanak; melynek egyik legjelentősebb képviselője Emily Kame Kngwarreye. Az európaiak megtelepedésének első évszázadában az Európában tanult gyarmati művészeket lenyűgözte e barátságtalan vidék.
Zene.
Ausztráliából, Sydney-ből származik a rockzene legismertebb képviselői között számontartott, 1973 decemberében alakult AC/DC, valamint a nyolcvanas évek legmeghatározóbb együtteseinek egyike, az INXS. Az ország szülötte Nick Cave is, a híres énekes, zenész, festő, szövegíró, író és költő. Továbbá ausztráliai származású még a gothic metal két meghatározó együttese, a Virgin Black és a The Eternal.
Irodalom.
Az ausztrál irodalmi élet csak lassanként kezdett el kibontakozni az európaiak letelepedését követő évtizedek során, illetve az őslakosok szóbeli hagyományai révén, melyek közül sokat le is jegyeztek, ám ezen történetek jóval idősebbek, mint az európaiak által létrehozott irodalmi művek.
Képzőművészet.
Híres képzőművészek:
Gasztronómia.
Az ország egyik legnépszerűbb élelmiszere a kenyérre kenhető, sörélesztőből és zöldségekből gyárilag készült Vegemite.
Turizmus.
Ausztrália több szempontból is különleges kontinens és ország egyben. A legkisebb területű kontinens, a legalacsonyabb fekvésű és a legszárazabb területű földrész (Egyharmada sivatag, illetve félsivatag). A kontinensen található a Föld egyik legkülönlegesebb állat- és növényvilága (szakállas agáma, kacsacsőrű emlős, kenguru, koala, eukaliptuszerdők). A távoli földrészen viszonylag kevés a turista, a látványosságok között nagy a távolság, ezért az átlagos tartózkodási idő hosszabb. Az utazások ezért a magasabb jövedelmű turistákhoz kapcsolódnak.
Sport.
Az ausztrálok döntő többsége a part közeli sávban él, ezért a tengerpartok kiemelkedően fontos szerepet játszanak a népesség kikapcsolódási lehetőségei között és szerves részét képezik a nemzeti identitásnak. Ausztrália mindig is erős volt a vízisportok terén, például az úszásban és a szörfözésben.
Az ausztrál rögbi válogatott állandó résztvevője a világbajnokságoknak, amit 2 alkalommal, 1991-ben és 1999-ben megnyertek, 2003-ban Anglia és 2015-ben Új-Zéland ellen döntőt játszottak, ám mind a kettőt elvesztették, 2011-ben pedig a harmadik helyen végeztek.
Minden év januárjában Ausztráliában rendezik az első Grand Slam-tenisztornát, az Australian Opent.
Az ausztrál Casey Stoner 2007-ben és 2011-ben világbajnoki címet nyert a MotoGP-ben.
1985 óta rendeznek Ausztráliában Formula–1-es versenyeket. 1985 és 1995 között Adelaide-ben, 1996 óta pedig a melbourne-i Albert Parkban rendezik meg a versenyeket. 1990-ben nagy megtiszteltetésben lehetett része Ausztráliának, hiszen itt rendezték a Formula–1 történetének 500. Grand Prix-futamát.
Három sikeres versenyzője volt az ausztráloknak a Formula–1-ben: Mark Webber 2002 és 2013 között szerepelt az F1-ben, ezalatt 9-szer nyert futamot és további 42 alkalommal állt a dobogón. Alan Jones 1975 és 1986 között vett részt a Formula–1-es versenyeken, ezalatt 12-szer nyert futamot, 24-szer volt dobogós és 1980-ban megnyerte a világbajnokságot. Jack Brabham háromszoros Formula–1-es világbajnok 1955 és 1970 között vett részt versenyeken, ezalatt 14-szer nyert futamot és 31 alkalommal volt dobogón.
2021-ben Daniel Ricciardo képviseli az országot, a McLaren csapat tagjaként.
2023-tól Oscar Piastri vette át a helyét és képviseli Ausztráliát a McLarennel. 2024-ben megszerezte élete elsô futamgyôzelmét.
Neil Robertson kiemelkedő képességű snooker játékosuk és az első ausztrál snooker világbajnok volt 2010-ben, a 2009/2010-es snooker világranglista 1. helyén állt.
Cadel Evans 2011-ben első ausztrál versenyzőként megnyerte a világ leghíresebb kerékpárversenyét, a Tour de France-ot.
Az olimpiai játékokon eddig 136-szor hangzott el az ausztrál himnusz. Téli olimpián még kevés alkalommal nyertek érmet az ausztrál sportolók, bár az utóbbi időkben javultak e tekintetben is a mutatóik. Az ország különösen eredményes úszókkal rendelkezik, így a legtöbb érem ebben a sportágban született. 1908-ban és 1912-ben Új-Zélanddal közös olimpiai csapatban versenyeztek Ausztrálázsia néven. Melbourne rendezte az 1956. évi nyári olimpiai játékokat, míg Sydney 2000-ben volt a házigazda.
Leghíresebb labdarúgójuk Harry Kewell, 2005-ben Bajnokok Ligáját nyert a Liverpool FC-vel. Jelenleg az angol Watford U21-es csapatának a vezetőedzője.
Ünnepek.
Munkaszüneti napok: |
374 | 159392 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=374 | Japán | Japán (, : "Nippon" vagy "Nihon", hivatalosan: 日本国, átírással: "Nippon-koku" vagy "Nihon-koku", vagyis Japán Állam) szigetország Kelet-Ázsiában. Nyugaton a Japán-tenger, északon az Ohotszki-tenger, keleten a Csendes-óceán és délen a Kelet-kínai-tenger mossa partjait. A 6852 szigetéből az öt legnagyobb Honsú, Hokkaidó, Kjúsú, Sikoku és Okinava, melyek az ország területének 97%-át adják. Az ország 47 prefektúrára oszlik, a legészakibb Hokkaidó, a legdélibb pedig Okinava. Népessége 2015-ben 127 millió fő volt. Fővárosa és legnagyobb városa Tokió, melynek lakossága 14 millió. Az agglomerációt is beleszámítva a világ legnépesebb várostömörülésének számít, összesen 38 millió lakossal. A fővároson kívül még tizenegy milliós nagyváros található Japánban. A népesség 98,5%-a japán nemzetiségű, a lakosság túlnyomó része városokban él.
Régészeti kutatások szerint a felső paleolitikumban a szigeteket már lakták. A 12. századtól 1868-ig sógunok uralták az országot, a császár nevében. A 17. században elzárkózott a külvilágtól, mely 1854-ig, a kanagavai egyezmény aláírásáig tartott. 1868-ban létrejött a Japán Birodalom, mely agresszív terjeszkedésbe kezdett a régióban, melynek végül a második világháborúban elszenvedett vereségük vetett véget. 1947 óta alkotmányos monarchia, uralkodója, a tennó mára a világ egyetlen császára.
A nagy múltra visszatekintő Japán ma a negyedik legnagyobb gazdasági hatalom az Amerikai Egyesült Államok, Kína és Németország után, a Föld leggazdagabb országainak egyike, számos nemzetközi szervezet, többek között az ENSZ, a G7, a G8, a G20, az OECD tagja és nagyhatalomnak számít.
Elismertek és népszerűek a japán művészetek, a filmművészet, a japán zene, a manga és az anime műfajai, a japán ételek, valamint videójátékok. Japán jelentősen hozzájárult a modern technológiához és tudományhoz is, számos ismert márka származik a szigetországból, mint például a Sony, a Nintendo, a Honda, a Mitsubishi, a Toyota, a Nissan, a Fujitsu, Mazda, a Toshiba vagy a Nikon.
Földrajz.
Domborzat.
A Japánhoz tartozó 6852 sziget Ázsia csendes-óceáni partvidéke mentén fekszik. A legnagyobb szigetek északról dél felé haladva Hokkaidó, Honsú (a fő sziget), Sikoku és Kjúsú. Kjúsú szigetétől délre fekszenek a Rjúkjú-szigetek (más néven Nanszei-szigetek); e csoport tagja Okinava is. A szigetek közös neve japán szigetvilág.
Az ország kb. 75%-a erdős, hegyes terület, amely a meredek lejtők, a földrengések, a szélsőséges időjárás, a gyenge talaj és az esőzések által okozott földcsuszamlások miatt alkalmatlan mezőgazdasági, ipari és lakossági használatra. Ezért a lakható területeken, főleg a partvidéken a népsűrűség az egekig szökött. Japán a harmincadik legsűrűbben lakott ország a világon.
A "felkelő nap országa" a Cirkumpacifikus-hegységrendszer szeizmikusan aktív területén, négy tektonikus lemez határvidékén fekszik. Emiatt gyakoriak a földrengések és a vulkánkitörések. A földrengések gyakran okoznak gyilkos cunamikat (1995-ben a Nagy Hansin földrengés több mint 6400 embert ölt meg).
Vízrajz.
Az ország szigetvilág jellegéből következik, hogy igazán hosszú folyók nincsenek. De mivel az éghajlat sokfelé esős, patakban, kisebb folyóban nincs hiány, ilyenek mindenfelé vannak.
Éghajlat.
Az éghajlat Japánban nagyrészt mérsékelt, ám északról délre erősen változik. Az országot hat nagy éghajlati övezetre lehet osztani:
A fő esős évszak május elején kezdődik Okinava szigetein. Az ezért felelős mérsékelt égövi ciklon az év során észak felé halad, és Hokkaidón tűnik el végleg, általában július végén. Honsú nagy részén az esős évszak június közepén kezdődik el és körülbelül hat hétig tart. Nyár végén és ősz elején a tájfunok gyakran hoznak nagy mennyiségű csapadékot.
Élővilág, természetvédelem.
Japán erdői kilenc ökorégiót alkotnak, amelyek tükrözik a szigetek éghajlatát és domborzatát. Délről észak felé utazva Rjúkjú- és Bonin-szigetek nedves trópusi és szubtrópusi erdeivel találkozunk először. A fő szigetek mérsékelt éghajlatú területein mérsékelt égövi lombhullató és vegyes erdőket láthatunk, a hideg északi régióban pedig fenyveseket.
Az ötvenes és hatvanas évek gyors iparosítása közben elhanyagolták a környezet védelmét. Azóta viszont nagy erőfeszítéseket tesznek az élhető környezet fenntartásáért. Sikereket is értek el. Jelenleg legfontosabbnak a következőket tartják: a városi légszennyezés csökkentése, a szennyvíz-kezelés, a vizek túlságos feldúsulása tápanyagokkal („algásodás”), a vegyszerek kezelése.
Japán élenjáró ország az új, környezetbarát technológiák fejlesztésében. Ezeknek mára a gazdasági jelentősége is nagy, exportálható árut jelentenek.
Nemzeti parkok.
Hokkaido
Tohoku
Kantō
Chūbu
Kansai
Chūgoku & Shikoku
Kyūshū
Okinawa
Természeti világörökségei.
Az UNESCO a természeti világörökségek listájára vette:
Történelem.
A régészeti kutatások alapján az első emberek az őskőkorszakban telepedtek le a japán szigetvilágban, i. e. 30 000 körül. Az i. e. 14 évezredben elterjedt a félig-letelepedett, vadászó-gyűjtögető életmód, az emberek (feltehetőleg ainuk) elkezdtek földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozni. Az ebből az időszakból fennmaradt díszes mintázatú agyagedények a fazekasság legősibb darabjai közé tartoznak az egész világon.
A Jajoi-korban, az i. e. 3. század körül jelent meg Japánban először a rizstermesztés és a fazekasság új formája, valamint a kohászat, amelyet kínai és koreai bevándorlók hoztak magukkal. Ebben a korban kezdődött a mezőgazdaság rohamos fejlődése is.
Az első írásos említés a japánokról a kínai Han könyvében szerepel. Koreai feljegyzések alapján a 3. században a japán szigetvilág legerősebb királysága a Jamataikoku volt.
A 6. században a koreai Pekcse királyság követeket küldött Japánba a buddhizmus terjesztésére. A kezdeti ellenállás dacára a buddhizmus a vezető réteg vallása lett és az Aszuka-korra rendkívül elterjedt.
A Nara-kor a 8. században elhozta az első egységes kormányzás megszilárdulását. Központja az akkori császári székhely, Heidzsókjó (a mai Nara) volt. Japán fokozatosan átvette a kínai adminisztrációs rendszert. Jó kapcsolatokat ápolt a koreai Silla királysággal és a kínai Tang-dinasztiával. Ekkortájt jelentek meg az irodalom első írott alkotásai, például olyan krónikák, mint a "Kodzsiki" és a "Nihonsoki". Ezek a könyvek legendákkal magyarázzák Japán születését. A leírtak alapján az országot Dzsinmu, az első császár, Amateraszu sintó napistennő leszármazottja alapította i. e. 660 február 11-én.
784-től tíz éven keresztül, Kanmu császársága idején az uralkodó székhelye Nagaokakjóban volt. Ezután a fővárost ismét átköltöztették, ezúttal Heiankjóba (a mai Kiotó), ami a császárok székhelye maradt több mint ezer évig. A városról kapta nevét a Heian-kor. Bár a császár uralkodhatott, az igazi hatalom a Fudzsivara család kezében volt. A császári udvar ennek ellenére fénykorát élte, kialakult a sajátos japán irodalom, költészet és művészet. Ebben a korban írta meg Muraszaki Sikibu a "Gendzsi szerelmeit", amely feltehetőleg a világ legrégebbi regénye. Ekkor született a mai Japán himnusza, a "Kimi ga jo" szövege is.
Japán feudális korszakát egy új uralkodó harcos osztály, a szamuráj réteg kialakulása jellemezte. Minamoto no Joritomót 1185-ben sógunná nevezték ki, miután legyőzte a szintén szamurájokból álló Taira családot. Székhelyét Kamakurába helyezte. Joritomo halála után a Hódzsó család tagjai lettek a sógunok régensei. A Kamakura-korban kezdett terjedni a szamurájok körében a Kínából behozott zen buddhizmus. A 13. században Japánt kétszer is mongolok támadták meg, de pusztító viharok miatt nem jártak sikerrel. Ezeket a viharokat a japánok isteni segítségnek hitték és "kamikazének" („"isteni szél"”) nevezték el. 1333-ban Go-Daigo császár Kemmu restaurációja véget vetett a Kamakura-sógunátusnak, de a császár terve, hogy visszaállítsa az uralkodó régi hatalmát, nem valósult meg. Három évvel később Asikaga Takaudzsi megfosztotta a tróntól Go-Daigót. A rákövetkező Asikaga-sógunátus nem tudta irányítani az ország több tucatnyi feudális hadurát, a daimjókat. 1467-ben kitört a polgárháború és kezdetét vette a hadakozó fejedelemségek kora, a Szengoku-korszak.
A 16. században Portugáliából jezsuita misszionáriusok és kereskedők érkeztek Japánba. A japánok "nanbanoknak" („"déli barbár"”) nevezték őket. Megindult a kereskedelem Japán és a nyugat között.
Oda Nobunaga a 16. század második felében számos daimjó területét hódította meg Európából beszerzett fegyverekkel, de mielőtt egyesíthette volna az egész országot, 1582-ben merénylet áldozata lett. Nobunagát hű támogatója, Tojotomi Hidejosi követte, aki 1590-ben végül egyesítette Japánt. Hidejosi kétszer is megszállta Koreát, de számos koreaiaktól és Ming-dinasztiabeli kínaiaktól elszenvedett vereség majd Hidejosi halála miatt 1598-ban a japánok elhagyták Koreát.
Hidejosi halála után Tokugava Iejaszu lett az ország tényleges ura, aki ettől kezdve Edóból irányította Japánt. Az 1600-as szekigaharai csatában legyőzte az ellenséges családokat. Három évvel később sógunná nevezte ki magát és ezzel kezdetét vette a Tokugava-sógunátus kora. Jelentős befolyása volt a császár és udvara, a hadurak, valamint a vallási vezetők felett is, de a keresztény daimjók és területeik felett fokozatosan meggyengült az uralma. Elkezdték korlátozni a kereskedelmet, misszionáriusokat és más keresztényeket végeztek ki, megkezdődött a katolikusok üldözése, végül 1639-től a külföldiekkel való kereskedést szinte teljesen betiltották. Japán ezzel több mint két évszázadra elszigetelte magát a külvilágtól.
Az élet legtöbb területét korlátozták. Ennek ellenére a belföldi kereskedelem virágzott, megnőtt a mezőgazdasági termelés, fejlődtek a városok. Szentélyeket, templomokat, kastélyokat és erődöket építettek. Fellendült a kulturális élet is, terjedt az irodalom, a filozófia, a kabuki színjátszás és az ukijo-e fametszetek készítése. A 18. századtól a fejlődésnek azonban gátat vetettek a magas adók, az évenkénti természeti katasztrófák és az éhínségek, emellett a kormányzat pénzügyi helyzete is romlott.
Az elszigeteltségnek 1854-ben szakadt vége, amikor Matthew C. Perry sorhajókapitány vezetésével amerikai hadihajók érkeztek Japánba. A megköttetett kanagavai egyezmény értelmében az ország megnyitotta kapuit a világ előtt. Több hasonló, Japán számára kedvezőtlen szerződés a nyugati hatalmakkal gazdasági és politikai válságot eredményezett. 1867-ben Tokugava Josinobu sógun a császár javára lemondott hatalmáról, ám ezt nem mindenki fogadta el. Kitört a polgárháború, amely végül végérvényesen megbuktatta a sógunátust. Meidzsi császár reformjaival egy központosított államot hozott létre és visszaállította az uralkodói ház hatalmát és tekintélyét. Japán átvette a nyugat politikai, igazságszolgáltatási és katonai rendszerét. Az elmaradott, feudális országból rövid idő alatt iparosodott nagyhatalom lett. Hogy fedezze szükségleteit, háborúkat indított a szomszédos területek megszerzésére. Az első kínai–japán háború és az orosz–japán háború győzelmei után Japánhoz csatolták Tajvant, Koreát és Szahalin déli részét.
A 20. század elején a rövid Taisó-kort beárnyékolta Japán terjeszkedése és militarizációja. Az ország az első világháborúban a győztes antanthatalmak oldalán állt, így a háború után tovább növelhette befolyását és területét. Japán folytatta terjeszkedő politikáját, amelynek részeként 1931-ben elfoglalta Mandzsúriát. A nemzetközi közösség nemtetszését fejezte ki a megszállás miatt, ezért Japán két évvel később kilépett a Népszövetségből. 1936-ban a hitleri náci Németország és Japán aláírta az antikomintern paktumot, öt évvel később pedig csatlakozott a tengelyhatalmakhoz.
Még 1937-ben Japán elfoglalta Kína újabb részét, ami miatt az Egyesült Államok olajembargót léptetett érvénybe a birodalommal szemben. 1941. december 7-én a japánok megtámadták a Pearl Harbori amerikai haditengerészeti támaszpontot, valamint hadat üzentek az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának. Ez az esemény volt az oka, hogy az Egyesült Államok belépett a második világháborúba. Miután 1945-ben Hirosimát és Nagaszakit amerikai atombomba pusztította el, ezenfelül a Szovjetunió is megtámadta Japánt, augusztus 15-én az ország kapitulált.
A háború Japánban és a csendes-óceáni régió többi országában emberéletek millióit követelte. Az ipar és az infrastruktúra romokban hevert. A szövetségesek több millió japánt telepítettek vissza a fő szigetekre. A tokiói perben ítéletet mondtak a japán hadvezetés nagy része felett, bár az emberkísérleteket végző biológiai kutatóegység és a császári család tagjai a vádak alól mentességet kaptak.
1947-ben Japán új, pacifista alkotmányt fogadott el. A szövetséges megszállás hivatalosan a San Franciscó-i egyezmény életbelépéséig, 1952-ig tartott. Négy év múlva az ország beléphetett az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Több évtizeden keresztül Japán hihetetlen gazdasági növekedést tudott produkálni, aminek köszönhetően a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává vált. Az 1990-es évekre a fejlődés megtorpant, a gazdaság súlyos válságba zuhant, a javulás első jelei pedig csak a 21. század elején mutatkoztak.
Államszervezet és közigazgatás.
Alkotmány, államforma.
Japán államformája alkotmányos monarchia. A jelenlegi alkotmány a szövetséges megszállás idején, 1947-ben lépett érvénybe, felváltva a korábbi abszolút monarchiát egy liberális demokráciával. Elfogadása óta egyetlen alkotmánymódosítást sem fogadtak el, bár több kormány tett már erre irányuló próbálkozásokat. Felépítését tekintve áll preambulumból (ünnepélyes bevezető), amely a népszuverenitás elvét fekteti le, valamint tizenegy fejezetbe sorolt 103 cikkelyből.
Az alkotmány II. fejezetének 9. cikkelye az úgynevezett "békeparagrafus", amely megtiltja, hogy az állam háborút viseljen:
Az alkotmány értelmében a mindenkori uralkodó a „"nemzet és nép egységének jelképe"”. Az alaptörvény róla szóló fejezete alapján hatalma a nép akaratából származik. Jogköre rendkívül behatárolt, az állam ügyeit érintő kérdésekben csak a kormány jóváhagyásával cselekedhet. Legfőbb feladata, hogy államfőként diplomáciai téren képviselje Japánt. A jelenlegi császár Naruhito. Lánya, Aiko hercegnő. Mivel Japánban a törvények kizárják a nőági öröklést, Aiko a jelenlegi törvények értelmében nem fog trónra lépni apja után. Születése vitákat váltott ki a trónöröklési törvény esetleges megváltoztatásával kapcsolatban, mivel évtizedek óta nem született fiúgyermek a családban, és esélyesnek tűnt, hogy a dinasztia csak leányágon folytatódhat; az ezzel kapcsolatos vitáknak véget vetett, hogy a trónörökös öccsének, Akisino hercegnek 2006-ban fia született.
Valódi politikai hatalommal a miniszterelnök, azaz a kormányfő, és az Országgyűlés választott tagjai rendelkeznek.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás.
Az alkotmányban foglaltak alapján az államhatalom legfőbb szerve a Tokióban ülésező kétkamarás Országgyűlés. Két házból, név szerint Képviselőházból (alsóház) és Tanácsosok Házából (felsőház) áll. Mindkét ház tagjait a nép választja: az alsóház 480 tagját négyévente, illetve a parlament feloszlatásakor, a felsőház 242 képviselőjét pedig hatévente. Az Országgyűlés törvényhozó és ellenőrző jogkörökkel rendelkezik. Nemzetközi szerződéseket ratifikálhat, dönthet a törvények elfogadása mellett, valamint a kormány által benyújtott nemzeti költségvetésről. Alkotmánymódosítást is javasolhat, amelyről elfogadása esetén a népnek kell döntenie. Japánban általános választójog van érvényben, ami azt jelenti, hogy minden huszadik életévét betöltött japán állampolgár szavazhat. A 2012-es parlamenti választások után a törvényhozásban képviselt legnagyobb párt a jobbközép Liberális Demokrata Párt, amelyet az ellenzéki balközép Japán Demokrata Párt követ.
Végrehajtó hatalommal a mindenkori kormány rendelkezik. Tagjai a miniszterek, élén a kormányfővel, azaz a miniszterelnökkel. A miniszterelnök személyét az Országgyűlés házai választják ki soraik közül, de a császár bízza meg kormányalakítással. A miniszterelnök nevezi ki kormánya tagjait, többségüknek az alkotmány értelmében parlamenti képviselőnek kell lennie. Az egész kormány az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Ha bizalmatlansági indítványt fogad el, a kormány minden tagjának le kell mondania. A miniszterelnök a kormány nevében törvényjavaslatokat tesz, nemzeti és nemzetközi ügyekben tesz jelentéseket, emellett ellenőrző és felügyelő hatalommal rendelkezik a közigazgatási szervek felett.
Politikai pártok.
Japánban többpártrendszer van. A legnagyobb parlamenti párt jelenleg a Liberális Demokrata Párt (LDP), amely megalapítása után több mint fél évszázadig kormányon tudott maradni (leszámítva egy tizenegy hónapos rövid megszakítást), de a 2007-es felsőházi és a 2009-es alsóházi választásokon elvesztette többségét az Országgyűlésben, 2012-ben azonban ismét kormányra került. A fő ellenzéki erő a Demokrata Párt (DPJ). A DPJ választói bal- és jobboldali érzelműek egyaránt, viszont a párt magát baloldalinak vallja.
További jelentős politikai erőt képvisel és a parlamentben is jelen van az újonnan alakult, radikális Japán Megújulás Párt, a Kómeitó, és az Ön Pártja.
Külkapcsolatok.
Japán szoros gazdasági és politikai kapcsolatokat ápol kulcsfontosságú szövetségesével, az Egyesült Államokkal. Az együttműködés alapja az 1960-ban megkötött amerikai–japán biztonsági egyezmény. Az ország 1954 óta részt vesz az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájában és csaknem két évtizeden keresztül nem állandó tagként az Biztonsági Tanácsban is helyet kapott. Tagja a G4-nek (állandó tagságot igényel a Biztonsági Tanácsban), a G8-nak és az APEC-nek is, így aktívan részt vesz a nemzetközi gazdasági és politikai életben. Japán a világ második legnagyobb fejlesztési segélyt nyújtó állama évi 8,86 milliárd amerikai dollárral (2004-es adat). Békefenntartó, nem harcoló csapatokat állomásoztatott Irakban is, de később kivonta azokat.
Számos területi igénye van: a Kuril-szigetek déli része Oroszországtól, a Liancourt-sziklák Dél-Koreától, a Szenszaku-szigetek és az Okinotorosima körüli különleges gazdasági szektor Kínától (valamint Tajvantól). A Kuril-szigetek miatt Japán valójában még ma is háborúban áll az oroszokkal, mivel békeszerződést a két ország a második világháború óta nem kötött.
Japán gyakran vitázik Észak-Koreával is az elrabolt japán állampolgárok és az atomfegyverek ügyében.
Magyarország már 1869-ben, még az Osztrák–Magyar Monarchia részeként vette fel a diplomáciai kapcsolatot Japánnal. A második világháború után 1959-ben létesült újra diplomáciai viszony a két ország között, 1960-ban Tokióban magyar és Budapesten japán követség létesült. A magyarországi rendszerváltozás után a magyar-japán kapcsolatok rohamos fejlődésnek indultak.
Közigazgatási beosztás.
Japán 47 prefektúrára osztható: egy metropoliszra (都, "to")"," Tokió; egy kerületre (道, "dó")"," Hokkaidó; két városi prefektúrára, (府, "fu")"," Kiotó és Oszaka; valamint további 43 más prefektúrára (県, "ken")"." Mindegyiknek választott kormányzója, törvényhozói testülete és közigazgatási hivatali szervezete van. A prefektúrák nyolc régióba tömörülnek, bár a legnagyobb közigazgatási egységnek mégis a prefektúrákat tekintik. A főváros, Tokió, további 23 kerületre oszlik, amelyek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a városok.
Védelmi rendszer.
Japán közeli gazdasági és hadügyi kapcsolatokat ápol kulcsfontosságú szövetségesével, az Amerikai Egyesült Államokkal, melyeknek hatására létrejött az amerikai–japán biztonsági szövetség, Japán külpolitikájának egyik mérföldköve. Az ország 1956-óta az Egyesült Nemzetek Szervezetének, és a Biztonsági Tanács nem állandó tagja. G4-es államként célja a Biztonsági Tanács állandó tagságának elérése. Mint a G8, az APEC és az ASEAN tagja, Japán aktívan részt vesz a világpolitikai eseményekben.
Japán hadseregét a japán alkotmány 9. paragrafusa szabályozza.
Népesség.
Japán népessége 2022-ben 125 millió fő. A várható élettartam Japánban az egyik legmagasabb, a férfiaknál 78,8, a nőknél 85,62 év. A japán társadalom azonban rohamosan öregszik, ami a második világháborút követő magas születési arány fokozatos csökkenésének tudható be. 2004-ben a japánok 19,5% volt 65 évnél idősebb. Japánban 1971-ben 339 fő volt 100 évesnél idősebb. 2017-ben már 67 824 fő érte meg a százéves kort. Csak 2014-ben mintegy 29 000 fő érte el a századik életévét.
A demográfiai változások számos szociális problémát okoznak. A népesség kiöregedése a munkaerő csökkenéséhez és a szociális kiadások növekedéséhez vezet. Egyre kevesebb japán fiatal akar házasodni és gyereket vállalni. 2050-re Japán népessége 100 millió főre, 2100-ra pedig 64 millióra is visszaeshet. Különböző szervezetek a kormány együttműködésével buzgón próbálnak megoldást találni. Legtöbben a bevándorlást és a gyermekvállalásra ösztönzést tartják a lehetséges legjobb módszernek.
Japánban 2017-ben mintegy 946 000 fő született, míg 2018-ban már csak 921 000 fő. 2016 óta minden évben 1 millió fő alatt alakul az adott évben születettek száma. 2018-ban a becslések alapján 1,37 millió fő hunyt el, amely adatot a születések számával összevetve 448 000 fős természetes népességfogyásról lehet beszélni. A japán kormány célja, hogy 2025-re 1,8-ra emelkedjen az országban a termékenységi ráta.
A népesség változása.
Népessége az elmúlt évtizedekben stagnálást, illetve kezdetben enyhe növekedést, majd csökkenést mutatott. 2022-ben a népessége mintegy 125 millió fő.
Etnikai, nyelvi megoszlás.
A japán társadalom nyelvészetileg és kulturálisan homogén, a kisebbségek a külföldi munkásokra korlátozódnak. A koreiak, a kínaiak, a filippínók, a brazilok és a peruiak csoportja a legnagyobb a Japánban élő kisebbségek közül. Az ország 2003-ban 136 000 nyugati bevándorlónak adott otthont. A legnépesebb bennszülött népcsoport a jamato, ezt követik az ainuk és a rjúkjúiak, valamint olyan társadalmi kisebbségek, mint a "burakumin".
Vallás.
A japánok többsége nem hisz egyetlen egységes vallásban. Sok ember – elsősorban a fiatal korosztály – szembehelyezkedik a vallásokkal, ennek oka, hogy a tudomány nagy fokú fejlődése miatt sokan a tudománytól várják a választ minden kérdésre. A második világháború alatt a japánok sintóisták voltak és elutasítottak minden más vallást. Manapság nem meglepő, ha egy japán, miután leteszi iskolai vizsgáit, elmegy egy sintó szentélybe imádkozni. Ugyanaz az ember egy keresztény templomban köthet házasságot és buddhista temetésben részesülhet.
Gazdaság.
A Meidzsi-korszakban kezdődött meg a japán gazdaság fejlődése. A kor uralkodói amerikai és brit mintára szabad, kapitalista piacgazdaságot akartak létrehozni. Japánok utaztak külföldre tanulás céljából, Japánba pedig nyugati oktatók érkeztek, hogy tanítsanak. A mai vállalatok nagy részét ekkor alapították meg. Japán azóta Ázsia legfejlettebb országa lett.
2018. július 17-én az ország szabadkereskedelmi megállapodást (JEFTA) írt alá az Európai Unióval.
Japán gazdasági mutatói (2010-2018):
Általános adatok.
A kormány és az ipar közeli együttműködése, az erős munkaerkölcs, a technológia fejlettsége és az aránylag alacsony védelmi kiadások segítettek Japánnak a világ második legnagyobb gazdaságává válni a világon. Az Egyesült Államok után 4,5 ezer milliárd amerikai dollár GDP-vel és harmadik legnagyobbnak az Egyesült Államok és Kína után a vásárlóerő paritás feltételei szerint
A banki szektor, a biztosítási rendszer, az ingatlanok, a közlekedés és a telekommunikáció mind vezető ipari ágazatok. Japán hatalmas ipari kapacitással rendelkezik és néhány a világ legfejlettebb autóipari, elektronikai és gépészeti vállalat is az országból származik.
A gazdaság figyelemreméltó jellegzetességei a gyártó cégek, valamint beszállítóik és disztribútoraik szoros együttműködése keirecu nevű csoportokban; illetve a városi munkás réteg egy részének járó életre szóló alkalmazás lehetősége. Ezen jegyek legtöbbje manapság eltűnőben van.
Gazdasági ágazatok.
Mezőgazdaság.
A második világháború előtt a lakosság többségét foglalkoztató mezőgazdaságban ma mindössze a japánok 1-2%-a dolgozik. Az ország területének alig több mint egy tizede művelhető, ezért a teraszos földművelés vált jelentőssé. A rendelkezésre álló termőterület arányában Japán büszkélkedhet a legmagasabb terméshozammal, a japán termelők pedig a lakosság csaknem felét képesek ellátni hazai termékekkel a kevesebb mint 56 000 km² megművelt földről.
Japán mezőgazdasága nagymértékben támogatott és védett. Az állam inkább a kis gazdaságokat támogatja az észak-amerikaihoz hasonló nagy farmokkal szemben. A gépesítés nagy fokú.
Az ország élen jár az egy hektárra jutó műtrágya-felhasználásban és az egy főre jutó tejhozamban.
Az egyik legfontosabb mezőgazdasági termék a rizs, ennek ellenére fokozatosan visszaesik a termelése és növekszik az importja. Gabonafélékből, takarmánynövényekből, cukorból, déligyümölcsökből, egyes halfélékből, marha- és birkahúsból importra szorul. Az ország nagy mennyiségű szóját is importál, főként az Egyesült Államokból. Japán hatalmas piacot jelent az Európai Unió mezőgazdasági exportőreinek is. A Tóhoku és Hokkaidó régiókban számottevő az alma, Sikoku és Kjúsú szigeteken pedig a körte és narancs termesztése. Az utóbbi növényeket Japánba elsőként a holland kereskedők hozták be a 18. században, Nagaszaki kikötőjén keresztül. Japánhoz tartozik az egyik legnagyobb halászterület, amely a világ halászati összfogásának 15%-át teszi ki.
Ipar.
Japán ásványkincsekben szegény ország. Ezért a Föld legtöbb nyersanyag- és energiahordozó-importőre. Nyersvas-, acél- és alumínium-feldolgozásával a világ élvonalában áll. Feldolgozóiparának vezető ágazata a sokoldalú gépgyártás, ezen belül is világelső az autó- és hajógyártása. Szuperexpressz-vonatai is világhírűek. A mikroelektronika, a műszeripar, a biotechnológia, az elektronikai ipar területén csúcstechnológiát alkalmaznak. Japán a Föld legtöbb iparirobot-gyártó országa. Az ipar, a gazdaság legfontosabb ágazata nagyban függ az importált nyersanyagtól és üzemanyagtól. A robotika kulcsfontosságú gazdasági tényező, Japánban van a világ 740 ezer robotjából 410 ezer. Az Asahi Sörgyárak Zrt. japán egyik legjelentősebb sörgyártó társasága.
Külkereskedelem.
Főbb külkereskedelmi árucikkek:
Legfőbb kereskedelmi partnerek 2017-ben :
Közlekedés.
Vasút.
A vasúti közlekedésben több tucat vállalat versenyez egymással. A legnagyobbak a 7 Japan Railways (JR) társaság, a Kintetsu Corporation, a Seibu Railway és a Keio Corporation. A vasúti vállalatok gyakran foglalkoznak ingatlanokkal is, a legtöbb fontosabb vasútállomásuk mellett bevásárlóközpontokat is üzemeltetnek. A nagyvárosok között húzódik a Sinkanszen nagysebességű vasúthálózat. A japán vonatok a pontosságukról ismertek.
Közút.
Japán hatalmas összegeket költ közúthálózatának fenntartására, korszerűsítésére és bővítésére. Az 1,2 millió km közúton bonyolódik le a belföldi forgalom nagy része. Japánban bal oldali közlekedés van. A legtöbb nagyvárost fizetős autópályák és gyorsforgalmi utak kötik össze, amelyeket az útdíjakat beszedő vállalatok tartanak fenn. Bár a közúti közlekedés fontos szerepet játszik az országban, az átlagos japán polgár utazásainak kevesebb mint a felénél száll autóba.
Légi.
Japánban 173 repülőtér található. A légi közlekedés nagy népszerűségnek örvend. A legnagyobb repülőtér, amely belföldi és nemzetközi járatokat is fogad, a Tokió-Haneda repülőtér, Ázsia egyik legforgalmasabb repülőtere.
Egyéb nagyobb nemzetközi légikikötők:
Vízi.
A legnagyobb kikötővárosok Jokohama, Nagoja és Kóbe.
Kultúra.
Oktatási rendszer.
Az általános, közép- és főiskolák rendszerét Meidzsi császár reformjai vezették be 1872-ben. A kötelező iskolalátogatás 9 évig terjed (6 és 15 éves kor között): a diákoknak kötelező elvégezniük az általános és alsó középiskolákat. Csaknem minden tanuló folytatja tanulmányait a hároméves felső középiskolában, az oktatásügyi minisztérium felmérései alapján pedig a középiskolát elvégzők több mint háromnegyede egyetemre vagy főiskolára jelentkezik. A japán oktatásügyi rendszer rendkívül versenyképes.
Kulturális világörökség.
Az UNESCO a kulturális világörökség listájára felvette a következő helyszíneket:
Tudomány.
Japán a világ egyik vezető nemzete a tudomány, a technológia, a gépészet és az orvostudomány terén. Az országban nagyjából 700 ezer kutató él. Japán a világ államai közül költségvetéséből a harmadik legtöbbet költi tudományok és a technológia fejlesztésére.
Az ország a legtöbb technikai fejlesztést az elektronika, a gépészet, az ipari robotok, az optika, a vegyi anyagok, a félvezetők és a fémek terén végezte el. Japán a robotika vezető országa egyben, amely a világ 740 ezer ipari robotjának több mint a felét, 410 ezret használja. Ez az ország gyártott le olyan világhírű prototípusokat, mint a QRIO, az ASIMO, I-Cybie és az Aibo. Japán az otthona hat olyan autógyártó társaságnak, amely a világ tizenöt legnagyobbja közé tartozik, és hét olyan félvezetőgyártó cégnek, amely a Föld húsz legnagyobbja közé tartozik.
Japánnak jelentős tervei vannak az űrkutatásban, mint például egy holdbázis létesítése 2030 körül. A Japán Űrügynökség, a JAXA, a bolygók és a világűr kutatásán, repülőgépek, rakéták és műholdak kifejlesztésén dolgozik. A vállalat már kifejlesztette a Japanese Experiment Module-t, a JEM-et, amelyet a Nemzetközi Űrállomás, az ISS részének szánnak, és amelynek első repülése 2008-ban volt.
Gasztronómia.
Történet.
A japán gasztronómiára két dolog volt nagy hatással: a rizs és a buddhizmus elterjedése.
A rizstermesztést a kínaiaktól vették át i. e. 300 körül. A XIX. század végéig azonban csak a gazdagok kiváltsága volt a rizsfogyasztás, a szegényebb rétegnek főleg az árpa és hajdina jelentette a mindennapi étkezést, illetve a halféleségek. Ez annak a következménye, hogy kevés a művelésre alkalmas termőföld. Az adót viszont rizsben kellett megfizetni.
A VIII. századig szokás volt a hús- és tejfogyasztás, ekkor kezdett el terjedni a buddhizmus, melynek hatására kezdetben korlátozták, majd egy időben be is tiltották ezek fogyasztását. A XI–XII. században honosodott meg a szója és a tofu, szintén kínai hatásra. Az életminőség ekkoriban javulásnak indult, kezdett kialakulni a japán konyha, és megalapozták a ma is ismert jellegzetes hagyományait. A következő nagy változás időszaka a portugál és holland hajósok megjelenése volt a XVI–XVII. században. Sok új zöldséggel, fűszerrel gazdagodott az alapanyagok sora, melyeket mindig a saját ízlésükre formálva honosítottak meg.
A második világháború utáni gyors gazdagodást követően már mindenki számára elérhető lett a konyhaművészet élvezete. Innentől számítható a marha-, sertés- és baromfifogyasztás új korszaka. A tejfogyasztás azonban azóta sem jött divatba, habár az idősek körében gyakori csontritkulás elkerülése érdekében, igyekeznek most már a fiatalabbakat buzdítani a minél több tejtermék fogyasztására.
Folyamatos a külföldi ételek befogadása és beolvasztása, például kedvelt az olasz pizza (tipikus japán változata: hallal és norival), de kapható hagyományos hamburger is a japános rákburger vagy terijaki burger mellett.
Étkezési szokások.
Az étkezési szokásokra is nagyban a buddhizmus nyomta rá a bélyegét. Fő szempont az egység és a harmónia megteremtése, mint bármely más japán művészeti ágban. Fontos szerepet kap a megjelenés, ugyanis az étkezés számukra a látvánnyal kezdődik. A feltálalt ételnek meg kell felelnie a napszaknak, évszaknak, sőt néha még a hét napjaitól is függ, hogy mi kerül a tálkákba, és milyen szín- és formakompozícióban. Nem mindegy az sem, hogy az adott étel milyen anyagú, színű és formájú tálkában kerül az asztalra. Természetesen egy átlagember átlagos napján annyira nem ügyel ezekre a formaságokra olyan élesen, de tény, hogy a japán mentalitásnak megfelelően jobban odafigyelnek az apróságokra.
A legfontosabb evőeszköz az evőpálca, szintén a kínaiaktól átvett találmány. Manapság, főleg a nyugati ételekhez gyakran használnak kanalat, kést, villát. Legjellegzetesebb alapanyagaik a hal, rák, algák, és gyakorlatilag majdnem minden, amit a tengerből ki lehet fogni és ehető. Valamint sokféle zöldség, csak párat említve: szójacsíra, kínai kel, spenót, jégcsapretek, padlizsán, bojtorjángyökér stb.
A rizsen kívül a tésztafogyasztás is jellemző. Ennek három fő típusa van: udon, ami búzalisztből készül, rámen, egy vékony, spagettiszerű tészta és szoba, ami hajdinalisztből vagy más gabonából készül.
Turizmus.
Szinte mindennap ünnepelnek valamilyen eseményt Japánban. Sok fesztivál, melyet a helyiek "macuri"nak neveznek, sintó vagy buddhista eredetű, míg a hófesztiválokat és a tűzijátékokat inkább a helybeliek és a turisták számára szervezik. A sintó eredetű macurik során a japánok a kamikkal (istenekkel, szellemekkel) kommunikálnak, bőséges termésért, jó üzletért, valamint boldog és virágzó közösségért fohászkodnak.
Sport.
Japán eredetű a karate, a kendó, a cselgáncs az aikidó és a szumó. A szumóbirkózást Japán nemzeti sportjának tekintik.
Formula–1.
A japánoknak nagy szerepük van a Formula–1-ben. A pályák között a Suzuka Circuit is szerepel, mely a japán nagydíj-nak ad otthont, de régebben a Fuji Speedway-en is rendeztek futamokat. Csapataik között szerepelt a Toyota, a Super Aguri, és a Honda is, utóbbi 2023-ban is jelen van a Formula–1-ben, mivel a Red Bull Racing-nek, illetve a RB Formula One Team-nek adnak motort, ám ezt a motort Red Bull motorként használják. Jelentősebb pilótáik közül megemlíthetjük Kamui Kobayashit, illetve Yuki Tsunodat, aki jelenleg is tagja a mezőnynek, és az RB Formula One Team színeiben láthatjuk. |
375 | 386428 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=375 | Ökológia | Az ökológia a biológiához tartozó élőlényközpontú tudományág, az élőlény populációk és élőlény-együttesek tér-időbeli eloszlásával és az azt előidéző okokkal foglalkozó tudomány
Az ökológia vagy környezettan a tudományoknak azon ága, amely az élettereket, az élőlények és a környezet kapcsolatait vizsgálja. A kifejezést 1866-ban alkotta meg Ernst Haeckel német darwinista biológus az „öko” (görögül "oikosz"=„lakás, ház, háztartás”) és a lógia (görögül "logosz"=„tudomány”) szavakból.
Az ökológia a biológiához, s azon belül az egyed feletti (populáció, társulás, ökoszisztéma, bioszféra) szünbiológiához tartozó, tehát élőlényközpontú tudományág; környezetbiológiának is szokták közhasználatban nevezni. Környezetbiológiai jelenségeket előidéző okokat, kényszerfeltételeket, a jelenségek mechanizmusát és hátterét kutatja.
Az ökológia az élőlény populációk és élőlény-együttesek tér-időbeli eloszlásával és az azt előidéző okokkal foglalkozó tudomány. Más vélemények szerint az ökológia az ökoszisztémák működésével foglalkozó tudomány.
Az ökológiai vizsgálódások a környezet (hatótényező) és a tolerancia (a fogadóképes tényező; tehát maga az élőlény, pontosabban populáció vagy populációkollektívum) komplementaritásain alapszanak.
Az ökológia tehát nem egyenlő a környezettel.
Az ökológia nem környezet- vagy természetvédelmet jelöl. A környezet- és természetvédelem csupán felhasználja az ökológiai vizsgálódások egyes eredményeit (természetvédelmi biológia).
Az ökológia nem a nagy mindent áthálózó folyamatok ismerője. Egyrészt a valóban „nagy” folyamatok megértéséhez még sok idő kell, másrészt lehet beszélni például ökofiziológiáról (résztudomány), amely az élettani jelenségek (melyek másodpercek alatt lejátszódhatnak) ökológiai hátterét kutatja. Ez a háttér „piciben” lehet jelen, például hogy most süt-e a Nap és milyen mértékben egy árnyas erdő mélyén.
A biológia tudomány fiatal hajtása (tulajdonképpen keresi még a helyét). Mint ilyent igen nehéz jól definiálni. Juhász-Nagy Pál értelmezésében az ökológia azzal foglalkozik, hogy miért nem élhetnek az élőlények bárhol, bármikor, bármekkora számban a Földön. (Ez a Juhász-Nagy Pál-féle metametodológiai quadruplet.)
Az ökológiai ismeretekre számos más alap és alkalmazott tudomány támaszkodik és magának az ökológiának is számos alkalmazott részterülete ismert például mezőgazdasági ökológia, vízügyi ökológia, környezet- és természetvédelmi ökológia, közegészségügyi és állategészségügyi ökológia, igazságügyi ökológia stb.
Az ökológia fogalma.
Az ökológia, mint tudomány elnevezését Ernst Haeckel használta először 1866-ban az élőlények és környezetük kapcsolatát vizsgáló fiziológiai szakterület megjelölésére, tehát a maitól nagyon eltérő módon (forrás: Majer, 1993). Igaz nem sokkal később már Ő maga is árnyaltabb véleményt alkotott:
"„By ecology we mean the body of knowledge concerning the economy of nature – the investigation of the total relations of the animal both to its inorganic and to its organic environment; including, above all, its friendly and inimical relations with those animals and plants with which it comes directly or indirectly into contact – in a word, ecology is the study of all those complex interrelations referred to by Darwin as the conditions of the struggle for existence”" (Ernst Haeckel 1870 , forrás: Allee 1949).
A mai szóhasználatban ecology-ként felfogott szünbiológia alapjai Clements (1916, 1928), Volterra (1926, 1931), Lotka (1925), Elton (1927), Gause (1934), Lindeman (1941, 1942) és Allee (1911, 1932, 1949) munkásságával a 20. század első felétől kezdtek kirajzolódni. A korai művekben a különböző módszertani lehetőségek eredményei még egymást kiegészítve, egymással egységben jelentek meg, később azonban éppen az eltérő módszertan és eltérő fogalomhasználat vezetett az ökológia tárgyával kapcsolatos napjainkig észlelhető bizonytalanságokhoz.
Az MTA Ökológiai Bizottságának testületi állásfoglalása szerint az ökológia „feladata azoknak a limitálással irányított (…) jelenségeknek és folyamatoknak (…) a kutatása, amelyek a populációk és közösségeik tér- és időbeni mennyiségi eloszlását és viselkedését (…) ténylegesen okozzák”. (Anonim, 1987)
A testületi állásfoglalás a módszertani problémákat nyitva hagyja. Mára a módszertani specializálódás olyan méreteket öltött, hogy a különböző ökológiai iskolák képviselői egymás munkáit gyakran appercipiálni sem képesek, ezért más tudományos szervezetekbe tömörülnek, más szakfolyóiratokba publikálnak és alapvetően különböző fogalmakat használnak.
Az ökológiai gondolkodás alapjai.
Az ökológia sohasem egyes kiragadott élőlényegyedekkel, hanem azok populációival, azaz halmazszintű attribútumokkal foglalkozik (ezt nevezzük az "ökológia populációcentrikus posztulátumának"). Ha egy élőlényféleség egyedei (rendszertani vagy másféle csoport tagjai) bárhol, bármikor, bármilyen mennyiségben előfordulhatnak a vizsgálati területünkön (és vizsgált időintervallumon), akkor kellően nagy egyedszámok esetén az adott féleség egyedeinek tér és időbeli eloszlása véletlenszerű. A véletlenszerű eloszlást tehát kiindulási alapesetnek kell tekintenünk, amely mint előfordulási mintázat, további magyarázatra nem szorul. Ezt a kiindulási elgondolást az ökológia Juhász-Nagy Pál-féle centrális nullhipotézisének nevezzük. Ha tehát egy vizsgált élőhelyfolton belül, valamely élőlény előfordulási mintázatát vizsgálataink során véletlenszerűnek találjuk, akkor ezzel kapcsolatban ökológiai kérdést már nem kell feltennünk. A megfigyelt előfordulási mintázatok azonban általában nem véletlenszerűek szoktak lenni. Ilyen esetben meg kell határoznunk a megfigyelt mintázat véletlenszerű esettől való eltérésének mértékét, mert ez lesz az a jelenség amelyre az ökológiai vizsgálat során magyarázatot kell találnunk. Elsőként meg kell vizsgálnunk, hogy az eltérés nem a mintavételi eljárásunk valamelyik sajátosságának következménye-e. Ha már igazoltuk, hogy valódi eltérésről van szó és annak mértékét is megmértük , megkezdhetjük az okok felderítését. A mintázatot létrehozó okok ökológiai vagy történeti jellegűek lehetnek. Ökológiai okokról akkor beszélünk, ha a mintázatot létrehozó hatótényezők a jelenben (tehát a vizsgálatunk idején) fejtik ki hatásukat. Az élőlényekre számtalan külső tényező fejthet ki közvetlen vagy közvetett hatást. A külvilág azon hatótényezőit amelyek az élőlényegyedek tér-időbeli mintázatait közvetlenül befolyásolni képesek, az adott élőlénycsoport miliőspektrumának nevezzük. A ténylegesen megfigyelt mintázatot azonban nem a miliőspektrum egésze, hanem annak csak az adott szituációban konkrétan ható néhány komponense hozza létre. Ezen (ebből a szempontból és ebben a szituációban) ténylegesen ható tényezők összességét az adott élőlényféleség ökológiai környezetének nevezzük. A miliőspektrum minden egyes tényezője egy változóként fogható fel amelynek csupán bizonyos értékei mellett biztosított az élőlény fennmaradása, ezt a tartományt az élőlény toleranciájának nevezzük. A különböző hatótényezők azonban egymás hatását is befolyásolhatják. A miliőspektrum egyes hatótényezőinek azon értékkombinációit amelyek az élőlény toleranciatartományába esnek, az adott élőlény potenciális niche-nek, lehetséges ökológiai fülkéjének nevezzük. Amely értékkombinációk a valós tér-idő egyes pontjaiban ténylegesen előfordulnak összességükben a realizálható niche-t alkotják, ebből azok az értékkombinációk amelyeket az élőlény valóban ki is használ a realizált niche-t jelentik. A valós tér azon pontjai amelyekben a niche-t alkotó értékkombinációk előfordulnak, az adott élőlény realizálható vagy realizált élőhelyét (vagyis a niche révén definiálható élőhelytípusát a biotópot) jelentik. A realizálható és realizált niche illetve az ezeknek megfelelő realizálható és realizált élőhely közötti eltérések ökológiai okokkal már nem magyarázhatók, ilyenkor szükséges a történeti okok (vagyis a múlt ökológiai okai és a terjedési korlátok) vizsgálata. Ezekkel részben a biogeográfia (életföldrajz), részben a cönológia (társulástan) is foglalkozik.
Azon tényezők közül, amelyek az élőlényre hatóképesek, csupán azok alkotják az élőlény ökológiai környezetét amelyek aktuális értéke éppen a toleranciatartomány határán van. Ezt nevezzük az ökológiai limitáció elvének. A élőlényegyedek potenciális előfordulási mintázata jelzi a hatótényezők limitáló értékeinek előfordulási mintázatát. Ez az ökológiai indikáció elve. A limitáló külső tényezők általában nem az élőlény összes fiziológiai funkcióját és alrendszerét egyszerre, hanem közvetlenül csak az adott tényezőre legérzékenyebb belső tényezőt limitálják. Így a limitáló értékek és a limitált belső tényezők, csak szorosan egymáshoz rendelve értelmezhetők, egymás nélkül értelmetlenek, tehát egymást kiegészítik. Ezt az ökológiai komplementáció elvének nevezzük. Egy adott földrajzi terület (környék) számtalan élőlényféleségnek adhat otthont, az egyes élőlények környezete azonban saját toleranciájuktól függően más és más lehet (és definiálni is csak azok ismeretében lehet). Hatóképesnek idáig csak azokat a tényezőket tekintettük, amelyek az előfordulási mintázatokat befolyásolhatták és ökológiai szempontból ez így is helyes. Számos olyan tényező van ami az előfordulási viszonyokat nem befolyásolja, de az élőlény fiziológiai állapotát, viselkedését vagy a populáció genetikai összetételét annál inkább, ezek szempontjából bevezethető lenne a fiziológiai-, etológiai-, evolúcióbiológiai- stb. környezet fogalma is, amit a multiplurális környezetek elvének szoktak nevezni. Ez azonban egyes vélemények szerint teljesen felesleges, mivel a populáció megfelelő definiálásával ezek is előállíthatók ökológiai környezetként. (Ha például a csoportba csak az azonos fiziológiai állapotú, viselkedésű vagy genotípusú egyedeket soroljuk.)
Az ökológia alapvető fogalmai és elvei közül nem volt még szó az ökoszisztéma fogalmáról. Ökoszisztéma alatt a kutatók nagyon sokféle valós vagy elképzelt rendszert érteni szoktak, azonban összhangban az MTA Ökológiai Bizottságának állásfoglalásával célszerűbb, ha ökoszisztéma alatt inkább csak a természet ökológiai tanulmányozása céljából létrehozott rendszermodelleket értjük.
Az ökológia módszertani irányzatai.
A bioszférát alkotó élőlényegyüttesek állapotának vizsgálata, az állapotváltozások nyomonkövetése (monitorozása), az adatstruktúrák értékelése és a mintázatok mögött megbúvó hatótényezők kutatása az emberi társadalom hosszútávú érdekei szempontjából a legfontosabb feladatok közé sorolható (Lovelock 1987).
Az ökológiai kutatások módszertani (metodikai és metodológiai) irányvonalait tekintve, három fő megközelítési mód rajzolódik ki:
Az egzakt elméleti ökológia vezető tan- és kézikönyvei ökológiai modellrendszereket használnak vezérfonalul, a másik két iskola eredményeit inkább csak illusztrációként használják. Az eddig rendelkezésre álló modellek azonban általában még nagyon messze állnak a terepi ökológusok megfigyelési eredményeitől.
Mindhárom fenti megközelítésnek megvannak a nyilvánvaló előnyei és hátrányai. Megbízható, körültekintően ellenőrzött és igazolt ismeretekhez legkönnyebben kísérleti szituációk elemzésével juthatunk. A körültekintő ellenőrzöttség kritériuma azonban gyakran vagy az állítás érvényességi körét szűkíti le túlságosan, vagy az ily módon vizsgálható jelenségek komplexitását korlátozza. Ezen módszertan segítségével tehát viszonylag könnyen érhetünk el szakszerűen és színvonalasan igazolt, ámde szűk heurisztikus erejű és a gyakorlati alkalmazhatóságtól is nagyon messze álló eredményeket. Ha valóban komplex és így gyakorlati szempontból is potenciálisan fontos jelenségeket akarunk vizsgálni, akkor a folyamat korrekt megfigyelésétől és részletes leírásától nem tekinthetünk el, hiszen megbízható alapadatok nélkül nem lehetséges realisztikus hipotéziseket felállítani. A természetközeli életközösségeket komplex megközelítésben tekintő terepi ökológiai kutatások azonban általában kénytelenek az alapadatközlésnél vagy egyszerűbb korrelációk kimutatásánál megállni, mert az oknyomozás során olyan bonyolult hipotéziseket kellene felállítani, amelynek tesztelése reménytelen vállalkozás volna. Komplex jelenségek oki vizsgálatához elengedhetetlen a hipotézisek szimulációs modellekben való megfogalmazása, mert az alternatív jelenség-magyarázatok között ennek hiányában gyakran nem is lehet prediktív különbséget tenni. A szimulációs technika másik előnye, hogy világosan rámutathat azokra az interpretációs tévedésekre, amelyek a kísérletesen igazolt részállítások egyesítésekor ugyanúgy elsikkadhatnak, mint a megfigyelési adatok statisztikai elemzése során.
A terepen dolgozó specialista kutatók között gyakori az a vélemény, hogy a természetközeli élőlényközösségek (de még az agroökoszisztémák és egyéb monokultúrák) taxonómiai-faunisztikai „feltártsága” olyan alacsony fokú, hogy működési jellegű hipotézisek vagy modellek megfogalmazása teljesen komolytalan próbálkozás. Álláspontjuk szerint még hosszú évtizedekig csak az adatgyűjtésnek és a leíró kutatásoknak lesz létjogosultsága. A kísérletes módszertan hívei közül viszont sokan úgy vélik, hogy komoly tudományos kutatás csak úgy képzelhető el, ha már a munka megkezdése előtt világos „szakmai hipotézist” állítunk fel. Ha másképp nem megy, inkább vizsgáljunk nagyon leegyszerűsített kísérleti szituációkat, de ott törekedjünk körültekintően igazolt ismeretek megszerzésére. A modellező ökológusok egy része („stratégiai modellezők” vagy „elméleti ökológusok”) az alapvető jelenségek megragadására, az elvi lehetőségek számbavételére törekszik és magának az ökológiai modellezésnek a módszertani fejlesztését tartja legfontosabbnak. A „taktikai modellezők” vagy „alkalmazott ökológusok” munkáiban pedig még a modell áttekinthetősége (a matematikai műveletek biológiai értelmezhetősége) sem cél, hanem kizárólag a modell prognosztikai használhatóságára koncentrálnak. |
382 | 11438 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=382 | Juhász-Nagy Pál | Juhász-Nagy Pál (Debrecen, 1935. január 29. – Budapest, 1993. április 5.) Széchenyi-díjas biológus, ökológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1990). A 20. századi magyar ökológia egyik legnagyobb alakja, a szupraindividuális biológia elméleti alapjainak megteremtője, az operatív ökológia szükségességének felismerője. Jelentős eredményeket ért el a matematikai modelleknek és értelmezéseiknek az ökológiába való bevezetésében, a magyar ökológiai terminológia kidolgozásában és egységesítésében.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) biológia–kémia szakán végzett 1957-ben. Előbb szülővárosában, Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanított, majd az ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszékének tanára lett.
Igazi reneszánsz ember volt: szakterületén kívül az emberi tudás számos más szférájában is otthonosan mozgott. Barátai és tanítványai mind a mai napig már-már legendaszerű történeteket mesélnek arról, hogy miként idézett (sokszor idegen nyelven) hosszú szövegeket szó szerint, vagy hogy miként volt képes ámulatba ejtő lexikális tudását logikus rendszerbe szervezni. |
383 | 21420 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=383 | Magyar Tudományos Akadémia | A Magyar Tudományos Akadémia (röviden: MTA) magyarországi tudományos köztestület, amelynek fő feladata a tudomány művelése, a tudomány eredményeinek terjesztése, a magyar tudomány képviselete. 2019-ig kutatóintézetekkel rendelkezett; a magyar kutatóhálózat jelentős részét is a Magyar Tudományos Akadémia irányította.
Története.
Alapítása.
Egy magyar tudományos társaság alapításának gondolatához már az 1700-as évek második felében Bél Mátyás evangélikus lelkész és polihisztor is eljutott. Néhány évtized múlva, 1781-ben Bessenyei György pedig papírra is vetette saját elképzelését. Az 1791. évi országgyűlés tudományi bizottsága felvette programjába a katonai és képzőművészeti akadémián kívül egy magyar tudományos akadémia felállítását, ám a tervek megvalósítása végül I. Ferenc uralkodásának első három évtizedében elmaradt.
Az 1825-ös pozsonyi országgyűlésen (a követek november 2-ai és 3-ai kerületi ülésén) ennek eszméjét ismét fölelevenítették. Már az első gyűlésen, november 2-án, szóvá tette egy magyar tudományos intézet felállításának szükségességét Máriássy Sáros vármegyei követ.
Másnap, 1825. november 3-án Felsőbüki Nagy Pál különösen gyújtó hatású beszédet mondott, amelyben hevesen kikelt azon elkorcsosodó főurak ellen, akik elhanyagolják nemzetünk és nyelvünk érdekeit. Ezután tette meg sorsfordító, emlékezetes felajánlását gróf Széchenyi István. Széchenyi bár a felsőtáblához tartozott, ekkor éppen az alsóházi követek ülésén foglalt helyet. Felsőbüki szónoklatát követően a jelenlévők meglepetésére Széchenyi váratlanul szót kért, és felszólalásában felajánlotta birtokainak egyévi jövedelmét, forintot egy "Magyar Tudós Társaság" megalapítására.
A társaság létrehozását más főnemesek is jelentős összegekkel támogatták, sőt volt aki jelentősebb összeggel is mint Széchenyi: Sina Simon (), herceg Batthyány Fülöp (), gróf Károlyi György () és még többen.
Hamarosan József nádor forinttal, Teleki József – a Társaság későbbi első elnöke – pedig családi könyvtárával járult hozzá az Akadémia létrehozásához.
1825. november 8-án a Széchenyi, Károlyi, Andrássy és Vay a nádorhoz, az alsó- és felső táblához már írásban is benyújtotta ajánlatát, november 21-én pedig az alakítandó tudós társaság épülete tervének alaprajzát. József nádor bizottságot nevezett ki az alaprajz megtárgyalására, s ebben Széchenyi is aktívan részt vett.
Felajánlása megtételében – régóta meglévő országjobbító szándékai mellett – a titkos szerelme, Zichy grófné, Cresence előtti imponálás szándéka is szerepet játszott. 1849-es napló bejegyzése azt írta: „Az én eszemben az ő elcsábítása járt. Ő testileg ellenállt, de a lelkét magamévá tettem, mert ő az egész világon engem szeretett a legjobban. Hogy egészen megnyerhessem, ráléptem a hazafiság mezejére, 24 szónál nem tudtam többet magyarul, azt is rosszul, de ellenzékinek léptem föl a mágnástáblán, s 60 ezer forintot ajánlottam föl, hogy mire, azt igazában nem is tudom tisztán, de magyar nyelvészeti akadémia lett belőle.”
1827. augusztus 18-án a bizottság munkálatai – nem kis részben József nádor kitartó lobbi munkájának köszönhetően – a királyi szentesítést is elnyerték. Az alapítást törvénybe iktatták. Az országgyűlés ebben a törvénycikkben mondta ki a társaság megalapítását.
Az Akadémia szervezeti rendjének kidolgozására felállított bizottság megszervezését és működését mutatja be a szépirodalom eszközeivel Móra Ferenc "Consistorium Calvinistorum" című elbeszélése (megjelent az író "A fele sem tudomány" című kötetében). Szintén az Akadémia korai időszakáról tudósítanak Móra ugyanott megjelent, "Hogy készült az Akadémia?" és "Az első akadémikusok" című, tényadatokban gazdag elbeszélései.
Működésének megkezdése.
Tényleges működését 1830-ban kezdhette meg Magyar Tudós Társaság néven, miután az uralkodó elfogadta az alapszabályokat. Az 1830. november 17-ei igazgatótanácsi tagválasztó ülésen Teleki József személyében megválasztotta – akkori nevén "elölülőnek" – első elnökét, Széchenyi Istvánt másodelnökké, Döbrentei Gábort pedig titkárrá nevezték ki. Az első rendes tagokat – összesen 23-at – ugyanezen napon a Teleki József vezette Igazgató Tanács nevezte ki. A tiszteleti tagok száma 24 volt.
A Magyar Tudós Társaság első közgyűlését 1831. február 14-én tartotta. A társaság szervezeti szabályzatát az A magyar tudós társaság alaprajza és rendszabásai (Pest, 1831) c. kiadvány közölte. Ennek értelmében 42 rendes, 24 tiszteleti és meghatározatlan számú levelező tagot fogadhatott tagjai közé.
A következő osztályokat hozták létre:
Az Akadémia vezetése.
Az Akadémia titkára először Döbrentei Gábor volt, majd az irodalomtörténet-írás atyja, Toldy Ferenc következett, utána a történész és jogász Szalay László, 1865-ben Arany János. 1866-tól Eötvös József lett az intézmény elnöke, aki 22 éves korában került az Akadémia tagjai közé, 1835-ben.
A Magyar Tudományos Akadémia név felvétele.
1840-ben a Magyar Tudós Társaság nevet Magyar Tudományos Akadémiára változtatták. 1844-ben megnyitotta kapuit az MTA könyvtára.
Széchenyi István 1842. november 27-én az Akadémián mint másodelnök megnyitó beszédet mondott. Beszédében a hangsúlyt a nyelvművelésre helyezte, mivel a magyar nyelv megőrzését és művelését mindenek elé helyezte. 1860-ban országos gyűjtés indult az Akadémia székházának felépítésére. A kivitelezés Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezetésével 1862 tavaszán kezdődött el Friedrich August Stüler tervei alapján. Az Akadémia 1869-ben szervezeti változáson esett keresztül, addigi hat osztályát hárommá (1. nyelv- és széptudományi, 2. történeti, bölcseleti és társadalomtudományi 3. matematikai és természettudományi) vonták össze. Ebben a szervezetben működött 1946-ig. Ekkor a természettudományok számát kettőre emelték.
Az Akadémia az 1870-es évektől az ország tudományos életének központja lett.
Az 1956-os forradalom idején.
Az 1956-os forradalom idején – október 25-e után – a tagok értekezlete új vezetőséget választott a korábban visszavonult vezetőség helyébe. Az értekezleten több mint 80 tag jelent meg, köztük olyanok is, akiket 1949-ben tanácskozó taggá minősítve tagsági jogaiktól megfosztottak.
Az értekezlet megemlékezett I. Tóth Zoltán levelező tagról, aki a forradalom harcai során elesett. Elhatározta, hogy az Akadémia közgyűlésének előkészítésére, a múltban elkövetett hibák orvoslási módozatainak kidolgozására, valamint a forradalom kitörése óta az Akadémia ügyvitele körében történt intézkedések felülvizsgálására nemzeti bizottságot alakít, amelybe az Akadémia minden osztályából három tagot választ. A bizottság elnöke Kodály Zoltán, alelnöke Gombás Pál, titkára Nizsalovszky Endre, tagjai Andreanszky Gábor, Baló József, Bruckner Győző, Dudich Endre, Eckhardt Sándor, Eckhart Ferenc, Egervári Jenő, Geleji Sándor, Gyulai Zoltán, Hajnal Imre, Hajós György, id. Issekutz Béla, Lakó György, Lukács György, Mócsy János, Pais Dezső, Plank Jenő, Szalai Sándor, Vendl Aladár, Verebélÿ László és Varga József lettek. A bizottság az 1956. október 28-án alapított Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága, illetve a november 21-én megalapított Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa elődjének tekinthető.
1990 után.
A rendszerváltást követően, 1990-ben, új alapszabályt fogadtak el. Az irodalom és a művészetek akadémiai képviseletének helyreállítására társult, de önálló intézményként létrejött a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (1992). 1994 áprilisában kihirdették a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló új törvényt (XL. tv.).
Az akadémiai kutatóintézet-hálózat elcsatolásával kialakult helyzetben az MTA 192., rendkívüli közgyűlése 2019. december 2-án elfogadta az Akadémia megújuló küldetését tartalmazó előterjesztést, valamint módosította az MTA Alapszabályát és Ügyrendjét is.
Székháza.
1860-ban országos gyűjtés indult a székház felépítésére. A tervpályázatot 1861-ben írták ki. A győztes, neoreneszánsz stílusú tervet Friedrich August Stüler nyújtotta be. A kivitelezés 1862 tavaszán kezdődött Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezetésével. A felavatásra 1865. december 11-én került sor.
A homlokzati szobrokat Emil Wolff, az alapítást ábrázoló bronz domborművet Holló Barnabás készítette. A díszterem freskói Lotz Károly alkotásai. Ligeti Antal tájképei ékesítik a kis üléstermet.
A székház Budapest V. kerületében, a Széchenyi István tér 9. alatt található.
Osztályai.
Napjainkban 11 tudományos osztálya működik, ebből nyolc természet-, három társadalomtudományi (I., II., IX.):
Az Akadémiai Könyvtár.
Budapest V. Arany János u. 1. alatt található a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ. 1826-ban alapították. Az ország egyik legnagyobb tudományos szakkönyvtára. A mintegy kétmillió könyvtári egységet őrző könyvtárhoz több különgyűjtemény (Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, Keleti Gyűjtemény, valamint Mikrofilmtár) tartozik.
Illetmény.
Az Akadémia tagjai és az MTA doktorai illetményt kapnak. Ennek összege 2007. január 1-je után [a 350/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet alapján] rendes tag esetén havi 455 000 Ft, levelező tag esetén 353 900, az MTA doktorai esetén 90 000 Ft.
A Magyar Tudományos Akadémia adatbázisai.
MTA-akadémikusok.
Az MTA tagjainak adataiból az Akadémia adatbázist hozott létre, amely tartalmazza a Magyar Tudományos Akadémia mindenkori rendes, levelező, külső és tiszteleti tagjainak, valamint a közgyűlésen szavazati joggal rendelkező doktor-képviselőknek az életrajzi adatait.
MTA Köztestület.
Az MTA Köztestületi Adatbázisa annak a mintegy tízezer köztestületi tagnak az adatait tartalmazza, akik Magyarországon szerzett vagy honosított tudományos fokozattal rendelkeznek és a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényben meghatározott feltételek alapján bejelentik, hogy a köztestület tagjai kívánnak lenni. Az adatbázis 1994 óta épül, hozzáférhető az interneten, illetve nyomtatott formában is megjelenik.
A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézet-hálózata 2019-ig.
2019-ig az MTA az alábbi kutatóintézeti hálózattal rendelkezett: |
385 | 18186 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=385 | 20. század | Évtizedek: 1900-as évek 1910-es évek 1920-as évek 1930-as évek 1940-es évek 1950-es évek 1960-as évek 1970-es évek 1980-as évek 1990-es évek
A 20. század az 1901. január 1-től 2000. december 31-ig terjedő időszak. A 20. századot tekinthetjük az egészségügyi, szociális, tudományos és technikai fejlődés, valamint a nemzetközi egységesülés korszakának, ugyanakkor megjelölhetjük a példátlan méretű háborúk és népirtások koraként is. A 19. században elkezdődött a termelés és a szolgáltatások gépesítése, a globális kommunikációs hálózatok kiépítése, ami egyre gyorsuló iramban folytatódott a 20. században. Ebben az évszázadban tulajdonképpen megváltozott az élet minden területe és az egész emberi társadalom alapvetően átalakult.
A történettudományban használatos a rövid 20. század kifejezés, amely az első világháborútól (1914–1918), illetve az azt lezáró békeszerződésektől (1919–1920) a Szovjetunió vezette szocialista párt felbomlásáig (1989–1991) terjedő korszakot jelöli.
Lásd még: 2. évezred, Újkor
Események a II. világháború végéig.
Főbb politikai, gazdasági és természeti események a II. világháború végéig:
Társadalom.
Fejlett világ
Harmadik világ
Kultúra.
A 20. század legnépszerűbb zenei előadói.
Toplista az eladott albumok száma alapján.
Évek és évtizedek.
Megjegyzés: A huszadik század előtti és utáni évek "dőlt betűvel" írva. |
386 | 253 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=386 | Japán nyelv | A japán nyelvet "(nihongo, nippongo," 日本語, ) 126 millió ember beszéli anyanyelvként, ezzel a kilencedik legnagyobb beszélőközösségű nyelv a világon. E közösség legnagyobb része Japánban él, ezen kívül első vagy második nyelvként csak Palauban beszélik. Standardizált változata "(hjódzsungo)" a tokiói dialektuson alapszik.
A japán ragozó nyelv, eredete máig sem tisztázott:
Írás és kiejtés.
A japán nyelvben három írásrendszer van: a hiragana és a katakana szótagírások, a kandzsi kínai eredetű szóírás, de ezek mellett időnként használatos még a "rómadzsi" is, ami a latin betűs írás neve.
1947-ben az amerikai megszállók nyomására az addigi 50 000 jelből álló jelrendszer helyett az alap jelkészlet számát 1850-re korlátozták, de 1981-ben a listát 1945 tételre, 2010-ben pedig 2136-ra bővítették. A többi írásjegy sem tűnt el azonban teljesen, például a kandzsi kentei vizsga legmagasabb szintjén ma is 6355-nek az ismeretét követelik meg.
A "kandzsival" a szavak fogalmi részét, például a főneveket, az igetőt írják le, a "hiraganával" a toldalékokat és a határozószókat, "katakanával" pedig az idegen eredetű szavakat és (főként tudományos művekben) a növények, állatok nevét.
A következő táblázat bemutatja a japán nyelv alapvető szótagjait. A táblázatot úgy kell használni, hogy a bal oldali mássalhangzó után kiejtjük a felül lévő magánhangzót.
Van néhány kivétel a hiragana, ill. a katakana olvasásában:
Kiejtési és egyéb tudnivalók:
Részletes hiragana táblázat:
Részletes katakana táblázat:
＊ ヲ (wo) kiejtése azonos az オ (o)-val, de ritkán használják, csak hiragana katakanára átírásakor.
A különleges (ji/vu/je) katakanákat a Meidzsi-korban vezették be oktatási céllal, de sosem terjedt el. A hiragana változatának (を) azonban jelentős szerepe van a nyelvben, mivel főnevek végéhez kapcsolva ez fejezi ki a tárgyesetet. A "vi" (ゐ,ヰ) és a "ve" (ゑ,ヱ) karaktereket ma már szinte egyáltalán nem használják.
A japán szavak magyar átírása az angolban használt Hepburn-átíráson alapul, de azzal nem azonos (az angol és a magyar nyelv különbségei miatt):
Példák:
Az átírásban a ni betűk nem csak a に/ニ szótag megjelenésével, hanem az n (ん/ン) és i (い/イ) egymás után következő szótagok leírásával is előfordulhatnak. Ennek megkülönböztetésére az utóbbi esetben aposztrófot teszünk az átírásban a betűk közé (pl. a fenti 研一郎 Ken'icsiró névben). Ezt a megkülönböztetést sokszor elmulasztják feltüntetni. A például adott név sajátossága továbbá, hogy angol átírásában a kötőjeles, nagy I betűs változat terjedt el, azonban a szabályszerű átírás ott is Ken'ichirō.
Néhány szót nem szabályszerű, hanem hagyományos alakjában írunk át: "gésa" (szabály szerint "geisa), Tokió" (eredetileg "Tókjó"), "Kiotó" (eredetileg "Kjóto"), "Oszaka" (eredetileg "Ószaka") stb.
Központozási jelek.
A régi japán írásrendszerben nem található egyetlen központozási jel sem, az összefüggéseket a szövegkörnyezet és a szövegek elhelyezkedése adja.
A szöveg struktúrájának megértéséhez a napjainkban használt jelek segítenek, megjegyzendő, hogy a japán írásban "nincsenek szóközök", az írásjegyek egymás után következnek.
Főbb jelek:
Nyelvtan.
A japán nyelv tipológiailag agglutináló, alany-tárgy-ige (SOV) sorrendű mondatokkal. A mutató névmások megelőzik a jelzett szót.
A főneveknek nincs ragozásuk, az esetviszonyokat a főnévi csoportok után álló partikulák jelzik: は (va) – topik jelölő, が (ga) – (nem topik) alany jelölője, を (o) – tárgyjelölő, に (ni) – mindenféle helyviszony jelölője, の (no) – mindenféle jelzői viszony jelölője (beleértve a vonatkozó mellékmondatot is), で (de) instrumentális-partikula stb. A többes számot sokszor nem jelölik, de ha szükséges, ki tudják fejezni, viszont csak a főnéven és névmáson jelenhet meg, az ige vagy a melléknév sohasem kerülhet többes számba. A többes szám kifejezésére alkalmazhatnak toldalékot: 達(tacsi) (子供達"kodomo"-tacsi 'gyerekek'), ら(ra) ("kare"-ra 'ők') vagy megduplázzák a főnevet: (人々 "hito"-bito 'emberek', ahol hangtani változás is történhet a szó belsejében b>h). A többes számot általánosan alkalmazó nyelvekhez hasonlóan a megszámlálhatatlan főnevek, tehát az anyagnevek vagy az elvont fogalmak nevei esetében azonban nem alkalmazzák.
A személyes névmások gyakran kiesnek, ha referenciájuk a kontextusból kiderül. Az első személyben az udvariasság foka szerint többféle alak közül választ a beszélő, második személyben gyakran ugyancsak udvarias formula helyettesíti a névmást (például megszólított neve, tiszteleti -szan/-szama szócskával toldva).
A számneveknek 1-10-ig 2 sorozata létezik, az eredeti japán (J) és a kínai (K) eredetű.
A japánban az igék nem vesznek fel személyragokat, viszont igeidő és mód tekintetében van igeragozás. Nincs főnévi igenév. Az igék formái a mondatban a különféle udvariassági fokot fejezik ki, pl: csináld meg – légy szíves, csináld meg – tisztelettel kérlek, hogy csináld meg.
Nincs magánhangzó-harmónia.
A magyarral azonos a nevek használata (vezetéknév, keresztnév), a dátum és cím használata, a birtokos eset használata (először jön a birtokos, utána a birtok, például a ház ajtaja). A címeket is hasonló módon írják (nagyobb egységtől a kisebb felé haladva): város, városrész, háztömb.
Nyelvjárásai.
A japán nyelv elég homogén, köszönhetően a standardizációnak. Régebben voltak nagyobb eltérések. A nyelvjárások tanulmányozásának csekély a hagyománya. Három nagy nyelvjárásra osztható: keleti, nyugati, kjúsúi. Az első csoport a Tokió főváros (az i, u elnyelése); a nyugati csoport Kiotó és Oszaka (Ószaka-ben : Oszaka dialektus) több udvarias forma, erősebb tónuskontraszt, u magánhangzó kissé az u és ü között való kiejtése, valamint a ni szótag nyi-nek ejtése); a kjúsúi (je szótag megléte, és az e palatalizáció hatása a megelőző mássalhangzóra).
A hivatalos nyelv az iskolai oktatás révén a tokiói nyelvjárásra épülő standard nyelv. A japán nyelv rengeteg szót kölcsönzött (és kölcsönöz még ma is), elsősorban a kínai (mandarin) és az angol nyelvből. Írásban ezeket katakanával szokták írni. |
389 | 9541 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=389 | Jog | A jog kifejezést mind a jogtudományban, mind a köznyelvben több értelemben használjuk, épp ezért sokféle jog meghatározással találkozhatunk. Egyfelől a jog jelentheti a jogszabályokat is, a "tárgyi jogot" "(ius est norma agendi)", másfelől jelentheti a jogosultságot, az "alanyi jogot", tehát azt, hogy bizonyos személynek cselekvési lehetősége van a tárgyi jog adta keretek között "(ius est facultas agendi)".
A jog, mint jogszabály olyan magatartási szabály, norma, amelynek a keletkezése az államhoz kötődik, a társadalomban általánosan kötelezőek, és érvényesülésüket az állami szervek végső soron kényszerrel biztosítják.
A jog tagolása, jogágak.
A jogrend egy szuverén hatalom egymással térben és időben összefüggésben lévő jogszabályainak összessége. Ezek a jogszabályok egymással logikusan összefüggenek, hierarchikusan rendszerezettek, ellentmondásmentességre törekszenek, ezért ilyen értelemben használjuk rájuk jogrendszer kifejezést is. Hagyományosan a jogrendszert két nagy jogterületre szokás felosztani Ulpianus érdekelmélete óta: közjogra, ami a közérdekű életviszonyokat szabályozza, és magánjogra, ami a magánérdekű életviszonyokat foglalja össze. Mindkét nagy jogterületen belül a történeti fejlődés eredményeképpen különböző jogágak alakultak ki, a jogág az egymáshoz hasonló jogviszonyokat, hasonló módszerekkel rendező jogszabályokat vonja egy kategóriába. Azaz a jogágak egymástól a szabályozás tárgya és módszere szerint különböztethetők meg (pl.: munkajog, családjog, büntetőeljárásjog).
Nemzetközi jog.
A jog fejlődésének eredményeképpen létrejött a nemzetközi jog, mely három nagy jogágat foglal magában: a nemzetközi közjogot, a nemzetközi magánjogot és a nemzetközi szervezetek, integrációk – így a közösségi jogot (az Európai Unió jogát).
Alkotmányjog.
Az alkotmányjog mindig az egyes szuverén államhoz kötött, e jogág szabályai határozzák meg az állam alapvető felépítését, az államrendszer elveit, legfontosabb intézményeit. A modern jogrendszerekben az alkotmányjog biztosítja a törvényhozó, végrehajtó és bírói-törvénykezési hatalom elkülönülését, a hatalmi ágak megosztásának elvét. Az alkotmányjog vagy egy írott alaptörvényen – az alkotmányon nyugszik (például: az Alaptörvény, USA alkotmánya), amelyet az alkotmányozó gyűlés fogad el; vagy nem egységes, jogelvek és fundamentális törvények halmaza határozza meg a jogág tartalmát (például: Egyesült Királyság alkotmánya: írott konvenciók – Bill of Rights – esetjog "(case law)," szokásjog). Az alkotmány szabályozza a jogszabály megalkotásának módját, a parlamentek működését, a választási rendszert és a kormányzás fontosabb intézményeit. Rendezi az önkormányzatok és a központi hatalom viszonyát, szabályozza az államfő hatáskörét, feladatait. A bíróságok felépítését, szervezetét, hatáskörét is rendezi.
Az alkotmányjog az állami berendezkedés szabályozása mellett rendelkezik az alapvető szabadságokról, deklarálja az állampolgár jogait, kötelességeit, egységbe foglalja a legfontosabb emberi jogokat. Így általában az alkotmányok szólnak az élet védelméről, emberi méltósághoz való jogról, a személyes szabadságról, tisztességes eljáráshoz való jogról, lelkiismereti szabadságról. Deklarálják a véleménynyilvánítás, a gyülekezési jog és az egyesülési jog szabadságát, a tulajdonhoz való jogot, az állampolgárok egyenjogúságát. Tanítja a választási rendszert, a népszavazást, az állampolgárság megszerzését és elvesztését, a külföldiekre vonatkozó joganyagot, a menekülteket és a menedékeseket, a vízumokat, foglalkozik az ügyészség szervezetével és feladataival. Érinti az alapvető alkotmányos alapelveket, a hatalommegosztást, a szuverenitást, a jogállamiságot.
Közigazgatási jog.
A közigazgatási jog a közigazgatás anyagi és eljárási jogviszonyaival foglalkozó jogág, a közjog része, államspecifikus, történeti fejlődés eredményeképpen jött létre az állam bürokratizálódásának folyományaként. A közigazgatási jog az alkotmányjog által szabályozott viszonyrendszer konkretizálását célozza. A közigazgatási jog részletezőbb mint az alkotmányjog. A közigazgatás jogalkalmazást és döntés-előkészítést végez, legfontosabb feladatai az állam akaratának megvalósítása illetve közszolgáltatások nyújtása az állampolgároknak meghatározott ügyintézési és eljárási folyamatban.
A közigazgatási jog elsősorban a központi hatalom és az önkormányzatok, köztestületek működését, szervezetét szabályozza, rendezi a felügyelet, ellenőrzés és irányítás hatékony rendszerét, meghatározza a köztisztviselők jogviszonyát, alkalmazási feltételeit. Szabályozza a dekoncentrált szervek hatáskörét, feladatait, működését. A közigazgatási eljárásban meghozott közigazgatási határozatok a legtöbb országban bírósági kontroll alatt állnak, felülvizsgálhatók. Az első speciális közigazgatási bíróság a Conseil d'État volt Franciaországban, amit Napóleon hozott létre 1799-ben.
Büntetőjog.
A büntetőjog a jog azon ága, amely meghatározza azokat a közösségellenes, nemkívánatos magatartásokat – bűncselekményeket – amelyek tanúsítása esetén az elkövetőt büntetőjogi felelősségre vonják és megbüntetik. A jogalkotó megalkotja a törvényi tényállást, melyhez büntetési tételeket kapcsol. A törvényi tényállást kimerítő cselekmény a bűncselekmény, a törvényi büntetési tétel keretei között kiszabásra kerülő jogkövetkezmény pedig a büntetés.
A büntetőjognak két fő vizsgálódási területe van, a bűncselekménytan, ami a bűncselekmény megvalósulását, elemeit (jogtárgy, elkövetési tárgy, elkövetési magatartás, eredmény, okozati összefüggés, szándékosság, gondatlanság), a büntetőjogi felelősségre vonás akadályait (gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer, tévedés, jogos védelem stb.), a bűncselekmény megvalósulásának stádiumait (befejezett bűncselekmény, kísérlet, előkészület) illetve a bűncselekmény elkövetőit (tettes, részes) vizsgálja. A másik nagy csoport a büntetéstan, ami a büntetés alapját, célját, mértékét, speciális elkövetőkre (például: fiatalkorú), vonatkozó szabályait rendezi rendszerbe.
Minden bűncselekménynek van három fogalmi eleme, amelyeknek minden bűncselekmény esetén meg kell valósulnia. Ilyen a tényállásszerűség – vagy másképpen büntetendőség, mely azt jelenti, hogy bűncselekmény az a cselekmény, melyre a törvény büntetés kiszabását rendeli (nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege). A büntetendőség arra ad választ, hogy a cselekmény kimerítette-e egy törvényi tényállás kereteit. A következő fogalmi elem a társadalomra veszélyesség – másképpen jogellenesség, mely azt fejezi ki, hogy a törvényi tényállásba ütköző cselekmény jogellenes, nincs olyan jogellenességet kizáró ok, mely a cselekményt jogszerűvé tenné. Az utolsó e körbe tartozó bűncselekményi fogalmi elem a bűnösség, mely lélektani mozzanatokra épül: az elkövető tudatában szándékosság vagy gondatlanság jelenik meg a cselekménye tükröződéseként. A cselekmény és annak következménye az elkövetőnek felróható.
Az angolszász jogrendszerekben a bűncselekménynek két fő fogalmi eleme van: a mens rea – "bűnös tudat," illetve az actus reus – "bűnös tett." Mindkét fogalmi elemnek meg kell valósulnia ahhoz, hogy a bűncselekmény megvalósuljon. Ha hiányzik a bűnös tudat, a tett – akár erőszakos cselekmény – nem feltétlenül lesz büntetendő (például: jogos védelem, beszámíthatatlanság). Egy 19. századi angol esetben a "R v. Dudley and Stephens" ügyben a védelem végszükségre hivatkozott, mivel a "Mignotte" nevű hajó Southamptonból útban Sydney felé elsüllyedt. A legénység három tagja egy csónakban hánykolódott, és mivel éhhalál fenyegette őket, az egyik matrózt megölték és megették. Dudley és Stephens életben maradtak, megmentették őket, majd bírósági eljárás indult ellenük emberölés vádjával. Végszükségre hivatkoztak, így próbálták cáfolni, hogy fennállt volna a mens rea – bűnös tudatuk az emberölésben. A bíróság nem fogadta el azt az érvelést és halálra ítélték a matrózokat, akiket azonban a közfelháborodás, különösen a tengerészek szolidaritása miatt, végül mégsem végezték ki, kegyelmet kaptak és csak hat hónapnyi börtönbüntetésre ítélték őket.
Az ítéleteket, így a büntetéseket minden esetben bíróságok hozzák meg, megkülönböztethetünk főbüntetéseket, mellékbüntetéseket és intézkedéseket. A legtöbb büntetés napjainkban szabadságvesztés, pénzbüntetés vagy közérdekű munka, halálbüntetést Európában már nem hajtanak végre. Nagy hangsúlyt fektetnek az elítéltek nevelésére, rehabilitációjára, iskoláztatására. Nemzetközi szinten több mint 104 ország ratifikálta már a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló nemzetközi megállapodást, amely az emberiség elleni bűncselekmények elkövetőit állítja a bíróság elé, és hirdet ítéletet az egyes ügyekben.
Büntető eljárásjog.
A büntetőeljárás olyan eljárási cselekmények folyamata, amelyek annak eldöntésére, elbírálására hivatottak, hogy történt-e bűncselekmény, azt ki követte el és milyen keretek között alkalmazható a terheltre a büntető anyagi jog, milyen büntetési tétel kerüljön kiszabásra, vagy mentsék-e fel a vádlottat. A büntetőeljárás – mint eljárási jog – a büntetőjog – mint anyagi jogra épül, annak állam általi kikényszerítését végzi el. A büntetőeljárás legfontosabb alapelvei az ártatlanság vélelme, a védelem joga, a jogorvoslati jog és a vádelv. Az eljárás jellemzően három illetve többszereplős: a védővel és a vádlottal szemben áll a vád képviselője, az ügyész, a vita eldöntése a bíróság hatásköre, nagy szerepük van a tanúknak, szakértőknek és a sértettnek is. Az eljárás központi magja a bizonyítás, az ártatlanság vélelmének megdöntése, ezáltal a bűnösség kimondása. A büntetőeljárás során kényszerintézkedéseket lehet foganatosítani (például: előzetes letartóztatás, távoltartás, óvadék) legtöbbször a terhelttel szemben.
A büntetőeljárás szakaszai: nyomozás, vádemelés, tárgyalás előkészítése, elsőfokú tárgyalás, másod- és harmadfokú tárgyalás, végrehajtás, esetleges rendkívüli jogorvoslatok. A tárgyaláson történik meg a bizonyítás, a védő- és vádbeszédek, a tárgyalás után hirdetik ki az ítéletet. Másod- és harmadfokra akkor kerül az ügy, ha fellebbezés történik akár a vád, akár a védelem részéről. A jogerős határozat kihirdetése után az abban foglaltak végrehajthatók.
Polgári jog.
A polgári jog a magánjogi jogágak kiemelkedő, legfontosabb jogterülete, tartalmazza mindazokat a jogelveket, általános szabályokat, jogintézményeket, melyek a viszonylagos elkülönültségű, eredetileg a polgári jogba tartozó más jogágakban újból megjelennek. A polgári jog törvény által garantálja az ember számára az önrendelkezés szabadságát, a személyisége kibontakozását, védelmét és ehhez tartozóan a vagyonával való szabad rendelkezést mind élők között, mind a rendelkező személy halála esetére.
A polgári jog valamennyi civilisztikai jogág anyajoga, tartalmazza a legfontosabb alapelveket (jóhiszeműség és tisztesség elve, joggal való visszaélés tilalma, együttműködés elve).
A polgári jog egyik jogterülete a személyi jog – mely a természetes személyek és jogi személyek jogképességével, cselekvőképességével, ezek keletkezésével és megszűnésével foglalkozik, ill. védi a személyhez fűződő jogokat, biztosítja a szellemi alkotások védelmét.
A dologi jog foglalkozik a dolog fogalmával, a dolog megszerzésével, megterhelésével, birtoklásával, használatával, a vele való rendelkezéssel, a dolog feletti tulajdon megszerzésével, a közös tulajdonnal, a használati jogokkal (szolgalom, haszonélvezet, földhasználat), és a birtokkal, birtokvédelemmel. A dologi jog Grosschmid Béni szavaival élve: "sűrített negatív kötelem" – a dolog tulajdonosával szemben mindenki tűrni köteles, a dologi jog abszolút hatályú, mindenkivel szemben fennálló jog, mely a fennálló helyzet változatlanságát (statika) biztosítja a jogosult javára. Karl Savigny szerint a tulajdon az egész világgal szembeni jog egy dolog felett, szemben a kötelmekkel, szerződésekkel, ahol a kötelezettségek, jogosultságok meghatározott személyek között, egymás viszonyában állnak fenn.
A polgári jog másik nagy jogterülete a kötelmi jog, ennek általános illetve különös része. A kötelmi jog szabályozza az egyes individuális személyek egymás közötti ügyleteit, az egymással szemben fennálló jogosultságokat és kötelezettségeket. A kötelmi jog főszabályszerűen relatív szerkezetű, mellérendelt jogviszonyban álló meghatározott jogalanyok, kölcsönös és egyenértékű követelései és tartozásai egységének diszpozitív jellegű szabályanyaga. Ezek a kötelmi viszonyok a dologi jogviszonyok szándékolt változtatását, vagy a nem kívánt változások reparációját (kártérítés) biztosítják. Az egyik legfontosabb, leggyakoribb kötelem a szerződés, mely a pacta sunt servanda elven alapul, megköthető írásban, szóban vagy ráutaló magatartással is. A szerződések módosíthatók, megtámadhatók, semmiségükre a felek hivatkozhatnak. A kötelmi jog szabályozza a szerződést biztosító mellékkötelezettségeket (például: zálogjog, foglaló, kezesség, jótállás), a teljesítést, a szerződésszegést, a szerződés megszűnését is. A kötelmi jog különös része szabályozza az egyes szerződéstípusokat (például: adásvétel, bérlet, letét, vállalkozás, megbízás, biztosítás, ajándékozás, tartási szerződés).
A kötelmi jog körébe tartozik a felelősség kérdése is: felelősség a szerződéssel okozott károkért, illetve a szerződésen kívül okozott károkért. A kártérítés, kártalanítás, kármegosztás, a veszélyes üzem működéséből eredő károk, az állattartók felelőssége, az épületről lehulló tárgy által okozott kár; a kártérítés mértéke, a nem vagyoni kár megállapítása is a kötelmi jog körébe tartozik.
A polgári jog az öröklési jog körében rendezi a meghalt személy tulajdontárgyainak sorsát, végintézkedést és a törvényes öröklés eseteit, kapcsolatát, módjait, az örökösök felelősségét a hagyatéki tartozásokért, a végrendelet tartalmát, fajait, a végrendelet érvénytelenségét, hatálytalanságát és az öröklési szerződést is. Az öröklési jog biztosítja a kötelesrészt, az örökség kiadását, visszautasítását.
Polgári eljárásjog.
A polgári eljárás bíróságnak polgári ügyekben az igazságszolgáltatás megvalósítására, annak elősegítésére irányuló, jogilag szabályozott tevékenysége, melyben közreműködnek a polgári ügyben érintett felek, azok képviselői, valamint más személyek. A polgári eljárásokat két részre tudjuk tagolni: egyrészt léteznek peres eljárások, melyek keresettel indulnak, másrészt léteznek polgári nemperes eljárások, melyekben soha nem születik ítélet, általában hiányzik a tárgyalás, sokszor nincs ellenérdekű fél.
A polgári eljárás során az eljárási cselekményeket végzők eljárási jogokat és kötelezettségeket szereznek, hoznak létre, változtatnak és szüntetnek meg. A polgári eljárás tárgya a polgári ügy, minden olyan ügy, melynek elbírálása nem a büntetőjog illetve a büntetőeljárásjog alapján történik. A polgári ügyek többsége polgári jogi ügyeket, eseteket jelent.
A polgári eljárás szakaszai: keresetindítás, tárgyalás előkészítése, tárgyalás, ítélet kihirdetése, másodfokú eljárás, felülvizsgálati szakasz, végrehajtási szakasz. A polgári eljárás speciális alapelvei között említhetjük a rendelkezési elvet, kérelemre történő eljárás elvet, a peranyag szolgáltatás elvet, a kétoldalú meghallgatás elvét, a jogérvényesítés segítésének elvét és a jóhiszemű eljárás elvét.
A polgári eljárásokban bíróságok járnak el, melyek joghatósága, hatásköre és illetékessége szabja meg a tárgyalás helyét, az alkalmazandó jogszabályokat. A polgári eljárást általában eljárásjogi kódexek szabályozzák, a kódexek meghatározzák a fél perbeli legitimációját, a pertársaságot, beavatkozást, a meghatalmazotti képviseletet, az eljárási cselekmények fajait, a perköltséget, a kereset fogalmát, fajait, a tárgyalás menetét, a bizonyítás módját, eszközeit, a bírósági határozatokat, a perorvoslati eszközöket.
Munkajog.
A munkajog mint jogág a munkáltatók, a munkavállalók és az érdekképviseletek egymás közti viszonyait, a munkaviszony általános szabályait rendezi A munka törvénykönyve paragrafusai szerint. A munkaszerződés megkötése, módosítása, a munkaviszony megszüntetése a munkajog legfontosabb területe, emellett szól a pihenőidőről, munkaidőről, a munkavállaló és a munkáltató kártérítési felelősségéről. A kollektív munkajog szól az érdekegyeztetési folyamatokról, a szakszervezetekről, a sztrájkjogról, a munkavédelmi előírásokról.
Jogrendszerek.
Általában a jogrendszerek a világban két nagy részre oszthatók: civil jogi jogrendszerekre (kontinentális) és a "common law"-n és az "equity"-n alapuló jogrendszerekre (angolszász). A civil jog ebben az esetben nem azonos a polgári – "civil" – joggal, a jelentésének lényege egy elhatárolás: a "magánjog" és "közjog" dualizmusára épülő jogrend. A jogrendszerek harmadik fajtája az egyházi jogon, vallási szabályokon alapuló jogrendszer, amely vallási előírásokon illetve kommentárokon nyugszik. Az egyes jogrendszereken belüli eltérések elsősorban történelmi, társadalmi, gazdasági okokkal magyarázhatók, adott állam jogrendszere függ az állam demokratikus vagy autoritatív jellegétől.
Kontinentális jogrendszer.
A világ legtöbb államában civiljogi jogrendszer működik. E jogrendszer egy szuverén vagy szuverenitással felruházott szerv vagy személy által alkotott absztrakt törvényeken, kodifikált jogszabályokon, általában írott alkotmányon alapul, másrészt jogszokáson, mely jogforrásokat a konkrét ügyre vonatkoztatnak.
A jogalkotó által alkotott írott jogszabályok már az ókorban is léteztek, az egyik legelsőként említhető a babilóniai Hammurapi törvényoszlopa. A modern civiljogi jogrendszerek közvetlenül visszavezethetők a római jog írott jogforrásaira, melyeket a középkorban fedeztek fel ismét és vált az európai államok jogrendszerének alapjává. A római jog erősen eljárásjogi jellegű volt, az ügyeket a "iudex, praetor" döntötte el a jogszabályok alapján. A római jog magas absztrakciójának is köszönhetően precedenst nem alkalmaztak, így minden egyes ügy elbírálása más ügyektől függetlenül történt.
A 6. században a Keletrómai Birodalom császárának – I. Justinianusnak – utasítására összegyűjtötték és kodifikálták a római jog joganyagát. A gyűjtemény a Corpus Iuris Civilis nevet kapta. Nyugat-Európa eközben lassan a sötét középkorba süllyedt és a 11. századig a jogtudomány nagyrészt feledésbe merült. A 11., 12. században újra-felfedezték a római jogot, tanulmányozni kezdték a Corpus Juris Civilist, megnyitották kapuikat az első jogi egyetemek (Bologna). A római jog elterjedt Európában, az ítélkezés nagyrészt a római jog és a középkori uralkodók jogszabályain alapult egészen a felvilágosodás koráig. A felvilágosodás követőinek egyik követelése volt, hogy az állam a szétaprózott, partikuláris joganyagot foglalja egy kódexbe, történjen meg a kodifikáció. Ennek első állomása a Code Napoléon – Code Civil volt a 18. században Franciaországban, amelyet követtek a kontinensen lévő államok más jogalkotói is, így például: Németországban a Német Polgári Törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch). Az új kódexek nagy hatással voltak nemcsak Kelet-Európa jogrendszereire (például: Görögország, Oroszország), hanem Japán és Korea jogrendjére is. Napjainkban a civiljogi jogrendszerhez tartozik Oroszország, Kína, Közép- és Dél-Amerika, a kontinentális Európa, és még számos más állam is.
Angolszász jogrendszer.
Az angolszász országokban alkalmazott szokásjog (angolul "Common law") alapú jogrendszer egyik fő jellemzője és egyben megkülönböztető jegye a civiljogi jogrendszertől a precedens, azaz a "stare decisis" – az ítéleteken alapuló jog. A bíró alkotta jog lényege, hogy a egyes konkrét esetekből állapít meg jogszabályt a bíró, ezáltal jön létre egy általában íratlan szokásjogon alapuló vagy írott, az eldöntött ügyekről készült jelentésekben megtestesülő szokásjog, mely felépíti a jogrendszert. A jogszabályok nem öltenek kodifikált formát, a jogszabályokat nem a szuverén alkotja meg, hanem a bíróság. A common law jogrendszer Angliában fejlődött ki a legteljesebb formájában, és a Brit Birodalom egykori gyarmatain terjedt el – kivéve Máltát, Skóciát, Az Egyesült Államokban Louisianát és Québec-et – ezért is hívjuk angolszász jogrendszernek.
A common law a normann hódítás idején (1066) jött létre Angliában, a bírák az egyedi eseteket az előző esetek alapján döntötték el, kevésbé a törvények alapján. A normann hódítás előtt a helyi angolszász szokások voltak életben, ezeket alkalmazták a többségükben egyházi bíróságok. A normannok az egyházi bíróságokat visszaszorították. A kontinensen abban az időben támasztották fel újra a római jogot, a normann uralkodók azonban ellenezték, hogy Angliában is bevezessék. Olyan központosított bírói testületeket hoztak létre, amely az idézési rendszeren "(writ)" alapuló "common" (vagyis közönséges, általános) jogot alkalmazták. A writ olyan írott parancs volt, mely azt igényli a címzettől, hogy jelenjen meg, és szolgáltassa bizonyítékát annak, hogy elfogadja a bíróság döntését vagy vesse alá magát a vizsgálatnak.
A központosított bírói rendszernek köszönhetően kialakult egy elit jogászi réteg, akik ugyanazon jogszabályok alapján ítélkeztek. III. Henrik uralkodása alatt készült el Henry de Bracton jogi értekezése, mely a common law lényegét elemzi, I. Eduárd angol király törvényeire pedig mint az íratlan common law írásos megerősítésére tekintettek. A szigorú common law jogszabályok alól mind egyre több személy folyamodott méltányosságért "(equity)" a királyhoz, minek következtében a 15. században megalapították a Kancellári Felső Bíróságot "(High Court of Chancery)" a méltányossági ügyek intézésére. A lordkancellár irányítása alatt működő testület az ügyeket egyedi mérlegelés alapján döntötte el (tehát nem volt precedens). A 16. és 17. század során számos bíróság jött létre, melyek kívül álltak a common law rendszerén (például: Csillagkamara-bíróság – mint a zsarnokság jelképe szűnt meg 1641-ben).
A 17. században a common law egyik fő támogatója Sir Edward Coke újrafogalmazta a common law-t, és ezzel nagymértékben szolgálta annak fennmaradását. A 18. században William Blackstone megírta a "Commentaries on the laws of England (Kommentárok Anglia törvényeiről)," amely nagy szerepet játszott a common law elterjesztésében az egész világon.
Az Egyesült Államokban a common law külön utakon fejlődött, számos angliai gyakorlatot nem fogadott el.
A common law napjainkban is egyre gazdagszik az egyes bírói döntések által, azonban egyre inkább fontosabbá válnak a törvényhozók által kialakított törvényi jogi szabályok is. A modern kor társadalmai egyre inkább a jogalkotás, jogalkalmazás centralizációját igénylik, egyre nagyobb szerepet kapnak a parlament által alkotott törvények.
Egyházjog.
Az egyházjog vagy vallási hitelveken alapuló jogrendszer isten az embereknek kinyilatkoztatott szavait fogadja el jognak, alkalmazandó jogszabálynak. A vallási elveken alapuló jog az ősi társadalmakban általános volt, a jog érvényességét az isten általi kinyilatkoztatás adta. Napjainkban kevés állam jogrendszere épül vallási előírásokra, egyházjogra. A zsidó Halakha, az iszlám Sharia nagy befolyást gyakorolnak Izrael illetve az iszlám országok jogrendjére, a katolikus kánonjog azonban napjainkban visszaszorult, csupán egyházi bíróságok alkalmazzák. A hitelveken alapuló jog többnyire stabil jogrendszert fejlesztett ki, hiszen a jog változása nem egyeztethető össze az isteni ige állandóságával. További jellemzője ezen jogrendszereknek, hogy az isteni ige gyakran túl absztrakt, csak elveket fejez ki, így a részletes szabályok kibontása, interpretációja a jogtudósok, teológusok feladata, ez pedig nagyszámú jogászréteg kialakulását tette szükségessé.
Az Ótestamentum első öt könyve vagy ismertebb nevén a Tóra, és az ezt magyarázó, elemző jogi szabályokat is tartalmazó gyűjtemény a Halakha. Izrael állam joga nem a Halakhára épül ugyan, ám mégis számos előírását, szabályát alkalmazzák, beleépítve az állami jogrendszerbe.
A kánonjog legteljesebb gyűjteménye a Corpus Juris Canonici, mely a római katolikus egyház tagjaira vonatkozó jogszabályokat gyűjti egybe (például: egyházi házasság szabályai).
Az iszlám államokban a 18. századig a Sharia alapján folyt a jogalkalmazás, ám a Oszmán Birodalom felbomlása és a modern jogrendszerek befolyásának következményeként a legtöbb iszlám országban részben visszaszorult az iszlám jogon alapuló jogrendszer, vagy legalábbis keveredett a civiljogi vagy common law jogrendszerekkel. A 20. század végén csupán csak Szaúd-Arábia és Irán alkalmazta tisztán az eredeti iszlám jogrendszert. Az utóbbi évtizedek tendenciája, hogy az iszlám ébredésének következtében egyre több radikális iszlám csoport követeli, hogy az iszlám államokban térjenek vissza a tisztán sharián alapuló jogrendszerre.
Jogtörténet.
Egyetemes jogtörténet.
A jog története egyidős a civilizáció történetével. A legelső jog az Egyiptomi Birodalom joga volt i. e. 3000 körül, mely keveredett vallási elemekkel, tradíciókkal, de megjelentek az első jogelvek, a polgári jog egyes elemei, melyek még napjaink jogrendszereiben is megtalálhatóak. A retorika, a szociális egyenlőség és a pártatlanság istennője, Maat volt a jog őre, az óegyiptomi jog nagyrészt Maat istennő téziseiben nyilvánult meg.
I. e. 1760 körül Hammurapi összefoglalta és kodifikálta az ókori babilóni jog alaptéziseit, az egyes jogokat és kötelezettségeket egy kőtábla (Hammurapi törvényoszlopa) hátára vésette és a piactérre állíttatta ki, hogy bárki megismerhesse az érvényes jogszabályokat. A babilóni és az egyiptomi jognak azonban csekély hatása volt a későbbi civilizációk jogrendjére, ezek az ősi jogrendszerek eltűntek.
Az ókori zsidó állam jogrendszere az Ótestamentumra, főképp a Tórára épült, a Tórának – mint elsősorban magatartás-szabályozó gyűjteménynek – nagy hatása van a mai Izrael jogrendjére is.
A görög városállamokban a jog a filozófia mezején jelent meg, megkülönböztették az isteni jogot "(fűzisz)" és az ember alkotta jogot "(nomosz)." Önálló jogászi réteg nem alakult ki, a jog absztrakciós szintje alacsony maradt. Elsősorban az egyes poliszok alkotmánya – mint alkotmányjog – fejtett ki nagyobb hatást a jövő államainak jogrendjére.
Az ókor legfejlettebb jogrendszere Rómában alakult ki, ahol önálló jogtudomány, jogászság, jogi iskolák jelentek meg, a jog tudománnyá vált, kifejlődött a római jog, melynek hatása napjaink jogrendszereiben is meghatározó, a modern jognak a római jog az alapja. A római jogot I. Justinianus császár kodifikálta 529-ben, a törvénygyűjtemény a sötét középkor évszázadaiban feledésbe merült és csak a 11. században fedezték fel újra, a középkori egyetemeken újból elkezdték tanítani a római jogot. A jogászok különböző magyarázatokkal, kommentárokkal látták el az ősi jogi szövegeket, a törvénymagyarázókat hívták később glosszátoroknak és kommentátoroknak. A római jog kisugárzott az európai civilizáció területeire, Angliában azonban nem fejtett ki jelentős hatást, ott a precedens-rendszer vált a jogrendszer meghatározó tényezőjévé.
A reneszánsz idején, a Hansa-városok virágkorában a kereskedelem fellendült, igény mutatkozott egy egységesnek mondható kereskedelmi jog kialakítására: ez lett a Lex Mercatoria, melyet Európa-szerte elfogadtak a kereskedők, és mely felülírta az egyes államok jogrendszerét.
A felvilágosodás kibontakozásának és a nacionalizmus létrejöttének is köszönhetően a 18. században a kontinentális Európa csaknem minden országában összegyűjtötték a hatályos törvényeket, és kodifikáció során egységes törvénykönyveket hirdettek ki. Ezek közül a legfontosabbak a Code Civil és a BGB volt. A 20. század a jog történetében az egységesülés folyamata volt, számos nemzetközi egyezmény, mintaszerződések közelítették egymáshoz az egyes államok jogrendszerét, az integrációk – különösen az Európai Unió – megjelenése is az egyes nemzeti jogok közelítését eredményezték.
Az ősi India és Kína jogrendszere nagyrészt a hagyományokra épült, Manu törvényei (i. sz. 100) Indiában a gyarmatosítás koráig meghatározó szerepet töltött be, pluralizmusának is köszönhetően elterjedt Délkelet-Ázsiában is. India mai jogrendszerére az ősi tradíciók, az angol common law jogrendszer és az iszlám jog gyakorol meghatározó befolyást. Malajzia, Brunei, Szingapúr és Hongkong a common law jogrendszert fogadta be.
Japán volt az első ázsiai állam , melynek jogrendjét modernizálták, a japán jogrendben a német jogrendszer alapjai jelentek meg a 19. század végén, így Japánban a jogrend közvetve a római jogi hagyományokra épül.
Kínában a Csing-dinasztia idején indult meg a hagyományos, ősi kínai jog modernizálása, mely szintén a német jogtudomány által kialakított jogrendre épült. Mao Ce-tung hatalomra kerülése és a kommunisztikus-szocialista állam kialakítása idején a szovjet szocialista jog gyakorolt jelentős hatást a kínai jogra, különösen a közigazgatási- és polgári jogra. Kína gyors iparosításának és a gazdasági fellendülés következményeképpen a kínai jogrendszer is gyors fejlődésnek, átalakulásnak indult: elsősorban a gazdasági-, társasági jog modernizálódott, az 1999-es új kötelmi jogi törvénykönyv elmozdulást mutatott az állami befolyás magas szintjétől. Azonban az egyéni és a kollektív szabadságjogok tekintetében továbbra is az autoritatív megoldások, jogi elemek a döntők. |
391 | 27957197 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=391 | Magyarország védett természeti területeinek listája | Országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti területek és tanösvények.
Magyarország országos jelentőségű tájvédelmi körzetei, természetvédelmi területei és tanösvényei a nemzeti park igazgatóságok szerint csoportosítva
Helyi jelentőségű védett természeti területek.
Hatályos önkormányzati rendelettel, illetve a jogelődök által védetté nyilvánított természetvédelmi területek és természeti emlékek tartoznak ide.
Budapest.
II. kerület
IV. kerület, Újpest
XI. kerület, Újbuda
XII. kerület, Hegyvidék
XIV. kerület, Zugló
XV. kerület, Rákospalota-Pestújhely
XVI. kerület, Mátyásföld
XVII. kerület, Rákosmente
XXI. kerület, Csepel
XXII. kerület, Budafok-Tétény
Források.
Rakonczai Z. (1991): A magyar természetvédelem 50 éve számokban 1939–1990. OTVH, Budapest. |
401 | 19969 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=401 | Hévízi-gyógytó Természetvédelmi Terület | A védelem által közvetlenül érintett terület Magyarország dunántúli felén, a Zalai-dombság és a Keszthelyi-fennsík határán, a Zalavári-háton helyezkedik el. 7 km-re a Balaton legnyugatibb városától, Keszthelytől nyugatra található, Hévíz város bel- illetve külterületén, a város központjától délkeleti irányban. Területe: 60 ha 5062 m² (ebből a tófelszín területe 4,44 ha).
Irányelvek.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság a Hévízi Szent András Reumakórház és Gyógyfürdővel, mint vagyonkezelővel egyetértésben a világon egyedülálló Hévízi-tó fokozottabb védelme érdekében a Hévízi-gyógytó Természetvédelmi Terület kibővítéséről döntött. Hévíz városának, az idegenforgalomnak teljes rátelepülése a tóra jelentősen megnövelte a tavat (élővilágát, fizikai-kémiai tulajdonságait, és ezekkel a gyógyhatását) veszélyeztető beavatkozások, szennyeződések előfordulásának a lehetőségét.
A kibővült természetvédelmi terület tartalmazza a Hévízi-tó teljes belső védőterületét, mely egy külterületi erdőrészlet kivételével a Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház kezelésében van. Ezzel a bővítéssel egységes természet- és környezetvédelmi kezelést lehet biztosítani ennek a belső védőterületnek. Ezzel elérhető, hogy a természetvédelem érdekei és a hidrogeológiai kutatásokban meghatározottak maradéktalanul érvényre jussanak.
A fokozottan védett forrásbarlang és tó, a víz gyógytényezőinek, teljességének alapvető kritériuma vízhozam függő. A tavat körülvevő lápok a törvény erejénél fogva "(ex lege)" védettek. A VITUKI – MÁFI kutatás zárójelentése szerint a kénforgalom optimuma 450 – 500 l/s vízhozam esetén alakul ki. A zárójelentés javaslata szerint „olyan mennyiségi védőidom kidolgozása indokolt, amely biztosítja, hogy a jövőbeni engedélyezett vízkivételek nyomáscsökkentő hatása a Hévízi-gyógyforrás regenerálódását hosszabb távon se veszélyeztesse.”
Éghajlat.
Általában elmondható, hogy a területet szubmediterrán klíma-hatás éri, mely május végi és októberi csapadékmaximumban jelentkezik. Jellemző az aránylag enyhe tél, és a nem túl meleg nyár.
A tó és az azt övező véderdők egymásra hatásának következtében sajátos, helyi mikroklíma alakult ki. A vizes területek hatására a helyi klíma kiegyenlítettebb, az erdők felfogják a szeleket, a tó és környezete gyakorta párába burkolózik. A park természeti adottságait nagymértékben befolyásolja a tó. A legjelentősebb módosító hatás a hőhatás, melynek élettani hatása a legsajátosabb a talajtani adottságok mellett. A melegvíz tulajdonságai miatt a tó környezetében az alábbi formában befolyásolja a mezoklímát:
E három hatás következtében a part menti sáv (a víztől 20–40 m távolságig) klímája még kedvezőbb, mint a térség amúgy is viszonylag kiegyenlített makroklímája, így
Hidrológia.
A Hévízi-tó vízét a forrásbarlang forrásai folyamatosan táplálják. A tölcsér alakú tó 38,5 m alapján nyíló forrásbarlangja a Dunántúli-középhegység egyik nagy felszín alatti áramlási rendszerének hegységperemi feltörési helye. A források a Keszthelyi-fennsík Ny-i szélén egy É-D-i csapásirányú szerkezeti vonal mentén felső-pannóniai konglomerátumból, homokkőből tőrnek fel. Az egy termes barlangban meleg és hideg források vize keveredik. A termet egy iszapnyereg osztja ketté. Itt ered a termálvíz: a keleti oldalon 26,3 °C-os (≈10%), míg a nyugati oldalon 41 °C-os (≈90%) víz tör fel.
A tó teljes vízkészlete néhány naponta megújul. A vizet északon az északi-lefolyón keresztül az Ó-Berek-csatorna, délen a Hévízi-lefolyó fogadja be. A Hévízi-gyógytó TT területén még egy csatorna található, az Úsztatómajori csatorna, mely a Hévízi-lefolyóval azonos sorsra jut. A tó vize végső soron a Zalába, majd a Balatonba jut.
Növénytársulások.
A nyugati parkerdő növényföldrajzilag a pannóniai flóratartomány dunántúli flóravidék zalai flórajárásához tartozik.
A fafaj összetétele az itteni klíma és talajviszonyoknak megfelelő természetes erdőtípustól messze esik. Természetes növénytakarója Illír jellegű gyertyános-tölgyes lenne. Az erdő cserje és gyepszintjében megtaláljuk az e társulásra jellemző fajokat: közönséges fagyal, csíkos kecskerágó, veresgyűrűs som, medvehagyma, hóvirág stb. A valóságban a felső lombkorona szint a Festetics által parképítészeti céllal telepített feketefenyő, lucfenyő, vörösfenyő facsoportokból áll. Az alsó koronaszint uralkodó fafajai az akác, bálványfa, zöld juhar, hegyi juhar, korai juhar. Az erdő gyepszintjében tömeges a borostyán, ligeti perje, illatos ibolya, kis meténg. Az állományban található 100 éves, vagy annál is idősebb gyertyánok a múltat idézik. A gyertyán törzsformái az egykori legelőgazdálkodást bizonyítják.
A hévízi lápteknő növényföldrajzilag a pannóniai flóratartomány délnyugat-dunántúli flóravidék zalai flórajárásához tartozik.
Hévíz tava, valamint a környező láp- és mocsárvilág szerves vízföldtani, ökológiai és növényföldrajzi egységet mutat. Az emberi hatások ma már uralkodóak az eredeti természetes komponensek fölött.
A tóban és a lefolyóban még mindig számos, eredeti vízi, mocsári és lápi faj van. Szembetűnő számos gyom faj jelenléte is.
A tó legnevezetesebb vadon termő faja a melegkori reliktum tengermelléki káka.
A láp hajdanán a Dobogótól egészen Komárváros, Csákány falvakig ért. A felhalmozódott vastag tőzegrétegen változó vízállás mellett kialakultak a hinarasok, nádasok, mocsárrétek (fehértippanos, ecsetpázsitos), szittyósok, láprétek, rekettyefüzes, bokorfüzes ligeterdők. Puhafa-ligeterdővolt kezdetben az északi és keleti véderdők őse. Helyenként kőrises ligeterdők, majd a kőris-éger ligeterdők alakultak ki. A kőris minden bizonnyal a keskenylevelű kőris magyar tájfajtája volt (magyar kőris). Ez a terület ma is a sík félnedves-nedves, puhafás ligeterdő, égeres láperdő erdőtípusba tartozik. Természetes elegyfája a magyar kőris. Jellegzetes jelzőnövénye a mocsári sás.
A természetes erdőtársulásokat 1910 óta elkezdődött mesterséges erdősítések váltották fel. A keleti véderdőben található lapos kővel kirakott kút, és az itató vályú egykori legelőhasználatra utal. Az ötvenes évek végén nyárfa állományt, majd ennek 1992-es végvágása után mézgás égert telepítettek. Az égerrel magyar kőrist és hazai nyár és fűz fajokat elegyítettek. A cserjeszintben társulásalkotó a zselnicemeggy és a fekete bodza. A gyepszintben félnedves helyeken magas aranyvessző, vadkender, fekete csucsor, betyárkóró, sima útifű, pokolvar libatop, fehér libatop, borsos keserűfű, kenderkefű, gilisztaűző varádics, nedves helyeken vízi menta, gyepes sédbúza találhatók. Mindkét helyen erősen elterjedt a borostyán.
Mára a felújított állományok kivételével idős, mesterségesen létrehozott, elegyetlen mézgás éger monokultúra van a területek jelentős részén.
A klimatikus hatások a tó környezetének hidrogeológiai adottságaival párosítva a park növényállományának jellegét leginkább befolyásoló tényezők, és egyben a gyűjteményes kertekhez, arborétumokhoz hasonlóan sajátos növényállomány fenntartását teszik lehetővé. Ezt az adottságot csak részben használja ki ma a park, elsősorban a tóban lévő tavirózsák és a park idős faállományában található különleges igényű növényeken (kínai mamutfenyő, mocsárciprus) keresztül.
A park természetes vegetációval nem rendelkezik, jelentőségét adottságai mellett elsősorban koros növényállománya, növénykülönlegességei, és történeti múltja adja.
Növényvilág.
A baktériumok a tó élővilágának domináns elemei, a gyógyhatással is kapcsolatban állnak. Számos csoportjukat megfigyelhetjük a vízben.
Jellemző kékmoszatok a fonalas kékalgák. Karakterisztikus jelenség, hogy a kékmoszatok fele melegvízi, stenoterm faj. Két melegvizeket kedvelő kékalga Magyarországon csak itt fordul elő.
A bakteriális bevonatok a Hévízi-tó jellegzetes képződményei, falát 1,5 m mélységtől egészen a forrásbarlang szájáig főként fonalas kénbaktériumok borítják. Ezek, más kénbaktériumokkal együtt fontos szerepet játszanak a tó kén anyagcseréjében.
Jelentősek a sugárgombák, melyek közül a Micromonospora heviziensis, mely erőteljes fehérje- és cellulózbontó, a világon csak a Hévízi-tóban található.
A Streptomyces baktériumok között valószínűleg antibiotikum termelők is megtalálhatók.
A zöldalgák az egész tóban előfordulnak, kivéve a forrásbarlang környékét.
A kovamoszatok közül számos gyakori előfordulású a tóban.
Jelentősebb magasabb rendű növények:
1898-ban Lovassy Sándor ornitológus, a Keszthelyi Gazdasági Akadémia igazgatója próbálkozott honosításával a Hévízi-tóban, sikerrel.
A tündérrózsa védett növénye a Hévízi-tónak, a növényt bolygatni, virágát leszakítani tilos! Az utóbbi években a vörös tündérrózsa egy világos (fehér-rózsaszín) virágú mutánsa is megfigyelhető a tavon.
A tóból már kipusztult, de még nagy számban tenyészik az üzemvíz-csatornában.
A lefolyó szélén a náddal együtt sűrű állományt képez.
Számos ültetett-betelepített dísznövény, és spontán betelepült, behurcolt vízi növény él még a területen.
Állatvilág.
A tó fonálférgei közül kettő – Crocodolrylaimus thermalis és Neoactinolaimus tepidus – a tudományra nézve újnak bizonyult.
A kerekes férgek között is található néhány faunisztikai ritkaság, melyek csak termálvizekben előforduló, ritka szervezetek.
Az alsóbbrendű rákok egy alfaja, "(Schizopera clandestina heviziensis)" a tóra jellemző endemizmus.
A tóban és környékén 66 csigafaj és 8 változat ismert, ami a Magyarországon ismert 190 fajból álló csigafaunához viszonyítva igen gazdag.
Az apró állatkákon és csigákon kívül alig néhány halból és kétéltűből áll a tó magasabb rendű állatvilága.
A tó őslakója a mocsaras nádast kedvelő széles kárász és a compó, a hazánkban közönséges dévérkeszeg, a felszínen rovarászó jászkeszeg. A tó zsilipjéig sok más Balatonból ismert társával együtt a réti csík is felúszik, de nincs biztos adat, hogy a Hévízi-tóban is megtalálták volna.
A kétéltűek között a békák, vöröshasú unka és a tavi béka, a lefolyó növénnyel szegélyezett szélén, a kecskebéka valamint a pettyes gőte a vízben él; a hüllők közül a vízisikló és a kockás sikló tanyázik – kis számban – itt. A lefolyóban és a nádasban néha feltűnik a mocsári teknős.
A tóban gyakran látható a kis vöcsök néhány példánya. A lefolyóban főleg ősszel és tavasszal megjelennek a különféle récék. A Balaton befagyásakor ide menekülnek a bütykös hattyúk, a dankasirályok, néha még a szárcsák, szürke gém, kárókatona is. Minden évben a tó körüli erdőkben gyülekeznek a fecskék, és számos nem vándormadár (például: jégmadár) is itt talál téli menedéket.
Az emlősök közül a közönséges vízicickány a kishalakat, az erdei cickány a rovarokat fogyasztja. A füves térségeket a vakond túrja fel.
Három betelepített halfaj él még a tóban. Igen jellegzetes a kis méretű elevenszülő szúnyogirtó fogasponty, amely szúnyoglárvával és planktonnal táplálkozik. Az alig pár centiméter nagyságú halakat 1937-ben azzal a céllal telepítették Észak-Amerika déli vizeiből ide, hogy elpusztítsák a maláriaszúnyog lárváit. A betelepített, tájidegen fajok még az ezüstkárász és a naphal, ezek szintén előfordulnak a tóban. |
402 | 81527 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=402 | Hévízi Gyógyfürdőkórház | |
403 | 19969 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=403 | Hévízi Szent András Reumakórház és Gyógyfürdő | A Hévízi Szent András Reumakórház és Gyógyfürdő Hévízen üzemelő egészségügyi szolgáltató intézmény. Három szervezeti egysége a Hévízi Gyógytó, a Szent András Reumakórház és a Hotel Spa Hévíz.
Története.
Hévízen az évszázadok alatt a világon egyedülálló gyógyászat alakult ki, a hévízi komplex balneoterápia. A hévízi komplex balneoterápia három alappillére a természetes gyógytényezők, az orvos-szakmai tudás és a diagnosztika.
Hévíz mint fürdőhely története a történelem előtti korokba nyúlik vissza. A Hévízi-gyógytó gyógyító hatása már – valószínűleg – a rómaiak által is ismert volt, erre utalnak az Amphora Búváregyesület búvárai által 1980-as évek elején a tóból gyűjtött pénzérmék, és a tó környékén talált oltárkő. A népvándorláskori leletek is arra utalnak, hogy az erre megfordult germán és szláv népesség is használta a tavat. Hévíz írásos említése első alkalommal egy 1328-ból származó oklevélben történik, amikor a települést "locus vulgarites Hewyz dictus"ként említik.
A tó gyógyhatásának felismerése és fürdőhellyé váló kiépítése a Festetics család nevéhez kötődik. A tó-forrás és környéke a 18. század derekán lett a családé. Gróf Festetics (I) György 1795 és 1797 között céltudatosan és tervszerűen építette ki a kis fürdőtelepet. Először utat vágatott a tóhoz, majd a túlfolyó elején a tó vizére deszkából, tutajra egyszerű fürdőházat emeltetett. Ezeket az 1800-as évek elején két, kis, cölöpökre helyezett fürdőházzal váltatta fel. A fürdőben kirurgusok (borbély-sebészek) működtek, akiknek fő tevékenységük az érvágás volt. Vasárnaponként egész kis vásárra való szekértábor állt a tó mellett. A gróf 1819-ben bekövetkezett halála után fél évszázadra megszakadt Hévízen minden komoly fejlődés.
1868. március 1-jén a Festeticsek cserével megszerezték a tótól nyugatra fekvő, komoly építkezésre alkalmas talajú területet. Megkezdődött az addig kopár domboldal, parkosítása. Gróf Festetics (II.) György elkezdte a fürdővendégek elhelyezésére alkalmas épületek építtetését, és előre megtervezte a majdan kialakuló épületek sorát. A tófürdő is kezdte elnyerni mai képét. Az 1860-as évek elején több épületet emeltek, és 1866 tavaszára felépült a tó felett tölgyfa oszlopokon álló, külön női és férfi osztállyal ellátott tükörfürdő is. Ezek az épületek álltak a tavon 1905-ig. 1885-től 1905-ig számos bérlő követte egymást, nagyobb befektetésekbe még nem kezdtek. Gyönyörű platános parkja, viszont azóta is a fürdőhely büszkesége, virágágyásait időről időre megújítják.
1905-ben Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros 35 évre haszonbérletbe vette a fürdőt. A bérleti szerződés felújításokra, befektetésekre kötelezte a bérlőt. Reischl Vencel túltett a kötelezettségein. Hévíz valójában ezután épült ki, – mintha álmából ébredve minden eddigi mulasztást pótolni akarna – egyik évről a másikra országos hírnevet szerzett magának. Reischl a korszerűtlen, szegényes épületeket lebontatta, hogy helyükre kényelmes, modern szállók, vendéglők, fürdőházak kerülhessenek. Csak a IV-es, V-ös és VII-es házak maradtak meg változatlanul. 1911-ben készült el a Zander intézet, és átadták a teljesen megújult, kupolás tavi fürdőházakat. Ekkor épült a tó jellegzetes fürdőbejárata. „Eltűnt a parti mocsaras bozót, és a békanyállal fedett „feneketlen” is, helyüket vadgesztenye allék, gyönyörű virágágyak foglalták el.” A fejlődés elismeréseként 1911. április 27-én belügyminiszteri rendelettel Hévíz hivatalosan is gyógyfürdővé vált. A látogatók száma exponenciálisan növekedett.
Reischl Vencelt a bérleti szerződés állandó orvos tartására kötelezte a gyógyfürdő területén. Az új bérlő felismerte, hogy csak úgy tudja a bérletet kihasználni, ha a fürdő gyógyító jellegét kihangsúlyozza, és olyan orvos közreműködését veszi igénybe, aki a fürdőgyógymód szakértője, és az ott kezelt betegek szakorvosa. 1906-ban szerződést kötött dr. Schulhof Vilmossal, a budapesti Szent Lukács gyógyfürdő orvosával. A VI-os házban (mai D épület) alakítottak ki orvosi rendelőt. Dr. Schulhof Vilmos 1911-ben létesítette a kor mozgásterápia-igényeinek kielégítésére a Zander és Röntgen Intézetet, ahol gimnasztikai, elektroterápiás labor és röntgendiagnosztikai berendezés üzemelt. A diagnosztika jelentőségét felismerve hívta el Budapestről öccsét, dr. Schulhof Ödönt, aki röntgenológusként és fizikoterápiás szakorvosként dolgozott a Zanderben, és emellett a laboratóriumi-diagnosztikai vizsgálatokat vezette.
A Schulhof testvérek és dr. Moll Károly együtt vetették meg annak a rendszeres és céltudatos fejlesztésnek az alapjait, amely a forrástó gyógytényezőit a magyar egészségügy valódi szolgálatába állította. Dr. Moll Károly világviszonylatban először alkalmazta a "subaquatilis tractió"t, a súlyfürdőt.
Az első világháború leállította a fejlesztéseket Hévízen. 1923-tól azonban jelentősége megnövekedett, mivel a háborút lezáró békeszerződések jelentős fürdőhelyeket csatoltak el az országtól. A fürdő ekkor nőtt össze a környező településsel, a legelőket felparcellázták. A két világháború között Hévízfürdőt jellegzetes békebeli hangulat hatotta át.
A fürdő csendben vészelte át a második világégést. 1944 és 1946 között előbb a német, majd a szovjet megszállók használták – kórháznak – az épületeket. 1948-ban államosítás következett. Az 1950-es években a „tömegtermelés” volt jellemző Hévízen.
1952. január 1-jén az Egészségügyi Minisztérium a fürdőtelep épületeiben létrehozta a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórházat (ma Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház, Hévíz). A fürdővendégek száma három-négyszeresére emelkedett. A kórház berendezéseit korszerűsítették, új kezeléseket vezettek be.
A Minisztertanács 2030 (1965. X. 17.) számú határozatában az Egészségügyi Minisztérium Hévizet országos jelentőségű gyógyhellyé nyilvánította. 1968-ra felépült az ország akkor legmodernebb fedett fürdője. Az épületet a korszerű balneoterápia minden eszközével felszerelték. A hetvenes évek közepén megkezdték a tófürdő teljes felújítását, osztrák vörösfenyőből. Az átalakítás 1985-re fejeződött be.
1986. március 3-án a tófürdő központi épületei leégtek. 1989 szeptemberében elkészült a formailag új épületegyüttes, amely szebb és korszerűbb lett, mint addigi elődei. Az új évezredben elkészült a park és az épületek felújítási és rekonstrukciós terve.
A bő 200 év alatt kikristályosodott, elemeiben folyamatosan kialakult hévízi komplex balneoterápia és Hévízfürdő a világ kulturális örökségének része.
A Kórház 2004 októbere óta közhasznú társaságként, majd később kft-ként működik.
2013. évi XXV. törvény rendelkezéseinek megfelelően a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Nonprofit Kft. mint gazdasági társaság a törvény erejénél fogva megszűnt. Valamennyi joga és kötelezettsége tekintetében 2013. április 1. napjától a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház a jogutódja, amely intézmény költségvetési szerv formában működik.
Címe: Hévíz, Dr. Schulhof Vilmos sétány 1.
Igazgató:
Dr.Holléné Dr.Mándó Zsuzsanna (2021-) |
409 | 23849 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=409 | Tengermelléki káka | A tengermelléki káka "(Schoenoplectus litoralis)" a palkafélék családjába tartozó növényfaj.
Valószínűleg melegkori reliktum növénye a magyar flórának. Mediterrán, mocsári, Magyarországon potenciálisan veszélyeztetett (vörös könyves) faj. Hévízről, Fertő tóból és a Velencei-tóból ismeretes. |
411 | 386428 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=411 | Vancsura Miklós | Vancsura Miklós (Rém, 1952. augusztus 4. –) magyar mérnök–közgazdász. 2010 és 2014 között a Magyar Fürdőszövetség elnöke.
A Sárvári Gyógy-és Wellnessfürdő ügyvezető igazgatója.
A Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Kht. (Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház), Hévíz főigazgatója volt 2006. december 14-éig. A Kht. tulajdonosai indoklás nélkül, azonnali hatállyal menesztették.
Egyéb.
Vezetése alatt a hévízi kórház látványos fejlesztő és rekonstrukciós programba kezdett. Hévíz városának aktív közéleti szereplője, önkormányzati képviselő volt 1994 és 2004 között. |
412 | 81527 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=412 | Állami Gyógyfürdőkórház | |
413 | 253698 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=413 | Hévízi-tó | A Hévízi-gyógytó Természetvédelmi Terület legismertebb látványossága a Hévízi-tó vagy Hévízi-gyógytó. A Zalai-dombság és a Keszthelyi-fennsík határán, a Zalavári-háton elhelyezkedő tó 4,44 ha kiterjedésével és az őt körülvevő 50 ha területű véderdővel Európa legnagyobb gyógyhatású melegvizes tava. Rajta az első tutajokra épített fürdőházat 1772-ben Festetics György, a keszthelyi Georgikon iskola alapítója építtette.
Ellentétben a többi melegvizes tóval, melyek általában vulkanikus eredetű helyeken, agyag- vagy sziklatalajban vannak, a Hévízi-tó tőzegmedrű forrástó, amelyet a 38 méter mély Hévízi-forrásbarlangból feltörő, másodpercenként 410 liter vízhozammal 38 °C-os víz táplál.
A tó páratlan természeti környezetét elsősorban a parkkal övezett gyógyvizű tó, a vízfelszín felett lebegő páraréteg, a tó felszínén úszó indiai vörös tündérrózsák "(Castalia rubra longiflora)" teszik különlegessé.
Keletkezése.
A földtörténeti középkor elején, a triász időszakban (kb. 200 millió éve) kristálytiszta tengervíz borította a környéket, a mai Dunántúli-középhegység helyét is. Ebből a tengerből Hévíz környékén hófehér dolomit, valamint másodlagosan mészkő rakódott le. Még a Föld középkorában, a jura- és kréta korban (kb. 180-70 millió éve) a tenger visszahúzódott a vidékről. A mai Bakony hegység területén a kréta kor végén és a harmadidőszak első korában, a paleocénben, trópusi környezetben bauxittelepek képződtek, majd felszíni hatásra áthalmozódtak. Ugyanezek az erők a felszín puhább rétegeit kikezdték, helyenként lepusztították. Megkezdődött a mészkövek, dolomitok karsztosodása.
A harmadidőszakban Hévíz közvetlen környékén a paleocént követő eocén, oligocén és miocén kor sem hagyott hátra rétegeket, a vidék továbbra is szárazulat maradt. A korszak utolsó időszaka a pliocén viszont nagyon mozgalmas volt. Mintegy 10-12 millió évvel ezelőtt délkelet felől, a Kárpát-medence területére a Ponthusi-tenger sekély öble nyúlt. A közben kiemelkedő Kárpátok láncolata az öblöt elzárta: beltenger keletkezett. A beömlő folyók gyorsan édesvizűvé változtatták a tavat. Így alakult ki a Ponthusi-tengerből az édesvizű Pannon-tenger. Ebből a sekély vizű tóból akkoriban a Vértes, a Pilis, a Mecsek és a Bakony magasabb részei szigetként emelkedtek ki. A süllyedő tengerfenékre az évmilliók folyamán több száz méter vastag homok- és agyagréteg rakódott le, majd a tenger vize lassan eltűnt. A tengeréről elnevezett Pannon-időszak végén vulkánok törték meg a Dunántúl arculatát. A későbbi Balaton északi partján, és a délin – Fonyódon és Bogláron – bazaltláva ömlött a Pannon-tengeri rétegekre. A pliocén korszak végén, a pleisztocén elején (kb. 2-4 millió éve) a szél és a vízfolyások délnek hordták a pannon rétegek anyagának nagy részét. A vulkáni utóműködések első jele volt a hőforrások, így az úgynevezett Őshévíz feltörése. A pleisztocén kor közepén a földkéreg mozgása, beszakadása folytán két árokrendszer keletkezett. Ezekben gyűlt össze a csapadék: kialakult a Balaton, mintegy 22 ezer évvel ezelőtt. Ekkor kezdődik a Hévízi-tó története is.
Több bizonyíték szól amellett, hogy a Hévízi-tó termálvize a geológiai múltban nem a mai szinten fakadt, hanem ennél jóval magasabban. Az Őshévíz első feltörési helye a rezi vár közelében, a Meleg-hegyen, 427 m magasságban volt. A Keszthelyi-fennsík triász rögét nyugatról határoló lépcsős törésvonalon az elmúlt 2 millió évben fokozatosan szállt alá a meleg vizű forrás mindig alacsonyabbra és mindig délnyugatabbra. Az Őshévíz második feltörési helye a cserszegtomaji Anna-kápolnánál volt (182 m). A feltörő triász kori rétegben mozgó karsztvíz a pannon rétegek vizével keveredve alakította ki a Cserszegtomaji-kútbarlangot. A feltételezések szerint a feltörési szint süllyedésének egyik oka a Keszthelyi-fennsík emelkedése, a másik a Hévíz-völgy süllyedése volt. Az ópleisztocénban (kb. 1-2 millió éve) a Biked-hegyre (181 m), a mai Hévíztől alig 3 km-re vándorolt át az Őshévíz, a közép-pleisztocénban a mai fürdőteleptől keletre 1,5 km-re fekvő Dobogó-dombon jelent meg (145 m). A Hévízi-tó vize, mintegy 20-22 ezer éve tört fel mai helyén, a Balaton kialakulásával egy időben. Az előtörő meleg víz először a Balatonba ömlött. Klímaváltozások hatására a Balaton vízszintje lesüllyedt. Az egykori tómederben az ott élő buja növényzet elhalt réseiből tőzegláp keletkezett. A Hévízi-völgy lápos, tőzeges, sík felszíne a tótól keletre kb. 1-1,5 km szélességben, a völgy keleti oldalán levő Dobogóig és a völgyet keletről határoló cserszegtomaji dombvonulatig terjed. Dél felé a tőzeges terület a Zala medréig húzódik, északon a Gyöngyösi csárda fölé nyúlik.
Vizének jellemzői.
A tó felszíne ovális alakú. Északról két vízfolyás torkollik a tóba, délen a 10-12 méter széles Hévízi-csatorna vezeti le a tó vizét a Zala folyóba és onnan a Balatonba. A tó keresztmetszete a dél felé elhajló tölcsér képét mutatja, amely a forrásánál a legmélyebb.
Az Amphora Búvár Klub szakemberei szerint a Hévízi-tó hőmérséklete a föld mélyéből előtörő hideg és meleg forrásvizek keveredésének eredménye. A víz az 1975-ben feltárt és Amphora-teremnek elnevezett üreg két oldaláról tör elő, hideg és meleg forrásokból, amelyek a tavat táplálják. A meleg források vizéhez keveredett hidegvíz mennyisége a teljes vizhozamnak csak 3%-a körül van. Nyáron a víz hőfoka 33-35 °C, de nagyon meleg napokon elérheti a 36-38 °C-ot is. Ősszel és télen a hőmérséklet alacsonyabb, mintegy 24-26 °C körül mozog. A víz hőfoka a fürdőzőkre, betegekre nyugtatólag, pihentetőleg hat, mert ez a hőmérsékleti érték az ember hőháztartása szempontjából közömbösnek számít.
A tóban általában mindenhol közel azonos hőmérséklet uralkodik, mert a tó felett elhelyezkedő, 1,5-2 méter széles páraréteg megakadályozza a víz lehűlését, a többirányú vízáramlás és az 50 ha véderdő pedig elősegíti a hőmérséklet egyenletességét.
Ha a Hévízi-tó felszínét megfigyeljük, megállapíthatjuk, hogy a tó nincs nyugalomban. Egyrészt: a tavat tápláló forrás a tó vizét állandóan mozgásban tartja, a mélyből feltörő víz lassú körforgással gyűrűzik a partok felé. Másrészt: a víz és a levegő közötti hőmérsékletkülönbség következtében a víz a felszínen kissé lehűl és így nagyobb fajsúlyánál fogva ismét lefelé áramlik. Eközben a tó egész víztömege hengeres mozgással lassan jobbra forog. E kettős vízmozgásnak fontos szerepe van a tó hőmérsékletének szabályozásában, valamint a hatóanyagok egyenletes eloszlásában. Az egyenletes és állandó vízáramlás jótékonyan hat a szervezetre is, mert a fürdőzőket állandó, enyhe masszázsban részesíti.
Először 1908-ban folytak búvárok segítségével vizsgálatok, hogy megállapíthassák a tó pontos mélységét. Ez először 1953-ban sikerült. Tudományos búvárkutatások 1972-től zajlanak, és a vizsgálatok során megállapították, hogy a forrás egy 38,5 méter mélységű, függőleges homokkőfal aljában van.
A "Búvárinfó" című búvárújság szerint a forrásbarlang jobb oldali része a melegoldali rész, ahol a fal tövénél 10 különböző hasadékból különböző hőmérsékletű vizek fakadnak. Jelenleg a leghidegebb 23,4 Celsius, a legmelegebb 41,8 Celsius. Innen a kevert víznek a hőmérséklete, mely kilép a forrásbarlangból, és a tavat táplálja 38,5 Celsius, mennyisége 410 l/sec.
A Hévízi-forrásbarlang bejáratának szélessége 2-3 méter, magassága 60–80 cm, ezen percenként 30-40 ezer liter 39,5 °C-os víz áramlik át (Ezzel a vízhozamával, a Hévízi-tó forrás volt Magyarország legnagyobb átlag vízhozamát produkáló forrása).
Egy másik forrás szerint a szűk bejárat után egy 14-17 méter széles Amphora-terem található. A termet egy iszapréteg osztja ketté. Itt ered a termálvíz: a keleti oldalon 26,3 °C-os, míg a nyugati oldalon 41 °C-os víz tör fel. Tehát a kráterbe megközelítőleg 10%-ban hideg, 90%-ban meleg források ömlenek.
A vízben található radioaktív szénizotópok mennyiségéből megállapították, hogy a forrás hideg erének kora – a beszivárgástól a feltörésig – 5-7 ezer évre, míg a meleg vizű forrásé 10-12 ezer évre tehető. A felszínről a mélybe kerülő vizek meglehetősen nagy területről, a Bakonyból, a Keszthelyi-fennsíkról és a Zalai-dombságról gyűlnek össze. Ennek egy része csupán kis mélységbe (pannon réteg) hatol – ez a karsztvíz zóna – és innen jut a hideg érben a Hévízi-tó „keverőbarlangjába”. A vizek zöme azonban jóval mélyebbre jut le, a triász kori dolomit rétegekbe, ahol erősen felmelegszik. Útja során különféle fémeket, kőzeteket old fel, majd innen újra a felszín felé áramlik, s jut el a forrásterembe.
A tó vízhozama az 1970-es évektől a Bakonyban folyó bauxitkitermeléssel együtt járó karsztvízkiemelés következtében rohamosan csökkent. A 80-as évek végén az eredeti vízhozam felét sem érte el. A tó megmentése érdekében 1989. április 20-án az akkori kormány, a Minisztertanács elrendelte a bánya bezárását. A döntés hatására növekedni kezdett a vízhozam és jelenleg (2012) ez 450 liter/másodperc.
A tó vízháztartásának pontos figyelemmel kísérése érdekében 1990-ben létrehoztak egy megfigyelőrendszert (monitoring-rendszer), amely a nap 24 órájában gyűjti össze az adatokat a vízhozamról, hőfokról és a térség karsztvízszintjéről.
A megfigyelőrendszert a Hévízi-tó Alapítvány üzemelteti. Folyamatosan folynak vízkémiai és biológiai ellenőrzővizsgálatok is.
A tó vizének összetételét már a 18. század végén vizsgálták a kor tudós emberei, pontos elemzésre azonban csak az 1950-es években került sor. A gyógytó vize kalcium- és magnéziumtartalmú, kénes, enyhe radontartalmú gyógyvíz. Biológiai aktivitása a szerves vegyületek jelenléte következtében jelentős. Ez utóbbi adja egyedi jellegét.
Története.
A tó melletti község a középkortól kezdve viseli a Hévíz nevet, mely már az 1328-as első említésekor is a hőforrására utalt. A megsárgult pergamen őrzi a gyógyfürdő első írott emlékét. Az oklevél a Zala megyei Hosszúsár-mocsárban levő, „"locus vulgarites Hewyz dictus"” helyet említi, melynek ""szerteágazó gőzös vize igen alkalmas bőrápolásra és a közelében keletkezett népi közösséget Köszvényes falunak nevezi"." A középkor nagy részéből nem áll rendelkezésre egyértelmű adat a gyógyvíz alkalmazását tekintve. Valószínű, hogy állandó fürdőépület nélkül, helyi használatban állhatott a tó.
A 18. század körül vált szélesebb körben ismertté a gyógyhatású tó. Bél Mátyás polihisztor 1731-es leírásából sokat megtudhatunk az akkori állapotokról.
A tó vizének első tudományos igényű vizsgálatát Szláby Ferenc, Zala megyei tiszti főorvos, fizikus végezte el 1769-ben.
A fürdőhely kiépítésében a 19. század elején nagy szerepe volt Festetics Györgynek, aki 1795-től kezdte el a fürdőfejlesztést a tó vizén elhelyezett tutajokon. Később, amikor az 1860-as években a Festeticsek építésre alkalmas területhez jutottak, felépült az Új-telep, 1871-ig a tó körül hét ház épült meg, melyek közül az 1870-71-ben épült úgynevezett Hetes ház ma is áll. Az építkezéseknek köszönhetően a tó országos jelentőségre tett szert mint turisztikai és gyógyászati célpont.
Lovassy Sándor akadémiai tanár 1898-ban indiai vörös tündérrózsát telepített a tóba, mely ma is meghatározó növénye.
1900 körül a Festetics család hosszabb-rövidebb időre a tófürdő bérleménybe került. 1905-ben 35 évre Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros vette bérbe, akinek tevékenysége lendületet adott a tó környezete fejlődésének.
Trianon után tovább nőtt a fürdő hazai jelentősége, hiszen így a megmaradt belföldi területeken Hévízen kívül kevés más ilyen nagy fürdőhely maradt. 1926-ban megépült a strandfürdő, 1927-ben pedig a tó északi részén álló kétszintes fürdőépület. A fürdőház épülete 1931-32-ben vasszerkezetre szerelt üvegtetőt kapott.
Élővilága.
Flóra.
A tó Bengáliában honos állandó vendége az indiai vörös tündérrózsa hosszú virágú alfaja "(Nymphaea rubra var. longiflora)", amelyet Lovassy Sándor, a Keszthelyi Gazdasági Akadémia tanára honosított meg 1898-ban. A ciklámenpiros virágok 5–7 centiméterre emelkednek a víz fölé. Késő éjjel nyílnak, és szirmaik a következő nap délelőtti óráiban csukódnak be. A kis virágú fehér tündérrózsa "(Nymphaea alba L. var. minor)" a hévízi és keszthelyi meleg vizekben a tündérrózsák egyetlen bizonyosan őshonos alakja. A tavat lombhullató mocsárciprus fasorok veszik körül.
Fauna.
A melegvizes tőzegmederben speciális igényű szervezetek találnak élőhelyükre; némelyik fontos szerepet játszik a víz gyógyhatásának kialakításában. A kráter falát 1,5 méter mélységtől egészen a forrásszájig bakteriális bevonatok a borítják.
A vízben élő, parányi gömb alakú sejtjeikben ként felhalmozó kénbaktériumok "(Beggiatoa)" a tó kénanyagcseréjét szabályozzák (kénoxidálók és szulfátredukálók). Az itt élő baktériumtörzseknek (Micromonospora, Streptomyces) köszönhetően a víz természetes antibiotikus hatású (baktériumölő). Tömegesen él itt egy 1982-ben leírt cellulóz- és fehérjebontó mikromonospóra "(Micromonospora heviziensis)", amely tevékenységével a gyógyiszap kialakulását segíti. A cianobaktériumok közül két faj ("Pseudanabaena papillaterminata", "Anomoeoneis serians") csak itt fordul elő Magyarországon. A mikroszkopikus méretű állatok közül két fonálféreg ("Crocodolrylaimus thermalis", "Neoactinolaimus tepidus") és egy apró rák "(Schizopera clandestina heviziensis)" első adata származik a Hévízi-tóból.
Vízimadárként a tó rezidens lakója a kis vöcsök "(Tachybaptus ruficollis)", amely az országban egyedül itt telel át.
Védett hüllők is élnek kis számban a tó körül, ilyen a vízisikló "(Natrix natrix)" és a kockás sikló "(Natrix tesselata)".
Sok kétéltű is lakik a tó meleg vizében. Leggyakoribb ezek közül a zöldbékák "(Pelophylax spp.)" és a különféle varangyfélék "(Bufonidae)" .
A tó őshonos halfajai a széles kárász "(Carassius carassius)", a compó "(Tinca tinca)", a dévérkeszeg "(Abramis brama)", jászkeszeg "(Leuciscus idus)".
Az állandóan meleg vizben több trópusi díszhal is otthonra talált. (Az ökológiai kockázatot növelő invazív díszhalféléket rendszeresen gyérítik a szakemberek.)
Világörökség.
A Hévízi-tó (a Tapolcai-medence vulkáni kúpjaival és a Tihanyi-félsziget forráskúpjaval együtt) 2003 januárjában felkerült a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság ajánlási listájára
(lásd: Világörökség tentatív lista). 2014-ben a város vezetőségének döntése értelmében a település önállóan indul a megmérettetésen |
414 | 126281 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=414 | Hévízi-tó Alapítvány | A Hévízi-tó Alapítvány, teljes nevén a „Hévízi-tó és Felszín Alatti Vízgyűjtő Területének Környezetvédelme” Alapítvány a hévízi tóval kapcsolatos tevékenységeket lát el.
Alapítás célja.
A Hévízi-tó gyógyvizében végbemenő változások monitorozása, a gyógyhatás egészségügyi, műszaki tényezőinek felmérése, regisztrálása és az ezzel kapcsolatos kutató munkák.
Alapítók.
Magyar Alumíniumipari Tröszt és az Állami Gyógyfürdőkórház
Alapítás időpontja.
1989. december 5.
Elérhetősége.
H-8380, Hévíz, Dr. Schulhof Vilmos sétány 1.
Kuratórium elnöke.
Kránitz Ferenc |
416 | 11740 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=416 | Hektár | A hektár (jele: ha) az ár százszorosa, földterület fizikai méretének méréséhez használt mértékegység. Nem része az SI-mértékegységrendszernek, de használható, mint SI-mértékegység konstansa. Egy négyzethektométernek felel meg.
1 ha = 10 000 m² = 104 m² = 0,01 km² (1 km² = 100 ha).
Egy hektár egy 100×100 méteres területnek felel meg. A hektár mértékegységet világszerte elterjedten használják a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban és a várostervezésben. Elterjedtségét indokolja, hogy emberi léptékekkel arányos érték, a négyzetméter és a négyzetkilométer közötti milliószoros eltérést jól kitölti.
Rokon mértékegységek az ár és a dekaár/dekár (daa), melyek hivatalosan nem elfogadottak, de egyes területeken használatban vannak. Az ár száz négyzetméternek felel meg, a dekaár/dekár ezernek.
Használata.
A hektár területmértékként az ingatlan-nyilvántartás alapvető mértéke, a tulajdoni lapok minden földrészlet területét hektárban és négyzetméterben tartalmazzák. A négyszögölön és katasztrális holdon alapuló területi rendszert váltotta fel, de jóval később, mint az SI-mértékrendszer általános bevezetése. A méterrendszerre áttérést az 1972. évi 31. törvényerejű rendelet, illetve az annak végrehajtására kiadott 27/1972. MÉM vhr. rendelte el. 2011-ben az Európai Unió is rögzítette.
Használati területei: földterületek mérése, birtokviszony, tervezés, igazgatás, földművelés, erdőgazdálkodás, várostervezés az Európai Unióban és Ausztráliában (1970-től). Az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok, Burma, és Kanada (bizonyos mértékig) helyette az acre-t használja ugyanezekre a célokra. Egyes országokban, mint például Kanadában újramérték a területeket, míg máshol, például Dél-Afrikában átváltották az új mértékegységre, mikor áttértek a metrikus rendszerre.
Németországban a hektár és az ár külön mértékegységként törvényileg rögzítve van, így az SI-előtétek is legálisan alkalmazhatók, viszont szokatlanok.
Több országban hagyományos mértékegységeket neveztek át ahelyett, hogy új nevet fogadtak volna el:
Története.
A hektár név a franciából származik, melynek eredete a görög hekatón szó (franciásítva hecto-) és a francia are (a latin ārea szóból). 1795-es definíciója megegyezik a maival. Az ár 100 négyzetméter, és a hektár ennek százszorosa. A francia forradalmi kormány 1795 április 7-én (18 Germinal, III. év) fogadta el a mértékegységekről szóló törvényt, ami öt mértékegységet definiált:
A CIPM (Comité International des Poids et Mesures) 1879-ben vette fel ajánlásaiba a hektárt. 1960-ban nem vették fel az új SI-mértékegységrendszerbe.
1972-ben az Európai Gazdasági Közösség (EGK) elfogadta a mértékegységekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 71/354/EGK irányelvet, amely kategorizálta a hivatalosan elfogadott mértékegységeket. Ebben szerepeltek az Általános Súly- és Mértékügyi Értekezlet (CGPM) által elfogadott mértékegységek, kiegészítve néhány más mértékegységgel, köztük az árral és a hektárral, melyek használatát földmérésre korlátozták. 2006-ban a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottság (CIPM) nem említette az árt, de a hektárt elfogadták használatra.
Mértékegységcsalád.
A centiár, deciár, dekaár és hektár mértékegységek az árból származtathatók az SI előtétszavak használatával.
A decimilliár néha látható katasztrális területmérésekben. Értéke egy négyzetdeciméter.
A centiár egy négyzetméteres területet jelez.
A deciár ritkán használatos, és tíz négyzetméternek felel meg.
Az ár száz négyzetméter. Nem SI-mértékegység, de széles körben használt Indiában, Indonéziában és Európa egyes országaiban. Oroszul, illetve a volt Szovjetunió területének nyelvein az ár neve szotka (orosz: сотка, század, ami utalhat száz négyzetméterre vagy század hektárra). Dácsák, kiskertek és városi parkok méretének leírására használják, ahol a hektár túl nagy lenne.
A dekaár vagy dekár 10 árat vagy 1000 négyzetmétert jelent. Norvégiában és a volt Török Birodalom területén használatos földterület mérésére. Régi hagyományos mértékegységeket definiáltak újra, hogy egybeessenek a dekárral: |
417 | 556090 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=417 | Mértékegység | A fizikában és a méréstudományban mértékegységeknek hívjuk azokat a méréshez használt egységeket, amivel a fizikai mennyiségeket pontosan meg tudjuk határozni. A kísérletek megismételhetősége a tudományos módszer legfontosabb jellemzője. Ehhez szabványokra van szükségünk, és ahhoz, hogy egységes mérési szabványokat hozzunk létre, szükségünk van a "mértékegységek rendszerére." A tudományos mértékegységek valójában a régi súly- és térfogat-mértékek általánosításából keletkeztek, melyeket már régóta használunk a kereskedelemben.
A különböző mértékegységrendszerek eltérő alapegységeket választottak. A leggyakrabban használt mértékegységrendszer az SI-rendszer, vagy más néven a "Nemzetközi mértékegység-rendszer," melynek mértékegységei az SI-alapegységekből származnak. Minden SI származtatott egység ezen alapegységekből levezethető.
Hagyományosan más mértékegység rendszerek is használatban vannak: |
419 | 255027 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=419 | Fizikai mennyiség | Fizikai mennyiségnek nevezzük valamely jelenség, folyamat minőségileg megkülönböztethető, és mennyiségileg meghatározható tulajdonságát.
A jelenségek magyarázatához, a folyamatok leírásánál ilyen mennyiségek között keresünk mennyiségi összefüggéseket. A minőségi tulajdonságot a mértékegységgel, a mennyiségi tulajdonságot a mérőszámmal fejezzük ki. Mérésnek azt az eljárást nevezzük, ami során meghatározzuk, hogy az adott tulajdonság – azaz fizikai mennyiség – hányszor nagyobb a vele azonos nemű mértékegységnél.
A fizikai mennyiség ily módon matematikailag a mérőszám és a mértékegység skaláris szorzata.
"fizikai mennyiség" = "mérőszám" · "mértékegység"
"A" = "{A}" · "[A]"
Az SI (Mértékegységek nemzetközi rendszere) és az ISQ (Mennyiségek nemzetközi rendszere) közös formában az ISO és az IEC felügyelete alatt készül ISO IEC 80000, "Quantities and Units" cím alatt.
Példa.
ahol:
Elnevezések és jelölések.
A fizikai mennyiség
"Minthogy hét fizikai alapmennyiség létezik, ezért csak hétféle dimenziót értelmezhetünk"
A fizikai mennyiségek jele félkövér dőlt betű, ha vektormennyiség. Tenzormennyiségek jele álló félkövér betű
Tetszőleges "Q" fizikai mennyiség esetén: Q = {Q}·["Q"]
Az erő példájával:
["F"] = kN;
dim "F" = L M T−2;
A fentiek szerinti egyenletek írhatók fel:
A számérték fenti módon történő jelölését ki kell egészíteni. A mértékegységre való utalás nélkül ez ugyanis értelmetlen. Egy korábbi szabvány (az MSz 244 hatályát vesztette) ezt a következőképpen jelölte:
A jelenlegi megoldás a következő. Rendezzük át a mennyiségegyenletet; például a lap tetején álló egyenletet; tört formába:
formula_2
Jelentése: az erő értéke kilonewtonokban 780
Ebben a formában a zárójelezés teljesen el is hagyható. Ebben a formában ajánlott a grafikonok, diagramok koordinátatengelyeinek feliratozása is.
Egyenletek alkalmazása.
Példaképpen számítsuk a térerő értékét a Newton-féle gravitációs állandóból. A számítást a Föld tömegének és a sugarának számértékével végezzük
Mennyiségegyenlet.
formula_3
Számértékegyenlet.
formula_4
Egységegyenlet.
formula_5
"Nem a mértékegység jelét tesszük zárójelbe, hanem a fizikai mennyiség jelét"
Dimenzióegyenlet.
formula_6
Alapmennyiségek és dimenziók.
Alapmennyiségek.
"Megjegyzések".
Egy dimenziójú mennyiségek.
Vannak fizikai mennyiségek, amelyeknek a mértékegysége 1, és dimenziójuk is 1. Angolul: "Unit One", illetve "Dimensionless quantities". Ilyenek lehetnek például
A tömegtört, térfogattört, móltört mértékegysége hivatalosan 1. Ha szorzó- vagy osztómennyiségeket kell használnunk, érdemes kiírni a mértékegységeket. Például g/kg, mg/kg, μg/kg. Illetve mol/kmol, mmol/mol, μmol/mol.
Mennyiségek csoportosítása.
Intenzív és extenzív mennyiségek.
Extenzívnek nevezzük a fizikai mennyiség nagyságával arányos, additív mennyiségeket: tömeg, térfogat, elektromos töltés, hőmennyiség stb.
Intenzívnek nevezzük a kiegyenlítődő mennyiségeket, amelyek függetlenek a rendszer kiterjedésétől: hőmérséklet, nyomás, elektromos feszültség stb.
Az extenzív mennyiségekből képezhető áram; áramsűrűség: tömegáram, térfogatáram, elektromos áram, hőáram stb. Értelemszerűen: tömegáram-sűrűség, térfogatáram-sűrűség, áramsűrűség, hőáramsűrűség stb.
A "térnek" azt a részét, ahol extenzív mennyiségek jelennek meg, forrásnak nevezzük. A hidrodinamikában a térfogatot nevezzük forrásnak; forráserősség a térfogatáram. A gravitációs térben a tömegek lehetnek források, a hőtanban ilyen a hőforrás. Az a hely, ahol az általunk vizsgált térből kilép az extenzív mennyiség, negatív forrásnak nevezzük. Az anyag- és energiamegmaradás tételéből következik, hogy ilyenkor nem a semmiből keletkezik valami, hanem átalakulás eredményeként jön létre. A villamos fűtőtest környezetébe hő lép be, de nem a semmiből, hanem a villamos energia alakult át hővé. Termodinamikai szempontból ez forrásos tér; forráserőssége a hőáram. A matematika elsősorban a pontszerű forrás terével foglalkozik, a legegyszerűbb forrásos tér gömbszerkezetű.
Az intenzív mennyiségek hajtóerőként működnek. Értékükből gradiens számítható: hőmérséklet gradiens, nyomásgradiens, elektromos térerősség stb. Gradienst számítani skaláris mennyiségekből lehet, az eredményül kapott mennyiség azonban már vektor. A hővezetés irányultságát például a hőmérséklet-különbség iránya határozza meg.
Fajlagos mennyiségek.
Az egységnyi tömegre számított mennyiségeket fajlagos (specifikus) mennyiségeknek nevezzük. Ilyen a fajlagos hőkapacitás, vagy az anyagi gázállandó. Kivételesen előfordul, hogy egységnyi térfogatra vonatkoztatjuk. Például a gázok fajlagos hőkapacitását egységnyi térfogatra szokás megadni.
Az egységnyi anyagmennyiségre számított mennyiségeket moláris mennyiségeknek nevezzük. Ilyen pl. a moláris hőkapacitás. Nem sorolható ide az egyetemes gázállandó, mert az a fizikai állandók közé tartozik.
Sűrűség-jellegű mennyiségek.
A mennyiségek a hely függvényében elfoglalt értékük szerint lehetnek
Áramló mennyiségek.
áramok.
Áramló mennyiségeket képezhetünk bármely extenzív mennyiség időderiváltja formájában. Ilyen a
sebességek.
intenzív mennyiségből is számítható időderivált; ezek sebesség jellegű mennyiségek, például
áramsűrűség, fluxus.
Az áramsűrűséget az áramlási keresztmetszet értékéből számítjuk. Ezek többnyire diffúziós mennyiségek
Sugárzott mennyiségek.
Az elektromágneses sugárzások áramlását nem áramlási keresztmetszetben vizsgálják, hanem a besugárzott térszög függvényében. Ezért az elnevezési konvenciók is eltérnek. A látható fénynél például a fenti rendszerezés így változik:
Az eltérést jól mutatja, hogy a fényáram angol neve a fluxus szót tartalmazza: "luminous flux". Így tehát a megvilágítást kell áramsűrűségként értelmeznünk. |
420 | 86432 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=420 | Douglas Adams | Douglas Noel Adams (Cambridge, Anglia, 1952. március 11. – Santa Barbara, Kalifornia, 2001. május 11.) angol író.
Legismertebb műve a "Galaxis útikalauz stopposoknak," mely 1978-ban indult útjára a BBC rádiós komédiájaként, majd később egy öt könyvből álló „trilógiává” nőtte ki magát, mely több mint 15 millió példányban kelt el az író életében; ezt követte egy televíziós sorozat, rengeteg színpadi mű, képregények, egy számítógépes játék, és 2005-ben egy játékfilm ugyanezen a címen. Adams hozzájárulását a brit rádiózáshoz az angol Radio Academy azzal jutalmazta, hogy beválasztotta hírességeinek csarnokába.
Az ő műve Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája (1987), A lélek hosszú, sötét teadélutánja (1988), valamint társszerzője Az Élet Értelme (1983), az Utoljára látható (1990) és a "Ki vagy, doki?" televíziós sorozat három történetének (ezek a The Pirate Planet, a City of Death és a Shada). Posztumusz kiadásban megjelent munkáinak egy gyűjteménye, valamint 2002-ben egy félbehagyott regény A kétség lazaca címmel.
Adams az állatok és a környezetvédelem nagy barátjaként is ismert, emellett a gyors autók, kamerák, és az Apple Macintosh szerelmese volt. Hűséges ateista, elhíresült arról az elképzeléséről, hogy egy érző pocsolya, amely egy reggel felébred és azt gondolja: „Ez egy érdekes világ, amelyben vagyok – egy érdekes mélyedés – egész jól beleillek, nem? Tulajdonképpen döbbenetesen jól illik rám, biztosan arra teremtetett, hogy én benne legyek!” (Szabad ford. az angol Wikipédia szócikke alapján.)
Rajongói az ő emlékére szervezik meg minden évben május 25-én a törülközőnapot.
Gyermekkora.
Janet Adams (született: Janet Donovan) és Christopher Douglas Adams gyermekeként jött a világra az angliai Cambridge-ben. Susan, a testvére három évvel később született; a szüleik 1957-ben elváltak. Douglas és Susan anyjuk szüleihez költöztek, egy RSPCA állatmenhelyen éltek az essex-i Brentwoodban, amely hely adottságai állítólag közrejátszottak Adams szénanáthájának és allergiájának kialakulásában.
Adams édesapja elvette Mary Judith Stewartot (született: Judith Robertson) 1960 júliusában, ebből a házasságból született féltestvére, Heather. Édesanyjának újbóli házasságából két további féltestvére született, Jane és James Thrift.
Iskolai évek.
Adams az essexi Brentwoodban végezte az elemi iskolát. Hatévesen a Brentwood Schoolba felvételizett, melynek öregdiákjai Robin Day, Jack Straw, Noel Edmonds és David Irving. Griff Rhys Jones egy évvel alatta járt, és egy osztályba Charles Thomsonnal. Előkészítő iskolába járt 1959–1964 között, majd 1970 decemberéig a központi iskolába. Korábbi osztályfőnöke, Frank Halford ezt mondta róla: „Több száz gyermek járt az iskolába, de Douglas Adams valóban kiemelkedett közülük – szó szerint. Természetellenesen magas volt, és a térdnadrágjában kevéssé tűnt öntudatosnak. Mégis a képessége, hogy első osztályú történeteket írt, tette ragyogóvá.” Adams már 12 évesen 1,83 m magas volt, végül 1,96 m magasságig nőtt. „Az osztályfőnök nem azt mondta, ’találkozzunk az óra alatt’, vagy ’találkozzunk a háborús emlékmű alatt’, hanem ’találkozzunk Adams alatt’.” Ő volt az egyetlen tanuló, aki tízből tízet ért el Halfordnál egy fogalmazásáért, ez olyasmi volt, amire az élete hátralevő részében végig emlékezett, különösen az írói válsága alatt.
Néhány korai írása megjelent az iskolában, mint például egy beszámoló az iskolai fotós klubról a The Brentwoodianben, 1962-ben, vagy álhíradásai a Broadsheet nevű iskolai lapban, melynek szerkesztője Paul Neil Milne Johnstone volt, aki később karakterként szerepelt a Galaxis útikalauzban. Egyszer a Broadsheet borítóját is megtervezte, és egy levele, valamint egy rövid története megjelent az országos The Eagle-ben, a fiúknak szóló képregénysorozatban 1965-ben. Egy jól sikerült, vallási költészetről szóló esszé kapcsán, amelynek témája a Beatles és William Blake volt, elnyert egy helyet a St John’s College-ban, Cambridge-ben, angol szakon 1971-ben. A valódi ok azonban, amiért Cambridge-be jelentkezett, hogy csatlakozhasson a Cambridge Footlights klubhoz, mely egy tanulókból álló, meghívásos dráma-kör volt, egyben a melegágya sok Anglia-szerte híres komikusnak. Elsőre nem választották be, ahogy azt ő szerette volna, ezért írni és szerepelni kezdett az általa, továbbá Will Adams és Martin Smith által alkotott „Adams-Smith-Adams” csoportban, és kitartása eredményeként taggá válhatott a Footlightsban 1973-ra. A nagyon kevés munka ellenére – saját bevallása szerint összesen három esszét produkált három év alatt – 1974-ben B.A.-ként végzett angol irodalom szakon.
Írói munkássága.
Néhány korai munkája megjelent a Footlights Revue-ben a BBC2 televízióban 1974-ben. A műsor élő változata a londoni West End-en került bemutatásra, ahol Graham Chapman, a Monty Python tagja felfigyelt Adamsre. Rövid írói együttműködésbe kezdtek, Adamst pedig a Repülő Cirkusz utolsó epizódjában látható Betegnyúzás című jelenetben szerzőként is feltüntették. A jelenetben egy ember keresi fel az orvost, mert egy nővér hasba szúrta, az orvos viszont nem hajlandó addig ellátni, amíg ki nem tölt egy rakás értelmetlen formanyomtatványt (ezt később a Galaxis útikalauz stopposoknak című művébe is beleszőtte: a Vogonok ugyanis megszállottjai a papírmunkának). Adams egy jelenettel a Gyalog galopp című filmhez is hozzájárult. A Repülő Cirkusz negyedik szériájában két villanásnyi szerepe is volt: a 42. rész elején egy orvosi maszkot visel (a felirat szerint ő dr. Emile Koning) és egy pár gumikesztyűt húz fel, mialatt Michael Palin újabb és újabb szereplőket mutat be, ami miatt a jelenet sosem kezdődik el. A 44. rész (Mr. Neutron) elején középkorú háziasszonynak öltözve látható, aki egy rakétát rak egy ócskavas-kereskedő kocsijára. Emellett Adams és Chapman a Monty Python-csoporton kívül is együtt dolgozott, melynek egyik legismertebb példája az 1975-ös Out of the Trees. (lásd: Monty Python)
Adams néhány korai rádiós munkája közt említhetők a The Burkiss Way szkeccsek, 1977-ben, és a The News Huddlines. Ismét csak Graham Chapmannel írt egy folytatást a Doctor in the House sorozathoz, az 1977. február 20-i Doctor on the Gót.
Minthogy nehezen tudott pénzt csinálni vicceiből és történeteiből, egy sor különleges munkát vállalt, mint kórházi mindenes, istállóépítő és csirkeól-takarító. Volt biztonsági őr egy katari családnál, akik az olajból gazdagodtak meg.
1979-ben Adams és John Lloyd két félórás epizódot hozott össze a Doctor Snuggleshoz, a „The Remarkable Fidgety River” és „The Great Disappearing Mistery” címűeket (7. és 12. epizód). John Lloyd társszerzője volt az eredeti rádiós Galaxis útikalauz két részének is (ötödik, hatodik epizód) valamint Az élet értelme és Az élet mélyebb értelme novelláknak. Lloyd és Adams együtt dolgoztak a Guinness Rekordok Könyvén alapuló sci-fi vígjáték-projekten, melyben John Cleese alakította volna az ENSZ főtitkárát, és egy versengésről szólt volna az ufók és az emberek közt, ahol az ufók legyőzik az embereket atlétikában, az emberek viszont győznek minden „abszurd” rekord kategóriában. Az ötlet sosem valósult meg.
Az Galaxis útikalauz első sikeres rádiós sorozata után Adamset a BBC rádió producerévé tették, dolgozott a Week Ending című műsoron, és egy pantomimon, melynek címe Black Cinderella Two Goes East. Hat hónap után feladta ezt az állást, amikor a Ki vagy, doki?-n kezdett dolgozni. |
422 | 386428 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=422 | Galaxis útikalauz stopposoknak | A Galaxis útikalauz stopposoknak című sorozatot "(eredeti" angol címén "The Hitchhiker’s Guide to the Galaxy)" először Douglas Adams rádiójátékaként ismerte meg a közönség, amelyet 1978-ban a BBC 4 rádió sugárzott fejezetenkénti folytatásokban. 1979 és 1992 között Adams ötrészes regényfolyamot írt, majd 2009-ben kiadták az Eoin Colfer által írt hatodik részt. 1981-ben televíziós sorozat, 1984-ben számítógépes játék, 1993 és 1996 között képregény és 2005-ben mozifilm is készült belőle, melynek forgatókönyvírója és egyik producere maga Douglas Adams volt. 2004–2005 folyamán a regény 3., 4. és 5. részének története alapján "The Hitchhiker's Guide to the Galaxy Tertiary to Quintessential Phases" címmel egy újabb, 14 részes rádiójátékot sugárzott a BBC 4. A sikeres regénysorozatot több mint harminc nyelvre fordították le, lemez, kazetta és CD formátumban is kiadták, valamint színházi előadásként is látható volt.
A sorozat címét az elektronikus útikalauz után kapta, mely a világegyetem összes információját tartalmazza, és regénybeli népszerűségének oka a borítóján található "Ne ess pánikba" felirat. A "Galaxis útikalauz stopposoknak" gyakran szerepel „HHGTTG” vagy „H2G2” rövidítésként. Az előbbit Neil Gaiman használta először "Don't Panic: The Official Hitch-hiker's Guide to the Galaxy Companion" című művében, az utóbbi a BBC által működtetett h2g2 internetes enciklopédia neve lett, amelyet 1999 áprilisában indított Douglas Adams.
Háttér.
Az első rádiójáték egy „The Ends of the Earth” "(magyarul: A Föld pusztulásai)" című kezdeményezésből származik. Ez egy hat epizódos történet volt, amelyek során hat különböző módon pusztul el a Föld. Az első epizód írása során Douglas Adams rájött, hogy szükség lenne egy földönkívülire a bolygón, és az idegennek egy megfelelő indok is kell, amiért a Földre érkezett. Adams végül amellett döntött, hogy az idegen a "Galaxis útikalauz stopposoknak" című útikönyv világjáró kutatója lesz. Az epizód formálódása során az útikönyv lett a történet – és az egész sorozat – központi témája, az eredeti ötletből csak a Föld pusztulása maradt meg.
Adams szerint a mű címét egy 1971-es esemény ihlette, amikor Európa körül autóstoppolt egy "Hitch-hiker's Guide to Europe" című európai útikönyv társaságában. Miközben részegen feküdt egy innsbrucki mezőn és a könyvvel a kezében bámulta a csillagokat, úgy gondolta, jó ötlet lenne valakinek egy stopposoknak szóló útikönyvet írni a galaxisról is. Később azonban Adams már úgy nyilatkozott, annyiszor mesélte el ezt a történetet, hogy már nem is emlékszik magára az eseményre, csak arra, hogy elmeséli azt. Barátai szerint Adams 1973-ban egy görögországi nyaraláson vetette föl a galaxis körüli stoppolás ötletét.
Az útikalauz a cselekmény szerint a Tejút galaxisának elektronikus útikönyve, melyet eredetileg a Megadodo Publications adott ki, mely az Ursa Minor Béta bolygójának egyik legnagyobb kiadója. A történet alakulását gyakran megszakítják az útikalauz egyes szemelvényei, melynek hangja az első két rádiósorozatban és a televíziós sorozatban Peter Jones, a rádiósorozat további részeiben William Franklyn, a moziverzióban Stephen Fry volt.
A sorozat különböző megjelenései azonos alaptörténetet mondanak el. A történet Arthur Dent, egy boldogtalan angol férfi, valamint néhány egyéb főszereplő kalandjait követi. Ford Prefect – aki Földre érkezése után a Ford Prefect autómárka után nevezte el így magát – egy földönkívüli lény, aki valahonnan a Betelgeuse mellől származik, munkája pedig az útikalauz bővítése, pontosítása. Zaphod Beeblebrox Ford másod-unokatestvére és a galaxis exelnöke; Marvin, a paranoid robot és Trillian, földi nevén Tricia McMillan, aki Arthur mellett az emberiség egyetlen túlélője.
Az eredeti rádiójáték.
A Galaxis útikalauz hat epizódos első rádiójáték-sorozata "(The Hitchhiker's Guide to the Galaxy Primary and Secondary Phases)" 1978-ban került műsorra a BBC Radio 4 rádiócsatornán. Az első epizódot, amelyet tulajdonképpen nem vertek nagydobra, 1978. március 8-án, szerdán este fél 11-kor sugározta a BBC. Ennek ellenére jelentős közönségvisszhangot váltott ki és kifejezetten jó kritikákat kapott. Az érdeklődőknek, akikkel Douglas Adams beszélt telefonon, leginkább Marvin tetszett a legjobban, holott az író őt csupán egyetlen jelenet poénjának szánta. Később az év során a BBC egy karácsonyi különkiadást is készített, amely összekötő kapocs volt az első és a második sorozat között. A különszám a második hat részes sorozat részeként, később The Secondary Phase címen jelent meg kazettán és CD-n. Az első és második sorozatot az Egyesült Államokban kissé vágott verzióban közvetítette az NPR rádiócsatorna. Az első sorozatot 1978-ban kétszer, a további évek során számos alkalommal megismételték, ennek hatására jelent meg a hanglemez. A második sorozatot 1980-ban tűzte műsorára a BBC.
A rádiósorozat, illetve a hanglemez és televíziós sorozat esetében sikert aratott a komikus színész, Peter Jones hangja a Galaxis útikalauz hangjaként. Az alkotók három hónapig kerestek egy Peter Jones-hangzású színészt a narrátor szerepére, majd a sikertelen keresés miatt vonakodva és meglehetősen drágán magát Peter Jonest hívták. Jones zengő, idős tónusú hangja kétségtelenül óriási lendületet adott a sorozatnak és megalapozta hangulatát.
Adams azt mondta, a műsort egy modern rock albumhoz hasonlóan szeretné elkészíteni. A költségvetés jelentős részét a hanghatásokra költötték, amelyeken legtöbbet Paddy Kingsland (bevezető epizód és második sorozat), Dick Mills és Harry Parker (első sorozat 2-6. epizód) dolgozott. A sorozat arról is híressé vált, hogy az első vígjáték sorozat volt, amelyet sztereóban készítettek már 1978-ban. Az a tény, hogy a rádiójátékot készítő hangtechnikusok a modern rádiózás élenjáró eredményét hozták létre, később is megismétlődött, amikor a következő sorozat rádióváltozata lett az első olyan rádiójáték, amelyet négycsatornás dolby surround technikával készítettek.
A rádiójátékhoz, lemezkiadványokhoz, illetve a televíziós és film verziókhoz használt betétdal a "Journey of the Sorcerer", mely az Eagles együttes tagjának, Bernie Leadon-nek az instrumentális műve, és az 1975-ös "One of These Nights" című albumukra vettek fel. Az eredeti felvételt csak a rádiósorozatban használták. A lemez és a televíziós sorozat számára Tim Souster készített egy hasonló hangzású feldolgozást, a 2005-ös mozifilmhez Joby Talbot szerzett újabb változatot, majd a 2004–2005-ben sugárzott második rádiójáték-sorozathoz pedig Philip Pope feldolgozását alkalmazták. Adams futurisztikus hangzása miatt választotta ezt a dalt a sorozathoz, illetve azért, mert bendzsót használnak benne, ami Adams szerint amolyan „úton lévő érzést, stoppos hangulatot” sugároz.
Az első két sorozat 12 epizódja 1988-ban megjelent kazettán és CD-n, ez volt a "BBC Radio Collection" első CD-kiadványa. 1992-ben újra kiadták, ekkor nevezték el az első hat epizódot "The Primary Phase"-nek, a második hatot pedig "The Secondary Phase"-nek az általában használt "első és második sorozat" elnevezés helyett. Akkoriban már tárgyalások folytak Dirk Maggs íróval a harmadik sorozatról, "Az élet, a világmindenség, meg minden" adaptációjáról, de ez a következő tíz évben még nem készült el.
Regények.
A rádiójáték sikere után érdeklődni kezdtek a kiadók, és a Pan Books megbízta Adamset, hogy írja meg a sorozatot regényformában is. Ezzel párhuzamosan Adams dolgozott a második rádiójáték-sorozaton és a "Ki vagy, Doki?" televíziós sorozathoz írt forgatókönyveket, így hosszas halogatás után 1979 szeptemberében jelent meg az első rész "Galaxis útikalauz stopposoknak" címmel. Egy évre rá hanglemez kiadványok és újabb rádiójátékok után megjelent a második rész, a "Vendéglő a világ végén", 1982 nyarán pedig "Az élet, a világmindenség, meg minden". Ekkortájt Adams Amerikába utazott, hogy forgatókönyvet írjon a mozifilm verzióhoz, ennek csúszása idején írta meg a "Viszlát, és kösz a halakat!" című negyedik részt, ami 1984 őszén jelent meg. Végül 1992-ben készült el a „trilógia” befejező része "Jobbára ártalmatlan" címmel.
A regénysorozat a borító szerint egy „öt részes trilógia”. A harmadik rész borítóján még „trilógia”, a negyedik rész borítóján pedig „trilógia négy részben” szerepel. Az ötödik rész amerikai borítóján a híres mondat jelent meg: "a teljesen pontatlanul elnevezett Útikalauz-trilógia ötödik része", az ezt követő kiadásokat – köztük egyes magyar megjelenéseket is – "a teljesen pontatlanul elnevezett Galaxis-trilógia [első, második, harmadik, negyedik, ötödik] része" mondattal adták ki. Az ötödik rész fülszövegén az alábbi mondat olvasható: "A könyv, ami egészen új értelmet ad a „trilógia” szónak."
Szívroham miatt bekövetkezett halálát megelőzően Adams még fontolgatta egy hatodik rész megírását. Harmadik Dirk Gently-regényén dolgozott éppen "A kétség lazaca" munkacímmel, de úgy érezte, a könyv nem elég jó és félretette. Egy interjúban azt nyilatkozta, a könyv egyes ötletei jobban illenének az Útikalauz-sorozatba, ezért inkább át kellene dolgoznia azokat egy hatodik Útikalauz-résszé. A "Jobbára ártalmatlan" című ötödik könyv „nagyon barátságtalan (zord)” és „szeretne az Útikalauznak egy némiképp vidámabb” befejezést. Adams azt is megjegyezte, hogy ha megírná a hatodik részt, ugyanarról a helyről folytatná a szereplők történetét, ahol az ötödik részben abbahagyta. Eoin Colfer, aki végül is megírta a sorozat "Ja, és még valami…" című hatodik részét, ezt az utóbbi koncepciót követte, és "A kétség lazaca" alapötleteit nem hasznosította.
Galaxis útikalauz stopposoknak.
A könyvsorozat első része a rádiójáték első négy epizódjából készült. Először 1979-ben jelent meg, és mivel a BBC Publishing elutasította a rádiójáték regényként való kiadását – amit később meg is bánt –, a Pan Books lett a könyv kiadója. A könyv már a megjelenését követő második héten az eladási listák élére került, és megjelenésének első három hónapjában több mint példányban fogyott az Egyesült Királyságban. 1980 októberében az Egyesült Államokban megjelent a kemény borítós változat, majd 1981-ben ingyen példányt osztottak szét a "Rolling Stone" magazin mellékleteként. 1994-ben az első rész megjelent fényképekkel illusztrált kiadványban is. 2005-ben a Del Rey Books újabb borítóval adta ki a sorozatot az azonos címmel készült mozifilmmel egy időben. Ekkor már 14 millió eladott példányszám fölött járt a könyv.
Ford a történet elején Arthur Dent nevű barátját keresi fel islingtoni otthonában, hogy figyelmeztesse őt a közelgő világvégére, azonban barátja éppen a háza előtt fekszik a földön fürdőköpenyben egy nagy, sárga buldózer előtt, hogy megakadályozza otthona lerombolását, ami egy tervezett gyorsforgalmi út útvonalában fekszik. Ford ráveszi a dózerolást felügyelő Mr. Prossert, hogy feküdjön egy félórára a sárba Arthur helyett, amíg ő és barátja elugranak a Ló és Lovász nevű közeli ivóba, ahol Ford elmeséli, a vogonok a Föld felé közelednek, hogy elpusztítsák, mert a bolygó egy új hiperűrsztráda útvonalában áll. Ford és Arthur űrhajóstoppal menekül el, éppen a kipusztításukra érkező vogon hajóra kerülnek. A hajó kapitánya, Prostatikus Vogon Jeltz kegyetlenül megkínozza őket egyik verse előadásával, majd kidobják őket az űrbe. Szerencséjükre Zaphod Beeblebroxnak, Ford másod-unokatestvérének valószínűtlenségi hajtóművel működő Arany Szív nevű (lopott) űrhajója az utolsó pillanatban felveszi őket. Itt találkoznak össze Zaphoddal, Trilliannel és Marvinnal.
Zaphod űrhajója a Lófej-ködbe, azon belül a Magratheára, egy ötmillió éve alvó luxusbolygóra tart, amely egykor bolygógyártással foglalkozott. Ott Szlartibartfaszttól megtudják, hogy a Földet a szuperintelligens, pándimenzionális lények (egerek képében) megrendelésére készítették, a bolygó ugyanis egy olyan számítógép, amelynek feladata megadni a Végső Kérdést a 42-re, ami egyébként a válasz „az életre, a világmindenségre, meg mindenre”. Az egerek, akik a számítógépprogramot kormányozták, válasz nélkül maradtak, mivel a program vége előtt öt perccel a vogonok lerombolták a Földet, ezért Trillian két egere, Frankie és Benji, ki akarják venni Arthur agyát, a számítógépes program utolsó maradványát, hogy megtalálják benne a program eredményét. Ford, Arthur és a többiek sikeresen elmenekülnek a Magratheáról, mert a megállításukra érkező űrhajó öngyilkos lesz, amikor meghallgatja Marvin világegyetemről alkotott véleményét.
Vendéglő a világ végén.
A sorozat második része a rádiójáték további, vagyis 5-12 részei alapján készült, bár a sorrendben történtek jelentősebb változtatások, valamint kimaradtak a Brontitallon játszódó események, és a Haggunenon-részeket a Katasztrófasújtotta Terület eseményeire cserélték. Előbbi csak az LP-kiadványon jelent meg először. Douglas Adams szerint a "Vendéglő a világ végén" a legjobb az öt történet közül.
Ford Arthurral, Zaphoddal, Trilliannel és Marvinnal az Univerzum Pereme Étterembe utaznak, majd a vacsora után az étterem parkolójába mennek, ahol Zaphod ellopja Pörkölt Desiato, a Katasztrófasújtotta Terület plutóniumrock-együttes tagjának fekete űrhajóját. A szereplők ezzel utaznak tovább, de az űrhajó hamarosan egy rockkoncert keretében a Kakrafoon bolygó napjába repül. Az utolsó pillanatban az űrhajó teleportjával elmenekülnek a hajóról, Ford és Arthur egy golgafrichami űrhajón kötnek ki, amely egy bolygón a rosszul sikerült landolás következtében teljesen tönkremegy. Ford és Arthur rájönnek, hogy a bolygó az őskori Föld, ahol ottragadtak. Szabadulásukra öt évet kell várniuk, mikor egy Chesterfield kanapé segítségével végre elmehetnek.
Az élet, a világmindenség, meg minden.
"Az élet, a világmindenség, meg minden", a sorozat harmadik része volt az első olyan, amely először regény formájában született meg, és nem rádióadaptáció volt. A történetet Adams eredetileg egy "Ki vagy, Doki?"-epizód részeként írta "Doctor Who and the Krikketmen" címmel, de a BBC elutasította. Később felmerült, hogy ez lesz a "Galaxis útikalauz stopposoknak" televíziós sorozat folytatásának története, de ez végül nem készült el. A regény az Egyesült Királyságban 1982-ben, Magyarországon 1993-ban jelent meg először. 2004-ben elkészítették rádiójáték-változatát "Tertiary Phase" címen.
A történet során Ford és Arthur átutaznak a tér-idő szerkezetében felfedezett lyukon a prehisztorikus Földről a londoni Lord's Cricket Ground nevű krikettpályára. Ott összefutnak Szlartibartfaszttal, aki a segítségüket kéri egy galaktikus háború kitörésének megakadályozásában. Sok-sok évvel korábban a Krikket bolygó népe megpróbált elpusztítani minden életet az univerzumban, de sikerült őket megállítani és bebörtönözni őket saját bolygójukon. Ezúttal ismét megpróbálják. Marvin, Zaphod és Trillian segítségével Arthuréknak sikerült megmenteni az univerzumot.
Viszlát, és kösz a halakat!
A "Viszlát, és kösz a halakat!" című negyedik rész 1984-ben jelent meg. 2005-ben készült el a rádiójáték változata.
Arthur visszatér a Földre, ahol találkozik egy lánnyal, Fenchurchcsel, akivel egymásba szeretnek. Arthur rájön, hogy a korábban elpusztított Föld helyett a jelenlegi egy új változat, amit a delfinek intéztek el a "Mentsük meg az embereket" akciójuk keretében. Újra találkozik Forddal, aki állítása szerint időközben megmentette az univerzumot, valamint még egyszer utoljára űrstoppolnak, hogy megnézzék az Isten által a teremtményei részére hagyott végső üzenetét, ami így hangzik: "Elnézést az okozott kényelmetlenségekért." Útközben összefutnak Marvinnal, és az univerzumnál is 37-szer idősebb, mindig lehangolt és depressziós robot az üzenet elolvasása után végre egyszer jobban érzi magát, majd szétesik.
A regénynek nagyon különböző hangvétele lett a sorozat előző elemeihez képest. Ennek oka főként a romantikus szál, valamint részben az is, hogy az események többször ugrálnak az időben, ami kiszámíthatatlanabbá teszi a történteket. Az eddigiekhez képest nagyon kevés az űrutazással töltött idő, Arthur mindössze egyszer hagyja el a Földet, az utolsó fejezetben.
A könyv munkálatainak idején Douglas Adams szerkesztője, Sonny Mehta beköltözött Adamshez, hogy biztosítsa a könyv határidőben való elkészültét. Ennek következtében Adams később azt nyilatkozta, nem volt igazán elégedett a könyvvel, amely több, a szerzői szándékot nem tükröző, a szerkesztő által erőltetett részt tartalmaz. A történet Adams számítógépekkel kapcsolatos nézőpontjába is betekintést enged. A korábbi regényekben a számítógépeket némiképp negatív szerepben tünteti föl, azonban a harmadik és eme regény idejére a technológiával kapcsolatos ellenérzései már jelentősen megváltoztak. Egy számítástechnikai vásáron beleszeretett a Macintosh egyik legelső modelljébe. Állítások szerint Adams volt az első a világon, aki a Macintosh modellből vásárolt, a második pedig barátja, Stephen Fry.
1993-ban a "Library Journal" azt írta, a regény „tele van ütődött humorral és kifacsart logikával, ami Adams írását annyira elragadóvá teszi.” A "School Library Journal" kritikájában az jelent meg, hogy „a humor még mindig szokatlan, de jóval szelídebb, mint az előző könyvekben. A cselekmény egyszerűbb és kevésbé bizarr, mint a korábbiak voltak.” Az "ekultura.hu" ismertetőjében súlyosan abszurdnak véli a történetet, emellett hol lendületesnek, hol letehetetlennek értékeli, amiben mindössze egyszer-kétszer ül le kissé az elbeszélés.
Jobbára ártalmatlan.
1992-ben jelent meg a "Jobbára ártalmatlan" című ötödik regény, Magyarországon 1998-ban jelent meg először. 2005-ben készült el a rádiójáték változata, melynek utolsó epizódját 2005. június 21-én sugározta a BBC Radio 4. A regény címe az első rész egyik poénja nyomán keletkezett. Az útikalauz eredeti bejegyzése a Földről ennyi volt: "ártalmatlan." Ford munkája és megfigyelései során kibővítette az alábbira: "jobbára ártalmatlan."
A történet során a vogonok átveszik az útikalauz irányítását, hogy egyszer és mindenkorra teljesítsék a Föld elpusztítására vonatkozó parancsukat. Arthur, aki váratlanul elveszíti Fenchurchöt, galaxis-szerte utazgat mindenfelé. Űrhajó szerencsétlenséget szenved és a Lamuella bolygóra kerül, ahol letelepedik és boldog szendvicskészítőként éli életét egy kis faluban egyszerű és békés emberek között. Ezalatt Ford Prefect betör az útikalauz irodaépületébe, ahol találkozik a madár formában létező Útikalauz II-vel, a mesterséges intelligenciával, óriási hatalommal és titokzatos céllal bíró útikalauzzal. Miután Ford visszautasítja, hogy segítsen a veszélyes gépezetnek, elküldi azt Arthur címére, hogy biztonságban legyen.
Trillian felkeresett egy DNS-bankot, amikor gyermeket szeretett volna, ahol egyetlen azonos fajú DNS minta volt. Mint később kiderült, Arthuré, aki korábban a levágott lábkörmeiért és köpetéért kapott pénzből utazgatott a galaxisban. Amikor Trillian egy háborúba indul tudósítani, lányát, Vaktát elviszi Arthurhoz. Vakta, egy tipikusan problémás tinédzser, ellopja a küldeményként érkezett Útikalauz II-t, és segítségével a Földre utazik. Arthur, Ford, Trillian és az alternatív univerzumbeli Tricia McMillan követi őt a Béta Klubba, így Zaphod kivételével mind együtt vannak, amikor a vogonok végül ismét megsemmisítik a Földet.
Az "ekultura.hu" kritikája szerint a regény nem ugyanolyan szórakoztató, mint a Galaxis útikalauz-sorozat előző részei, de „ebből a regényből sem hiányzik a sziporkázó, abszurd humor, a nyelvi lelemény, és a valóban természettudományos alapokra helyezett, mégis hihetetlen fantasztikum.”
Ja, és még valami....
Douglas Adams halála után az író özvegye, Jane Belson Eoin Colfernek adott engedélyt a Galaxis útikalauz-sorozat folytatására. A hatodik részt 2008. szeptember 16-án jelentették be. Colfer arról beszélt, hogy gyalázatos dolog, hogy más író folytatja a sorozatot, ám a könyvet remek lehetőségnek látta, hogy azokkal a szereplőkkel dolgozhat, akiket gyermekkora óta szeretett, és míg igyekszik megtartani Adams szellemiségét, a saját „hangját” is hozzáadhatja a történethez. A regény 2009. október 12-én jelent meg az Egyesült Királyságban a Penguin Books, az Egyesült Államokban a Hyperion kiadásában, Magyarországon 2010-ben adta ki a GABO kiadó. 2009-ben Penny Leicester elkészítette a rádiójáték változatot tíz részben. Az eddigi epizódoktól eltérően, amelyeknek nem volt sajátos címük, csak "Fit the First", "Fit the Second", Leicester ezúttal mind a tíz résznek egyedi címet adott.
A könyv története ott kezdődik, ahol a "Jobbára ártalmatlan" eseményei zárultak, amikor a vogonok halálsugara ismét elpusztította a Földet. A szereplők felébrednek egy virtuális valóságból, Zaphod mentette meg őket nem sokkal haláluk előtt, de a halálsugarat nem sikerült kikerülniük. Wowbagger, a Végtelenül Meghosszabbított menti meg őket, akivel megállapodnak, hogy segítenek neki végre meghalni. Zaphod Asgardra utazik, hogy Thor segítségét kérje ehhez. Ezalatt a vogonok a Nano bolygó felé tartanak, ahol a Földlakók egy kolóniája még életben van. Arthurék is oda indulnak, hogy megállítsák őket, útközben pedig Trillian és Wowbagger egymásba szeretnek, ami viszont megkérdőjelezi, hogy Wowbagger tényleg meg akar-e halni. Vakta segítségével Thor majdnem megöli őt, de végül is csak a halhatatlanságát veszti el, és összeházasodnak Trilliannel.
Thor megállítja az első vogon támadást, majd meghal. Prostatikus Vogon Jeltz fia, Konstans Mown meggyőzi apját, hogy a Nano lakó nem földiek, ezért a parancsukkal ellentétes lenne megölni őket. A történet végéhez közeledve Arthur Vaktának keres egy lehetséges világegyetemet, amikor egy hiperűr-ugrás során alternatív valóságokon ugrik keresztül, közben találkozik Fenchurchcsel és végre oda kerül, ahol lenni szeretne. A vogonok pedig ismét felbukkannak…
A hatodik rész megszületése a rajongók körében vegyes érdeklődésre talált. Egyeseknek tetszett, hogy van folytatás, mások pedig „szentségtörésnek” vélték, hogy Adams helyett valaki más írta a folytatást. A "thebookseller.com" szerint Colfer és a Galaxis útikalauz találkozása egy lelkesítő kombináció, bár számos rajongó sajnálta, hogy egy teljesen egyedülálló sorozat miért nem maradhat érintetlen, és remélték, hogy Colfer nem teszi teljesen tönkre a sorozatot. Az "ekultura.hu" kritikájában dicséri a folytatást. A cikkíró szerint Colfer megfelelően követi Adams stílusát, kiegészítve azt a sajátjával. A regény szórakoztató, számtalan poénnal tarkított, és az események a folytatás lehetőségét is lehetővé teszik.
Más, az Útikalauzzal kapcsolatos könyvek és történetek.
Kapcsolódó regények.
Adams rövid története, az "Ifjú Zaphod biztosra megy" először 1986-ban az "The Utterly Utterly Merry Comic Relief Christmas Book" című különleges kiadású gyűjteményben jelent meg különböző történetek és képek mellett, mellyel az akkoriban induló Comic Relief elnevezésű brit jótékonysági szervezet számára gyűjtöttek pénzt. Később benne volt a "The Ultimate Hitchhiker's Guide To The Galaxy" illetve egyéb gyűjteményes Galaxis útikalauz-kiadványokban és "A kétség lazaca" című könyvben is (a magyar kiadásban úgyszintén).
Terry Jones "Douglas Adams Titanic csillaghajója" című regénye, szintén Adams ötlete alapján készült. A regény Adams hasonló című videójátékának történetén alapszik. A történet egy luxus csillaghajóról szól, amely kilövése után nem sokkal SLH, vagyis Spontán Létezési Hiba áldozata lett.
Wowbagger, a Végtelenül Meghosszabbított, aki több alkalommal keresi meg Arthurt az univerzumban, hogy sértegesse őt, megjelenik "A kétség lazaca" című kötet "Dzsingisz kán magánélete" című történetében, valamint Eoin Colfer "Ja, és még valami…" című regényében is.
Rádiójáték-szövegkönyvek.
Douglas Adams és Geoffrey Perkins együttműködésével jelent meg 1985-ben az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is "" címen az eredeti rádiójáték-sorozat szövegkönyve. Megjelenésének 10. évfordulójára 1995-ben, majd a rádiójáték sugárzásának 25. évfordulójára ismét kiadták.
Dirk Maggs, aki a regénysorozat utolsó három részét ültette át rádiójáték-epizódokká, 2005 júliusában jelentette meg ezek szövegkönyvét, minden epizódot saját megjegyzéseivel bővítve. Ez a könyv "The Hitchhiker's Guide to the Galaxy Radio Scripts: The Tertiary, Quandary and Quintessential Phases" címen jelent meg Simon Jones előszavával, Bruce Hyman és Dirg Maggs bevezetőjével, valamint a stáb egyéb tagjainak jegyzeteivel. Douglas Adamset elsődleges íróként jelölték meg a könyvben, mivel az eredeti regények az ő művei.
Televíziós sorozat.
A "Galaxis útikalauz stopposoknak "rádiójáték 1978-ban sugárzott első hét epizódjának sikere után 1979. május 29-én Douglas Adamset megbízták, hogy augusztus 1-jéig írjon egy forgatókönyvet a televíziós adaptáció bevezető részéhez. Egy animációs változatról megbeszélés zajlott 1978 őszén, de végül akkor úgy döntöttek, a sorozat jelentős részét élő szereplős filmre készítik el, csak az Útikalauz ismertetői lesznek animált változatban. John Lloyd írót, aki az első rádiójáték-sorozaton is együtt dolgozott Adamsszel, bízták meg, hogy kezdje el a sorozat televízióra alkalmazását a forgatókönyv elkészülte után. Adams akkor már a második rádiójáték-sorozaton dolgozott, illetve a "Ki vagy, Doki?" televíziós sorozatban is közreműködött, így a BBC a forgatókönyv határidejét kiterjesztette november végére. Végül is 1979 decemberében készült el a bevezető forgatókönyve, majd 1980 januárjában megegyezés született a hátralévő részek forgatókönyvéről is. Bár még volt néhány ellenvélemény, miszerint a történet nem filmesíthető meg, Alan J. W. Bell kapta a produceri és rendezői feladatokat, John Lloyd társproducer volt. A sorozat főszereplői Simon Jones (Arthur Dent), David Dixon (Ford Prefect), Mark Wing-Davey (Zaphod Beeblebrox) és Sandra Dickinson (Trillian). Az útikalauz hangja Peter Jones. Simon Jones, Peter Jones és Mark Wing-Davey az első rádiójátékban is hangjukat adták már szereplőjüknek. Az alkotó, Douglas Adams két alkalommal is látható az első két epizód során cameoszerepekben.
1980 elején a bevezető epizódot több jelenettel elkezdték forgatni. Rod Lord rendezett egy 50 másodperces, animált részletet a Bábel-hal bemutatásáról. Douglas Adams és Alan J. W. Bell is elégedett volt az eredménnyel, így Rod Lord zöld utat kapott az első epizód – majd a teljes sorozat – további animációinak elkészítésére. Az utolsó epizód munkálatai 1981 januárjában folytak.
A hat részes sorozatot a BBC 2 televíziós csatorna 1981 januárja és februárja között sugározta az Egyesült Királyságban. Hat epizódja az első regényt és a második regény 15. fejezetétől a végéig fedi le. Magyarországon 2005-ben jelent meg DVD-n a Budapest Film Kft két lemezes kiadásában.
Annak ellenére, hogy a BBC illetékesei úgy vélték, a Galaxis útikalauz megfilmesíthetetlen, a sorozat mégis sikeres lett. 1981-ben a BBC elnyerte a brit Royal Television Society RTS Television-díját, a sorozat készítői pedig 1982-ben három kategóriában nyertek BAFTA-díjat. A "The British Comedy Guide" weboldal ismertetője szerint a történetben megjelenő furcsa, szatirikus humor talán nem mindenkinek jön be, de Adams egy csodálatosan abszurd és szürreális világot alkotott meg színes szereplőkkel és emlékezetes pillanatokkal. A hat epizód szeretett kultusz klasszikussá vált az alacsony költségvetés és a kor technikai korlátozottsága ellenére is.
Tervek között szerepelt a sorozat folytatása, melynek történetét Adams eredetileg egy "Ki vagy, Doki?"-epizód részére írta "Doctor Who and the Krikketmen" címmel, de a BBC elutasította azt. A sorozat második szériája sosem készült el, és Adams ötletéből született meg "Az élet, a világmindenség, meg minden" című harmadik regény.
Újabb rádiójáték.
2004. június 21-én a BBC egy sajtókonferenciáján bejelentette, hogy 2004 szeptemberében sugározza a harmadik sorozatot, amely "Az élet, a világmindenség, meg minden" című harmadik regényen alapszik. Epizódjait már 2003 végén fölvették, de a műsorra kerülése csúszott, amíg sikerült megegyezniük a The Walt Disney Companyval az internetes ismétléssel kapcsolatban, mivel a Disney közben elkezdte a mozifilm előmunkálatait. A következő hírek arról szóltak, hogy további rádiójátékok készülnek a negyedik és ötödik regény alapján. Ezek 2004. szeptember–október, illetve 2005. május–júniusban kerültek műsorra. A CD megjelenések az egyes sorozatok utolsó epizódját követően történtek.
A harmadik rádiójáték szorosan követte a harmadik regény eseményeit, ami jelentős szerkezeti problémákat vetett föl a második rádiójáték és regény összefüggései kapcsán. Mivel a második rádiójáték eseményeiből számos rész kimaradt a második regényből, és a benne lévők is más sorrendben történtek, a rádiójáték és a regény is különböző irányba fordult. A két utolsó adaptációban emiatt eltérések vannak. A "Jobbára ártalmatlan" egyes eseményeinek előhangjai vannak a "Viszlát, és kösz a halakat!" adaptációjában, illetve mindkettő tartalmaz olyan plusz eseményeket, amelyek a harmadik rész történéseire épülnek, hogy összekössék mind az ötöt. Különösképpen vonatkozik ez Zaphod szerepének kiemelésére az utolsó fejezetekben. Míg a "Jobbára ártalmatlan" című utolsó regénynek meglehetősen zord bejezése lett, Dirk Maggs eltérő végjátékot alkotott a rádiójáték-verziónak, sokkal vidámabb események keretében még utoljára összehozta újra a főszereplőket.
A stáb magja a harmadik-negyedik-ötödik sorozatban azonos volt, kivéve, hogy az útikalauz hangja Peter Jones helyett William Franklyn lett, és a Szlartibartfaszt szerepét játszó Richard Vernon helyett Richard Griffiths került a csapatba. Sandra Dickinson, aki a televíziós sorozatban Trilliant alakította, a rádiójátékban egy angol származású, amerikai akcentusú alternatív univerzumbeli Trilliannek, vagyis Tricia McMillannek adta hangját. Jane Horrocks kapta meg Fenchurchnek, Arthur barátnőjének a szerepét, és az utolsó részben megjelenő Vakta Dentnek, Arthur és Trillia lányának szerepe Samantha Béarté lett. Az eredeti rádiójáték-sorozatban szereplő Jonathan Pryce (Zarniwoop), Rula Lenska (Lintilla) és Roy Hudd (a Teljesút műsorvezetője) szintén visszatérő szereplő lett az utolsó három sorozatban.
A sorozatban számos vendégszereplő is részt vett, köztük olyan ismert személyek, mint Joanna Lumley színésznő, Jackie Mason stand-up komikus, Miriam Margolyes színésznő, Henry Blofeld sportújságíró, Fred Trueman krikettjátékos, June Whitfield színésznő, Leslie Phillips színész, Saeed Jaffrey színész, Sir Patrick Moore amatőr csillagász és Christian Slater színész. Maga az író, Douglas Adams adta hangját Agradzsagnak, akinek különböző inkarnációit a sorozat folyamán Arthur Dent több alkalommal is megölte.
Film.
A hatrészes televíziós sorozat ugyan csak a rajongók körében aratott sikert, Douglas Adams nem adta fel, hogy elkészítse egy nagy, egész estés mozifilm forgatókönyvét. 1998-ban végül megszületett a szerződés a Disney-vel, azonban pár hónappal az aláírást követően Douglas Adams elhunyt. A forgatókönyv véglegesítése Karey Kirkpatrickre, a "Csibefutam" írójára maradt, aki addig nem is olvasta a könyvet. Több éves szünet után és negyed századdal az első regény megjelenését követően elkészült a mozifilm. Az előmunkálatokat 2003-ban kezdték el, a forgatást 2004. április 19-én, az utómunkálatokat pedig 2004 szeptemberében. A korszerű CGI és egyéb trükk technológiákkal sikerült kiküszöbölni a tévésorozat kissé ódivatú díszleteit, jeleneteit.
A 2005. április 20-ai londoni premier után az Egyesült Királyságban és Ausztráliában április 28-án, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában április 29-én, Magyarországon június 16-án, Dél-Afrikában pedig július 29-én került a mozik vetítővásznára. Főbb szerepeit Martin Freeman (Arthur), Mos Def (Ford), Sam Rockwell (Zaphod) és Zooey Deschanel (Trillian) játszotta. Marvin Alan Rickman hangján szólalt meg, az útikalauz beszámolóit Stephen Fry mondta.
A film cselekménye jelentősen eltér az alapjául szolgáló rádiójátéktól, televíziós műsortól és könyvtől egyaránt. Az Arthur, Zaphod és Trillian közti romantikus háromszöget erőteljesebben hangsúlyozza a film, és néhány egyéb különbség is tapasztalható. Az események nagyjából követik az első négy rádiójáték eseményeit, és a szereplők útja a Teljesútban végződik, lehetőséget hagyva a folytatásnak (ahogyan a regény is folytatódik).
Kereskedelmi szempontból a produkció mérsékelten sikeresnek bizonyult csak, nyitó hétvégéjén 21 millió dolláros bevételre tett szert az Egyesült Államokban és közel 3,3 millió fontra az Egyesült Királyságban. Összesen 104,5 millió dolláros bevételt ért el világszerte, míg produkciós költségei 50 millió dollárba kerültek. A "Rotten Tomatoes" oldalán 60-65%-os értékelést kapott, a "Metacritic" oldalán 100-ból 63 pontra értékelték az szakmai és a nézői vélemények alapján. A film 2005-ben elnyerte a Golden Trailer-díjat és további négy díjra kapott jelölést.
DVD kiadványként 2005. szeptember 5-én jelent meg az Egyesült Királyságban, egy dupla lemezes változatban és egy exkluzív korlátozott példányszámú változatban. Az exkluzív kiadvány a regény egy példányát tartalmazta a filmhez kötődő borítóval, különböző képkollekciókat a film anyagából, mindez a filmben szereplő Útikalauz-külsejű csomagolásban. Az Egyesült Államokban és Kanadában egylemezes verzióban adták ki 2005. szeptember 13-án. Magyarországon az Intercom forgalmazásában jelent meg 2007-ben.
Színpadi előadások.
Első megjelenése óta a Galaxis útikalauz-sorozat számos alkalommal került színpadra, mind profi, mind amatőr színielőadások keretében. Az első három profi színdarabot 1979-80-ban adták elő.
Az első a londoni Institute of Contemporary Arts színpadán került műsorra 1979. május 1. és 9. között. A színdarab az első sorozatra épült, rendezője, Ken Campbell, aki szereplője volt a második rádiójátéknak. A főszerepet Chris Langham (Arthur) játszotta, aki 2004-ben részt vett a harmadik rádiójátékban is. A darab 90 perces volt, de esténként mindössze nyolcvan néző láthatta. A színészek több különböző emelvényen és párkányon adták elő szerepeiket, a nézőket pedig forgatták a mozgó nézőtérrel. Ez volt az első olyan előadás, ahol Zaphod szerepét egyetlen nagy ruhába bújt két színész játszotta. Az útikalauz szövegeit két jegyszedőnő adta elő, egyikük, Cindy Oswin volt Trillian hangja a lemez kiadványon is. A darabot nagy várakozás fogadta, a rendelkezésre álló 640 jegyet már a nyitóelőadást megelőzően eladták.
A második színdarabot Walesben játszották 1980. január 15. és február 23. között. A darabot Jonathan Petherbridge rendezésében a Clwyd Theatr Cymru színház társulata adta elő. A társulat teljes rádiójáték epizódokat mutatott be, esténként két epizódot, illetve más estéken az első rádiójáték mind a hat epizódját három órás részekben. Ezt az előadást újra bemutatták 1981 decemberében az Oxford Playhouse-ben, 1982. május–júniusban a Plymouth's Theatre Royal színházban és 1983 júliusában a Belgrade Theatre-ben Coventryben.
A harmadik és egyben legkevésbé sikeres színpadi előadást a londoni Rainbow színházban tartották 1980 júliusában. Ezt a darabot is Ken Campbell rendezte, és egyik jelenetét "(Dish of the Day)" maga Douglas Adams írta. Az előadás több mint három órán át tartott, amiért számos bírálatot is kapott, csak úgy, mint a zenéért, a lézer effektekért és a színészi játékért. Annak ellenére, hogy igyekeztek a darabot lerövidíteni és egyéb változtatásokat eszközölni, három-négy héttel a tervezett időpont előtt a műsort megszüntették és jelentős anyagi veszteséggel zárt az előadás. A negatív kritikák ellenére a darab két kiemelkedő színésze, Michael Cule és David Learner a televíziós sorozatban is szerepet kapott.
A további színházi produkciók jogait jelentősen megnehezíti a filmes jogok eladása, ennek ellenére számos amatőr és profi előadáson napjainkban is műsorra került világszerte a sorozat. 2011 márciusában Glasgowban láthatták a nézők, novemberben a louisville-i Alley Theater tűzi műsorára az első részt.
Audiokiadványok.
Az első négy rádiójáték-epizód "The Hitchhiker's Guide to the Galaxy" címmel dupla lemezes kiadványként jelent meg, kezdetben csak megrendelésre, később bolti árusításra is. A lemezt és a folytatásait is az Original Records adta ki az Egyesült Királyságban 1979-ben és 1980-ban, majd 1982-ben a Hannibal Records az Egyesült Államokban és Kanadában. Később, az 1980-as évek közepén a Simon & Schuster's Audioworks újra megjelentetett egy kissé lerövidített változatot. Mindkét kiadvány producere Geoffrey Perkins volt, a lemezborítók a Hipgnosis nevű brit tervezőcsapat alkotásai.
Az első dupla lemez története szorosan követi az első négy rádiójáték-epizód eseményeit, bár a lemez hossza miatt kihagyásokra volt szükség. Az eredeti stáb jelentős része az audiokiadványokban is szerepel, kivéve Susan Sheridant, aki a Disney "The Black Cauldron" fantasy filmjén dolgozott éppen. Trillian hangját Sheridan helyett ezért Cindy Oswin adta. Douglas Adams maga is szerepel a lemezen, a Magrathea bolygó hangszórójából érkező bejelentéseket mondta felvételre.
A szerzői jogok miatt az első rádiójátékban elhangzó zenét vagy lecserélték vagy új hangszereléssel vették föl. Tim Souster zeneszerző és Paddy Kingsland végezte mindkét feladatot, és ez a verzió hallható a televíziós sorozatban is. A második lemez "The Hitchhiker's Guide to the Galaxy Part Two: The Restaurant at the End of the Universe" címen jelent meg az Egyesült Királyságban és "The Restaurant at the End of the Universe" címmel az Egyesült Államokban. Ennek műsora a rádiójáték ötödik és hatodik részét tartalmazza, kisebb módosításokkal.
Egy félreértés miatt a második lemez az utolsó simítások előtt forgalomba került, mielőtt Douglas Adams és Geoffrey Perkins átnézhette volna. Perkins szerint túl hosszú lett mindkét oldal és kissé gyengének érezte, ő még pörgősebbre szerette volna. A Simon & Schuster Audioworks kiadásán már rövidítettek, a Ford Prefect és Pörkölt Desiato testőre közti párbeszédet kihagyták.
Az első dupla lemezből több mint példány fogyott, ennek fele megrendelésre, fele kiskereskedelemben került eladásra. A második részt szintén ugyanennyi példányban adták el az Egyesült Királyságban. Az amerikai és kanadai megjelenések ügyében Adams és ügynöke, Ed Victor a Hannibal Records és a Simon & Schuster kiadókkal folytatott tárgyalásokat, miután az időközben csődbe ment Original Recordstól megszerezték a kiadási jogokat.
Multimédiás felhasználásai.
1982 és 1984 között a Supersoft nevű brit játékfejlesztő cég kiadott egy szöveges kalandjátékot, amely a regény alapján készült, és Commodore PET illetve Commodore 64 gépekre fejlesztették. Egy beszámoló szerint mivel vitatott volt, hogy volt-e engedélye a cégnek a Galaxis-történet felhasználására, a játékot kivonták a forgalomból, és a megmaradt példányokat is megsemmisítették. Más beszámoló szerint a programozó, Bob Chappell átírta a játékot és kivett belőle mindent, ami a sorozatra utalt, majd ismét kiadták "Cosmic Capers" néven.
A televíziós sorozatot követően 1984 szeptemberében megjelent egy hivatalos interaktív kalandjáték az Infocom szoftvergyártó cég jóvoltából. A játékot Douglas Adams és az Infocom részéről Steve Meretzky együtt tervezte, és egyike lett az Infocom legsikeresebb játékainak, illetve 1985 egyik legjobb játéka lett eladott példánnyal csak a megjelenés évében. A cég más játékaihoz hasonlóan ennek a doboza is tartalmazott kiegészítőket, többek között egy "Don't Panic"-kitűzőt, egy veszélyre elsötétülő napszemüveget, egy a Föld elpusztítására vonatkozó parancsot, továbbá egy kicsi, üres nejlonzacskót, amiben „egy mikroszkopikus méretű hadiflotta” volt, valamint egy parancsot Arthur Dent házának elpusztítására.
2004 szeptemberében a BBC Radio 4 weboldalán újra elérhetővé vált a harmadik rádiójáték-sorozat, és elérhető az online játékmód. Ez az új verzió az eredeti játék Infocom-adatállományát használja, de Sean Sollé egyedi parancsértelmezőt készített hozzá, Shumon Young pedig a flashes kódokat írta. A játékban Rod Lord illusztrációi láthatóak; ő volt 1980-ban annak a Pearce animációs stúdiónak a vezetője, amelyik a televíziós sorozat részére az útikalauz grafikáit készítette. 2005. március 2-án a játék BAFTA Interactive-díjat nyert a legjobb online szórakozás kategóriában.
Terveztek egy folytatást is "Milliways: The Restaurant at the End of the Universe" címmel, de ez többféle akadályba ütközött: „hiányzott egy kiforrott játéktervezet, nem volt rá programozó, plusz közrejátszottak az Infocom gazdasági gondjai is”, és így a tervet végül 1989-ben elvetették. A játék kezdeti jelenetei 2008 áprilisában kiszivárogtak, de a jelentős része végül nem készült el a projekt törlése miatt.
Egy új, teljes egészében grafikus játékot tervezett és fejlesztett a The Digital Village és a PAN Interactive. Az új játék 1998 és 2002 között készült, de az Infocomos folytatáshoz hasonlóan ez sem valósult meg végül. 2005 áprilisában a Starwave Mobile két mobiltelefonos játékot mutatott be, melyek a mozifilm alapján készültek. Az első "(The Hitchhiker's Guide to the Galaxy: Vogon Planet Destructor)" tervezője az Atatio volt, ez egy tipikus lövöldözős játék volt és a címén kívül kevés köze volt az eredeti történethez. A másodikat a TKO Software fejlesztette, ami egy grafikus kalandjáték "The Hitchhiker's Guide to the Galaxy: Adventure Game" címmel. A névhasonlóság ellenére a játék különbözött az Infocom játékától, és új szereplőkkel és helyszínekkel bővült ugyan, de szorosan követte a mozifilm eseményeit. A játék 2005 májusában elnyerte az IGN Editors' Choice díját.
2011. május 25-én, a Douglas Adams emlékére létrejött törülközőnapon jelentette be a HotHead Games, hogy új mobilalkalmazás készül a Galaxis útikalauz témára. A Galaxis-sorozatból ismert útikalauz ezúttal a mobiltelefonokon jelenik majd meg, tartalmazni fogja a sorozatból ismert elemeket, animációkat. Az iPad-, iPhone- és iTouch-alkalmazás Simon Jones hangján szólal majd meg.
Képregény.
1993-ban a DC Comics Byron Preiss amerikai író kiadójával (Byron Preiss Visual Publications) együttműködve három részben kiadta a "Galaxis útikalauz stopposoknak" regény képregényváltozatát. A második regény 1994-ben szintén három képregényfüzetben jelent meg, majd 1996-ban a harmadikat is átültették képregénnyé. Az első három füzetet 1997 májusában gyűjteményes formában ismét kiadták.
Két év alatt kilenc darab 48 oldalas képregényfüzetet kellett volna Howard Zimmermannak, a képregény szerkesztőjének társaival együtt létrehoznia abban az újabb, és kétévesre tervezett projektben, amiről 1991 tavaszán szerzett tudomást. A két év végül is hosszabbra nyúlt, a célhoz vezető út számos csapdát is rejtett, de Zimmerman úgy tartja, hogy a feladatot jól teljesítették. A képregény megalkotása során azt az akadályt vette a legnehezebben, amikor Douglas Adamsszel kellett egyezkedni az amerikai-angol helyesírásról és kifejezésekről. Adams a történetét „velejéig britnek” tartotta, és így ha végül hagyta is, hogy az amerikai kiadók minden ellenérzése dacára rábeszéljék az amerikanizálásra, nagyon elégedetlen volt a megállapodással.
John Carnell ültette át a történetet képregényre, az adaptációk rajzolói Steve Leialoha, Shepherd Hendrix, Neil Vokes és John Nyberg, szerkesztői pedig Howard Zimmerman és Ken Grobe voltak.
42.
A "42" a Galaxis útikalauz-sorozatból híressé vált szám, ami a válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre. Douglas Adamset számos alkalommal megkérdezték, miért választotta a 42-es számot. Sok elmélet született, de Adams mindet visszautasította. 1993. november 3-án megadta a (végső) választ az "alt.fan.douglas-adams" Usenet-hírcsoportban:
Szuperintelligens pándimenzionális lények, kiknek egérformája csak egy a mi dimenziónkba való betüremkedés, a "Galaxis útikalauz stopposoknak" regényben valamint az első rádiójátékban felteszik a kérdést szuperszámítógépüknek, Bölcs Elmének az életről, a világmindenségről meg mindenről. Bölcs Elmének hét és fél millió évig tart, hogy kiszámolja a választ, és ez a 42-es szám. Azonban a kérdést feltevők maguk sem tudják, hogy mi is lenne maga a végső kérdés, amire most választ kaptak. Ezt Bölcs Elme sem tudja kideríteni, szerinte erre csak egy még nála is nagyobb számítógép képes, egy olyan komplex és kifinomult gépezet, aminek már a szerves élet is a részét képezi, és tíz millió éven át fog számolni. A neve pedig Föld. A programba azonban két hiba is belecsúszik:
Az első hibára a "Vendéglő a világ végén" címet viselő második részben derül fény. Nagyjából 8 millió évvel azelőtt a Földre menekült Golgafrincham népének egyharmada abban a hitben, hogy bolygójukat pusztulás fenyegeti (valójában csak a bolygójuk népességének haszontalan részétől szabadulnak meg ilyen módon a Golgafrincham lakói). Így aztán, mint Arthur Dent és Ford Prefect ki is derítik, a földi emberek nem a bolygó saját ősembereitől, hanem ezektől a golgafrinchamiaktól származnak.
A második becsúszott hiba, hogy éppen öt perccel a program befejezése előtt a vogonok elpusztítják a bolygót, mivel az útban van egy új hiperűrsztráda építéséhez. Az egerek, hogy ne kelljen újabb tízmillió évet várni a kérdésre, ki szeretnék venni az egyik túlélő, Arthur Dent agyát abban a reményben, hogy az majd tartalmazza a választ. Arthurék a Föld prehisztorikus korába menekítik magukat, és amikor egy Scrabble-t játszó ősember véletlenül kirakja betűiből a "negyvenkettő" szót, ő is megpróbálkozik a játékkal. Az eredmény:
A hatszor kilenc természetesen ötvennégy. A Föld nevű számítógépen futó tíz millió éves programnak tökéletesen kellett volna működnie, de minthogy a golgafrinchamiak érkezése hibát okozott a rendszerben, az Arthur agyában rejtőző kérdés is hibás.
Néhány olvasó később észrevette, hogy 613 × 913 = 4213 (13-as számrendszerben). Douglas Adams viccelődött eme megfigyeléssel kapcsolatban, mondván: „Lehet, hogy szánalmas, de 13-as számrendszerben nem poénkodom.”
"Az élet, a világmindenség, meg minden" című regényben, Prak, aki mindenről tudja az igazságot, megerősíti, hogy valóban 42 a végső válasz, de azt is hozzáteszi, a végső kérdés és a végső válasz egyazon univerzumban nem létezhet egyszerre. „Ha mégis megtörténne, a Kérdés és a Válasz érvénytelenítenék egymást, és velük együtt az Univerzum is megszűnne létezni, és valami más, még bizarrabb és megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét.”
Bár a végső kérdés végül sosem derül ki, a 42 több alkalommal szerepet játszik az események során. Arthur és barátai rádiójáték-sorozat végén a Teljesútban a 42-es asztalnál ülnek, és az a Béta Klub is a 42-es szám alatt van, ahol a Föld ismételt elpusztítása idején az ötödik részben a főszereplők tartózkodnak.
Útikalauz-relikviák.
Már az 1980-as évek elejétől számos Galaxis útikalauz-témájú terméket gyártottak, beleértve például a "Don't Panic" feliratú törülközőket, pólókat, a Zaphod után Beeblebearnek nevezett játékmacikat, kitűzőket, hangzó kiadványokat. A 2005-ös mozifilm változatot követően még több ilyen tárgy került forgalomba a filmekkel, televíziós műsorokkal, zenékkel, videójátékokkal, sporttal kapcsolatos relikviákat gyártó amerikai National Entertainment Collectibles Association jóvoltából. A vogon űrhajón és bolygón látott bögrét, tollat és kitűzőt, akciófigurákat, illetve a film betétdalainak kiadványait tartalmazta ez az újabb kollekció.
A 2018-ban felbocsátott Falcon Heavy űrhajó, fedélzetén egy Tesla Roadster kabrióval, műszerfalán egy "Don’t Panic" felirattal kering a Nap körüli pályáján.
A sorozat utóélete.
A sci-fi alkotásokról újra meg újra kiderül, hogy meghaladják saját korukat. Ahogy H. G. Wells "The Sleeper Awakes" című művében már 1899-ben automata ajtókról írt, és ezek 1960-ban meg is valósultak, Adams alapötlete, az interaktív "Galaxis útikalauz" is a mai iPadek előfutárának bizonyult.
Az 1978-ban megismert sorozat vonzereje az olvasóira, rajongóira több mint harminc éve nem hagy alább. Noha a cselekmény jórészt távoli bolygókon játszódik, gyakran valódi tudományt és megvalósítható technológiát mutat be, és mindezt végig egy szürreális és nagyon angol humor közepette. Éppen ez a képtelennek tűnő kombináció bizonyult alkalmasnak arra, hogy kikövezze az utat a "Vörös törpétől" "(Red Dwarf)" a "Men in Blackig."
A "Galaxis útikalauz" mintájára készült a h2g2 brit internetes enciklopédia. 1999-ben alapította Douglas Adams, Robbie Stamp és Richard Creasey, 2001 óta pedig a BBC üzemelteti. Az oldal első cikkeinek nagy részét Adams írta. Gyakran hasonlítják a Wikipédiához, bár a két enciklopédia eltér egymástól.
A h2g2 eredetileg arra jött létre, hogy szerkesztői megoszthassák az információkat saját földrajzi elhelyezkedésükről, saját környékük szórakozási és üzleti lehetőségeiről, és így segítsenek mindenkinek a döntésben, hogy egyáltalán ellátogassanak-e oda, illetve hogy előre tudják, mi vár rájuk, ha arra járnak. A projekt kinőtte a kezdeti terveket, és időközben már az éttermektől és receptektől a kvantummechanikáig és történelemig minden témában tartalmaz cikkeket. Üzleti célú reklámok elhelyezése tilos, de szabad visszajelzéseket, véleményeket írni.
A h2g2 mellett a földönkívüli nyelvek fordításában segédkező Bábel-hal is nyomott hagyott a világban. A 14 nyelv között fordító "Yahoo! Babel Fish" oldalt, a Yahoo! online fordító rendszerét, 1999-ben alapította és fejlesztette ki társaival Oscar A. Jofre.
Minden évben május 25-én tartják világszerte a törülközőnapot, mellyel 2001 óta tisztelegnek a rajongók Douglas Adams előtt. 2001. május 14-én, Douglas Adams halála után három nappal jelent meg először a felhívás a "Binary Freedom" nyílt forráskódú fórumon, melyben arra kértek minden rajongót, hogy ezen a napon vigyenek magukkal törülközőt. A "towelday.org" ismertetője szerint 2011-ben harmincegy országban rendeztek Galaxis útikalauz-témájú rendezvényeket. Magyarországon is több összejövetelt tartottak, köztük a pécsi Minerva Könyvtár is találkozót szervezett a törülközőjükkel együtt érkező rajongóknak.
A Google-ben rákeresve a következő kifejezésre: „answer to life the universe and everything” a keresőmotor az alábbi választ adja: 42 |
423 | 66238 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=423 | Sport | A sport meghatározott célú tevékenység, a mindennapoktól különböző környezetben; célja a testedzés, versenyzés, a szórakozás, eredmény elérése, a képességek fejlesztése. A kitűzött cél határozza meg a sport jellegét, a sportoló (vagy csapat) képességei és bátorsága mellett. A "sport" kifejezés a francia „desporter” (mulatságoknak élő) szóból származik. Angliában a 15. század közepe táján fordul elő először „szórakozás, időtöltés” értelemben. A 16. században már különféle játékok játszására alkalmazták, de főleg a szabadban végzett szabadidős tevékenységekre. Ekkor még sem a görög αγων (agón, verseny, mérkőzés), sem az αθλον (athlon, küzdelem díjért) jelentéseit nem értették bele.
A sport története.
A sport történelmen átívelő fejlődése sokat elárul a társadalmi változásokról és a sport természetéről.
Úgy tűnik, a sport magába foglalja az emberi képességek öncélú fejlesztését és a képességek gyakorlati alkalmazhatósága miatti fejlesztését egyaránt. Ebből következik, hogy a sport feltehetőleg az emberiséggel egyidős, és a kezdetektől hasznos módja lehetett a tanulásnak és fejlődésnek.
Természetesen ahogy haladunk visszafelé az időben, egyre kevesebb bizonyíték támasztja alá ezt a feltételezést.
Őstörténet.
A történelem előtti időkből sok felfedezés – például ausztrál, afrikai és francia (lásd: Lascaux) barlangrajzok – mutat be rituális ceremóniákat. A kormeghatározások alapján van, amelyik lelet több mint 30 ezeréves.
A líbiai sivatagban talált kőkorszaki rajzok más egyebek mellett íjászatot és úszó embereket ábrázolnak.
Maga a művészet nem más, mint példa azokra a tevékenységekre, amelyek nem a létfenntartás problémakörébe tartoznak, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy volt szabadidő az ilyen tevékenységek végzésére. Emellett a rajzok más, nem létszükségnek számító tevékenységeket mutatnak be, mint a ceremóniák stb.
Ezért, bár az erre vonatkozó közvetlen bizonyítékok száma kevés, arra következtethetünk, hogy már ebben az időben is léteztek sportnak számító tevékenységek. A sport gyökerei összefonódnak az emberiség gyökereivel.
Mezopotámia.
A valódi sporttevékenységek első dokumentumai a mezopotámiai eposzokban gyakran feltűnő birkózás. A birkózás folyhatott életre-halálra is, de eldönthettek vele vértelenül nagyobb konfliktusokat is. A Gilgames-eposzban Gilgames és Enkidu többször birkózik egymással, ez a motívum később a görög mitológiában visszatérő elemmé válik, főleg Héraklész birkózásainál.
A birkózáson kívül más mai versenysport az i. e. 3. évezred túlnyomó részéből nem ismert, az egyéb sportok közül a ma sportnak tekintett vadászat létezett még, mint előkelő szabadidős tevékenység. Az i. e. 3. évezred vége felé Urukban már jelen volt az ökölvívás, amit egy agyagtáblán ábrázolt bokszoló pár igazol.
Ókori Kína.
Tárgyi leletek és épületek maradványai bizonyítják, hogy Kínában már i. e. 4 000 körül is létezett sport. A kínai sport eredete és fejlődése visszavezethető a korabeli foglalkozásokra, háborúkra és szórakoztatásra.
A gimnasztika népszerű sportnak számított Kína múltjában. Ez ma is így van; a kínai akrobaták ügyessége világszerte elismert.
Ókori Egyiptom.
Az ókori Egyiptom sportjai is szorosan kapcsolódtak a mindennapi élet eseményeihez. Egyiptom életében a Nílus központi szerepet játszott és játszik, így nem meglepő, hogy ehhez köthető sportok alakultak ki, mint az úszás és a horgászat. Ezenkívül például gerelyhajítással, magasugrással, birkózással is foglalkoztak. Ez utóbbi a legelső ismert sport Egyiptomban is, az i. e. 25. századi Ptahhotep masztabájában birkózókat ábrázoló reliefek vannak. I. e. 19. századiak az első labdajáték-ábrázolások, i. e. 14. századi az első ismert ökölvívó jelenet Heruef egyik reliefjén. Ugyanitt botvívás is feltűnik. A lótenyésztés és a harci szekér elterjedése után a kocsihajtók versenyei is megjelennek az Újbirodalomban.
Ókori Görögország.
Az ókori Görögország idején a térségben már jó ideje léteztek a különféle sportok az ókori Keleten, ezek egy részének átvétele és meghonosítása ismét a görög kultúra mély keleti kapcsolatait igazolja. A görögök ősi mítoszaikban és regéikben a testi erőre, ügyességre és ravaszságra helyezték a legnagyobb hangsúlyt, hőseik, héroszaik egytől egyig kiváló katonák. E tulajdonságok fejlesztésére és összemérésére alkalmazták a birkózást, futást, ökölvívást, gerelyhajítást, diszkoszvetést, és a kocsiversenyeket, valamint olyan versenysportokat, amiket ma már nem űznek, mint a fegyveres futás, a helyből távolugrás vagy az ógörög mintájú sokszor véres és maradandó károsodásokat okozó pankráció.
A görögök mindig díjazásért küzdöttek e sportágakban, ez volt az "athlon" (αθλον). A harc közbeni küzdelmet "agón"nak nevezték (αγων). Az athlon és az agón összefügg, aki az athlonban ügyes, az megállja a helyét az agónban is. Ezért a görög harci szellem elsődleges forrása az athlon volt. A versenyeket általában valakinek vagy valaminek az emlékére rendezték. Ezek legkorábbi szemléltetései a homéroszi Iliaszban olvashatók, például a Patroklosz halála utáni versenyeket, ahol Homérosz nem felejti el lejegyezni a különböző versenyszámok győzteseit és a jutalmukat. Mindig kizárólag az első helyezettet díjazták, a második vagy harmadik helyért semmi sem járt. Csak egy győztes és az összes többi vesztes létezett számukra.
Négyévente megrendezték az olümpiai játékokat, a Peloponnészoszi-félsziget egy kis falujában, Olümpiában. A játékok nem csupán sportesemények voltak, hanem az egyéni teljesítmények, a kultúra, művészet, építészet, és a görög istenek ünnepei. Négy nagy, pánhellén játék volt, az olümpiai mellett az iszthmoszi játékok, a nemeai játékok, és a püthói játékok, de szinte minden nagyobb városkörnyéknek volt helyi versenye is, mint Athénban a Panathénaia, Spártában a Karneia. Ezekből háromszáznál is több volt.
Mivel a játékok szent eseménynek számítottak, a görögök ez időre beszüntették az ellenségeskedést. Az épp folyamatban lévő háborúkban fegyverszünetet léptettek életbe. A nyilvános kivégzéseket szintén felfüggesztették. A fegyverszünet ideje alatt a békésen, civilizált körülmények között küzdöttek meg egymással. A négy játékszínhely miatt minden évre jutott egy-egy nagy jelentőségű rendezvény. Ezek közül az olümpiai játékok a legismertebbek. Ezeken egy idő után már nem csak sportviadalok voltak, hanem például zenei és versmondás-versenyek, vagy festők versenye.
Modern európai és a világsport fejlődése.
A sport az ókori olimpiáktól napjainkig egyre jobban szervezetté és szabályozottá vált. Az élelemszerzéshez és túléléshez szükséges tevékenységeket, mint a vadászat vagy a horgászás, egyre inkább a versenyzés vagy a kikapcsolódás kedvéért űzték. Az ipari forradalom és a tömegtermelés megjelenése több szabadidőhöz is vezetett, amely lehetővé tette a tömeges hozzáférést a sporthoz, mind nézőként, mind sportolóként.
A tömegtájékoztatás és globális kommunikáció megjelenésével ez a trend tovább folytatódott. A professzionalizmus uralkodóvá vált, ezzel tovább népszerűsítve a sportokat.
Napjainkban egyre népszerűbbé válnak a veszélyes és extrém sportok, amelyek a mindennapi élet rutinjából való elmenekülés lehetőségét kínálják.
A sportok osztályozása.
Az alábbi rendszer a sportokat igyekszik osztályozni céljuk szerint. A lista inkább szemléltető, mint átfogó jellegű.
A kategóriák kombinációja.
Fentiek tetszőlegesen kombinálva, mint például: |
425 | 26883 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=425 | Harcművészet | A harcművészet és a küzdősport szót általában ugyanabban a jelentésben használják. Mégis, ha megfigyeljük a különböző küzdősportok/harcművészetek ágait, elég könnyedén megkülönböztethetünk két fő irányvonalat, melyet sokan önkényesen, de nem minden alap nélkül egyik vagy másik névhez rendelnek.
Így harcművészetnek inkább azokat az ágakat és formákat nevezik, melyek mögött egy spirituális és/vagy szellemi rendszer is áll (például a harci kungfu egyes irányzatai, az aikidó, az iaido, a tajcsicsüan stb.), illetve amelyek nem a küzdést és az abban való győzedelmeskedést helyezik a fókuszba. Másképp megfogalmazva ez valódi művészet, a művész pedig az alkotást és az önmegvalósítást tartja művészete céljának. Versenyről itt is beszélhetünk, de az nem a ringben, hanem inkább az életben játszódik. Fontosabb a harcművészetben a kibontakozás és valamiféle magasabb rendű elvvel való harmónia kialakítása.
A harcművészet egy tipikus leírása a festőművésszel való összehasonlítás. A festőnek rendelkezésére áll a paletta az alapszínekkel, valamint a vászon és az ecset. A felhasznált színeket viszont ő maga keveri ki, és a vonalakat is ő húzza, mindezt a saját stílusában, a saját látásmódja, érzései és érzelmei által vezérelve. A harcművésznek rendelkezésére állnak a technikák és formák, amelyeket szabadon módosít és kombinál a saját célja, valamint az adott helyzet szerint.
Összefoglalva: A harcművészet művészet testi és szellemi oldalról egyaránt megközelítve, az ember ősi védekező és támadó ösztöneit alapanyagul felhasználva.
A küzdősport szóhoz pedig inkább azokat rendelik, melyek letisztultak, nem hordoznak kulturális vonásokat, bármilyen kultúrához csatolhatók, inkább a testi értelemben vett harcot fejleszti, és nem, vagy csak nagyon kismértékben foglalkozik más kultúrá(k)nak a hozadékával, vagy a szellemi értelemben vett harccal. Más megközelítésben azt mondhatni, hogy küzdősport az, amelyben a hatékonyság (még ha részbeni is, például bokszban csak a kezet szabad használni) felülmúlja a szépség és az egészség szempontjait (például kick-box, sanda, ökölvívás, birkózás stb.). Ez sport, a művészi célokkal ellentétben itt a verseny, a mozgás és a mások felett való győzedelmeskedés számít elsődlegesen.
Összefoglalva: A küzdősport egy módszer a hatékony védelemre és támadásra, illetve sport, vagyis az előzőek szabályok között való űzésére.
Természetesen a két fogalom úgy is összeolvad, hogy például a karatét lehet küzdősportként alkalmazni, de lehet harcművészetként is művelni.
Történet.
Ázsia.
Az ázsiai harcművészetek megalapítása valószínűleg arra a folyamatra vezet vissza, amikor a korai kínai és indiai harcművészetek keveredtek egymással. Kiterjedt kereskedelem folyt a két nép között az i. e. 6. századtól kezdve. A kulturális kapcsolatokat a különféle diplomaták, kereskedők és szerzetesek is erősítették, akik beutazták a Selyemutat. A Hadakozó Fejedelmek (i. e. 480-221) időszaka alatt a harcművészeti filozófia és stratégia eddig nem látott fejlődésnek indult, ahogyan azt Szunce "A háború művészete" (kb. i. e. 350) című művében láthatjuk.
Egy régi legenda szerint egy 550 körül élt dél-indiai herceg, Pallava szerzetesnek állt és Bodhidharma néven (vagy ismerik még Darumaként is) a fegyelem, az alázatosság, józanság és tisztelet erényeit hirdette filozófiájában.
A Shaolin Monostort Xiaowen császár építette i. sz. 477-ben, aki az északi Vej-dinasztia uralkodója volt. Buddhabhadra (mandarinul Batuónak hívják), egy india dhyana mester lett a Shaolin templom első apátja.
Az Ázsiában kialakult harcművészetek terjesztése a tanár-tanítvány rendszer kulturális hagyományait követte. A diákok egy oktató alatt edzenek szigorú hierarchikus rendben. Az oktatót sifunak hívják kantoniul, shifunak pedig mandarinul. Ugyanezt a terminust a japánoknál a szenszej; koreaiul a szabeom-nim; szanszkritul, hindiül, a telegu nyelven és a malájul guru; a khmerül a kruu; tagalogul guro; malájul kalari gurukkal vagy kalari aszán; tamilul aszán; thaiul achan vagy khru és burmaiul a szaja tölti be. Mindegyiket mesterként, tanárként vagy mentorként fordíthatjuk. |
428 | 19969 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=428 | Hévízi-forrásbarlang | A Hévízi-forrásbarlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A barlang és Hévíz névadója a közismert gyógytó. A Zalai-dombság egyetlen fokozottan védett barlangja.
Leírás.
A Hévízi-tó medrének felszíne alatt 38 méter mélyen, a tó fenekén megbújó forráskráter oldalán nyílik. Egy gömb alakú, kb. 70×90 m²-es, 14 m magas és 17 m átmérőjű teremből áll. A barlangbejáraton keresztül percenként 30–40 ezer liter vízhozamú, 38 °C-os forrás áramlik ki. A víz a felső triász fődolomitból áramlik fel és a forrás a karsztos kőzet, valamint a fedő pannon agyag és homokkő határon jut a tóba. A forráskürtő valószínűleg úgy keletkezett, hogy a törésvonalak mentén felnyomuló hévíz az agyagos, homokköves rétegeket fokozatosan alámosta, omlasztotta és kivájta a forrástölcsért.
Két különböző hőmérsékletű víz keveredéséből alakult ki a forrásnyíláson át kijutó, a tó vizét pótló 38,8 °C hőmérsékletű gyógyvíz. A barlang iszapnyergének K-i oldalán, 43 m és 40 m között 17,7 °C-os, a Ny-i oldalon, 46 m mélységben 41,5 °C-os víz tör fel. A meleg víz feltörési pontja körül sárgásan, fémesen csillogó, markazitgumók és 5–6 kg-ot is elérő markazittömbök kerültek elő, amelyek felszínét a forrás mozgó homokja sokszor fényesre csiszolta.
Ugyanitt, a legerősebb vízáramlásnál a falakat 3 cm vastag világosbarna színű, kocsonyás bevonat fedi, amely a melegkedvelő sugárgomba fajok és más baktériumok társulásából áll. A barlang mennyezetéről hosszú fehér fonalak, valószínűleg szintén baktériumok lógnak le, míg a kráter meredek falán, ahol a meleg víz a felszínre áramlik, kb. 3–4 m szélességben fonalas kékmoszatok találhatók. A búvárok a kráter falán több helyen a 26–30 °C-os vízben egy 2 m² felületet borító édesvízi szivacsot fedeztek fel.
Előfordul a barlang az irodalmában "Amphora-forrásbarlang" (Eszterhás 1984), "Anphora-forrásterem" (Eszterhás 1984), "Hévizi-forrásbarlang" (Eszterhás 1984), "Hévizi tó forráskrátere" (Eszterhás 1984), "Héviz Spring Cave" (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989), "Hévízi-forrás-barlang" (Fleck, Vid 1982), "Hévízi-tó forrása" (Kordos 1984), "Hévízi-tó forrásbarlangja" (Kovács 2003), "Hévízi-tó forráskrátere" (Kordos 1984), "Hévízi-tó forrás-szája" (Kovács 2003), "Hévízi-tói-barlang" (Kordos 1984), "Hévízi-tói-forrásbarlang" (Kordos 1984) és "Plózer István-barlang" (Kordos 1984) neveken is.
Kutatástörténet.
A tóról az első térkép 1769-ben készült, de azon jelenlegi alakja nem ismerhető fel. Később, 1864 és 1869 között (a tófürdő épületeinek építésekor) Hencz Antal keszthelyi építész részletesen felmérte és 43 m mélynek találta. Jordán Károly 1907-ben a tó fenekéről mintákat vett, és közben már megsejtette a forrásbarlangot. 1908 januárjában Lóczy Lajos felkérésére a fiumei Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság búvára csak 22 m mélyre tudott merülni, de a függőleges kráterfal oldalában több repedést, üreget talált, amelyekből a megfigyelése szerint víz tört elő. Még ugyanebben az évben három fiumei búvár érkezett, akik 12 és 8 m mélységből vízmintát vettek. Magyarországon ez a két merülés volt az első barlangkutató merülés, mert a tó Ny-i oldalában több szűk barlangjáratot jeleztek a búvárok.
1953-ban, majd 1958-ban az újabb búvármerülések megállapították, hogy a forráskráterből a meleg és a hideg víz különböző pontokon tör elő. Az 1958 óta történt búvármerülések alapján egyre inkább világossá vált, hogy a fő forráscsoport a 38 m mélységben lévő függőleges sziklafal aljában van.
1972-ben az OVH Árvíz- és Belvízvédelmi Központi Szervezete részéről Kovács György és Plózer István hozzáláttak a forrás bejáratát eltömő nagy mennyiségű törmelék eltávolításához. Március 16-án lemerülve azt tapasztalták, hogy a kitermelt fatörmelék helyére újabbak csúsztak le a mögötte lévő iszappal együtt. A vízfeltörés a forrással szembeni bal oldalon határozottan látszott. A búvárok egymást segítve préselődtek be a törmelékek között kitárult forrásnyílásba és meglepetéssel tapasztalták, hogy a víz egy vízszintes barlangjáratból lép ki. A törmelékkel eltorlaszolt nyílás szélessége kb. 2–3 m és magassága 0,6–0,8 m. A folyosó kb. 10–15 m hosszúságig látszott, a falak 1,5–2 m-re szűkültek, de a járat mennyezete megemelkedett és a folyosó vége a sötétben tűnt el.
A Hévízi-tó barlangjának feltárását a VITUKI megbízásából 1975-ben Plózer István vezetésével az Amphora Búvár Klub 5 kutatója folytatta, Ember Sándor, Kovács György, Szilágyi Károly, Nagy János és Köves Béla. Behatoltak a forrásszáj rendkívül szűk és veszélyes nyílásán, ahol a 38,8°C-os és percenként 30–40 ezer l vízhozamú forrás sodrását is le kellett győzniük. A szűk bejárat után tág, 14 m magas és 17 m átmérőjű terem következett, amelyet Amphora-teremnek neveztek el. Középen, 40–41 m mélységben iszapnyereg osztja ketté, a K-i oldalon kisebb, a Ny-i oldalon nagyobb mélyedést alkotva. A kutatók előtt végre egyértelműen megoldódott az évszázados rejtély. Már nemcsak bizonytalan feltételezés, hanem kézzelfogható valóság, hogy a Hévízi-tó vize kettős eredetű, meleg és hideg karsztvizes.
A VITUKI megbízásából vízmintákat vettek a hideg és a meleg vízből, amelyek abszolút kronológiai vizsgálatával megállapították, hogy azok 8 és 12 ezer évesek. Ennyi idő telt el azóta, hogy a pleisztocén végén a felmelegedés hatására elolvadó jégsapkák vizéből keletkezett csapadék lehullott a Bakony területén, leszivárgott a mélybe, ásványi alkotókban dúsult, majd gyógyvízként a felszínre tört. Nem véletlen, hogy a Hévízi-tó gyógyhatásának megőrzéséért a következő években tovább folytatódtak a víz alatti kutatások, amelynek során kb. 300 óra összes merülési idővel sikerült pontosan feltérképezni a forráskráter barlangjait. Tisztázták, hogy a nagy barlangon kívül a kráter Ny-i falán csőszerű barlangok vannak, amelyek alját 15–20 cm vastag iszapréteg borítja. Még 1972-ben az első üregbe 25 m-t, a másodikba 17 m-t, a harmadikba 15 m-t tudtak beúszni. Elágazásokat sehol sem találtak és a járatok elszűkülve tovább folytatódtak.
Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bakony hegységben, Hévízen található barlang "Hévizi-Forrás-barlang" néven. A Hévízi-forrásbarlang további tudományos célú kutatásai 1977. október 30-án megszakadtak, mert az addigi feltárás vezetője, Plózer István és társa, Páli Ferenc az egyik barlangi merülés közben a megbeszélt időpontra nem tértek vissza és az értük induló mentőbúvárok már csak a holttestüket tudták a felszínre szállítani. Plózer István emlékére a barlangnál emléktáblát helyeztek el 1978-ban.
Az 1980. évi "Karszt és Barlang" 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű "Hévízi-forrásbarlang" a 4400-as barlangkataszteri területen (Bakony hegység és É-i előtere) helyezkedik el. A barlangnak 4440/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bakony hegységben lévő "Hévízi-forrásbarlang" fokozottan védett barlang. Az 1982. szeptember–októberi "MKBT Műsorfüzet"ben meg van említve, hogy a Bakony hegységben található "Hévizi-forrásbarlang" fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve. 1982-ben a II. kerületi MTS Amphora Könnyűbúvár Sport Club Vízalatti Barlangkutató Csoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához.
Az 1984-ben megjelent, "Magyarország barlangjai" című könyv szerint az 1970-es években Magyarországon történt barlangi felfedezések között az egyik nagy felfedezés volt a barlang 1972. évi feltárása. A könyvben részletesen le van írva a barlang és két fénykép jelent meg róla. Az országos barlanglistában szerepel a barlang "Hévízi-tói-barlang" néven "Hévízi-tó forrása" és "Plózer István-barlang" névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható a Déli-Bakony, a Balaton-felvidék és a Keszthelyi-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.
Az 1984-ben napvilágot látott, "Lista a Bakony barlangjairól" című összeállítás szerint a Keszthelyi-hegységben, a 4440-es barlangkataszteri tájegységben, Hévízen helyezkedik el a "Hévizi-forrásbarlang", amelynek további nevei "Hévizi tó forráskrátere", "Amphora-forrásbarlang" és "Anphora-forrásterem". 4440/1 a barlangkataszteri száma. A karsztos barlang 27 m hosszú és 46 m mély. 9 kiemelt jelentőségű, fokozottan védett barlang van a Bakonyban, amelyek közül egyik a Hévízi-forrásbarlang. Az 1986. évi "Karszt és Barlang"ban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang "Hévízi-tó-forrásbarlangja" néven. Az összeállítás szerint a "Karszt és Barlang"ban publikált írások közül 3 foglalkozik a barlanggal.
Az 1989. évi "Karszt és Barlang"ban lévő, "Magyarország barlangjai" című összeállításban szó van arról, hogy a melegforrások jelenlegi feltörési pontja a Keszthelyi-hegység lábánál fekvő, gyógyhatása miatt nemzetközi hírű Hévízi-tó 38 m mélységben nyíló forrásbarlangja. A Hévízi-forrásbarlangot 1975-ben, könnyűbúvárok tárták fel a forráskráter alján felhalmozódott törmelék fokozatos eltávolításával és a szűk forrásszáj erős sodrásának leküzdésével. A homokkőben keletkezett, 17 m átmérőjű, majdnem szabályos gömb alakú forrásterem iszapos aljzatán törnek fel a dolomitból érkező termális és hideg karsztforrások. A forrásterem Ny-i oldalán 40 °C, K-i oldalán pedig 17 °C az előbukkanó víz hőmérséklete.
A kb. 25 km-re végzett bauxitbányászat preventív védelmét szolgáló karsztvízszint-süllyesztés az utóbbi években már a térség vizes barlangjaiban is nagyon érződik. Tapolcán 2 m-es vízszintsüllyedés, Hévízen pedig határozott hőmérséklet-süllyedés és vízhozamcsökkenés érzékelhető. A publikációban lévő 1. ábrán (Magyarország térkép) be van mutatva a Hévízi-forrásbarlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek az utóbbi tanulmánynak az angol nyelvű változata ("The caves of Hungary"). Ebben a tanulmányban "Héviz Spring Cave" a barlang neve.
A bejáratán kifolyó vízhozam emelkedik a bauxitbányászat leállítása, azaz 1991 óta. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bakony hegység területén lévő "Hévízi-forrásbarlang" fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban kiadott, "Magyarország fokozottan védett barlangjai" című könyvben az olvasható, hogy 27 m hosszú, 12 m függőleges kiterjedésű és a barlangból kilépő forrásnak 410 l/mp a vízhozama. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bakony hegységben lévő "Hévízi-forrásbarlang" fokozottan védett barlang.
A 2005-ben megjelent, "Magyar hegyisport és turista enciklopédia" című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Hévízi-forrásbarlang 1982-ben fokozott védelem alá helyezett természeti érték. A Zalai-dombság és a Keszthelyi-fennsík határán, a Zalavári-háton elhelyezkedő Hévízi-tó fenekén, a vízfelszín alatt 38 méterre nyílik a barlang bejárata. A 27 m hosszú barlangot 1975-ben tárták fel. A forrás kráterében, a triász dolomit és pannon homokkő határán keletkezett üregben 5–6 kg-os markazittömbök vannak. Baktériumok és moszatok élnek a legerősebb vízáramlásnál lévő falakon.
Katona József barlangi búvár és búvároktató 2023 tavaszán elhangzott előadásában ismertette a bejárásról készült videó felvételeket: A felszín alatti legmélyebb hasadékban (46 méterre) elhelyezkedő 10-es számú forrásól 39 °C-os termálvíz és a 17 °C hőmérsékletű karsztvíz fakad, amely a 14 m magas, 17 m átmérőjű, szabályos gömb alakú üregben (Amphora-terem) keveredik.
A forrástorokból kilépő és egészségügy által hasznosított víz 38,8 °C hőmérsékletű. A bauxitbányászat befejezése óta a források vízhozama emelkedik, jelenleg 400 l/mp. Feltárója, Plózer István búvártársával, Páli Ferenccel együtt egy újabb felderítő merülés közben, 1977-ben vesztette életét. Ember Sándor szócikke szerint Ember Sándor 1975 és 1981 között részt vett a Hévízi-tó forrásbarlangjának feltárásában és irányította a munkákat. Kovács György szócikkében említésre került, hogy Kovács György 1972. március 16-án részt vett Plózer Istvánnal a Hévízi-tóból nyíló forrásbarlang feltárásában. Plózer István szócikkében meg van említve, hogy Plózer István egyik legjelentősebb kutatási területe volt az általa feltárt Hévízi-tó forrásbarlangja, ahol életét vesztette. Surányi Csaba szócikkében pedig szintén említésre kerül, hogy Surányi Csaba részt vett a Hévízi-forrásbarlang szifonjának átúszásában.
2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő "Hévízi-forrásbarlang" a búvároktatásra és a látogatási célú barlangi búvármerülésre igénybe vehető barlangok körébe tartozik. Naponta legfeljebb 10 fő használhatja búvároktatásra és látogatási célú barlangi búvármerülésre. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Zala megyében lévő Hévízen elhelyezkedő, 10401 lelőhely-azonosítójú és 4440-1 barlangkataszteri számú "Hévízi-forrásbarlang" a másodlagos régészeti lelőhelyek közé van sorolva. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a "Hévízi-forrásbarlang" (Bakony hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a "Hévízi-forrásbarlang" (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) nem kutatási célú barlangi búvármerülésre igénybe vehető (legfeljebb 20 fő/nap). |
429 | 589194 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=429 | Eszperantó nyelv | Az eszperantó, eszperantó nyelv, eredeti nevén Lingvo Internacia nemzetektől független, mindenki számára egyenjogú nyelvhasználatot biztosító, mesterséges, élő, semleges nemzetközi segédnyelv. A mesterséges nyelvek közül ezt beszélik a legszélesebb körben. Az elnevezés a "Doktoro Esperantó"ból származik (eszperantó fordításban: „reménykedő doktor”), 1887-ben ugyanis Lazar Markovics Zamenhof ezen az álnéven jelentette meg az első könyvét, amelyben az eszperantó nyelvet részletezte. Zamenhof célja az volt, hogy egy könnyen megtanulható és politikailag semleges nyelvet hozzon létre, amely „meghaladja” a nemzetkultúrák határait, és előmozdítja a békét és a nemzetközi megértést az emberek között. A nyelv beszélői általában természetesnek tekintik, mert úgy változik, mint a természetes, élő nyelvek, és Zamenhofot a nyelv kezdeményezőjeként tartják számon.
Az eszperantót aktívan vagy folyékonyan beszélők, valamint az anyanyelvűek számát (vagyis azokét, akik mint egyik anyanyelvüket tanulták meg a szüleiktől) és fő közé becsülik. Ugyanakkor térben igen elterjedt nyelv, mintegy 115 országban beszélik. Habár egyik ország sem fogadta el hivatalos nyelvnek, az eszperantó több országban is, így Magyarországon és Kínában is a hivatalos oktatás része. Használata különösen magas Európában, Kelet-Ázsiában és Dél-Amerikában. Az első eszperantó világkongresszust 1905-ben, Franciaországban rendezték meg. 2012-ben 64.-ként bekerült a Google Translate által fordított nyelvek közé. 2016-ban felkerült a Magyarországon legtöbbet tanult és ismert nyelvek közé. Hazánkban a Magyarországi Eszperantó Szövetség felel a nyelv képviseletéért.
Az eszperantót támogatja az UNESCO, és több ismert közéleti személyiség is kiállt mellette. Használják utazáshoz, levelezéshez, nemzetközi találkozókhoz, művészeti rendezvényeken és tudományos kongresszusokon, tudományos vitákhoz. Van irodalma, zenéje, színháza, nyomtatott és internetes sajtója, készültek eszperantó nyelvű filmek, és vannak eszperantó rádió- és tévéadások is. Szókincse jórészt nyugat-európai nyelvekből származik, nyelvtana erős szláv hatást mutat. A szóelemek nem változnak, és szinte határtalanul kombinálhatók (ebben a kínai nyelvre hasonlít, belső szerkezete azonban inkább a ragozó nyelvekére, mint a magyar, a török, a japán és a szuahéli). Zamenhof szándékosan szóelemeket (morfémákat) vett át és nem szavakat, hogy ezek kombinálásával biztosítsa a szókincs fejlődését, ezt pedig jól tükrözi a nyelv erős agglutináló jellege.
Története.
Kezdetek.
Az ifjú Zamenhof.
A nyelv alapjait Lazar Markovics Zamenhof białystoki születésű, zsidó származású, orosz anyanyelvű varsói szemorvos rakta le. Fiatalkorát Białystokban töltötte, egy soknemzetiségű városban Oroszországban. Gyakran volt alkalma megfigyelni a különböző nemzetek, így az oroszok, lengyelek, németek és zsidók vitáit. A konfliktus fő okát abban látta, hogy nincs közös nyelvük, már iskolás korában elkezdett dolgozni nemzetközi kommunikációra szánt nyelvtervezetén, amelyet minden közösség könnyen elfogadna mint második nyelvet.
Első próbálkozások.
Első ötlete a latin nyelv újjáélesztése volt, de arra jutott, hogy túl bonyolult ahhoz, hogy céljának megfeleljen. Angolul tanulva felismerte, hogy a nyelvnek nincs szüksége nyelvtani nemekre, sőt, igei személyragokra sem, így a nyelv egyszerűbb lehet, mint ahogy gondolta. A megjegyzendő szókincs csökkentésén hosszabb ideig gondolkodott. Orosz feliratok alapján jutott arra a következtetésre, hogy képzők egy szabályos rendszere segíthetne ezen. Hogy a megtanulandó szókincset egyszerű lehessen megjegyezni, a gyököket jórészt a világszerte legtöbbet tanított latin, újlatin és germán nyelvekből gyűjtötte.
Az első projekt Lingwe uniwersala néven már 1878-ban készen volt, de az apja, aki nyelvtanár volt, hiábavalónak és utópisztikusnak ítélte, és elégette a jegyzeteket, amelyeket a fia rá bízott. 1879-től 1885-ig az ifjú Zamenhof Moszkvában és Varsóban tanult orvostudományt. Ekkoriban felújította tervezetét, és az első változatot már 1879-ben tanította barátainak. Néhány év múlva már verset fordított, ezek az eszperantó irodalom első darabjai. 1895-ben írta, hogy hat évig tökéletesítette és próbálgatta a nyelvet, habár már 1878-ban is késznek érezte.”
Tankönyv.
Az Unua Libro a nyelvet bemutató tankönyv első kiadására 1887-ben, Varsóban került sor, először oroszul, majd lengyelül, németül, franciául és angolul. Az orosz kiadásra a cenzúra késlekedése miatt július 26-án került sor. Ezt a napot tekintik a nyelv születésnapjának. A közbeeső időben Zamenhof elkészítette az Ótestamentum és Shakespeare néhány színdarabjának fordítását. A könyv Международный языкъ (A nemzetközi nyelv) címen jelent meg, és néhány későbbi változtatástól eltekintve azt az eszperantót tartalmazta, amelyet ma is ismerünk. A nyelv eredeti neve "Lingvo Internacia" („nemzetközi nyelv”) volt, de igazán az első tankönyv szerzője álnevéről (D-ro Esperanto – „Dr. Remélő”) vált ismertté. Az első eszperantó világtalálkozót Alfred Michaux hívta össze 1905-ben, a franciaországi Boulogne-sur-Merben.
A tankönyv első kiadásai:
Első reformkísérletek.
Ahogy egyre többen tanulták a nyelvet, úgy egyre több embernek támadtak ötletei, amelyeket reformjavaslatokként levélben elküldtek Zamenhofhoz, aki a Nürnbergben megjelenő La Esperantisto újságban közölte őket. A javaslatok ismertetése után kétszer megszavaztatta az olvasókat, akik az összes javaslatot elutasították. Ezután egy időre megszűntek a reformtörekvések.
Az újságnak problémái támadtak a cenzúrával, a Lev Nikolajevics Tolsztojról közölt cikke miatt betiltották, így nem lehetett Oroszországban terjeszteni, ahol sok előfizetője volt. Ezután megszüntették az újságot, majd újat vezettek be Lingvo Internacia címen. Ez először Svédországban, Uppsalában, majd Magyarországon, végül Franciaországban, Párizsban jelent meg. Kiadásának az első világháború vetett véget.
Terjeszkedés.
A nyelvet szakmai és hobbiszervezetek nemzetközi szinten kezdték használni. Az első évtizedekben főként írásban használták, bővebb körű szóbeli használatra először az 1905-ös nemzetközi eszperantó kongresszuson került sor, amit Franciaországban, Boulogne-sur-Merben rendeztek. A volapük nyelv sikertelensége miatt féltek attól, hogy szóban nem fogják megérteni egymást, de sikerült. Így aztán az eszperantisták személyesen is elkezdtek találkozni egymással.
1909-ben Barcelonában szerveztek nemzetközi kongresszust, itt alakult meg a katolikusok nemzetközi eszperantó szövetsége Internacia Katolika Unuiĝo Esperantista (IKUE). A különböző nemzetiségű katolikusok a következő évben saját találkozójukat is megszervezték, ennek fő kiadványa az Espero Katolika lett. Az újságot Emile Peltier, francia pap alapította, 1903-ban. A legrégebb óta, ma (2018) is megjelenő eszperantó periodika, bevallottan katolikus, harciasan védi az egyház tanításait, és háromszoros pápai áldást nyert.
1912-ben a nyolcadik nemzetközi eszperantó kongresszuson Zamenhof ünnepélyes beszédben lemondott addigi vezető szerepéről a mozgalomban. A 10. kongresszust 1914-ben rendezték Párizsban. Zamenhof a kitörő háború miatt csak Skandinávián keresztül tudott hazajutni. Nagyon csalódott volt a háború miatt, és reményt vesztve halt meg 1917-ben április 14-én.
A háború után újjáéledt a béke és a harmónia iránti vágy, ami segítette a nyelv terjedését. A totális diktatúrák azonban a második világháború végéig üldözték az eszperantistákat. 1920-ban Hágában, 1921-ben Prágában tartottak találkozót az eszperantisták. 1927-ben Bécsben volt kongresszus, itt alapították meg az Eszperantómúzeumot és Tervezett Nyelvek Gyűjteményét, amit 1929-ben átvett Ausztria Nemzeti Könyvtára, de máig is külön épületben látogatható.
A második világháború után.
Az Egyesült Nemzetek Szövetsége elismerte nemzetközi nyelvként, miután több mint 80 millióan aláírták az ezt szorgalmazó petíciót, köztük Csehszlovákiában Jaroslav Heyrovský Nobel-díjas professzor.
Az UNESCO hasonlóan elismerte a nyelvet 1954. december 10-én Montevideóban és 1985. november 8-án. Nyilatkozataiban elismerte az eszperantó szerepét, méltatta, hogy segíti a nemzetközi kapcsolatok fejlődését és a népek közeledését egymáshoz. Javasolta a tagállamoknak tanulási programok indítását, amiben az eszperantó is helyet kap. A nem regisztrált nemzetközi szervezeteknek ajánlotta, hogy csatlakozzanak az eszperantó századik évfordulójának megünnepléséhez és vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy eszperantóul kommunikáljanak tagságukkal.
Ekkor már a kommunisták nem üldözték, hanem a béke nyelveként támogatták az eszperantót. A Lengyel Tudományos Akadémia (Polska Akademia Nauk) több vezetője is kiállt a nyelv mellett. 1987-ben a századik évfordulót ünneplő 72. kongresszuson 60 országból hatezren vettek részt.
A Nemzetközi Katolikus Eszperantisták Szövetsége (Internacia Katolika Unuiĝo Esperantista) elérte, hogy 1990-ben megjelenjen az a dokumentum (Norme per la celebrazione della Messa in esperanto), ami lehetővé tette, hogy ne csak szükség esetén vagy különleges engedéllyel lehessen misézni eszperantóul, hanem egyébként is. Ezzel az eszperantó lett az egyetlen mesterséges nyelv, amelyet a katolikus egyház elismert liturgikus nyelve.
Az eszperantó nyelv nem tudta elérni addigi céljait az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok technológiai fölénye miatt, amiért is az angol vált az első számú nemzetközi közvetítő nyelvvé. Erre válaszul az eszperantisták 36. ifjúsági kongresszusán, Finnországban, Raumában kiadták a Raumista kiáltványt, amely új célokat tűzött ki az eszperantó elé 1980. augusztus 31-én.
Számadatok.
Az eszperantó terjedését különböző számadatok is jelzik.
A magyar népszámlálás 1941-ben 942, 1990-ben 2083, 2001-ben 4575, 2011-ben 8397 eszperantistát talált. Ez azonban torzít, mivel egyrészt önbevallás alapján készült, másrészt 2011-ben az elektronikus kérdőíven csak legfeljebb három beszélt nyelv feltüntetésére volt lehetőség, mivel úgy vélték, hogy a kevés soknyelvű beszélő, aki nem tudja feltüntetni az összes általa beszélt nyelvet, hibahatáron belül lesz.
Az Eszperantó mozgalom Évkönyve (Jarlibro de la Esperanto‑movado) szerint az anyanyelvi eszperantisták száma 1961-ben 58, 1962-ben 67, 1965-ben 83 volt. 1996-ban becslések szerint 350 családban voltak született eszperantisták.
Tizenkét afrikai országban van eszperantó szövetség, legtöbbjüket 1960 után alapították. A Pasporta Servo által nyilvántartott afrikai címek száma 1988/89-ban 18 volt, ami 2005-re 59-re emelkedett.
Interneten több mint 3000 dalszöveg érhető el eszperantóul.
Az eszperantó Wikipédia több mint 240 ezer cikket tartalmaz, ami összehasonlítható a baszk (280 000) és egy maláj nyelv, a minankabaua nyelv (220 000) Wikipédiájával. A Wikipédia előtt nem volt eszperantó enciklopédia általános témákról. Az Eszperantó Enciklopédia (Enciklopedio de Esperanto) 1934-ben jelent meg, és azóta nem szerkesztették.
1906 és 1971 között 28 értekezés jelent meg az eszperantóról és az interlingvisztikáról, azaz megközelítően két-három évenként. Ez a szám emelkedett, 1975 és 1987 között 95 cikk jelent meg, azaz 1975-től kezdve átlagosan évi 7.
Jelen.
Korunkban egyre több figyelem fordul a kisebbségek és a nyelvi sokszínűség felé, az eszperantó mint nemzetközi nyelv is felkeltette a hatalom birtokosainak figyelmét. Civil szervezetek és szövetségek lobbiznak azért, hogy az eszperantó mint nemzetközi nyelv az Európai Unió és az ENSZ napirendjére kerüljön. 1996-ban nemzetközi szervezetek találkoztak Prágában független szakértők csoportjával, akik tárgyaltak az eszperantó akkori helyzetéről, és javasolták bevezetését a politikáról és a nyelvi jogokról szóló beszélgetésekbe. A prágai kiáltványt az 1996-os prágai kongresszuson fogadták el, amely újradeklarálja az eszperantó mozgalom céljait és értékeit, hangsúlyozva a nyelvi demokráciát és a nyelvi sokféleség megőrzését.
A világ minden táján találhatók emberek, akik valamilyen szinten beszélik a nyelvet. Ismert magyar eszperantisták Polgár Judit és testvérei, a Nobel-díjas Reinhard Selten, és Soros Tivadar, Soros György apja. Wolfgang Stammberger, egykori német igazságügy-miniszter is eszperantista volt. Az eszperantó azonban kulturálisan egységes maradt, ezt a nemzetközi kongresszusoknak és az egységes oktatásnak köszönheti. Felügyeleti szerve az Eszperantó Akadémia.
1909-ben létrejött egy eszperantó szabadkőműves szervezet (Esperanto Framasona Societat/Eszperantó Szabadkőműves Társaság), amely magát 1913-ban „világszövetség”-nek nevezte át (Universala Framasona Ligo/Egyetemes Szabadkőműves Liga) és olyan utópisztikus elképzeléseik voltak, hogy az eszperantó nyelvet a szabadkőműves páholyokban univerzálisan elterjeszthetik. Ezt az eredményt nem érték el, bár a liga mind a mai napig működik, kongresszusokat tart, tagszervezete van Svájcban, Franciaországban, Németországban, Kanadában és Olaszországban. Tudományos nyelvként 1925 óta használják. 1979 óta a Nemzetközi Kibernetikai Szövetség hivatalos nyelve az angol és a francia mellett, 1985 óta pedig a San Marinó-i Nemzetközi Akadémia (AIS) első hivatalos nyelve. Ezen kívül számos nem eszperantista szervezet is elfogadta és alkalmazza, például a Postaunió, és a Nemzetközi Rendőrszervezet eszperantóul szerepel. Az Őslakos Párbeszédek projektben alkalmazott közvetítőnyelv, ennek célja a tapasztalatcsere segítése a volt gyarmattartó nyelvek kizárásával.
A nyelvet mind a mai napig gyakran összetévesztik a Karinthy által megalkotott eszperente nyelvi játékkal az elnevezések hasonlósága miatt. Ami nem véletlen, mivel Karinthy az eszperantóról nevezte el a játékot. Karinthy Frigyes maga is írt eszmefuttatást "(Paradox az eszperantóról)" a nyelv kapcsán:
Kultúra.
Kiterjedt irodalommal rendelkezik: a világirodalom jó részét lefordították már eszperantóra, például Zamenhof maga a Bibliát (az Ószövetséget a héber eredetiből), Homérosz, Shakespeare, Goethe, Dante, Puskin, Tolsztoj, Byron, Molière, Balzac, Hans Christian Andersen, a Grimm fivérek, H. G. Wells, Charlotte Brontë, Remarque, Voltaire és sok más szerző számos művét. A fordításban jelentős szerepet vállaltak magyarok, akik közül az egyik leghíresebb Kalocsay Kálmán.
A magyar irodalomból eszperantóul olvasható többek közt Kertész Imre a "Sorstalanság," "A Pál utcai fiúk," a "János vitéz," a "Toldi, Az ember tragédiája," Jókai Mórtól többek közt "A kőszívű ember fiai", Örkény "Egyperces novellái," Fekete István "Vuk"ja, Sánta Ferenctől a "Húsz óra," Karinthy Frigyes számos műve, Babits "A gólyakalifá"ja, Rejtő Jenő közel harminc regénye, Petőfi Sándor, József Attila és Berzsenyi számos verse és mások.
Eredeti eszperantó nyelvű művek is jelentős számban születtek. A magyarok közül világszerte ismertek Nemere István eredetileg eszperantó, majd később magyarra fordított művei, valamint Baghy Gyula és Kalocsay Kálmán művei.
Saját sajtója, rádiója, televíziója van. Elérhető ezen a nyelven a Facebook, a Mozilla Firefox böngésző, az Ubuntu Linux operációs rendszer, a LibreOffice irodai szoftvercsomag és a Google internetes keresőmotor. A Rigó utcai ELTE Idegennyelvi Továbbképző Központ is használja a honlapján a magyar és az angol mellett; fejlett kultúrnyelvnek tekinthető.
Jelenlegi nyelvállapot.
Zamenhof, az eszperantó megalkotója tudta, hogy a nyelvet közös használat fogja elterjeszteni; emiatt kezdeti javaslatában minimális nyelvtanra és szókincsre szorítkozott. Ma az eszperantót világszerte beszélik, kifejezőképessége ennek megfelelően gyarapodott. Zamenhof több ötlete megelőzte a modern nyelvészet alapítója, Ferdinand de Saussure ötleteit, akinek testvére eszperantista volt.
Kezdeti állapotában a nyelv ezer gyököt tartalmazott, amiből 10-12 ezer szót lehetett képezni. A jelenlegi szótárak 15-20 ezer gyököt tartalmaznak, melyekből több százezer képezhető. A nyelv folyamatosan továbbalakul, bővül. Az eszperantót különböző célokra használták, ami nem tetszett mindenkinek. Sztálin a világpolgárok nyelvének, Hitler a zsidók nyelvének nevezte, mivel Zamenhof zsidó volt.
A nyelvet használói alakították, különösen költők, írók, filológusok. Több mint 120 év alatt több ezer szó, kifejezés, metafora, és más nyelvi eszköz jött létre.
A különböző szakmák és tudományok szókincsét külön szótárak gyűjtik. A Nemzetközi Eszperantó Szövetségnek 2015. március 11-én 59 szakmai szövetség volt a tagja. Majdnem mindegyik gondoz egy szakmai szótárat, így ezekben a szakmákban legalább a mesterszinthez szükséges szókincs szerepel. Ezek ingyenesen elérhetők az Interneten. öt nyelven (eszperantó, angol, német, holland, francia).
Nyelvoktatás.
A nyelvet a világon a legkülönbözőbb intézményekben, ill. tanfolyami formákban oktatják. Magyarországon minden iskolatípusban hivatalosan oktatható, egyenjogú nyelv.
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete 2004 januárjában kiadott állásfoglalása szerint az eszperantó "élő nyelv." A 2000-es évek első évtizede közepétől fogva emiatt sokan választották a diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsgának, így 2005-ben az angol és a német után a harmadik legnépszerűbb nyelv lett, akárcsak a 2001 és 2010 közti időszak egészét tekintve. Eszperantóból 2006 óta ötezernél is több nyelvvizsgát tesznek évente, és – szemben a négy nagyobb világnyelvvel, amelyekben főként a 14–19 éves korosztály méreti meg magát – ez a nyelv a huszonévesek körében népszerűbb, vélhetőleg a diploma miatt. Magyarországon a Rigó utcai Origó Nyelvi Centrumban lehet államilag akkreditált nyelvvizsgát tenni a nyelvből.
Könnyűsége.
Az "Institute of Cybernetic Pedagogy at Paderborn" intézet (Németország) összehasonlította a francia anyanyelvű középiskolás hallgatókat, hogy milyen hosszú tanulmányi idő alatt sikerül hasonló "standard" szinten megtanulni eszperantó, angol, német és olasz nyelven. Az eredmények :
A különbséget a következők magyarázzák:
Az eszperantó tanulásakor a nyelvtani problémák gyorsan eltűnnek. Ez az eszperantó fontos tulajdonsága. Így több idő marad a szókincs fejlesztésére és a szóhasználat, szókapcsolatok gyakorlására.
A nyelvtanulók megfelelő oktatás esetén már néhány hét után elkezdhetnek eszperantóul levelezni. Néhány hónap után a kurzus keretében vagy önszántukból külföldre utaznak és más eszperantistákkal képesek beszélgetni. Egy Facebook-szavazáson 68 eszperantistából 36 (52%) válaszolta azt, hogy kevesebb mint 20 tanóra után kezdte el használni a nyelvet, és további 13 (19%) 20-29 tanóra után.
Propedeutika.
Az eszperantó nyelv tanulása segíti más nyelvekét, ezt propedeutikai hatásnak nevezik. Williams és társai két csoportot szerveztek, az egyik csoport először eszperantóul tanult egy évig, majd három évig franciául; míg a másik végig franciául tanult. A kísérlet végére az első csoport beszélt jobban franciául. Hasonló eredményre jutottak, amikor a második nyelv a japán volt. A cikk azonban nem hasonlítja össze az eszperantót mint bevezető nyelvet más nyelvekkel, például a latinnal.
Habár vannak egyetemek, ahol eszperantót is tanítanak, például a Masaryk Egyetem Csehországban, Brnóban, a legtöbb eszperantista Interneten, levelezéssel, helyi klubokban tanulja a nyelvet. Egy Facebook-szavazáson 163 eszperantista válaszolt, 13 (8%) egyetemen (9), népfőiskolán (2), illetve iskolában (2) tanulta; 96 (59%) autodidakta, könyvből (55), Internetről (41); 47 (29%) klub által szervezett kurzuson; 4 (2%) családtagoktól. Összefoglalóan a válaszolók 90%-a önképzéssel vagy klubban jutott hozzá eszperantó tudásához. Önképzést segítő könyvek és más tananyagok több mint 100 nyelven állnak rendelkezésre.
Nyelvi támogatás.
Az Internet megjelenése és különösen az 1990-es évek óta megszaporodtak az eszperantót támogató eszközök, nyelvtanulási segédeszközök, gépi fordítók. Ezek egy része kereskedelmi, más része ingyenesen elérhető. A kevés nyelvhez elérhető eszközöknél (legfeljebb 20 nyelv) ritka az eszperantó, de a nyelvek számának növekedésével az esély is nő, 40 nyelvtől kezdve az eszperantó kifejezetten gyakori.
Eszperantisták a világban.
Az eszperantó beszélőinek számáról megoszlanak a vélemények: forrástól függően néhány tízezertől több tízmillióig becsülik a beszélők számát.
Az Ethnologue projekt az eszperantisták összlétszámát 2 millióra teszi, akik közül 2000 egyik anyanyelve az eszperantó (őket "denaska esperantisto"-nak, „született eszperantistának” nevezik) azaz olyan családban nevelkedett, ahol a szülők eszperantóul beszéltek. A legtöbb ilyen családban a szülők különböző nemzetiséghez tartoznak. Ziko Marcus Sikosek történész a Kölnben élő eszperantisták és a tagszervezetek létszámának aránya alapján ezt a becslést túlzónak találja. További becslések szerényebb számokat használnak, százezres létszámot feltételeznek, néhány tucat született eszperantistával. Magyarországon is élnek ilyenek.
A pontatlanságok több forrásból adódnak. Egyrészt, nem minden eszperantista tag valamelyik szervezetben. Másrészt van, aki nem vallja be, mivel nem tartja ahhoz megfelelő szintűnek a tudását. Harmadrészt, a népszámlálások adatai sem mindig használhatóak, mert önbevalláson alapulnak, vagy csak az anyanyelvet kérdezik. Internetes felmérésnél a nyelveket egy listából kell kiválasztani, vagy korlátozott számú nyelv választható, így egy többnyelvű beszélő csak a fontosabb nyelveket tudja bevallani.
Az eszperantista közösség minden évben kiad egy "Pasporta Servo" nevű kiadványt, amelyben azok az eszperantisták teszik közzé címüket az egész világból, akik szívesen vendégül látnak más eszperantistákat egy-két napra az otthonukban. A kötetben szerepelnek a feltételek, például hány napra, hány személyre, milyen körülmények között. A vendéglátók fizetséget nem várnak el, de ajándékot illik nekik vinni.
Számos nemzetközi találkozót tartanak, mint például Magyarországon a Nemzetközi Ifjúsági Hetet (IJS), valamint az Ifjúsági Eszperantó Találkozót (JER). A Nemzetközi Ifjúsági Kongresszus (IJK) világszerte több mint hatvan rendezvénye közül 2011-ig négynek adott otthont Magyarország, az Eszperantó Világkongresszusnak pedig háromszor (az 1983-as találkozó a 3. legnagyobb látogatottságú volt a közel száz közül, 4834 résztvevővel, az 1966-ost pedig az 5. legtöbben keresték fel).
A Nemzetközi Eszperantó Szövetségnek 62 országban vannak fiókszervezetei. Egyéni tagjai 124 országból regisztráltak. Az eladott tankönyvek és helyi szervezetek taglétszáma alapján az eszperantisták száma több százezerre, akár egy-két millióra tehető. A nyelvet beszélők nemcsak Európában koncentrálódnak, hanem Brazíliában, Kínában, Iránban, Japánban, Kubában és Madagaszkáron is.
Szaknyelv.
A szakszótárak idejében történő újítását az eszperantó szakegyesületek végzik az UEA (Eszperantó Világszövetség) felügyelete alatt. Az UEA 63 eszperantó szakegyesületet tart nyilván (2013. áprilisi állapot) mint az UEA kollektív tagját. Ezek többsége saját szakterületén belül vezeti a terminológiai szótár(oka)t. A szótárak az interneten is rendelkezésre állnak bárki számára és ingyenesen.
Ahogy általában az eszperantóban, a szakterületeken is törődnek a kétértelműséget kiküszöbölésével. Például az időpillanatot a momemto szóval jelzik, de a forgómozgás jellemzőit, amelyeket nem időegységekben mérnek – impulzusmomentum, tehetetlenségi nyomaték, forgatónyomaték – a momanto szóval jelzik.
Hivatalos státus.
Az eszperantó nem hivatalos egyik országban sem. A 19-20. században Semleges Moresnet területén "Amikejo" néven szó volt egy eszperantó nyelvű állam létrehozásáról. 1968-ban a Giorgio Rosa által mesterségesen létrehozott Rózsák szigetén egy rövid életű mikronemzet használta hivatalos nyelvként. Több nonprofit nem kormányzati szervezet munkanyelve. Az eszperantó az egyetlen mesterséges nyelv, ami liturgikus nyelv a katolikus egyházban.
1954-ben az UNESCO közgyűlése elismerte, hogy a montevideói határozatban foglalt eszperantóval kapcsolatban elért eredmények egybeesnek az UNESCO célkitűzéseivel. Ezt követően az UNESCO kapcsolatba lépett a Nemzetközi Eszperantószövetséggel, ami B kategóriás nem kormányzati tag lett. 1977-ben az UNESCO vezérigazgatója, Amadou-Mahtar M´Bow részt vett a 62. nemzetközi eszperantó kongresszuson az izlandi Reykjavikban. 1985-ben az UNESCO közgyűlése arra ösztönözte tagjait, hogy segítsenek megoldani a nyelvi problémát tanítási programokkal és az eszperantó bevezetésével. A Nemzetközi Eszperantószövetség kapcsolatban áll az ENSZ-szel, az UNICEF-fel, az Európa Tanáccsal, az Amerikai Államok Szervezetével és az ISO-val.
Herzberg német város 2006. július 11. óta a városi tanács határozata szerint Eszperantóváros, a város eszperantóhoz kapcsolódó kulturális, köztük vallási rendezvények miatt. Herzberg testvérvárosa a lengyel Góra város, levelezésük eszperantó nyelvű.
Használata.
Találkozók és utazás.
Évente több száz nemzetközi konferencia és találkozó zajlik eszperantóul, vagy hozzá kapcsolódóan. A legnagyobb az Eszperantó Világkongresszus, amit a következő városokban rendeztek: Fortalezo, Brazília (2002); Götenburg, Svédország (2003); Peking, Kína (2004); Vilnius, Litvánia (2005); Firenze, Olaszország (2006); Jokohama, Japán (2007); Rotterdam, Hollandia (2008); Bjalistok, Lengyelország (2009); Havanna, Kuba (2010); Koppenhága, Dánia (2011). 1938-tól Nemzetközi Ifjúsági Kongresszust is tartanak. Az első eszperantista szimpóziumot az arab országokban Amanban tartották 2000-ben, az ötödik összamerikai kongresszust 2001-ben Mexikóvárosban, és ázsiai kongresszust Szöulban 2002-ben.
A Pasporta Servo az eszperantó használatát támogatja utazáshoz, a Nemzetközi Ifjúsági Eszperantista Szervezet szervezésében. 2008-ig évente megjelentetett egy könyvet, amiben leírta a regisztrált vendéglátó családok címét (2007-ben 89 országból körülbelül 1300 család), amelyek ingyenesen vendégül látnak utazó eszperantistákat. 2009-től a lista letölthető az Internetről, de a listát nyomtatva is kiadják.
Kutatás és könyvtárak.
Több egyetemen a nyelvtudományi kurzusok része az eszperantó, és vannak eszperantó szakok is. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek van Eszperantológia szekciója az Általános és Alkalmazott Nyelvészet Tanszéken, és Poznañban az Adam Mickiewicz Egyetemnek posztgraduális képzése interlingvisztikából. Az Amerikai Egyesült Államokban a Modern Nyelvek Szövetsége évente több mint 300 szakcikket regisztrál az eszperantóról. Nagy-Britannia Eszperantószövetségének könyvtára több mint 20 ezer elemet tartalmaz. Világszerte jelentős archívum és kutatási központ Centro de Dokumentado kaj Esploro pri la Lingvo Internacia (CDELI), ami Svájcban La Chaux-de-Fonds könyvtárának része. Nemcsak eszperantóul, hanem más mesterséges nyelveken megjelent kiadványokat is tartalmaz. A CDELI emellett kurzusokat és szemináriumokat is szervez. További nagy könyvtárak Rotterdamban a Nemzetközi Eszperantószövetség Hector Hodler Könyvtára, Alenban a Német Eszperantó Könyvtár vagy Bécsben az Eszperantómúzeum és Mesterséges Nyelvek Gyűjteménye, ami az Osztrák Nemzeti Könyvtár része. A bécsi és az aleni könyvtárak Interneten keresztül is szolgáltatnak adatokat, és lehetővé teszik a nemzetközi kölcsönzést.
Közösségek.
Eszperantó nyelvű közösségek működnek különféle szakmák számára, így orvosok, írók, zenészek, vasutasok, kutatók és mások számára. Folyóiratokat jelentetnek meg, konferenciákat szerveznek, és segítenek terjeszteni a nyelvet, fejlesztik a szaknyelvet. A Nemzetközi Tudományos Akadémia (AIS) egyetemi szinten támogatja az együttműködést. Eredeti cikkek, művek és fordítások jelennek meg csillagászatból, informatikából, botanikából, kémiából, jogból és filozófiából. 2009-ben a Nemzetközi Eszperantó Szövetség kiadta Darwintól a Fajok eredetét eszperantóul, ezzel megkezdve a Scienca Penso sorozatot, ami a tudományok klasszikusainak műveit tartalmazza eszperantóul. További nemzetközi szövetségek is léteznek, például macskakedvelők, cserkészek, sakkozók, gózók és vakok számára. A Nemzetközi Eszperantószövetség ifjúsági tagozata az Ifjúsági Eszperantista Világszövetség, ami nemzetközi találkozókat szervez és kiadványokat jelentet meg. Léteznek vallási szövetségek is, buddhisták, sintoisták, katolikusok, protestánsok, kvékerek, baháiok, spiritiszták és ateisták számára. A Nemzetek Nélküli Világszövetség különböző munkásmozgalmakkal működik együtt. Emellett sok más nemzetközi szervezet is használja.
Kereskedelem.
Az eszperantisták közötti kereskedelem sokáig szórványos volt. A Nemzetközi Kereskedelmi és Gazdasági Szakszövetség (IKEF) elnöke WANG Tian-Yi (2013). A francia kereskedelmi kamara kutatásai szerint az eszperantó a legalkalmasabb nyelv a nemzetközi kereskedelem számára (1921). A New York Times ezt újra megjelentette 2012-ben.
Statisztikák.
A nemzetközi kommunikációban az eszperantó az 50. leggyakoribb nyelv. 2015 júniusában a 32. legnagyobb Wikipédia az eszperantó volt, és a látogatások száma szerint a 43. leggyakoribb.
Litvániában és Magyarországon a lakosság által beszélt 16. nyelv. A kínai kormány hivatalos oldala 10 nyelven érhető el, és ezek egyike az eszperantó. 2012-ig a pápa 60 nyelven köszöntötte a Várost és világot, köztük eszperantóul is. Ott van a Google 41 keresőnyelve és a Google Translate 60 nyelve között.
Különböző helyeken jobb és rosszabb helyet is elfoglal: a Tatoeba frázis- és fordításgyűjteményében mondattal az angol után a második helyet foglalja el. Magyarországon 2004-ig az angol és a német után a leggyakoribb vizsganyelv volt.
A nemzeti nyelvekhez képest beszélői számához viszonyítva rosszabb helyzetben van. Azok között a nyelvek között, amin van Wikipédia, folyékony beszélői száma szerint a 165. helyen szerepel. Ez azonban keveset számít, mivel a nemzetközi kommunikáció támogatása a nyelv célja.
Az eszperantó használata az angoléhoz képest 1:1000. Például az eszperantó és az angol Wikipédia oldalainak látogatottsága 1:1060 volt 2012 júliusában. Litvániában a két nyelv beszélőinek aránya 1:700 volt 2001-ben a népszámlálás szerint. 2006-ban a kiadott könyvek száma szerint az arány 1:4000 volt.
Azok között, akik beszélnek egy másik mesterséges nyelvet, a 2001-es magyar és a 2011-es orosz népszámlálás szerint 99% beszél eszperantóul is.
Speciális jellemzők.
A szóképzés termékenysége miatt már a nyelvtanulás korai szakaszában lehetővé teszi az árnyalt kifejezésmódot. A gyors eredmények fenntartják, sőt táplálják a nyelvtanuló motivációját a tanulásra. Mindemellett lehetnek benne olyan részek, amelyek megértésén többet kell gondolkodni, vagy nehezebb megjegyezni. Például egy ázsiai tanulónak kevésbé ismerősek maguk a szavak, habár a szóalkotás módjai már ismerősebbek.
A nyelvtanuló számára a képzőrendszer és erős motiváció miatt is a nemzeti nyelvek tanulásához szükséges időhöz képest idő töredékét igényli. Például eléri azt a szintet néhány hónap alatt, amit angolból vagy franciából néhány év alatt. Zamenhof első könyve, az „Unua Libro” 16 nyelvtani szabályt mutatott be, nem részletezve a nyelvhasználat összes részletét. Ezt a nyelvtant a „Fundamento de Esperanto” is átvette, és az első nemzetközi kongresszus rögzítette, 1905-ben. Azóta Fundamento néven ismert, és ez biztosítja a nyelv folytonosságát.
Szókincs.
Az eszperantó tőszavak legnagyobb része más nyelvekből származik. A legtöbb szó forrása az újlatin nyelvek (kb. 75%, főleg a francia, de az olasz is), a görög (13%), a germán nyelvek (10%, angol, német), valamint a szláv nyelvek (1%, orosz, lengyel). A nemzetköziség jegyében sok nemzetközi szógyököt is átvett Zamenhof.
A szóválasztás elvei.
A hét legtöbb napja a franciából származik (dimanĉo, lundo, mardo…; de a sabato a héberből, olasz közvetítéssel), és a legtöbb testrész a latinból és utódnyelveiből (hepato, okulo, brako, koro, reno…). Az időegységek neve a németből lett átvéve, de több más germán nyelvre is gondolva (jaro, monato, tago…). Az állatok és a növények többnyire tudományos nevüket kapták.
Ahogy a fentiekből látható, több szót több más nyelvre is vissza lehet vezetni, ahogy azt Ebbe Vilborg etimológiai szótára (Etimologia Vortaro de Esperanto) is írja:
Zamenhof a kis alapszókincs mellett gazdag képzőrendszerről is gondoskodott, amivel képezhető a legtöbb szükséges szó. Ugyanakkor bírálták is választásai miatt, mivel inkább saját szóképzését részesített előnyben (malsanulejo a hospitalo helyett), emiatt egyes elvárt idegen szavakat utólag adtak a nyelvhez.
Habár Zamenhof arra törekedett, hogy a szókincs lehetőleg nemzetközi legyen, mégis inkább Európa-központú maradt. Más mesterséges nyelvekkel szemben azonban ezt a nyelvtannal igyekezett kiegyensúlyozni, amin sokat fáradozott. A nyelvtani funkciókkal bíró és képzőként is szereplő gyökök a szótárban is megjelennek, így segítve a szöveg megértését a nyelvtan ismerete nélkül. Ezeket a szavakat európai formára hozta a szóvégződésekkel együtt, hogy az európaiaknak ne kelljen törődniük a nyelvtan nem európai sajátosságaival.
Belső keletkezésű szavak.
Ahogy a természetes nyelveknek, az eszperantónak is vannak belső keletkezésű szavai. Néhány ilyet még Zamenhof talált ki, legtöbbjük a nyelv élete során keletkezett. Ezek egy részét ritkábban, más részét gyakrabban használják.
Példák: aliĝilo, edzo, espo (szleng az eszperantóra), ĝi, kabei, nifo (az angol UFO eszperantósítása), pli, plej, ujo, zamenhofa.
Ide számíthatók a tabellaszavak (az orosz vonatkozó névmások szabályossága alapján), továbbá a képzők önálló szóként való használata (igi, ilo, ree, umi és a többi).
Néha előfordulnak a fundamentális szabályokat megsértő szóalkotások is, mint aliel, alies, -iĉ-, kaŭ (= kaj + aŭ), és ri. Egyes reformjavaslatok tudatosan szegik meg az eszperantó alapszabályait.
Sajátos, eszperantóra jellemző, átvitt értelemben is használt szavak: fundamento, memzorganto, necesejo, aligatori, kajmani, krokodili, krokodilo, fina venko, verda, verdo.
Nyelvtan.
Az eszperantó betű- és hangrendszere.
Az eszperantó ábécé 28 betűből áll:
A, B, C, Ĉ, D, E, F, G, Ĝ, H, Ĥ, I, J, Ĵ, K, L, M, N, O, P, R, S, Ŝ, T, U, Ŭ, V, Z
A mássalhangzók nevét mint főnevet az -o végződéssel képezzük: bo, co, do stb.
Az ŭ csak az aŭ, eŭ betűkapcsolatokban szerepelhet, önálló szótagot nem alkot.
A magyartól eltérő betűk a következők:
Az eszperantó fonémikus nyelv, egy hangnak egy betű felel meg, és fordítva, habár megengedett, hogy a ĥ betűt k-nak vagy kh-nak ejtsék.
Érdemes megfigyelni, hogy a mellékjeles betűkön nem lefelé mutató hacsek jel (ˇ) van, mint a latin írású szláv nyelvekben, hanem fölfelé mutató ún. kalap (ˆ – circumflex): ĉ, ĝ, ĥ, ĵ, ŝ. Az egyetlen kivétel az ŭ betű, amelyen a jel lefelé mutat.
Zamenhof eszperantó nyelvtant leíró, 1887-ben megjelent Első könyvében "(Unua libro)" szerepel egy kitétel, amely szerint azok a nyomdák, amelyek nem képesek a mellékjeles betűket ábrázolni, azokat egy módosító h betoldásával (ch, gh, hh, jh, sh), illetve az ŭ betű u-ra cserélésével helyettesíthetik. Az 1990-es években, a számítógépek elterjedésével azonban inkább a módosító x használata vált népszerűvé (cx, gx, hx, jx, sx, ux). Több fórumon tárgyalták ezeknek és egyéb, kevésbé ismert átírási módszereknek az előnyeit és hátrányait. A 2000-es évek eleje óta az elterjedt számítógépes rendszerek tartalmazzák az eszperantó speciális karaktereit is, ezért az újonnan publikált szövegekkel kapcsolatban ez a probléma nem merül fel.
Eszperantó nyelvű weboldalakon bevitelre inkább az x-rendszert használják, a weboldal pedig kalapos betűket jelenít meg. Az x-rendszer egyértelműbb, a h-rendszer olvashatóbb, különösen a kezdők számára; habár ma már a programok képesek felismerni a más célból egymás mellé került betűket. Az x-rendszer hátránya, hogy nehézséget okoz azoknak az idegen szavaknak, tipikusan neveknek a bevitele, amelyek tartalmazzák az x-et. Ilyenkor két x-et kell írni, hogy egy látszódjon.
A speciális karakterek bevitelére több lehetőség nyílik: a telepítéskor kiválasztható billentyűzet (pl. GNOME vagy KDE felületű rendszereken), az operációs rendszerbe beépülő billentyűkonverzió (pl. SCIM Linux, FreeBSD és egyéb Unix rendszereken), letölthető konvertáló program (pl. Windows), illetve internetes konvertáló. A billentyűzetek a QWERTY kiosztáson alapulnak, lecserélve az eszperantóban nem szereplő betűket; az egyéb beviteli módszerek használata során a felhasználó általában az x-es helyettesítéssel írja be a szöveget, amelyet a program átfordít a megfelelő karakterekre.
Az alapnyelvtan.
Az eszperantó alapnyelvtan 16 egyszerű szabályból áll, amelyet az eszperantó nyelv alapjának neveznek "(Fundamento)," s ezekhez minden újító törekvés mellett is igyekeznek ragaszkodni:
Névmások.
A többi névmásokhoz l. A tabellaszavak rendszerét.
Alapszótár.
Az alapszótár nem kész szavakból, hanem szóelemekből áll. Ezek: szótövek, elő- és utóképzők, szó- és kategóriaképző végződések.
A tabellaszavak rendszere.
Az ún. tabellaszavak a névmások kifejezésére szolgálnak:
Példák: "kio?" – mi?, "kiom?" – mennyi?, "ial" – valamiért, "neniam" – soha, "ĉie" – mindenütt.
A személyes, a birtokos, a kölcsönös és az általános (személytelen) névmások kifejezését l. az alapnyelvtan 5. pontja alatt. A visszaható névmás helyett sokszor elegendő a személyes névmás, például "Mi lavas min" (mosakszom), hangsúlyozva a "mem" szócskát lehet kitenni (saját maga).
Ha nem kiegészítendő, hanem eldöntendő kérdést teszünk fel, a "ĉu" kérdőszó használatos: "Ĉu vi parolas Esperante?" – „Beszél ön eszperantóul?”
A képzők rendszere.
Bemutatás: egy szóból ötvenet.
Zamenhof az alábbi listával mutatta be az eszperantó nyelv képzési lehetőségeit:
A sort természetesen lehet folytatni, és más szavakra is alkalmazható (például "nagy, nagyság, nagyobbítani, nagyobbodni" stb.).
Mindezekből látható, hogy a képzési szabály ismeretében az eszperantóban elegendő egy kisebb szókincset elsajátítani, mivel számos rokon fogalmat ugyanabból a tőből lehet képezni.
Példaszöveg.
Ĉiuj homoj estas denaske liberaj kaj egalaj laŭ digno kaj rajtoj. Ili posedas racion kaj konsciencon, kaj devus konduti unu al alia en spirito de frateco.
"Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek." (Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 1. cikke; az eszperantó szövegben ’kell’ helyett a ’kellene’ alak szerepel.)
Alapmondatok.
Néhány hasznos szó és mondat IPA átírással együtt:
Nyelvfejlődés.
Habár az eszperantóról hamarosan lehetett tudni, hogy alkalmas a nemzetközi érintkezésre, történetének egyik szakasza sem nélkülözte a reformjavaslatokat. Az ido nyelv 1908-ban jelent meg. Az eszperantó azóta is radikális változások nélkül, folyamatosan és az élő nyelvekre jellemző ütemben változik. Van, hogy észre sem veszik, máskor élénk beszélgetés tárgyává válik. A szókincs általános bővülése mellett ezek figyelhetők meg:
A nyelvi reformok a soc.culture.esperanto hírcsoport gyakori témái. Vannak reformok, amelyek egyes szám harmadik személyben egy semleges személyes névmást (ri, ŝli) vezetnének be, vagy a ĝi névmást használnák ebben a szerepben.
Az eszperantó és a volapük.
L.L. Zamenhof (a nyelv megalkotója) ismerte a volapük nyelvet, már az Unua Libro (az első eszperantó nyelvkönyv) kiadása előtt. A volapük kis részben befolyásolta az eszperantó szókincsét és nyelvtanát is.
Zamenhof tanult a volapük számos hibájából, elismerte erényeit, de keményen meg is kritizálta.
Beszélők száma.
Az eszperantisták száma nem ismert pontosan, csak becslések vannak. Ezt népszámlálások is segítik 2001-től több országban, például Magyarországon és Litvániában. Ekkor Magyarországon 4565, Litvániában 844 eszperantistát számláltak. 2011-ben Oroszországban 992-en jelezték, hogy beszélnek eszperantóul.
A globális becslések 100 ezer és 1,5 millió közé esnek. A nyelv használatának gyakoriságára, illetve szintjére Culbert további becsléseket adott meg. Eszerint 100 ezer rendszeres használó, 500 000 alkalmi használókkal és kétmillió azokkal együtt, akik valaha is használták a nyelvet. Vannak más becslések is, amelyek szerint a nyelvet tanultak teljes létszáma akár tíz millió is lehet, csak a legtöbbjüknek legalább fel kellene frissíteni tudását, mielőtt aktívan használhatnák.
A folyékonyan beszélők számát mindössze néhány tízezerre teszik.
A mesterséges nyelvek között (mint például az interlingva vagy a lojban) az eszperantó a legtöbbet használt és az egyedüli, amit tartósan használnak majdnem minden életszférában. A többi mesterséges nyelv beszélői közül több mint 95% legalábbis ért eszperantóul. Egyes becslések szerint ez az arány 98-99%. 2011-ben Oroszországban a 2011-es népszámlálás szerint a mesterséges nyelvet beszélők 99%-a tudott eszperantóul, a 2001-es népszámlálás szerint 99,5%.
Mozgalom.
Az eszperantó fő szervezete az UEA (Eszperantó Világszövetség, Universala Esperanto-Asocio), ami évtizedek óta az ENSZ tagja. Könyveket, újságokat, folyóiratokat, lemezeket ad ki, többek között évkönyveket az eszperantó szervezetekről és helyi képviselőikről. Az UEA könyvszolgáltatója 2009-ben több mint 5000 címet tartott nyilván. A katalógus kérhető e-mailen vagy a szervezet internetcímén. Az Esperanto-Dokumentoj sorozat megjelenik angol, spanyol, olasz és portugál nyelveken is, tudósítva az eszperantó aktuális helyzetéről szóló kiadványokat. Elérhetők Interneten vagy személyesen Rotterdamban.
Az eszperantó legismertebb jelképe a zöld ötágú csillag. A zöld a reményt, az öt ág az öt lakott kontinenst jelképezi. Ez látható az eszperantó zászlón is. Az eszperantó szimbólumai még az Eszperantó jubileumi szimbólum ill. a La Espero (eszperantó himnusz).
Nemzetközi támogatás.
Az UNESCO két határozatában támogatta az eszperantót (1954, 1985). Ezekben elismerte a nyelv céljait és bátorította használatát. Azonban szemben a latinnal a középkorban, és szemben az angollal a 20-21. században, hiányoznak a tankönyvek a különböző korosztályok számára, amelyek eszperantó nyelven tanítanának különféle tantárgyakat. Az UNESCO kiadványa elérhető eszperantóul is az Interneten.
Más szervezetek is támogatták a nyelvet, például 1980-ban Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában a Világturizmus Szervezet által szervezett Világturizmus Konferencia.
Emellett érdemes megemlíteni az ENSZ, a Népszövetség és több más szervezet több határozatát és javaslatát.
Kultúra.
Az eszperantónak saját kultúrája van, amely hasonlítható az egyes nemzeti kultúrákhoz. Például a gufujo szó egy olyan büfét jelent, ahol alkoholmentes italokat lehet kapni, és találkozóhelyül is szolgál eszperantisták számára.
Az eszperantisták könnyebben beszélgetnek olyan témákról, amelyek nemzeti kultúrákban kényes kérdésnek, érzékeny témának vagy akár tabunak számítanak, mint például politika vagy rasszizmus. Még akkor is, ha ezt nem teszik a saját anyanyelvükön vagy más általuk beszélt nyelven. Emellett fontos témák az olvasás, az oktatás (nem csak az eszperantóé) és a hírek. Továbbá figyelemmel kísérik valaminek világméretűvé válását, aggódnak a kis, kihalóban levő nyelvekért, és érdeklődnek egymás kultúrájáért, különösen azon elemek iránt, amelyek különlegesnek számítanak.
Többségük ellenzi a domináns nyelvek kötelező oktatását, mert helyettük az eszperantó bevezetését tartanák célszerűnek. Több országban, mint Svédországban és Izlandon, az angolt kötelezően tanítják első osztálytól érettségiig. Az eszperantót nem kellene ilyen hosszan tanítani, és elvenni más tárgyaktól az időt, mivel akár egy-két év alatt el lehet érni a kommunikációképes szintet. A saját nyelvüket sem becsülnék le más nyelvekhez képest.
Az eszperantó kultúrában vannak a nyelv szempontjából fontos helyek, akár kisvárosok is, ahol valamikor eszperantó találkozó volt. Vannak elismert hírességek, könyvek, internetes helyek, amelyek eszperantó szempontból fontosak, illetve a kultúra megbecsült alkotásai.
Nemzetközi munka eszperantóval.
Vannak területek, ahol az eszperantó használható munkához. Ide tartoznak a kiadók munkatársai, vagy a turizmus szervezése. További felhasználásáról többet lehet olvasni itt: Petr Chrdle: "Profesia uzo de Esperanto kaj ĝiaj specifaj trajtoj" (KAVA-PECH, 1995)
Kritikák.
Az eszperantó létrehozásának célja volt, hogy egy mindenki által használható nemzetközi segédnyelvként működhessen. A nemzetközi segédnyelvek használatának ötlete vitatott, ezen túlmenően azonban azt is sokan megkérdőjelezik, hogy az eszperantó alkalmas volna ilyen szerep betöltésére:
"Jorge Camacho" felülvizsgálta "Arika Okrent": In the Land of Invented Languages című művében említett kritikákat:
Általában is kritizálják a mesterséges nemzetközi nyelv alapötletét:
Tévhitek és előítéletek.
Az alábbiakban a legnépszerűbb eszperantóval kapcsolatos tévedéseket soroljuk fel.
Használata.
Peter Greene angoltanár a Huffington Postban 2014-ben a következőket állította: A latin és az eszperantó szép festékgyűjtemény, amiket elzárnak szekrénybe, hogy nehogy megbolygassák. Ezzel szemben az eszperantó mindennapos használatban beszélt nyelv.
Élő-e.
A nyelvet többen is holtnak nevezték mesterséges eredete miatt (erre majd később adunk példát), azonban a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete megállapította 2004-ben, hogy élő nyelvről van szó.
Richard Sulik, szlovák közgazdász és politikus 2012-ben a Sternnek adott interjújában kijelentette, hogy az a mesterséges eszperantó nyelv holt.
Philippe Ballard 2016-ban az LCI (La Chaîne Info) televíziónak azt mondta, hogy az eszperantó néhány évtizeddel azelőtt szép halált halt.
A "Die Zeit" egy 2008-ban megjelent cikkében az eszperantóval kapcsolatban kijelentette: A mesterséges nyelvek nem élnek.
Norbert Lammert, német politikus, 2005 és 2017 között a német parlament elnöke, egy rádióinterjúban arról az erőfeszítésről beszélt, ami az élő, történelmileg kialakult nyelvek elé helyez mesterséges nyelveket. Szerinte ez a törekvés nyomorúságosan sikertelen. Ezekkel a mondatokkal nem szerzett népszerűséget az eszperantisták körében.
Terjedése.
Az eszperantó egy közösség nyelve, és egy projekt, hogy az eszperantót általánosan használt világnyelvvé tegye. Általában mindkettőt eszperantónak hívják. A projektről sokan úgy gondolják, hogy teljesen reménytelenné vált, azonban a közösség egyre inkább bővül. 2015-ben Tim Richards a The Sidney Morning Heraldban ezeket nyilatkozta: Amikor fiatal voltam, akkor még nem tudtam, de a jövő nyelve már a múltban csúszott. És: Ahogy az angol versenytársai, mint a francia, úgy az eszperantó népszerűsége is elkerülhetetlenül csökken. Később a Google+-on azt nyilatkozta, hogy jelenleg senki sem várja, hogy az eszperantó lesz az új nemzetközi világnyelv.
Mindeddig senki sem készített olyan hiteles statisztikát, hogy a második világháború előtt többen beszélték volna a nyelvet vagy az eszperantó kultúrája erősebb lett volna. Valószínűbb, hogy ma több a folyékony beszélő, továbbá az eszperantót világszerte több országban terjesztik, és terjed is. Ezzel szemben Tim Richards szintén 2015-ben és szintén a The Sidney Morning Heraldban nyilatkozta, hogy az eszperantó virágkora a 20. század első fele volt, amikor világszerte voltak beszélői, és rendszeres nemzetközi kongresszusokat tartottak.
Egyik oldalról azt állítják, hogy az eszperantó olyan, mintha ma senki sem beszélné. Másik oldalról Európában több helyen is tanítják és használják, mint ahogy azt gondolnád.
Irodalmi művek.
Az eszperantó kezdettől fogva kultúrnyelv, már az Unua libro is tartalmazott három verset. A 20. század kezdete óta vannak további versek, gyerekdalok, viccek, káromkodások és beszédfordulatok a nyelvben. Sokan azonban ezt nem tudják. Wolf Schneider, újságíró és volt angoltolmács, 1994-ben a Neue Zürcher Zeitungban ezt írta: Az eszperantó nyelvben nincsenek versek, gyerekdalok, viccek, káromkodások és beszédfordulatok. A szöveg változatlan formában megjelent az NZZ könyvben és Rowohlt kiadványában.
Évente körülbelül 120 könyv jelenik meg eszperantóul, ez összesen több mint tízezer. Jürgen Trabant német nyelvész azonban 2011-ben azt állította, hogy az eszperantónak nincs irodalma.
Legendák.
J. R. R. Tolkien, aki maga is eszperantista volt, egy 1956-ban kelt levélvázlatában arról írt, hogy a volapük, eszperantó, idó, novial nyelvek nem élnek, mivel alkotójuk nem talált ki hozzájuk legendákat. A szövegben eszperantó-legendák szerepelnek, ami arra utal, hogy nem gondolta végig a mondatot. Nem gondolt arra sem, hogy nemcsak a szerző gondolhat ki hozzá legendákat, hanem az írók, és a nyelv többi használója is. A nyelvet 1907-ben tanulta, írt is rajta, ezek a művei 1909-ben, 1931-ben és 1932-ben jelentek meg.
Kultúra.
Nehéz elképzelni, hogy milliónyi ember száz éven keresztül használ egy nyelvet, és nem hoznak létre közös kultúrát. Ezzel szemben Dieter Huber mainzi professzor, az általános nyelvészeti és alkalmazott nyelvészet tanszék akkori vezetője, 2004-ben ezt nyilatkozta egy tévéadásban: Egy lényeges dolog, ami hiányzik az eszperantóból, a kultúra. Habár egy milliónyian beszélik, hiányzik belőle, hiányzik a kulturális forrás, a kulturális integrálódás. Minden nyelv a kultúrájával él.
Evidens, hogy az eszperantó közösség világszerte elterjedt, a nyelvközösség rendszeresen használja és kultúrát hoz létre. Ezt nem tudta Eugene Nida, amerikai fordításkutató, aki 1997-ben azt állította, hogy az eszperantónak nincs támogató kulturális közössége. Megállapította, hogy a nyelv interaktív jelenség, aminek szüksége van a nyelvhez tartozó kultúra tagjainak állandó részvételére.
2005-ben az Európai Bizottság általánosan megállapította, hogy a mesterséges nyelveknek definíció szerint nincs kultúrájuk, ezért nem javasolja használatukat. Tévesen általánosított néhány nyelvtervezet alapján.
Eleni Mitropoulou, a szemiotika professzora a Limogesi Egyetemen, Franciaországban, 2015-ben elmondta, hogy a nyelvnek kulturális alapokon kell nyugodnia. Viszont azt is állította, hogy az eszperantó sikertelensége is ezt bizonyítja. Nem tudta, hogy az eszperantó terjedőben van, és az eszperantó kultúráról, ami számos nép kultúrájából vett át elemeket, de vannak saját fejleményei is. Azok is tévednek, akik a nyelvet a nagy nyelvek irodalmával hasonlítják össze. Az eszperantó kisebbségi jelenség, helyzete a szórványban élő kisebbségekéhez hasonlít.
Szójátékok és többjelentésű szavak.
Habár a nyelv használói igyekeznek csökkenteni a többjelentésű és az azonos alakú szavak számát, sok szónak mégis több jelentése van. Például a "sentema" lehet érzékeny, de téma nélküli is. Ezekkel játszanak is a nyelvet jobban ismerők, mint anyanyelvi gyerekek, költők, írók, és a magas szintű beszélők. Wolf Schneider azonban 1994-ben kijelentette, hogy: Az eszperantó szavak egy jelentéssel bírnak, így a többletjelentés és a mélyebb tartalom kizárva. Heinz Wismann filozófiatörténész 2016-ban hasonlóan állította, hogy lehetetlen szójátékot csinálni eszperantóul.
Anyanyelvi beszélők.
Az első, eszperantót közös nyelvként használó család 1904-ben jött létre. Ettől kezdve az ilyen családok száma folyamatosan nő, 1995-ben Renato Corsetti listája 350 ilyen családot sorolt fel. A francia oktatási miniszter több alkalommal is kijelentette, például 2014-ben, hogy az eszperantó nem anyanyelv.
Joseph F. Foster, a Cincinnati Egyetem professzora 2001-ben azt állította, hogy nincsenek anyanyelvi eszperantisták; ha mégis, akkor legfeljebb hárman vannak.
Beszélőinek kapcsolata a nyelvvel.
A nyelvet beszélői úgy használják, mint más nyelveket. Benjamin K. Bergen egy, a született eszperantistákról szóló tudományos cikkében az eszperantó beszélőit támogatóknak nevezte. A mesterséges eszperantó nyelvet támogatói második nyelvként beszélik, és néhány támogatójának gyerekei anyanyelvként beszélik. Ezzel szemben senki nem nevezné az angol nyelv támogatóinak azokat, akik idegen nyelvként beszélik.
Nem indoeurópai nyelvek beszélői.
Az eszperantóhoz megtanulandó szókincs sokkal kisebb, mint a nemzeti nyelvekéhez szükséges. Nyelvtana kevesebb szabályból áll; kivételek előfordulnak, de ritkák. Mindezek miatt az ázsiai nyelvek beszélőinek is gyorsabban tanulható, mint az európai nemzeti nyelvek. Az alapszókincs nagy része indoeurópai, de a szóalkotási módok és egyes nyelvtani jelenségek ismerősek lehetnek más nyelvek beszélői számára. Például a magyar nyelvhez hasonlóan van műveltető, gyakorító, visszaható igeképző, valamint a régebbi szintetikus szenvedő igeképző megfelelője is fellelhető. A ható jelentést külön segédigével fejezi ki.
Hans Meier bajor kulturális miniszter írásbeli parlamenti válaszában 1979-ben és 1980-ban is kijelentette, hogy: A nem indoeurópai nyelvek beszélőinek, mint a finn, a magyar és az ázsiai nyelvek az eszperantó semmi segítséget sem ad a tanuláshoz.
Wolfgang Schulze, a müncheni Lajos–Miksa Egyetem nyelvtipológiai professzora 2015-ben egy rádióadásban azt mondta, hogy az Európán kívüli eszperantisták számára az eszperantó ugyanolyan nehezen tanulható, mint a francia, a spanyol vagy az olasz.
Larry Trask, a Brighton Egyetem nyelvészprofesszora 2001-ben azt állította, hogy az eszperantó nem feltétlenül könnyebb a nem európai nyelveket beszélők számára, mint más európai nyelvek. Továbbá azt is kijelentette, hogy az a legnagyobb hibája, hogy nincsenek anyanyelvi beszélői, sőt, beszélői általában, ezért nélkülözi az élő nyelvek sokszínűségét és vibrálását.
Világnyelv.
Zamenhof az Unua Libro című könyvében három célt tűzött ki maga és az eszperantó számára: Legyen a nyelv könnyű és gyorsan megtanulható, amit elterjedten, világszerte használnak. Eszperantisták számára nyilvánvaló, hogy az első két célt sikerült elérni; a harmadikról a vélemények megoszlanak, hogy végérvényesen nem sikerült, vagy beteljesítése folyamatban van. A nyelvet közelebbről nem ismerők számára csak a harmadik célkitűzés nyilvánvaló. Többen a nyelvet megszemélyesítve neki tulajdonítják a célt, hogy világnyelvvé váljon (ahogy az Rodrigo Constantino blogjában is olvasható 2010-ből); ami ugyan elismeri a nyelv elevenségét, de pontatlan, mivel ezt a célt inkább a használóinak kell elérniük.
Nyelv a többi mellett.
Az eszperantó szervezetek és az eszperantista írók mind úgy nyilatkoztak, hogy az eszperantó nyelvet nem azért vezetnék be, hogy átvegye más nyelvek, anyanyelvek helyét. Sőt bírálják azt a gyakorlatot, hogy kiválasztanak néhány munkanyelvet, a többit háttérbe szorítják. Mégis, az Európai Bizottság 2012-ben írta, hogy néha azt javasolják, hogy a latin vagy az eszperantó legyen az Unió kizárólagos nyelve.
Tanulási idő.
Kutatások kimutatták, hogy ugyanaz a szint eszperantóból harmadannyi tanulást igényel, mint a legtöbb európai nyelvé. Az Európai Bizottság azonban ezt írta 2012-ben: A tanárok képzése az ötszázmillió európai polgár számára sok időt és pénzt emésztene fel. Gaston Dorren Lingo című könyvében azt írta, hogy az eszperantó nyelv nehéz, és nem tett említést arról, hogy könnyebb, mint a könyvében szereplő nyelvek többsége.
A béke nyelve.
Zamenhof és a legtöbb eszperantista nem hitte és nem hiszi, hogy ha az eszperantó lesz a világnyelv, akkor eljön a világbéke is. Nincs szó a békéről az Unua Libroban, és az Esenco kaj Estonteco de la ideo de Lingvo Internacia írásban sem. Testvéri kapcsolatot említ. A második nemzetközi kongresszus nyilatkozatában az szerepel, hogy nem hiszik, hogy angyalokat csinálna az emberekből a semleges alap. Mégis, Arika Okrent In the Land of Invented Languages című könyvének hátlapján olvasható, hogy az eszperantó próbálkozás arra, hogy nyelvi szolidaritással hozza el a világbékét.
További híresztelések.
A fentiek mellett további kijelentések is rontják az eszperantó, kezdeményezője illetve beszélőinek hírét.
Anatol Stefanowitsch, az angol nyelv német professzora, 2012-ben a szenvedő, de nem megölhető eszperantóról írt blogjában.
Eckart Stratenschulte német politológus 2010-ben az európai nyelvi sokféleségről írt cikkében azt állította, hogy az eszperantó a piktogramok verbalizációja.
Jürgen Trabant német nyelvész évekig az európai nyelvi sokféleség professzora volt. 2008-ban egy interjúban először azt mondta, hogy az eszperantó nem lenne rossz nemzetközi nyelv. Később pedig azt, hogy ez a mesterséges, mereven szabályozott nyelv nem üti meg a nyelvekkel szemben támasztott követelményeket, valójában nem is nyelv.
Martin Walser német író az eszperantót 2001-ben anti-nyelvnek nevezte, és hozzá hasonlóan az eurót anti-pénznek.
Wolf Schneider újságíró, az angol nyelv volt tolmácsa, 1994-ben azt írta, hogy a mesterséges nyelveket néhány őrült fej gondolja ki.
Az eszperantó szó metaforikus használata.
Metaforikusan az eszperantó szót valaminek a leírására használják, ezzel semlegességét, elterjedtségét, kevert jellegét fejezve ki. Így lesz a Java a programnyelvek eszperantója vagy a Linux a számítógépek eszperantója.
Ez időnként zavart okozhat, például az eurót a pénzek eszperantójának nevezni. Ezt azért hozták létre, hogy helyettesítsen más pénzeket, míg az eszperantó nem akarja eltörölni a nemzeti nyelveket. |
430 | 386428 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=430 | Slovio nyelv | A slovio mesterséges nyelv, amely a mai ismert szláv nyelvek elemeiből és nyelvtanából kiindulva olyan nyelv kíván lenni, amelyet a Földön szláv nyelveken beszélő mintegy 400 millió ember könnyedén képes elsajátítani. Tervezője Mark Hučko.
A slovio nyelv mellőzi a diakritikus jeleket, ezeket 'X' hozzáadásával kettős betűként használja (például Č betű helyett "CX)," de lehetőséget ad a cirill írással való jelölésre is.
A nyelvtan szándékosan egyszerű, gyakorlatilag több szláv nyelv keveréke. Például az oroszban csökevényes létigét a cseh, lengyel, szlovák stb. nyelvhez hasonlóan tartalmazza, viszont a számneveket nem ragozza.
A szókincs jelentős részben az orosz nyelvre épül.
Ábécé.
A slovio ábécé: |
431 | 140516 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=431 | Kereszténység | A kereszténység (a magyarországi protestáns hívők szóhasználatában gyakran keresztyénség) egyistenhívő vallás, amelynek középpontjában Jézus Krisztus élete, halála, feltámadása és tanításai állnak, ahogy az az Újszövetségben szerepel, illetve ahogyan azt az egyes felekezetek magyarázzák. Több mint kétmilliárd hívőjével a legelterjedtebb világvallás. A zsidó és iszlám vallással együtt az ábrahámi vallásokhoz tartozik.
A kereszténység az Ószövetségen, valamint Keresztelő Jánosnak, Jézus Krisztusnak és első követőiknek az Újszövetségben leírt életén és tanításaikon alapul. A keresztények egyistenhívőknek vallják magukat, és néhány felekezet kivételével azt is vallják, hogy az Egy Isten a Szentháromságot alkotó három személyben "(hiposztázis)" (Atya, Fiú és Szentlélek), mint az Isten szétválaszthatatlan lényegében "(ouszia)" létezik.
Hitük szerint Jézus az ószövetségi próféciák által megjövendölt Messiás (Felkent), más néven Krisztus, az emberiség megváltója a kárhozattól. Jézust a többségi keresztény hit Isten fiának, megváltóként emberré lett Istennek tartja, aki Isten és ember egy személyben, keveredés nélkül.
A kereszténység számos, kultúránként változó vallásgyakorlatból és sok, egymástól kissé eltérő hitet valló felekezetből tevődik össze. Az elmúlt két évezredben kialakult felekezetek több fő ágazatba: ókeleti, ortodox, katolikus, protestáns és Szentháromság-tagadó csoportokra különíthetők el.
Etimológia.
A héber "Mosiah" (משיח), azaz Messiás jelentése: "Fölkent". A Messiás szó fordítása óhéberről ógörögre a „"Krisztus"” szó a "Chrisztosz" (Χριστός) főnévből származik. Ebből született a görög "chrisztianosz" (Χριστιανος), illetve a latin "Christianus" kifejezés, amelyek jelentése „Krisztus-követő”, „krisztusi”. A szó középkori magyar formája többek közt "kirisztián, kirisztyán," majd "keresztyén" volt.
A 17. századtól azonban, a katolikus egyházban elterjedt a "keresztény" alakváltozat a könnyebb ejthetősége miatt, majd a kereszt szóval is összekapcsolták.
A magyar protestánsok nagy része még ma is a "keresztyén" alakváltozatot használja, de ma már egyre több újprotestáns is "kereszténynek" mondja magát, tudva, hogy ugyanazon szó régi és új használatáról van szó csupán. Ma egymás mellett használjuk e két kifejezést, a "keresztyén" egyértelműen a hagyományos protestáns egyházak műszava. Dr. Szalai András metodista teológus és nyelvtanár, az Apológia Kutatóközpont vezetője szerint, felekezeti kultúrától, korosztálytól és egyéni választástól is függ az, hogy valaki a keresztyén vagy a keresztény szót használja. A választás megszokás dolga.
Története.
A kereszténység a történelem legnagyobb, alulról szerveződő mozgalma egy apró, betiltott zsidó szektából lett a Föld legnagyobb világvallása.
Története a keresztények és a hagyományos történetírás szerint Jézus fellépésével kezdődött. Sok történész véleménye szerint az önálló vallás csak Jézus után több évtizeddel, Tarzoszi Pál működésével kezdődött.
Ami biztosan állítható, hogy az őskeresztény egyház története az 1. században indult. A római katolikus hagyományok értelmezése szerint Jézus maga jelölte ki Pétert a leendő egyház fejének, e szerint az első római püspök, a későbbi pápák elődje tehát Péter lett.
A többi tanítvánnyal egy időben térített Pál apostol is, aki az 1. században megnyitotta az utat a nem zsidó vallásúak tömeges kereszténnyé válása előtt. Az egyház üldözésének kora a 4. században elején, I. Constantinus római császár intézkedése nyomán véget ért, majd a Római Birodalomban nemsokára államegyházzá vált, megkezdődött az állam és az egyház összefonódása.
A keresztények a világban.
2005-ben a kereszténység kb. 2 milliárd (névleges) követőjével a világ legelterjedtebb vallása. A kereszténység számos ágazata közül a katolikusok vannak a legtöbben, 1,1 milliárdnyian. A protestánsok száma a nagyszámú felekezetekben összesen kb. 800 milliónyi, az ortodox egyházakhoz tartozóké kb. 240 millió. Van még kb. 216 milliónyi anglikán és 414 milliónyi független (akik nem tartoznak a főbb egyházakhoz), valamint 32 milliónyian egyik felsorolt csoporthoz sem tartozó egyházak tagjai (Jehova Tanúi, mormonok stb.).
Bár a kereszténység a világ legtöbb hívővel rendelkező vallása, és világszerte kiterjedt missziós munkák folynak, a Föld népességéhez viszonyítva a keresztények száma folyamatosan csökkenőben van. Amíg a Föld lakossága évente kb. 1,25% évi növekedéssel bír, addig a kereszténység csak kb. 1,1%-kal növekszik az iszlám kb. 1,8%-os növekedésével szemben. Ennek egyik oka az lehet, hogy a keresztényekéhez viszonyítva az iszlám nemzetek születési arányszáma jelentősen magasabb. A másik jelentősebb ok, hogy az ú.n. "keresztény világhoz" a Földnek a felvilágosodás által szekularizált országai tartoznak. Több, nem hagyományosan keresztény országban, mint például Kínában a kereszténység ugyanakkor gyorsan terjed.
Alapvető tanítások.
A kereszténység alapvető tanítása az, hogy az ember elbizakodottságában elfordult Istentől, és bűnbe esett. Ezzel együtt a teremtés is megsérült, és megjelent a világban a bűn következménye: a szenvedés és a halál. Az ember a bűnből saját erejéből nem tud szabadulni. Isten Krisztus képében emberré lett, magára vette az emberiség összes bűnét, és kereszthalált halt, hogy áldozatával megváltsa az őt elfogadókat. Isten végül új teremtésben fogja megújítani a világot, ekkor a halottak örök sorsra támadnak fel. Ennek két formája lehet: a teljes közösség Istenben (üdvösség) vagy az Istentől való végtelen távolság állapota (pokol).
Erkölcstana.
Az ember szabadsága azt jelenti, hogy felelősen tud dönteni az élet kérdéseiben, mert van egy objektív erkölcsi norma, amelyhez az ember magát mérheti. A szabadság nem lehet szabadosság, s nem lehet korlátlanság, mivel az egyes emberek szabadságát a másik ember hasonló szabadsága korlátozza. A keresztény ember szabadsága Isten ajándéka, amely lehetővé teszi, hogy felismerje és önként megtegye Isten akaratát, így eljutva az örök életre. A jó ismerete még senkit sem tesz jóvá. A megismert jó megvalósítására rá is kell nevelni az embereket – azaz tudatosan kell az ember lelkiismeretét Jézus tanítása szerint alakítani.
A kereszténység fő ágai.
A kereszténység két fő ága a nyugati és a keleti kereszténység.
Családfa.
A keresztények számos különböző vallási felekezetbe tartoznak szerte a világon. Bizonyos egyházi közösségek úgynevezett „szupertestet” alkotnak, melyben egymástól független keresztény szervezetek egymással lelki közösséget tartanak fenn, egymás keresztségét kölcsönösen elismerve és arra utalva, hogy a szétválás a közös gyökereiket nem szakította el. Ezek az egyházak elismerik a hitelméleteikben és hitgyakorlataikban kialakult különbségeket, de egyetértenek a hittanaik eredetiségében és a Krisztus testéhez való tartozás fontosságában. Ilyen közösség létezik többek között például
Az alábbi családfa a kereszténység főbb ágait mutatja be kialakulásuk idejével.
Főbb mozgalmak és ágak.
Nyugati kereszténység
Keleti kereszténység
Egyéb és történelmi mozgalmak
Bizonyos keresztény mozgalmakat nehéz lenne a „keleti” vagy „nyugati” osztályba sorolni.
A fő irányzatok.
Katolicizmus.
A katolicizmus a hívei szerint nem csupán a kereszténység egyik ága, hanem a keresztényeknek Rómához, azaz a pápához hű közössége, tulajdonképpen maga az Egyház. „Te Péter vagy – azaz Kőszikla, és én erre a sziklára építem Egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta” (Máté evangéliuma 16,18) – Jézus Krisztusnak ezek a szavai a katolikusok számára azt jelentik, hogy Pétert, az apostolfejedelmet nevezte ki utódjának, mielőtt elhagyta volna a Földet. A katolikus egyház saját álláspontja szerint hű maradt ehhez a parancshoz, és azóta is a Péter utódának tartott római pápa az egyház feje. Habár a római püspök bizonyos szintű elsőbbségét a keleti egyházak elismerték, a nagy egyházszakadásig a pápai hatalom fokozatosan erősödött, emiatt gyakran alakult ki rivalizálás, illetve konfliktus nyugat és kelet között.
A "katolikus" szó egyetemeset jelent. Az egyetemességnek bibliai alapjai vannak. Már az ószövetség prófétái hirdették, hogy az eljövendő Messiás világosság lesz a pogányok számára is. (Izajás könyve 49,6). Krisztus maga is vallotta, hogy amíg az evangélium (örömhír) nem jut el a világ összes népéhez, nem következik be a világvége (Máté evangéliuma 24,14).
Az egyetemesség háromféle formában nyilvánul meg.
1. Földrajzi értelemben: Az Egyház a földkerekség minden részében megtalálható és az így szétszórt egyházak egyetlen családot alkotnak.
2. Személyes értelemben: Az Egyház egészen különleges módon képes alkalmazkodni, elvei feladása nélkül, minden emberfajtához, néphez, kultúrához és történelmi sajátossághoz.
3. Az Egyház tartalmazza a kinyilatkoztatás teljességét. Ezt hívják "chatolicitas intensivá"nak.
A katolikus egyház meghatározása szerint a katolicizmus másik sajátossága az "ortodoxia," ami igaz hitet jelent. Krisztus evangéliumát sértetlenül, teljes egészében kell átadni az utódoknak. Erre garancia az apostoli utódlás. A katolikus egyház dogmákban, azaz hittételekben fogalmazza meg az alapvető tanokat, melyek a Szentírásra (Biblia) és a szent hagyományra, azaz a szóbeli apostoli hagyományra épülnek. Maga a hittétel úgynevezett dogmafejlődés által jön létre, amely általában egy-egy vitatott témának megfelelően kidolgozott kifejtését jelenti. Ezt a zsinatok vagy a pápa ünnepélyesen hirdeti ki.
A katolikusok számára tehát a katolikus egyház Krisztus Egyházának két legfőbb jellegzetességét őrzi: az "egyetemességet" és az "igazhitűséget." A többi keresztény felekezet szerintük, bár egyháznak nevezi magát, nem mondható a szó szoros értelmében egyháznak. Az egyház részegyházak összessége. A nyugati egyházszakadás után levált kisebb-nagyobb közösségek – például evangélikusok, reformátusok, baptisták – bár fölépítették a saját szervezetüket, a katolikusok szerint nem rendelkeznek sem az egyetemesség, sem az ortodoxia követelményeivel. A pápaság elvetésével éppen attól a „kősziklától” szakadtak el, amely az egyház fennmaradásának a garanciája a katolicizmus szerint.
Protestantizmus.
A protestantizmus a kereszténységnek a reformáció korában kialakult egyik legfőbb ága, több keresztény felekezet gyűjtőfogalma. A protestánsok a katolicizmus több tanítását elutasítják, többek között a cselekedetek (például rituális szertartások) véghezvitelétől függő üdvösség tanítását. Ezzel szemben a Jézus Krisztus kereszten elszenvedett csereáldozatára épülő kegyelemből fakadó üdvösségben hisznek. A protestantizmus legnagyobb történelmi felekezetei a lutheranizmus (az evangélikus egyházak), a kálvinizmus (a református egyházak) és az anglikanizmus (az anglikán egyház). Ezenkívül még számos igen elterjedt irányzata létezik, így az Amerikai Egyesült Államok két legnagyobb vallási felekezete, a baptizmus és a metodizmus. Az egyes protestáns felekezetekről és csoportokról részletesebben lásd a Protestantizmus szócikket!
Karizmatikus kereszténység.
A karizmatikus kereszténység egy főleg modern újprotestáns irányzat, a kereszténység egy olyan formája, amely a hívő emberi élet mindennapi részeként hangsúlyozza a Szent Szellem ("Szentlélek") munkáját és eksztatikus élményét, a szellemi ("lelki") ajándékokat és ezek gyakorlását, továbbá a jelenkori csodákat. A protestantizmusban a 20. századi pünkösdi-karizmatikus mozgalomból nőtte ki magát. A római katolikusok körében az 1960-as évek végén keletkezett (→ katolikus karizmatikusok).
A kereszténységben ők a leggyorsabban növekvő vallási mozgalom,
mára az egyik legnagyobb keresztény közösséget alkotják.
A világon ma kb. 600 millióan vallják magukat a karizmatikus kereszténység tagjainak.
Ortodoxia.
Az ortodox kereszténység a keleti kereszténység ágainak egyike, közülük a legtöbb hívővel, valamint a legszélesebb körű földrajzi elterjedéssel bír, és kétezer éves múltra tekint vissza. Az ortodoxok önmagukat a Krisztus által alapított eredeti Egyháznak tartják, melynek püspökei az apostolok utódai. A görög "ortodox" kifejezés "igazhitűt", vagy "helyesen dicsőítőt" jelent, ami arra utal, hogy az ortodoxia az eredeti krisztusi és apostoli tanítások, illetve az erre épülő hit hordozójaként tekint magára. Emellett használják magukra a "katolikus" jelzőt is, mely az Egyház egyetemességére utal. Hivatalos önelnevezésük "Ortodox Katolikus Egyház".
Az ortodox egyház az 1054-es egyházszakadás során kölcsönösen különvált a nyugati, katolikus egyháztól. Ekkora már számos különbség mutatkozott a két közösség liturgiája, teológiai szemlélete, egyházképe és kultúrája között, mely különbségek az elmúlt ezer évben csak tovább erősödtek. Az ortodoxok különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak az egyetemes zsinatoknak, melyek a Krisztus által az egyházra ruházott tévedhetetlen tanítóhivatali hatalom fórumai, itt fogalmazzák meg a dogmákat, hittételeket. Az ortodox egyháznak hét egyetemes zsinata volt 325 és 787 között.
Nagy jelentősége van a szerzetességnek és a papság által kiszolgáltatott szentségeknek, emellett a hit forrásának tartják a szenthagyományt is, különös tekintettel az egyházatyák és a szentéletű teológusok műveire. Jelenleg az ortodoxiát 14(-15) független (autokefál) helyi egyház alkotja, közülük hívei létszámát tekintve az orosz ortodox egyház a legnagyobb. Püspökeik közül a legmagasabb rangú a konstantinápolyi pátriárka, akit tiszteletbeli elsőbbsége miatt egyetemes (ökumenikus) pátriárkának neveznek, ám nem tölt be az egyházban a pápához hasonló főhatalmi funkciót.
Egyéb keresztény irányzatok.
Ókeleti keresztények.
Az ókeleti keresztények hét egymástól teljesen független ősi keresztény egyház tagjai. Ezek két fő csoportra oszthatók: egyfelől a hat úgynevezett antikhalkedóni egyházra („keleti ortodox” egyházak), másfelől az Asszír keleti egyházra.
Az ókeleti keresztények egy része az arab világban (különösen Libanonban, Irakban és Szíriában), valamint Izraelben él. A libanoni és iraki ókeleti keresztények főleg az Asszír keleti egyházhoz tartoznak, míg Szíriában a Jakobita Ortodox Egyház tagjai. Az arabok mellett azonban sok más nép tagjai is az ókeleti keresztények közé tartoznak, például az örmények nagy része, az egyiptomi koptok, valamint egyes kelet-afrikai népcsoportok (Eritreában, Etiópiában és Szudánban), sőt az Indiában élő nasrani keresztények is.
Protestáns újkori mozgalmak.
Baptisták.
A többi protestánstól a baptistákat az különbözteti meg, hogy a felnőttkeresztséghez ragaszkodnak, és azt Jézus példáját követve, vízbe való teljes alámerítéssel gyakorolják. Innen kapták az újszövetségi görög nyelvből eredő "baptista" („bemerítve keresztelő”) nevüket is. Legnagyobb létszámban az amerikai kontinensen élnek. A nagyvilágban élő baptisták száma megközelíti a 100 milliót. Magyarországon 150 éve működik szervezett formában a baptista misszió.
Pünkösdisták.
A pünkösdisták egy értelmen túli világnézetet tettek magukévá, és keresztény hitükben különös jelentőséget tulajdonítanak a Szentlélek ajándékainak, hisznek a „helyes hitben”, „helyes szeretetben”, „helyes cselekedetekben”, és bár az értelmet az igazság érvényes csatornájaként tisztelik, az igazságot nem korlátozzák az értelem birodalmára.
Evangéliumi közösségek.
Az evangéliumi ébredési mozgalom (nem azonos az evangélikus felekezettel!) sok különböző hitirányzatot foglal magába.
Antitrinitarizmus.
Unitarianizmus.
Az erdélyi unitárius vallás az egyetlen magyar alapítású keresztény felekezet. Alapítója Dávid Ferenc volt a 16. században. Magyar, illetve magyar származású hívei Romániában, Magyarországon és Észak-Amerikában élnek. Tagadják a Szentháromságot, Jézust pedig csak mint embert tisztelik.
Resztoránusok.
Milleriták (világvégevárók).
Adventisták.
A millerita mozgalomból létrejövő adventizmus mozgalma továbbra is Krisztus közeli visszatértét várta. Az ebből a mozgalomból keletkező
H.N. Adventista Egyház 1863-ban bejelentette a hivatalos megalakulását. Ez a legnagyobb adventista közösség ma a harmadik világ egyik leggyorsabban növekvő vallási felekezete és 2024-ben több mint 22 millió felnőtt megkeresztelt tagot tartott számon.
A hetednapi adventizmusra jellemző, hogy heti nyugalomnapként nem a vasárnapot, hanem a Tízparancsolatban Isten által meghatározott szombatot ünneplik meg, tagjaik „bemerítkezés által”, azaz felnőtt keresztségben részesülnek, valamint a "Sola Scriptura" (csak a Szentírás) elve. Nagy tiszteletet tanúsítanak Ellen Gould White műveinek is (kb. 40 ezer oldal), akiről vallják, hogy szolgálata prófétai jellegű volt. Az adventisták 28 hitelvei között különleges, hogy a bibliai hitből kifolyólag nagy fontosságot tulajdonítanak az egészséges életmódnak, testmozgásnak és tudatos táplálkozásnak. Tagjaik jellemzően nem dohányoznak és nem fogyasztanak szeszes italt, és ajánlott a vegetariánus étrend.
Jehova Tanúi.
Jehova Tanúi Istent Jehovának nevezik, ami a JHVH (יהוה) → "Jahve" héber szóból származik. Tagadják a Szentháromságot. Jézus szerintük nem kereszten, hanem kínoszlopon halt meg. Azt vallják, hogy 1914-ben megszületett Isten égi Királysága, és elkezdődtek a jelenlegi gonosz rendszer ’utolsó napjai’, azaz az emberiség az utolsó időkben él. A csecsemőkeresztséget és a vértranszfúziót bűnnek tekintik. Közösségük világszerte az egyik leggyorsabban növekvő keresztény felekezet volt, a 21. századra ez a növekedés visszafogottabbá vált.
Mormonizmus.
A hitük eltér a hagyományos kereszténységtől abban, hogy nem fogadják el, hogy Krisztus mennybemenetele után befejeződött a kinyilatkoztatás. Tanításuk szerint Joseph Smith modern kori próféta volt (→ új kinyilatkoztatás), aki Isten irányítása alatt megalapította a mormon mozgalmat, amelyből Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza is létrejött. Lefordított egy ősi szentírást, amit egy angyal átadott neki, és kiadta A Mormon könyve néven. Ezen a könyvön és a Biblián alapszanak az egyház tanításai. A mozgalom központja Salt Lake Cityben, Utah államban van, és több mint 17 millió tagot számlál (2024), akiknek több mint a fele az Egyesült Államokon kívül él.
Összehasonlítás.
A főbb keresztény irányzatok, magyarországi felekezetek nézeteinek és gyakorlatainak összehasonlítása.
A kereszténység és más vallások.
Kereszténység és zsidóság.
A zsidó vallás messiásfogalma hasonlít ugyan a keresztényekéhez, de lényeges különbségekkel. A zsidók szerint a héber szent írásokban néhány prófécia, azaz jövendölés olvasható Dávid király egy bizonyos jövőbeni leszármazottjáról, aki a zsidó nép új vezetőjévé kenetve és Dávid trónját Jeruzsálemben újraalapítva ott örökké fog uralkodni. A zsidó nézetben ez az eljövendő egy teljesen emberi, halandó vezér lesz, aki Dávid királyságát visszaállítja és Izrael földjét újraépíti. Ez a téma a zsidóknak az utolsó időkre vonatkozó elképzelései (zsidó eszkatológia) körébe tartoznak. A keresztények messiásfogalma ezzel szemben Jézusnak az Újszövetségben olvasható bizonyságtételein alapul, vagyis:
A messiási zsidóság az evangelizáló keresztények vallásos mozgalmának zsidó csoportja, mely elfogadja Jézust Krisztusnak, azaz a Messiásnak. A legtöbb messiási gyülekezet az Egyesült Államokban létezik. A judaista (zsidó) vallással ellentétben ők hisznek a Szentháromságban, és vallják, hogy Jézus a megtestesült Isten. Bár legtöbbjük zsidó származású, a fővonalbeli zsidó csoportok nem tartják őket a zsidó közösség részének és ugyancsak nem keverendők össze azokkal a zsidó származású keresztényekkel, akik valamelyik keresztény egyháznak tagjai.
Kereszténység és iszlám.
A kereszténység számos hitelemét az Iszlám is osztja. Így mindkettőnek hasonló nézetei vannak az egyistenhitről, ítéletről, mennyről, pokolról, angyalokról és a jövőbeni feltámadásról. Jézust a muzulmánok nagy prófétának (sőt, az egyetlen bűntelen prófétának) ismerik el és tisztelik, és olyan címekkel illetik, mint Messiás, vagy Isten Lelke, de míg a muzulmánok Jézus Krisztust Istennél alacsonyabb rendűnek („az Allahhoz legközelebb lévők csoportjába” tartozónak) tartják a Koránban, a keresztények nagy része határozottan és minden kérdés nélkül hisz abban, hogy Jézus Krisztus Isten, a Szentháromságnak egyik lénye, az Atyával és a Szentlélekkel egyenlő istenség.
Ezenfelül mindkét vallás hisz Krisztusnak szűztől való születésében, csodáiban, gyógyításaiban, és hogy Jézus Krisztus testileg felemeltetett a mennyekbe. A muzulmánok szerint Isten egy egyedülálló egyéni lény, nem a kereszténység által szélesen elfogadott Szentháromság, s ebből kifolyólag tagadják, hogy Jézus Krisztus a Fiú megszemélyesítője. Nem fogadják el Krisztus keresztre feszítését sem, mert nem hisznek abban, hogy Isten emberi testet öltött volna. A protestánsokhoz hasonlóan nem fogadják el a szentképeket, és a szentek, továbbá Jézus, Szűz Mária stb. templomi ábrázolását bálványimádásnak tartják, így prófétájukhoz, Mohamedhez sem imádkoznak.
Kereszténység és buddhizmus.
A kereszténység és a buddhizmus között felszínes párhuzamokat vontak már nem tudományos alapokon, jóllehet a kettő között jelentős és alapvető különbségek vannak. A keresztény egyistenhittel szemben a buddhizmus ateista vallás, amelyben a megvilágosodáshoz lényegtelen, hogy létezik-e teremtő vagy sem. Ez szemben áll a kereszténységben fontos helyen álló Isteni kegyelemmel. A buddhizmusban az ok-okozat elvén történnek a jelenségek a lét körforgatagában (szamszára). Egy másik nagy különbség a két hagyomány között az, hogy egy cselekedet, Krisztus keresztre feszítése, a bűnök bocsánatát eredményezte az emberiség számára. Ez ellentmond a buddhista tanításokban szereplő függő keletkezés 12 szemből álló oksági láncolatának.
Jóllehet néhány korai keresztény ismerte a buddhizmust, amelyet egyesek gyakoroltak a Római Birodalomban, a modern keresztény tudósok többsége elutasítja annak lehetőségét, hogy Jézus életében Indiában vagy Tibetben járt volna. Ugyanígy nem fogadják el, hogy közvetlen hatással lett volna a buddhizmus a kereszténység tanításaira. A két vallást összehasonlító próbálkozásokat leginkább parallelomániának tartják, amelyben eltúlzásra kerülnek jelentéktelen hasonlóságok. Azonban az ókorban és a középkorban a selyemút mentén széles körben volt tapasztalható a Keleti Egyház és a buddhizmus közötti szinkretizmus, főleg a középkori Kínai Keleti Egyházban, melynek egyik bizonyítéka a Jézus szútra.
Kereszténység és a hinduizmus.
A kereszténység és a hinduizmus hatalmas különbözősége ellenére számos közös vonást mutat. A felebaráti szeretet, az erőszakmentesség, az igazmondás és igazságosság (szatja), a megbocsátás, a mások iránti szánalom, együttérzés és segítség, az anyagiakról való lemondás, az egyszerű élet, az önmegtagadás és az Isten (Ísvara) iránti teljes odaadás tanítása mindkét vallásban megtalálható.
Más hitűek térítése.
A kereszténység terjedése a történelem folyamán mindig is átlépett nemzeti különbségeken és országhatárokon, noha a kezdeti időkben többféle irányzattal és másféle vallásokkal harcolt (ilyen a perzsa eredetű manicheizmus, vagy a keresztény arianizmus, illetve a tömegerejét és transzcendentalitását egyre inkább elvesztő, de a keresztényellenesnek mondható római hivatalnoki rétegben tradicionális okokból magát tartó szinkretista jellegű pogányság). E harc nem volt mentes az üldöztetésektől sem. A kereszténység a császárkori Róma korszakának végére államvallássá lett az akkori művelt világ nagy részét uraló Rómában. Az első keresztény vallásra tért királyság Örményország (Armenia) volt.
A római birodalom összeomlása hatalmi vákuumot és káoszt teremtett a térségben („sötét középkor”). A népvándorlások eredményeképp új népek özönlötték el Európát, azonban királyaik – különféle megfontolásokból – egy idő után többnyire felvették a kereszténységet, sőt a Bibliát is lefordították (gótra például a VI. sz. második felében, Wulfilla király uralkodása alatt és az ő parancsára).
Ugyanakkor a keresztény egyházak egysége e korban végzetesen megbomlott. szöveg=Ennek dogmatikai és szertartásbeli okai voltak, de közrejátszott a római pápa és a bizánci császár különböző jelleme. Az első a nagy egyházszakadás, amikor keleti és nyugati egyházra bomlott (1054); másodiknak tekinthető a nyugaton jellemzővé vált felerősödött eretnekmozgalmak (ezt tekinthetjük egy újabb szakadásnak is). A harmadik nagy szakadás a reformáció korában következett be. A nyugaton uralkodó katolikus és az új protestáns vallások híveinek viszonya igen mérges volt, és nem mentes az egymás megtérítésére irányuló szándéktól. A nyugati és keleti egyház harca – egyetlen keresztes háborút kivéve – általában szellemi természetű volt és békés eszközökkel folyt; nem úgy az eretnekmozgalmak elleni küzdelem és a reformáció körüli harcok. E viszony a katolicizmus más keresztény egyházakkal való viszonyát nagyon megterhelte, mely vallásháborúkhoz vezetett. A modern keresztények – különösen nyugaton – szégyenkeznek vallásuk ezen erőszakos múltja miatt. A dogmatikai különbségek mellett, azonban, e harcoknak komoly materiális alapú okaik is voltak (egyes huszita irányzatok például a társadalom radikális reformját szándékozták véghez vinni, (noha az Evangéliumokból kiindulva; hasonlóan a bogumil és hasonló eretnekmozgalmaknak is voltak antifeudális jellegű motivációik stb.).
A politikai hatalomban lévő keresztények a más vallásúak szabad hitgyakorlatának engedélyezésében a történelem során sokszor több, máskor kevesebb toleranciát tanúsítottak. A mai kereszténységben a vallási tolerancia többnyire növekedni látszik, habár a keresztény egyházak között sok az egymást elutasító jelenség, például az Amerikai Egyesült Államokban az "Amerikai Kereszténység Visszaállítása" nevű restaurációs mozgalom mereven elutasítja a hit szertartás központúságát.
Jézus azon szavai, hogy „aki megvall engem az emberek színe előtt, megvallom azt én is az én Atyám színe előtt” (Mt 10 32), Azaz a keresztényeknek van joga másokat (békésen) téríteni, melynek ajándéka az égben köttetik Jézus által. A hit megvallásra történhet a mások érdeklődésére való válasszal, vagy egyszerű példamutatással. A katolikus és protestáns egyházak tradicionális álláspontja szerint a más hitűek térítésére irányuló próbálkozás az Evangéliumokban foglalt örömhírek és az egyént boldoggá tevő krisztusi életmód (stb.) terjesztése (evangelizáció). Ezek a nagyobb keresztény egyházak modern felfogása szerint ez azonban kiegészül azzal, hogy a keresztény hitre tért személynek ezt az evangelizációs munkát "elsősorban" saját életpéldájának felmutatásával kell folytatnia, és csak az arra hivatottak menjenek apostoli munkára. Ez utóbbit elsősorban a legkisebb vagy legújabb egyházak magától értetődő, a helyzetükből adódó módszerük.
A keresztények természetes feladata, sőt kötelessége apostolkodni – Jézus felszólítása alapján -, megtérőket találni az emberek között. Korunk kereszténységének csaknem minden felekezete és szektája elutasítja a kereszténység katonai hódítás útján való terjesztését, okulva a múltból, főként a keresztes háborúk tanúságaiból. A más hiten lévők megtérítésének ügyében közel sincs ilyen egyetértés, bár az igehirdetés missziós munkája a kiindulópontja minden esetben a szeretet (Máté 28,18-20). A középkor misszióit szerzetesrendek vállalták magukra, azonban ugyanabban az országban megjelenő különböző térítési módszerek csak ártottak a kereszténységnek. Ilyen volt a jezsuiták térítései az uralkodó osztály között, míg a ferences rendiek a szegények között térítettek. Az egyik rend alkalmazkodó volt, a másik rend megalkuvásként értelmezte a lassabb térítést. Kína és Japán esetében ezek a különbözőségek együttes jelenléte sok kárt jelentettek a missziós kereszténységnek.
Az utóbbi években azonban a kereszténység és más vallások közötti megbékélés ökumenikus mozgalmainak felerősödése tapasztalható. E mozgalmak helyenként meglehetősen sikeresek és ennek eredményeképpen azokon a területeken a hittérítési igyekezetek teljesen meg is szűntek.
Az ökumenizmuson túl, példa a kereszténység és más vallások egymás iránti toleráns fellépésére, az utóbbi időben tapasztalható (katolikus részről elsősorban II. János Pál pápához köthető) „kiegyezés” a zsidó vallási vezetőkkel. Ez – az „ökumenizmus” fogalmával ellentétben – nem jelenti az alapvető hittételek összehangolásának igényét, ugyanakkor a bizonyos dolgokban való egyet nem értés nem zárja ki egymás megértését és elfogadását. Általában kielégítőnek, konfliktusmentesnek mondhatjuk a nagyobb keresztény egyházak kapcsolatát a buddhizmus főbb képviselőivel is; annál is inkább, mivel nagyon sok alapvető elvben (erőszakmentesség, a háború elutasítása) megegyezés van ezen vallások közt.
Kereszténység és erőszak.
Az elmúlt két évezredben gyakran fel-feltűnő üldöztetésekben a keresztények áldozatokként és üldözőkként is részt vettek. A Krisztus utáni első három évszázadban a keresztény mártírokat a rómaiak más politikai foglyaikhoz hasonlóan keresztre feszítették vagy cirkuszaikban látványosságként az oroszlánok elé vetették őket. Az üldöztetések ezen áldozatait általánosságban vértanúnak ismerik el, mert ők a halált választották ahelyett, hogy Krisztust megtagadták volna.
A 2010-es években mintegy 100 millió keresztényt érint közvetlenül az erőszakos vallási üldözés, így (mérete és térítő jellege miatt) a kereszténységet tarthatjuk a legnagyobb mértékben üldözött vallásnak.
Annak ellenére, hogy a keresztények széles köre az erőszak alkalmazását Krisztus tanításaival ellentétesnek tartja, a kereszténység képviselői a hitbéli kérdések végső megoldását gyakran az erőszakban látták, másokat üldöztek, kínoztak és öltek meg azért, mert azok megtagadták a kereszténység általuk képviselt felfogásának elfogadását. A keresztények által elkövetett történelmi bűnök elkövetői az akkori egyház tagjai és hívei voltak. A mai keresztények elítélik ezeket a cselekedeteket.
A katolikus egyház első ízben 1998-ban, II. János Pál pápa emlékezett meg a Soáról, egy erről szóló pápai dokumentumban. 2000-ben pedig a Szentföldre látogatott, és Izraelben, a jeruzsálemi Siratófalnál imádkozott és kért bocsánatot a zsidóságtól a keresztények velük szemben elkövetett bűnökért. Akkor szólította fel bocsánatkérésre az egyház tagjait a Jubileumi Év nagyböjtjének első vasárnapján: „Bocsássunk meg és kérjünk bocsánatot! ...miközben megvalljuk saját bűneinket, megbocsátjuk mások ellenünk elkövetett bűneit. A történelem folyamán a keresztények számtalanszor szenvedtek elnyomást, hatalmaskodást, üldözéseket a hitük miatt. Miként e visszaélések áldozatai megbocsátottak, úgy megbocsátunk mi is.”
Kritikák.
"„A kereszténység Palesztinából közösségként indult; Görögországban filozófiává vált; Itáliában intézménnyé vált; Európában kultúrává vált; majd Amerikába érkezve vállalkozássá vált.”"
A kereszténység kritikái magába foglalják a más világnézetűek, ateisták és más világvallások híveinek, valamint a kereszténységen belül az egyes egyházak konkrét kritikáit is. Tanokkal, gyakorlatokkal és a kereszténység történelmi szerepével foglalkoznak: a vallás nézeteivel és tanításával, az Isten-képpel, az isteni kinyilatkoztatással, Jézus létezésével és alakjának hitelességével, továbbá a Biblia megbízhatóságával, értelmezésével; de vannak a vallás fanatizmusát, képmutatását, erőszakosságát kritizáló művek is.
Nyugati szerzők, filozófusok.
Főleg az ateisták, és elsősorban az elméleti ateisták körében népszerű az a nézet (de bizonyos értelemben a kereszténység filozófiailag radikális és főképp az USA-ban terjedő neokreacionista szárnya is vallja), miszerint az ateizmus a tudomány álláspontja, és a (keresztény) vallás és a (materialista) tudomány élesen szemben állnak egymással, minthogy a tudományok egyre újabb és újabb felfedezései cáfolják a vallási dogmákat. Bár a tizennyolcadik és tizenkilencedik századi Európában ez a szembenállás valóban nagyon éles volt, e nézet sem a modern tudományfilozófián belül nem tekinthető uralkodónak a kereszténység olyan nagyon jelentős irányzatai, mint a katolikus teológia, szintén elvetik. A vallás és tudomány élesen szétválasztandóak, azaz a vallás kívül áll a tudományon.
Ezen túl azonban létezik a kereszténység másféle indíttatású kritikája is. Kritizálják a keresztény egyházak erőszakos múltját. (Erre példa Ellebre (1995) – lásd: Külső hivatkozások, lásd még: inkvizíció.) Ludwig Feuerbach „A kereszténység lényege” című művében azt fejtegeti, hogy az ellentét vallás és filozófia között kiegyenlíthetetlen; úgy viszonyulnak egymáshoz, mint képzelet és érzés a gondolkodáshoz, mint betegség az egészséghez. Nem az Isten teremti képmására az embert, hanem megfordítva: az ember a saját képmására teremti istenét. A túlvilági élet sem egyéb, mint az idealizált földi élet. Így a teológia antropológia lett. Friedrich Nietzsche filozófiájában a keresztény erkölcsi felfogást kritizálja, dekadensnek tartja, melyet meg kell haladni, nála az ateizmus (amely inkább gyakorlati ateizmust jelent, mint észérvekre alapozott filozófiai elméletet) egyenesen az ember fölemelkedésének egyetlen útjává válik.
Albert Einsteint egyesek ateistának, mások istenhívőnek vélik. Ő maga valahol a kettő közötti kíváncsi keresőnek, „mélyen vallásos hitetlennek” vallotta magát. Elutasította az antropomorfizált Isten-képet, ám vallásos áhítattal csodálta a világegyetem harmóniáját: „Elég elgondolkozni az Univerzum csodálatos felépítésén, amit csak homályosan tudunk felfogni, és alázattal próbáljuk egy elenyésző részét megérteni a természetben megmutatkozó értelemnek.”
Einstein kijelentette az univerzum építkezésének racionalitása kapcsán, hogy „Isten nem szerencsejátékos… szeretném megtapasztalni a világegyetemet, mint egy egységes kozmikus egészet”. Ugyanakkor mindig elutasította, hogy harcos ateisták kisajátítsák őt maguknak: irritálta ugyanis a belőlük hiányzó alázat, valamint az, hogy „képtelenek megérteni a világ örök misztériumát”.
Más vallások.
Ábrahámi vallások.
A zsidó és muszlim teológusok elsősorban a kereszténység főáramlatának Szentháromság-tanát kritizálják. A zsidók Jézust – rendkívülisége mellett is – csak embernek, de többnyire hamis Messiásnak látják. Számukra Jézus isteni szintre való emelése istenkáromlás.
A muszlimok szintén elvetik a kereszténység Szentháromság-tanát. Jézust ők prófétának tekintik, de nem a megtestesült Istennek. A Korán 9:31 szerint a keresztényeknek az egy Istent kellene imádniuk, de ehelyett a többszörösét alkották meg.
Keleti vallások.
A hinduk elvetik azt, hogy csak a Bibliában sugalmazott szövegek volnának páratlan jelentőségűek az emberiség üdvössége szempontjából. Nézetük alapján bölcsebb azt feltételezni, hogy Isten az összes nagy mesterben, a világ valamennyi részén és minden korban újból és újból megnyilatkozott. A hinduk bár elismerik Krisztust Isten megtestesülésének (avatára), és a Bibliát a kinyilatkoztatási iratok egyikének; de korlátolt és kicsinyes dolognak tartják a keresztények részéről, hogy azok a bráhmana szenteket és a hindu vallási iratokat nem hajlandók isteni eredetűnek elismerni.
A kereszténység alapján egyetlen élet dönti el az ember örök, túlvilági sorsát. A véges bűn elkövetőjére, ha nem sikerül valahogy megtisztulnia, halála után örök kárhozat vár. A hinduk ezt végtelenül logikátlan tanításnak tartják. Hogyan dönthetné el egyetlen rövid élet az ember örök sorsát? Nem kellene az embernek újabb esélyt kapnia, hogy hibáit kijavítsa és fejlődjék? A hinduizmus egyik alaptantételét képező reinkarnáció ezzel szemben bőséges lehetőséget ad arra, hogy valaki megjavuljon, jobbá váljék és fejlődjék. A védánta szerint még a leggonoszabb bűnösnek is van reménye az üdvözülésre.
A buddhisták kritikája elsősorban a keresztény Isten-eszme ellen irányul. Mivel Buddha tanítása szerint nem lehet örök személyiség, tehát Isten csak karmikusan keletkezett lény lehet, akinek élete a szanszárába beletartozik. Mindenekelőtt lehetetlennek látszik a világ teremtőjére és a világ irányítójára váró funkciók összekapcsolása a legmagasabb rendű erkölcsi tökéletességgel rendelkező mindentudó és mindent megbocsájtó kegyosztó feladataival. Hiszen ha Isten mindentudó, jóságos és mindenható, akkor nem teremtett volna ilyen siralmas világot, és nem tűrné, hogy a fájdalom tovább létezzen benne. A legfőbb lényhez méltatlan az az elképzelés is, hogy Isten a gonosztevőt gyűlöli, és hogy saját dicsőítésével törődik. Sok buddhista csak azt tudja erkölcsi tökéletességgel rendelkező lénynek elképzelni, aki mentes a szenvedélyektől, és a leggonoszabb bűnösnek is igyekszik segíteni.
A kínaiak számára az olyan keresztény dogmák, mint amilyen az eredendő bűn, a Szentháromság, a feltámadás vagy a szűztől születés, stb., okoskodó teológusok koholmányainak tűnnek, amelyek ellentétben állnak egy egészséges felfogású emberi értelemmel. Jézust helyi jelentőségű zsidó prófétának tekintik, aki nem értett egy magas fejlettségű állam bonyolult problémáihoz. Rámutatnak arra a sajnálatos tényre is, hogy a kereszténység még egyetlen olyan államot sem hozott létre, amely valóban keresztény szellemben tevékenykedne.
Kereszténység és fenntarthatóság.
Lynn White 1974-ben megjelent tanulmánya felvetette a kereszténység felelősségét a természet pusztításában. Írása hatalmas vitát váltott ki, rengeteg teológiai reflexió született ezzel a művel kapcsolatban. Lányi András úgy értékeli Lynn megállapításait, hogy annak valóban van jelentősége, hogy a keresztény isteneszme nagyon távol van az úgynevezett archaikus vallási felfogástól, amely utóbbiban a vallásos tisztelet transzcendens tárgya a természet fizikai megnyilvánulásaitól elválaszthatatlanul jelenik meg. Ugyanakkor úgy látja, hogy hasonlóan jelentős az ember közvetítő szerepe: „a transzcendens és az anyagi valóság között ösztönözhetik a zsidó-keresztény hagyományban nevelkedett európai emberiséget, hogy az etikus (...) magatartást kiterjessze a nememberi lénytársaira is.”
Az orosz teológus, Nyikolaj Bergyajev a(z emberi hatóképesség határait kiterjesztő és ezáltal sok esetben komoly környezeti problémát okozó) technikához való viszonyunkat a Gondviseléshez való viszonyunkhoz hasonlítja, s szerinte „olykor már úgy tűnik, hogy a gépek és a technika az ember hitének egyedüli, kizárólagos tárgyaivá lettek.”
A keresztény egyházi vezetők több levélben, nyilatkozatban és konferencián nyilatkoztak a környezetvédelem témakörében, amelyeket a Védegyletnek a környezetvédők és keresztény vallásúak párbeszéde ösztönzésén munkálkodó Vallás és ökológia munkacsoport adott ki.
A környezetvédelem keresztény megfelelőjének tekinthető a teremtésvédelem. |
436 | 121148 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=436 | Természetes nyelv | Természetes nyelvnek (a mesterséges nyelvekkel szemben)
az emberek által használt olyan nyelvet nevezzük, amely egy közösség (törzs vagy nemzet) életében nemzedékről nemzedékre spontán vagy tudatos folyamatok (például nyelvújítás) során szabadon fejlődik, változik.
Egyes források szerint ma 5-6000 (mások szerint még több) mindennapos használatban elterjedt természetes nyelvről beszélhetünk. Nyelvészeti szempontból az egymással kisebb-nagyobb hasonlósággal rendelkező természetes nyelveket csoportosítani lehet. A csoportosítás legfelsőbb szintje a nyelvcsaládokba történő szelektálás.
Vannak emberek által használt, de nem természetes, hanem mesterséges nyelvek is, melyeket nyelvelméleti, matematikai vagy informatikai célból alkottak.
A mesterséges nyelvek közül ismertek a programozási nyelvek, amelyeket szokás környezet-független nyelveknek is tekinteni. Környezet-függő (context-sensitive) tulajdonsága ellenére újabban a természetes nyelvek feldolgozása (Natural Language Processing, vagy NLP) óriási fejlődésnek indult, és a számítástechnika egyik vezető alkalmazási tématerületévé vált. Az említett terület azonban egy még szélesebb ismeretkörbe, az emberi nyelv technológia (Human Language Technologies vagy HLT) magyarul csak "nyelvtechnológia"'-ként emlegetett témakörbe tartozik, amelynek szintén óriási a szétágazása. |
437 | 32438 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=437 | Fizikusok listája | Ezen a lapon a nevezetes magyar és külföldi fizikusok listája található. |
444 | 213825 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=444 | Indoeurópai nyelvcsalád | Az indoeurópai nyelvcsalád (elavult elnevezéssel indogermán nyelvcsalád) a természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja. Közel 150 nyelvből áll, amelyet kb. 3 milliárd ember beszél a Földön; tagjai valamilyen formában az egész világon megtalálhatóak. Ha csak az Európából kiinduló gyarmatosítók saját nyelveit tekintjük alapnak, akkor is elmondhatjuk, hogy manapság ezek a nyelvek az adott, egykori gyarmatokon vagy hivatalossá váltak, vagy pedig valamilyen összekötő szerepet töltenek be a helyi beszélt nyelvek között (például Afrika – francia és angol; India, Pakisztán – angol; Mexikó, Közép- és Dél-Amerika – spanyol; stb.)
Az indoeurópai nyelvek kutatásának úttörője Sir Williams Jones jogász volt, aki fellelte a hasonlóságokat a latin, a görög, a szanszkrit és a perzsa nyelvek között. Később a szisztematikus összehasonlítást Franz Bopp kiterjesztette a németre és más nyelvekre is. A 19. század folyamán e kutatásokból alakult ki az „indogermán nyelvek” fogalma, amellyel akkoriban elsősorban a németnek a többi nyelvvel való rokonságát akarták kihangsúlyozni, és a német kultúrprioritást bizonyítani. További nyelvek vizsgálata során a nyelvcsalád elnevezése indoeurópaira változott.
Felosztása.
Az indoeurópai nyelvcsalád számos alcsoportra osztható. Listájuk a legkorábbi nyelvemlékük szerinti időrendben:
A nyelvcsalád gondolatának kialakulása.
A ma indoeurópainak nevezett nyelvek közül néhány rokonságát először a holland nyelvész, Marcus Zuerius van Boxhorn vetette föl 1647-ben. Felismerte a köztük rejlő hasonlóságokat, és feltételezte egy olyan primitív egykori közös nyelv létét, amit ő „szkítának” nevezett el. Az elméleti nyelvcsaládja eleinte a hollandot, a görögöt, a latint, a perzsát és a németet tartalmazta, majd később a szláv, kelta és balti nyelveket is hozzáadta a csoporthoz. Van Boxhorn vélekedése azonban nem vált széles körben ismertté, és nem vonzott maga után semmiféle kutatómunkát sem.
Az elmélet ismételten csak több, mint 100 évvel később, 1786-ban jelent meg újra, ezúttal Sir William Jones munkásságában. Jones az ő idejében ismert négy legrégebbi nyelv (a görög, a latin, a szanszkrit és a perzsa) hasonlóságait mutatta fel érvként. Néhány további régi írásbeliséggel rendelkező nyelvvel egyetemben ezeknek a nyelveknek a rokonsága mellett Franz Bopp is kiállt szakszerű és tudatos kutatómunkájával. Bopp Összehasonlító nyelvtanának 1833 és 1852 között történt megjelenése az indoeurópai nyelvészet történetének kiindulópontja. Ő azonban bizonytalan volt még abban, hogy az indoeurópai nyelvek őse a szanszkrit, vagy pedig mindezeknek van egy közös őse. Ezután még évtizedekig szanszkritcentrikus maradt az indoeurópai nyelvek kutatása. August Schleicher (1821–1868) volt az első aki szakított azzal, hogy a szanszkrit alak szerepeljen, mint egy szó legrégibb formája, hanem ehelyett rekonstruálható PIE nyelvi alapgyököket állapított meg.
Keleti és nyugati indoeurópai nyelvek.
Az indoeurópai nyelvek hangtani tulajdonságaik alapján két nagy csoportra oszthatók: keletire és nyugatira. E felosztásban az egyik legjellemzőbb meghatározó tényező az ősindoeurópai szókezdő "k-, g-, kw-, gw-" hangok alakulása. Míg a nyugati nyelvekben (kelta, itáliai, germán) e hangok képzési helye veláris maradt, addig a keleti nyelvekben (indoiráni, balti-szláv és örmény) ezek a hangok palatalizálódtak, majd elöl képzett réshangokká vagy zár-réshangokká váltak "(c, cs, dzs, s, sz)." (Szokták ez alapján a nyelvcsalád két ágát "szatem", illetve "kentum" nyelveknek is nevezni a „száz” jelentésű szó szanszkrit, illetve ólatin kiejtése alapján.) A két ág között átmenetet képez az "albán" és a "görög" nyelv, melyek keleti és nyugati hangtani tulajdonságokat is mutatnak.
E felosztás a ma beszélt modern indoeurópai nyelvekből vett példákkal is könnyen igazolható a legősibb szavak, például a számnevek alapján. Vegyük példaként a „4” számnevet, melynek ősindoeurópai rekonstruált alakja "*kwetwores."
A rekonstruált indoeurópai alapnyelv.
A ma beszélt, valamint írásos emlékekből ránk maradt indoeurópai nyelvek alapján megpróbálták rekonstruálni az indoeurópai alapnyelvet (más néven: "indoeurópai ősnyelv" vagy "protoindoeurópai;" angol nyelvű irodalomban sokszor "PIE"-nek rövidítve), főleg a legősibb alapszókincsből származó szótöveket. Az indoeurópai alapnyelv egy feltételezett nyelv, amely i. e. 5000 körül kezdhetett nyelvjárásokra bomlani. Máig nem tudni, hogy pontosan hol beszélhették, és egyáltalán egységes volt-e.
Ma is beszélnek olyan nyelveket, amelyek az indoeurópai alapnyelv egyenes ági közvetlen leszármazottjai, vagyis történetük során teljesen elszigetelten fejlődtek, és nem a már felbomlott alapnyelv valamely későbbi nyelvjárásából (például "óitáliai, ógermán, őskelta, ősszláv" stb.) alakultak ki. Ilyenek a görög, az albán (amely egyes nyelvészek szerint a görögnél is idősebb), és az örmény nyelv – bár kezdetben a görög sem volt egységes, az indoiráni nyelvekkel közeli rokonságban álló örményt pedig erős idegen (kaukázusi) hatás érte, ami miatt hangrendszerében meglehetősen eltávolodott az indoeurópai nyelvektől.
A rekonstruált ősindoeurópai számnevek 1-től 10-ig: "*oinos, *duwo, *treyes, *kwetwores, *penkwe, *sweks, *septm, *oktō, *newn, *dekm;" 100: *"dkmtom" (< *"dekm-tom) > *kmtom." |
445 | 26883 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=445 | A kétség lazaca | A kétség lazaca (alcíme: "Egy utolsó stoppolás a galaxisban;" eredeti címe: 8The Salmon of Doubt)
Az eredeti könyv a Dirk Gently sorozat harmadik része lett volna, de nem lett befejezve. A kiadott könyv Adams különféle témájú írásain kívül (amelyek nagy része megtalálható Adams saját honlapján) tartalmazza azt az Útikalauz-novellát is, ami eredetileg az Útikalauz-könyvek összegyűjtött kiadása mellé járt (magyarul a Möbius kiadású „Viszlát, és kösz a halakat”-ban jelent meg). A magyar kiadás a Gabo kiadó gondozásában, Gedeon Béla fordításában jelent meg 2002-ben. |
446 | 377379 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=446 | Micromonospora heviziensis | A Micromonospora heviziensis (Actinomycetales) a Hévízi-tóban endemikus baktérium. A világon csak a Hévízi-tóban ismert baktérium. Erős protein- és cellulózlebontó képességgel rendelkezik. Leírása 1982-ben történt meg Fernandez, C. és Szabó, Zs. által. |
449 | 220653 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=449 | Zala vármegye | Zala vármegye, 1950 és 2022 között Zala megye (németül: "Komitat Zala", latinul: "Comitatus Zaladiensis", horvátul: "Zalska županija") közigazgatási egység Magyarországon, a Dunántúlon, a Nyugat-Dunántúl régióban. 3784,11 km2-es területével hazánk 14. legnagyobb vármegyéje, amely Magyarország teljes területének mintegy 4,06%-át adja. Emellett közel 260 ezer fős lakosságával a 15. legnépesebb vármegyénk, ezzel hazánk népességének 2,71%-ával rendelkezik, népsűrűsége jóval az országos átlag alatt van. A vármegye területe két nagyobb tájegységre, a Keszthelyi-fennsíkra és a Zalai-dombságra bontható; utódja a királyi Zala vármegyének, amely egészen 1950-ig a Balaton-felvidéket is magába foglalta.
Északról Vas vármegye, északkeletről Veszprém vármegye, keletről a Balaton, délkeletről Somogy vármegye, délnyugatról Horvátország, nyugatról pedig Szlovénia határolja. Székhelye egyben a Nyugat-Dunántúl negyedik, a Dunántúl kilencedik és az ország 17. legnépesebb települése, a "Zegnek" is becézett Zalaegerszeg. De nevezetesebb települései közé tartozik a Festeticsek székhelyként ismert Keszthely, a világszerte gyógyvízű taváról ismert Hévíz, az energetikai- és gépipari központ Nagykanizsa, illetve fürdőjéről országszerte ismert Zalakaros.
Magyarország nyugati részén, az Alpokalja és a Dunántúli-dombság találkozásánál helyezkedik el. Területét változatos domborzat jellemzi: északon dombos vidékek, míg délen sík területek találhatók. Nyugatról a Kerka- és Mura-vidék, keleten a Balaton-felvidék határolja. Legjelentősebb folyói a Zala, a Mura és a Kerka, melyek a Balaton vízgyűjtő területéhez tartoznak. A megye gazdag termál- és gyógyvizekben, Hévíz és Zalakaros világhírű fürdőhelyei ennek bizonyítékai. Erdőségei (pl. Göcsej) jelentősek, amelyek gazdag élővilágnak adnak otthont. A Balaton nyugati része és a Kis-Balaton különleges természeti értéket képvisel.
Történelme gazdag és változatos. A terület már a római korban is lakott volt, ezt bizonyítja a Baláca-villa és a Mura menti római erődök. A középkorban a megye fontos szerepet játszott a Magyar Királyság határvédelmében, különösen a Mura menti és a balatoni régióban. A 13. században a Göcseji és Hetési régiók földművelése és kézművessége fejlődött. A török hódoltság idején Zala stratégiai jelentősége megnőtt, és számos vár (pl. Kanizsa) védte a vidéket. A Rákóczi-szabadságharc és a reformkor idején a megye nemesei is aktívan részt vettek az ország politikai életében. A 19. században a vasút és az iparosodás hatására Zala modernizálódott, de megőrizte mezőgazdasági hagyományait. Az 1920-as trianoni békeszerződés következtében elvesztette a Muravidéket, majd az 1950-es megyerendezést követően elcsatolták tőle balaton-felvidéki területeit is. Ma Zala gazdag történelmi öröksége és természeti szépségei miatt kiemelkedő turisztikai célpont.
Nevének eredete.
A vármegye neve a Zala folyóból ered, amely a terület meghatározó vízfolyása. A "Zala" név a régi szlovén nyelvből kerülhetett át a magyarba, de ott is preszláv ősiségű, valószínűleg az illír-kelta „"Salla"” szóból származik, amelyet a római korban a folyóra használtak. Tövében az indoeurópai *sal- (patak, folyóvíz, áramlás) rejlik. A mai szlovén "Zala" szó visszakölcsönzés a magyarból.
A vármegye a középkorban a folyóról kapta nevét, amikor a vármegye székhelye Zalavár lett.
Címer.
Címere világos azúrkék mezőben helyezkedik el, középen egy ezüst pólyával. A pajzsfőben egy nyílt, leveles, ötágú arany korona lebeg, míg a pajzsderékban – az ezüst pólyán – heraldikailag balra repülő fekete nyílvessző látható. A pajzs csücskös talpú, szimmetrikus tárcsapajzs formájú, enyhén ívelt oldalakkal és kissé ívelt felső résszel.
A címerpajzs formája Zala vármegye történelmi címerének hagyományait követi, több évszázados örökséget megtestesítve.
Földrajz.
Geológia.
A mintegy 300 millió évig tartó földtörténeti ókorban képződött kőzetek később hatalmas rögökre szétválva, különböző mélységekbe süllyedtek. Ezt a kristályos alaphegységet a mélyfúrások eddig nem érték el, az alaphegységbe még a Nagylengyel környéki, 4000 métert is meghaladó fúrások sem hatoltak be. Annyi azonban ismeretes, hogy a megye mélységi területe két nagyszerkezeti egységbe sorolható. A közép-dunántúli egység a Rába vonalánál kezdődik és Pusztamagyaródnál ér véget. A megye déli részének mélyét a földrajztudomány a mecsek-nagykőrösi mélyszerkezeti egységhez számítja. Ezt még vastagabb, legalább 4000–5000 méteres, fiatalabb rétegek borítják.
A földtörténeti középkorban és újkorban többször is tenger borította a területet. A középkor triász időszakának 50 millió éve alatt a tengerből helyenként 3000 méter vastag mészkő-dolomit üledéket maradt hátra. Ennek egyes darabjai később a mai Keszthelyi-fennsíkon emelkedtek ki. A felső triásztól és kréta-korig tartó időszakban kialakult rétegekben jöttek létre, 2000 méter körüli mélységben a nagylengyeli, ortaházi, barabásszegi kőolajmezők. Triász kori dolomit a tárolórétege a Hévízi-tóban feltörő víznek is. A dél-zalai – budafai, lovászi – kőolaj- és földgázmezők tárolórétege homokkő.
A kréta időszak végére a terület megint szárazulattá vált. Az eocénban ismét előretört a tenger, az oligocénban pedig nagyobb kiemelkedés történt, amelynek következtében megindult az akkori felszín eróziója, így az jelentős mértékben lepusztult. A miocén időszakban alakult ki a Pannon-tenger, amit aztán később a beömlő folyók hordaléka feltöltött. Megjelent az Ős-Duna is és errefelé, Zala és Somogy vidékén haladt dél felé. Az Ős-Zala is előbb északkeletnek, a mai Marcal völgyén át haladt, de aztán egy kaptúra révén egy másik folyóvíz eltérítette azt déli irányba.
A pliocénban, néhány millió éve, aktív vulkáni tevékenység kezdődött a térségben. Ekkor jött létre két vulkáni kúp a Keszthelyi-fennsíkon (hozzávetőlegesen egyidejűleg a Veszprém vármegyei a Szent György-heggyel és a Badacsonnyal).
A vidék jelenlegi felszínét a negyedidőszaki tektonikus mozgások és a pleisztocén-kori éghajlati változások alakították ki. A folyók hordaléka több száz méter vastagon befedte a Pannon-tenger üledékét. Az eljegesedések, glaciálisok közötti felmelegedett időszakokban, interglaciálisokban a folyók nagyobb vízhozamuk révén bevágódtak a korábban feltöltött síkságokba és völgyi teraszokat alakítva ki. Az Alpok felől erős szelek fújtak keleti irányba, és a defláció révén alakították a felszínt, átrakták a hordalékkúpok és folyami árterek finomabb szemcséjű anyagát, és futóhomokot, löszt hoztak létre. A kéregmozgások, főleg a vetődések is folytatódtak, a terület egy részének lassú emelkedése volt a jellemző. A Balaton medencéje viszonylag későn alakult ki. A Würm-glaciálisban a törésvonalak mentén enyhén megsüllyedt a felszín. A történelmi kor elején a Balaton nem csak a mai Kis-Balaton egészét foglalta magába, hanem a Zala folyó alsó szakaszának egész völgye is lápos, mocsaras terület volt.
A térszín alakulása a honfoglalás után is folytatódott. Meggyorsult az erdők kiirtása, nyomában fokozódott a talajerózió, a völgyek feltöltődése. A török időkben a folyamat időlegesen visszafordult, de a 18-19. században újra nagy erdőirtások kezdődtek és erősödött a dombok „kopása”. A 19. század negyvenes éveiben jegyezték fel:
A sok hordalék miatt a korábban dombra épült templomok mára szinte az ártérben vannak (Andráshida, Tüskeszentpéter, Kustány). A 19. század derekán megkezdődött a csatornázás is. A mocsarak nagy része eltűnt a Kis-Balaton nyílt vízfelületével együtt. Új mesterséges tavakat is létrehoztak.
Domborzat.
Zala vármegye különböző típusú tájegységek találkozási területe, ezért átmeneti jellegű, nem különül el éles határokkal a szomszédos tájaktól. Legnagyobb része a nyugat-dunántúli peremvidék részét képező Zalai-dombsághoz tartozik, de kissé átnyúlik a Vasi-Hegyhátra, délkeleten pedig pedig a Dunántúli-dombvidékre. A Keszthelyi-fennsík hegyei pedig a Dunántúli-középhegység, közelebbről a Bakony rendszeréhez tartoznak. A sűrű, csaknem párhuzamos, de dél felé kissé szétterülő völgyek rendszere morfológiailag erősen tagolja. Ez a felszabdaltság nem kedvezett a nagyobb települések kialakulásának, így vált jellemzővé a „szeges” falutípus.
A Zalai-dombság északi részén, Zalalövőtől Zalabérig húzódik, keleti, majd északkeleti irányban a Zala-völgy. A geomorfológiai kutatások szerint a Zala a korai pleisztocén óta folyik e valaha mocsaras, 2–3 km széles, fokozatosan kiszélesedő völgyben. A Zalabér közelében kialakult kaptúra révén a folyó dél felé fordult, innen a más jellegű és eredetű alsó völgyben halad tovább. A kedvező természeti adottságok, a jó termőföld már régen lehetőséget kínáltak az ember megtelepedésére.
Északnyugaton, az Ős-Mura hordalékkúpjain helyezkedik el a három kisebb tájra tagolódó Kerka-vidék. A Szentgyörgyvölgyi-rögvidéket a kibillent, kicsiny pannon rögök jellemzik. A dombok között a folyóvizek teraszos völgyei találhatók. Délebbre a Lenti-medencének a tengerszint felett csak 160-170 méterre fekvő, késői pleisztocén kori süllyedéke következik, melyet a Tenkes röge zár le. A szigetszerűen kiemelkedő terület peremén mindenütt megtalálhatók a Mura, illetve a Kerka folyóvízi teraszai.
Az Észak-Göcseji-dombság a Rába hordalékkúpján fekszik, 250–300 m magas, erősen tagolt táj a Felső-Zala, a Felső-Válicka, a Cserta és a Kerka között. Északi részén található legmagasabb pontja, a Kandikó (302 méter) A Göcseji-dombság déli részétől sajátos, ellenkező irányban kibillent szerkezete különíti el. Termőföldje gyenge, rossz vízgazdálkodású, agyagbemosódásos barna erdőtalaj. A szegénység sajátos módon hozzájárult a régi gazdálkodási formák és néprajzi hagyományok megőrzéséhez. A földrajzi és a néprajzi Göcsej határai azonban nem esnek egybe.
A Letenyei-dombság tekintélyes pleisztocén kiemelkedésének legmagasabb pontja a Várdomb (338 m). Délről a Mura határolja. Eltérő jellegű a Kelet-Zalai-dombság (Zalahátság). A vályoggal, homokkal és lösszel borított pannon táblát merev, észak–déli irányú párhuzamos völgyek úgynevezett hátakra tagolják. Nyugatról keletre haladva: a Felső-Válicka és a Principális-csatorna között helyezkedik el a Zalaszentmihályi-Söjtöri-hát, a Principálistói keletre a Zalaapáti-hát húzódik egészen a Zákányi-rögig. Tovább keletre a Türje-Zalavári-hát zárja le a vonulatokat. A hátak között öt nagy völgy húzódik, a Válicka, a Széviz, a Principális, az Alsó-Zala völgye és a Hévízí-völgy. Egyes kutatók szerint az Ős-Duna is ezekben a medrekben folyhatott. A teraszos völgyekben megtalálható a homok és a lösz, valamint a tőzeg is. A hátakat jobb minőségű talaj borítja. Az észak–déli futású völgyek és az Alsó-Zala síkságait a réti és a láptalajok különböző változatai borítják. A völgyek többségében a völgyi vízválasztó van. Korábbi mocsárvilágukat a lecsapolás eltüntette. A tőzeget sokfelé kitermelték.
A Keszthelyi-fennsík már a Bakony délnyugati, majdnem szabályos négyszög alakú, dolomitból és mészkőből felépülő tájegysége. Rögökre töredezett tönkfelszíne általában nem haladja meg a 300 m-es magasságot, 400 m fölé csak néhány csúcsa emelkedik: a Köves-tető (445 m), a másik vonulatban a Rezi-tető (431 m) a legmagasabb, de a Rezi vár magaslatához kapcsolódó Meleg-hegy is 425 m-es, a Láz-tető (428 m). A turisták számára legismertebbek kis bazaltvulkánjai, a Tátika és a Szebike. Északi részén, már a megyehatár közelében találjuk a Zalaszántó-Várvölgyi-medencét.
Éghajlat.
A megye éghajlatára meghatározó jelentőségű, hogy Magyarországnak ez a tengerekhez legközelebb eső vidéke. Így a hazánk éghajlatára befolyást gyakorló három fő klimatikus hatás, a kontinentális, az óceáni és a mediterrán közül leginkább az óceáni, legkevésbé a kontinentális érvényesül. A mérsékelten meleg, nedves nyarakat enyhe telek követik. A kemény téli fagy és az erős nyári felmelegedés viszonylag ritka. Gyakori a borultság, a köd. Az évi napsütés csupán 1800–1900 óra között van. Az enyhe tél ellenére a tavasz későn érkezik. A terület csapadékban gazdag, az évi átlagok közül néhány: Lenti 809 mm, Bánokszentgyörgy 805 mm, Letenye 781 mm, Nagykanizsa 777 mm, Zalaegerszeg 745 mm, Türje 706 mm. Ennek következtében a vízellátottság évi mérlege pozitív, az időszakos vízhiány nem éri el a más időszakokban jelentkező vízfölösleg értékét. Nyugaton a csapadék járása a Alpokéra hasonlatos, a maximum júliusban van, így a nyári szárazság nagyon ritka, a növényzet még augusztusban is friss. A Balaton víztömegének éghajlati hatása csak Keszthely környékén, a 2–3 km-es parti sávban érződik, kedvezően befolyásolva a mikroklímát.
A szelek uralkodó iránya az Alpok hatására és az észak–déli irányú dombvonulatok miatt főleg északi, másodsorban déli. A szél erőssége általában mérsékelt.
Vízrajz.
Óceáni hatásokat mutató éghajlata, sokfelé vízzáró felszíni kőzetanyagai, erősen tagolt domborzata miatt vízhálózata sűrű. Felszíni vizeit a Mura (60%-ban) és a Zala (40%-ban) gyűjti be. A Murának három árvize van, a legnagyobb a tavaszi hóolvadáshoz kapcsolódik. Főbb mellékvizei a Csertát is befogadó Kerka, a Szentgyörgyvölgyi-patak a Kebelével, valamint az Alsó-Válicka és a Principális-csatorna.
A Zala jobbára már szabályozott medrének és 2622 km²-es vízgyűjtőjének nagyobb része Zala vármegyéhez tartozik. Kisvízkor percenként 0,5 m³, árvízkor 45–140 m³, átlagosan 6 m³ vizet szállít. Rendkívül sűrű hálózatú vízgyűjtőjében összesen 422, külön névvel megjelölt vízfolyását tartják számon. Jelentősebb mellékvizei közé tartozik a Foglár-csatorna (Principális), a Szévíz, a Felső-Válicka, a Sárvíz és a Gyöngyös-patak. Völgyeik általában kis esésűek. A vízfolyások általában közép- vagy alsószakasz jellegűek, medrüket mesterségesen gondozni kell.
A 19. században Zala völgye nagyrészt még náddal, sással, éger- és kőrisfákkal benőtt mocsár volt. A Kehidán lakó Deák Ferenchez utazó fiatal Eötvös Károly írta:
Élővilág.
Növényvilág.
Zala vármegye területe a Pannonicum flóratartomány Saladiense flórajárásába tartozik. Növényzete az Illiricum flóratartomány valamint a Praenoricum flóravidék hatásait is mutatja. A domborzati tagoltság, a sokféle talaj igen változatos növénytakarót eredményez. Zala vármegyében az erdőterület 117 000 hektár, ebből 55 000 hektár magántulajdonban van, az erdősültség a megyében 31 százalékos, ami a Zala folyó és a Kerka vidékén eléri a 40 százalékot is. Az országos erdőterület 6,8 százaléka e megyében helyezkedik el. Erdőállományainak átlagos életkora 46 év.
A táj eredeti növényzete a zárt erdő volt. Bükk-, tölgy- és erdeifenyő-erdők borították a dombokat és a völgyeket egyaránt. A megye északnyugati része a göcseji fenyőrégióhoz tartozik. Mára erdeinek fele már mesterséges. Az erdei fenyvesek fatömege itt jóval meghaladja a lombos fákét. Az aljnövényzetben tömegesen jelenik meg a fenyérnövény, a csarab. A Göcseji- és a Letenyei-dombság vidékén a göcseji bükktájon a bükk mellett őshonosnak számít a gyertyán, a kocsánytalan tölgy, a csertölgy, a gesztenye, a madárcseresznye, a juhar, a kislevelű hárs, a magaskőris és a mézgáséger is. A gombák számára igen kedvezőek az éghajlati és talajviszonyok, így azok régebben a népélelmezésben is nagy szerepet játszottak.
A szárazabb keleti vidékeken a Déli-Pannonhát erdeinek jellemző fái a kocsánytalan és a kocsányos tölgy, a csertölgy, a betelepült fehér akác és a gyertyán. Az észak–déli irányú völgyek sík részein ligeterdők váltakoznak láperdőkkel és mészkedvelő láprétekkel. Nevezetes a Zalaszentmihályi-láp a hízókával és óriási telelősás-állománnyal (Cladium mariscus). A Nagykanizsa melletti láperdőkben. bokorfüzesekben talán még előfordul a ritka tőzegeper, mint reliktum faj. Nagykanizsa környékén meszes talajú homokpuszták is vannak, a pannon bennszülött hüvelyes csenkesz gyepjével. A Türjei-lápmedencében az egyébként ma már csak északon élő, jégkori maradvány mohafajok is élnek. A bükkösök jellegzetes növénye a zalai bükköny "(Vicia oroboides)", és a tarka lednek "(Lathyrus venetus)", valamint a délnyugat-európai elterjedésű erdei ciklámen és a szártalan kankalin.
A Zala-kanyar táján pannon kori meszes homokkő-kibúvásokon reliktum jellegű, mészkedvelő száraz erdei fenyvesek találhatók. A cserjeszinten csepleszmeggy és sárga virágú ökörfarkkóró él. A Keszthelyi-fennsík mészkő- és dolomithegyein melegkedvelő növényzet él, sok köztük a szubmediterrán növény és néhány igazi mediterrán faj is található, mint a kaukázusi zergevirág és a genyőte díszlik. Az eredeti növényzet ezen a tájon a szubmediterrán jellegű molyhos tölgyes karsztbokorerdő volt, alacsony, görbe növésű fák csoportjai váltakoztak karsztgyep foltokkal. Jellegzetes cserje volt az ősszel vörös cserszömörce. A Zala völgyében korábban előfordult az Ázsiából a 16. században behozott, majd elvadult orvosi kálmos is.
Szentgyörgyvölgy környékének erdős tája, a szomszédos Vas vármegyei Őrségi Nemzeti Park része, jórészt megőrizte természetes állapotát. Erdeiben évszázadokra visszamenően paraszti szálaló gazdálkodással termelték ki az erdeifenyőt folyt, így annak aljnövényzete is sértetlen maradt. Jelentősek Illiricum flóratartományra és a Praenoricum flóravidékre jellemző növényei: a kapcsos és a kígyózó korpafű, az ernyős, a kereklevelű és a zöld körtike, az gyökerező avarvirág és a henye boroszlán. Déli flóraelemek a zalai lednek, a pirító gyökér, a tőzegmohalápok megmaradt foltjain a füles fűz és a kereklevelű harmatfű.
Tátika várának környékén az ősbükkös is védett. A Kis-Balaton sekély vizében a keskenylevelű gyékény, a nyílfű, a fehér virágú békatutaj, a fehér tündérrózsa, a vízitöknek is nevezett sárga tavirózsa él.
A 20. század második felében a lejtők intenzívebb művelése, a fennsíkok szárazságtűrő feketefenyővel való betelepítése következtében több, korábban ott előfordult növény eltűnt, mint a gömböskosbor, a pofók árvacsalán, és alig maradt a bodzaszagú ujjaskosborból is.
Állatvilág.
A megye faunája a bőséges és sokféle növénytakaró révén ugyancsak gazdag és változatos. A zalai erdők főleg a gímszarvasokról híresek. Innen származik a világ legtöbb világrekorder gímszarvasagancsa. Őz- és vaddisznóállománya is jelentős. Nemesnépen és Felsőszenterzsébeten a fekete gólya, másutt rétisas is fészkel a megyében. A Kis-Balatonban sok madárfaj él, így a nagy kócsag, a kormorán, a kanalasgém, a nyári lúd. Kipusztult viszont a történelmi időkben is itt élő nádi farkas és a folyami rák, bár az előbbi a 21. század elején többfelé újra felbukkant Magyarországon.
Történelem.
A kezdetektől a magyar honfoglalásig.
A megye legrégebbi régészeti leletei Becsehelyről kerültek elő 1977-ben, ezek a földművelés elterjedésének legkorábbi szakaszából, mintegy 6000 évvel ezelőttről, az újkőkorszakból származnak, és a vonaldíszes kerámia kultúrájához köthetők.
Zalaváron kőrézkori fémöntő tégely és kezdetleges ékszerek maradtak fenn. Zalaszentmihályon hatalmi jelvényeket tártak fel a tőzegben. Csáfordon két aranykorongot találtak. Zalaszentgrót, Nagyrécse, Nagykanizsa, Zalacsány vidékén késő rézkori illetve bronzkori emlékekre bukkantak. Zalaszentivánban nagyméretű földvár maradványait találták meg. A pötrétei kincslelet, a hídvégpusztai temető urnái szintén erről a korról adnak hírt.
Kr. e. 370 körül a kelták először a Dunántúl északi részét foglalták el, majd szinte az egész Kárpát-medencével együtt ezt a térséget is birtokukba vették. Legnagyobb temetőjüket
Horváth László régész tárta fel Magyarszerdahelyen. A kelták hatalmának az időszámításunk kezdete előtt néhány évvel megjelenő rómaiak vetettek véget. Az általuk kiépített, híres római utak közül kettő is átvezetett a megye mai területén, az egyik a borostyánút volt. A másik Lendva, Letenye, Sormás, Magyarszerdahely, Nagykanizsa, Nagyrécse vonalon haladhatott Aquincum felé.
A megye területén sokfelé kerültek elő római kori leletek, így Zalabaksa, Bagod, Zalaszentgrót, Bak környékén is. A legismertebb római kori település Zalalövő (Salla) és a Keszthelyhez tartozó Fenékpuszta voltak. Sallán Tiberius római császár uralkodása idején (i. sz. 14-37) létesült katonai tábor. A század végére azonban Pannónia határai a Duna vonalában szilárdultak meg, így a tábor helyén polgári település létesült, "Municipium Aelium Salla" néven. A 170-es években azonban egy germán támadás elpusztította a római várost.
A késő római korban a térség legnagyobb római települése "Valcum" (Fenékpuszta) volt. Itt a 4. század közepén egy kiterjedt, 44 toronnyal védett erődítmény épült. Három oldalról víz vette körül, de a Balaton vízszintjének későbbi lecsökkentése miatt ma már csak egyik oldala határos a tóval. Római jellege 455-ben következett be. A későbbi hódítók is használatba vették, így a gótok, longobárdok, frankok is használták, s lakott volt a magyar honfoglalás idején is.
A két évszázados avar uralmat 803-ban a frankok támadása döntötte meg. A terület etnikai arculata változatos volt. Amikor a Rábától délre eső területek a salzburgi érsekség befolyása alá kerültek, már a több irányból ide települő szlávok is éltek itt. Ezt a népességet Pribina fejedelem tömörítette politikai szervezetbe.
A szláv fejedelmek közti harcok következtében a Nyitrán székelő Pribinának menekülnie kellett, de 840 körül Nagy Károly unokájától, Német Lajostól Alsó-Pannónia egy részét kapja hűbérbirtokul. A Zalavár melletti Várszigeten telepedett le, megerősített várost (Mosaburg) épített magának, ahol 850-ben templomot is szenteltek. Pribina fia, Kocel idején 866-867-ben ide látogatott Cirill és Metód, a szlávok két térítő apostola is. Emléküket a Várszigeten 1985-ben felállított oszlop őrzi. Kocel halála után a terület urai ismét a frank grófok lettek.
A honfoglaló magyarok először csak átvonultak a területen Itália felé, aztán hamarosan le is telepedtek és fokozatosan összeolvadtak a régi lakossággal. Szláv eredetű helynevek is őrzik ennek a folyamatnak az emlékét. Az 1970-es években feltárt zalakomári temetőben együtt találhatók az avarok és a szlávok sírjai.
A királyi vármegye.
Középkor.
A magyarok honfoglalása után Bulcsú harka törzse szállta meg. Az Szent István által alapított királyi vármegye első székhelye és ezzel első neve Kolon volt. Innét a várispán a 11. század végén helyezte át székhelyét Zalavárra, így lett a vármegye neve is Zala. A királyi vármegye a mainál jóval nagyobb volt. Hozzá tartozott a Balaton-felvidék legnagyobb része, délen pedig a Muraköz is.
Egyházi szempontból a megye az 1002-ben alapított veszprémi püspökséghez tartozott, majd déli részét az 1092-ben létrehozott zágrábihoz csatolták. I. István és utódai nagy birtoktesteket adományoztak a területén felállított egyházi intézményeknek (zalavári, tihanyi apátságoknak).
Királyi vár volt Tátika, Csobánc, Sümeg, de központtá egyik sem vált. Az itt birtokot nyert külföldi lovagokból lett nagyurak (alsólendvai Bánffyak, Csákok) hatalmával szemben a 13. században itt bontakozott ki legerősebben a nemesi vármegye szervezkedés. A megye köznemesei szerepet játszottak az Aranybulla elfogadtatásában. A bárói uralom az Árpád-házi királyokat követő interregnum (1301–08) alatt megszilárdult, s Zala vármegye a 15. században is a bárók (Cilleiek, Újlakiak) uralmának egyik központja volt.
A Hunyadi Mátyás uralkodása alatt élte a megye egyik virágkorát. Csácsbozsokon, Egerváron valószínűleg Sziléziában tanult mesterek csúcsíves téglatemplomokat építettek. A korszak fontos művészeti központja volt Egervár, melynek ura Egervári László horvát bán, Mátyás király testőrkapitánya, Szilézia kormányzója volt.
1526, de különösen 1566 után a török háborúk jelentős végvonala volt (Zala megyén át vezetett a legrövidebb út a Habsburgok osztrák tartományai felé) 30 kisebb-nagyobb végvárral.
A törökök egy csapata már 1480-ban elérte a megye területét, de a vidék pusztulása csak a mohácsi csata után hat évvel kezdődött meg, a törökök Kőszeg elleni támadásával. Ettől kezdve a hódoltság határa a megye területén hullámzott. A török kegyetlen pusztításával senkit nem kímélt; 1577. szeptember 14-én a török Söjtörre tört és háshágyi Háshágyi Imre (fl. 1536–1577) zalai alispánnak a kis erődítményét megtámadták. Ezt követően őt lefejezték és a várandós feleségét, osztopáni Perneszy Klárát és gyermekeit elhurcolták. 1596 és 1715 között mivel Somogy vármegyét a török elfoglalta, Zalával egyesítették; így a főispánok, alispánok és más hivatalnokok ezalatt az idő alatt „Zala és Somogy megye alispánja” stb volt. A végvárak láncolatába tartozott Zalában Kapornak, Türje, Keszthely és Zalavár, Zalacsány is. Kanizsa a Dél-Dunántúl védelmének fontos vára lett. A Nádasdy Tamástól cserével szerzett, mocsár által is védett várat, a haditanács fontos erőddé építette ki. Az itt folyó harcok kiemelkedő hőse volt Thury György. A bevehetetlennek szánt várat azonban 1600-ban mégis elfoglalta a török. Így a 17. század elejére a Dráva és a Balaton között már nem maradt komoly vár, csak kis végvárak, amiknek Lövőn, Salomváron, Zalaváron nyomuk sem maradt. Egerszegen a megyeház, Türjén szerzetesház épült a helyükre, Szentgróton a copf stílusú kastély. Zalabéren a volt nemesi temető sáncai, Kemenden a várdomb egyenetlen felszíne, Pölöskén, Szentgyörgyváron, Zalacsányban a rét kis dombjai, árkai jelzik a végvárak helyét.
1600-ban a törökök Nagykanizsa elfoglalásával uralmukat majdnem egész területére kiterjesztették, 1664-ben elfoglalták a Zrínyi Miklós építette Új-Zerinvárat is. A török hódítókat csak 1690-ben űzték ki.
A római katolikus nemesi származású sidi Sidy családnak a sarja, sidi Sidy Mihály (†1711), földbirtokos, a volt egervári vicekapitány, Zala megyei külön kiküldött követként képviselte a vármegyét a 1705. szeptember 20-án a szécsényi országgyűlésen; ezen az országgyűlésen kiállították azt a szövetséglevelet, amely véget vetett a Rákóczi-szabadságharccal.
Újkori fellendülés.
A 18. század nagyrészt a török pusztítások helyreállításnak jegyében telt el. A parasztság újjáépítette falvait, a köznemesek visszaköltöztek birtokaikra. A főurak német telepeseket hívtak be birtokaikra, délről horvátok települtek be az üres területekre. A mezőgazdaság újra növekedésnek indult, egyúttal új növények is megjelentek, mint a kukorica, burgonya, dohány, és az akác. A változásokat erősítette, hogy erre az időszakra esett a vármegyében addig befolyással bíró nagybirtokos családok kihalása, azaz az alsólendvai Bánffy- valamint a Zrínyi családok, vagy más megyékbe, sok esetben országos méltóságokba emelkedése (Inkey, Sigray, Somssich) is. Mindennek következtében a megyében egy új nagy- és középbirtokos réteg jött létre, melynek élén az új arisztokrata családok álltak, a Batthyány, az Esterházy, a Széchenyi és a Festetics családok, amelyek a vármegye nagybirtokainak túlnyomó részét a második világháború utánig uralták. Közülük a helyi politikai életbe kizárólag a Batthyány család itt élő tagjai kapcsolódtak be de főleg a 19. század második felétől; a később hercegi rangra emelkedő Festetics családbeliek nem foglalkoztak politikával és vármegyei tisztségeket sem töltöttek be, az Esterházyak és Széchenyiek pedig nem éltek a megyében. A középnemesek közé alacsonyabb sorból több család is felkerült, főleg akik anyai ágon ősrégi birtokok örököltek kihalt köznemesi felmenőitől. Ezt a tehetős és tekintélyes birtokos nemesi szűk réteget, amely több századig kormányozta Zalát, képviselte az iszkászi Árvay-, az ősrégi Hahót-Buzád nemzetségből származó csányi Csány-, a nemes Csertán-, a csáfordi Csillagh-, a zokoli és illyefalvi Csutor-, a kehidai Deák-, a boldogfai Farkas-, a forintosházi Forintos-, a gyömörei és teölvári Gyömörey-, a hertelendi és vindornyalaki Hertelendy-, a pósfai Horváth-, a zalabéri Horváth-, a szentgyörgyi Horváth-, a szalapatakai Nagy-, a mezőszegedi Szegedy-, besenyői és velikei Skublics-, a lovászi és szentmargitai Sümeghy-, a bocsári Svastits-, a nyírlaki Tarányi-, és a miskei és monostori Thassy- família. Ezek a családoknak a tagjai az alispáni, főjegyzői, főügyészi, számvevői, főszolgabirói tisztségeket töltötték be, és egyben a vármegye földbirtokai legnagyobb részét birtokolták; a 19. század második felétől a Hertelendy és a Gyömrörey családoknak a tagjai pedig még a főispáni széket is foglalták.
II. József magyar király 1780. november 29-étől uralkodott és folyamatosan közigazgatási és igazságügyi reformokat hajtott végre a királyságban. A nemességre mért legnagyobb csapás az 1785. március 18-án kelt rendelete volt, mely alapvetően megváltoztatta az ország igazgatási rendszerét. A rendelet megszüntette a vármegyét, mint igazgatási egységet, a vármegyei közgyűlést, mint a nemesség legfőbb önigazgatási intézményét, valamint politikai életének színterét. Az országot 10 kerületre osztotta, a kerületek élére királyi biztosokat vagy kerületi főispánokat nevezett ki. Zala vármegyét a Zágrábi kerületbe helyezte el, és 1785. július 18-án gróf Balassa Ferenc belső titkos tanácsost nevezte ki kerületi főbiztossá. 1785. július 18-án mezőszegedi Szegedy Ignác lelépett az első alispáni posztjáról, melyet 1781. szeptember 24-e óta töltött be és helyébe, a vármegyén kívüli nozdroviczki Nozdroviczky János lépett. A másodalispáni tisztséget Vida József 1782. október 11-e és 1790. április 7-e között foglalta szinte az egész Jozefinista korszak alatt. A császár két újabb 1786. november 30-ai és 1787. július 19-ei rendeleteivel következett be. Első rendelete 38 új bíróság felállítását mondta ki másik rendelet kinevezte az új bíróságok személyzetét kijelölte székhelyüket és működésük megkezdésének időpontjául 1787. szeptember 1-ét tűzte ki. Ezzel a ""Novus Ordo" kibontakozásának tetőpontját érte el és egyben beteljesedett közigazgatás és a jogszolgáltatás szétválasztása. Zala vármegyében boldogfai Farkas Jánost (1741–1788), az addigi vármegyei főjegyzőt, a Zala vármegyei Ítélőszék elnökévé nevezték ki ("Inclyti Sedis Iudiciaria Comitatus Szaladiensis Praeses""), és ezzel a vármegye legmagasabb igazságügyi hivatalt ő töltötte be. 1790. február 20-án az uralkodó elhunyt, és ezután a vármegye régi rendszere és tisztségei helyreálltak. Balassa Ferenc gróf kerületi főispán 1790. február 22-éig foglalta a posztját; Althann Mihály János (1757–1815) gróf lett az új zalai főispán I. Ferenc magyar király uralkodása alatt.
A 19. században gazdasági és kulturális fellendülés, városiasodás indult meg a megyében. A reformkor nagy társadalmi megélénkülést jelentett itt is. A 18–19. század fordulójától a Zala vármegyei köznemesség megyegyűlései a haladásért folytatott küzdelem fórumai lettek, és országos viszonylatban jelentős szerepet játszottak a kor színvonalán liberális eszmék terjesztésében. Fontos szerepe volt ebben a jáprai Spissich János alispán vezette szabadkőműves páholynak, melynek tagjai között volt Kazinczy Ferenc és a megye választott vezetőinek nagy része, például maga a vármegye főispánja is, gróf Althann Mihály János (1757–1815), helyettes főmester is. Támogatta őket Festetics György is, de 1797-ben haladó eszméik miatt a király a vármegyei vezetők nagyobb részét leváltotta és Festeticset is szigorú dorgálásban részesítette. Leváltásuk után a konzervatív, császárhű lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757–1832), királyi tanácsos, földbirtokos, a vármegye első alispánja lett; Sümeghy József alispán hozzájárult gróf várkonyi Amade Antal (1760–1835) felemelkedéséhez az főispáni székre; végül majd 1815-ben megbuktatták Sümeghyt és helyébe lépett a 29 éves liberális érzelmű mezőszegedi Szegedy Ferenc (1786–1848).
A 19. század.
A megye szülötte volt Deák Ferenc, a 19. század nagy magyar államférfiúja. A vármegye e korban két kiemelkedő politikust is adott az országnak. Csány László huszártisztként részt vett a Napóleon elleni háborúkban, majd sebesülése után zalai birtokán hamarosan az ellenzéki mozgalom egyik vezére lett. Jelentős szerepet vállalt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc harcaiban, és annak a vértanúja lett. Deák Ferenc, a „haza bölcse” is a megyében született, Söjtörön, majd, 1824–1854 között kehidai birtokán élt. Nem csak Zalában de országos kulcsfontosságú szerepet töltött a közös teherviselés és a jobbágy felszabadítás elérésében. A Zala vármegyei reformkorban, Deák politikai eszmék nagy támogatói között nyirlaki Tarányi-Oszterhuber József, nemes Kerkapoly István, csuzi és pusztaszentmihályi Csúzy Pál, hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Károly, zalabéri Horváth János, nemes Glavina Lajos, nemes Csertán Sándor, boldogfai Farkas János találhatóak.
Ekkor a kulturális fejlődés továbbra is folytatódott a megye élen járt a magyar nyelvért folytatott küzdelemben, a társadalom egyre jobban fonódott össze. A szentgyörgyi Horváth Fülöp János (1777–1841) rendezte 1825. július 26-án a füredi Horváth-házban az első Anna-bált lánya, szentgyörgyi Horváth Krisztina tiszteletére. Másrészt, kisfaludi Kisfaludy Sándor közreműködésével 1831-ben elkészült a balatonfüredi színház, Skublics Károly pedig értékes könyvtárát felajánlotta egy nyilvános bibliotéka céljára. A Nován élő Plander Ferenc plébános Göcsejt ismertető cikkeket közölt, Nagylengyelben tubolyszeghi Tuboly László (1756–1828) klasszikus szerzőket fordított, Petrikeresztúrban Pálóczi Horváth Ádám (1760–1820) összeállította "Ötödfélszáz énekek" című gyűjteményét.
Az 1848-as szabadságharc alatt a vármegye alispánja, a liberális érzelmű, csáfordi Csillagh Lajos (1789–1860) volt. Az ő fia, csáfordi Csillagh László (1824–1876), fiatal korában lépett a nemzetőrségbe és a harcok alatt a 47. honvédzászlóalj századosa, majd a kiegyezés környékén a vármegye alispánja lett. A Szabadságharcban nemes Csertán Sándor (1809–1864) igen jelentős szerepet játszott. Jellasics kitörésekor néhány nappal után Zalaegerszegen szervezte a nemzetőrséget, majd 1848. október 8-án Kossuth Lajos, Zala megye kormánybiztosává nevezte ki Csertán Sándort. A szabadságharc kitörésekor az önkéntes nemzetőrséghez csatlakozott a megyei liberális ifjúság, és a 47. honvédzászlóalj alakult meg; tagjai hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Kálmán, csáfordi Csillagh László, és Püspöky Grácián (1817-1861) honvédek. A Zala megyei lebesbényi Püspöky Grácián honvéd hadnagy, 1849-ben tűzte ki elsőként a visszafoglalt budai várra a győztes honvédek zászlaját. Hentzi lövegeitől leégett már a pesti Duna-sor harminckét új háza, a Redut az Angol Királynő Szálló, a Lipót-templom, a mázsaház és a Diána-fürdő. Végre május 20-ának éjjelén megkezdte Görgey a döntő támadást, mégpedig több ponton: így a Teleki-háznál, a fehérvári és bécsi kapunál és a Nádor-kertben. Hajnal volt, amikor Inkey, a 47. zászlóalj őrnagya, elsőnek hágott föl a bástyafalra. Nemsokára egészen a magyarok kezében volt a Vár, és minden oldalról vörös zsinóros, barna atillás honvédek nyomultak elő. A 47. zászlóalj kapitánya, Hertelendy Kálmán lőtte meg Heinrich Hentzit, és a zászlóalj egyik honvédje, lebesbényi Püspöky Gracián tűzte ki az első nemzeti zászlót, amiért jutalmul 1000 pengő forintot kapott.
Csány László a közmunka- és közlekedésügyi miniszterként tevékenykedett a Szemere-kormányban, majd vértanúságot szenvedett a Szabadságharc bukása után. Kerkapoly Mór (1821–1888) jogász, 1848-as szabadságharc őrnagy, országgyűlési képviselő volt; Kerkapolyt ha bár Aradon hadbíróság elé állították és golyó általi halálra, kegyelemből 10 évi várfogságra ítélték.
1849. október 24-én, amikor megjelent Haynau rendelete az új közigazgatási beosztásról az országot katonai kerületekre osztották; ezeken belül polgári kerületeket hoztak létre – ahová 3-4 megye tartozott élén kerületi főbiztos állt főispáni rangban. Zala vármegye a soproni kerület alá került, melynek a kerületi főispán jobaházi Dőry Gábor lett (a soproni kerülethez tartozott: Sopron, Moson, Győr, Vas, Veszprém, Zala, Tolna, Somogy, Baranya vármegye). A megyék élére pedig császári-királyi biztost neveztek ki, Zala élére nagymádi és várbogyai Bogyay Lajos került mint Zala vármegye megyefőnöke. A Muraközt végleg elcsatolták a megyétől, Horvátország része lett. Ezt az 1850 és 1861 közötti időszakot ""provizórium"-nak nevezik, és mivel az addigi vármegye igazságügyi és közigazgatási rendszere, valamint tisztségviselői (főispán, első- és másodalispán, főjegyző stb) nem voltak érvényben, úgy tartják, hogy a magyar alkotmányosság sem volt meg. 1861-ben végleg helyreállt az alkotmányosság a királyságban; 1860. november 26. és 1861. március 24. között gróf Batthyány Imre szolgált főispánként, azonban a helyzet csak 1861 végén rendeződött: Zala vármegyében az új főispán nemes Novák Ferenc, akit 1861. december 13-án nevezett ki az uralkodó. 1861. február 7-én pedig csaknem 12 év után újra a vármegye közgyűlése választotta meg az első és a másodalispánját: az első alispán Koppány Ferenc lett, aki az 1848-as szabadságharc alatt a vármegye főadószedője volt;
a másodalispánja zalabéri Horváth Vilmos lett. Az uralkodó 1861. január 28-án végül engedélyezte Muraköz visszacsatolását, a szomszédos megyéhez került hat község visszatérése érdekében pedig már korábban megkezdődtek a tárgyalások. Ezzel a vármegyei autonómián akkoriban esett legfontosabb sérelem megszűnt.
A forradalom és szabadságharc bukása ellenére a jobbágyfelszabadítást nem lehetett visszavonni. A birtokos parasztság megszabadult a földesúri terhektől, és ez elősegítette a fejlődést. Megindult a gépek alkalmazása, különösen a cséplőgépé. Nagykanizsa és környéke különösen erőteljesen fejlődött. Ha bár 1854-túl Deák Ferenc már nem lakott Zalában, hanem Pesten barátai még mindig támogatták, és politikai eszméit próbálták érvényesíteni. A Deák-párt egyik országgyűlési képviselője, lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc, Deák jó barátja volt. Glavina Lajos, a későbbi zalai főispán pedig a zalai Deák-párt elnöke volt; Bocsári Svastits Benő, zalai főispán szintén nagy követője és tisztelője volt Deáknak. Már az 1860-as években elérte a várost a Déli Vasútnak az Adria felé vezető vonala, majd ezt itt keresztezte a Sopron–Pécs vasútvonal. Ez az egész megye fejlődésére jótékony hatással volt. A lakosság száma is jelentősen megnövekedett, az 1869. évi -ről a századfordulóra -re nőtt.
1861. március 5-én a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" jött létre nyírlaki Tarányi-Oszterhuber József elnöklete alatt. 1863-tól Glavina Lajos lett az egyesület elnöke. Iszkászi Árvay István, ügyvéd, 1871-től 1883. évig buzgó elnöke volt. 1883-tól csengeri Háczky Kálmán (1828–1904) földbirtokos lett az elnök, aki idős korában, 1898-ban mondott le. 1898. szeptember 25-én a elnökét választotta meg az egyesület: hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Ferenc földbirtokos követte Háczkyt. 1919-ben Hertelendy hirtelen el hunyt, és ekkor Malatinszky Ferenc (1863–1951) alelnök vette át az elnöki teendőket. Hamarosan sorra került az egyesületi elnök választása: 1919. szeptember 11-én dr. Tarányi Ferencet választották meg (1945-ig, haláláig, töltötte be az elnöki posztot).
1861. március 5-én a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület"" jött létre nyírlaki Tarányi-Oszterhuber József elnöklete alatt. 1863-tól Glavina Lajos lett az egyesület elnöke. Iszkászi Árvay István, ügyvéd, 1871-től 1883. évig buzgó elnöke volt. 1883-tól csengeri Háczky Kálmán (1828–1904) földbirtokos lett az elnök, aki idős korában, 1898-ban mondott le. 1898. szeptember 25-én a elnökét választotta meg az egyesület: hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Ferenc földbirtokos követte Háczkyt. 1919-ben Hertelendy hirtelen el hunyt, és ekkor Malatinszky Ferenc (1863–1951) alelnök vette át az elnöki teendőket. Hamarosan sorra került az egyesületi elnök választása: 1919. szeptember 11-én dr. Tarányi Ferencet választották meg (1945-ig, haláláig, töltötte be az elnöki posztot).
Az 1867. június 8-án Budán zajló I. Ferenc József magyar király koronázásakor a Zalavarmegye 6 fős bandériumának a tagjai voltak: várbogyai Bogyay István (1835-1900), csáfordi Csillagh Gyula (1829–1904), Ghika Járosláv, zalabéri Horváth Mór (1834-1882), pálfiszeghi Pálffy Elek (1840-1895) és rajki Raiky László, akiknek hattyú prémes kalpag, ugyanoly prémezott fehér mente, azúrkék dolmány és nadrág, sárga csizma, arany zsinórzattal.
Festetics Mária grófnő, söjtöri földbirtokosnő, királyné udvarhölgy, 1871 decemberétől a Erzsébet királynét hűségesen szolgálta. Deák Ferenc és Andrássy Gyula gróf kezdeményezésére beállt szolgálni a királynét. A tekintélyes zalai főnemes kisasszonyról azt írták a sajtóban, hogy: ""Alig hogy Festetics grófnő elfoglalta helyét a bécsi Burgban és a budai várpalotában, ő lett nemcsak az „egyik" udvarhölgy, de jóformán az egyedüli. Osztrák kollégája inkább csak hivatalosan működött és reprezentált, ő ellenben úgyszólván reggeltől estig a királynéval töltötte egész idejét Valami rendkívüli kedvesség fölött rendelkezett. Meg tudta nyerni — ha akarta — a legfanyarabb embert is. Mindenről volt egy jó megjegyzése vagy egy bájos szava. Az embereket hamar megismerte, észrevette jó tulajdonságaikat, de a rosszakat is, s alkalomadtán nem fukarkodott egy-egy élces kifejezéssel sem. Fel tudott vidítani egész társaságot, akár egy XIV. Lajos korabeli márkinő. Mindig élvezet volt vele tölteni az időt. Erzsébet királynő csakhamar annyira megszerette, hogy csak rövid órákig tudott el lenni nélküle. Napjának legnagyobb részét vele töltötte, nem ment ki sétára, látogatóba, színházba hogy kedves udvarhölgyét ne vitte volna magával S ha egyedül voltak, soha se beszéltek másként, mint magyarul. Ezt annyira megszokták, hogy — mint Festetics grófnő beszélte — ő mindig felneszelt, ha a királyné idegenek társaságában néha más nyelven szólott hozzá. Első pillanatban ilyenkor észre sem vette, hogy hozzá beszél." Az 1896-os millenniumi ünnepségek során végig a királyné kíséretében volt. A 32 külföldi útjára kísérte el a királynét Festetics Mária grófnő és a személyes biztonságát személyesen igen nagy ügyeséggel intézte.
A 20. század.
A másik meghatározó politikai vonás Zalában a Katolikus Néppárt volt, amelyet országosan 1895. január 28-án hoztak létre Prohászka Ottokár kezdeményezésére gróf Zichy Nándor és gróf Esterházy Miklós Móric. Zala vármegyében több ízben népgyűlést tartottak, és nagy népszerűséget szereztek. Zichy Aladár grófot 1896-ban képviselővé választották meg Nagykanizsán, és onnantól azt a kerületet képviselte a néppárt programjával, amelynek 1903-ban, Zichy János gróf lemondása után, elnökévé választott. Az eleje óta, Zalában a Néppárt lelkesebb támogatója és buzdítója boldogfai Farkas József, jogász, bagodi földbirtokos, aki nem csak szorgalmasan tevékenykedett Zichy Nándor gróf mellett, de négy ízben is választottak meg országgyűlési képviselővé a Zalát képviselve a néppárti programmal. Strauszenberghi Strausz Flórián, pápai prélátus, alsólendvai esperes, valamint Darnay Károly, Darnay Kálmán fivére, szintén a zalamegyei katolikus néppárt nagy támogatói között volt. Zala vármegye a Katolikus Néppárt egyik főhadiszállásának számított a párt számára és gyakran tartottak népgyűlésekeket ott: 1896. május 31-én, a néppárt a vásártéren népgyűlést tartott Zalaegerszegen; 1900. október 7.-én Pacsán, mindketten Zichy Aladár gróf személyesen levezetve, boldogfai Farkas József képviselő társaságával.
1904-re készült el a bizánci stílusban emelt neológ zsinagóga (ma Városi Hangverseny- és Kiállítóterem). Eredetileg, 1901. december 12-én boldogfai Farkas József (1857-1951) országgyűlési képviselő vezetett egy küldöttséget Budapestre, amely Wlassics Gyula vallás- és közoktatás minisztertől személyesen kérte, hogy támogassa az izraelita imaház építését Zalaegerszegen, ahhoz a tényhez folyamodván, hogy a miniszter mint zalaegerszegi szülötte jól ismeri a hitközség helyzetét. 1909-ben megyei börtön (ma: Zala Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet) létesült a városban.
Az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság alatt Hertelendy Ferenc (1859–1919) Zala vármegye főispánja állást foglalt és 1905. június 22-én lemondott tisztségéről. Hertelendy Ferenc elhagyta helyét, amelyet a vármegye egész közönségének osztatlan lelkesedése közben foglalt el. A közönség szeretete és elismerése kísérte, amikor alkotmányos érzéséből fakadó hazafias aggodalmai miatt megvált állásától, amelyet szülővármegyéje iránti szeretettel, tudással, nagy körültekintéssel és pártok fölött álló igazságérzettel töltött be. Csertán Károly (1845–1919) zalai alispáni tisztsége betöltése vége az 1905-1906-ban Fejérváry-kormány elleni vármegyei tiltakozó mozgalomban való részvételéhez fűzödik. 1905. december 12-ei vármegyei közigazgatási gyűlésén Csertán elnökölt és erélyesen ellenezte ellenszenvét az esetleges megyefőnök kinevezése miatt. december 13.-án a Nedeczky Jenő által elnökölt vármegyei közgyűlésén újabb szolgabírókat választottak a megyei ellenzékből, nagymányai dr. Koller Istvánt és boldogfai dr. Farkas Istvánt. A közigazgatási bizottságból kilépő 5 tagból is újabbakat választottak helyükbe és Hertelendy Ferenc volt főispán jelentette a teljes lemondását. Akkor Csertán már közel féléve helyettesítette a főispánt. 1906 februárjában dr. Pórteleky Lászlót az uralkodó királyi biztossá nevezte ki. Ezután Csertán Károly azonban fokozatosan feladta az erőszakkal szembeni ellenállást, ezért sokan bírálták, majd az alkotmányos rend helyreállása után megvált alispáni tisztségétől és nyugalomba vonult.
A trianoni békeszerződés nyomán a megye területének egy része, a Muravidék Jugoszláviához került. Zala vármegye újra határvidék lett, mint a honfoglalás idején, gazdasága lehanyatlott, a meglévő kevés ipari üzem egy része is megszűnt. Konzerválódott Zala viszonylagos elmaradottsága az ország többi részéhez képest. Az iparral alig rendelkező megyében egy lakosra 2,2 kh földterület jutott, míg Somogyban is 2,96. A harmincas években csak minden huszadik községben volt villany. Még az 1949-es népszámlálás is a 6 évnél idősebb lakosság 6%-át ( főt) találta analfabétának. Az 1930-as években az összes halálesetek 13%-át tbc okozta, az e betegségben meghaltak átlagos életkora mindössze 38 esztendő volt, és csak minden tizedik beteg kapott orvosi segítséget. A szegénység, az árverezések miatti tiltakozás váltotta ki az 1932. évi pacsai csendőrsortüzet. Az 1926-ban megalakult legitimista ""Magyar Nők Szentkorona Szövetségének" a helyi zalamegyei fiókjának az elnöke dr. óhidi Szigethy Elemérné volt az 1930-as évek első felében. Később, felsőpataki Bosnyák Gézáné saárdi Sommsich Jolán, Bődy Zoltán alispánné és Tarányi Ferencné elnökök, Udvardy Jenőné boldogfai Farkas Margit ügyvezető elnök jelentős szerepet játszottak a legitimista mozgalom életében. 1938-ban létrejött a helyi Zalamegyei fiókja "Magyar Férfiak Szentkorona Szövetségánek"; elnöke, dr. udvardi és básthi Udvardy Jenő (1880–1941), kormány főtanácsos, lett.
A Trianon után újra határ menti helyzetbe került megye gazdasága a két világháború között lehanyatlott, még a meglévő ipari üzemek egy része is bezárt. A lakosság anyagi, egészségügyi és kulturális helyzete elmaradt a magyar átlagtól is. Zala az 1937-ben megindult kőolaj-kitermelés ellenére Magyarország szovjet megszállásáig az ország egyik fejlődésben leginkább elmaradt területe volt.
Zalaegerszeg város szépítésének és korszerűsítésének a felelőse Czobor Mátyás (1875–1957) polgármester volt, aki 18 évig töltötte be ezt a tisztséget 1918 és 1936 között. A két világháború közti korszakban a legitimizmus alakult ki, amelynek a célja a Habsburg-ház visszaállítása a trónon. Zala vármegyében a legfontosabb alakja a legitimizmusnak Pehm József zalaegerszegi plébános volt, aki a zalamegyei keresztény párt vezetője is volt. Jeles támogatói között, akik a legitimizmust védelmezték boldogfai dr. Farkas Tibor (1883–1940) ügyvéd, huszárezred tartalékos kapitánya, országgyűlési képviselő volt, aki erélyesen képviselte a monarchiát és a Horthy korszak kormányait több ízben kritizálta.
A zalai vitézek első székkapitánya 1921-től vitéz érszentkirályi Szentkirályi Gyula (1880–1937) nyugalmazott alezredes lett. Az Országos Vitézi Szék 1931. november 1-jén vitéz Békéssy Rudolf (1883–1972) nyugalmazott alezredest bízta meg Zala vármegye vitézi székkapitányságának vezetésével. 1935 és 1939 között vitéz boldogfai Farkas Sándor nyugalmazott ezredes töltötte be a Zala vármegye vitézi rend székkapitányi tisztséget. 1940 és 1943 között pedig vitéz Székely Jenő nyugalmazott ezredes a Zala vármegye vitézi rend székkapitánya volt.
A Gömbös-kormánynak 1934-ben bizalmat kérő Gyömörey György zalai főispánt azonban a Pehm József által vezetett legimitista körök közreműködésével szavazták le, ami a főispán bukását okozta. Gyömörey helyébe 1935. március 8-án vitéz Tabódy Tibort nevezte ki főispánná a Gömbös-kormány. Többnapos rosszullét után egy hirtelen szívszélhűdésben hunyt el Tabódy Tibor főispán Zalaegerszegen 1936. június 4-én. Halála után a magyar kormány gróf Teleki Bélát zalai főispánná nevezte ki.
1936. november 25-én a Darányi-kormány vitéz gróf széki Teleki Béla (1896–1969) földbirtokost nevezte ki Zala vármegye főispánjának. Ezt a tisztséget 1936. november 25-étől egészen 1944. október 27-éig töltötte be. Pehm József zalaegerszegi plébános, a zalamegyei legitimista körök vezetője rossz viszonyban volt az 1936-ban kinevezett gróf Teleki Bélával; az egerszegi plébános, aki legitimistaként ellenezte Egységes Pártot, a Darányi-kormány politikai vágását se támogatta. A zalaegerszegi római katolikus plébános már azt is sértésnek vette, hogy a kormány a katolikus Zalába református főispánt nevezett ki. Később Teleki gróf esetenként valóban előnyben részesítette felekezetének tagjait az állami segélyek kiutalásánál, állásbetöltéseknél, kitüntetésre való előterjesztéseknél; a főispánsága alatt az addig Zalából kiszorított több központi politikai elv és szellemiségi vonás virágozni kezdtek a vármegyében. A belső baráti köréhez többek között tartozott vitéz boldogfai Farkas Sándor (1880–1946) ezredes, aki a főispán kérésére, a már nyugdíjas katonatiszt, több közszerepet vállalt, például a Zala vármegye Vitézi Rend székkapitányságot is, és egyben egyik legnagyobb támogatója volt a vármegyében a főispánsága alatt.
1938. szeptember 11.-én megalakult a zalaegerszegi Baross Szövetség fiókja; az alapító elnöke Czobor Mátyás, nyugalmazott zalaegerszegi polgármester lett. Két évvel később, a „"Baross Női Tábor"” zalai fiókja is jött létre; vitéz boldogfai Farkas Sándor ezredesné adorjánházi Csomasz Katalin (1897–1964) úrnő 1940. május 5.-étől a az alapító elnök-asszonya, valamint 1940. február 17-étől az "Országos Vörös Kereszt Egyesület"" a Zala megyei fiókjának társelnöke is volt; vitéz Farkas Sándorné Csomasz Katalin úgyszintén aktív tagja is volt a "Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségé"-nek ("MANSZ").
1941. április 16.-án a Muraköz visszatért a Magyar Királysághoz a Jugoszlávia államtól; aznap a magyar csapatok bevonultak az Alsólendvára, az Alsólendvai járásra. A főispán első körútja zajlott a visszatért zalai területeken. Vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos-főispán 1941. április 23.-án dr. Brand Sándor zalai alispánnal, dr. Szalay Gyula vármegyei tiszti főügyésszel, dr. Takács László tiszti főorvossal, Énekes Béla számvevőségi főnökkel, dr. nemesnépi Marthon György (1907-1968) másodfőjegyzővel és dr. Józsa Fábián tiszteletbeli főszolgabíró, főispáni titkárral együtt Alsólendvára utazott, ahol a vármegye a járási katonai parancsnokság, illetve a katonai közigazgatás búcsúztatására ebédet adott. Megjelent ott vitéz Horváth Ferenc vezérőrnagy, a Muravidék katonai parancsnoka segédtisztjével, vitéz nemes Martsa Sándor ezredes vezetésével az egész katonai közigazgatási szervezet, dr. Apáti József főszolgabíró, dr. Schmidt István tiszteletbeli főszolgabíró, a belatinci szólgabírói kirendeltség vezetője és a polgári közigazgatás kinevezett szervei, dr. Széll György királyi közjegyző, Alsólendva képviseletében pedig Dervarics Elemér községbíró és Grassanovits Ottó főjegyző. A visszatért Muraköz fővárosa ünnepi lobogódíszben látta vendégül a főispánt, aki a polgári közigazgatás átvétele után most első ízben tett látogatást a Zrínyiek városában. Vitéz gróf Teleki Béla mindenekelőtt Horváth Ferenc vezérőrnagynál tett az alispánnal, együttes látogatást, azután a főbírói hivatalt szemlélték meg, majd a ferenceseknél szentmisét hallgattak.
Politikai nézetkülönbségek miatt a Szálasi-kormány legelején, 1944. október 27-én, az egységes párti nyilaskeresztes kormányt nem támogató Teleki Béla gróf a főispáni hivataláról mondott le; távozásakor kijelentette, hogy ""ha a főispáni székből távozik is, azért hűséggel itt marad a vármegyében és küzd azokért a magyar eszményekért, amelyeket nyolcévi főispánsága alatt mindig magaelőtt látott"." Távozásakor az újságban Teleki Béla grófról írták azt, hogy "mindig a magyar munka politikáját követte, működését számos szociális, egészségügyi és művelődési intézmény, közlekedési úthálózat létrehozatala jellemezte. Oncsaházak, egészségházak, orvos-, jegyzőlakások és iskolák épültek és az épitőmunka a háború ellenére is tartott. Igazi munkás főispán volt, aki fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a szegénység gondjain segítsen, a hadigondozottak ügyét intézményesen istápolja és hogy az igazság érvényesülésével lelkibékét, összhangot teremtsen ebben a vármegyében."
1945 után.
A német megszállás alóli felszabadulás nyomán a közigazgatás megszervezését a szovjet területi parancsnokságokkal együttműködve úgynevezett nemzeti bizottságok vették kezükbe. Nagykanizsán április 5-én a kommunista párt 4, a szociáldemokraták 4, a szakszervezetek 3 és a pártonkívüliek 4 küldöttjéből alakult meg a helyi Nemzeti Bizottság. Zalaegerszegen a hasonló testület április 12-én jött létre. A megyei közigazgatás első, átmeneti vezetője Briglevics Károly lett, aki már korábban is betöltötte a főispáni tisztséget. volt. Április végén már a kormány által kinevezett főispán lépett hivatalba.
1945 nyarára az egész megyében beindult a gazdasági élet, helyreállt a vonatközlekedés. Az állam első intézkedései közé tartozott a földosztás. Az 1945. őszi nemzetgyűlési választásokon a kommunista és a szociáldemokrata párt a megyében 1-1 mandátumot kapott, míg a Független Kisgazdapárt 12-t. Hamarosan államosították az addig amerikai tulajdonban lévő MAORT kőolaj-kitermelő vállalatot. A Joszip Broz Tito vezette Jugoszláviával megromlott viszony miatt a megye stratégiai helyzete megromlott, a határon védelmi vonalakat építettek ki, ipari fejlesztések nem történtek. A határ közeli Nagykanizsa fejlődése megállt.
A megye belső részében azonban gyors, erőltetett ütemű ipari fejlődés indult meg. A mezőgazdaságban 1948-ban megalakultak az első gépállomások, ekkor szervezték meg az első állami gazdaságokat, és Nagyfakosban megalakult az első termelőszövetkezet is. A nagyüzemi gazdálkodás elterjesztéséhez azonban nem sikerült megnyerni a mezőgazdasági lakosság támogatását, az nagyrészt kényszer hatására ment végbe. A tagolt felszínen, dombokon, patakvölgyekben nehezebben érvényesültek a gépesítés előnyei. A nemrégiben lezajlott földosztás során termőföldhöz jutott parasztság nem szívesen vitte új tulajdonát a közösbe. Így aztán az ötvenes évek első felében a legtöbb szántóföldi növény terméseredménye elmaradt a harmincas évek átlagától, és zavarok voltak az élelmiszer-ellátásban. Felgyorsult a férfilakosság elvándorlása a segéd- és betanított munkásokat nagy számban igénylő nehézipari beruházásokra. A megye lakossága emiatt is folyamatosan csökkent. Hullámzott a kőolaj-kitermelés is. 1953-ban , 1955-ben már, a szakma szabályait figyelmen kívül hagyó erőltetett termeléssel, tonna olajat hoztak felszínre. A túlzott igénybevétel a kőolaj-kutak elvizesedéséhez vezetett, s jelentősen visszavetette a következő évek hozamait. Az 1956-ban kibontakozó politikai válság nyomán a megyében szeptemberben működő 129 szövetkezetből az év végére csak 27 maradt.
1957-ben újrakezdődött a mezőgazdasági szövetkezetek szervezése, és a folyamat 1961-ben ért véget. A hatvanas években fokozatosan kiegyenlítettebbé vált a megye iparának összetétele. Szinte minden faluhoz bekötőút épült. Az úgynevezett pormentesített utak hossza a megyében az 1958-as 250 km-ről 1968-ra már 1211 km-re nőtt. 1963. június 29-én az utolsó kis zalai községbe, Lickóvadamosra is bevezették a villanyt. Meggyorsult a lakásépítés. 1952-ben még csak 204, 1957-ben már 1314, 1968-ban 1826 új lakás épült a megyében. Másfél évtized alatt megduplázódott a kórházi ágyak, és a középiskolai tantermek száma. Az 1970-es években korszerű nagyüzemek épültek a megyében, például az Egyesült Izzó és a Magyar Hűtőipar gyára.
Egy emberöltő alatt átrendeződött a megye társadalma is. Kialakult egy jelentős számú munkásság, valamint a kornak megfelelő ismeretekkel rendelkező értelmiségi réteg, és felére csökkent a parasztság. A gyors társadalmi változások azonban sok társadalmi, lélektani problémával is jártak. A nyolcvanas évekre mindenesetre Zala megye leküzdötte Magyarországon belüli elmaradottságát, és az ipar, mezőgazdaság, egészségügy, oktatás terén felzárkózott az egyébként ugyancsak gyors ütemben növekvő országos színvonalhoz.
A rendszerváltás után.
A rendszerváltást követően Zala megyében jelentős politikai és közigazgatási változások mentek végbe. Az 1990. évi LXV. törvény alapján a korábbi megyei tanácsokat megyei önkormányzatok váltották fel, Zalaegerszeg, valamint Nagykanizsa pedig megyei jogú városi státuszt kapott, így kikerültek a megyei önkormányzat fennhatósága alól. Az új önkormányzati rendszer döntéshozó szerve a közgyűlés lett, amelyet 1990-ben közvetett, 1994-től pedig közvetlen úton választottak meg. A Zala Megyei Közgyűlés 1991. április 9-én léptette hatályba saját szervezeti és működési szabályzatát, és ekkor kezdte meg munkáját a főjegyző is.
A megye gazdasági szerkezetében is jelentős átalakulások történtek. A korábbi állami tulajdonban lévő vállalatok privatizációja és a piacgazdaságra való áttérés új kihívások elé állította a helyi gazdaságot. Az ipari szektorban számos üzem bezárt vagy átalakult, míg a szolgáltatási szektor és a turizmus szerepe felértékelődött, különösen a Balaton közelsége miatt.
A közlekedési infrastruktúra fejlesztése is kiemelt figyelmet kapott ebben az időszakban. Az M7-es autópálya meghosszabbítása valamint az M70-es autóút megépítése javította a megye elérhetőségét és bekapcsolódását az országos és nemzetközi közlekedési hálózatba.
Településhálózat.
A megye településhálózata aprófalvas szerkezetű. Zala az ország területének 4,1%-át adja, a nyolcvanas évek elején itt élt a népesség 2,9-a, de az ország településeinek 8,3%-a volt itt. A települések sűrűsége 100 km²-enként 6,7, kétszerese az országos átlagnak. A települések átlagos területe viszont csak 14,8 km², nem éri el a felét az országosnak. A megye népsűrűsége az átlagosnál kisebb, 83 fő/km².
A települések elhelyezkedését, formáik kialakulását kezdetben a domborzati, éghajlati viszonyok határozták meg. A völgyekben a csapadékos éghajlat hatására mocsarak alakultak ki. A dombok inkább kínáltak lehetőséget a letelepedésre.
A török hódoltság nagy hatással volt a településhálózat további alakulására. Kanizsa eleste (1600) után környékén a települések elnéptelenedtek, nagy részük megsemmisült. Kanizsától távolabb kis várak sora létesült Egerszeg központtal.
A 18. században az elnéptelenedett területekre svábok, horvátok és szökött jobbágyok települtek be, és a nemesi falvak is fejlődésnek indultak. A 19. században a vasútépítés hatására elsősorban Nagykanizsa és környéke indult lendületes fejlődésnek. A vasútépítésből azonban kimaradt a megye központi része és Göcsej.
Trianon után Nagykanizsa szinte határváros lett, elvesztette korábbi vonzáskörzetének jelentős részét, kedvező közlekedési helyzete is elenyészett. Az 1930-as évek derekán a lispei olajmezők feltárása hozott kedvező változást a dél-zalai térség fejlődésében.
Az egyes települések fejlődésére döntően hatott a helyi közigazgatás is a 19. század második felében. Zalaegerszeg, mint megyeszékhely és Nagykanizsa a környező települések hozzájuk csatolásával rendezett tanácsú megyei várossá vált. Lenti kisközség mint körjegyzőség és földbirtok-igazgatási központ 1919 után lett járási székhely, de jelentősebb fejlődésére csak a szomszédos Novai járás 1950. évi megszűnésévei került sor. Keszthely évszázadokig mezőváros, majd nagyközség volt, és csak 1954-től nyert városi rangot.
A településhálózat alakulásában nagy szerepe volt az 1930-as, majd az 1960-as években végrehajtott községegyesítéseknek, illetve 1946-ban a Balatonfüredi, majd 1950-ben a Keszthelyi, a Sümegi, és a Tapolcai járások Veszprém megyéhez csatolásának.
Az 1960-as évekig a határ közelsége miatt a megye kimaradt az ipari fejlesztések főáramlatából, és a fejlesztések később is csak a két városra koncentrálódtak. 1949–1960 között a községek népessége 5600, 1960 és 1970 között fővel csökkent, közülük mintegy fő a megyéből is elköltözött. Zalaegerszeg lakossága viszont 1980-ra , Nagykanizsáé főre emelkedett, ami az 1960-as adatnál 89, illetve 39%-kal magasabb.
A falvak népességének elvándorlása csak 1980 után mérséklődött. Az elvándorlások, illetve a reprodukció hiánya következtében főleg az amúgy is apró falvak lakossága csökkent. 1986-ban 19 település lakossága már nem érte el a 100 főt sem. 1979-ig a megyében csak Nagykanizsa és Zalaegerszeg volt városi jogállású.
A megyeszékhely, Zalaegerszeg népessége 1986. január l-jén fő volt. Keszthely 1954-től lett város, lakossága 1986 elején fő volt. Lenti 1978 végétől, és Zalaszentgrót 1984. január elsejétől lett város.
Közigazgatási beosztás 1950–1990 között.
Járások 1950–1983 között.
Zala vármegyéhez az 1950-es megyerendezés előtt tíz járás (Keszthelyi, Lenti, Letenyei, Nagykanizsai, Novai, Pacsai, Sümegi, Tapolcai, Zalaegerszegi, Zalaszentgróti) tartozott 1946 óta, amikor a Balatonfüredi járást Veszprém vármegyéhez csatolták. A megyerendezéskor Veszprém megyéhez csatolták a Keszthelyi, a Sümegi és a Tapolcai járást, így 1950. március 16-ától hét járás volt Zala megye területén.
Az 1950-es járásrendezés során ezek közül két járás megszűnt (a Novai és a Pacsai), így a tanácsrendszer bevezetésekor öt járási tanács alakult a megyében (Lenti, Letenyei, Nagykanizsai, Zalaegerszegi és Zalaszentgróti).
Ezt követően a járások megszüntetéséig, 1983-ig két további változás történt a megyében. A Letenyei járást 1970-ben felosztották a Lenti és a Nagykanizsai járás között, 1978 végén pedig sor került a tanácsrendszer időszakának legnagyobb megyehetár-módosítására, amikor a Keszthelyi járást és Keszthely városát ide csatolták Veszprém megyétől, és ezzel egyidejűleg a Zalaszentgróti járást beolvasztották a Keszthelyibe. A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez négy járás tartozott (Keszthelyi, Lenti, Nagykanizsai és Zalaegerszegi).
Városok 1950–1983 között.
Zala megye területén az 1950-es megyerendezés idején két megyei város volt, a megyeszékhely Zalaegerszegen kívül Nagykanizsa. 1983-ig csupán Lenti szerzett városi rangot 1978-ban, de ugyanekkor Keszthelyt a Keszthelyi járással együtt ide csatolták Veszprém megyétől, így 1983 végén a megyében négy város volt.
A tanácsok megalakulásától 1954-ig Zalaegerszeg és Nagykanizsa jogállása közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, 1954-től a megye valamennyi városának rangja járási jogú város lett, majd 1971-től egyszerűen város.
Városkörnyékek 1970-1983 között.
Zala megyében a járások megszűnése előtt Zalaegerszeg és Nagykanizsa lett városkörnyékközpont, mindkettő 1977-ben, és mindkettő járási székhely is maradt 1983-ig.
Városok és városi jogú nagyközségek 1984-1990 között.
1984 elején az ország összes járása, így a Zala megyében található négy is (Keszthelyi, Lenti, Nagykanizsai és Zalaegerszegi) megszűnt. A négy meglévő városhoz (Keszthely, Lenti, Nagykanizsa és Zalaegerszeg) csatlakozott Zalaszentgrót, és mindegyik város egyben városkörnyékközpont is volt. Emellett városi jogú nagyközséggé és így nagyközségkörnyék-központtá alakult Letenye, mely 1989-ben kapott városi rangot, hatodikként a megyében.
Önkormányzat és közigazgatás.
Vármegyei közgyűlés.
Zala megye politikai életét a Fidesz–Kereszténydemokrata Néppárt (Fidesz-KDNP) koalíció dominálja, amely hosszú évek óta meghatározó szereplője a térség politikai színterének. A Fidesz és a KDNP a megyei választókerületekben folyamatosan nyújtották erős teljesítményüket, és az országgyűlési választásokon is stabil támogatottsággal rendelkeznek. A kormánypártok a helyi önkormányzatokban is jelentős befolyással bírnak, és a megyei közgyűlésben a Fidesz-KDNP koalíció biztos többséggel irányítja a döntéshozatalt.
Az ellenzéki oldal is jelen van, de sokkal kisebb képviselettel. A Mi Hazánk Mozgalom, a Momentum Mozgalom és a Demokratikus Koalíció (DK) két-két mandátumot szerzett a megyei közgyűlésben. Az ellenzéki pártok támogatottsága viszonylag alacsony, ami tükrözi a térség politikai irányultságát, amely erősen a jobboldali politikai színezetet képviseli.
A 2019-es magyarországi önkormányzati választáson megválasztott Vas megye közgyűlése 15 képviselőből állt, az alábbi pártösszetétellel:
A 2024-es magyarországi önkormányzati választáson megválasztott Veszprém vármegye közgyűlése 15 képviselőből áll, az alábbi pártösszetétellel:
A Vármegyei Közgyűlés elnökei.
A vármegyei közgyűlés elnöke a megyei önkormányzat vezetője, aki felelős a közgyűlés munkájának irányításáért és a döntéshozatalban való részvételért. Az elnök szerepe kulcsfontosságú a helyi közigazgatásban, mivel ő képviseli a vármegyét és összehangolja a megyei önkormányzati feladatok ellátását.
Feladatai közé tartozik a közgyűlés üléseinek összehívása és levezetése, valamint az önkormányzati döntések végrehajtásának felügyelete. Az elnök kapcsolatot tart az országos és helyi szervekkel, valamint a települési önkormányzatokkal, és biztosítja a megye érdekeinek képviseletét az országos döntéshozatalban. Emellett részt vesz a fejlesztési tervek kialakításában, és irányítja azokat a programokat, amelyek a megye gazdasági és társadalmi fejlődését szolgálják.
Az elnököt általában a közgyűlés tagjai választják meg, és munkáját a közgyűlés által választott alelnökök segítik.
Járások.
Zala megye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:
Kistérségek 2014-ig.
Zala megye megszűnt kistérségei(területi beosztás: 2007. szeptember 25., terület és lélekszám: 2007. január 1.):
Országgyűlési képviselők.
Magyarországon az országgyűlési választások során az ország területét egyéni választókerületekre osztják, és mindegyik kerületnek egy képviselője van a parlamentben, akit közvetlenül választanak. Az egyéni választókerületek országgyűlési képviselői tehát azok a politikusok, akik egy-egy adott földrajzi terület választópolgárait képviselik az Országgyűlésben.
Az egyéni választókerületek képviselői általában valamelyik párt jelöltjei, de független képviselők is indulhatnak a választáson. A választókerületek képviselői meghatározó szereplők, mivel közvetlen kapcsolatban állnak választóikkal, és elsősorban az adott terület helyi érdekeit képviselik az országos politikai döntéshozatalban.
Népesség.
Zala vármegye népessége közel 300 000 fő, 2007-es mérések szerint a megye népessége 293.443 fő. A megye lakosságának megközelítőleg 56%-a városlakó, 38%-a pedig valamelyik megyei jogú városban él. A lakosság egyharmada a Zalaegerszegi kistérségben, további 22%-a pedig a Nagykanizsai kistérségben él. Lakónépessége szerint Zalaegerszeg Magyarország 17., Nagykanizsa 20., Keszthely pedig 57. legnagyobb települése. Lakossága alapján Zala vármegye Magyarország megyéi közül a 16.
Nemzetiségek.
Zala vármegye lakosságának túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, azonban a megye etnikai összetételét kisebbségi közösségek is színesítik. A 2011-es népszámlálás adatai szerint Zala megye teljes népessége 282 179 fő volt, amelyből 255 069 fő nyilatkozott etnikai hovatartozásáról.
A magyar közösség dominanciája egyértelmű: 241 408 fő, azaz a lakosság 94,64%-a vallotta magát magyarnak. A kisebbségek közül a roma közösség a legnagyobb, létszámuk 6 981 fő (2,74%). Ők különösen a megye bizonyos vidéki térségeiben és városi körzeteiben vannak jelen, hozzájárulva a helyi kultúra sokszínűségéhez.
A horvát kisebbség létszáma 3 248 fő (1,27%), közösségük történelmi gyökerekkel rendelkezik, és fontos szerepet játszanak a megye kulturális és társadalmi életében. A német közösség tagjainak száma 2 000 fő, akik szintén jelentős örökséget képviselnek Zala megye történelmében.
A fennmaradó 3 432 fő (1,35%) más kisebbségekhez tartozik vagy nem meghatározható etnikai csoport tagja. Ez magában foglalhatja például a szlovéneket, románokat, szlovákokat vagy más kisebb csoportokat. A népszámlálás során ugyanakkor körülbelül 38 000 fő nem nyilatkozott etnikai hovatartozásáról, ami a megye lakosságának körülbelül 13,5%-át teszi ki, tovább növelve Zala megye etnikai és demográfiai sokszínűségét.
Vallás.
A 2011-es népszámlálási adatok alapján Zala megyében a vallási sokszínűség figyelemre méltó, de a keresztény vallások dominanciája egyértelmű.
A legnagyobb vallási közösséget a katolikusok alkotják, összesen 177 072 fővel. Ebből 176 721 fő római katolikus, míg 313 fő görögkatolikus. A katolicizmus történelmi és kulturális gyökerei mélyen átszövik a megye életét, különösen a kisebb településeken.
A református közösség a második legnagyobb keresztény felekezet, 7 000 taggal, akik elsősorban a megye északi és keleti részein élnek. Az evangélikus egyházhoz tartozók száma 3 928 fő, közösségeik főként a német és más protestáns gyökerű betelepítések révén alakultak ki.
Más vallási felekezetekhez, például kisebb keresztény csoportokhoz vagy egyéb vallásokhoz 2 463 fő tartozik, tükrözve a megye vallási sokszínűségét.
A nem vallásos közösségek és az ateisták együttesen a megye lakosságának jelentős részét alkotják. Nem vallásosnak 23 119 fő vallotta magát, míg ateistának 2 272 fő. Ezek a csoportok jellemzően a nagyobb városok modernizáció által jobban érintett területein koncentrálódnak.
A 2011-es népszámlálás során 66 325 fő nem nyilatkozott vallási hovatartozásáról. Ez a megye lakosságának egy jelentős szegmensét jelenti, amely tovább árnyalja Zala megye vallási és kulturális sokszínűségét.
Gazdaság.
A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés)
1. Zalakerámia Zrt. (116), 2. Pannontej Zrt. (281), 3. Rotary Fúrási Zrt. (297).
Gazdasági szempontból is jelentős a balatoni halászat és a kis-balatoni nád, amely keresett exportáru.
A kőolajkutatás nyomán több száz meddő olajkút található a megyében, amelyek többsége alkalmas a termálvíz kitermelésére. Ezek helyén többhelyütt idegenforgalmi szempontból igen jelentős gyógyfürdők alakultak ki, például Zalakaroson, Lentiben és Kehidakustányban.
A megye mezőgazdasági termőterületei 58 000 hektárt tesznek ki. 2017-ben őszi árpát 2800 hektáron, őszi vetésű búzát 28 000 hektáron, repcét 15,6 ezer hektáron vetettek. Az őszi árpa 2017-re várható termésátlaga 5,2 tonna, az őszi búza 5,1 tonna, míg a repce 2,6 tonna lehet hektáronként.
Mezőgazdaság.
Zala megye mezőgazdasága sokszínű és alkalmazkodik a térség változatos domborzati és talajadottságaihoz. A megye területének jelentős részét erdők borítják, ami az erdőgazdálkodásnak kedvez, míg a mezőgazdasági termelés szempontjából jó minőségű talajok elsősorban az északkeleti részeken találhatók.
A megye 274 ezer hektáros termőterületének 56%-án folyt mezőgazdasági tevékenység, melynek közel háromnegyede szántó, ötöde pedig gyep volt. Az erdősültség aránya kiemelkedő, a földterület egyharmadát erdő borítja, ami az országos átlag másfélszerese.
A szántóföldi növénytermesztésben a kukorica és a búza a meghatározó. A kukorica betakarított területe a szántóterület négytizedét teszi ki, míg a búzát a szántó egyötödén termesztik. Emellett jelentős területeken termesztenek repcét, árpát és napraforgót is.
Az állattenyésztés hagyományosan fontos szerepet játszik Zala megyében, különösen a szarvasmarha-tenyésztés és a tejtermelés terén. A megye domborzati viszonyai és legelői kedveznek a legeltetéses állattartásnak, ami hozzájárul a vidéki gazdaságok fenntarthatóságához.
Az erdőgazdálkodás jelentős gazdasági tevékenység a megyében, köszönhetően a kiterjedt erdőterületeknek. A faipar és az erdőgazdálkodás meghatározó szerepet tölt be Zala gazdasági életében, hozzájárulva a foglalkoztatáshoz és a vidéki térségek fejlődéséhez.
A mezőgazdasági termelést befolyásolják a talajadottságok, amelyek elsősorban az erdőgazdálkodásnak kedveznek. A mezőgazdasági termelés szempontjából jó minőségű talajok elsősorban az északkeleti tájakon fordulnak elő. A megye gazdálkodói alkalmazkodnak ezekhez a körülményekhez, és a helyi adottságoknak megfelelően alakítják ki termelési szerkezetüket.
Ipar.
A vármegye ipara az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson ment keresztül, alkalmazkodva a gazdasági környezet változásaihoz és a technológiai fejlődéshez. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a megye iparának főbb jellemzőit és kihívásait.
A megye gazdasági életében meghatározó szerepet játszik a faipar és az erdőgazdálkodás, ami a térség kiterjedt erdőségeinek köszönhető. Emellett a gépipar is jelentős jelenléttel bír, különösen Zalaegerszeg és Nagykanizsa térségében. A turizmus szintén fontos gazdasági ágazat, különösen a gyógyfürdők és a Balaton közelsége miatt.
Az ipari termelés Zala megyében az elmúlt években vegyes képet mutatott. A 2010-es évek elején az ipari termelés visszaesése volt tapasztalható; 2011 első tíz hónapjában például 10,57%-os csökkenést regisztráltak az előző év azonos időszakához képest.
Az utóbbi években azonban új beruházások indultak, mint például az ország első számú harcjárműgyárának felépítése, ami reményt kelt a gazdasági fellendülésre.
A megye iparának fejlesztése érdekében számos beruházás valósult meg. Például Zalaegerszegen létrejött a ZalaZone járműipari tesztpálya, amely nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi autóipar számára is fontos fejlesztési központtá vált. Emellett a megye támogatja a kis- és középvállalkozások fejlődését, különösen az innováció és a technológiai fejlesztések terén.
Az iparban foglalkoztatottak száma az elmúlt években változó tendenciát mutatott. A megye ipari szerkezete és a gazdasági környezet változásai hatással voltak a munkaerőpiacra, különösen a gépipar és a faipar területén. A helyi önkormányzatok és gazdasági szervezetek együttműködnek a munkahelyteremtés és a szakképzés fejlesztése érdekében.
Nyelvjárás.
Zala vármegye területén a Nyugat-dunántúli nyelvjárás, korábbi nevén nyugati nyelvjárás, a domináns nyelvi forma. A nyelvjárás sajátosságai jól tükrözik a térség földrajzi és történelmi kapcsolatainak hatását, beleértve az osztrák és szlovén szomszédság kulturális befolyását is.
Kiejtés.
Erős fokú az l-ezés, vagyis az a jelenség, amikor „ly” helyett „l”-et ejtenek (például "milyen" » "millän"). A köznyelvi (írott) „l” szó végén, illetve hosszú magánhangzó utáni gyakran kiesik (például "körülbelül" » "körü(l)bälü", "szállni" » "szányi"). A köznyelvi „ú”, „ű”, „í” helyett elég általánosan rövid „u”, „ü”, „i” hangzik, (pl.: "tűz" » "tüz", "víz" » "viz"). Magánhangzók között gyakran kettős mássalhangzó áll: "tanittani", "esső". A mássalhangzó a szó végén is megkettőződhet, ha a szóvégi szótag köznyelvi hosszú magánhangzót tartalmaz: "tanít" » "tanitt". Általános még a palatalizáció ("írni" » "irnyi)" és más hangváltozások ("kalapja" » "kalaptya", "jön" » "gyün", ahol a „gy” kissé „dzs”-be hajló, Burgenlandban a „gy” egészen „dzs”-vé válik (például "gyerek" » "dzsärëk"); a „ty” „cs”-vé válik (pl. atya » acsa)). Nagyon jellemző rá a zárt ë hang.
Szókincs.
"Igen" helyett gyakran a németből eredő "ja" szót használják. Jellemző a „semmittelen” "értéktelen, sivár" értelemben, a „faragó” a "(ceruza-) hegyező" helyett. „"Cellux"” helyett a „"tixó"”, „"elszakít"” helyett az „"elszab"”, a „"rajta"” helyett a „"rajt"” szavakat használják.
Gasztronómia.
Dödölle.
Zala, Vas illetve Veszprém megyében elterjedt tradicionális parasztétel, amely már évszázadok óta része a helyi konyhának. Ez a krumpli alapú fogás egyszerűségében rejlik, mégis rendkívül ízletes és tápláló. Elkészítése nemcsak a zalai háziasszonyoknak, hanem a vendéglők konyháin is helyet kapott, hiszen a dödölle ma már a legkülönfélébb éttermek étlapján is megtalálható.
Az alapja a reszelt krumpli, amelyhez lisztet, tojást, sót és gyakran fűszereket adnak, majd kis gömböket formázva olajban vagy zsírban kisütik. A végeredmény kívül ropogós, belül pedig lágy és krémes. A dödöllét Zalában gyakran tálalják vadpörkölthöz, de önálló fogásként is megállja a helyét. Minden családnak megvan a saját receptje, hogyan lesz a legfinomabb a krumpli alapú köretük, amely egyszerűsége ellenére mégis különleges ízélményt nyújt.
A dödölle nemcsak a vidéki háztartásokban, hanem a zalai éttermekben is népszerű, ahol hagyományos zalai ételekkel együtt szolgálják fel, hozzájárulva a régió ízvilágának gazdagságához.
Kukoris.
A kukoris Zalában is kedvelt étel, bár eredete Somogy megyéhez kötődik, hiszen Csurgónagymartonban és környékén külön fesztivált is rendeznek ennek a különleges fogásnak. Azonban a megyehatár nem szab határt a dél-zalaiak számára sem, akik szívesen fogyasztják ezt a különleges tésztát.
A kukoris nem más, mint egy sodrott kalács, amely két fonatból áll, és keményebb, mint egy hagyományos kalács. Különlegessége, hogy hagyományosan kemencében készül, és sósabb tésztából készül. Főként sült húsok mellé fogyasztják, mert ízében remekül kiegészíti a szaftos fogásokat.
Ez a zalai tájjellegű étel egyszerű, de ízében gazdag, és régiójának egyik jellegzetes fogása, amit szívesen készítenek és fogyasztanak a helyiek.
Zalai zuzamártás.
Egy tradicionális zalai fogás, amelyet különféle húsételek mellé kínálnak. A zúza, azaz a marhahús mellékterméke, alapos előkészítést igényel, hogy az étel ne legyen keserű. Először alaposan megfőzzük, majd apró kockákra vágjuk. Remekül illik különféle húsételekhez, például sült húsokhoz, pörköltekhez, vagy más szaftos fogások mellé. Ez a fogás egyszerű alapanyagokból készül, mégis gazdag és ízletes, igazi zalai különlegesség.
Tökös-mákos rétes.
A helyi sajátosságok közé sorolnánk, hisz a megye más részein és főként az Őrségben sokkal inkább az almás-mákos vagy a sütőtökös-mákos variáció terjedt el. Itt viszont kimondottan a főzőtököt gyalulják le a mák mellé. Elsőre sokaknak meglepően hangzik, de kihagyhatatlan finomság.
Répaleves.
A Miklósfai savanyú répa Zalában egy híres helyi különlegesség, amelyet már többször említettünk, így nem is szükséges részletesebben bemutatni. Azonban egy biztos, aki télen a környéken jár, mindenképp érdemes megkóstolnia. A savanyú répa már régóta a zalai konyha alapvető hozzávalója, és a helyi háziasszonyoknak sok-sok generáció óta fontos szerepe van a konyhákban.
Az ebből készült leves talán az egyik legismertebb zalai fogás, amely szorosan kötődik a régióhoz. Fűszeres, gazdag ízvilágú, savanykás, mégis szaftos fogás, amely sokak számára az igazi zalai tél ízeit hordozza. Szerencsére a mai napig népszerű, és számos családban rendszeresen készítik. A savanyú répa fűszeres íze, a hozzáadott hús, kolbász vagy füstölt hús darabok pedig minden falatban egyedi zalai élményt nyújtanak.
Ez a fogás Zalában igazi hagyományos téli csemege, amit minden helyi nagy szeretettel készít el, és aki egyszer megkóstolja, biztosan visszatér majd hozzá.
Zalai felvágott.
Zalának egyik legismertebb és legkedveltebb tradicionális húskészítménye, amely a megye hosszú évtizedek óta fennmaradó gasztronómiai hagyományaihoz köthető. Az elkészítése Zalában generációk óta a helyi mesterek titkos tudománya, és számos kisebb családi üzem, piac és étkezde kínálatában megtalálható.
Az alapanyagaiban a marhahús és sertéshús dominál, amelyet különféle fűszerekkel ízesítenek. A hagyományos ízesítők, mint például a fokhagyma, só, bors, majoranna, köménymag, valamint a helyi fűszernövények adják meg a zalai felvágott jellegzetes ízvilágát. A húsokat alaposan fűszerezik, majd füstölik, hosszú ideig érlelik, hogy azok ízei összeérjenek. A különlegessége abban rejlik, hogy mindig tartalmaz valamilyen helyi összetevőt vagy fűszert, ami Zalában különösen népszerűvé teszi.
A Zalai felvágott nemcsak egy hétköznapi élelmiszer, hanem helyi identitást hordozó étek, amely a megye különböző településein, így Zalaegerszegen, Nagykanizsán vagy Keszthelyen is megjelenik. Az itt élők a hagyományos piacokon, kisboltokban vagy családi hentesüzletekben találkozhatnak vele. Az interneten számos forrás említi a zalai felvágottot, mint a térség egyik jellegzetes gasztronómiai különlegességét.
Oktatás és köznevelés.
Általános iskolák.
A megye általános iskolái a helyi közösségek oktatási életének meghatározó pillérei, amelyek sokszínű képzési programokkal és a tanulók sokoldalú fejlesztésére összpontosítanak. A megyében működő intézmények széles spektrumot ölelnek fel, a nagyobb városi iskoláktól a kisebb falusi intézményekig.
A megye székhelyén, Zalaegerszegen található iskolák között kiemelkedik az Eötvös József Általános Iskola, amely a minőségi oktatásra és a tanulók tehetséggondozására helyezi a hangsúlyt. A városban működik továbbá a Liszt Ferenc Általános Iskola, amely különösen a zenei képzés terén ér el sikereket. Az aktív és sportos életmódot támogató képzést kínál a Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola, amely a testnevelésre és sporttagozatos osztályokra specializálódott.
Zalaszentgróton a Deák Ferenc Általános Iskola és Gimnázium ötvözi az általános iskolai és középiskolai oktatást, így lehetőséget biztosít a tanulók számára, hogy a településen belül folytassák tanulmányaikat. Lenti városában a helyi általános iskola szintén gimnáziumi képzéssel egészül ki, és fontos szerepet játszik a régió oktatási struktúrájában.
Zalalövőn az általános iskola a térség meghatározó intézménye, amely biztosítja a környező kisebb településeken élő gyermekek számára is az oktatást. Az iskola jól felszerelt infrastruktúrával és képzett pedagógusokkal támogatja a diákok tanulmányi előrehaladását.
Zala megye kisebb településein az általános iskolák gyakran családias légkörűek, ami különleges figyelmet tesz lehetővé a tanulók egyéni fejlődése érdekében. Ezek az intézmények általában szoros kapcsolatot ápolnak a helyi közösségekkel, és részt vesznek kulturális és társadalmi események szervezésében is.
A megyében működő általános iskolák irányítását a Zalaegerszegi Tankerületi Központ koordinálja, amely az oktatás minőségének biztosítása érdekében támogatja az intézményeket. Az iskolák széles körű kínálatával és elhivatott pedagógusaival Zala megye stabil alapot nyújt a gyermekek számára az alapfokú oktatásban, és hozzájárul a térség fejlődéséhez.
Középiskolák.
Középiskolái a térség oktatási életének fontos pillérei, amelyek széleskörű képzési lehetőségeket kínálnak a tanulóknak. A megye különböző településein számos gimnázium, szakgimnázium és szakközépiskola működik, amelyek különféle szakterületeken biztosítanak oktatást.
Zalaegerszeg városában található a Kölcsey Ferenc Gimnázium, amely az egyik legrégebbi és legismertebb középiskola a megyében. Az intézmény széles tantárgyi kínálattal és magas színvonalú oktatással várja a diákokat. Szintén Zalaegerszegen található a Deák Ferenc Technikum, amely a Zalaegerszegi Szakképzési Centrum tagintézménye, és különböző szakirányú képzésekkel, például egészségügyi, pedagógiai és faipari területeken kínál tanulmányi lehetőségeket.
A Báthory István Szakgimnázium és Szakközépiskola szintén jelentős intézmény Zalaegerszegen, amely széleskörű szakmai képzésekkel készíti fel a tanulókat a munka világára. A városban emellett a Landorhegyi Sportiskola is található, amely a sportos életmódot és a sportágakban való elmélyülést támogatja különféle szakmai képzésekkel.
Lenti városában a Gönczi Ferenc Gimnázium kínál gazdag oktatási programot, amely a középiskolai tanulmányaik során széleskörű lehetőségeket biztosít a diákoknak. Zalaszentgróton a Deák Ferenc Általános Iskola és Gimnázium nemcsak általános iskolai, hanem középiskolai képzést is nyújt, így a településen élő diákok számára egy helyben biztosítja a továbbtanulási lehetőséget.
A keszthelyi Csertán Sándor Általános Iskola és Gimnázium kiemelkedő szerepet játszik a térség oktatási rendszerében, és számos diák számára biztosítja az érettségire felkészítő oktatást. Ezek a középiskolák mind hozzájárulnak a tanulók személyes és szakmai fejlődéséhez, széleskörű lehetőségeket kínálva számukra a tudás megszerzésére és a jövőbeli karrierépítésre.
Zala megye középiskolái nemcsak oktatást biztosítanak, hanem közösségi életet is teremtenek, ahol a diákok sportolási, művészeti és tudományos versenyeken vehetnek részt. Az intézmények folyamatos kapcsolatot tartanak a helyi közösségekkel, és aktívan részt vesznek a kulturális események szervezésében. A Zalaegerszegi Tankerületi Központ koordinálja a megye középiskoláit, biztosítva a stabil működést és az oktatás minőségét.
Felsőoktatás.
Felsőoktatási intézményei jelentős szerepet töltenek be a térség tudományos és gazdasági életében, különösen a műszaki és gazdasági képzések terén.
A Pannon Egyetem Zalaegerszegi Egyetemi Központja a megye legnagyobb felsőoktatási intézménye, amely gazdasági, pénzügyi és műszaki képzéseket kínál. Az intézmény célja, hogy a hallgatók a munkaerőpiacon versenyképes tudással rendelkezzenek. A központban a hallgatók különböző szakirányú továbbképzéseken is részt vehetnek, mint például a Business coach vagy a Vállalati irányítás és kontrolling szakközgazdász programok.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Zalaegerszegi Képzési Központja egészségügyi képzéseket kínál, amelyek a térség egészségügyi ellátásának színvonalát emelik. Az intézmény célja, hogy a hallgatók a legmodernebb tudományos ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezzenek.
A Zalaegerszeg Felsőfokú Oktatásáért Közalapítvány 2001-ben alakult, és célja a zalaegerszegi felsőoktatás támogatása, különösen a mechatronikai mérnök képzés területén. A közalapítvány anyagi és szellemi segítséget nyújt a helyi felsőoktatási intézmények fejlesztéséhez.
A zalaegerszegi felsőoktatásban évente több ezer hallgató kezdi meg tanulmányait, akik a gazdálkodástudomány, műszaki, orvos- és egészségtudományi, pedagógiai és jogi területeken folytathatják tanulmányaikat.
A zalaegerszegi felsőoktatásban tanuló hallgatók számára a város önkormányzata különféle ösztöndíjakat és támogatásokat biztosít, amelyek elősegítik a tanulmányok sikeres befejezését és a helyi gazdaság fejlődését.
Sport.
Labdarúgás.
A megye futballéletének zászlóshajója a ZTE FC (Zalaegerszegi Torna Egylet), amely az NB I-ben szerepel, és története során több emlékezetes sikert ért el. A csapat mérkőzéseit a korszerű ZTE Arénában rendezik. Nagykanizsán az FC Nagykanizsa szintén aktív, az alacsonyabb osztályokban képviseli a várost.
Kosárlabda.
A kosárlabda rendkívül népszerű a megyében, köszönhetően a ZTE KK eredményes szereplésének a férfi NB I/A osztályban. A csapat számos bajnoki címmel büszkélkedhet, hazai pályája a Zalaegerszegi Sportcsarnok. A női kosárlabda is jelen van az utánpótlás és amatőr szinten.
Kézilabda.
A kézilabda inkább az utánpótlás és regionális szinten jellemző. Nagykanizsa, Lenti, és kisebb városok is aktívan részt vesznek a sportág népszerűsítésében, helyi versenyek és amatőr csapatok formájában.
Infrastruktúra és közlekedés.
Autópályák.
A vármegyét átszeli az M7-es autópálya, amely Budapestet köti össze a horvát határral, illetve a megye egyik legfontosabb közlekedési útvonala. Az M76-os gyorsforgalmi út építés alatt áll, amely Zalaegerszeget kapcsolja össze az M7-essel, támogatva a helyi gazdaságot és közlekedési infrastruktúrát. Ezen kívül kisebb főutak biztosítanak kapcsolatot a megye különböző részei között.
Főútak.
Főútjainak hálózata összeköti a vármegye nagyobb városait és biztosítja a kapcsolatot az ország többi részével. A 74-es főút Zalaegerszeget köti össze a megyén kívüli területekkel, míg a 75-ös főút a Kis-Balaton térségében halad. A 76-os főút a keleti régióban fontos közlekedési vonal. Ezen kívül a 71-es főút a Balaton-part közlekedési gerince, amely a turizmus szempontjából kiemelkedő szerepet játszik. A főutak közúti elérhetősége fontos a megye gazdasági és logisztikai fejlettsége szempontjából.
Vasúti közlekedés.
A vasúti közlekedés fontos szerepet játszik a személy- és áruszállításban. A megye fő vasútvonalai közé tartozik a Budapest-Nagykanizsa-Gyékényes vonal, amely az ország egyik legrégebbi és legforgalmasabb vonala. További fontos vonalak a Szombathely-Zalaegerszeg-Nagykanizsa vonal, valamint a Balaton-partot érintő vonalak, amelyek a turizmus szempontjából kiemelkedőek. A vasúti közlekedést folyamatosan modernizálják, és a Zalaegerszegen található Logisztikai Központ is erősíti a vasúti áruszállítás szerepét a térségben.
Légi közlekedés.
Légi közlekedését elsősorban a Hévíz-Balaton Nemzetközi Repülőtér (korábban: "Sármelléki Repülőtér") biztosítja. Ez a repülőtér a megye déli részén található, és fontos szerepet játszik a turizmusban, különösen a Balaton és Hévíz környékére irányuló forgalomban. A reptér szezonális nemzetközi járatokat üzemeltet, amelyek főként Németország, Oroszország és más európai országok turistáit szolgálják ki. A megye további repülési infrastruktúrával nem rendelkezik, így a belföldi légiközlekedés kevésbé jellemző.
Kultúra.
Turizmus.
Zala vármegye a magyarországi turisztikai régiók közül a Nyugat-Dunántúl- és a Balaton régiókba tartozik, fő vonzerejét Keszthely és a Balaton harminc kilométeres partszakasza, a Hévízi-tó, az érintetlen természeti területei, a számos gyógyfürdő, a romantikus göcseji táj, az élő népművészet és a hagyományos falusi vendéglátás jelentik. A megye nagy kiterjedésű erdői kiváló túrázási lehetőséget biztosítanak. A megye központja Zalaegerszeg, amely egyben a Göcsej tájegység központja is. Felkereshető nevezetességei az egyedülálló Olajipari Múzeum, a Göcseji Falumúzeum, a Finnugor Néprajzi Park, a Zalaegerszegi Törvényszék (egykori Vármegyeház) épülete, a tévétorony az Alsóerdőn, ahonnan gyönyörű panoráma tárul a környező dombvidékre és a városra. A kultúra rajongóit a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem (egykori Zsinagóga) rendezvényei is várják. Göcsej, egy domborzati és néprajzi tájegység, a megye legismertebb része, a Zala, Válicka és a Kerka folyók által határolt vidéken, mintegy hetven községet foglal magába. Középső része a "szegek" vidéke. Sok helyütt fennmaradtak a népi építészet illetve népszokások emlékei (Böde – Szent Mihály-templom, Nova – Plánder Ferenc Falumúzeuma, Kávás – Népi műemlékház, Zalalövő – Népi műemlékház, Csesztreg – Népi műemlékház, Szent Móric-templom, Nemesnép – Fazsindelyes szoknyás harangláb, Rádiháza – Gutorfölde – 1990-es évek eleje óta méneseiről híres). Hetés szintén egy domborzati és néprajzi tájegység, a Göcsejtől és a Kerka folyótól délnyugatra, részben Szlovéniában. Elnevezése valószínűleg a hetes számmal van összefüggésben. Hagyományosan Hetésnek a megye azon hét települését nevezték („Hetes” → Hetés), amelyek neve "háza" végződésű volt. Ezek a ma is létező Bödeháza, Gáborjánháza, Göntérháza és Szijártóháza, valamint a ma már nem létező Gálháza, Pálháza és Nyakasháza. Később a Hetés fogalmába a Lendva központú, néprajzilag hasonló területet egészét beleértették. Sík terület, határain egykor árterekkel, mocsarakkal és ingoványos vidékekkel. A környéken neves települései Rédics, Lenti, Lovászi, Gosztola, Lendvadedes és Szentgyörgyvölgy (Hetés és Őrség határa).
A megye gyógyfürdői közé tartozik a Lenti Termálfürdő és Szent György Energiapark, amely az 1970-ben talált 40 fokos termálvízre építettek, mely végül 1978-ban nyílt meg és utána folyamatos fejlesztésen ment keresztül. 2004 júliusában avatták fel a termálfürdő 1340 m2 felületű élménymedencéjét. A lenti fürdő vize Európa szerte ismert 40 000 éves nátrium-hidrogénkarbonátos gyógyvíz, amely mozgásszervi, ízületi, gerinc és hátproblémák kezelésére alkalmas. A gyógyvíz hatását a Szent György Energiapark jótékony földsugárzásai egészítik ki. A gyógyvízhez kapcsolódóan kúraszerűen alkalmazott gyógyászati kezelések is igénybe vehetők. A Kehidakustányban található Kehida Termál Gyógy- és Élményfürdő minősített kalcium-magnézium hidrogén-karbonátos vízét a kénes gyógyvizek csoportjába sorolták, radont nem tartalmaz. Mozgásszervi betegségek, nőgyógyászati megbetegedések, idegrendszeri bántalmak, bőrgyógyászati problémák ellen ajánlott. A megye további fürdői a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Hévízen és a Gránit Gyógy- és Termálfürdő Zalakaroson.
Települések listája.
A megyét aprófalvas településszerkezet jellemzi, az 500 főnél kevesebb lakosú települések aránya 64 százalék.
Városok.
2019-es népesség szerinti sorrendben, a KSH adatai alapján: |
451 | 220653 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=451 | Misefa | Misefa község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban.
Fekvése.
A néhány utcából álló kistelepülés a zalai dombok között fekszik, a Principális-völgyben, a Keszthelyi-öböltől bő fél órányi autóútra, Zalaegerszegtől 15, Keszthelytől 30, Budapesttől 208 kilométer távolságra. A községen a 7362-es út húzódik végig.
Történelem.
Misefa valószínűleg a 13. században keletkezett magyar falu, első ismert említése Myxefolva, 1352-ből származik. A településnév minden bizonnyal a magyar Mikse személynév és a falva összetételéből, majd elrövidüléséből jött létre.
Népetimológián alapuló helyi legenda szerint onnan ered a név, hogy mivel a falunak sokáig nem volt temploma, egy nagy diófa árnyékában tartották a miséket, és e fát nevezték volna "misefának".
Vályi András 1796-os leírása szerint: „MISEFA. Vagy Miskfa. Elegyes falu Szala Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Kapornakhoz nem meszsze, és annak filiája, földgye, és szőleje is középszerű.”
A község kastélyát a 19. században misefai Fábiánics Ignác (1809-1894) királyi főtanácsos és főjegyző építtette. A kastélyépület akkor kapta klasszicista pompáját, amikor felsőpataki Bosnyák Géza (1863-1935), az Első Magyar Takarékpénztár egyik alapítója tulajdonában volt.
A községben 2007-ben 282 fő élt és összesen 119 lakás volt.
Közélete.
Polgármesterei.
A településen 2006. március 26-án időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester lemondása miatt.
Népesség.
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 97,8%, cigány 1,78%. A lakosok 73,5%-a római katolikusnak, 4,2% reformátusnak, 1% evangélikusnak, 4,2% felekezeten kívülinek vallotta magát (17,1% nem nyilatkozott).
2022-ben a lakosság 92,7%-a vallotta magát magyarnak, 1,1% németnek, 0,4% cigánynak, 0,4% románnak, 0,4% szlováknak, 1,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 51,3% volt római katolikus, 2,3% református, 2,3% evangélikus, 0,4% görög katolikus, 1,9% egyéb keresztény, 2,3% egyéb katolikus, 9,2% felekezeten kívüli (30,3% nem válaszolt).
Misefa falurészei.
Régi falu.
Az 1940-es évek végéig ez a terület felelt meg Misefa falunak. Hagyományos falu, 100 fő körüli lélekszámmal. A házak életkora, stílusa vegyes képet mutat. Nevezetességei – harangláb, faluház – csak helyi jelentőséggel bírnak.
Major.
A Fő utcáról a haranglábnál keleti irányba letérve a Béke utcán találjuk magunkat. Haladva tovább, a Foglár-csatorna hídján átkelve kezdődik a misefai major. A hídról már látható a kastély, és a gyűrű alakú körhalastó, közepén beton emelvénnyel, mely falunapokon koncertek tartására szolgál.
A második világháború után a kastély majorsági épületeit lebontották. Az épületek helyére egyrészt vályogból (vert fal, tömés), másrészt az elbontott épületek tégláiból lakóházakat emeltek az itt lakók. Az ötven-hatvanéves épületek mögött, a hegyoldalban fekszik a falu szépen gondozott temetője. A temető oldalában még áll egy öreg kocsányos tölgy, mely a Zalában valaha gyakori Illír jellegű gyertyános-tölgyesek itteni hírmondója.
Újsor.
A második világháború után közös tanács vezette Misefát és a környező településeket nagykapornaki központtal. Tanácsi döntéssel építési telkeket alakítottak ki Nagykapornak Misefa felé eső része folytatásában, Misefa akkori külterületén (Ország utca nyugati oldala). A telkeken szintes társasházak és családi házak épültek. A terület jellegében, stílusában inkább Nagykapornakhoz, mintsem Misefa régi részeihez hasonló.
Az ezredfordulón a misefai önkormányzat új utcát nyitott az Ország utcától nyugatra, azzal párhuzamosan. A lakóházakkal szemben találjuk a misefai halastavat, mely az elmúlt időszak szárazsága alatt térfogatának mintegy kétharmadát veszítette el. A tavat a Foglár-csatorna táplálja, mely az ezredfordulóra időszakossá vált, az év tél végi és kora tavaszi hónapjainak kivételével száraz a medre. A tó és Nagykapornak közé beszorítva kapott helyet Misefa „szabadidő-központja” (fa játszótér, betonos focipálya, teniszpálya). |
457 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=457 | Gergely naptár | |
463 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=463 | Hévízi-tó TT | |
469 | 253698 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=469 | Kertész Imre (író) | Kertész Imre, külföldön használt formában Imre Kertész (Budapest, 1929. november 9. – Budapest, 2016. március 31.) Nobel- és Kossuth-díjas magyar író, műfordító. Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A Magyar Szent István-rend kitüntetettje.
Élete.
Kertész László zsidó kereskedő és Jakab Aranka fiaként született. Gyermekkorát a budapesti Tömő utca 56. számú házban, a Füvészkert közelében töltötte, ahol ma tábla őrzi az emlékét.
14 éves korában (1944) megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten a Madách Imre Gimnáziumban. Felsőfokú iskolai végzettséget nem szerzett. 1948–1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa, 1951-ben gyári munkás, majd 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, azután szabadfoglalkozású író és műfordító volt.
Az 1955 és 1960 között létrejött írásaiban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regénye, a "Sorstalanság" gondolati alapanyaga. A kéziratot a Kádár-korszak beli esztétika nevében a Magvető kiadó visszautasította, ennek a történetéről "A kudarc" című regényében ír. A "Sorstalanság" végül 1975-ben jelent meg először a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadónál. Két kisregény, "A nyomkereső" és a "Detektívtörténet" után, 1988-ban jelent meg második regénye, a már említett "A kudarc", rá két évre pedig a "Kaddis a meg nem született gyermekért". Újabb 13 év munkája lett a negyedik regény, a "Felszámolás" – és ezzel az eddig kertészi életmű egyik része egy tetralógiává alakult, amelynek alapvető kérdése az élet és az emlékezés feszült viszonya. Az életmű másik ága a naplókat, esszéket tartalmazza: a "Gályanapló" (1992) a "Sorstalanság" műhelynaplója, esztétikai, filozófiai és misztikus följegyzések – ennek felel meg a "Felszámolás" párjaként felfogható "Mentés másként" (2011).
Kertész Imre esszéinek fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága, jelesül: „az »Auschwitzon túli« tapasztalat horizontját nem engedi érvényesülni” (Szirák Péter) – a probléma centrális jellegére utal, hogy "A száműzött nyelv" (2001) című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy fontos az írásaiban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok kibékíthetetlensége.
"Sorstalanság" című regényéből maga írt forgatókönyvet, s Koltai Lajos rendezett népszerű filmet, amelyet azonban a kritika vegyesen fogadott.
Műveit számos nyelvre lefordították. Németül összegyűjtött műveit a Rowohlt kiadó gondozza, angolul a Random House, franciául pedig az Actes Sud adja ki.
1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-től a német Pour le Mérite rendjel tulajdonosa. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki. 2002. október 10-én a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díját vehette át. 2002-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktori címét vehette át. 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt.
2009-ben nyilatkozott egy párizsi lapnak, és elmondta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, emiatt képtelen lesz írni. Még egy utolsó könyvre szánja magát, amely a halál elfogadásáról szól. Ugyanebben az évben, november 5-én a Die Welt című lapnak adott interjújában így fogalmazott: "„Ich bin ein Produkt der europäischen Kultur, ein Décadent, wenn Sie so wollen, ein Entwurzelter, stempeln Sie mich nicht zum Ungarn”", amit az MTI első fordítása alapján több magyarországi újság és hírportál a következő magyar szöveggel közölt: "„Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak”". Kertész négy nap múlva a Duna Televízióban kijelentette, hogy félremagyarázták szavait, hiszen az idézet második része pontosan: "„Ne címkézzen engem Magyarországhoz.” "(A német eredetiben Ungarn, azaz Magyarország szerepel, a „stempeln zu” pedig címkéz, minősít értelmű kifejezés). Az eredeti német interjúban az újságíróhoz szólva Kertész Imre hozzátette: "„Elég az, hogy a honfitársai engem zsidóvá tettek. Faji vagy nemzeti hovatartozás rám nem érvényes”".
2014-ben megkapta a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Szent István-rendet. Ezzel kapcsolatban Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője elmondta: „az elismerést olyan személyiségek kaphatják, akiknek nemzetközi elismertsége vitathatatlan, és szerte a világban öregbítik Magyarország hírnevét.”
2016. március 31-én budapesti otthonában halt meg, felesége, Kertész Magda 2016. szeptember 9-én hunyt el.
Temetésére 2016. április 22-én került sor a Fiumei úti sírkertben, ahol Esterházy Péter és Spiró György mondott búcsúbeszédet. Kertész és felesége síremlékét, amelyet Kertész Magda elképzelései alapján Czakó Rita és Takács Máté szobrászművészek készítettek, születésének 90. évfordulójára avatták fel, 2019. november 8-án. Az avató ünnepségen Hegedűs D. Géza és Kelemen Barnabás működtek közre. A síremléken "A szeretet megvált." felirat olvasható Kertész egyik feljegyzéséből.
Író és fordító.
Első regénye, a "Sorstalanság," amit 13 évig írt, többévi várakozás és visszautasítások után jelenhetett csak meg, 1975-ben. Sikert előbb külföldön aratott a mű, itthon csak a rendszerváltás után, de főként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé.
A "Kaddis a meg nem született gyermekért" (1990) folytatás is, válasz is az első regényre. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését adja.
Műveit több nyelvre lefordították. Ő maga németből fordított – többek között Sigmund Freud, Hugo von Hofmannsthal, Friedrich Nietzsche, Friedrich Dürrenmatt, Arthur Schnitzler, Tankred Dorst és Ludwig Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre.
Kertész Imre ars poeticájából.
„"A legnagyobb problémát persze az első regényem okozta, a "Sorstalanság," ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan megírták már, amelyek között nagyon sok rossz változat volt, és egy-két jó. De a lényeg az volt, hogy nem szabad azonosulni. Jól kellett ismerni a nyelv határait. Nagyon világosan kellett tudni azt, hogy az, aki itten beszél, nem egy valódi hús-vér, hanem egy regényfigura, akinek nyelve van. Tehát csak nyelv és semmi más. És ez az a törvény, amely fegyelemben tart, és amelyet átlépve idegen szövegek keletkeznek. Ez jó és világos kontroll, csak nehéz. Úgyhogy a "Sorstalanság" megírása közben néha évek teltek el két fejezet között. Nem tudtam beilleszkedni abba a stílusba. Mondom, az elsődleges az, hogy aki beszél, az irodalmi figura, az csak egy nyelv, nem hús-vér valóság. És ahogy hús-vér valósággá próbáljuk tenni, elfuserálódik az egész."”
„"Nyolcvankét éves vagyok. Beteg. Az én reakcióm az, hogy Berlinbe költöztem. Cselekedni? Csak az íráson keresztül tudok. És amikor megteszem, akkor semmilyen hatása nincsen, vagy pedig elítélnek miatta."”
Irodalmi Nobel-díj.
2002. december 10-én irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Stockholmban kapta meg első magyarként, „írói munkásságáért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
Emlékezete.
Az író 2001-ben kéziratainak egy részét a berlini Művészeti Akadémia rendelkezésére bocsátotta, melynek 2003-tól tagja is lett. 2012-ben további oldal kézirat, napló és levelezés egészítette ki a 2001-ben átadott anyagot.
2017 óta az író hagyatékának egy részét a Kertész Imre Intézet gondozza, 2020-tól a budapesti, a Benczúr utca 46. szám alatti szecessziós villában. |
470 | 27995906 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=470 | Füst Milán-díj | A Füst Milán-díjat Füst Milán özvegye, Helfer Erzsébet alapította 1975-ben azért, hogy „erkölcsi elismerést és anyagi támogatást nyújtson azoknak a költőknek és íróknak, akik Füst Milán irodalmi munkásságának szellemében az egyetemes emberi haladás érdekeit magas művészi szinten fejezik ki műveikben…”. A pénzdíjat egy ideig a Helfer Erzsébet által letétbe helyezett egymillió forint kamatai fedezték, de ez az összeg később már nem volt elég: a jutalmat így a Magyar Tudományos Akadémia Füst Milán Fordítói Alapítványa egészíti ki fejenként kétszázötvenezer forintra. A szervezés és lebonyolítás költségeit a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fedezte. A minisztérium 2006-ban megszűnt.
A díjazottak.
A díjat felváltva kapja évente két író, illetve költő.
A díjazottak (nem teljes) listája: |
471 | 239208 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=471 | József Attila-díj | A József Attila-díj a Minisztertanács által 1950-ben alapított, kiemelkedő irodalmi tevékenységért adományozható legmagasabb állami irodalmi díj. A mindenkori kulturális miniszter az érdekelt szakmai szervezetek véleményének meghallgatásával osztja ki. A magyar irodalom legmagasabb szakmai elismerése.
Története.
A József Attila-díj a Baumgarten Alapítvány megszüntetése után a Baumgarten-díj helyét vette át. Eredetileg három fokozatban adták ki; ez a gyakorlat 1977-ben szűnt meg, amikor egységesítették a művészeti díjak összegét. A díjat 1992-ben újjáalapították; az adományozás hatályos rendjét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egy 1999-es rendelete szabályozza.
1950 és 1990 között április 4-én osztották ki, azóta március 15. az átadás napja. 1992-ig többnyire nyolc, 1992 és 2000 között tíz személyt jutalmaztak, 2001 és 2012 között tizenhármat, 2013-tól pedig évente legfeljebb heten, 2017-től pedig évente legfeljebb nyolcan vehetik át a díjat.
A József Attila-díjon kívül a kultúráért felelős miniszter által odaítélhető irodalmi középdíjak még a 35 év alatti, jelentős irodalmi alkotásokat létrehozó vagy fiatal korukhoz képest jelentős irodalmi munkássággal rendelkező szerzőknek adományozható Gérecz Attila-díj, valamint a kiemelkedő prózamű megírásáért vagy kiemelkedő prózaírói életműért adományozható Márai Sándor-díj. Drámaírók is megkaphatják továbbá a színházi területen kiemelkedő munkásságot felmutató művészeknek és művészeti szakembereknek adományozható Jászai Mari-díjat, így részben ez is irodalmi díjnak tekinthető. Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere ezen felül 2019-ben saját hatáskörben megalapította a Herczeg Ferenc-díjat, mely Herczeg Ferenc szellemi és irodalmi örökségét méltóképpen képviselő kiemelkedő fikciós vagy dokumentarista jellegű történeti irodalmi – történetírói, történelmi regény vagy történelmi dráma írói – teljesítmény elismerésére adományozható.
Ezzel együtt már öt, az irodalom területén elért kiemelkedő munkásságért adományozható állami középdíj létezik, melyek érdekessége, hogy mindegyik egyfokozatú, fokozati különbség nincs közöttük, pro forma mindegyik egyenrangú mindegyikkel, és egyik elnyerése sem előfeltétele a másik esetleges későbbi adományozásának. Az utóbbi évek díjadományozási gyakorlatából azonban úgy tűnik, nem olyan ritka a több egyenrangú középdíj egymás utáni adományozása sem ugyanazon szerző részére. Fiatalabb szerzők esetében persze természetes módon fordul elő, hogy előtt Gérecz Attila-díjat, majd pályájuk egy későbbi szakaszában esetleg József Attila-díjat adományoznak a részükre, miként ugyanúgy előfordult, hogy valaki előbb Márai Sándor-díjat, nem sokkal később József Attila-díjat is kapott, vagy éppenséggel fordítva.
A plakett.
A kitüntetett igazoló okiratot, pénzjutalmat és bronzplakettet kap. Utóbbi 1992-ig hetvenöt milliméter átmérőjű, kétoldalas érem volt, amelynek előlapján József Attila jobbra néző portréja és a „JÓZSEF ATTILA 1905–1937”, hátlapján pedig a „JÓZSEF ATTILA DÍJ” felirat volt látható. Az újabb, Vígh Tamás szobrászművész által tervezett plakett egyoldalas, átmérője nyolcvan, vastagsága nyolc milliméter, József Attila domború arcképét ábrázolja, és „JÓZSEF ATTILA DÍJ” felirattal van ellátva. |
472 | 40661 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=472 | Kossuth-díj | A Kossuth-díj a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetés, amely Kossuth Lajosról kapta a nevét. Az Országgyűlés 1948-ban 1848. március 15. centenáriuma alkalmából alapította. Eredetileg a Minisztertanács adományozta, 1990 óta a köztársasági elnök, általában a miniszterelnök előterjesztése alapján. A díj mindkét fokozatát, a Kossuth-díjat és a Kossuth-nagydíjat is, rendszerint március 15-én adják át.
Presztízsének megőrzése érdekében a vele járó összeg 2013 óta a Központi Statisztikai Hivatal által évenként számított országos nettó nominál átlagkereset hatszorosa, 50, illetve 100 ezer forintra való felkerekítéssel. A nagydíj összege a díj mindenkori összegének kétszerese, és csak egyéni teljesítmény elismeréséért adományozzák. Megosztott díj esetében a díj összegének fele jár, függetlenül attól, hogy hány személy között osztották meg. A jutalomösszeg – megtartva az 1948 óta töretlen hagyományt – adó- és illetékmentes.
A címet az államfő a kormány előterjesztésére vissza is vonhatja attól, aki erre érdemtelenné vált.
Története.
Az első díjakat 1948. március 14-én adták át az ország legkiválóbb embereinek, akik hozzájárultak az ország újjáépítésének sikeréhez. Az első időszakban a díj mellé 20 ezer forint és babérkoszorú járt.
A tudomány, a művészet és az irodalom területén, valamint az ipari munkában, földművelésben kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeket, csoportokat jutalmazták vele. A Minisztertanács adományozta. 1963 óta csupán kulturális és művészeti alkotó tevékenységért ítélik oda. 1966-tól 1990-ig csak általában háromévente ítélték oda (egy alkalommal négy év telt el az előző díjádatástól: 1970, két alkalommal pedig csak két év: 1975, 1985).
Alapításakor 2, 1951-től 3, 1953-tól 4 fokozata volt; 1977 óta újból 2 fokozatú.
Egyéni díjjal 1992-ben "750 ezer," 1994-ben "1,1 millió," 1996-ban "1,6 millió," 1997-ben "1,8 millió," 1998-ban "2,28 millió", 2012-ben "12,9 millió forintot" fizettek ki, 2013-tól a mindenkori átlagkereset hatszorosa.
1991-től a kitüntetettek a pénzjutalom, az oklevél és a jelvény mellett egy emlékszobrot is kapnak. Az aranyozott, bronzból készült Kossuth Lajost formázó kis szobrocska 89 mm magas, talapzata egy ezüstözött, rézből készült henger (255 mm magas, 40 mm átmérőjű), amelyben az oklevél tárolható. |
473 | 386428 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=473 | Friedrich Gundolf-díj | A Friedrich Gundolf-díj a német kultúra külföldi közvetítéséért járó díj, melyet 1964-ben Friedrich Gundolf német költő, irodalomtörténész emlékére alapított a Német Nyelv és Költészet Akadémiája "(Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung)". |
474 | 57789 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=474 | Herder-díj | A Gottfried-von-Herder-Preis a hamburgi Alfred Toepfer Alapítvány által 1963-ban létrehozott díj, melyet évenként hét olyan kelet- és délkelet-európai tudósnak, művésznek adományoztak, aki jelentősen előremozdította e terület kulturális, tudományos és emberi kapcsolatait. A díj névadója Johann Gottfried Herder német irodalmár, a Sturm und Drang mozgalom egyik alapítója.
A díjat a Bécsi Egyetem ítélte oda, összege 15000 €. A díjazottak mindegyike javasolhatott egy ösztöndíjast, akinek egy éven át havi 920 €-val finanszírozták ausztriai tanulmányait.
A díjat utoljára 2006-ban ítélték oda. |
478 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=478 | Fürdőhely | |
479 | 140516 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=479 | Mocsárciprus | A mocsárciprus "(Taxodium)" a fenyőalakúak "(Pinales)" rendjébe sorolt ciprusfélék "(Cupressaceae)" családjában a mocsárciprusformák "(Taxodioideae)" egyik nemzetsége mindössze két élő fajjal.
Származása, elterjedése.
Ilyen fák több millió éves maradványait találták meg 2007 nyarán Bükkábrányban. Európa harmadidőszaki barnakőszéntelepei az akkori mocsárcipruserdők hírmondói. Ma élő fajai Észak-Amerika déli részén honosak.
Megjelenése, felépítése.
Középnagy vagy nagy fa, tűlevelekkel. Gömb alakú, lecsüngő tobozai éretlenül zöldek, beérve megbarnulnak.
Életmódja, termőhelye.
Lombhullató.
Fésűs mocsárciprus ("T. distichum" L.).
30-40 méteresre megnövő, fiatalon kúpos koronájú, idős korban terebélyes, vízszintes ágú fa. Törzse alul kiszélesedik. Kérge vörösesbarna. Tűlevelei körülbelül 2-3 centiméter hosszúak, pikkelyszerűek, puhák. Gyökereiből mocsaras, nedves talajon cseppkő alakú légzőgyökér ágak emelkednek ki a talajfelszín fölé. Világoszöld, lapos tűlevelei fésűszerűen sorakoznak az 5-10 centiméteres törpehajtásokon. Rövid nyelű, 2-4 centiméter átmérőjű tobozai gömbölydedek; fiatalon zöldek, éretten vörösbarnák, a kedvező években tömegesek.
Ősszel levelei ragyogó bronzsárgára színeződnek, majd a rövidhajtásokkal együtt hullanak le.
Eleinte lassan nő. Április-májusban virágzik.
Szép légzőgyökereket csak nedves talajon fejleszt – különösen vízpartokon, de a pangó vizet nem szereti.
Őshazája Észak-Amerika délkeleti része. Magyarországon díszfának sokfelé ültetik; 25–30 m magasra nőhet.
Pikkelyes mocsárciprus "(T. distichum" var. "imbricatum" , syn. "T. ascendens" ")".
Alacsonyabb termetű az alapfajnál. Pikkelyszerű levelei nem fésűsen, hanem közel spirálisan állnak.
A pikkelyes mocsárciprus az USA délnyugati részén honos. Tavak mellett, mocsaras helyeken él. 1 cm hosszú levelei ősszel a hajtásokkal együtt hullanak le. A termős virágzatok a mintegy 20 cm hosszú, lecsüngő, sárgászöld színű porzós barkák tövében alakulnak ki.
Mexikói mocsárciprus ("T. mucronatum" Ten.).
A mexikói mocsárciprus a Rio Grande völgyétől dél felé Guatemala fennsíkjaiig terjedt el. A másik két "Taxodium"-fajtól abban különbözik, hogy örökzöld, illetve folyók és patakok partján fordul elő, nem mocsárerdőkben. Az Oaxaca államban található Árbol del Tule a Föld legvastagabb törzsű fája: kerülete 43 méter, legnagyobb átmérője pedig 11,42 méter. |
482 | 11740 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=482 | Wikiszótár | A Wikiszótár (angolul "Wiktionary") a Wikipédia testvéroldala, melynek célja szabad szótár készítése minden nyelvre. Ötletgazdája Daniel Alston. 2002. december 12-én indult. A Wikiszótár magyar változata, a magyar Wikiszótár 2004. május 2-án indult. |
1024 | 3154 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1024 | 1998 | |
1025 | 310677 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1025 | 2000 | |
1026 | 329350 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1026 | Zalaegerszeg | Zalaegerszeg (németül "Egersee", horvátul "Jegersek" vagy "Jagersek"; elterjedt rövidítése: „"Zeg"”) Zala vármegye székhelye, megyei jogú város. A Zalaegerszegi járás központjaként számos település tartozik a vonzáskörzetébe. Magyarország 17. és a Nyugat-Dunántúl negyedik legnépesebb települése.
Első írásos említése 1247-ből való "Egurscug"ként, 1293-ban pedig már "Egerszeg" néven szerepel.
Kanizsa 1600-as elestét követően nőtt meg szerepe, fokozatosan Zala vármegye központja lett, mai fogalommal élve megyeszékhellyé válása a 18. századra tehető. Az 1920-as években kezdődött a város fellendülése, Czobor Mátyás polgármester hivatala alatt, közel 40 új utca nyílt, új köztemető, valamint szeretetház, bérlakások sora épült, bővült a közkórház is. 1929-ben Zalaegerszeg megyei jogú város lett.
Egyike Magyarország legvirágosabb, legzöldebb városainak, 2008-ban elnyerte a Virágos Magyarország program „Arany Rózsa” régiós díját.
Fekvése.
Zalaegerszeg földrajzi koordinátái é. sz. 46.84538° és k. h. 16.84721°. Zala vármegye székhelye, megyei jogú város. A Nyugat-Dunántúlon, a Zala folyó két partján, az osztrák, szlovén és horvát határtól megközelítőleg egyenlő távolságra (50–70 kilométerre), a Zalai-dombság tájegységben fekszik, a Göcsej kistáj szélén. Átlagos tengerszint feletti magassága 156 méter. A Balaton tőle keletre 45 kilométerre található. Budapesttől való távolsága közúton 213, vasúton 239 kilométer. A legközelebbi autópálya-felhajtó 50 kilométerre van, Balatonszentgyörgy mellett az M7-es autópályára.
Természetföldrajzi adottságai.
A földkéreg vastagsága itt 25–27 km, a litoszféráé 60–80 km. A földtörténet során kiemelkedési és lesüllyedési periódusokban váltakozott a tengeri és a szárazföldi üledékképződés a területen. A pliocén kor legfontosabb eseménye a folyóvízi feltöltésből származó kavicsterületek kialakulása. A pleisztocén során lösz fedett be nagy területeket. A felszínen szinte kizárólag a legfiatalabb korú kőzetek találhatóak, a völgytalpakon azonban kibukkanhatnak a felső pannon korúak is.
A város a Zalai-dombság északi részén fekszik, három kistáj határán. A délnyugati városrészek már átnyúlnak a Göcsej területére, így ott a változatos kitettségű, erősen szabdalt 200-250 méter magas „hegyek” jellemzőek. Az északkeleti és keleti lejtők a legmeredekebbek, dél–délnyugat felé vályoggal fedett, fokozatosan alacsonyodó, derázió és geliszoliflukció által formált lejtők ereszkednek.
Az északi és középső rész a tektonikailag előre jelzett és kelet felé tölcsérszerűen kiszélesedő Felső-Zala völgyben foglal helyet. A völgy jobb oldalán mély, szűk völgyek, nehezen felismerhető teraszok, pannon agyaghoz kapcsolódó ó-holocén suvadások, baloldalt hosszabb, lankás, lösszel fedett lejtők voltak találhatóak. Az ember tevékenysége azonban majdnem teljesen átalakította őket letelepülésre alkalmasabb formákká.
A keleti városrészek a Kelet-zalai-dombság Söjtöri-hátához kapcsoló kisebb meridionális vonulatokon húzódnak.
A napfénytartam 1950–2000 óra/év között alakul, ami azonos szélességi körön levő magyar területekhez viszonyítva a legkisebb érték. Ez visszavezethető az 56-62%-os évi átlagos felhőzetre, amit az atlanti hatás erőssége okoz. Szélirányok közül az észak és dél irányú leggyakoribb, összesen kb. 30%, irányuk megtartására rásegítenek a meridionális völgyek. A szélcsendes időszakok szintén gyakoriak, mintegy 25%-nyiak.
Az évi csapadék mennyisége 800 mm körül alakul. A hótakarós napok átlagos száma 45.
Az agyagos, vályogos részeken adottak a lehetőségek a sűrű vízhálózat kialakulásához, amely Magyarországon a legsűrűbbek közé tartozik. Ezzel összefüggésben a völgysűrűség is igen nagy. Elősegítette a völgyek képződését a laza felszíni kőzet és a terület negyedidőszaki kiemelkedése is.
A domborzat tagoltsága azonban nem kedvezett nagy vízfolyások kialakulásának, így a legnagyobb, a Zala is csak patakméretű Zalaegerszeg környékén. A terület erózióbázisaként ez gyűjti össze a kisebb csermelyek vizét. Megemlíthető ezek közül a Válicka, amely dél felől folyik a Zalába.
A város területén több kisebb-nagyobb tó található. A legjelentősebb az 1975-ben mesterségesen létrehozott Gébárti-tó. Pózva városrészben a kavicsbányák felhagyása után horgásztavakat alakítottak ki.
Zalaegerszeg környékén kétféle növénytársulás jellemző: a völgyekben vízparti rétek, fűz- és égerligetek jellemzőek. A magasabban fekvő területeken gyertyános és kocsánytalan tölgyesek, zalai bükkösök, cseres tölgyesek találhatóak, gyakori még a szelídgesztenye előfordulása is. A város belterületén csak parkok mutatják a régi gazdag erdők emlékét. (Béke-liget, Dózsa liget, Parkerdő)
A Zalai flóratartományhoz kötődő állatállomány nem különbözik a magyar átlagtól, jellemzően nagyvadakból áll (szarvas, őz, vaddisznó) és kevés különleges állatfajnak ad otthont. Gazdasági jelentőséggel bír e vadállomány, mind a vadhús, mind a bérvadászat tekintetében. Híresek a zalai szarvastrófeák, már több világbajnoki érmet kiérdemeltek.
Gyenge minőségű talajok alakultak ki a város környékén, amelyek közül a legjelentősebbek az agyagbemosódásos barna erdőtalajok. Ezen adottság miatt nagy területeket hasznosítanak még a város határain belül is szőlőhegynek, ahol az igénytelenebb fajták megteremnek.
Környezeti állapot.
A város levegőminőségét a közlekedés befolyásolja a legnagyobb mértékben, ezen belül is a porszennyezés okozza a legnagyobb problémákat. A nehézipari létesítmények hiánya miatt nem jelentős az ipari eredetű szennyezés. Egyedüliként a MOL helyi olajfinomító üzeme, amely kén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-oxidok, valamint korom tekintetében jelentős szennyező. A termelés során keletkezett szennyvíz tisztítás után a Felső-Válickába és az Avas-árokba kerül. A MOL tevékenységének folyamatos racionalizálása eredményeként a Zalai Finomítóban 2001-ben megszűnt a kőolaj-feldolgozás, ma már elsősorban speciális bitumenek készülnek itt.
A zajszennyezés szintén a közlekedés a problémák fő forrása az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat elemzése alapján. Az elkerülő utak megépítésével ugyan a belváros terhelése csökkent, de mivel a tranzitforgalom az összes forgalomnak csak 20-30%-át tette ki a probléma végleges megoldására még várni kell. A nagy forgalmú belvárosi útszakaszokon a terhelés csúcsidőben rendszeresen meghaladja a megengedett határértéket. Emiatt folyamatosan napirenden van egy sétálóutcás, csendes belső terület kialakítása a Kossuth utcában és környékén, ez azonban rendkívül nehezen megvalósítható a gyakorlatban, mivel a város észak-dél irányú belső útjai szűkek (jellemzően egyszer kétsávosak és egyirányúsítottak), és a viszonylag sűrű beépítés miatt nem is bővíthetők. A Kossuth Lajos utca a Széchenyi tértől a Kisfaludy Sándor utcáig díszburkolatot kapott, és ezen szakaszon 30 km/h-s sebességkorlátozást vezettek be, valamint korlátozták a parkolási lehetőségeket, melyet a védett öblök és a Berzsenyi – Kosztolányi utcák sarkán megépült új parkolóház vett át. Ez közepes mértékű tehermentesítést jelent a Kossuth utcában és annak környékén lakóknak, azonban vásárlók elvesztését jelent(het)i a főutcán található üzleteknek, ahonnan a külső területeken megnyílt új bevásárlóközpontokba helyeződhet át a tartós cikkek vásárlásának központja.
A város ivóvízellátását 34 kútból oldják meg, amelyek többségéből magas vastartalmú vizet nyernek. A víznyerőhelyek szennyeződés elleni védelme nem kellően megoldott, a jövőben nagy valószínűséggel a mai keleti oldali túlsúly áthelyeződik a nyugati oldalra a kutak elhelyezkedését tekintve. Uniós forrásokat is felhasználva negyvenkét település összefogása nyomán több ütemben modernizálták a szennyvíz- és csatornahálózatot 2004-től kezdve.
A városban a közhasználatú zöldterületek nagysága közel 5 millió m², amely jelentősen meghaladja az országos átlagot. 2007-ben 74 játszótér volt a városban.
Története.
A város fekvése.
Zalaegerszeg két folyó összefolyásánál található, halakban, vadakban gazdag vidék volt. Talán ennek köszönhető, hogy már az i. e. 7. évezredben, a felső paleolitikumban található itt település, amely egész Zala vármegyében az egyedüli ókőkori lelet. A következő időszak, amikorról maradtak leletek a városban, a rézkor. A régi ruhagyár elhagyott területén felfedezett, az azóta már teljesen befedett Vizsla-patak mellett megtelepedett, lengyeli kultúrához tartozó település ebből a korból datálható.
A középkor.
A vaskorból kelta nyomokra lehet bukkanni, amilyenből Dél-Zala területén sokat, északon alig találni. Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy Zalaegerszeg ekkor egy fontosabb út mellett állt, és ezt ellenőrizte a kelta lakosság.
Az ezt követő időszakokból származó leletek száma elenyésző, így valószínűleg semmilyen település nem volt ez idő tájt a területen.
A település első írásos említése 1247-ből való, egy a veszprémi káptalan által kiadott oklevélben "Egurscug"ként, 1293-ban pedig már "Egerszeg" néven. 1266-ban IV. Béla a veszprémi káptalannak adta a területet, így Egerszeg először egyházi birtok lett. Mivel a földesúr távol élt a területtől, így a bevételek nem mindig jutottak el hozzá, sokszor a környékbeli nagyurak, elsősorban a Kőszegiek vagyonát gyarapította. A 14. század során Egerszeg a környék legnagyobb települése volt, a legtöbb adót fizette.
1368 és 1389 között rövid időre a király tulajdonát képezte, majd Luxemburgi Zsigmond a Kanizsaiaknak adományozta, akik azonban azt elcserélték Szepetnek községért a veszprémi püspökkel. Így Zalaegerszeg egészen 1848-ig egyházi birtok maradt. A település határainak kijelölése 1381-ben történt, kőtemplomot is ekörül kapott a község. Ekkor a mérete mintegy kétszerese volt a környező településekének.
1421-et követően a település mezővárosi kiváltságokat kapott, egy összegben tartozott a földesúrnak adót fizetni, részleges önbíráskodása lett. Ezek a különleges jogok gyorsan gyarapították a lakosság számát, mivel a környező településekről megindult a bevándorlás. A 16. században már a legtöbb megyegyűlés itt zajlott.
A török korszak.
Az 1530-as évek felé a város fejlődése megtorpant, mivel folyamatos támadások érték, elsősorban a környező területek földesurai fosztogatták a meggyengült központi hatalmat kihasználva. 1568-ban indult meg a város erődítése a török támadás visszaverése érdekében. A településen vár épült, amelyet elsősorban a környező mocsarak védtek. Az első sikertelen támadás a város ellen az 1570-es évek végén indult. Kanizsa 1600-as elestét követően megnőtt Egerszeg szerepe: a török ellen felépült sok apró zalai végvár irányítását innen szervezték. A települést védő vár azonban nem bizonyult jó védelemnek, egy 1616-os török portya súlyos károkat okozott a városban. 1647 októberében Kerpacsics István (fl. 1636-1659) zalaegerszegi várkapitány bontatta le és építtette újjá az egyik elöregedett bástyát, majd 1649 szeptemberében egy másik leomlott bástya helyreállítására a "gratuitus labor"ral (ingyenes szolgálattal) tartozó környező falvak lakosságát hajtatta a várhoz katonáival. Egy évvel később pedig Egerszeg híd előtti nagy bástyája, végül 1652 márciusában megint egy bástyája dőlt le, melyet az alapjaitól kellett felépíteni. 1654. június 13-án Eördögh István alispán járt Egerszegen, és azt tapasztalta, hogy a Kaszaháza felőli bástyától induló palánk ledőlőben van. Kerpacsics a várkapitánya volt 1647 és 1657 között; felesége, Buzád-Hahót nembeli csányi Csány Katalin úrnő, csányi Csány Imre (fl. 1592–1652), földbirtokos és pölöskefői Eördögh Katalin asszony leánya volt. Kerpacsics IStván várnagy és Csány Katalin frigyéből két leány származott: Kerpacsics Katalin, akinek a férje, szenttamási Bertalan István, szenttamási földbirtokos (1673. május 16-án Zala megyei alszolgabíró, majd 1686-ban Vas vármegyei esküdt), és Kerpacsics Dorottya, akinek a férje, nemes Bán István, söjtöri, tófeji, és teskándi birtokos. Végül 1664-ben rövid időre a vár is török kézre került. Más tekintélyes törökverő nemesei között említésre méltó szenterzsébeti Terjék Miklós, aki 1642 és 1646 között egerszegi lovashadnagy volt, valamint ákosházi Sárkárny Gábor, és tarródi és németszecsődi Tarródy Mihály lovashadnagyok is.
A törökök mellett más súlyos terhek is sújtották a lakosságot. A városban többször pusztított pestisjárvány. Emellett az adózás is sokkal kellemetlenebb volt az itt élőknek: mind a kanizsai török, mind a végvári katonák jelentős adóterheket szedtek. Cserébe a földesúri szolgáltatások díjmentesek voltak. Ezt a jogot egy ideig még sikerült érvényesíteni.
A 18. század.
Zalaegerszeg mai fogalommal élve megyeszékhellyé válása a 18. századra tehető. Ez idő tájt a megyegyűlések mintegy 75%-át itt tartották. A megye perifériáján lévő település megyeszékhellyé válásának több oka is van. Szerepet játszhatott a történelmi hagyomány, mely szerint hagyományosan Egerszegen tartották a korábbi gyűléseket is, a város a török hódoltság idején fontos megyei központtá vált, ám a legfontosabb érdeme a helynek, hogy a többi Zala vármegyei várossal ellentétben nem egy uradalom központja volt, így elkerülhetővé vált a helyi földesurak „rátelepedése” a megyegyűlésre. Még egy indok volt a város mellett, hogy a környéken több nagy nemesi család is élt, mint a Heteldyek vagy a Forintosok. Végül Egerszeg 20 600 forintos adománya, valamint a megyeháza (ma a Zalaegerszegi Törvényszék épülete) 1730 és 1732 közötti megépítése egyértelműsítette a város közigazgatási központi jellegét. A sidi Sidy család sarja, idősebb Sidy Pál (fl. 1707–1747), az egerszegi járás akkori alszolgabírája, földbirtokos, a megyének e célra 1729-ben kinevezett építési biztosa lett, aki az építkezéssel járó munkálatok vezetésével és ellenőrzésével, valamint a pénzkezeléssel felügyelt. Az építkezés közben azonban egy kis incidens is történt. Nevezetesen a régi vár területe a veszprémi püspöknek mint a város akkori földesurának tulajdonát képezte, és a vármegye minden szó és kérdés nélkül elkezdte az építést. Acsády Ádám veszprémi püspöknek nem tetszhetett a dolog, de kikötni a vármegyével mégsem akart; megelégedett avval, hogy átirt a megyéhez és szemükre vetette a karoknak és rendeknek, hogy az építésről nem értesítették.
A 18. századi városképre jellemző, hogy egy jó darabig egyetlen kiemelkedő épület a barokkos megyeháza. Az 1760-as években épült az akkor monumentálisnak számító templom, illetve egy kaszárnya kőépülete. Az egyetlen polgári kőházban egy patika működött. A város legtöbb háza azonban továbbra is jellemzően tűzveszélyes, szalmával fedett vályogház volt, így a város történetében sok tűzvész pusztított. 1777-ben a szombathelyi püspökség kezelésébe került a város (addig a Veszprémi püspök fennhatóság alatt volt). A legnagyobb tűzvész 1826. július 18-án és július 29-én volt a városban, a zsúpos és oromtetős házak szinte egy pillanat alatt leégtek. Még ebben az évben Póka Antal mérnök tervei alapján már tégla- és kőházakból építették újra a maival megegyező szerkezetű belvárost.
A reformkor és a szabadságharc.
A városban a 19. század elejéig a kereslethez mérten nagyon kevés iparos és kereskedő élt, mivel a földesúr regáléjoga miatt szinte lehetetlenné vált a működésük. Az 1830-as évekre jelentősen megnőtt a városba költöző izraeliták száma, 1836-ra már mintegy 10%-ot tettek ki a zsidó vallásúak az amúgy római katolikus többségű össznépességből, ám ezek a családok se lendítették fel a város kereskedelmét. Így míg a város közigazgatásilag tagadhatatlanul a megye központja volt, gazdaságilag nem lett túl jelentős, a kulturális élet és művelődés terén pedig alig tudott mit felmutatni az akkori székhely: mindössze két elemi iskola működött a mintegy 3500 fős városban. A megye kulturális központjai ekkor Kanizsa és Keszthely voltak, ahova az egerszegiek csak nagy költségek árán juthattak el tanulni.
A reformkorban az újabb politikai változásokat tárgyaló Zala vármegyei közgyűlések többsége Zalaegerszegen zajlott. Az 1848-as forradalomban a városnak viszonylag kevés katonai szerep jutott, a szabadságharcban a város 1848. december 31-ei megszállását követően nagyobb megmozdulás nem történt. A város számára leginkább az a szerepe jutott, hogy a közgyűlések és majd a szabadságharc kitörése után a vármegyei állandó bizottmány ott székelt és onnan irányította a forradalmi ügyeket. 1848. március 21-én Zalaegerszeg város közgyűlése – pesti mintára ideiglenes polgári őrség (nemzetőrség) felállítását határozta el. Többen a közgyűlés tagjai közül azonnal beléptek a nemzetőrségbe, így tett csáfordi Csillagh László, nemes Koppány Ferenc és besenyői és velikei Skublics István. 1848. december 30-án a Zalaegerszeg melletti Bagodot elfoglalták a császári seregek. Csáfordi Csillagh Lajos (1789–1860) zalai első alispán, és egyben az 1848-as zalai állandó bizottmány elnöke az ellenség közeledésének hírére a jegyzővel és a megyei pénztárral együtt Zalaapátiba menekült Zalaegerszegről. 1848 szilveszterén, báró Burits János császári altábornagy csapatai elfoglalták Zalaegerszeget, és levelet írt a Zalaapátiban tartózkodó alispánnak, hogy 24 órán belül térjen vissza a hivatalába a többi tisztviselővel együtt, különben lázadónak tekintik őket. 1849. január elsején Zalaapátiban tartották tanácskozásukat a megyei bizottmány tagjai, és úgy döntöttek, hogyha a személyes biztonságát biztosítják, megengedik a további tevékenységüket, visszatérnek hivatalukba. Erre Burits tábornok boldogfai Farkas Imre (1811–1876) főszolgabíróval ismételten üzent Zalaapátiba, miszerint a személyes szabadságukat meghagyja nekik, de kizárólag akkor, ha azonnal megérkeznek. Az állandó bizottmány tagjai a visszatérés mellett döntöttek; 1849. január 2-án Zalaegerszegre érkeztek.
Az osztrák-magyar monarchia.
Alig öt évvel a Kiegyezés előtt, 1861. március 5-én, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" jött létre nyírlaki Tarányi-Oszterhuber József elnöklete alatt. Az egyesület tevékenységét alapító elnökéhez méltóan megszakítás nélkül folytatta a vármegye mezőgazdaságának fejlesztése és a gazdaérdekek védelme terén, úgyannyira, hogy már 1876. évben Zalaegerszeg főutcáján ingatlannal (kertészeti, gyiimölcsészeti célokra) és saját közgyűlési teremmel ellátott székházzal rendelkezett. Az egyesület különösen súlyt helyezett mindig arra, hogy a kisbirtokosok mezőgazdasági tudását és kultúráját emelje. Az egyesület látta el a törvényhatósági vármegye mezőgazdasági bizottságának teendőit a mezőgazdasági kamarai törvény életbeléptéig és ezen bizottság előadója az egyesület mindenkori titkára volt.
Az 1870-ben hozott községi törvény alapján megszűnt a mezővárosi jogállás, és a volt mezővárosoknak választaniuk kellett a nagyközségi és a rendezett tanácsú városi szervezet között. Az utóbbi nagyobb önállóságot, de egyben nagyobb adóterheket is jelentett, mert a városi közigazgatás többletterheit helyi bevételekből kellett fedezni. Zalaegerszeg a nagyközségi szervezetet választotta, amit sokan súlyos presztízsveszteségként értékeltek a városi rangot választó Nagykanizsával szemben. Végül másfél évtized múltán Tisza Kálmán belügyminiszter erőteljes nyomására a nagyközség képviselő-testülete és adófizetői kérelmezték a várossá alakulást, amit a miniszter azonnal jóváhagyott, és 1885. május 13-án Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá alakult. A 19. század végi helyi közélet fő gondja a megye másik városával szembeni lemaradás behozása volt.
Deák Ferenc szobrát 1879. szeptember 1-jén állították fel, Vay Miklós alkotása. A legelső Deák-szobor volt Magyarországon. A fekete márvány alapzaton álló bronzszobor az ország legjobban sikerült Deák-szobra. Az arcmodell is azon kép után van mintázva, amelyet Deák a legjobbnak ismert el. Vay Miklós alkotása a szobor, körülbelül 13 ezer forintba került a talapzattal együtt. A költségekhez a Vármegye Nemesi Pénztára majdnem felerészben járult. Az ünnepi beszédet Svastits Benő zalai alispán mondotta.
1887-ben a településhez csatolták a kereskedelmi szempontból fontos Olát.
Felvetetett Zalaegerszegen 1887. május 1-jén a "Zala Megyei Gazdasági Egyesület" háza nagytermében a szentiván-zalaegerszeg-alsólendva-csáktornyai vasút útvonala megtervezése. Csengeri Háczky Kálmán (1828–1904), a "Zala Megyei Gazdasági Egyesület" elnöke, a zalaegerszeg-szentiváni helyiérdekű, vasútügyi érdekeltség végrehajtó bizottságának elnöke is lett. 1890. október 19-én az Ukk–Csáktornya vasútvonal megépítése befejeződött és ezzel a város bekapcsolódott az országos vasúthálózatba. A nagy zalaegerszegi ünnepségen Baross Gábor kereskedelmi miniszter is jelen volt, akinek fontos szerepe volt a Csáktornya—ukki helyi érdekű vasút létesítése körül.
1895-ig új gimnáziumot, városházát, szállót, óvodát, pénzügyi palotát, téglagyárat kapott a város. 1891-ben épült a Zala Megyei Levéltár mai épülete, akkor még a főispáni hivatal számára. Stílusa eklektikus, reneszánsz díszítőelemekkel. A bejárat fölött, a homlokzaton a vármegye régi címere látható.
A nagy fejlesztések közben a város alaposan eladósodott, így Kovács Károly (1839–1904), Zalaegerszeg első polgármestere még ugyanebben az évben (1895) lemondott. 1895. december 12-én Zalaegerszeg Rendezett Tanácsú Város Képviselő-testülete közgyűlésén Botfy Lajost, Zala vármegye eddigi első aljegyzőjét, megyei tiszteletbeli főjegyzőt élénk éljenzések mellett közfelkiáltással, egyhangúlag Zalaegerszeg rendezett tanácsú város polgármesterévé választotta. 1900. június 9-én Botfy Lajos polgármester váratlanul elhunyt. A következő zalaegerszegi polgármester várhidi Várhidy Lajos (1871–1940) lett. Ő alapította meg a Városszépítő Egyesületet, fasorokat ültetett, megoldotta az utcák szintezését, lejtezését, és próbálta a századelő kívánalmainak megfelelően modernizálni Zalaegerszeget. Tizenhat utca kapott új elnevezést nemzeti nagyjainkról, Várhidy ugyanis élen járt abban, hogy történeti eseményekről vagy személyekről nevezzenek el utakat. Az ő ideje alatt került felavatásra a zsinagóga, ekkor történt a város villamosításának jó része – ami miatt sokan támadták is –, megépült továbbá az evangélikus templom. Rendszerezte a város levéltárát, és sor került az első várostörténeti munka megírására is. 1907 októberében Várhidy Lajos lemondott. 1908 januárjában Árvay Lajos zalai alispán elnökletével volt a városi képviselőknek gyülése, ahol közfelkiáltással megválasztották dr. Korbay Károly ügyvédet zalaegerszegi polgármesternek.
1872-ben Zalaegerszeg város képviselő-testülete az iskola megteremtése érdekében megkereste a vármegye törvényhatósági bizottsági gyűlését. A megye a város kérését jogosnak ítélte, és bizottságot küldött a költségek gyűjtéssel történő előteremtésére. Ilyen előzmények után 1874. január 3-án nyílt meg ünnepélyes keretek között a Zalaegerszegi Polgári Fiúiskola, amelynek I. osztályába a népiskola IV. osztályának elvégzése után lehetett jelentkezni. Az első igazgatója, udvardi és básti Udvardy Ignác (1848–1920), aki később a Zalamegyei újság lapkiadója és tulajdonosa, Zala vármegye bizottsági tag, a "Zalamegyei Gazdasági Egyesület" tagja. 1906-ig töltötte be az iskolaigazgatói posztot és nyugalomba vonulása után a "Zalaegerszegi Takarékpénztár Részvénytársaság" elnöke lett.
20. század.
Az Olaszországból származó Morandini család építész, építőmester tagjai Zala megyét választották. Morandini Tamás (1869–1921), Zalaegerszegen lakott és igen nagy presztízzsel rendelkezett. A Morandini család vállalkozói, tervezői pályafutásuk emlékét ma is álló középületek, római katolikus és evangélikus templomok, zsinagóga, egykori városháza, kórházak, laktanyák, lakóházak őrzik a történelmi Zala megyében, Somogyban és Horvátországban.
A 20. század eleje már kevesebb fejlődést produkált, így elmondható, hogy Zalaegerszeg ismét elmaradt a környék megyeszékhelyeitől.
A posta által működtetett zalaegerszegi telefon azonban csak 1904. november 1-én kezdett működni Zalaegerszegen, és 1931. szeptemberében új telefonközpontot adtak át.
1904-re készült el a bizánci stílusban emelt neológ zsinagóga (ma Városi Hangverseny- és Kiállítóterem). Eredetileg, 1901. december 12-én boldogfai Farkas József (1857–1951) országgyűlési képviselő vezetett egy küldöttséget Budapestre, amely Wlassics Gyula vallás- és közoktatás minisztertől személyesen kérte, hogy támogassa az izraelita imaház építését Zalaegerszegen, ahhoz a tényhez folyamodván, hogy a miniszter mint zalaegerszegi szülötte jól ismeri a hitközség helyzetét. 1909-ben megyei börtön (ma: Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) létesült a városban.
1919. október 1-jén Zalaegerszegre, a Mária Magdolna-templomba Pehm (Mindszenty) József (1892–1975) kapott plébánosi kinevezést. A rendkívül tevékeny Pehm apátplébános fontos szerepet játszott a helyi zalaegerszegi közéletben és a hívek körében. Felépíttette a zalaegerszegi "Jézus Szíve ferences templom"ot és egy kolostort. A templomot 1925 júniusában kezdtek építeni az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly (1887–1922) emlékére, ami egyedülállóvá teszi a világban. Az ünnepélyes felszentelése 1927. szeptember 25-én történt meg. A szószéket Zita királyné ajándékozta a templomnak. 1950 nyarán a szerzetesrendektől megvonták a működési engedélyt, a rendházat államosították, így a zalaegerszegi ferencesek helyett az épületbe a megyei hadkiegészítő parancsnokság költözött. 1925-ben a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület igazgatóválasztmányába választották meg. Másrészt Pehm József modernizálta a plébániaépületet és a szegények számára 34 főt befogadó szeretetotthont alapított. Támogatta, taníttatta a szegény sorsú, tehetséges gyermekeket, a Szociális Missziótársulat bevonásával végezte a szegénygondozást, a kórházmissziót, a fogház- és a vasúti missziót. Felépíttette a Szent József Szeretetotthont, mely szegények és elhagyott öregek számára nyújtott biztos menedéket.
Az 1920-as évek során ismét kisebb fellendülés volt tapasztalható a város életében. Ekkor épült meg a postapalota, a vasútállomás, a tűzoltóság épülete, a rendőrségi székház (a mai ügyészség), illetve a Notre Dame-rend kolostora Czobor Mátyás polgármester hivatala alatt. Kissé talán drágán, de Czobor Mátyás enyhítette az első világháború okozta rettenetes lakásínséget a városi bérház és a kislakások építésével; egyben megindította a magánosok lakásépítést tevékenységét azzal, hogy egész sereg házhelyet tett hozzáférhetővé. Az első építkezéseket követte a többi: a modern vágóhíd, a tűzoltólaktanya, az új elemi iskola, a Stefánia ház és az egyéb kisebb nagyobb építkezések. És a megyei, állami tényezők jóakarata mellett Czobor Mátyás kimeríthetetlen lendülete hívta éleire a nagyobbrészt
állami, vagy más közpénzből létesült intézményeket, épületeket: a rendőrségi palotát, az állomásépületet, a vasutasházakaí, a kulturális intézményeket, a laktanyát, a szanatóriumot, az OTI-szákhá- zat, a postapalotát.
Udvardi és básti Udvardy Ignác (1848–1920), állami kereskedelmi iskolai igazgatónak a öccse, udvardi és básti Udvardy Vince (1854–1922), városi képviselő-testületnek a tagja, a zalaegerszegi állami főgimnáziumi tanára, Zala vármegye törvényhatósági bizottságnak a tagja. Udvardy Vince fia, dr. udvardi és básti Udvardy Jenő (1880–1941) jogász, a zalaegerszegi ügyvédi kamara elnöke, Zalaegerszeg megyei város tiszti főügyésze, a Zala vármegye közigazgatási bizottságának és a nemesi választmányának a tagja, a Zalaegerszegi Uri Kaszinó elnöke, a zalaegerszegi Munkás és Betegsegélyző Egylet elnöke, a Vármegyei takarékpénztár Rt. ügyésze és igazgatóságának tagja volt.
1938. február 21-én megalakult a legitimista "Magyar Férfiak Szentkorona Szövetsége" Zala megyei fiókja Zalaegerszegen, akinek az elnöke dr. udvardi és básti Udvardy Jenő (1880–1941) jogász, kormányfőtanácsos lett. Feleségével, boldogfai Farkas Margit (1888–1972) asszonnyal együtt élete végig royalista elképzelésekkel éltek. A helyi legitimista egyesület alelnökeivé Suszter Oszkárt és Zeng Pétert, ellenőrévé Fangler Gyula (1881–1945) zalaegerszegi fűszerkereskedőt választották meg, aki egyben a Zalaegerszegi Kereskedelmi Kör elnöke, a Zalamegyei Kereskedők Kör tagja, a zalaegerszegi katholikus hitközség képviselőtestületének és a Katolikus Férfiliga tanácsának volt.
1939. január 26-án Fangler Gyula, aki több évig elnöke volt a Zalaegerszegi Kereskedelmi Körnek, lemondott a kör elnökségéről, mert nem azonosította magát Szász Sándor alelnöknek Imrédy Béla miniszterelnökről tett antiszemita kijelentésével. 1942-ben dr. udvardi és básti Udvardy Jenő (1880–1941) jogász, kormányfőtanácsos, a zalamegyei Magyar Férfiak Szentkorona Szövetségének az elnöke, gróf Teleki Béla zalai főispánnál tiltakozott a dr. Árvay László által vezetett eljárás ellen, amelynek a célja volt, hogy kizárják a Zalaegerszegi úri kaszinóból a zsidó származású tagokat; Udvardy próbálkozásai azonban hiábavalóak voltak.
A zalaegerszegi református templom, Szeghalmy Bálint tervei alapján, 1942-ben épült erdélyi stílusban, fából és vörös homokkőből, nagy részben gróf széki Teleki Béla Zala vármegye főispánja kezdeményezésével.
A második világháború nem okozott jelentős károkat a városban, igaz, a vasútállomás egy bombatalálat következtében leégett. A legsúlyosabb veszteséget a teljes helyi és környékbeli zsidó közösség, mintegy 1221 fő gettóba zárása, majd Auschwitzba szállítása jelentette. A város német megszállásának végül az 1945. március 28-án érkező Vörös Hadsereg vetett véget. Március 29-én már az egész város a szovjet csapatok kezén volt, akik gyorsan folytatták előrenyomulásukat nyugati felé, illetve a déli olajmezők irányába. Az április elején megalakult Zalaegerszegi Nemzeti Bizottság, első elnökévé Wassermann Frigyes nyugalmazott városi főmérnököt választották meg, akit rövidesen Kovács Károly, a kommunista párt helyi titkára váltott. A Bizottság első intézkedései egyikeként kinevezte Baráth Ferencet polgármesternek és dr. Lendvay Lajos városi tanácsnokot polgármester-helyettesnek.
Az ezt követő időszakban jól megmutatkozott a város lakosságának ellenérzése az új rendszerrel szemben: a helyi MKP szervezete az [[1949]]-ig megtartott választásokon 10% körüli eredményeket ért el, ám a helyi testület élére végül mégis ők kerültek. 1947 és 1949 között a város polgármestere Mikula Szigfrid (1895, Nagyszeben – 1970, Budapest) volt, aki 1927 áprilisától 1944 novemberéig polgármester-helyettesként szolgálta a várost. Az [[1947]]. [[szeptember 4.|szeptember 4-én]] megtartott nemzetgyűlési választásokat a [[Demokrata Néppárt]] 59,5%-os eredménnyel nyerte, 1949. [[május 15.|május 15-én]] az országgyűlési választás viszont már a [[Magyar Függetlenségi Népfront|Népfront]] 98,5%-os győzelmét hozta. 1949. [[július 2.|július 2-án]] iktatták be a város első női polgármesterét, Siklósi Mihálynét.
Az [[1950-es évek]] hozták Zalaegerszeg történetének legkomolyabb változásait. Az első ötéves terv legnagyobb könnyűipari beruházása a zalaegerszegi ruhagyár építése volt, amely elsősorban a szabad női munkaerőre alapozott. Az [[1952]]-ben a környéken felfedezett olajmezők készletét is azonnal elkezdték kitermelni, illetve [[1953]]-ban egy sajt- és vajgyár is épült a városban. Az ipar igényeinek megfelelően fővonalasították a Zalaegerszeg–[[Zalaszentiván]] vasúti szakaszt. Az óriási ipari beruházásoknak nagy munkaerőigénye volt, amelyet elsősorban a környékbeli falvakból elégítettek ki. Rövid idő alatt tömegessé vált a környező falvakból naponta történő ingázás, mivel a városban ekkor szinte nem lehetett lakáshoz jutni. Így nem volt ritka, hogy a nyugdíjasokat, inaktívakat, de leginkább az osztályellenesnek tartott személyeket „rávették” arra, hogy költözzenek el a városból.
A nagy ipari fellendülést azonban a városban élők csak visszaesésként élhették meg. Az építőipar csak a nagyberuházások érdekeit szolgálta, így a polgári lakosság lakáskörülményei folyamatosan romlottak. Infrastrukturális beruházások szintén nem történtek a városban, a boltok sorban zártak be, egyre kisebb kínálatot biztosítva a városiaknak.
Az [[1956-os forradalom]]ban Zalaegerszeg is tevékenyen részt vett. A megmozdulások [[1956]]. [[október 26.|október 26-án]] kezdődtek, ennek eredményeképp az [[MDP]]-vezetők [[Körmend]]re menekültek. Ezt követően egészen a szovjet csapatok [[november 4.|november 4-ei]] támadásáig a várost a Forradalmi Tanács irányította.
1956. december 11-én a [[salgótarjáni sortűz]] miatt a [[Központi Munkástanács]] által szervezett országos sztrájkhoz Zalaegerszeg munkásai is csatlakoztak. A megmozdulásra december 12-én került sor a Kossuth Lajos utcán. Többezres tömeg gyűlt össze a posta előtt, Csepel teherautókkal próbálták elállni a szovjet tankok útját. A tüntető tömeget végül [[könnygáz]] és tankok bevetésével szétoszlatták. Másnap a ruhagyár munkásnői tiltakozásul tüntetésre hívták a nőket és a ruhagyáriakat. Az asszonyok [[Csány László]] szobra körül, majd a belvárosban gyülekeztek. Fekete ruhát vettek fel vagy fekete szalagot tűztek magukra, ezért gyászfátyolosnak is nevezik a tüntetést. Végül a szovjet tankok és a karhatalmisták ezen a napon is feloszlatták a tömeget.
A város címere.
Zalaegerszegnek évszázadokon keresztül nem volt hivatalos címere. A városi pecsét többször módosult rajzából alakult ki a már [[1247]]-ben álló kápolna és a [[18. század]]ban épült a [[Mária Magdolna római katolikus templom (Zalaegerszeg)|plébániatemplom]] védőszentjét, Mária Magdolnát, ábrázoló címer. Ezt az [[1940-es évek]] végéig több változatban is használták. [[1970]]-ben egy teljesen újat vezettek be, ez azonban sem a címertan követelményeinek, sem a város hagyományainak nem felelt meg. A Városi Tanács [[1989]]-ben megrendelt egy, a tradíciókat követő címert, amelyet [[1992]]-ben fogadtak el Zalaegerszeg Megyei Jogú Város hivatalos címerének.
A mai napig használatos címeren pajzs alakon Mária Magdolna látható, lábai alatt korbáccsal, babérkoszorús jobb kezét védelmezően a 16-17. századi végvárat jelképező stilizált vár fölé nyújtja. Bal karjában vállára fektetve hosszú szárú keresztet tart. A korábbi pecséteken a lábánál találhatunk koponyát is, de a mai címeren a korbács ábrázolásánál maradtak a tervezők. Ezek a szimbólumok [[Bűnbánó Magdolna|Bűnbánó Magdolnára]] vagy [[Mária Magdolna|Magdalai Máriára]] utalnak. A kibontott haja [[Jézus|Jézus Krisztus]] lábának illatos olajjal való megkenésére és hajával való letörlésére utal. A korbács a bűntudat egyik [[középkor]]i szimbóluma, s ezt jelképezte a koponya is.
Népesség.
Zalaegerszeg lakónépessége [[2011]]. [[január 1.|január 1-jén]] 59 499 fő volt, ami [[Zala vármegye|Zala megye]] össznépességének 21%-át tette ki. A város [[Zala vármegye]] legsűrűbben lakott települése, abban az évben az egy km²-en lakók száma, átlagosan 581 fő volt. A népesség korösszetétele kedvezőtlen. A 2011-es év elején a 19 évesnél fiatalabbak népességen belüli súlya 18%, a 60 éven felülieké 24% volt. A nemek aránya kedvezőtlen, ugyanis ezer férfira 1125 nő jut. [[2017]]-ben a férfiaknál 73, a nőknél 80 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 4,7%-a, mintegy 2194 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Közülük [[Magyarországi cigányok|cigány]], [[Magyarországi németek|német]] és [[Magyarországi románok|román]] nemzetiséginek vallották magukat a legtöbben.
Zalaegerszeg népesedése jellegzetesnek mondható pályát futott be. A legjelentősebb népességnövekedési időszakban ([[1960-as évek|1960-as]]–[[1970-es évek|70-es évek]]) 30%-kal nőtt meg a város lakossága, köszönhetően az ipartelepítésnek, a hozzácsatolásoknak és a bevándorlásnak. Ezen demográfiai robbanás hatására rengeteg új lakás épült, amelyekbe elsősorban fiatal falusiak költöztek. Ma már stagnáló/fogyó népességről kell beszélnünk, ennek két tényezője a természetes fogyás és a [[szuburbanizáció]] hatása. Ellenhatásként jelentkezik a pozitív bevándorlási mérleg.
A természetes fogyás 1990-től jellemző a városra. A vándorlási különbözet az [[1990-es évek]] közepén negatív előjelű volt. Korosztályok szerint átrendeződés játszódik le: csökken a fiatalkorúak és nő a közép- és az időskorúak aránya. 35 éves korig férfi-, afölött nőtöbblet mutatkozik. Az 1995-ben 25-29 éves korosztály létszáma 1995–2001 között minimális növekedést, 2001–2005 között csökkenést mutatott. Ennek egyik oka lehetett az elvándorlás, valamint az ideiglenesen vagy véglegesen más településen való munkavállalás (diplomás munkaposztok hiánya). Az elköltözők egyik fő célpontja, az országos átlaghoz igazodva, [[Budapest]], ahol munkalehetőséget, magasabb fizetést remélnek maguknak. Az elvándorlás másik fő motivációja a csendesebb környezet, nagyobb lakás iránti igény, amelyet a várost elhagyók a közeli elővárosodó falvakban találhatnak meg. Ilyen települések például [[Teskánd]], [[Nagykutas]], [[Zalaszentiván]] vagy [[Bocfölde]]. Az összes társadalmi csoport regisztrált munkanélkülieknek száma az 1990-es évek elején volt a legnagyobb Zalaegerszegen, majd egészen 2001-ig dinamikusan csökkent. 2001-től ismét emelkedő tendenciát mutatott, majd beállt egy stagnáló értékre. A gazdasági válság idején számos munkahely szűnt meg, a munkanélküliségi ráta elérte a 12-13%-ot. A pályakezdő munkanélküliek száma az utóbbi öt évben emelkedést mutat, 2010 elején számuk 1 200 körül volt, a diplomás munkanélkülieké pedig 1 000 körül. A legkisebb eséllyel a diplomások közül a [[közgazdász]]ok, a középfokú végzettséggel rendelkezők közül az irodai munkások, míg a szakképesítéssel rendelkezők közül a [[fodrász]]ok és a [[bolti eladó]]k tudnak elhelyezkedni. A legtöbben [[1990]]-ben éltek a városban, 62 214-en, azóta egészen napjainkig csökken a város népessége, ma már kevesebben laknak Zalaegerszegen, mint [[1980]]-ban.
A 2011-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló zalaegerszegiek túlnyomó többsége [[Római katolikus egyház|római katolikusnak]] tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban, még a [[Magyarországi Református Egyház|református]] és az [[Magyarországi Evangélikus Egyház|evangélikus]].
Etnikai összetétel.
A [[2001]]-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 61 654 fő volt, ebből a válaszadók 60 024 fő volt, 58 891 fő [[Magyarok|magyar]]nak, míg 627 fő [[Cigányok|cigány]]nak vallotta magát, azonban meg kell jegyezni, hogy a [[magyarországi cigányok]] (romák) aránya a népszámlálásokban szereplőnél lényegesen magasabb. 227 fő [[Németek|német]], 96 fő [[magyarországi horvátok|horvát]] és 43 fő [[románok|román]] etnikumnak vallotta magát.
A [[2011]]-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 66 245 fő volt, ebből a válaszadók száma 60 082 fő volt, 56 676 fő magyarnak vallotta magát. Az adatokból az derül ki, hogy a magukat magyarnak vallók száma jelentősen csökkent tíz év alatt, ennek fő oka, hogy többen nem válaszoltak. Az elmúlt tíz év alatt a nemzetiségiek közül jelentősebben a cigányok (859 fő) és az [[oroszok]] (45 fő) száma nőtt Zalaegerszegen. A német (528 fő) és román (92 fő) nemzetiségűek száma megkétszereződött. A magukat horvátoknak vallók száma (50 fő) felére csökkent az elmúlt tíz év alatt. A megyén belül Zalaegerszegen él a legtöbb magát németnek, románnak, orosznak és [[magyarországi lengyelek|lengyelnek]] valló nemzetiségi.
Vallási összetétel.
A [[2001]]-es népszámlálási adatok alapján, Zalaegerszegben a lakosság több mint háromnegyede (78,3%) kötődött valamelyik vallási felekezethez. A legnagyobb vallás a városban a [[kereszténység]], melynek legelterjedtebb formája a [[katolicizmus]] (72,3%). A katolikus egyházon belül a [[római katolikus egyház|római katolikusok]] száma 44 466, míg a [[Magyar görögkatolikus egyház|görögkatolikusoké]] 113 fő volt. A városban népes [[protestantizmus|protestáns]] közösségek is éltek, főleg [[Kálvinizmus|reformátusok]] (2332 fő) és [[Evangélikus kereszténység|evangélikusok]] (983 fő). Az [[ortodox kereszténység]] inkább az országban élő egyes nemzeti kisebbségek ([[oroszok]], [[Magyarországi románok|románok]], [[Magyarországi szerbek|szerbek]], [[Magyarországi bolgárok|bolgárok]], [[Magyarországi görögök|görögök]]) felekezetének számít, számuk elenyésző volt az egész városi lakosságához képest (32 fő). Szerte a városban számos egyéb kisebb keresztény közösség működik. A [[Zsidó vallás|zsidó]] vallási közösséghez tartózók száma 33 fő volt. Jelentős a száma azoknak a városban, akik vallási hovatartozásukat illetően nem kívántak válaszolni (9,4%). Felekezeten kívülinek a város lakosságának 11,6%-a vallotta magát.
A [[2011]]-es népszámlálás adatai alapján, Zalaegerszegben a lakosság több mint a fele (57,8%) kötődött valamelyik vallási felekezethez. A két népszámlálás között eltelt tíz év alatt a városi lakosság vallási felekezethez való tartozás jelentősen csökkent, ennek egyik oka, hogy sokan nem válaszoltak. A legnagyobb vallás a városban a [[kereszténység]], melynek legelterjedtebb formája a [[katolicizmus]] (52,7%). Az elmúlt tíz év alatt, a katolikus valláshoz tartozók száma negyedével esett vissza. A katolikus egyházon belül a [[római katolikus egyház|római katolikusok]] száma 31 224 fő, míg a [[Magyar görögkatolikus egyház|görögkatolikusok]] 86 fő volt. A városban népes [[protestantizmus|protestáns]] közösségek is éltek, főleg [[Kálvinizmus|reformátusok]] (1727 fő) és [[Evangélikus kereszténység|evangélikusok]] (637 fő). Az [[ortodox kereszténység]] inkább az országban élő egyes nemzeti kisebbségek ([[oroszok]], [[Magyarországi románok|románok]], [[Magyarországi szerbek|szerbek]], [[Magyarországi bolgárok|bolgárok]], [[Magyarországi görögök|görögök]]) felekezetének számít, számuk elenyésző volt az egész városi lakosságához képest (19 fő). Szerte a városban számos egyéb kisebb keresztény közösség működik. A [[Zsidó vallás|zsidó]] vallási közösséghez tartózók száma 30 fő volt. Összességében elmondható, hogy az elmúlt tíz év során minden egyházi felekezetekhez tartozók száma jelentősen csökkent. Jelentős a száma azoknak a városban, akik vallási hovatartozásukat illetően nem kívántak válaszolni (27,9%), tíz év alatt megháromszorozódott a számuk. Felekezeten kívülinek a város lakosságának 14,3%-a vallotta magát.
Városrészek.
Növekedése során Zalaegerszeg sok szomszédos települést magába olvasztott.
Legkorábban, 1887-ben, [[Ola (Magyarország)|Ola]] községet csatolták a városhoz, ma ez már a tulajdonképpeni városközpont egy részét alkotja. További egyesítések: 1933-ban [[Kaszaháza]], 1958-ban [[Zalabesenyő]], 1963-ban [[Csácsbozsok]] és [[Pózva]], 1969-ben [[Bazita]], [[Andráshida]], [[Szenterzsébethegy]], [[Ebergény]] és [[Ságod]], 1981-ben pedig [[Botfa]] vált Zalaegerszeg részévé.
[[2008]] nyarán helyi népszavazást tartottak [[Pethőhenye|Pethőhenyén]], ahol a lakosság ellenezte, hogy a község Zalaegerszeghez csatlakozzon. A sikertelen népszavazást bírósági tárgyalás követte, ahol a Zala Megyei Bíróság a [[2010-es magyarországi önkormányzati választás]]ok napjától három pethőhenyei településrészt (Cserlap, Hosszúhegy, Kápolnahegy) a városhoz csatolt, az ott található önkormányzati ingatlanokat pedig Zalaegerszeg önkormányzatának ítélte meg.
Gazdasága.
[[Fájl:ZaKo Zalaegerszeg 2018.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Az egykori ruhagyár épülete 2018-ban]]
Zalaegerszeg az [[1950-es évek]]ig elenyésző tényező volt [[Magyarország]] gazdasági életében.
A szocialista időszakban az országos programhoz kapcsolódóan előtérbe kerül az ipar fejlesztés, ekkor kezdte meg a termelést a Ruhagyár, a Zala Megyei Tejipari Vállalat, a Zalaegerszegi Vágó- és Húsipari Vállalat, a Zalai Aszfaltgyár (később Zalai Kőolajipari Vállalat), a Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalat (Zalakerámia), a Kenyérgyár (Zalaco), a GANZ-MÁVAG zalaegerszegi gyára, a Szállítógépgyár, a Szikvíz- és Üdítőitalgyártó Üzem, a VERTESZ zalaegerszegi gyáregysége, az EIV Rt. Zalaegerszegi Alkatrészgyára, a Baromfifeldolgozó Vállalat (Zalabaromfi Rt.), a Zalaegerszegi Hűtőház (Goldsun Rt.), a PEZA Bútortechnológiai Vállalat (Zala Bútor) és a [[Caola]] (Régi nevén KHV) helyi gyáregysége is. Az új gyárak, üzemek az ipar képzettséget nem igénylő ágazataiból kerültek ki. A környékre betelepülő kőolajbányászatnál is elsősorban budapesti szakembereket alkalmaztak.
A rendszerváltást követően a legtöbb nagyüzem felbomlott, romjaikon kis üzemek jöttek létre, amelyek később vagy megerősödtek, vagy eltűntek a piacról. Az [[1990-es évek]] közepétől újabb szereplők, a multinacionális cégek jelentek meg a városban, amelyek többsége már a szakképzett, ám olcsó munkaerőre alapozott. A bérek emelkedése miatt ezek távozása várható a közeljövőben.
A legjelentősebb multinacionális cég a Flextronics International Ltd., amely [[1999]]-ben nyitotta meg 30 hektáros ipari parkját a városban, [[Sárvár]] után másodikként az országban. A beruházás értéke 60 millió dollár volt, amelyből 30 millió dollárt az építkezésre, további 30 milliót pedig infrastruktúra-fejlesztésre használtak fel. A Flextronics ipari parkján kívül még a Ganz Ipari Park és az önkormányzati tulajdonú Zalaegerszegi Déli Ipari Park található a városban. Közel 500 millió forintos beruházás keretében a település északi határában, a 74-76-os út, illetve Ságod városrész között épül föl a negyedik, az Északi Ipari Park. A parkban helyet kap egy [[inkubátorház]] is, amelynek létrehozását az [[Új Magyarország Fejlesztési Terv]] 333 millió forinttal támogatta a 84 millió forintos városi önrész mellett.
A rendszerváltás után Zalaegerszeget a más országrészekben szokásosnál kisebb mértékben érintette a gazdasági recesszió. Az [[1990-es évek]] végétől Zalaegerszeg rendkívül dinamikus fejlődésével az ország egyik gazdagabb városává vált, ám még mindig maradtak a város életében megoldatlan kérdések.
Az [[1990-es évek]] elején indult meg a szolgáltatási szektor megerősödése is, amely mára a város bevételeiből mintegy 75%-os részesedést tudhat magáénak. Ez az arány kifejezetten magasnak számít [[Magyarország]]on, így a városról elmondható, hogy más nyugat-magyarországi központokhoz hasonlóan kedvező gazdasági szerkezettel rendelkezik. A munkanélküliek aránya elmarad az országos átlaghoz képest, 3% körül mozog. Az [[Országos Munkaügyi és Módszertani Központ]] 2007. 3. negyedévi adatai szerint 1017 férfi és 1114 női regisztrált munkanélküli volt Zalaegerszegen.
De a város demográfiai adottságai, a születéskor várható alacsony élettartam melletti öregedés és a romló korösszetétel kedvezőtlenek.
A helyzetet tovább rontja az újonnan fellépő strukturális jellegű munkaerőhiány. A helyi szakképzési rendszer nem veszi eléggé figyelembe a munkaerőpiac képzési szükségletét.
Ezt a problémát fokozza az – elsődlegesen az elérhetőségi – infrastrukturális lemaradottságának ténye, emiatt a külföldi beruházók nem kellő mértékű letelepedése. Az [[Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal]] adatai szerint a gazdasági társaságok 29%-nyi tulajdoni hányada volt külföldi kézben. Ugyanez kimutatás szerint az állami tulajdon 5%-os.
Zalaegerszeg közepesen fejlett [[Nyugat-Dunántúl|nyugat-dunántúli]] város, az egy lakosra jutó bruttó hozzáadott értéke az országos átlag 80-90%-a, a régióátlag 75-80%-a.
Ma Zalaegerszeg környékének nagy része alapvetően mező- és erdőgazdasági hasznosítású terület. Ezen belül a gazdasági tevékenységek között meghatározó a [[növénytermesztés]], az [[erdőgazdálkodás]] és a [[vadgazdálkodás]], amelyek termékeikkel a helyi szükségleteken kívül részben hozzájárulnak a távolabbi területek nyers termékekkel való ellátásához, illetve [[export]] igényeket is kielégít (húsipar, konzervipar, faipar). A [[KSH]] adatai szerint 2000-ben 1193-an rendelkeztek őstermelői igazolvánnyal. A városban a gazdasági ágazatok közül a kisipari tevékenységek és a helyi szolgáltatások a legjelentősebbek. Zalaegerszeg város önkormányzatának honlapján 236 vállalkozás regisztrált, amelyek közül a legtöbben a szolgáltató ágazatból kerülnek ki (80 db), jelentősebbek még az építőipari (25 db) és az informatikai cégek (23 db). Természetesen ezek az adatok nem teljesek, mert a cégek számára nem kötelező itt regisztrálni, de jól mutatja az ágazati eloszlást.
A város gazdasági életében meghatározó a feldolgozóipar. A gép- és bútoripar teljesített a legjobban a feldolgozóiparon belül az elmúlt években, a feldolgozóipar termelésének nagy részét adó élelmiszeripar teljesítménye 7%-kal esett vissza.
Az építőipar teljesítménye javul, a növekedés mértéke meghaladja mind a régió mind az ország átlagát.
A kereskedelem lassan, de biztosan bővül, azonban csökken az egyéni vállalkozásban működtetett üzletek száma. Jellemző, hogy egyre újabb multinacionális üzletközpontok építkeznek a városban.
2008 nyaráig Zalaegerszeg versenyben volt a [[Mercedes]] új közép-európai üzeméért folytatott versenyben, de végül a jóval előnyösebb közlekedés-földrajzi feltételekkel rendelkező [[Kecskemét]] lett a befutó.
2008 szeptemberében az egyik legjelentősebb foglalkoztató, a [[Zalabaromfi Zrt.|Zalabaromfi]] számláit zárolta a CIB Bank, aminek következtében leállt a termelés, végezetül tulajdonosváltás következett be. Főleg az üzem volt beszállítói alkotta befektetői csoport [[Pacsa|Pacsán]] épített egy újabb csarnokot a régi kiváltására.
A kedvező természeti adottságok és az értékes kulturális örökség miatt egyre inkább húzóágazatnak számít a [[turizmus]]. A város főbb kulturális látnivalói a [[Göcseji Szabadtéri Néprajzi Múzeum]], a [[Magyar Olajipari Múzeum]] és a [[Göcseji Múzeum]]. Sok látogatót vonz az 1975-ben épült [[Zalaegerszegi tévétorony|tévétorony]] és az alsóerdei [[Azáleás-völgy]] is.
Az egyre inkább kiépülő fürdőszolgáltatásokat a [[Gébárti-tó]]nál, az Aquacityben, az AQUATHERMA termálfürdőben és a Semira Day Spa élményfürdőben vehetik igénybe a vendégek. Problémát jelent a viszonylag kevés szálláshely, amelyet súlyosbított a [[Hotel Balaton]] 2010 tavaszán bekövetkezett csődje is.
2021-ben bezárt a zalaegerszegi sajtgyár, 83 dolgozó veszítette el az állását.
2020-ban kezdték építeni és 2023. augusztus 18-án adták át a zalaegerszegi székhelyű Rheinmetall Hungary Zrt. – a német [[Rheinmetall]] és a magyar állam vegyesvállalata – gyárát. 2023 végén bejelentették, hogy a gyárban elkészült az első hazai gyártású [[Lynx (gyalogsági harcjármű)|KF-41 Lynx]] típusú gyalogsági páncélozott harcjármű.
Infrastruktúra.
Műszaki infrastruktúra.
Közlekedés.
A város a [[vasút]]i közlekedésben kevésbé fontos tényező, itt nem állnak meg a fontos, észak–déli irányú vasúti járatok, csak [[Zalaszentiván]]on keresztül, átszállással lehet csatlakozni hozzájuk. Így ez a falu látja el a vasúti csomópont szerepkörét. A belvárosban levő vasútállomáson kívül még Olában és Andráshidán van vasúti megállóhely. A Zalaegerszeg-Andráshida közti új nyomvonalat 2009. május 25-én adták át.
Az utóbbi időben jelentős lépések történtek a környező vasúthálózat fejlesztésére. Ezek közé tartozik a 2003 májusában átadott, [[Európai Unió]]s forrásokból finanszírozott, a vasútállomás elkerülését szolgáló deltavágány kiépítése és a várost érintő vonalak villamosítása is. A legújabb tervekben szerepel egy teljesen új vasútállomás felépítése, a városközponttól nagyobb távolságra, mint a mostani. Erre azért lenne szükség, mivel a vasúti forgalom a város útjait jelen pillanatban 11 helyen keresztezi.
Zalaegerszeg a [[76-os főút (Magyarország)|76-os]] és [[74-es főút (Magyarország)|74-es főutak]] találkozásánál helyezkedik el, s a közelében (határszélétől 6, központjától 12 kilométerre délre) húzódik a [[75-ös főút (Magyarország)|75-ös főút]] is. A két előbbi főút közül a 74-es viszonylag régóta elkerüli a belvárost keleti irányból – a régi nyomvonal ma részben mellékút, [[7408-as mellékút (Magyarország)|7408-as]], illetve [[7410-es mellékút (Magyarország)|7410-es]] számmal, részben önkormányzati út –, a 76-os elkerülője viszont csak később épült ki, s a korábbi nyomvonal nagyrészt ma is főútnak minősül, [[762-es főút (Magyarország)|762-es]] útszámozással.
Belső úthálózata megfelelő, azonban a mezőgazdasági utak, hegyi utak állapota kifejezetten rossz. Az utóbbi években az önkormányzat nagy erőfeszítéseket tett a javítások elvégzésére, azonban a korszerű mezőgazdasági utak építése és felújítása ez ideig nem történt meg. A [[SAPARD]] pályázatoknak, valamint a Nyugat-Dunántúli régió pályázatainak köszönhetően 2004-ben a településen is elkezdődhetett ezen utak felújítása. A felújítások elmaradását hátráltatják a rendezetlen tulajdon- és birtokviszonyok. A volt zártkerti területeken lévő utak állapota változatos. A dombvonulatokon végigvezető utak általában jó állapotúak. A lejtő irányú utak többsége elmélyült, időszakonként nehezen járható. A vizes területeken, mélyfekvésű területeken átmenő utakon a nem megfelelő kivitelezés, illetve a karbantartás hiánya okoz gondot. A probléma halmozódik, ha az időjárás csapadékosabb.
A közlekedésben a legégetőbb problémát az elmúlt években sikerült orvosolni, megépült a 76-os főút új, a várost északról elkerülő szakasza. A 6,7 km-es, körforgalmas csomópontokkal tűzdelt szakasz megépítése 5 milliárd forintba került és 2006-ra készült el. Hatására jelentősen mérséklődött a tranzitforgalom belvárosra ható nyomása, ezzel együtt a belváros csendesebb, tisztább levegőjűvé vált.
Következő ütemben a déli elkerülő utat kívánják kiépíteni, összeköttetést teremtve a Zrínyi út és az Alsóerdő között. Ez azt jelentené, hogy bezárulna a várost körülvevő körgyűrű, és véglegesen kitilthatók lesznek a belvárosból az oda nem illő teherautók.
Az [[Állami Közúti Műszaki Információs Kht]] adatai szerint 2003-ban a belterületi kiépített utak hossza 159,9 kilométer, a külterületi kiépített utaké 108,5 kilométer, a gyalogutak és járdáké 218,7 kilométer volt. A 296 kilométeres külterületi úthálózat 63%-a volt kiépítetlen. Ugyanez az adat belterületen 5%-os.
A belvárosban sokszor problémát jelentett, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű parkolóhely. Ezt először mélygarázs építésével tervezték orvosolni, de végül anyagi megfontolásból egy parkolóházat építettek a Csipkeházak Kosztolányi utcai előterében (Csipke Parkolóház). A másik problémás terület a [[Dózsa liget]] környéke volt, ahol a parkolót végül a park egy részének leválasztásával hozták létre.
A városi tömegközlekedést kizárólag autóbuszokkal oldják meg, az üzemeltetést a helyközi autóbusz-közlekedést is üzemeltető [[Volánbusz]] látja el. Egyéb eszközök forgalomba állítását sem a város nagysága, sem a földrajzi feltételek nem indokolnák. 2008. augusztus 28-án két új [[Mercedes-Benz Conecto]] típusú autóbusz állt szolgálatba, ezekkel együtt összesen 37 busz közlekedik Zalaegerszeg körzetében. [[2023]]. [[július 1.|július 1]]-től a helyi autóbuszokra is érvényesek az új vármegye- és országbérletek, így ez a város az első, ahol a helyi autóbuszokon is lehet vármegye- és országbérlettel utazni.
Közvetlen autóbuszjáratok kötik össze a várost a megye több településével, továbbá többek között [[Győr]]rel, [[Sopron]]nal, [[Szombathely|Szombathellyel]], [[Veszprém]]mel, [[Székesfehérvár]]ral, [[Dunaújváros]]sal, [[Kaposvár]]ral, [[Siófok]]kal, [[Pécs|Péccsel]], [[Szeged]]del, [[Budapest]]tel, [[Békéscsaba|Békéscsabával]], [[Kecskemét|Kecskeméttel]] és [[Baja|Bajával]]. A város autóbusz-pályaudvara a Balatoni úton található.
A város vezetősége kiemelten kezeli a kerékpáros közlekedés támogatását, új útvonalak kiépítését. A leghosszabb ilyen jellegű út a termálfürdőtől az Alsóerdőig húzódik. A kerékpárutak hossza [[2003]]-ban 6,5 kilométer, 2010 őszére pedig már 20 kilométer volt.
Zalaegerszeg rendelkezik repülőtérrel is. A Hatház városrész melletti területen kialakított régi [[Szovjetunió|szovjet]] katonai létesítmény [[Zalaegerszeg-Andráshida Repülőtér]] néven ismert. Pénzhiány miatt a szilárd burkolat kiépítése az elkövetkezendő években nem várható. 2005-ben megújult a fogadóépület, a kifutó és gurulóút is. Az [[irányítótorony]] teljes műszeres felszerelése és a teljes repülőtéri terület bekerítése szintén megtörtént. Mivel a [[Hévíz-Balaton nemzetközi repülőtér]] ellátja azokat a feladatokat, amelyeket a hatházi tudna ezért a további fejlesztés nem indokolt. Így a mai formájában négy egyesület és kisgépek használják.
Lakossági szolgáltatások.
A lakások elektromos hálózatba való csatlakozása teljes, egyre bővül a külterületek villamosítása is. A gázvezetékkel való ellátottság évről évre bővül, jelenleg körülbelül 80%-os arányú. Az alternatív energia felhasználása nem jellemző, habár pár házat már napkollektorokkal is felszereltek. A legjelentősebb megújuló energiaforrást használó intézmény a pózvai Külsőkórház, amelynek a fűtését hőszivattyús rendszerrel látják el.
A szennyvízhálózat kiépítése részben megtörtént, ahol működik, ott a lakások, és vállalkozások körülbelül 2/3-a használja azt. Jelenleg is folyamatban vannak szennyvízberuházások: a külső városrészeken a kiépítés, a belső részeken az elöregedett rendszerek állandó felújítása. Az utóbbi évek fejlesztésként adták át a húsz települést kiszolgáló buslakpusztai regionális hulladéklerakót. A [[szelektív hulladékgyűjtés]]re is nagyobb hangsúly helyeződik, egyre újabb helyeken tűnnek fel az ilyen hulladékgyűjtő szigetek (ma 48 darab áll a lakosság rendelkezésére). [[ISPA]] támogatással épült fel a városban egy 2500 m²-es hulledékválogató csarnok, egy komposztáló telep és két hulladékudvar.
A településen a telefonellátás teljes lefedettségű, jelenleg széles sávú internet elérhető Andráshida, Bazita, Becsali, Belváros, Besenyő, Csács – Bozsok, Ebergény, Erzsébethegy, Gólyadomb, Kertváros, Nekeresd, Neszele, Páterdomb, Pózva, Ságod, Ola, Landorhegy és Vorhota városrészeken. A városban 9 internetes információs pont található.
Kábeltelevízió hálózat mindenhol elérhető.
Lakásállomány.
[[File:Ten-storey buildings from Vizslapark, 2020 Zalaegerszeg.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|[[Lakótelep]] a [[Vizslapark]]ban]]
A szocialista rendszert megelőzően nem voltak jellemzőek a többszintes házak a szűken vett belvároson kívül. Az ötvenes években induló tömeges lakásépítés kezdeti úgynevezett „szocreál” építészetét követően az 1960-as években beindult helyi középtéglablokk-üzemre alapozott lakáépítés robbanásszerű lakásszám-növekedést eredményezett. A helyi nagyvállalatnál [[Kiss Tamás (építész)|Kiss Tamás]], a későbbi megyei főépítész) által kidolgozott ú.n "szalagrendszerű építéstechnológia rendszerében évente mintegy másfél-ezer lakás épült (Landorhegyi-, Ruhagyári- Kertvárosi lakónegyedek) a városban", s ezekkel a város beépített területe is kitágult, igazán ekkor vált nagyvárossá. Az alagútzsalus építési mód 1970-es évekbeli megjelenésével számos lakótelep fejeződött be, mint az előbb említett Kertvárosban és Landorhegyen, de a belváros keletibb részein levő családi házas övezetek jelentős részét is átépítették.
A lakásállomány az elmúlt 15 év alatt 14%-kal bővült, a kilencvenes évek visszaesését követően az ezredfordulótól emelkedett jelentősen az új lakásépítések száma. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakott lakások aránya 96%. A lakott lakások 18%-a a belvárosban, 17,6%-a a hagyományos beépítésű lakóterületeken, 41%-a lakótelepeken, 17%-a kertvárosias lakóövezetekben található. Az utóbbi évek társasház építkezései jelentősen nem változtatták meg ezt az arányt. Az elmúlt másfél évtized során a legjelentősebb változás a lakások tulajdonviszonyait érintette. Amíg 1990-ben a lakásállomány közel 20%-a volt önkormányzati tulajdonban, ez az arány 2001-re 3%-ra csökkent. A változás oka, hogy sokan megvásárolták az általuk bérelt lakásokat, illetve az újonnan épült lakások már nem kerültek önkormányzati tulajdonba. Az önkormányzat tulajdonában 2006-os év végén 1 038 bérlakás volt, amely a lakásállomány 4,6%-a.
A lakásállomány 94,5%-a összkomfortos, illetve komfortos fokozatú, a közüzemű csatornahálózatba bekapcsolt egységek aránya 94%-os.
Intézményi infrastruktúra.
Megyeszékhelyként a megyei szintű intézmények székhelyeinek a város ad otthont. Nagyságának köszönhetően a vonzáskörzete továbbterjed a [[Zalaegerszegi járás]] 83 településén, hozzá kötődnek [[Vas vármegye]] déli és [[Zala vármegye]] északi részének egyes területei. A [[Központi Statisztikai Hivatal]] egy 2003-as kiadványban a várost és környékét agglomerálódó térségnek nevezte és 29-ben állapította meg az agglomerációhoz tartozó települések számát.
[[Csapó Tamás]] 2002-ben közreadott kutatásai szerint a megyei jogú városok közti sorrendben Zalaegerszeg az Államigazgatási-hatósági szervek, intézmények kategóriában a 16., a Gazdaság, kereskedelem, szolgáltatásokban a 7., az Oktatás, kultúrában a 17. és az Egészségügy, szociális és egyéb területen a 13. helyet tudhatja magáénak. A városba nem került regionális hivatali központ.
A településen 17 [[óvoda]], 12 [[alapfokú oktatás|általános iskola]] és 11 [[középiskola]] van, a mai gyakorlatnak megfelelően számos tagintézményként üzemel. 2010-ben 606 tanköteles gyermeket tartottak nyilván az óvodák. Az általános iskolákban nyolc speciális képzést nyújtó osztály áll a diákok rendelkezésére. A felsőoktatást a nagyobb városok egyetemeinek, főiskoláinak kihelyezett képzései adják. Ezek a [[Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem|Budapesti Gazdasági Egyetem]] Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar Zalaegerszegi Intézete, a [[Pécsi Tudományegyetem]] Egészségügyi Főiskolai Kar Zalaegerszegi Képzési Központja, a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem]] Gépészmérnöki Kar Zalaegerszegi Kihelyezett Képzése és [[Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola]] távoktatási helyszíne. A [[2008]]-as tanévtől a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás-fejlesztési Karának Zalaegerszegi Kihelyezett Tanszékén [[andragógia]] BSc szakon is tanulhatnak a diákok.
Zalaegerszeg fontos egészségügyi központ, a [[Zala Megyei Kórház]]hoz a 2007-es átszervezések előtt a megye lakosságának 42%-a tartozott és összesen 1270 ággyal rendelkezett. A Kardiológiai és Szívsebészeti Centrum országos hírű, a legmagasabb szintű ellátást biztosítja a betegek számára. Az egészségügyi reform után, mint súlyponti kórház szerepel. A [[Magyar Orvosi Kamara]] adatai szerint 839 szakorvos volt 2007-ben a városban.
A körzeti védőnői feladatokat, 22 védőnői szolgálat keretében 22 alkalmazott végzi, az iskolai védőnők száma 14 fő.
A rászorulók étkeztetést, házi segítségnyújtást, családsegítést és jelzőrendszeres házi segítségnyújtást vehetik igénybe az önkormányzat által nyújtott szociális alapszolgáltatások közül.
A városban 1 egyházi (Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend Szociális Otthona) és 2 önkormányzati idősek otthona van a számos ilyen jellegű magánintézmény mellett. A Zala Megyei Kórház a Külső Kórház területén szintén fenntart ilyen céllal egy létesítményt.
A [[Nyugat-Dunántúl]] hét [[nappali melegedő]]jéből egy 30 fős Zalaegerszegen található, ezenkívül a [[hajléktalanság|hajléktalan]]okat szolgálja egy 40 fős [[átmeneti szállás]] és egy 30 fős [[Éjjeli menedékhely (színmű)|éjjeli menedékhely]] is. 1 alkalmazott utcai szociális munkát is végez.
Az önkormányzat nyilvántartása szerint a városban 56 sportágban 132 sportegyesület működik. A legújabbak a Jégcsarnok felépülésével párhuzamosan alapított jeges sportágak. ([[jégkorong]], [[gyorskorcsolya]] és a [[szinkronkorcsolya]]). A már említett Jégcsarnokon kívül a következő létesítmények szolgálják a sportolókat: Ostoros Károly Sportcsarnok, Városi Strandfürdő és Fedett Uszoda, Városi Sportcentrum, Városi Sportcsarnok, Dózsa-pálya, ZTE FC labdarúgóklub stadionja.
Látnivalók.
[[Fájl:Mary Magdalene church Zalaegerszeg Plébániatemplom.JPG|392x392px|bélyegkép|jobbra|Mária Magdolna plébániatemplom]]
[[Fájl:Zalaegerszeg tv-tower 2019 01.jpg|321x321px|bélyegkép|jobbra|[[Zalaegerszegi tévétorony|Tévétorony Bazitán]]]]
[[Fájl:Csipkeházak Zalaegerszegen.JPG|301x301px|bélyegkép|jobbra|Csipkeházak]]
[[Fájl:Göcsej Múzeum Zalaegerszeg.JPG|280x280px|bélyegkép|jobbra|Göcsej Múzeum]]
[[Fájl:Kvartelyhaz Zalaegerszegen.JPG|332x332px|bélyegkép|jobbra|Kvártélyház]]
[[Fájl:Zalaegerszeg ispita.JPG|306x306px|bélyegkép|Ispita, építette [[Jakabffy Zoltán]]]]
[[Fájl:Zalaegerszeg sohaz.JPG|287x287px|bélyegkép|Sóház]]
[[Fájl:Arany Bárány Szálló (11069. számú műemlék).jpg|297x297px|bélyegkép|Arany Bárány Szálló]]
[[Fájl:Göcseji tulipán, Zalaegerszeg.jpg|322x322px|bélyegkép|jobbra|Göcseji tulipán]]
[[Fájl:Zalaegerszeg, Szentháromság-oszlop 2021 02.jpg|419x419px|bélyegkép|jobbra|Szentháromság-szobor]]
[[Fájl:Zrínyi Miklós lovaszobra Zalaegerszegen.JPG|314x314px|bélyegkép|jobbra|Zrínyi Miklós lovasszobra]]
[[Fájl:Csány László szobra Zalaegerszegen.JPG|276x276px|bélyegkép|jobbra|Csány László szobra]]
[[Fájl:Deák Ferenc szobra Zalaegerszegen.jpg|347x347px|bélyegkép|jobbra|Deák Ferenc szobra]]
[[Fájl:Keresztury Dezso.JPG|289x289px|bélyegkép|jobbra|Keresztúry Dezső szobra]]
[[Fájl:Buda Erno mellszobra Zalaegerszegen.jpg|bélyegkép|jobbra|317x317px|[[Buda Ernő]] mellszobra az Olajipari Múzeumban]]
[[Fájl:Zalaegerszeg, Szent Flórián-szobor 2024 01.jpg|bélyegkép|419x419px|Szent Flórián szobra a Mária Magdolna plébániatemplom mellett]]
Köztéri szobrok, emlékművek.
A városban körülbelül 50 köztéri alkotás található, közülük a jelentősebbek:
Természeti látnivalók.
A Csácsi arborétumon kívül helyi védettség alá került a Deák téri park, a platánsorok, a [[Dózsa liget]], a Palatinus vendéglő kertje, a szenterzsébethegyi gesztenyefa, az olai temetőben és vasútállomásnál lévő hársfák és botfai vadgesztenyesor. Ez a lista 2010-ben még öt taggal bővült: a Parkerdővel, a Pálosfai-patak völgyével, a Bozsoki-dombbal, a Szabadság utcai [[gömbkőris]] fasorral és az Andráshida utcában levő parkkal.
Sportélete.
A városban hagyományosan jelentős a sportélet, rendelkezik első osztályú labdarúgó, női és férfi [[kosárlabda]], [[sakk]] és [[teke (sport)|tekecsapattal]], egyéni sportok közül jelentős az [[úszás]], az [[atlétika]], a [[sportlövészet]], a [[tenisz]] és a [[tájfutás]].
Többször rendeztek itt jelentős sporteseményt: 1983-ban a tájfutó világbajnokságnak, [[2004-es női kézilabda-Európa-bajnokság|2004-ben a női kézilabda Európa-bajnokság]] csoportmérkőzéseinek, 2005-ben vívó Európa-bajnokságnak és [[2005-ös U19-es női labdarúgó-Európa-bajnokság|U19-es női labdarúgó Európa-bajnokságnak]] adott otthont Zalaegerszeg. 2024-ben a városban rendezik meg a teke világkupát, a világ legjobb női és férfi klubjaival.
Híres emberek.
Híres egerszegi kötődésű művészek, tudósok, közéleti személyiségek.
[[Fájl:Mindszenty Jozsef szobra (1995), Zalaegerszeg.jpg|325x325px|bélyegkép|jobbra|[[Mindszenty József]] szobra, aki 1917. január 26-ától lett a zalaegerszegi főgimnázium hittanára]]
Díszpolgári címet kaptak.
"Lásd még:" Nevezetes zalaiak,
Testvérvárosok.
[[Fájl:Zalaegerszeg testvérvárosait jelző tábla.jpg|bélyegkép|A testvérvárosokat jelző tábla az Európa téren|352x352px]]
Zalaegerszeg [[testvérváros]]ai:
További információk.
[[Kategória:Zala megye települései|*]]
[[Kategória:Magyarország megyei jogú városai]]
[[Kategória:Zalaegerszeg| ]]
[[Kategória:Zala vármegye települései]] |
1028 | 105570 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1028 | Wiki | A wiki (illetve WikiWiki – kiejtése illetve ) a hipertext rendszerek egyik fajtája, vagy pedig maga a szoftver, ami ennek készítését lehetővé teszi. A wikiwikiweb olyan webhely, amely "wiki" rendszer szerint, ennek felhasználásával működik, vagyis lehetővé teszi azt, hogy a szerkesztők (vagy általános esetben bárki) a laphoz új tartalmakat adjanak, vagy azon tartalmat módosítsanak. Más szóval a wiki egy olyan program, amelynek számos különböző megvalósítása (szakszóval: implementációja) létezik. Segítségével egész weboldalak is működtethetők (nem feltétlenül lexikon jelleggel), de alkalmazható a hagyományos fórumok helyett is a látogatók tapasztalatainak, véleményeinek strukturáltabb megjelenítésére.
Kitalálója, Ward Cunningham szerint „a legegyszerűbb online adatbázis”; gyakran használják csoportos munkavégzés támogatására, közösségépítésre; példa erre a Wikipédia online lexikon.
A "Wiki" (nagy W-betűvel) és a "WikiWikiWeb" megnevezésen általában az első wikirendszert, a Portland Pattern Repositoryt értjük, ezért sokan azt javasolják, hogy általában a wikiket kis kezdőbetűvel írjuk. Néhol a "wiki" helyett a "wikiwiki" vagy "WikiWiki" forma is használatos.
A név maga a hawaii "wiki wiki" kifejezésből ered, ami „fürgét” vagy „nagyon gyorsat” jelent. A honolului Daniel K. Inouye nemzetközi repülőtéren a terminálok közötti járatokat "Wiki Wiki Bus"nak nevezik, amivel arra utalnak, hogy e járatok gyorsan közlekednek.
A Wiki ezen túl egy elterjedt maori és új-zélandi keresztnév.
Jellemzők.
Egy WikiWikiWeb lehetővé teszi olyan interneten elérhető dokumentumok létrehozását, melyeket egymással közreműködő emberek tudnak fejleszteni egy egyszerű leíró nyelv segítségével, és ezen lapok egyszerű web-böngészővel megtekinthetőek vagy szerkeszthetőek. Mivel a legtöbb wiki web alapú, ezért a „wiki” szóval általában a „WikiWikiWeb”-ekre gondolunk. Az egyes lapok neve „wikilap”, míg a teljes, kereszthivatkozásokkal teli laphalmazt „a wiki”-nek nevezzük.
A „wiki wiki” hawaii nyelven „gyors”-at jelent, és a lapok létrehozásának és javításának gyorsasága, egyszerűsége a wiki technológia egyik legfontosabb jellemzője. Általában a módosításokat nem ellenőrzi senki megjelenésük előtt, és a legtöbb wiki vagy mindenki számára nyitott, vagy pedig egy nagyobb, az adott wikiben regisztrált közösség számára szerkeszthető. A legtöbb esetben még a regisztráció sem szükséges.
Lapok és szerkesztés.
A hagyományos wikikben minden oldalnak két formája van: az egyik, ahogyan a lexikonban megjelenik (általában HTML formában, amit a böngésző jelenít meg), a másik forma pedig amelyben az oldalt szerkeszteni lehet (egyszerűsített nyelven, amelynek szabályai wikiről wikire mások lehetnek).
Ennek oka, hogy a HTML néha igen bonyolult, egymásba ágyazott jelzéseivel és hivatkozásaival nem tenné lehetővé a gyors és egyszerű szerkesztést, és elvonná a figyelmet az oldal valódi tartalmától. Továbbá az is hasznos mellékhatás, hogy a szerkesztők nem képesek használni a HTML oldalak által biztosított „potenciálisan veszélyes” lehetőségeket, mint amilyen a JavaScript vagy Cascading Style Sheets, valamint hogy az oldalak egységes megjelenése biztosítható legyen.
"Egy wiki oldalnak két megjelenése van, a wiki szerkesztési kóddal készült oldal, valamint a HTML által biztosított megjelenítés, amelyből a szerkesztő böngészője varázsol olvasható oldalakat a képernyőre."
Egyes újabb wiki kiszolgálók lehetővé teszik, hogy a látott képbe beleszerkesszen valaki. Ehhez általában ActiveX kontrollra vagy segédszoftverre van szükség, amely a grafikusan megadott formázási utasítást (például „félkövér” vagy „dőlt”) lefordítja HTML utasításokra, amelyek így kerülnek végül a szerverre. Ebben az esetben azok a szerkesztők, akik nem rendelkeznek a szükséges szoftverrel, az oldalt csak a HTML forráskódban tudják szerkeszteni.
A wiki által támogatott formázási instrukciók a felhasznált wikitől függően nagy változatosságot mutatnak. Egyszerű wikik csak a legegyszerűbb formázást teszik lehetővé, míg az összetettebbek támogatják táblázatok, képek, képletek, vagy akár interaktív elemek (mint véleménykutatás vagy játék) felhasználását is. Emiatt jelenleg is folyik egy átfogó wikis jelölési szabvány kidolgozása, Wiki Markup Standard néven.
Hivatkozás és lapok készítése.
A wikik igazi hiperszöveg média, navigációs rendszerük nem lineáris. Minden tipikus oldalon számos hivatkozás található más oldalakra. A nagyobb wikiben szinte mindig léteznek hierarchikus navigációs oldalak, de használatuk nem kötelező. A hivatkozásokat speciális jelöléssel adhatjuk meg, ez az ún. „hivatkozási mód”.
Az eredeti Ward's wikiben más wikilapra hivatkozásokat az úgynevezett "TeveKezdőbetűk"kel vagy WikiSzóval lehetett készíteni: minden szó, ami nagy kezdőbetűvel kezdődik, és legalább még egy nagybetűt tartalmaz, automatikusan hivatkozás lett a szóval megegyező nevű wikilapra. (Azért „teve”, mert a szónak legalább „két púpja van”.) Tehát ha a szövegben a TeveKezdőbetű szó szerepelt, akkor az automatikusan a „TeveKezdőbetű” wikilapra hivatkozott. Mivel normális esetben egy szó közepén nem használunk nagybetűt, ezért ez egy jól, gyorsan, egyértelműen használható hivatkozási módszernek bizonyult.
Azonban a TeveKezdőbetűknek vannak hátrányai:
Emiatt kialakult egy alternatív hivatkozási forma, melyet már a Wikipédia is használ, ez pedig a dupla szögletes zárójelek közé zárt wikilapnév: Teve kezdőbetűk. Léteznek olyan wikik, amelyek egyszerű zárójelet, kapcsos zárójelet, aláhúzást vagy más karaktereket használnak a hivatkozásokhoz. A különböző wiki közösségeket azonban az InterWiki hivatkozási formával lehet összekötni.
A wikiben ugyanúgy hozhatsz létre új szócikket, mint ha hivatkozni kívánnál rá: egy tematikusan kapcsolódó oldalon létre kell hoznod egy hivatkozást; amennyiben ilyen szócikk nem létezik az általad alkalmazott wikiben, akkor a program valahogyan jelzi, hogy ez egy törött hivatkozás. Ha azután ezt a hivatkozást követed, megnyílik a szerkesztő ablak, ahol megírhatod az új oldalt. Ez a folyamat azt is biztosítja, hogy ritkán jönnek létre „árva” oldalak, amelyekre egyetlen másik szócikkben sincs utalás, és így a szócikkek egymásra épülése magas szinten tartható.
A tartalom kordában tartása.
A wiki lapjainak túlnyomó többségét bárki szerkesztheti; a legtöbb esetben bejelentkezés sem szükséges. A wikik, általános filozófiájukat követve, inkább könnyítik a hibák javítását, mintsem hogy megnehezítsék az elkövetésüket. Bár visszatetszést kelthet, hogy egy-egy tartalmat szinte akárki szerkeszthet, valójában azonban ez "szándékos," és ez a wiki lényege: mindenkinek gyors és egyszerű lehetőséget ad arra, hogy a lap tartalmát "javítsa, fejlessze."
Természetesen nem minden ember elég okos és jól nevelt, és előfordul, hogy a változtatás rosszindulatú. A Wiki rendszerek egyik lényege azonban az ilyen rosszindulatú változtatások egyszerű eltávolítása: általában 1 művelettel megállapítható egy változtatás pontos tartalma, és ugyanígy 1 művelettel visszaállítható a tartalom a módosítás előtti állapotra, ha a módosítás nem bizonyul segítő szándékúnak. Ezt a folyamatot segíti elő a minden wikin megtalálható „Friss változtatások” oldal, ami tulajdonképpen az elmúlt időszakban a wikin tett szerkesztéseket listázza. Vannak wikik, amelyek lehetővé teszik az „apróbb”-nak ítélt változtatások kihagyását vagy az automata "bot"ok által tett módosításokat.
A változás naplóból két további funkció is elérhető a legtöbb wikiben: a „laptörténet”, ahol megtalálhatók a lap korábbi változatai és a „változtatás” funkció, amely kiemeli a változtatásokat. A laptörténet funkció lehetővé teszi egy oldal korábbi változatainak mentését és az eredeti tartalom esetleges visszaállítását. A változtatás funkcióban nyomon követhető, hogy a változtatás a cikk előnyére vagy hátrányára szolgált. Bármely szerkesztő láthatja a változást, és saját legjobb belátása szerint dönthet az eredeti tartalom esetleges visszaállításáról.
Amennyiben a „laptörténet” oldalon egy elfogadhatatlan változtatás átcsúszik a közösség ellenőrző funkcióján, egyes wikik további ellenőrzési lehetőséget biztosítanak. A Wikipédia az első wiki, amelyben figyelőlistákat lehet összeállítani, egy belső könyvjelző rendszert, amely csak a szerkesztő által érdekesnek tartott oldalak változtatásait rögzíti. A Wikipédia azt is lehetővé teszi, hogy az egy bizonyos méretnél kisebb oldalra (csonk) mutató hivatkozások speciális jelölést kapjanak, így az minden erre az oldalra mutató hivatkozásnál egyértelművé válik.
A legtöbb wiki szélsőséges esetben lehetővé teszi egy oldal szerkesztésének felfüggesztését. Például a Wikipédián található ilyen oldalakat csak az adminok szerkeszthetik, akik fel is oldhatják ezt a védelmet. Ez az eljárás azonban ellentétes a Wiki alapvető filozófiájával, így kerülendő.
Az egyik legfontosabb lehetőség azonban a közösségi kontroll, ami a rosszindulatú (vagy ellenőrizetlen) módosításokat „gyógyítja”. A rosszindulatú módosítást észrevéve azt bárki javíthatja, és mivel azt feltételezzük, hogy sokkal több értelmes, jóakaratú ember van mint ostoba és rosszindulatú, ezért feltételezzük azt is, hogy még az esetleg észre nem vett nem megfelelő tartalmat is egy idő után valaki javítani fogja (és ezt a tapasztalat, illetve a Wikipédia létezése is alátámasztja).
A résztvevők kordában tartása.
A legtöbb wiki elutasítja a kötelező regisztrációt, mégis szinte minden nagyobb wiki lehetővé teszi a közösség szabályai ellen rendszeresen vétő szerkesztők korlátozását. Ennek leggyakoribb formája a szerkesztő szerkesztési jogának felfüggesztése. Ez elérhető a szerkesztő IP-címének letiltásával. Több internetszolgáltató is él azonban azzal a gyakorlattal, hogy minden bejelentkezéshez más-más IP-címet ad meg, így ezt a tiltást viszonylag könnyű kijátszani.
Kisebb wikikben célravezető az a gyakorlat, hogy egy kitartó megjelenése esetén hagyják, hogy annyi oldalon garázdálkodjon, amennyin akar, majd távozása után gyorsan visszaállítják az eredeti oldalakat. Ez a taktika azonban kivitelezhetetlen nagyobb közösségek esetében, ezért gyorsabb és drasztikusabb lépésekre van szükség. A változó IP-címekkel kapcsolatban hatékony lehet az önkioldó eltiltás, amely egy bizonyos cím-tartományra szól és egy meghatározott idő után magát feloldja. Ezzel egy megadott időszakon belül a rendszer lehetetlenné teszi a vandál tevékenységét, és felfogásunk szerint ennek elégnek kell lenni az elrettentéshez.
Keresés.
A legtöbb wiki lehetővé teszi a címek alapján történő keresést, ritkán a teljes szövegben is lehet keresni. A keresési funkció teljessége nagyban attól függ, hogy a wiki használ-e adatbázist, vagy nem; az adatbázishoz való indexelt hozzáférés elengedhetetlen a nagyobb wikik gyors kereséseihez. A Wikipédián a „Menj” gomb használatával kereshetjük ki a megadott kritériumoknak leginkább megfelelő lapokat. Ha egyszerre több wikin akarsz keresni, a MetaWiki keresőt kell használnod.
Története.
Az első wiki rendszert, a Portland Pattern Repository-t egy informatikus, Ward Cunningham dolgozta ki 1995-ben a célból, hogy informatikusok számára nyilvános szakmai publikációs lehetőséget teremtsen (a faxolást és egyéb kötöttebb lehetőséget helyettesítendő), illetve megkönnyítse és kollektívvá tegye az adatok rögzítését, tárolását, karbantartását és fejlesztését.
A 20. század utolsó éveiben folyamatosan nőtt a wiki technológia elismertsége a magán- és nyilvános ismeretanyag-bázisok fejlesztése területén. Ez a lehetőség adta meg a kezdő lökést Jimbo Walesnek és Larry Sangernek, a Nupedia enciklopédiás projekt alapítóinak, hogy lerakják egy elektronikus enciklopédia alapjait a wiki technológia alkalmazásával: a „Wikipédia” 2001 januárjában indult be. A program eredetileg a UseModWiki szoftverrel működött, de később saját nyílt forrású programjára váltott, amit azóta további wikik is alkalmaznak.
Ma az angol Wikipédia közösség messze a legnagyobb wiki a világon, és a más nyelvű változatok is igen jó helyezéseket érnek el a sorrendben. A második legnagyobb wiki azonban a Susning.nu svéd nyelvű tudománytár, amely a UseModWiki szoftvert alkalmazza. A Wikipédia egyetemes természete fontos szerepet játszott növekedésében, de más wikik nagyon is specializálódhatnak. Egyesek szerint a Wikipédia gyors növekedése a TeveKezdőbetűk elhagyásának köszönhető.
Wikiprogramok.
Mivel a wiki alapelve viszonylag egyszerű, többféle megvalósítása létezik, a legegyszerűbb "hack" változattól, amely csak a legalapvetőbb funkciókat használja, egészen a legbonyolultabb tartalomkezelő rendszerekig. A legtöbb wiki program nyílt forráskódú szoftver, az olyan nagy projektek, mint a TWiki és a Wikipédia szoftver fejlesztése pedig közösen zajlik.
Nehéz meghatározni, hogy melyek a legnépszerűbb wikik, bár bizonyára vezető helyet kapna a könnyed UseModWiki, a TWiki, a MoinMoin és a Wikipédia szoftver. Lásd a Wiki szoftvert a wiki mechanizmusok listájának felsorolásáért.
Wiki közösségek, oldalak.
Angol.
Az angol nyelvű Wikipédia messze a legnagyobb közösségi wiki oldal
Lásd még: , PHP Wiki, social software
További információk.
Presentation at Open Cultures conference, June 5 – 6, Vienna.
Available at: https://web.archive.org/web/20031012082345/http://opencultures.t0.or.at/oc/participants/moeller |
1029 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1029 | WikiWiki | |
1031 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1031 | Wikiquote | |
1032 | 504153 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1032 | Wikitravel | A Wikitravel útikönyv a világ minden tájáról, mely a Wikipédiához hasonlóan Wiki rendszerű projekt. Célja, hogy olyan nyílt forrású útikönyvet hozzon létre, mely teljes, naprakész, megbízható, és az egész világra kiterjed.
Története.
A projekt eredetileg a Wikimédia Alapítványtól függetlenül, Evan Prodromou and Michele Ann Jenkins alapításával indult el 2003 júliusában. 2006-ban a portál magánkézbe került, később megjelentek az oldalon a reklámok, amely a szerkesztői közösség rosszallását váltotta ki. Mindezek miatt 2013 elején a szerkesztők nagy része, köztük az alapítók, átvitték a portál tartalmát a Wikivoyage projektbe, amelyet a Wikimédia Alapítvány felkarolt, így most már az alapítvány által fenntartott projektek egyike.
Állapota.
Jelenleg angol, eszperantó, francia, holland, japán, lengyel, magyar, német, olasz, portugál, román, spanyol és svéd nyelven érhető el. Bár Wiki leírónyelvet használnak a szerkesztéséhez és a világhálóra való eljuttatásához, a projekttel nyomtatható útikönyveket is létre kívánnak hozni. A "Wikitravelt wikiutazók" hozzák létre a világ minden tájáról együttműködve.
A projekt MediaWikit használ, mint a Wikipédia. A Wikipédiához hasonlóan a Creative Commons Attribution ShareAlike licencét használja. Ez lehetővé teszi többek közt az önálló oldalak könnyebb újranyomtatását.
A magyar nyelvű oldal 2006 októberében indult, de jelenleg (2016) meglehetősen elhanyagolt. |
1033 | 1517 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1033 | Wikiforrás | A Wikiforrás (angolul: "Wikisource", régi nevén "Project Sourceberg") a Wikimédia Alapítvány által fenntartott Wikipédia webhely azon része, mely eredeti forrásszövegeket tartalmaz, mint amilyenek például az alkotmányok és egyezmények szövegei, vagy a szépirodalmi művek.
A Wikisource eredetileg nem tartalmazott nemzeti nyelvű részlegeket („oldwikisource” domain), a környezet nyelve is angol volt. 2005-től kezdtek az egyes elkülönült nyelvi részlegek úgy kialakulni, mint ahogy a Wikipédiában már ma is látható. Külön magyar részleg sokáig nem volt a Wikisource-ban, de készült egy magyar kezdőlap (l. a linkeket), és több „magyarorientált” szöveg is, 2005-ben pedig megkezdődött az angol részlegben beállítható magyar nyelvű környezet elkészítése.
2006 júniusában elindult a . |
1034 | 198287 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1034 | Wikikönyvek | A Wikikönyvek (eredetileg: "WikiBooks") egy, a Wikimédia Alapítvány által fenntartott, önkéntesek munkáján alapuló vállalkozás, célja teljes könyveket, leírásokat készíteni a Wiki módszer segítségével.
, a Wikikönyv(ek) 2004. október 16-án indult, bővebb információ a magyar oldalán található. |
1035 | 253698 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1035 | Wikimédia Alapítvány | A Wikimédia Alapítvány (Wikimedia Foundation, Inc., röviden WMF) egy San Franciscó-i székhelyű amerikai nonprofit közhasznú alapítvány, amelyet Florida állam törvényeinek megfelelőn hoztak létre, ahol eredetileg működött. Az alapítvány üzemelteti a Wikipédia internetes lexikont és testvérprojektjeit. A comScore adatai szerint az általa üzemeltetett oldalak a világon az ötödik legtöbb látogatót vonzó lapcsaládot alkotják (az első négy a Google, a Microsoft és a Yahoo! oldalai, illetve a Facebook).
Az alapítvány létrejöttét 2003. június 20-án jelentette be hivatalosan Jimmy Wales, a Wikipédia társalapítója, aki addig a Wikipédiát saját, Bomis nevű cége keretein belül működtette.
Tevékenysége.
Az alapítvány célja az emberi tudást mindenki számára szabadon hozzáférhetővé tenni; ennek érdekében számos szabad tartalmú, wikialapú oktatási és ismeretterjesztő projektet üzemeltet, amelyek az interneten ingyenesen elérhetőek, és a bővítésükbe bárki bekapcsolódhat. A több száz nyelven íródó Wikipédia lexikonon kívül található még a Wikimédia-projektek között képgyűjtemény (Wikimédia Commons), többnyelvű szótár és szinonimatár (Wikiszótár), idézetgyűjtemény (Wikidézet), forrásszövegek gyűjteménye (Wikiforrás), főleg oktatási anyagokat tartalmazó könyvgyűjtemény Wikikönyvek, híroldal (Wikihírek) és számos kisebb segédprojekt. Az alapítvány koordinálja továbbá az oldalak alatt futó MediaWiki szoftvert is, valamint számos konferenciát és népszerűsítő rendezvényt szervez.
Története.
Az alapítvány létrejöttének bejelentésekor Wales átruházta a wikipedia.com/net/org, és nupedia.com/net/org domainek használati jogait, valamint az említett projektekkel kapcsolatos anyagok szerzői jogait, melyeket a Bomis alkalmazottai vagy Wales személyesen készített. A projekteket futtató számítástechnikai rendszereket szintén Wales adományozta az alapítványnak. A wikimedia.org és wikimediafoundation.org domaineket Daniel Mayer szerkesztő adományozta az alapítványnak 2004 júniusában, és a rendelkezésre álló sávszélességet és áramot szintén a Bomis adományozta.
2004. januárban Jimmy Wales Tim Shellt és Michael Davist jelölte a Wikimédia Alapítvány kuratóriumába. 2004. júniusban választás zajlott a két szerkesztőket reprezentáló tagról, melynek eredményeképp Angela Beesley-t és Florence Nibart-Devouard-ot választották be a kuratóriumba.
A „Wikimedia” nevet Sheldon Rampton ötlötte ki 2003 márciusában a Wikipedia egyik levelezőlistáján.
Működése.
Az alapítványnak mintegy 30 fizetett alkalmazottja van, segítségükkel sok tízezer önkéntes működését koordinálja. Bevételeit szinte kizárólag adományokból és egyéb támogatásokból szerzi. A stratégiai döntéseket a kilenctagú kuratórium hozza, amely tagjaiból négyet saját maga jelöl ki, hármat a projektek szerkesztőközössége választ, kettőt a társszervezetek, az utolsó hely pedig Jimmy Wales alapítóé. Az alapítvány működését egy neves szakértőkből álló tanácsadó testület segíti, a szerkesztőközösséggel pedig a kapcsolatot számos, nagyrészt a közösség tagjaiból álló bizottságon keresztül tartja.
Projektek, kezdeményezések és helyi társszervezetek.
Wikimánia.
A Wikimédia Alapítvány minden nyáron megrendezi a Wikimániát, a projektjeiben résztvevők és azok iránt érdeklődők éves konferenciáját. A konferencia a projektek tudományos vizsgálatától a belső koordinációjuk megszervezésén keresztül a kapcsolódó szoftverek fejlesztéséig számos különböző dologgal foglalkozik. Az első konferenciát Frankfurtban tartották meg 2005-ben, a továbbiakat Bostonben, Tajpejben, Alexandriában és Buenos Airesben; a következő Gdańskban lesz.
Helyi szervezetek.
A Wikimédia Alapítvány az Amerikai Egyesült Államokban működő szervezet; mivel a projektjeinek tartalmát részben (az angol nyelvűek esetében kisebb mértékben, a többi nyelvnél majdnem kizárólag) Amerikán kívül állítják elő, az alapítvány egy társszervezetekből álló nemzetközi hálózatot épít ki, hogy a projektek szerkesztését minden országban egy helyi szervezet támogathassa.
Ezek a társszervezetek nagyrészt a Wikimédia-projektek helyi önkéntes szerkesztőiből szerveződnek, és egy együttműködési szerződést írnak alá az alapítvánnyal, de függetlenek maradnak attól. Az Alapítványt, a Wikimédia-közösséget és a Wikimédia-projekteket különböző módokon támogatják, például adományt gyűjtenek, helyi találkozókat és projekteket szerveznek és népszerűítik a Wikimédiát, a szabad tartalmat és a wiki kultúrát. |
1038 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1038 | Ifjúsági irodalom | |
1039 | 1517 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1039 | John Maxwell Coetzee | John Maxwell Coetzee (Fokváros, Dél-afrikai Köztársaság, 1940. február 9. –) Ausztráliában élő dél-afrikai regényíró, irodalomtörténész, kritikus, nyelvész, fordító és esszéista. A nyilvánosság előtt J. M. Coetzee néven szerepel. 2003-ban irodalmi Nobel-díjat nyert. Ma ausztrál állampolgár, Dél-Ausztráliában él. Anyanyelve angol, de beszéli az afrikaanst, a dél-afrikai búr telepesek nyelvét is.
Ifjúkora és neveltetése.
Coetzee a dél-afrikai Fokvárosban nevelkedett. Ügyvéd apja és tanítónő anyja a 17. század körüli holland telepesek leszármazottai voltak. Dédapja Baltazar (avagy Balcer) Dubiel Lengyelországból vándorolt ki a Dél-afrikai Köztársaságba. Coetzee ifjúsága nagy részét Fokvárosban, és a Nyugat-Fokföld tartománybeli Worcesterben töltötte, ahogyan azt a "Boyhood" (Fiúkor) című emlékiratában leírja. A Fokváros elővárosában, Rondeboschban lévő St. Joseph katolikus főiskolán folytatta tanulmányait. 1961-ben a fokvárosi egyetemen elsőfokú (Bachelor of Arts) diplomát szerzett matematika és irodalom szakon, majd 1963-ban megkapta a középfokú (Master of Arts) végzettséget is.
Akadémiai és irodalmi pályája.
Az 1960-as évek elején Coetzee Londonban dolgozott az IBM vállalatnál mint számítógép-programozó. Londoni tartózkodásának hatására születik később két fikcionalizált, önéletrajzi tanulmánya: "Boyhood: Scenes From Provincial Life" (1997), és "Youth: Scenes From Provincial Life II" (2002).
1965-től 1971-ig az Amerikai Egyesült Államokban élt, ahol folytatta tanulmányait és tanársegédként dolgozott a texasi egyetemen (University of Texas, Austin); itt kapta meg 1969-ben a nyelv- és irodalomtudomány doktora címet. Disszertációja a számítógép felhasználásával Samuel Beckett munkáinak stilisztikai elemzése volt. Miután elhagyta Texast, angol irodalmat tanított New York állam egyetemén (University of New York at Buffalo) 1971-ig. 1971-ben Coetzee kérvényezte letelepedését az Amerikai Egyesült Államokba, de az amerikai kormány ezt visszautasította a vietnámi háború elleni felszólalásai miatt. Ekkor visszatért a Dél-afrikai Köztársaságba, és a fokvárosi egyetemen angol irodalmat tanított. Nyugdíjba vonulása után, 2002-ben az ausztráliai Adelaide-be költözött, ahol az adelaide-i egyetem angol szakán a "tiszteletbeli kutató" címét kapta. Élettársa, Dorothy Driver, ugyanitt tanít. 2003-ig fenntartotta professzori állását is a chicagói egyetem (University of Chicago) a Társadalmi Gondolat Bizottsága (Committee on Social Thought) nevezetű fakultásán. Regényei mellett Coetzee kritikai munkákat, azonkívül fordításokat holland és afrikaans nyelvekből is publikált.
2006 március 6-án Coetzeet ausztrál állampolgárrá avatták. A ceremónia után Coetzee ezt mondta: "„Az ausztrál nép szabad és nagylelkű szelleme vonzott ide, azonkívül maga a földrész szépsége, és – amikor Adelaide-ot először megláttam – a város bája, azé a városé, melynek most megtisztelt tagja lehetek és otthonomnak nevezhetek.”" "(„I was attracted by the free and generous spirit of the people, by the beauty of the land itself and – when I first saw Adelaide – by the grace of the city that I now have the honour of calling my home.”)"
Egyénisége és hírneve.
Annyira kerüli a nyilvánosságot, hogy nem volt hajlandó személyesen átvenni a két angol irodalmi díjat sem, amivel megjutalmazták (Booker-díj). 1963-ban megházasodott, majd 1980-ban elvált. A házasságból egy lánya és egy fia született. Fia 23 éves korában egy baleset következtében meghalt. A tragikus eseménnyel a "The Master of Petersburg" (1994) című regényében próbált szembenézni. Rian Malan, a Dél-afrikai Köztársaságban született író és újságíró ezt írta róla: Coetzee "„…egy majdnem kolostori önfegyelemmel és dedikációval rendelkező ember. Nem iszik, nem dohányzik, nem eszik húst. Hogy formában tartsa magát, nagy távolságokat jár be kerékpárral, és legalább egy órát tölt minden reggel az íróasztalánál, a hét minden egyes napján. Egy kollégája, akivel több mint egy évtizedig dolgozott együtt, állítja, hogy csak egyszer látta nevetni. Az író egy másik ismerőse, bizonyos vacsorameghívásokon megfigyelte, hogy Coetzee egyetlen szót sem szólt ezeken az összejöveteleken.”"
Magányt kereső életmódja miatt Coetzee dedikált regényei széles körű keresletnek örvendenek. Amikor ezt Coetzee észrevette, segített az Oak Tree Press' First Chapter Series nyomdai vállalkozás megalapításában, mely az irodalmi nagyok megszabott kiadású, dedikált munkáival igyekszik pénzt szerezni az afrikai árva gyerekek és a HIV/AIDS kiskorú áldozatai számára. Mint állatbarát, gyakran felszólal az állatok érdekében is, sorsuk témája legtöbb művében felbukkan.
Sikerek és díjak.
Írói pályafutása alatt Coetzee legtöbb regénye nyert valamilyen díjat: 1980-ban a "A barbárokra várva (Waiting for the Barbarians)" megkapta az angol James Tait Black Memorial Prize-t; háromszor a Central News Agency irodalmi díjat (dél-afrikai irodalmi díj); az "Age of Iron" a "Sunday Express Book of the Year" jutalmát kapta; "The Master of Petersburg" című regényt az Irish Times International Fiction Prize díjnyertes könyvvé nyilvánította 1995-ben; megnyerte a francia Femina-díjat, a Geoffrey Faber-emlékdíjat, the Commonwealth Literary Award díjakat is, és 1987-ben a Jerusalem Prize nevű jutalmat az egyéni szabadság érdekében írt munkáiért. Ő volt az első, aki kétszer is megkapta a magas tiszteletben álló angol Booker-díjat: először a "Life & Times of Michael K" regényéért 1983-ban, majd a "Disgrace" címűért 1999-ben. Azóta csak az ausztrál Peter Carey részesült ebben a kitüntetésben.
2003. október 2-án nyilvánosságra került, hogy rövidesen megkaphatja az irodalmi Nobel díjat–ő lett a negyedik afrikai, és abban az időben második dél-afrikai író (Nadine Gordimer után). Amikor az elismerést átnyújtották, dicséretet kapott jól megépített regényeiért, tömör párbeszédeiért, kiváló analitikus képességéért, és munkája erkölcsi értékéért. Az ünneplést 2003. december 10-én tartották Stockholmban.
Coetzeet 2005. szeptember 27-én a dél-afrikai kormány az "Order of Mapungubwe" nemzeti rendjellel tisztelte meg az irodalom érdekében végzett kivételes munkájáért, és nem utolsósorban azért, mert írásaival hozzájárult ahhoz, hogy a Dél-afrikai Köztársaság pozitív értelemben is a világ közvéleménye elé került. |
1040 | 14379 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1040 | Booker-díj | A Booker-díj (korábban Man Booker-díj) brit irodalmi díj, melyet a francia Goncourt-díj mintájára 1968-ban alapított a Booker élelmiszeripari vállalat. Az 50 000 ezer fontos pénzjutalommal járó díjjal az év legjobb angol nyelvű regényét jutalmazzák.
A díj.
2014 előtt csak olyan író kaphatta a díjat, aki Nagy-Britannia, Írország vagy a Nemzetközösség állampolgára volt. Egy 2013-as döntés értelmében 2014-től bármilyen angol nyelven alkotó író elnyerheti a díjat, ami elsősorban az amerikai írók előtt nyit meg új lehetőséget.
A díjat odaítélő zsűri kritikusokból, írókból és akadémikusokból áll. 2002–2019 között a hivatalos elnevezése "Man Booker-díj" volt, mivel a felajánlott összeget a Man Group befektetői csoport adományozta. A Man Group 2019 elején bejelentette, hogy ez lesz az utolsó év, amikor szponzorálják a díjat. A Crankstart jótékonysági intézmény jelentkezett, hogy a következő öt évben szponzorálja a díjat. A díj nevét megváltoztatták "Booker-díj"ra.
A „hosszú listát”, amelyen az összes figyelmet érdemlőnek minősített regény szerepel, először 2001-ben hozták nyilvánosságra (addig csak a döntősök nevét jelentették meg a díj odaítélése előtt). Akkor 24 könyvet tartalmazott, 2002-ben 20-at, 2003-ban 23-at. A kiadók ajánlhatnak könyveket a listára, és a zsűri tagjai is választhatnak saját hatáskörben a kiírásnak megfelelő művek közül. 2003-ban 110 kiadói ajánlás volt, és 10-et javasoltak a zsűritagok.
1992 óta létezik egy orosz verziója is, az Orosz Booker-díj, az újonnan alapított Nemzetközi Booker-díjat pedig 2005-ben osztották ki először.
Néhány statisztikai adat.
(2003-ra vonatkoztatva): |
1041 | 352060 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1041 | Font sterling | A font sterling (más néven angol font) az Egyesült Királyság, a koronafüggőségek (Man-sziget, Guernsey, Jersey), a brit tengerentúli területek közül pedig Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, a Brit antarktiszi terület és a Brit Indiai-óceáni Terület valutája. Jele: "£", ISO kódja: "GBP"; váltópénze a penny, amelyből 100 ér 1 fontot.
Az amerikai dollár és az euró után jelenleg a brit font a világon a harmadik legelterjedtebb tartalékvaluta, az 1700-as évek eleje és 1944 között a világ domináns tartalékvalutájának számított. A font az amerikai dollár, az euró és a japán jen után a negyedik legnagyobb forgalmat lebonyolító pénznem a nemzetközi devizapiacon.
Neve.
A valuta teljes, hivatalos neve – font sterling – csak hivatalos szövegkörnyezetben és akkor használatos, ha meg akarják különböztetni a többi fonttól. Egyéb esetekben általában a font nevet használják. Azonban a bankközi piacokon van, hogy "sterling"nek rövidítik, de mennyiségjelzővel együtt ezt soha nem használják. Tehát azt szokták mondani, hogy "Fizetést sterlingben elfogadunk", azt azonban soha, hogy "Összesen öt sterlingbe kerülnek". Néha használják a "ster." és az "stg." rövidítéseket is. Kevésbé hivatalos szövegkörnyezetben lehet találkozni a brit font kifejezéssel is, azonban nem ez a hivatalos neve a valutának. A beszélt angol nyelvben gyakran "quidnek" nevezik. A szó eredete a "valamit valamiért" jelentésű latin quid pro quo kifejezésből származik.
A "font sterling" kifejezés eredetét illetően bizonytalan a helyzet. Egyes források szerint használata az angolszász időkig nyúlik vissza, ekkor az érméket hívták sterlingnek. Ezeket ezüstből készítették, melyekből 240 nyomott egy fontot, így a nagyobb összegű fizetéseknél az értéket "font sterlingben" adták meg. Ez abban az időben kivételes vagyonnak számított, és egészen a 17. századig nem inflálódott arra a szintre, hogy mindennapos használatba kerüljön. Más források, így az "Oxford English Dictionary" szerint is a sterling a normannok által Angliában használt, ezüstből készült penny volt, és a kifejezés eredete 1300 körülre tehető. További források szerint az „easterling” szóból keletkezett rövidüléssel, amely szó az akkoriban nagy becsben álló, keleti eredetű ezüstre utalt. Az ezüstötvözet legalább 925 ezred ezüstöt és legfeljebb 75 ezred rezet tartalmazhatott. A "sterling" kifejezést szélesebb értelemben is használták a megbízhatóság kifejezésére az angol nyelvben.
A font valutajele a fontjel, melynek eredeti alakja ₤ volt két párhuzamos áthúzással, majd később leegyszerűsödött, s így alakult ki az egy áthúzást tartalmazó £ jel. A fontjel, az L eredete a gót L-ig nyúlik vissza, mely a "Librae" jele, a római £sd egységek neve, melyet a "librae, solidi, denarii" rövidítéseként használtak a shilling–font–penny időszakban is. Ez volt a briteknél használt pénzek neve még a decimális rendszer előtt, a tizenkettes számrendszert használó időben. A "Libra" volt a római időkben a súlymérés alapegysége, s ez a szó a latin "egység" vagy "egyensúly" szóból származik.
Az angol font ISO 4217 valutakódja is GBP (nagy-britanniai font). Alkalmanként használják még a UKP rövidítést is, azonban ez helytelen. A brit koronafüggőségek saját, az ISO-ban nem szereplő kódokat használnak: GGP (guernsey-i font), JEP (jersey-i font) és IMP (man-szigeti font). Az árakat gyakran pennyben adják meg, így a kereskedők néha penny sterlingre, GBX (néha GBp)-re hivatkoznak, amikor kiírják áraikat.
Váltópénzek.
A decimalizálás előtti font.
A brit érmék jellegzetessége, hogy előoldalukon kötelezően mindig az aktuális brit uralkodó képmása szerepel, továbbá nem szerepel rajtuk az ország neve. 1920-ig az ezüstveretek 92,5% nemesfémtartalommal (sterlingezüst) készültek, 1920 és 1946 között ezüsttartalmuk 50%-ra csökkent, 1947-től réznikkelből (CuNi) készülnek.
1971 előtt a font a 12-es osztásra alapult, mely gyakorlatilag a Római Birodalom öröksége volt. A decimalizálás előtt a font sok alegységre volt osztható. Alapvetően a kulcsfontosságú alegységek a "shilling" és a "penny" (pence) voltak. £1 = 20 "shilling" (jele „s”, népneve „bob”, a latin „solidus” szóból), 1 "shilling" = 12 "pence" (jele „d”, a latin „denarius” szóból). A penny további egységekre volt osztható, mégpedig a farthing-ra, 1d=4 farthing. A shillinget a „s”-en kívül jelölték még „/”-rel is, mégpedig úgy, hogy a penny értéket a shillinghez csapva egy áltörtként tüntették fel. Például: 2 font 5 shilling és 3 pennyt leírhattak úgy, hogy £2 5s 3d, de úgy is, hogy £2 5/3, ahol már az „s” és „d” lemaradhatott. Magát az 5 shillinget jelölhették egy „/-” kombinációval, azaz kerek 10 shillinget úgy, hogy 10s, illetve 10/-.
A decimalizálás előtt tehát 1 font 240 pennyt ért. A shilling jele "s" volt, melynek eredete nem a szó első betűjében, hanem a latin "solidusban" keresendő. A penny "d" jelének eredete a francia "denier"-ben, a latin denariusból kialakult szóban keresendő (a solidus és denarius is római fémpénz volt.). A shillinget és pennyt is tartalmazó árat – mint amilyen a 3 shilling 6 penny –"3/6" vagy "3s 6d" alakban írták le, s kiejtéskor "three and six"-ként (három és hatként) mondták. Az öt shillinget "5s", vagy még gyakrabban "5/-" formában írták le.
Számos érmének volt, és mind a mai napig speciális neve van. Ezek közé tartozik a "crown" (korona), a "farthing" (krajcár), a "sovereign" (uralkodó) és a "guinea".
Hivatalosan Pound, vagy Pound Sterling, azaz font, illetve font sterling néven csak a papírpénzt illették, a fonttal egyenértékű aranyérme a sovereign, a guinea szintén aranyérme, 1816-ig verték, értéke 1 font és 1 shilling (21 shilling).
A címletek közötti átváltás nem kevés fejtörést okozott az embereknek, bár elég jól tudták használni a rendszert. Az alábbiakban következik az egyes címletek közötti teljes átváltási táblázat:
További különleges pénznevek.
A decimalizálás során próbálták az emberek dolgát annyival megkönnyíteni, hogy a decimalizálás előtt és után azonos értékű érméket ugyanakkora méretűre verték. Így az 1971-es 5 pennys érme a decimalizálás előtti 1 shillinges érmével volt azonos méretű, hiszen mindkettő a font huszadrészét tette ki. Hasonló okok miatt volt megegyező méretű a 10 pennys és a 2 shillinges érme, a florin is. Bár a shillingek verését a Királyi Pénzverde 1966-ban beszüntette, egészen az 1990-es évekig voltak forgalomban, hiszen az 5 és 10 pennyst csak 1990-ben, illetve 1992-ben cserélték le kisebb méretű érmékre.
Forgalomban lévő érmék 1971 előtt.
Ezüstveretek.
(1919-ig 92,5% ezüsttartalom, 1920-1946 között 50% ezüsttartalom, limitált "Royal Maundy" kiadásban vernek 1, 2, 3 és 4 penny érméket, 1947-től újra 92,5% ezüsttartalommal)
1971 után.
A tízes számrendszerre történt áttérést követően a font egyetlen váltópénze a penny, ami az előbbinek századrészét éri. (1981-ig a fémpénzeken a "new pence" (új penny) felirat volt olvasható). A penny jele "p"; ennek következtében az 50p (£0.50) értékű árát "fifty pee"-nek, s nem "fifty pence"-nek (ötven pennynek) ejtették. Ez segítette az áttérést is a tízes számrendszerre történő átálláskor.
Története.
Miután az eurót bevezették, a font sterling lett a világon a legrégebb óta használt fizetőeszköz.
Angolszászok.
A sterling eredete egészen Merciai Offa uralkodásáig nyúlik vissza, aki bevezette az ezüstpennyt. Ezzel Nagy Károly frank király pénzrendszerét másolta le. Nagy Károly rendszerében 240 penny nyomott egy fontot. A font károlyi megfelelője a "libra", míg a shillingé az a "solidus" volt, mely megfelelt 12d-nek. A penny bevezetésekor annak súlya 22,5 szemer tiszta ezüstöt tartalmazott. (Ez nagyjából 1,5 gramm). A penny gyorsan kezdett elterjedni más királyságokban is, és gyorsan teljesen elfogadott érmévé vált a mai Anglia területén.
Középkor.
A korai pennyket színezüstből verték. Minél tisztább volt az anyaga, annál többet ért. Azonban 1158-ban II. Henrik ennél gyengébb, 925-ös (92,5%-os tisztaságú) ezüstből kezdte veretni a pénzt. Ez lett a "Tealby penny". Egészen a 20. századig ez volt az elfogadott finomság, s ezt a tisztaságot a valuta után ma is sterling ezüstnek nevezik. A sterling ezüst nehezebben kopott a tiszta (0,999-es tisztaságú) ezüstnél. Az angol érmék 1344-ig majdnem kizárólag csak ezüstből készültek. Ekkor vezették be a sikeressé váló aranyból vert noble-t, azonban 1816-ig továbbra is ezüstalapú pénz volt a sterling. V. Henrik (1413–1422) uralkodása idején lecsökkentették a penny tömegét. Először 15, majd 1464-től 12 gramm lett a törvényes fizetőeszköz.
Tudorok.
VIII. Henrik és VI. Eduárd uralkodása alatt az ezüstpenny gyorsan veszített értékéből. Azonban 1526-ban a fontot újraértékelték, innentől 5760 grain (kb. 373 gramm) ezüsttel volt egyenértékű. 1544-ben új ezüstpénzt hoztak forgalomba, melynek csupán egyharmad része volt ezüst, a többi réz. Így a pénz finomsága 333-as (avagy 33,3%-os) lett. A valóságban így fakóbb színű rézérmét hoztak forgalomba. 1552-ben új, sterling ezüstből vert ezüstérmét bocsátottak ki. Azonban a penny tömegét 8 grammra csökkentették, ami azt jelentette, hogy 370 gramm sterling ezüstből 60 shillinget tudtak verni. Ezt az ezüststandardot nevezték "60 shillinges szabvány"-nak. Egészen 1601-ig ezt a rendszert használták, mikor is a "62 shillinges szabvány" váltotta fel, ennek következtében a penny tömege 7 szemer lett. Ezen időszak alatt az aranyérme mérete és értéke is észrevehetően változott.
Kiterjesztés Skóciára.
1603-ban Anglia és Skócia egyaránt I. Jakab uralma alá került, azonban a kormányzat és a használatban lévő pénz nem egyesült, nem kerültek egy irányítás alá. A skót font kezdetben ugyanannyit ért, mint az angol font, azonban az idő előrehaladtával sokkal gyorsabban értékelték le. A végén 12 skót font ért egy font sterlinget, s ezen az árfolyamon rögzítették az átváltást. 1707-ben, mikor a két királyság egyesülésével létrejött Nagy-Britannia (Egyesült) Királysága, ezen az értéken cserélték be skót fontot font sterlingre.
Nem hivatalos aranystandard.
1663-ban egy új aranypénzt, a 22 karátos guinea-t vezették be. Súlyértékét 1670-től 44½ troy fontban (16,465 kilogrammban) állapították meg. Az érme értéke egészen 1717-ig ingadozott, mikor is 21 shillingben (1,05 fontban) rögzítették. Azonban Isaac Newtonnak, a pénzverde igazgatójának erőfeszítései ellenére – mely a guinea-nek a leértékelésére irányult, azzal az indokkal, hogy a többi európai országhoz képest az aranynak túlértékelt az ezüsthöz – nem változtattak az árfolyamon. A brit kereskedők az árukat ezüstért cserébe küldtek külföldre, míg az importért arannyal fizettek. Ennek hatására az ezüst be-, az arany pedig kiáramlott, s ennek olyan volt a hatása, mintha Nagy-Britannia áttért volna az aranystandardra. Mindezen felül a végén már hiány mutatkozott az ezüstérmékből.
Egy modern valuta megalapítása.
1694-ben megalapították a Bank of Englandet, rá egy évvel pedig a Bank of Scotlandet. Mindkettő elkezdett papírpénzt kibocsátani, ám 1707-et követően a Bank of Englandénak megnőtt a jelentősége. A felkelések és a napóleoni háborúk alatt a Bank of England pénzei váltak törvényes fizetőeszközzé, s árfolyama az aranyhoz képest változott. A Bank ezen felül ezüstzsetonokat is kibocsátott, hogy csökkentse az ezüsthiányt.
Az aranystandard.
1816-ban hivatalosan is áttértek az aranystandardra, Az ezüstből készült érmék értékét 66%-ra csökkentették, és az ezüstérmék helyett zsetonokat kezdtek el kiadni, melyek súlya és értéke között nem volt egyenes arányosság. 1817-ben bevezették a sovereign-t. Huszonkét karátos (91,7%-os) aranyból verték,7.98805 g súlyban, és az aranystandard érintetlenül hagyása mellett a guinea helyébe lépett. 1825-ben az 1801 óta a sterlinghez rögzített ír fontot az addigi rögzített árfolyamon: (13 ír font = 12 font sterling) átváltották.
A 19. század folyamán és a 20. század elején számos más ország is áttért az aranystandard használatára. Ennek hatására az egyes valuták közötti váltóárfolyamot azok aranytartalma határozta meg. 1 font sterling 4,85 amerikai dollárt, 4,89 kanadai dollárt, 25,22 francia frankot (és ugyanennyi, a Latin Monetáris Unióhoz tartozó más valutát), 20,43 német aranymárkát vagy 24,02 osztrák–magyar koronát ért. Az 1865-ös Párizsi Nemzetközi Monetáris Konferenciát követően elkezdtek az Egyesült Királyságnak a Latin Monetáris Unióhoz történő csatlakozásáról vitatkozni, melynek a végén egy királyi döntés oldotta meg a kérdést. E döntés szerint az ország nem csatlakozott az Unióhoz.
Az I. világháború idején a Bank of England felfüggesztette az aranystandard használatát, és Őfelsége Kincstára ("His Majesty's Treasury") által, V. György király portréjával kibocsátott 10 shillinges és 1 fontos államjegyek (gyakorlatilag ígérvények) és a Bank of England bankjegyei (5, 10, 20, 50, 100, 200, 500, 1000 font címletekben) töltötték be a hivatalos fizetőeszköz szerepét. A háborút megelőzően az Egyesült Királyságé volt a világ egyik legerősebb gazdasága, mely a világ tengerentúli befektetéseinek 40%-át birtokolta. A háború végére azonban eladósodott (legfőképpen az Egyesült Államokkal szemben), s ennek következtében a kormányzati kiadások 40%-a a kölcsön után fizetendő kamatkiadásokra ment el. 1925-ben, a stabilitás biztosítása érdekében az aranystandard egy módosított formáját vezették be. Ennek értelmében a fontot a háború előtti árfolyamon az aranyhoz rögzítették, azonban az emberek csak aranyrudakra, s nem érmékre cserélhették be papírpénzeiket. A nagy gazdasági világválság hatására ezt 1931. szeptember 21-én eltörölték, s ennek következtében a sterling rögtön 25%-ot veszített értékéből.
Használata a Birodalomban.
A sterlinget a Brit Birodalom nagy részén használták. Egyes helyeken helyi pénzzel együtt volt forgalomban. Például az aranyból készült sovereign a kanadai dollár használata ellenére hivatalos fizetőeszköz volt. Számos gyarmat és domínium sajátjának ismerte el a fontot. Ezek közé tartozott Ausztrália, Barbados, Brit Nyugat-Afrika, Ciprus, a Fidzsi-szigetek, az Ír Szabadállam, Jamaica, Új-Zéland, Dél-Afrika és Dél-Rhodézia. Néhányan létezésük alatt végig megtartották a paritásos árfolyamot a sterlinggel, (például a dél-afrikai font), mások azonban az aranystandard végeztével eltért a paritásos árfolyamtól (például az ausztrál font). Ezek és más, a sterlinghez kötött valutájú országok alkották a sterlingövezetet.
Bretton Woods.
Egy 1940-ben, az USA-val kötött megállapodás alapján 4,03 dollár = 1 font szinten rögzítették a dollár árfolyamát. Ez érintetlenül fennmaradt a második világháború alatt végig, s ezt az árfolyamot rögzítették a Bretton Woods-i rendszerben is. A folyamatos gazdasági nyomás hatására több hónapos cáfolatot követően a brit kormány 1949. szeptember 14-én 30%-kal leértékelte a fontot, s ezt követően 1 fontért csak 2,8 dollárt kellett adni. Ennek hatására több más valuta is vesztett a dollárral szemben értékéből.
Az 1960-as években a magas dollárátváltási árfolyam miatt a font ismét nyomás alá került. 1966 nyarán a font árfolyamának a devizapiacon érzékelt esése hatására Wilson kormánya kibővítette az árfolyamsávot. A megszorítások közé tartozott az is, hogy a turisták fejenként legfeljebb 50 fontot vihettek magukkal külföldre. Ezt a korlátozást 1979-ben törölték el. A fontot 1967. november 18-án ismét leértékelték, ekkor 2,4 dollár ért egy font sterlinget.
Decimalizálás.
1971. február 15-én az Egyesült Királyság áttért a tízes számrendszer használatára a pénzrendszerben, és a shilling valamint a penny helyett bevezette az egyetlen új váltópénzt, az új pennyt. Az "új" szót 1981-től elhagyták az érméken.
A szabadon lebegő font.
1971. augusztustól, a Breton Woods-i rendszer összeomlásától kezdve a font lebegő valuta. A rögzített 2,42 USD árfolyamról kezdetben kissé erősödött, 1972. márciusban értéke 2,62 USD volt. Ugyanekkor elbomlott a sterling övezet, melynek tagjai a dollárhoz vagy a fonthoz kötött lebegő árfolyamrendszerre tértek át.
Az 1976-os sterlingválság.
1976-ban James Callaghan került hatalomra. Már a kezdettkor is hatalmas gazdasági problémákkal kellett szembe néznie. A pénzügyi piacokon egyre inkább fogyott a sterlingbe vetett bizalom. Az Egyesült Királyság nem tudta egyensúlyba hozni pénzügyi mérlegeit, ezzel egyidejűleg a Munkáspárt nagy volumenű kiadások mellett kötelezte el magát. Callagham szerint ennek három eredménye lehetett: az egyik szerint drasztikusan csökken a sterling értéke, egy annyira leromlott gazdaság, melyet a nemzetközi környezet már nem fogadna el, vagy pedig meg kellene állapodni a kulcsfontosságú szövetségesekkel, hogy a fájdalmas gazdasági reformok beindításáig segítsenek font talpon maradásában. 1976 végére egy font értéke 1,60 USD alá süllyedt.
1980-as évek.
1979-ben a konzervatívok vették át az ország irányítását. Takarékos fiskális politikát hirdettek. Rögtön megugrott a font értéke. 1 GBP 2,4 USD-vel lett egyenértékű. A pénzkínálat tervezett mértékű bővülését a kamatok emelkedésével akarták elérni. Ez volt az akkori monetarista gazdaságpolitika legfőbb mozgatórugója. A magas árfolyamot szokták okolni az 1981-es recesszió kirobbanásáért. 1980 után a font értéke elkezdett meredeken csökkenni. Legalacsonyabb értékét 1985 februárjában érte el. Ekkor egy fontért csak 1,05 dollárt adtak. 1989 decemberéig valamelyest erősödött, ekkor 1,7 dollárt kellett adni egy szigetországi fontért.
A német márkához rögzítve.
1988-ban Margaret Thatcher pénzügyminisztere, Nigel Lawson úgy döntött, hogy a fontnak a német márka árfolyammozgását kell követnie. Ennek nem várt következménye a gazdaságban tapasztalható gyors infláció és a túlságosan alacsony kamatok lettek. (Ideológiai okokból a konzervatív kormány nem használta a rendelkezésére álló, ettől eltérő mechanizmusokat a hitelek növekedésének megállításához.)
Az ECU követése.
1990. október 8-án a konzervatív kormány az ERM-hez történő csatlakozás mellett döntött. Ekkor a font árfolyamát 2,95-ös átváltási aránnyal a német márkához rögzítették; amelyet többen kritizáltak az arány nagysága miatt. 1992. szeptember 16-án fekete szerdán, az ország gazdasági teljesítménye nem tette lehetővé ennek az aránynak a fenntartását, és kénytelen volt kilépni a mechanizmusból. Soros György ekkor keresett majdnem 1 milliárd dollárt a font shortolásával.
Fekete szerdán az addigi 10%-os kamatok 15%-ra emelkedtek. Ekkor esett a font az ERM által meghatározott árfolyamsáv alá. Ekkor egy fontért 2,20 márkát adtak. Az alacsonyabb GBP/DM átváltási árfolyam támogatói azzal védekeztek, hogy az olcsóbb font élénkíti az exportot, és az 1990-es évek gazdasági fellendüléséhez is hozzájárult. 2005 eleje óta a £/€ átváltási árfolyam visszatért egy nagyjából £1.00:€1.46 átlagos átváltási árfolyami szintre, mely megegyezik a 2,85 DM-es árfolyammal.
Inflációs célkövetés.
1997-ben az újonnan megválasztott munkáspárti kormány átadta a kamatok napi szintű figyelését a Bank of Englandnek. Ezt a részpolitikát addig a liberális demokraták felügyelték. Most a bank saját maga felelős a napi alapkamat meghatározásáért. Ennek során azt kell elsődlegesen szem előtt tartani, hogy a fogyasztói árindex 2% körül maradjon. A célértékhez képest az infláció mértékének az egy százalékpontos sávon belül kell maradnia. Ha ennél nagyobb eltérés mutatkozik, a Bank of England kormányzója nyílt levelet intéz a pénzügyminiszterhez, melyben leírja a céltól történt eltérés okát, s azokat az intézkedéseket, melyeket a 2%-os célhoz történő visszatérés érdekében kíván megtenni. A 2007. április 17-én közölt fogyasztói árindex 3,1% volt (ekkor a kereskedelmi árindex értéke 4,8%-os értéket vett fel). Ennek megfelelően – első alkalommal az inflációs célkövetés bevezetése óta – a bank vezetőjének levelet kellett írnia a pénzügyminiszternek, melyben részleteznie kellett a tervezett kiigazító intézkedéseket.
Az euró bevezetése után.
Az Európai Unió hajdani tagjaként az Egyesült Királyság is bevezethette volna törvényes fizetőeszközként az eurót. Azonban ez a kérdés az euróövezet elődjébe, az Európai Monetáris Rendszerbe történt belépésnél (lásd feljebb) megválasztott rossz átváltási árfolyam miatt még sokáig politikai viták tárgya maradt. Mikor a pénzügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a valutaövezethez történő csatlakozást a belátható jövőben nem tartotta valószínűnek, erre Gordon Brown miniszterelnök azt válaszolta, hogy mind Britanniának, mind Európának ez a legmegfelelőbb döntés.
Tony Blair volt miniszterelnök kormánya elkötelezte magát a kérdésben kiírandó népszavazás mellett. Ezen arról kellett volna döntenie a lakosságnak, hogy a két terület megfelel-e egymásnak az öt gazdasági teszt alapján. Mielőtt az Egyesült Királyság bevezethette volna az eurót, ezen a belső próbán kívül meg kell felelnie az EU konvergenciakritériumainak (maastrichti kritériumok) is. A 2000-es évek közepén az ország éves kormányzati deficitjének a GDP meghatározott hányadánál magasabb a mértéke. 2005 februárjában a brit állampolgárok 55%-a a valuta bevezetése ellen volt, s a lakosság 30%-a szimpatizált az elképzeléssel. A font feladása azért okoz ekkora vitákat az országban, mert a brit szuverenitás egyik jelképének számít, és mivel a kritikusok véleménye szerint az optimálisnál alacsonyabb kamatokhoz vezetett volna, ami pedig rosszat tenne a brit gazdaságnak. A BBC által 1000 ember megkérdezésével 2008 decemberében végzett felmérés eredménye az lett, hogy a megkérdezettek 71%-a ellenezné, 23%-a támogatná, hogy az ország az egységes valutaövezethez tartozzék. A válaszadók 6%-a bizonytalan ebben a kérdésben.
A font az euró létrehozását követően nem lépett be az ERM második szakaszába. Dániának és az Egyesült Királyságnak egyedi, az euróövezeten kívülmaradási joga van. A valóságban majdnem az összes többi EU-tagállam csatlakozott az euróövezethez.
A Skót Konzervatív Párt úgy véli, az euró bevezetésének hatására megszűnnének a külön skót bankjegyek, mivel az Európai Központi Bank nem engedélyezi nemzeti vagy regionális bankjegyek forgalomba hozatalát. A Skót Nemzeti Párt nem tekinti ezt meghatározó témának, mivel a független Skóciának önálló, megkülönböztethető érméi lennének. Ennek a pártnak programpontjai között megtalálható az euró bevezetése.
2008. január 1-jén az önálló jogokkal is rendelkező ciprusi terület, Akrotíri és Dekélia is a sziget többi részével egy időben kezdte el használni a közös pénzt.
Jelenlegi értéke.
Bár a font és az euró nincsenek egymáshoz rögzítve, gyakran megfigyelhető, hogy a két valuta árfolyama együtt mozog. Ez a korreláció azonban 2006 közepén gyengült. Az inflációs félelmek miatt a Bank of England 2006 végén és 2007-ben kamatot emelt, melynek következtében 2003 januárja óta ekkor lett a legerősebb az euróval szemben. Ennek hatása volt más árfolyamokra is, így például a dollárral szemben 15 év alatt a legmagasabb, 1 font = 2 dollár árfolyamot érte el. Erre 1992 óta nem volt példa. Azóta a font a világ más valutáihoz hasonlóan tovább erősödik a dollárhoz képest, és 2007. november 7-én 26 éves csúcson, 2,11610 dolláron kereskedtek a brit fizetőeszközzel. Azonban 2007 vége óta a font az euróhoz viszonyítva jelentős mértékben gyengül, bár nem olyan meredek ez a gyengülés, mint ami a dollár esetén megfigyelhető. Ennek eredményeképp 2008 áprilisában 24 év óta először esett a valuta jegyzése az 1,25 eurós szint alá.
2009–2013 között az árfolyam 1,05–1,30 eurós szinten mozgott.
Bankközi hitelkönnyítés.
2009. március 5-én a Bank of England bejelentette, hogy a pénzügyi piaci feltételek könnyítésével 75 milliárd fontnyi új tőkét pumpál a brit gazdaság vérkeringésébe. Az Egyesült királyság történetében ekkor alkalmazták először ezt az eljárást. Mervyn King, a Bank igazgatója rögtön bejelentette, hogy nem akarnak kísérletezni a pénzügyi piacokon.
A folyamat alatt a BoE saját hatáskörében teremtett pénzt, melyekkel kormányzati kötvényeket, banki hiteleket és jelzáloghiteleket vásárolt meg a piacon. A kezdeti elképzelések szerint a folyamat során a bank új bankjegyeket bocsátott volna ki, azonban végül csak számlapénz jött létre, ami így nem került ki a mindennapi forgalomba. Az eredetileg tervezett összegnek a duplájára, 150 milliárd font kibocsátására kapott a bank engedélyt Alistair Darling pénzügyminisztertől. A három hónaposra tervezett folyamat végeredményét csak hosszú távon lehetett érzékelni.
A BoE bejelentése szerint az intézkedés célja az infláció 2% fölött tartása volt. Mervyn King, a bank igazgatója szerint nem volt erre más megoldás. A jegybanki alapkamat mértéke akkor történelmi mélyponton, 0,5%-on állt. Nagyon valószínűtlennek tartotta, hogy ezt a szintet tovább csökkentsék.
2016 októberében az amerikai dollárral szemben 31 éves mélypontra került a font sterling.
Érmék.
A decimalizálás előtt.
A VIII–13. század között az ezüstpenny volt a meghatározó, és gyakran az egyedüli, forgalomban lévő érme. Bár néha használták a penny váltópénzeit is (lásd farthing és félpennys), a kisebb értékek kiegyenlítésekor gyakran szedtek egy pennyt két vagy több egyenlő, kisebb részre. Nagyon ritkán vertek aranypénzt. Ezek értéke 20 ezüstpennyével egyezett meg. 1279-ben bevezették a 44 ezüstpenny értékű groatot, majd 1344-ben a fél groatot. Ugyanebben az évben került sor a 6/8 értékű noble bevezetésére, mely a sikertelen florint váltotta fel. Ekkor került forgalomba és fél- és negyednoble is. Az 1464-es reformok során mind az arany-, mind az ezüstpénzek értékét csökkentették, A noble súlya változatlan maradt, értéke azonban 10-re nőtt, s bevezették a régi noble névértékén az új, angel nevű érmét.
VII. Henrik uralkodása idején, 1487-ben vezették be a shillinget majd ezt követően sovereign néven 1489.ben a fontot. 1526-ban számos új névértéken, néven bocsátottak ki aranyérméket. Ezek közé tartozott a korona és a félkorona. Ezek értéke 5 és 2/6 volt. VIII. Henrik (1509-1547) uralkodása idején nagymértékű leértékelés zajlott le, ami tovább folytatódott VI. Eduárd idején (1547-1553) is.Ezt 1552-ben abbahagyták, és úkój, ezüstből vert érmesorozatot bocsátottak ki. Ezek közé tartozott az 1d, a 2d, a 3d, 4d, 6d, 1/-, 2/6, 5/- címletek. I. Erzsébet uralkodása alatt (1558-1603) vezették be az ezüstből készült ¾d és 1½d címletű érméket. Ezek a névértékek nem bizonyultak hosszú életűnek. Az aranyérmék közé tartozott a félkorona, a korona, az angel, a félsovereign és a sovereign. Szintén Erzsébet uralkodása alatt került sor az első, lovat ábrázoló, recézett szélű érme kibocsátására.
Mikor VI. Jakab skót király került az angol trónra, új aranypénzeket vezettek be. Ezek közé tartozott a "spur ryal" (15/-), a "unite" (20/-) és a "rose ryal" (30/-). 1619-től a "laurel" 20-at ért. Ekkor vezették be az első, nemesfémtartalommal nem rendelkező érméket is. Ezeket ónból és rézből készítették. Ilyen volt például a farthing. A rézből készült félpennys I. Károly idején került bevezetésre. Az angol polgári forradalom idején számos, az ostromlott területeken használt pénzrendszer jött létre, néhány eléggé érdekes címletekkel.
A királyság 1660-as visszaállítását követően megreformálták a pénzrendszert, s 1662-ben abbahagyták a kalapáccsal készített érmék forgalomba hozatalát. A "guineát" 1663-ban vezették be, amit nem sokkal később a ½, 2 és 5 címletek is követtek, Az ezüstpénzek között szerepelt az 1d, 2d, 3d, 4d és 6d, 1/-, 2/6 és 5/- címlet. A 18. században végbement nagyarányú ezüstkiáramlás hatásaként lecsökkent az ezüstpénzek előállítása. Az 1750-es éveket követően nem bocsátottak ki félkoronást és koronást, a 6 pennys, valamint az 1/- előállítását pedig az 1780-as években hagyták abba. Erre válaszul 1797-ben bevezették a rézből készült 1 és 2 pennys érméket, valamint a ⅓ guineát. (7/-) Ezek közül csak a rézpenny maradt meg sokáig.
Az ezüstpénzek hiányának csökkentése érdekében 1797 és 1804 között felülbélyegzett spanyol dollárt, és gyakran spanyol és spanyol gyarmati realt bélyegeztek fölül, s így hozták ezeket forgalomba az Egyesült Királyságban. Erre a bélyegre a király arcmását rakták. 1800-ig ezek közül 8 real 4/9 fontot ért. Ezt követően 7 real értéke 5/- volt. Ezt követően a Bank 5/- értékű ezüstzsetonokat vert, melyek alapja a spanyol dollár volt. 1811 és 1816 között kerültek forgalomba az 1/6 és 3/- címletű pénzek.
1816-ban 6d, 1/-, 2/6 és 5/- névértékekkel új ezüstpénzsorozatot hoztak forgalomba. Koronát csak 1900-ig, s addig is csak elszórtan vertek. Ezt 1817-ben egy új aranypénzrendszer váltotta fel, melynek 10/- és £1 névértékű tagjai voltak. Ezek váltak később fél sovereign és sovereign néven ismertté. 1836-ban ismét forgalomba került az ezüstből vert 4d névértékű érme, amit 1838.ban követtek a 3d, majd 1844-ben a gyarmatokon használt 4d névértékű érmék. 1848-ban bevezették a 2/- "florint", majd 1887-ben a rövid ideig forgalomban lévő kétflorinost. 1860-ban a réz helyét a farthingban, a félpennyben és a pennyben felváltotta a bronz.
Az első világháború idejére fel függesztették a fél sovereign és a sovereign forgalomba hozatalát. Az aranystandard ismételt bevezetését követően sem nőtt jelentős mértékben ezeknek az érméknek a forgalomban betöltött szerepe. 1920-ban az 1552 óta érvényben lévő .925-ös finomságon nyugvó ezüststandardot .500-as standardra cserélték fel.1937-ben a nikkel és a sárgaréz keverékéből készített 3d került forgalomba, s ezt hét évvel követően verték az utolsó 3d érmét ezüstből. 1947-en a még használt ezüstpénzek helyett is kupronikkelből vert érméket hoztak forgalomba. Az infláció miatt 1956-ban abbahagyták a farthing verését, s 1960-ban vonták ki a forgalomból. A decimálásra való előkészületek jegyében 1969-ben bevonták a félpennys és félkoronás érméket.
Decimalizálás.
Az első decimális érméket 1968-ban hozták forgalomba. Kupronikkelből készült 5p és 10p érméket vertek, melyek a forgalomban az 1/- és 2/- érmékkel voltak egyenértékűek. A körbe foglalt egyenlő oldalú hétszög alakú 50p érme 1969-ben váltotta fel a 10/- címletű bankjegyet. A decimalizálás akkor ért véget ténylegesen, mikor 1971-ben bevezették a bronz ½p, 1p és 2p érméket, és kivonták a forgalomból az 1d és 3d érméket. A 6d 2½p értéken egészen 1980-ig forgalomban maradt. 1980-ban eltűnt az új felirat az érmékről, és bevezették a 20p névértékű érmét. Ezt az £1 1983-as bevezetése követte. Ebben az évben vertek utoljára ½p érmét, ami 1984-ben került ki a forgalomból. Az 1990-es évek folyamán a bronzot felváltotta a rézzel bevont acél, és ebben az évtizedben csökkentették az 5p, 10p és 50p érmék méretét. Az 5p értéken forgó régi 1/- érméket 1991-ben vonták ki a forgalomból. Ekkor csökkent az 5p mérete is. 1993-ban hasonló körülmények között került kivonásra a forgalomból a 2/- névértékű érme. A bimetális brit kétfontost 1998-ban vezették be.
Jelenleg a legrégebb óta forgalomban n lévő érmék az Egyesült Királyságban az 1971-ben forgalomba került, rézből készült 1p és 2p érmék. A decimalizálást megelőzően 100 évesnél is régebbi érmék is forgalomban voltak, és ezek összesen öt különböző uralkodó portréját ábrázolták.
1992-ben az 1p és 2p névértékű érmék összetételében a bronzot rézzel bevont acél váltotta fel. Az 1992 előtti 1 és 2 pennys érmékben található réz (amelynek 97%-a réz) 2007-re annyira megemelkedett, hogy a vállalkozásoknak megérte beolvasztani ezeket az érméket. Az új, acélmaggal rendelkező érméket mágnessel is szét lehet válogatni. Egyes feltételezések szerint a Royal Mint az idő előrehaladtával minden bizonnyal ki fogja vonni a forgalomból a színtiszta bronzból készült érméket. Ugyanakkor az Egyesült Királyság azon kevés ország egyike, ahol a fizetőeszköznek még mindig van belső értéke.
21. században.
2008 áprilisában teljesen megváltoztatták az érmék külsejét, s ezekből az első darabokat az év nyarán hozták forgalomba. Az 1p, 2p, 5p, 10p, 20p és 50p érmék az Egyesült Királyság címerének egyes részleteit ábrázolják. Az új fontokon a teljes címer látható. Az érmék többi adata megegyezik a régebbi veretekével, melyek továbbra is forgalomban maradnak. Nincs arra utaló jel, hogy Britannia követni kívánja Ausztráliát és Új-Zélandot a téren, hogy kivonná a forgalomból az 1p és 2p érméket – vagy félmegoldásként megengedné az üzleteknek engedélyeznék a penny használatát az áraknál, de készpénzes fizetéseknél a legközelebbi öttel osztható pennyértékre kéne kerekíteni. Hitel- vagy betéti kártyával fizetőknél ebben az esetben is a pontos összeget kellene kifizetni.
1999 óta az 50 pennys, valamint az 1 és 2 fontos érmék hátoldalát általában mindig más díszíti
Az 50 pennys emlékérmét 2010-ben új formában bocsátják ki. A fej oldalán egy magasugró látható. Az érmére a 2012-es olimpia alkalmából pályázatot írtak ki, amelyet egy 9 éves kislány, Florence Jackson nyert meg.
Bankjegyek.
Az első sterlingbankjegyeket nem sokkal 1694-es megalapítását követően a Bank of England bocsátotta ki. A bankjegyek értékét rögtön a nyomtatása után írták rá. 1745-től £20 és £1000 közötti névértékben nyomtatták ezeket. 1759-ben a 10, 1793-ban az 5, majd 1797-ben a 2 fontos címlet került forgalomba. A napóleoni háborúk végét követően a két legkisebb címletet kivonták a forgalomból. 1855-től egységes alakban nyomtatták a papírpénzeket, ekkor £5, £10, £20, £50, £100, £200, £300, £500 és £1000 volt forgalomban.
A Bank of Scotland 1695-ben kezdett el bankjegyeket nyomtatni. Bár a továbbiakban is a skót font maradt Skócia valutája, ezeket 100 font értékiig átváltották sterlingre. 1727-től a Royal Bank of Scotland is pénzkibocsátási joggal bírt. Mindkét bank nyomtatott guineaben és fontban denominált bankjegyeket is. A 19. század elejétől lehetővé vált, hogy Skóciában egy fontos bankjegyet is nyomtassanak. Erre Angliában nem volt lehetőség.
A sterling használatának 1825-ben történt, Írországra vonatkozó kiterjesztését követően először a Bank of Ireland, majd később más ír bankok is sterlinget kezdtek nyomni. A nyomatok között voltak olyan érdekes címletek is, mint a 30/- és a £3. A legnagyobb címletű, itt nyomtatott bankjegy a 100 fontos volt.
1826-ban a Londontól legalább 105 kilométerre fekvő bankok engedélyt kaptak az önálló pénzkibocsátásra. 1844-ben újabb bankoktól vették el ezt a jogot, de csak Angliában és Wales-ben, Skóciában és Írországban azonban nem. Ennek hatásaként a magán bankok által nyomtatott bankjegyek száma az előbbi helyeken egyre fogyott, míg az utóbbi területen elburjánzottak. Utoljára 1921-ben nyomtattak angol magánbankjegyet.
1914-ben a kincstár az aranyérmék lecserélése érdekében bevezette a 10/- és £1 címletű papírpénzeket. Ezek 1928-ig voltak forgalomban, mikor is a Bank of England által kibocsátott bankjegyek váltották fel ezeket. Az ír függetlenség kivívása után csupán öt bank bocsátott ki brit fizetőeszközt, mind Észak-Írországban. A második világháborút a Bank of England bankjegykibocsátását nagyon megviselte. Attól tartottak, hogy a német nemzetiszocialisták elkezdik majd hamisítani a bankjegyeket, s emiatt megtiltották az összes, £10 névértéket elérő vagy azt meghaladó bankjegy nyomtatását, így a bank csak 10/-, £1 és £5 címletű papírpénzeket bocsáthatott ki. Ezek a rendelkezések nem vonatkoztak a skót és ír kibocsátású £1, £5, £10, £20, £50 és £100 címletekre
A Bank of England 1964-től bocsát ki ismét £10 névértékű bankjegyeket. 1969-ben a 10/- papírpénzt felváltotta az 50p névértékű fémpénz. Ez már a decimalizálásra való áttérés jegyében történt. A 20 fontost a Bank of England 1970-ben, az 50 fontost pedig 1982-ben kezdte el ismét kibocsátani. Az £1 névértékű érme 1983-as bevezetését követően az ugyanilyen névértékű papírpénzt 1988-ban kivonták a forgalomból. Ezeket a lépéseket a skót és ír bankok is követték, csupán a Royal Bank of Scotland bocsát ki a továbbiakban is ilyen címletű pénzt.
A Bank of England 2011. november 2-án új 50 fontos bankjegyet kibocsátottak ki. A bankjegyen Matthew Boulton és James Watt képe szerepel.
A Bank of England az egyes skót és észak-írországi kereskedelmi bankok által kibocsátott bankjegyek Bank of England-nál letétbe helyezett készpénzfedezetére, kis mennyiségben 1 000 000 és 100 000 000 font sterling címletű bankjegyeket is bocsát ki.
A font sterling mint törvényes fizetőeszköz.
Az angol jog komplikáltan (és kissé archaikusan) fogalmazza meg a törvényes fizetőeszköz "(legal tender)" mibenlétét. A törvényes fizetőeszközt ugyanis nem kötelező, csupán javallott elfogadni, ugyanis az adóst nem lehet beperelni, ha egy követelést törvényes fizetőeszközzel próbált meg kielégíteni. Eszerint a törvényes fizetőeszközt elfogadni nem kötelező, de a vele való fizetés törvényileg nem támadható.
A jogalkalmazás szempontjából ez azt jelenti, hogy vásárláskor az eladó elutasíthatja a font sterling elfogadását, hiszen amíg a vevő nem veszi birtokba az árut, addig nem is áll fenn vele szemben az eladónak követelése (például a még csak kiszemelt bútordarabot nem kötelesek font bankjegyért eladni lakberendezési áruházban). Ha már megtörtént az áru birtokba vétele (a bútor hazaszállítása), akkor az eladónak font sterlingben fennálló követelése jön létre a vevővel szemben (kiállítja a számlát). Ha ennek törvényes fizetőeszközben való kielégítését nem fogadja el (nem fogadja el az odanyújtott bankjegyet), a vevőtől nem követelhet másfajta fizetőeszközt (például bankkártyát), azaz egyfajta „indirekt” elfogadási kényszer áll fenn. (Ezzel szemben áll a törvényes fizetőeszköz magyarországi státusza, melyért az eladó köteles eladásra szánt termékét átadni, vagyis nem mérlegelhet, hogy adott esetben forintért el kívánja-e adni az árut vagy sem.) Más fizetőeszközök elfogadása egyedi alku tárgya.
Abban az esetben, ha a vevő például egy étteremben fogyaszt, és font sterlingben állítják ki neki a számlát, akkor a vevő a Bank of England bankjegyeivel mint törvényes fizetőeszközzel jogszerűen egyenlíti ki a számlát. Ha ezt a pincér nem fogadja el, jogi úton nem kényszeríthet ki más fizetési módot. Amennyiben a vendég hitelkártyával kíván fizetni (amely nem törvényes fizetőeszköz), a pincér beleegyezése esetén jogszerűen jár el. Ha a pincér elutasítja ezt, akár jogi úton is követelheti, hogy a vevő a követelést törvényes fizetőeszközben elégítse ki.
További érdekesség, hogy a vevő nem követelhet visszajárót, hanem a követelést pontosan köteles kielégíteni. Az ettől való eltérés egyedi alku tárgya. Ez persze nem jelenti azt, hogy Nagy-Britanniában egyáltalán nem adnak visszajárót, de a vevő nem hivatkozhat a követelés ki nem fizetése esetén arra, hogy nem tudnának neki visszaadni. Magyarul a vevőnek kell törekednie a pontos összeg kifizetésére, nem az eladónak arra, hogy tudjon visszaadni. Az eladók néhány területen jellemzően élnek is ezzel a jogukkal, pl. a közlekedési társaságok üzletszabályzataiban is megtalálható a "pontos összeget fizess, visszajárót ne várj" (pay the exact fare, no change given) elvre való utalás a járművön, járművezetőtől való jegyvásárlás esetén.
A fenti jogértelmezés azért fontos, mert az Egyesült Királyság közigazgatási egységeiben nem egységesek a törvényes fizetőeszközök.
Országszerte egységes.
Az egy- két- és ötfontos érmék értékhatár nélkül, a font alatti névértékű érmék csak bizonyos értékhatárig törvényes fizetőeszközök a királyság egész területén, kivéve a koronától függő területeket "(Crown dependencies)."
Anglia és Wales.
Angliában és Walesben a font sterlingre szóló Bank of England bankjegyek értékhatár nélkül törvényes fizetőeszközök. Más (skót, északír) bankok által kibocsátott pénzjegyek (pontosabban váltók) elfogadása egyedi alku tárgya, ezért előfordulhat e jegyek visszautasítása.
Skócia.
Skóciában nincs törvényes fizetőeszköz. Három skóciai székhelyű zsíróbank, a Bank of Scotland, a Royal Bank of Scotland és a Clydesdale Bank bocsát ki a bankjegyekre nagyon emlékeztető pénzjegyeket, de ezek valójában lejárat és kamat nélküli váltók, melyeket a forgalomba hozottal azonos névértékű Bank of England kibocsátású, külön erre a célra gyártott, egymillió font sterling címletű bankjegy letétbe helyezésével kell fedezni. A Bank of England bankjegyei mellett e váltókat is használják a köznapi pénzforgalomban. A váltók elfogadása Skócián belül és kívül is egyedi alku tárgya, ezért előfordulhat elutasításuk. Lásd skót font.
Észak-Írország.
Észak-Írországban sincs törvényes fizetőeszköz. Az itt székelő négy legnagyobb zsíróbank: a Bank of Ireland, a First Trust Bank, a Danske Bank (ex Northern Bank) és az Ulster Bank szintén bocsát ki a fentiekhez hasonló váltókat, melyek itt is a Bank of England bankjegyeivel forognak együtt. Az északír bankok által kibocsátott váltók elfogadása is egyedi alku tárgya mind Észak-Írországban, mind a királyság többi részén.
Brit koronafüggőségek.
A brit koronafüggőségek megfelelő hatóságai (Jersey-n a Tresury and Resources Department, States of Jersey, Guernsey-n a Treasury and Resources Department, States of Guernsey, Alderney-n a Government of Alderney, Man-szigeten az Isle of Man Treasury) saját font sterlingre szóló államjegyeket, illetve érméket hoznak forgalomba, és ezek törvényes fizetőeszközök a maguk területén. A helyi kibocsátású bankjegyek fedezetét itt is Bank of England bankjegyekben tartják. Részletesebben lásd: Jersey-i font, Guernsey-i font, Alderney-i font, Man-szigeti font.
Brit tengerentúli területek.
A Brit tengerentúli területek némelyikén szintén font sterling a fizetőeszköz. Ezeknek rendeletben szabályozott módon joga, hogy megfelelő hatóság révén saját font sterlingre szóló államjegyeket és érméket hozzanak forgalomba. A többi tengerentúli terület vagy nem rendelkezik saját kibocsátású pénzzel, vagy az nem font sterlingre szól.
A pénz értékéről.
2006-ban a House of Commons Library kiadott egy dokumentumot, mely 1750 és 2005 között minden évben tartalmazza a font értékét. Az 1974-es értéket vették 100-nak. Ezt már régebben, 1998-ban és 2003-ban is kiadták.
Az 1750-1914 közötti időszakról a dokumentum a következőt állítja: „Bár az árak évről évre jelentősen változtak, (melynek fő okai az aszályok, a háborúk és hasonló körülmények voltak), 1914-ig nem tapasztalható az áraknak az a folyamatos emelkedése, mint ami 1945 után.” A folytatásban ezt írja: „1945 óta folyamatosan, eddig az árak az akkori 27-szeresére emelkedtek.”
1751-ben az index értéke 5,1 volt, mely 1813-ra a 16,3-es csúcsig emelkedett, majd ettől fogva a napóleoni háborúk befejezését követően gyorsan ismét 10 lett az értéke. Ugyanezen a 8,5–10 szinten maradt a mutató értéke a 19. század hátralevő részében. 1914-ben az érték 9,8 volt, mely 1920-ra 25,3-ig emelkedett, majd ezt követően az 1933-34-es időszakra ismét 15,8-es értékre mérséklődött. Ekkor az árak az 1750-es színvonalnak csupán a háromszoros értékén álltak.
Az inflációnak a második világháború alatt és azt követően emelkedett meg a hatása. Az index értéke 1940-ben 20,2 1950-ben 33,0, 1960-ban 49,1, 1970-ben 73,1, 1980-ban 263,7, 1990-ben 497,5, 2000-ben 671,8, 2005-ben pedig 757,3 volt.
Valutákkal szembeni ereje.
A fonttal a nemzetközi valutapiacon világszerte szabadon lehet kereskedni, és ennek eredményeképpen a nagy nemzetközileg használt többi valutához képest gyakran változik az értéke. (Ha a kereskedők fontot vesznek, akkor emelkedik az ára, és csökken, ha fontot adnak el.) Már régóta a világ legértékesebb valutái között van.
2008 decemberében erőteljesen romlott a font árfolyama. 2008. december 30-án 1 font 1,023 eurót ért, 2021. február 1-én viszont már 1,13-ot
Az elmúlt évek árfolyamai.
Az alábbi táblázatban 1 font értéke van megadva forintban.
A font mint nemzetközi tartalékvaluta.
A sterlinget világszerte használják tartalékvalutaként. Nagyjából 1700-tól 1944-ig a vezető tartalékvalutának egyértelműen a brit font sterling volt, ahogy akkor nevezték, "a pénzek pénze" tekinthető, 1944-ben világviszonylatban még 55 %-os részesedéssel rendelkezett. Az amerikai dollár 1944 és az 1950-es évek eleje között váltotta fel a font sterlinget a világ domináns tartalékvalutájaként.
A tartalékban betöltött szerepe alapján a világ valutái között jelenleg a harmadik helyet foglalja el. Az utóbbi években növekedett a font szerepe a tartalékok között, melynek okai között megtalálható a brit gazdaság és a kormány stabilitása, értékének a többi valutához képest mért folyamatos emelkedése, és a más nagy pénzekhez (dollár, euró, jen) viszonyított magas fizetett kamat. 2006-tól kezdve ez a harmadik, leginkább használt tartalékvaluta. Ez az idő a brit font kedveltségének újjáéledésének időszakát hozta. Elemzők szerint az újjáéledés egyik oka az, hogy carry-trade befektetők az euróhoz viszonyítva a fontot magas kamatot fizető, stabil pénznek tekintik. |
1042 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1042 | GBP | |
1045 | 82626 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1045 | Adattömörítés | Az adattömörítés a számítógépes tudományágak egy területe, melynek célja az adatok feldolgozása oly módon, hogy azok minél kevesebb helyet foglaljanak, vagy minél gyorsabban lehessen őket továbbítani. Ez azért lehetséges, mert a valós világ adatai többnyire igen redundánsan és nem a lehető legtömörebb formában reprezentálódnak.
Alapvetően kétféle adattömörítési megoldás létezik:
Egyik igen egyszerű módja a tömörítésnek például a futamhossz-tömörítés, amikor is egymást követő adatokat egyetlen kóddal és az előfordulás számával helyettesítünk. Ez példa a veszteségmentes tömörítésre is, amikor a tömörített adatból később egy fordított eljárással pontosan visszanyerhető az eredeti adat. Az olyan adatoknál, mint a szöveges dokumentumok (néhány esettől eltekintve), követelmény a veszteségmentes tömörítés, hiszen akár egyetlen bit változás is megváltoztathatja a szöveg jelentését.
Más esetekben – például hangok vagy képek tömörítésénél – csekély, a felhasználó számára nem észrevehető veszteség megengedhető, ilyenkor tehát veszteséges eljárások is alkalmazhatók. Ezen gyakorta jelentkező esetek a tömörítés hatásosságára széles választékot kínálnak a felhasználónak, attól függően, hogy inkább kevéssé tömörített, jó minőségű, vagy jobban tömörített, de nagyobb veszteséget hagyó tömörítési eljárást kíván alkalmazni. Az ehhez hasonló esetekben, tehát képek vagy hangok tömörítésénél egyúttal az emberi érzékszervek érzékenysége határozhatja meg az adattömörítés módját, hisz megengedhető olyan veszteség, amely számunkra nem észrevehető változást okoz.
Az adattömörítéssel szoros összefüggésben álló területek a kódelmélet és a kriptográfia. Ezekhez az információ-elmélet és az algoritmusos információ-elmélet nyújtanak elméleti hátteret. Amikor az adat tömörítése jelformák alakításaként jelentkezik, gyakran jelfeldolgozási módszereket alkalmazunk. Az adattömörítés ötlete szorosan kapcsolódik a matematika ritka mátrixok témájához, a statisztikai következtetésekhez és részben a "maximum likelihood módszerhez".
Gyakori adattömörítési algoritmusok.
A veszteségmentes tárolásra a legelterjedtebb forma a Lempel-Ziv (LZ) tömörítési módszer. Ennek egy sebességben és tömörítési arányban optimalizált változata a DEFLATE. Ez utóbbit használja a PKZIP, gzip és a PNG. Az LZW-t az Unisys szabadalmaztatta 2003-ban, melyet a GIF fájlokban használt és ami ezek elavulását eredményezte. Az LZ eljárások egy dinamikus táblát alkalmaznak a redundáns adat ábrázolására, melyet aztán Huffman kódolással tömörítenek.
A veszteségmentes tömörítéseknél elképzelhető a betömörítés és kibontás ráfordítási igénye szerint a szimmetrikus és aszimmetrikus tömörítés. Az aszimmetrikus tömörítés lényege, hogy a tömörítés időigényessége másodlagos, a kibontást - a tömörítés előtti fájllal megegyező fájlt létrehozását - viszont "szinte röptében" lehessen elvégezni. A mintakereséses tömörítés többféle eljárással történhet annak a sejtésnek a figyelembevételével, hogy egy adathalmaz megadható az elemek feltüntetésével, illetve szabályszerűségek megadásával továbbá ez utóbbi módon történő megadás - az eljárások leírása- rövidebb, mint maga az eredeti halmaz elemeinek sokasága.
A hangok tömörítését audiotömörítésnek nevezik, ahol is pszichoakusztikai módszereket alkalmaznak, hogy a nem hallható komponenseket kiszűrjék, s így a tömörítés hatékonyságát jelentősen növeljék. |
1046 | 67225 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1046 | MP3 | Az MP3 egy veszteséges tömörítésen alapuló, hangfájlok (főképp zene) tárolására használt fájlformátum, jelenleg az egyik legelterjedtebb. Valójában két különböző, de nagyon hasonló formátum, az MPEG–1 Audio Layer 3 és az MPEG–2 Audio Layer 3 közös neve; illetve létezik egy nem hivatalos MPEG–2.5 Audio Layer 3 is. Ez a három formátum elsősorban a bitráta és a mintavételezési frekvencia megengedett értékeiben tér el egymástól.
Az MP3 szabványok nem definiálják a tömörítő algoritmust, csak a kitömörítőt és a fájl formátumát, így az MP3-nak a használt tömörítő (kodek) szerint számos különböző változata lehet.
Történeti áttekintés.
Az MPEG–1/2 Layer 2-es kódolás fejlesztése a Fraunhofer Intézet Digitális hangátviteli projektjének (DAB) keretében indult. Ezt a projektet az EU finanszírozta az EUREKA kutatási program keretében, mely leginkább EU–147 néven ismert.
Az EU–147 1987-től 1994-ig tartott. 1991-ben két javaslat került ki: Musicam (azaz a Layer II) illetve az ASPEC (amely az MP3-hoz hasonló). Ezek közül a Musicamet vitték tovább az egyszerűsége és hibarezisztenciájának köszönhetően.
Karlheinz Brandenburg, Jürgen Herre valamint munkacsoportjuk a Musicamből és az ASPEC-ből valamint saját ötleteiből alkotta meg az MP3-at azzal a céllal, hogy elérjék azt a minőséget 128 kbps-on, amit az MP2 tudott 192 kbps-on.
Mindkét algoritmust 1992-ben fejezték be az MPEG–1 részeként, az MPEG első munkafázisában, amelyik a ISO/IEC 11172–3-as szabványt eredményezte, melyet 1993-ban publikáltak. Az MPEG–2 munkálatai 1994-ben fejeződtek be és az ISO/IEC 13818–3-as szabványt eredményezték, mely 1995-ben jelent meg.
A veszteséges tömörítés hatékonysága alapvetően a bitsűrűségtől függ, azaz a bit mélységtől és a mintavételezési sűrűségtől. Gyakran használják a CD-k paramétereinek megfelelő bitsűrűséget (44,1 kHz és 2×16 bit), máskor a DAT paramétereit (48 kHz, 2×16 bit).
Karlheinz Brandenburg a Suzanne Vega által szerzett "Tom’s Diner" című CD-t használta az MP3-as tömörítési algoritmus modellezésekor. A választás oka az album tisztasága és egyszerűsége volt, ami könnyen hallhatóvá tette a tömörítés által okozott változásokat a visszajátszások során.
A Fraunhofer Intézet hivatalos honlapja által közzétett tömörítési arányok és adatsűrűségek az MPEG-1 Layer 1, 2 és 3-hoz:
Ezek az adatok nem igazán alkalmazhatóak, mivelhogy:
Reálisabb arányok:
Az MP3 formátum algoritmusa "hibrid-transzformációt" alkalmaz, hogy az idő-beosztásos jelet frekvencia-beosztásos jellé alakítsa:
használatával.
Az MP2 és MP3 terjedése az interneten.
1993 októberében MP2 fájlok jelentek meg az interneten, legtöbbször a Xing MPEG Audio Playerrel és egy későbbi unixos programmal, melyet MAPlay-nek neveztek. Kezdetben a Xing Encoder volt az egyetlen program az MP2 fájlok készítésére melyet a CDDA2WAV nevű CD ripper (hang CD-k számítógépre való másolásához) programmal használtak.
1995 első felében MP3 fájlok kezdték elárasztani a hálót olyan programoknak köszönhetően, mint a Winamp és a Napster.
Az MP3 minősége.
Sok hallgató számára a 128 kbps bitsűrűségű tömörítés az elfogadott, mondván elég hűen visszaadja a CD minőségét, ami körülbelül 11:1 tömörítési arányt jelent, habár tesztek mutatják, hogy kis gyakorlással a legtöbb hallgató meg tudja különböztetni az ilyen fájlokat az eredeti CD-ktől. Sok más hallgató számára ez elfogadhatatlanul alacsony minőséget jelent, ami nem túl szerencsés, ha azt nézzük, hogy a legtöbb program ezt a bitsűrűséget kínálja alapbeállításként.
Elterjedt tömörítőprogramok:
Az MP3 fájl minősége függ a tömörítő programtól és a kódolandó jel bonyolultságától. A jobb tömörítők elfogadható minőséget nyújtanak már 128–160 kbps-nál, mások 320 kbps-nál sem adnak igazán hű hangzást. Ezért nincs értelme 128-as vagy 192-es minőségről beszélni.
Egy fontos tulajdonság, amiről az MP3-nál beszélni kell, hogy veszteséges – információt hagy el, hogy tárhelyet nyerjen. Mint a legtöbb mai veszteséges eljárás, az MP3 algoritmus is keményen dolgozik, hogy biztosan olyan hangokat hagyjon el, amik az emberi hallgatók által nem hallhatók, modellezve az emberi fül karakterisztikáját.
Mindenesetre a tapasztalt hallgatók még így is meg tudnak különböztetni egy 192 kbps-os és egy 256 kbps-os fájlt. Ha valakinek az a célja, hogy minőségveszteség nélkül archiváljon hangfájlokat, inkább az olyan veszteségmentes hangtömörítésben érdekelt, mint a FLAC, SHN vagy a LPAC – ezek 50–75%-ára tudnak tömöríteni egy hangfájlt veszteség nélkül.
Bitsűrűség.
A bitsűrűség vagy bitráta, azaz annak mérőszáma, hogy másodpercenként hány bináris számjegy tárolódik a hangból, az MP3 fájlok esetében jellemző érték. Ökölszabályként minél magasabb ez az érték, annál több információ áll rendelkezésre, s így jobb a minősége a visszajátszott fájlnak. Eleinte az egész fájlra egy fix érték volt jellemző (konstans bitráta), az 1990-es évek második felétől elterjedt a dinamikusan változó bitsűrűség (változó bitráta) használata is.
Az MPEG–1 által használt értékek: 32, 40, 48, 56, 64, 80, 96, 112, 128, 160, 192, 224, 256 és 320 kbit/s, valamint mintavételezési frekvenciára: 32, 44,1 és 48 kHz, . A leggyakrabban alkalmazott érték a 128 kbit/s és a 44,1 kHz. Az újabb MPEG–2 és MPEG–2.5 ennél több értéket is kínál.
Amikor digitálisan tárolnak hangot, az eredeti jelből időről időre mintát vesznek. A mintavételezés sűrűségét adja meg a mintavételezési frekvencia értéke, és értelemszerűen minél magasabb, annál jobb a minőség, hisz annál folyamatosabb a digitális jel. A másik érték a bitmélység, ez adja meg azt, hogy a vett minták hányféle értéket (amplitúdó) vehetnek fel, és itt is a magasabb érték a jobb, hasonló okokból. Hogy érthetőbb legyen, gondoljuk el, hogy mindkét értéket 2-re választjuk meg. Azaz másodpercenként 2-szer veszünk mintát, aminek értéke csak 2 féle lehet. Bármilyen zenét digitalizálva így, ehhez hasonló jelformát kapnánk: ___---_-_--___-- Ezt a jelet hallgatva leginkább csak kattogást hallanánk. Ám növelve a bitmélységet és a frekvenciát, lassan reprezentálódna az eredeti felvétel.
Azonban nem minden felvétel egyforma, így megeshet, hogy egyes felvételek kevésbé dinamikusak, és itt az alacsony értékekkel is visszaadható lehet a hangzás, míg más, dinamikusabb részeknél nagyobb bitsűrűség szükséges ehhez. Ezért tovább növelhető a tömörítési arány, ha ezek függvényében a bitsűrűség nem konstans, hanem változik, és csak ott magas, ahol ez szükséges. Bitráta=mintavételi gyakoriság*bitmélység*csatornák száma.
Hibák az MP3-ban.
Az algoritmus írásakor néhány hiba csúszott a tervezésbe, de ezek egy jó tömörítővel kiküszöbölhetőek.
Az MP3 tömörítése.
Az MPEG–1-es szabvány nem ad pontos meghatározásokat egy MP3 tömörítő számára. Csak az algoritmus és a fájlformátum, mint körvonal adottak. A szabványt implementálóknak maguk kell meghatározni a megfelelő algoritmusokat a hangoknak az eredeti audióból történő elhagyására, amik alapvetően a pszicho-akusztikus kódolással történnek.
Ennek eredményeképp igen sokféle tömörítő létezik, mindegyik más-más minőséggel. 2001. szeptember 30-án a legjobbnak tartott tömörítő a LAME volt a magas bitsűrűségű MP3-khoz, míg az alacsony bitsűrűségűekhez a Fraunhofer saját tömörítője.
Az MP3 alternatívái.
Sok veszteséges audiotömörítő létezik, úgymint:
Az MP2, MP3, AAC, és mp3PRO ugyanabba a családba tartoznak és hasonló pszicho-akusztikai modellen alapulnak.
Ezek mellett számos veszteségmentes tömörítő is ismert. Bár ezek nem hasonlóak az MP3-hoz, jó példaként szolgálnak más tömörítési lehetőségek terén. Ezek:
Az MP3, amely arra készült, hogy az MPEG–1/2-es videókkal együtt használják gyakorlatilag használhatatlan 48 kbps vagy sztereóban 80 kbps alatt.
Habár az olyan tömörítők, mint a WMA vagy a RealAudio azt állították, hogy már 64 kbps-on képesek visszaadni a CD hangzást, a hallgatási tesztek mást bizonyítottak, bár azok minősége jobb, mint az MP3-é hasonló bitsűrűséggel.
A Thomson hasonlókat állított az mp3PRO tömörítőjükről, de az szintén nem bizonyult megalapozottnak. Azonban ez a tömörítő 64 kbps-on eléri azt a minőséget, amit az MP3 112 kbps-on.
A Xiph.org Alapítvány a Vorbisszal egyesek szerint ugyanazt nyújtja, mint az MP3 és a WMA, de anélkül, hogy annak használata után jogdíjat kellene fizetni; mások – és a legtöbb gyakorlati teszt – szerint a Vorbis alacsony bitsűrűségen jelentősen jobb minőségű, és magasabb bitsűrűségen is jobb dinamikával és nagyobb tömörítéssel rendelkezik az előbbieknél.
Jogi helyzet.
Az MP3 eljárás szabadalmi oltalom valamint licenc alá esik, melynek tulajdonosa a Thomson Consumer Electronics. A licencelési forma az, hogy mindenki, aki MP3 fájlokat kezelő programot, hardvert, eljárást készít, vagy MP3 kódolású fájlokat terjeszt (azokból bármilyen formájú bevételt szerezve), azután jogdíjat köteles fizetni. Ez programonként 1–5 amerikai dollár, de évente minimum körülbelül 15 000 USD. 2002-ben a licencfeltételekből kikerült az a kitétel, hogy az ingyenesen terjesztett programok után nem kell jogdíjat fizetni. Ezen változtatás is elősegítette az Ogg Vorbis szabadon és ingyenesen elérhető szabványának elterjedését, mely kiváló minőségű alternatívája a jogdíjas MP3 eljárásnak.
2017 májusában bejelentették, hogy az Erlangen-Nürnbergi Egyetemen nem licenceli tovább az MP3-at. Indoklások szerint az MP3 halálának egyik okát a streaming zenehallgatás széles körű elterjedése jelentette. |
Subsets and Splits
No community queries yet
The top public SQL queries from the community will appear here once available.